Keressünk olyan helyet, ahol nem sok autó közlekedik, mart a kipufogógáztól ártalmas anyagok rakódhatnak le a virágokra. Csak a teljesen kinyílt virágtányérokat szedjük le és figyeljünk, ne legyen tetves. A virágokat nem szükséges megmosni, de ha ragaszkodunk hozzá, folyóvíz alá tartva csapassuk le.
Hozzávalók:
30-45 ág bodzavirág tányér 3 db citrom 3 kg kristálycukor 30 szem citrompótló
Tegyük a bodza virágokat egy nagy fazékba, és öntsünk rá annyi vizet, hogy bőségesen ellepje. A virágokat nem szükséges megmosni, mert akkor sok ízanyagot veszítünk el vele. Adjuk hozzá a vékony karikákra felszeletelt citromot, keverjük jól össze,majd fedjük be egy fedővel. Hagyjuk a konyhában, vagy tegyük az éléskamrába és áztassuk legalább egy napon keresztül.
Másnap sűrűszövésű géz anyagon szűrjük át, majd a bodzavirágos levet öntsük egy nagy fazékba. Adjuk hozzá a cukrot, citrompótlót, majd forraljuk fel. Még forrón töltsük üvegekbe, jól zárjuk le, majd tegyük száraz dunsztba. Másnap már betehetjük az éléskamránkba. Jéghideg vízzel, egy-egy levél friss mentával hígítva fogyasszuk.
Készíthetjük mézzel is, cukor helyett körülbelül 3 kilónyi mézet használjunk az elkészítéséhez. Használhatunk hozzá befőtt tartósítószert is.
A bodzavirág szezonjában 2 – 3 naponta készítem a friss szörpöt. Ha nincs elég mézem, cukorral én is, mint Ze(n)derta.
Hát, nem mosom meg a bodzavirágot! Tutti helyen szedem persze én is, úttól és permetezéstől távol. A bogarakra már szedéskor figyelek, aztán pedig nem mosom meg! Méghozzá azért nem, mert a legértékesebb virágport (pollen) mosnám le a vízsugárral.
A pollenről manapság sokaknak a pollenallergia jut eszébe, pedig a pollen a méhek számára létfontosságú tápanyagot tartalmaz, a méz pedig minden kétséget kizáróan, az emberiség egyetemes véleménye szerint is az egyik legegészségesebb energiaforrásunk. Élő anyag, a cukrok (energia) mellett számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz, amelyek (többek között) pont az immunrendszerünk erősítésében (azaz az allergia ellen) rendkívül fontos szerepet játszanak.
Személyes és szakmai véleményem szerint (biológus-mérnök vagyok és vegyész, valaha a rákkutatásban is tevékenykedtem – ezeket csak azért említem már megint :), hogy jelezzem: nem felületesen ítélkezem) a biológia sokkal kevesebb veszéllyel fenyeget, mint a kémia! Az ész nélkül alkalmazott vegyszerek, a környezetünkbe jutó és a virágporon megtapadó, az ember termelte (a kipufogóból, kéményekből vagy permetszerből jövő) anyagok.
Napokig tudnék erről irogatni, nem akarom fárasztani a társaságot, egyetlen lényeg: a jó helyről szedett bodzavirágot ne mossátok le!
A jó hely azonban rendkívüli fontosságú! Könnyen vagyok: iparterülettől távol élek, a forgalmas utak és a permetezés potenciális lehetőségét is könnyen el tudom kerülni (pár perc autózás a falu határától). Ezekre figyeljetek! Nagyvárosokban szörnyű nehéz a helyzet a ’tiszta’ bodzavirág begyűjtése szempontjából: Budapest például kb. a Normafa magasságáig szóba sem jöhet!
Aki tudja magáról, hogy allergiás a bodzavirág pollenjére (ilyen is van a környezetemben), az úgysem iszik bodzaszörpöt!
A mézet a citromlével elkeverjük, míg teljesen homogénné válik (egy kancsóban, még jobb széles nyakú üvegben, aminek van saját teteje). (A fehér műanyag kupakos, füles, négyszögletes Luminarc kancsóm, amely a hűtő ajtajában is kiválóan elfér - most éppen mással volt teli.)
Beletesszük a bodzavirágokat és a karikára vágott citromot.
Egy órán keresztül a konyhában pihentetjük, néha megkeverjük.
Hűtőbe tesszük.
Pohárba töltve 1:8-10 arányban, szódával vagy vízzel hígítva, esetleg további citromlé hozzáadásával, elegánsan friss citromkarikával fogyasztjuk.
