Jókai Mór eleven és erős kapcsolatot ápolt a természettel. Kertészet iránti szenvedélyének hódolva 1853-ban a Svábhegyen megvásárolt egy elhagyott kőbányát a rajta álló házzal együtt. A területet borító sűrű bozót helyére szőlőt és gyümölcsfákat telepített, a gyakori erős szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát (berkenyét), vadgesztenyét, diót ültetett, a ház körül kisebb díszkertet alakított ki. Sóki Diána múzeumpedagógus és Veres Miklós muzeológus segítségével virtuálisan barangoltuk be a területet, miközben megismerkedtünk A jövő század regényének történelemszemléletével, Jókai Mór természethez kapcsolódó gondolataival és a jövőről alkotott elképzelésével.
A virtuális sétán az a thinglink felület volt a segítségünkre, amelyen egy 19. századi térképrészleten elhelyezett információk, regényrészletek, Jókai-gondolatok, régi fotók segítségével barangolhatunk e csodabirodalomban. A Költő utca és környékéről készült térképen jól körülhatárolható Jókai saját rejtekhelye, az a “sziget”, ahová elvonulhatott és ahol különféle szenvedélyeinek, a természetnek és az írásnak hódolhatott.
Szüret Jókai Mórnál (Forrás: PIM)
A svábhegyi családi villa kertjében rendszeresen rendeztek szüretet, amelyen a magyar művészeti élet jeles képviselői is részt vettek, így Jókai otthona a korabeli társadalmi élet egyik fontos központjává alakult. Erről Mikszáth is megemlékezett az egyik írásában:
„A SVÁBHEGYI VILLA KÖRÜL EGY EGÉSZ MÍTOSZ KÉPZŐDÖTT. BESZÉLTEK, ÍRTAK RÓLA. ILYEN PARADICSOM, OLYAN PARADICSOM. SZÉPSÉGE, POMPÁJA NŐTT A FANTÁZIÁKBAN. VOLTAK, AKIK VASÁRNAPONKINT CSAK AZÉRT MENTEK KI A SVÁBHEGYRE, HOGY A JÓKAI-VILLÁT LÁSSÁK, SŐT MÉG A VIDÉKRŐL JÖTT EMBEREK IS KÍVÁNCSIAK VOLTAK RÁ, ÉPPÚGY, MINT A LÁNCHÍDRA VAGY A MÚZEUMRA ÉS A NAGY KRISTÓFRA, MERT EGYÉB LÁTNIVALÓ NEM VOLT PESTEN”.
Jókai Mór a rózsái között (Forrás: PIM)
Ebben a kertben az író egészen más arcát mutatta. Kényelmes háziköntösben fogadta vendégeit, megjelenése a megszokottnál sokkal kevésbé volt reprezentatív. Előkelően elegáns városi küllemével ellentétben a Svábhegyen sokkal barátibb, közvetlenebb öltözékben mutatkozott. Ez is utal arra, hogy számára ez a kert a felszabadult öröm színhelye volt.
Jókai Mór házisapkájában (Forrás: PIM)
A virtuális túra első állomása Az arany ember egyik részét idézi fel bennünk. Tímár Mihály elevenedik meg a szemünk előtt, aki árral szemben hajózik a Dunán felfelé. A hajós kiválóan olvassa a Duna jeleit, érti a vízfelszín legapróbb rezdüléseit, ismeri a folyómeder minden titkát.
„MERT A VASKAPUTÓL ELKEZDVE, FÖL EGÉSZ KLISSZURÁIG MIND A KÉT PART MINDEN SZIKLAORMÁNAK, BARLANGJÁNAK, A MEDER MINDEN SZIKLÁJÁNAK, SZIGETÉNEK, FORGATAGÁNAK VAN TÖRTÉNETE, TÜNDÉRREGÉJE, NÉPMONDÁJA VAGY ZSIVÁNYKALANDJA, MIKRŐL BESZÉLNEK A VILÁGTÖRTÉNET KÖNYVEI, VAGY A SZIKLÁKBA VÁGOTT BETŰK, VAGY NÉPÉNEKESEK DANÁI, VAGY A HAJÓSOK SZÁJHAGYOMÁNYAI. EGY KŐVÉ VÁLT KÖNYVTÁR AZ; A SZIKLÁK NEVEI A KIFELÉ FORDÍTOTT KÖNYVEK SARKAI, AKI AZOKAT KI TUDJA NYITNI, EGY-EGY REGÉNYT OLVASHAT BELŐLÜK”.
