Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör I.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



„Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap,

Laikus, gazdag vagy szegény,

Fösvény, tékozló, kicsi, nagy,

Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény,

Bármily rangú földi szirén,

Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár,

Hiába: e föld kerekén

Mindenkit elvisz a halál.”

François Villon:

Nagy Testamentum

(Szabó Lőrinc fordítása)

https://mek.oszk.hu/00500/00528/00528.htm#19

*

Faludy György

Haláltánc-ballada

Ott ült a Császár. Dús hajában

hét csillag volt a diadém.

Rabszolganépek térden állva

imádták, barna köldökén

a Göncöl forgott, válla balján

lámpásnak állt a holdkorong:

de a bohóc sírt trónja alján:

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,

nincs szív, mit krdom át ne járna,

enyém a föld!"... S hogy este lett,

egy csontváz tántorgott eléje

s elfutta, mint egy porszemet.

- Kényúrként éltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Gót ablakokban sírt az Orvos:

"Uram, nektárod merre nő,

amely ír minden kínra s melytől

meggyógyul minden szenvedő?"

S az nyílt: keszeg magiszter

táncolt végig a szobán,

kezében mély ólomkehelyből

kínálva színtelen borát:

"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,

s nincs seb, mit hegged nem takar,

igyál, testvér; e mély pohárból,

csupán az első korty fanyar."

- Kontárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

A kútkávánál állt a Gyermek,

szakadt gyolcsingecskében, s rőt

topánban, s nézte lenn a vízben

képét, mely játszani hívta őt:

..."Ha jössz: a holdleánytól este

a cukrot süvegszám kapod,

s minden pirosló reggelente

békákon ugráltunk bakot."

"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas

siklót dagasztott zöld hasán,

míg a halál vihogva vitte

anyjához a vörös topánt.

- Balgán játszottunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Repedt tükrénél állt a Céda:

"Hajamnak árja még veres,

miért, hogy már a régi léha

seregből már senki sem keres?

Ölem még izzó csókra éhes,

mellem rózsája még kemény..."

S az ablakon röhögve lépett

be az utolsó válegény:

"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,

ma: holt szerelmeid torán

hadd üljön nászlakomát lárva

ágyékod hervadt bíborán!"

- Buján fetrengtünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Éjfél borult a háztetőkre,

s kuvikhan szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: "Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz s a kincsed elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem."

- Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Aránypárnáin ült a Dáma,

s üvöltve sírt: "ne még, ne még",

de ő már átkarolta drága

csípői karcsú, gót ívét,

"engedj csak még egy lanyha csókot,

meg egy gyönggyel kivart ruhát,

engedj csak még egy buja bókot,

még egy szerelmes éjszakát" -

de ő, rút foltot fetve mellén,

mely, mint rákseb, egyre nőtt,

fehér testét nyakába vette

és vitte, vitte, vitte őt.

- Tunyán helyéltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Tüzénél állt az Alkimista,

s óráját nézte, mely lejárt.

"Isten vagy ördög: egy napot még,

amíg megoldom a talányt,

a végső, nagy talányt, amerre

görebjeimnek ezre vitt,

csak egy napot, mert megfejtem,

megfejtem holnap alkonyig."

"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"

s vállára vette jéghideg

kezét , míg felrobbant a lombik:

"Aludni mégy most, mint a töbiek.

- A Titkot űztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Pestis-csengőkkel jött dögvész,

s a reimsi szentegyház előtt

húsvétvasárnapján derékon

kapta a hájas Püspököt:

"Néked szereztem ezt a nótát,

gyerünk nagyúr! Csengőm csörög -

légy pápa vagy próféta, rózsás

hajnalködökbe öltözött,

légy szent püspök, vagy rút eretnek

ki ég a máglya kormain,

misézhetsz lenn - én fenn nevetlek

a dómok csonka tornyain!"

- Álszentek voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

A vén Paraszt már tudta s várta

alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

s úgy halunk meg, mnt a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

könyörgöm: egyet tégy nekem:

ha elviszel, szórd szét trágyának

testemet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél.