Kövület Jókai Mór gyűjteményéből (Forrás: PIM)
Következő állomásunkon egy megkövesedett fatörzs előtt állunk, ami az ipolytarnóci ősmaradványok egy darabjaként került ide, és mi is azt érezzük, hogy ez a fosszília rengeteg történet őrzőjeként áll itt.
Megkövesedett fa a Jókai-kertben (Forrás: thinklink)
A megkövült fa jól illeszkedik a kertbe, hiszen Jókai Mór megszállottja volt az ősi világok maradványainak, mind a geológiának, mind az őslénytannak.
A ránk maradt Jókai-könyvtár enciklopédiák, lexikonok egész sorát tartalmazza.
„AZ ÉN KÖNYVTÁRAM EGYIKE A (MAGÁNKÉZBEN LEVŐ) LEGBECSESEBB GYŰJTEMÉNYEKNEK, A MELYBEN MINDEN NEVEZETES ÚTLEÍRÁS, NÉPRAJZI, TERMÉSZETTUDOMÁNYI MŰ A LEGDÍSZESEBB KIADÁSOKBAN FELTALÁLHATÓ S LEGBECSESEBBEK KÖZTE AZOK AZ EGÉRRÁGTA RÉGI KRÓNIKÁK. EZEK AZ ÉN KALAUZAIM A MULTAK TÖRTÉNETÉBEN S A SZÉLES NAGY VILÁGBAN. NINCS OLYAN ELREJTETT VÖLGYE A FÖLDNEK, OLYAN TÁJÉK, OLYAN VEGETÁTIÓ, AMIT KÖNYVEIMBŐL NEM ISMERNÉK.”
Könyvei mellett a kor jelentősebb tudományos folyóiratait (pl. Tudományos Gyűjtemény) is rendszeresen forgatta. 1863-tól tagja volt a Természettudományi Társulatnak, számos tudóst és mérnököt ismert, földrajzi, geológiai, őslénytani tudását naprakészen tartotta.
Jókai szenvedélyes csodálója és gyűjtője volt az ásványoknak, csigáknak, kagylóknak. A dolgozószobájában őrizte ezeket a pompás darabokat, amik esztétikai értékük mellett inspirációt is jelentettek számára. 1886. december 24-én levelet írt a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának, Pulszky Ferencnek, amelyben röviden és udvariasan kéri, hogy egyedülálló, közel másfél mázsás óriáskagylóját vegyék fel a természetrajzi gyűjteménybe.
Jókai kagylója (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum)
A természettudományok iránti érdeklődése a regényeinek leírásaiban is tetten érhető.
„AZ EGYIK FAL SIMA, MINT A CSISZOLT GRÁNIT, VÖRÖS ÉS FEHÉR EREK CIKÁZNAK VÉGIG RAJTA: REJTELMES ISTENÍRÁS BETŰI; MÁSUTT ROZSDAVÖRÖS AZ EGÉSZ HEGYLAP, MINTHA IGAZÁN VASBÓL VOLNA, NÉHOL A GRÁNIT RÉZSÚT DŰLT RÉTEGEI MUTOGATJÁK A TITÁNOK MERÉSZ ÉPÍTKEZÉSMÓDJÁT; S AZ ÚJ FORDULÓNÁL MÁR EGY GÓT TEMPLOM PORTICUSA JŐ ELÉNK, HEGYES TORONYCSÚCSAIVAL, KARCSÚ, EGYMÁSHOZ TÖMÖTT BAZALTPILLÉREIVEL, A KORMOS FAL KÖZEPÉBŐL EGY-EGY ARANYSÁRGA FOLT VILÁGÍT KI, MINT A FRIGYLÁDA LAPJA: OTT A KÉN VIRÁGZIK. ÉRCVIRÁG AZ. DE ÉLŐ VIRÁGGAL IS DÍSZLENEK A FALAK; (...) MINT VALAMI TÜNDÉRVILÁG MOSOLYG BE A NAPSÜTÖTTE VÖLGY KÉPE, VADSZŐLŐ ERDEJÉVEL, MELYNEK ÉRETT, APRÓ, PIROS BOGYÓI SZÍNT ADNAK A FÁKNAK; TARKA LEVELEIK SZŐNYEGET VONNAK RÁJUK”.