- A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

*

p 1

p

p Aki

p nem fogja fel:

p minden emberi lény halandó,

p és e törvény alól még ő sem kivétel:

p úgy „gazdálkodik” az idővel, mintha örökké élne

p

p Aki

p a Teremtőt átkozza

p a halandósága miatt,

p de amúgy meg dögunalom, vagy

p hiábavalóságra tékozolt az élete…

p

p Aki

p a dögunalmas

p élettől félve, rettegve

p inkább az istent kísértő

p ön- és közveszélyesen élő

p

p Akit 

p lebénít,

p lebetegít a halálfóbiája,

p és pont ezért nincs teljes élete –

p halandósága nem tettre serkenő terminus

p

p Akinek

p minden dolga félbe van hagyva,

p mintha egyedül csak ő élne mindörökké

p

p Aki

p olyannyira bolond,

p hogy csak a múlandóra, és

p nem az örökkévalóságra rendezkedik be

p

p Aki

p olyannyira 

p szemérmes koldus,

p hogy karnyújtásnyira a terített asztaltól

p inkább titokban éhezik és hamar éhen is hal

p

p Aki

p állva hal meg: 

p rangon alulinak találva

p lehajolni a poros földre az eperért

p

p Aki

p annyira szeretné

p magát megmutatni,

p hogy exhibicionista pucérkodó lesz

p

p Aki

p fütyije mutogatásával 

p botránkoztatja a kisdedeket:

p így érez magának szexuális élvezetet

p

p Aki

p ennyire önellátó: 

p ő önmaga bírája és dicsérője:

p lám, ő még ebben sem szorul másra

p

p Aki

p annyira jellegtelen,

p nem karakteres, hogy

p így még elrettentő példa se lehet

p

p Aki 

p Nárciszként

p annyira imádja önmagát,

p hogy a saját tükörképbe szerelmes

p

p Aki

p annyira imádja/

p gyűlöli ex szerelmét, hogy

p még az ördöggel is összefog ellene

p

p Aki

p annyira 

p egy gyáva nyúl,

p hogy se istene, se hazája –

p se hivatása, se párja, se otthona

p

p Aki

p úgy ősbizalmas

p a drága jó édesanyjával,

p hogy ő választhat neki hivatást és párt

p

p Aki

p az anyja szoknyája mögé-alá bújik,

p ha éppen most legény kellene a gátra

p

p Aki

p olyan földhözragadt,

p hogy nem látja-csodálja

p Ikarosz szárnyalását (se bukását)

p

p Aki

p amíg rosszul van,

p addig mindent megfogad –

p de ezt hamar és végleg felejti…

p

p Aki

p áldozatból

p cinkos tettestárs lesz:

p hamis szégyenérzetből falaz

p

p Aki

p előszeretettel

p alattomban él kis erejével,

p hiszen ártani-rontani még ő is tud…

p

p Akinél

p ez a titkos jelszó, életelv:

p mindenki egyért, értem, én meg senkiért

p

p Aki

p addig-addig válogat, hogy

p még örülhet, ha bárki választja,

p ill. hoppon/vénlány-agglegény marad

p

p Akinek

p szinte mindegy, hogy

p kivel éli le az élete nagy részét:

p zsákbamacskát vesz, ill. ha ló nincs, szamár is jó…

p

p Aki

p súlyos

p aránytévesztő

p ágyúval lő a verébre:

p vele, sőt olykor helyette

p elpusztítja a diófát, de még házát is

p

p Aki

p ahova lép,

p ott fű többet nem terem –

p még az írmag is kipusztul:

p ő egy ún. rablógazdálkodó

p

p Aki 

p ajtófélfa ember –

p ő sehol sincs se bent, se kint:

p mindig eliszkolásra készen a küszöbön

p

p Aki

p oly bigott,

p hogy még akkor sem eszik húst,

p ha ezzel megmenthetne egy embert

p

p Aki 

p - rosszkor –

p ún. hiperaktív:

p minél jobban feszeleg,

p annál szorosabb a bilincse

p

p Aki

p oly alacsony tűrésküszöbű,

p hogy egy légy is kihozza a béketűréséből

p

p Aki

p addig-addig

p várja az anyasága 

p ún. ideális feltételei

p kialakulását, míg már késő lesz

p

p Aki

p addig söpöri

p a szőnyeg alá

p a lelki szemetét,

p míg elbukik és nyakát töri

p

p Aki

p addig-addig

p piszkálódik, kötekedik,

p míg ki nem húzza a gyufát

p

p Aki

p addig nem vall színt,

p míg nem tudni biztosan,

p hogy ki lesz itt-most a győztes

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy hol a helye –

p csak helytelenül viselkedik

p

p Aki

p elvágja

p éltető gyökereit

p és így idegen földön hervad el

p

p Aki

p világpolgárként

p mindenütt otthon akar lenni – 

p így lesz és marad örökre hontalan

p

p Aki

p nem megy le

p az igazgyöngyért

p a lélekmélyre: felszínes

p

p Aki

p értékes,

p mert ritka kincseit 

p bóvlikért is elkótyavetyéli

p

p Aki

p addig evez Élete tengerén,

p míg ki nem köt a Bánat szigetén,

p és ott ebben tüntetve szenveleg…

p

p Aki

p addig hajszolta-

p halmozta az élvezeteit,

p míg bele nem csömörlött

p

p Aki

p csak addig 

p Jézus nagy barátja,

p amíg le nem fogják, el nem ítélik:

p akkor megtagadja – sohasem ismerte…

p

p Aki

p addig keresi

p a testi halhatatlanság titkát,

p míg üresen, szürkén le is pereg élete

p

p Aki

p addig kíméli

p és menti magát,

p hogy újszerű állapotban

p rohad el majd a föld alatt…

p

p Aki

p addig nem segít,

p amíg a rászoruló

p nem tér át az ő hitére

p (nem irgalmas szamaritánus)

p

p Aki

p keveset tud,

p de még azt is rosszul,

p vagy rosszul alkalmazza

p

p Aki

p sokat tud, de rosszat,

p viszont azt sajnos nagyon jól csinálja

p (mint pl. a lelkiismeretes protokoll orvos)

p

p Akinek

p a feje/agya

p nemcsak a fölösleges,

p de káros ismeretek tárháza

p

p Aki

p egy életen át

p építgetett jó hírnevét

p egy rossz döntéssel dönti le

p

p Aki

p csak egyszer

p esett a kísértésbe,

p de egy életen át fizet érte

p (sikkasztás – priusz, stigma stb.)

p

p Akinek

p a házasságtörés,

p a „kóbor numera” ára:

p egy nem kívánt gyerek és válás

p

p Aki

p azzal áltatta magát,

p hogy csak a testét adta bérbe,

p a lelke a kitartottságban is ép marad…

p

p Aki

p csak a bajban döbben rá,

p hogy sok a haver, szesztestvér,

p de nincs egy hű, kezeskedő stb. jóbarát

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy ha egyszer szerencséje volt,

p akkor onnan fogva már bérletes lesz…

p

p x

Ady Endre:

Kétféle velszi bárdok

Azoknak a poéta-társaimnak,

akiknek az élet s a magyar élet

több a poézisnál.

A fátyol borult, az asztal terült,

Örült az úr-rend a Deáki tettnek,

Fecerunt magnum áldomás s Buda

Filoxerátlan hegyei lihegtek.

.

Piros borával megint itatott

Vármegye bálján jókedvü alispán,

Mindenki támadt, élt és szabadult,

Csak a plebs maradt egyedül a listán.

.

Cigány is kellett, nótázó diák,

Dicsbe-üzője aggodalmas gondnak

S a velszi bárdok kézbe-csaptanak

S pihentető, szép énekeket mondtak.

.

Egy emberöltőn folyt a dáridó

S ékes meséje Toldi hűségének,

Soha egy riasztó, becsületes,

Egy szabaditó vagy keserü ének.