Veres Miklós hozzátette, hogy Jókai szövegei nemcsak részletes természeti leírásokkal vannak teli, hanem látomásokkal is. Ez különösen igaz A jövő század regényére, amelynek középpontjában egy természettudományos felfedezés áll, ami a társadalmi problémák megoldására szolgál. (Jókai parlamenti beszédeiből is jól kivehető, hogy szívén viselte a nemzet sorsát és a dualista keretrendszeren belül tudja elképzelni Magyarország jövőjét.)
Jókai Mór dolgozószobájában (Forrás: PIM)
A kertművelés és az írás Jókainál a teremtés fogalma mentén kapcsolható össze.
A fák ültetésével, a bozót kiirtásával tulajdonképpen egy olyan alkotást hoz létre, ahová el lehet rejtőzni a valóság elől és, ahol a kinti, külső világhoz képest más törvények uralkodnak. Ugyanez a helyzet a regényeiben megteremtett világokkal: azok saját szabály- és keretrendszerrel megalkotott komplex univerzumok, amelyek magával húzzák az olvasókat. Jókai egy helyen így írt az alkotási folyamatról: „Annyi esze azonban már van a fantáziának, hogy saját szárnyain kívül felhasználja a rendelkezésre álló gőzerőt, sőt a hol meredek az út, az öszvér hátára sem átal felülni”.
Jókai házisapkája (Forrás: PIM)
A voyeur Jókai
A virtuális vezetés következő állomásán a kertből elénk táruló kilátásban gyönyörködhetünk: elképesztő látvány nyílik innen a városra, amit természetesen nemcsak a mai látogatók számára lenyűgöző. Tudjuk, hogy Jókai is meglátta e távlat fenségességét. „A hely, ahol lakom, egy olyan az istenség kegyéből engedélyezett sziget, ahonnan én élő szemmel lelátok a világra, s a világ nem lát énrám vissza… S a lonkáim rózsafáin túl a fönséges kilátás, melyhez fogható alig van. Alant a tündöklő Dunától kettészelt Budapest, akit én 44 év óta látok megszületni, felvirulni, óriássá lenni! És még most is mindennap látom megszületni”. Jókai a leskelődő szerepében tűnik fel, aki figyeli a várost, aminek ő nem a része. Ilyen értelemben a kert mint metafora az elszigetelődés élményéhez kapcsolódik: egy tér, ami egyszerre bezár és nyújt védelmet a külvilág hatásaival szemben.
Jókai festménye (Forrás: PIM)
A szigetmotívum az egész Jókai-életművön végigvonul. Az aranyemberben például a Senki szigetét ismerjük meg. A jövő század regényében is szerepel egy jelenet, amelyben II. Habsburgi Árpád vadászatot rendez és a kiindulási pont Zugliget és Sváb-hegy találkozásánál van. Itt írja a következőket:
„INNEN ELKEZDVE AZUTÁN NAGY MESSZESÉGIG EGY ÓRIÁSI HÁZTÖMKELEG LÁTSZIK. BUDAPEST, Ó-BUDA EGYBEOLVADVA A HAJDANI FALVAKKAL. ÚJ-PEST, FÓTH, PALOTA, CINKOTA, RÁKOS KÉPEZIK A TOVATERJEDŐ VÁROS ELŐRÉSZEIT; S KERESZTÜLSZELI AZT A MÉLTÓSÁGOS ŐSFOLYAM, MELYNEK AZÚR TÜKRÉN HAJÓRAJOK ÚSZNAK EGYMÁST ELŐZVE, KERÜLVE (NEM GŐZHAJÓK TÖBBÉ, A CALORIGÉP ELFELEJTETÉ A GŐZT ÉS KŐSZÉNFŰTÖTT ÜSTÖT), S A TEKINTÉLYES METROPOLISON TÚL TERÜL AZTÁN A VILÁGRÉSZ EGYIK LEGSZEBB RÓNÁJA, MELYNEK LÁTKÖRÉT A FÖLD HAJLÁSA KÉPZI.”
Látkép a Jókai-kertből (Forrás: thinklink)
A bujdosó Jókai
A kert az elrejtőzés szimbóluma Jókai regényeiben. A bujdosás, rejtőzködés azonban valós élettapasztalata volt az írónak, hiszen 1849 után őt is halál fenyegeti. A Bükk hegység egy eldugott falujában Tardonán talál menedéket.
Tardona (Forrás: elmenyekvolgye.hu)
A fák és az emberi sorsok összefonódása
A séta következő állomása az a három fa, amik még minden bizonnyal ismerhették a nagy írót. Jókai a kertjét és ezeket a fákat A jövő század regényében is beleírja.
„AZ A TÜNDÉRI KERT AZON A TÁJON LEHET, AHOL HAJDAN EGY MAGYAR KÖLTŐ HÁZA ÁLLOTT, AKINEK MUNKÁIT AKKOR SOKAN OLVASTÁK. A KIS HÁZ KÖVEIVEL RÉG ÁRKOT TEMETTEK MÁR, S A KÖLTŐ MUNKÁIT CSAK AZ ÚJ KOR TOLDY FERENCE ISMERI MÉG; AZ EGÉSZ, AMI MEGMARADT BELŐLE A JÖVŐ SZÁZAD SZÁMÁRA, TÁN CSAK AZ A HÁROM EZÜSTLEVELŰ HÁRS, MIKET SAJÁT KEZÉVEL ÜLTETETT; AZOKAT NEM FOGJA KIVÁGNI SENKI, MERT VIRÁGAIK GYÓGYILLATA MEGVÉDI ŐKET, S A HAJDANI GAZDA NEVE A KÉREGBE VÉSVE TOVÁBB ÉL”
A Jókai-kert fái (Forrás: thinklink)
Jókai fái a Képek és fák esszéjében is megidéződnek.
„ÓH, MILYEN NAGYON SZERETTÜK MI A FÁKAT! A MI FÁINKAT! AMIKET MAGUNK ÜLTETTÜNK. MIKOR MEGVETTÜK AZT A SVÁBHEGYI TELKET, HÁROM MAGYAR HOLDNYI TERÜLETEN NEM VOLT MÁS, MINT FÖLDI BODZA, ÁTGÁZOLHATLAN BOZÓT, TÜSKÉS CIHER: JÓ TANYÁJA A RÓKÁNAK ÉS A SÜNDISZNÓNAK. AZ ELSŐ ÉVBEN MAGUNK ÜLTETTÜK EL A GYÜMÖLCSMAGOT, S MIKOR AZOKBÓL CSEMETE LETT, ÉN MAGAM OJTOTTAM BE VALAMENNYIT NEMES GYÜMÖLCSBE. A FELESÉGEM ANNYIRA KÉNYEZTETTE ŐKET, HOGY MÉG CSAK NYESNI SEM ENGEDTE: TITOKBAN TUDTAM CSAK LEFŰRÉSZELNI RÓLUK AZ AKADÉKOS ÁGAT; Ő AZT HITTE, HOGY EZ AZOKNAK FÁJ”.
Jókai Mór vizsgálja a felületeket. A sziklafalat, a fák törzseit, vagy az ember bőrét. Úgy olvassa ezeket, mint egy könyvet.
Jókai Mór regényeiben a sebek, sebhelyek sokszor olvasható jelekként jelennek meg. Olyan jelzések, amelyek történetek lenyomataiként mesélnek kapcsolatokról, próbákról, határainkról, rólunk. A fák sérülései és az emberi sebek egymásba olvashatók.
Jókai Mór virágokról készített rajzai (Forrás: PIM)
A thinklink felület következő állomása a kertészlak, ami még ma is áll, és, ahol egy kiállítást tekinthetünk meg. Ez az egység felfejti Jókai természettudományos érdeklődésének forrásait, részletesen olvashatunk a kertjéről és a kertben végzett munkájáról, valamint megtudhatjuk hogyan emlékezett vissza Jókai Mór Komáromra mint a forradalom egy fontos helyszínére. A Forradalmi és csataképek kötet írásában a múltbeli idilli, bukolikus környezetet állítja szembe a pusztulás képeivel. A traumatizáltság, a pusztulás képe jelenik meg ebben a szövegben éppúgy, ahogyan A jövő század regényében is, amelyben Tatrangi Dávid végül felépít egy fiktív államot, az Otthont, ami egy önálló és független társadalmi berendezkedést jelent. Lényegében a hős a félelmek, fóbiák, utópisztikus eszmerendszerek elől menekül be a nyugalomba. Ugyanez a fajta eszképizmus figyelhető meg Jókai személyes életében is. És Arany János Kertben versében is ugyanez a tekintet érhető tetten.
„KERTÉSZKEDEM MÉLÁN, NYUGODTAN, / A FÁK SEBEIT KÖTÖZÖM; / HALOTTI ÉNEK CSAP FÜLEMBE… / EH, NÉKEM AHHOZ MI KÖZÖM!”