.

Most már orgia és eszeveszett

Haláltánc már a nemesurak tánca

S dühbe csapott a béres igricek

Vesztük-érző, úr-dicsérő románca.

.

De künn a dal szabaditó s szabad,

Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre,

Most már csakis úgy nem volna remény,

Ha, mint tegnap, aljasul elpihenne.

*

Ratkó József:

TÁNC

Fábry Zoltánnak

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Bűnjel itt a csillag is,

mert megragyog s lehull.

Kard lángol az éjszakában

attilátlanul.

.

Bűnjel itt minden - halotti

anyakönyv a rög.

Írva benne jó magyar, vad

tatár és török,

.

írva benne arcról arcra

minden holtjai;

följegyezve ázsiai,

európai.

.

Magyarország temetőföld,

toroz és vigad.

Holtjaiból kóstolót küld

szomszédainak.

.

Duna-környék szétszóratott,

éhes népei,

vagyunk ma is ama székely

György vendégei.

.

Magyar, oláh, szláv - mindigre

ebhitű pogány,

csűrdöngölőt járunk ma is

Ady homlokán.

.

Hát mulassunk! - egyiket se

gyűlölöm, hiszen

énérettem él az is, ki

engemet eszen.

.

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Életet aki ha itt vet,

húsba vet magot.

Holtból bú elő a kisded,

jövendő halott.

.

Mégis: hogyha szülni már egy

ringyó sem akad,

hónom alatt költöm ki a

fiacskáimat.

https://www.youtube.com/watch?v=lI_tiuxc3Hw

p 2

p

p Aki

p a jó és a rossz

p szellemiség harcában

p az örök semleges akar maradni

p

p Aki

p nem kér/fogad el

p beavatkozást a válsághelyzetben:

p ezért az újjászületés helyett bele is pusztul

p

p Aki

p beszűkült

p tudatállapotban

p a krízisben nem látja meg

p az előző állapotnál még jobb minőségű kiutat

p

p Aki

p a házasságával 

p lassan, de biztosan

p sorvadni hagyja egyéb

p létfontos baráti kapcsolatait

p (amire a házassága is rámegy)

p

p Aki

p a gyermek-

p szülések után

p már szinte kizárólag

p (hamar magára maradó) anya…

p

p Aki

p a fegyvert hibáztatja,

p noha ő töltötte azt meg,

p és ő tartotta a kezében s a célra!

p

p Aki

p a „csata” előtt

p már kész kudarca magyarázatával – 

p egy feltett kezű ún. önbeteljesítő jós

p

p Aki

p a boldogságot

p hamis illúziónak,

p vagy csak gyerekkori ábrándnak veszi –

p vagy az ún. igen hátrányos helyzete miatt

p neki abból egy életre, holtig felmentése van…

p

p Akinél

p a biztonság a fő:

p nem vág el lelki köldökzsinórt,

p és nem dob el szellemi mankót…

p

p Aki

p azt hiszi:

p amiről önként lemond,

p az könnyen vissza is jön: pl. szabadság

p

p Aki

p sokallja

p a szabadsága árát, 

p olcsóbban megússza mint örök szolga

p

p Aki

p azt hiszi:

p a szabadság

p a boldogság nem csak szükséges,

p de egyben már az elégséges feltétele is

p

p Aki

p sorsdöntő

p jótanácsot kérne barátjától,

p de pont a lényeges tényt elhallgatja

p

p Aki

p kéri a barátját, hogy

p akár fájó igazat is mondjon,

p de ha megkapja, utána megharagszik

p

p Aki

p azt hiszi:

p a barátja csak igazat,

p de ellensége csak hazugot/hamist szól,

p és ezért erre nem is kell neki odafigyelnie…

p

p Aki

p irgalmatlanul

p előadott igazsággal

p szűkít, nullára redukál baráti kört

p

p Aki

p nem ismeri/érti:

p mi a kegyes hazugság –

p ő szinte egy szalonképes szadista

p

p Akinek

p a létezése

p elviselhetetlen könnyűségű,

p fajsúlytalan: teher alatt nőne a pálma

p

p Aki

p egy kófic ember:

p egy haszontalan, hitvány, semmiházi

p

p Aki

p azt szeretné,

p ha minden egyes esetre

p lenne fix szabály vagy ukáz –

p menekül a döntés felelősségétől…

p

p Aki

p pont azt tanítaná,

p amit még ő maga se tud –

p orvosi tanácsot adó beteg (orvos)

p

p Akit 

p kiköp az úr,

p mert ő se nem tűzforró,

p se nem jéghideg, mindig csak langyos

p

p Akinek

p ez a kompromisszum:

p ha ő hidegen, a neje forrón szereti – 

p akkor egy életen át langyosan eszik-isszák

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p pont olyan tűz-forrón 

p eszik a kását, ahogy azt főzik!

p

p Aki

p kívánja:

p bárcsak mindig csak 

p csokoládét ehetne/minden abból lenne

p (és úgy járna, mint az aranyos Midasz király)

p

p Aki azt hiszi:

p a kárörvendőnek örömtelibb az élete:

p mert így jóval több a – szennyes - forrás

p

p Aki

p azt hiszi:

p van isten háta mögötti ócska hely,

p de itt legalább senki sem láthatja őt

p (csak a kisbíró, a lelkiismerete…)

p

p Akinek

p a háta mögött

p állt a Jóisten, de

p jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

p heroikus pótcselekvésként

p ő érte megkerülte a Földet…

p

p Aki

p az a gazdag ifjú,

p akinek Jézus hiába javasolja

p az őt fogságban tartó vagyontól szabadulást

p

p Aki

p azt hiszi:

p ő is üdvözül,

p mint az a gazdag ifjú,

p ha szétosztja mindenét,

p de csak Goriot apó sorsára jut

p

p Aki

p ön-áltatva

p azzal hitegeti magát,

p hogy majd öregen, nyugdíjban

p végre ő is hegedül és/vagy képeket fest…

p

p Aki

p sietteti a felnőttséget,

p korán kezdi pl. a nemi életet,

p de csak egy kiégett koravén lesz belőle

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p felnőve semmit nem veszíthet

p a gyermekkora életkincseiből,

p sőt: csakis nyerhet még hozzá…

p

p Aki

p felnőve

p nem is próbálja megőrizni

p a gyermeklélekből a mentendőt

p

p Aki 

p nem akar felnőni,

p mert csak a védett gyermekkor boldog

p (infantilis marad, majd még szenilis is lesz)

p

p Aki

p az emberiség

p legnagyobb barátja,

p de közben hidegen hagyja

p a mellette szenvedő hitvese

p

p Aki

p az eleve elrendelés hitét

p önfelmentő fatalizmusként tartja maga elé

p

p Aki

p az egyszeri 

p kegyelmi adományra,

p emberi ajándékra jogot akar formálni

p

p Aki

p kinevette,

p mikor filmen látta,

p hogy a gyerek Széchenyi

p az asztalnál ülő jobbágya kezét csókolja

p

p Aki

p a mindennapi

p élelmét megtermelő

p paraszt nevét sértésként használja

p

p Aki

p egyszerre

p fúj hideget-meleget,

p az egyik szavával agyonüti a másikat

p

p Aki

p az Égre köpköd:

p visszahull az arcába,

p átka is bumerángként tér vissza

p

p Aki

p az egész

p emberiséged megveti,

p de mindenekelőtt, közben,

p és a legvégén legfőként magát…

p

p Aki

p az amúgy is nehéz,

p de már fél sikert jelentő

p kezdetet folyton csak halogatja

p

p Aki

p az egyoldalúan

p képzelt életekből mazsoláz

p egy irigyelt ideális fantomot

p

p Aki

p pont arra büszke,

p éppen azzal henceg,

p amit csakis a szerencséjének köszönhet

p

p Aki

p a hálátlan tarháló:

p ugyanattól az embertől,

p az állomásfőnök úrtól kér cigit,

p majd a vasutastól hozzá a tüzet,

p de ezt már a bakternak se köszöni meg…

p

p Aki

p addig issza

p a kedvenc kakaóját,

p míg már látni se bírja –

p a jóból is megárt a sok…

p

p Aki

p annyira zsugori,

p hogy még magát is sanyargatja,

p és holtáig elemi nélkülözésben él

p

p Aki

p csak fialtatja,

p de nem használja a pénzét –

p majd még életében végig nézi,

p ahogy utódai könnyelműen ebből tékozolnak…

p

p Aki

p annyira titokban 

p áll ellen a Gonosznak, hogy

p - csak megtévesztésből - karriert csinál

p

p Aki

p annyira tiszteli anyját,

p hogy Őt soha az életben

p nem is előzheti meg házastársa…

p

p Aki

p bosszúsan

p ámul-bámul,

p és dúl-fúl, mint Csipike:

p hát nélküle is jól működik az erdő…!?

p Hát nem az ő szavára kel fel a Nap…!?

p

p Aki

p soha nem

p lehet képes

p önfeledten szeretkezni,

p mert a lebukás Damoklész kardja alatt…

p

p Aki

p csak azértis

p dacol, ellenkezik,

p truccból tesz vmit.

p Például így megy férjhez…!

p

p x

*

Arany János:

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

Ez az utolsó tétemény:

"Egy fiatal élet-remény."

.

A kártya nem "fest", - a fiúnak

Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

- Most már remény nélkül, magán -

Indúl a késő éjszakán.

.

Előtte a folyam, az új hid,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

S vidám zenével körmenet:

Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

.

Halad középig, hova záros

Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

Tornyában sorra elveri; -

Lenn, csillagok száz-ezeri.

.

S amint az óra, csengve, bongva,

Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

Kél egy-egy árnyék a habon:

Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

.

Elébb csak a fej nő ki állig,

S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian:

"Uj hid! avatni mind! vigan."

.

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"

Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

"Egymásé a halál után!"

S buknak, - mint egykor igazán.

.

Taps várja. - "Most a millióson

Van a sor: bátran, öregem!" -

"Ha megszökött minden adósom:

Igy szökni tisztesebb nekem!"

S elsímul a víz tükre lenn.

.

Hivatlanul is jönnek aztán

A harmadik, a negyedik:

"Én a quaternót elszalasztám!"

"Én a becsűletet, - pedig

Viseltem négy évtizedig."

.

S kört körre hány a barna hullám,

Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: "Én most tanúlám

Az elsőt; pénzem elfogyott:

Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

.

Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

"Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis nyomorog! -

Fogadd be, nyílt örvény-torok!

.

Unalmas arc, félig kifestve -

Egy úri nő lomhán kikel:

"Ah, kínos élet: reggel, estve

Öltözni és vetkezni kell!"

Ezt is hullámok nyelik el.

.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

Csörtet fel és vigyorgva mond:

"Enyém a hadvezéri pálca,

Mely megveré Napleont!"

A többi sugdos: "a bolond!..."

.

Szurtos fiú ennek nyakába

Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

"Lábszijjra várt a mesterem:

No, várjon, míg megkérlelem!"

.

"Én dús vagyok" kiált egy másik

S élvezni többé nem tudom! -"

"Én hű valék a kézfogásig

S elvette Alfréd a hugom'!"

Eltűnnek mind, a járt uton.

.

"Párbajban ezt én így fogadtam:

Menj hát elül, sötét golyó!" -

"Én a szemérmet félrehagytam,

És íme, az lőn bosszuló:

Most vőlegényem a folyó. -"

.

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

Vagy mint csoportos madarak

Föl-fölreppenve, szállanak.

.

Órjás szemekben hull e zápor,

Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék;

A Duna győzi s adja még.

.

Néz a fiú... nem látja többé,

Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

Nő a veszélyes forgatag:

Megérzi sodrát, hogy ragad.

.

S nincs ellenállás e viharnak, -

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877 aug. 22)



p TESTAMENTUM - INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p