Eugéniusz:

A bölcs dicsérete

és a balga korholása – XXIV.

Ősrégi/új tanítások örökifjaknak



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a jó/rossz szellemű,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Intelmek/bátorítások magyarán írva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete -

itt és most változtassál az életeden!

*

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

*

Ady Endre:

Az öreg Kúnné

Tíz gyermeket hozott világra,

Küzdésre, búra, de vitézül,

Szalmás tetőjü kunyhójában

Az öreg Kúnné halni készül.

.

Benn az ember göthöl a padkán,

Tüdőjének, mint a rossz sípnak,

Meg-megcsuszik lélegző hangja.

Künn vad, téli szelek sivítnak.

.

Két elviselt, nyomorult ember

Nézi egymást kínnal, haraggal

S meglegyinti a szalmás kunyhót

Szárnyával az ős végzet-angyal.

.

Sohse örültek s itt maradtak,

Gyermek-haduk fut elszéledve

Szerte e szomorú világban

S ím, kiszáradt életük nedve.

.

Kunyhó, olaj-mécs, munka, éhség,

Gyermek, rongy, szégyen és a többi

S végül a legnagyobb parancs jött:

Tessék a tüdőt kiköhögni.

.

Az öreg Kún a multra gondol,

Eszébe jut a lakodalma.

Ölni szeretne. A mécs pislog

S a vénasszony ránevet halva.

*

Dsida Jenő:

Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,

és öregek leszünk mi is.

Szoknyád meglibben suhogóra,

s ősz fejemen barátpilis.

.

Mellénk az este ül le gyorsan,

faggat, mint régi jóbarát -

S mi iszunk együtt mosolygósan,

köhögősen meleg teát.

.

Szívünkben még a régi nyíl van,

de már jólesik, nem sebez,

s ha pápaszemünk összevillan:

a közel olyan messze lesz.

.

S a messze olyan közel szárnyal.

Megölellek hallgatagon...

És vén mesefák illatával

száll be a szél az ablakon.

1931

*

Vöröss István
Öregasszonyok

Rólatok szóljon e vers, öregasszonyok,
szigorúszemű, nagy csontkeretű
pápaszemes nénék, kik dúsveretű
holmik közt éltek; régi, holt gyerekek
képeit őrzitek s naftalinos nagy
dobozoknak mélyén csipkét s szalagoknak
tengő rongyait; és gyanakvó, kemény
arccal jártok és komoly ruhátok
ó íze leng, de édes sütemény
mosolyog ezüst szelencéitek bársonyában.
.
Akik ültök a kályha mellett, a nyugalom
cserepes, csobogó kútjain, vagy a karszék
roskadt plüssében és délutánon ízes
kávét szürcsöltök, habbal, findzsák hűvös
nemes öbléből e míg isztok, a csészét
halk keccsel tartja vékony ujjatok.
.
Rólatok szóljon, kik tipegve siettek az utcán,
esernyőkkel és nagy furcsa botokkal,
csipkék lengik ruhátok ódon rajzát,
arcotokon
méltóságos és szigorú komolyság.
.
S így éltek, pihegtek, odaültök
az ablak elé, kezetek kötögetve
villan a munkában és tűzitek egybe
a hosszú, egyforma szemeket, akárha
gondolatok pörögnének ujjaitok közt;
.
fejetek fölött az óra szállva
fut át a gomolygó végtelenbe
s mint köd, illan a magasba kerengve;
ti mozdulatlan ültök az ablak
ragyogásában, s ahogy most idenéztek,
szemüvegeteken
tisztán csillan vissza a napról a fény.

p 1

p

p Aki egy emberként, és nem eszme-társulva állna ellen az ördögi hatalomnak

p

p Aki egy életen át próbálná kicsit korrigálni, amit a kisgyerekén nagyot rontott

p

p Aki édesanyja sok szép szavát „csak azért sem” fogadta meg soha – késő bánat…

p

p Aki egy az egyben másol egy sikeres pályát - de azt szolgaian, vagy külalakban

p

p Aki egészen „önellátó” lenne: önmaga igaz vádlója, védője, tanúja és a bírája is..

p

p Aki hosszú életében csak egy örök beváltatlan nagy ígéret marad: az elkallódó

p

p Aki direkt olyannal dicsekszik, henceg, amit itt-most lehetetlen próba alá vetni

p

p Aki aránytévesztő: egy pohár tea melegítéséhez felgyújt, eltüzel egy fészert...

p

p Aki hamar, egy hirtelen fellángolással készítené el a mindennapi főtt ételüket

p

p Aki dupla/tripla stb. vagy semmire játszik: sikeres bankrablás, vagy a börtön

p

p Aki egy életen át tervezi a tökéletes bűntettet – de a banánhéjjal számol?

p

p Aki egy napig dőzsölne, élvezné a „mulasztottakat”, majd meg megy a dutyiba

p

p Aki elkerüli a földi igazságszolgáltatást, de nem számol a kisbíró kínpadjával

p

p

p 2

p

p Aki drága idejét csak pazarolja: feltalálná a meleg vizet s a csőben a lukat

p

p Aki csodadoktort-csodaszert vár hiába, csak életén ne keljen változtatni

p

p Aki szívesen nézelődik, mint katasztrófaturista – szörnyülködve élvezkedő

p

p Aki a prédáját elejtve, felfalva, illetve átverve krokodilkönnyeket hullat

p

p Aki csekély átmeneti előnyért elkótyavetyéli nomád életformája értékeit

p

p Aki csak úgy tud figyelmet kelteni, ha - nem zseniális - őrültséget tesz

p

p Aki csak ugatja a magas tudományt - így tartja magától távol/távolítja el

p

p Aki testügyességben gyakorló lepedővirtuóz – de szeretésben nem mester

p

p Aki már csak akkor kér külső segítséget, amikor az már túlontúl késő lett

p

p Aki csak gyáván sodródik a szennyárral, akit csak vonszol maga után a sors

p

p Aki csak operettet néz, ahol fix a happy end és tuti nem vált ki katarzist…

p

p Aki amíg rosszul van, adig mindent megfogad, de kicsit jobbulva hamar felejt

p

p Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg a béketűrőnél is ki nem húzza a gyufát!

p

p x

Juhász Gyula:

Az öregségről

Az ember sokszor megszépül, ha eljő

Az öregség. Fáradt tekintetében

Kihúny a vak mohóság, kapzsiság

S szelíden pislog az emlék világa.

A keze nem szorul konok ökölbe,

De símogató békélten pihen meg

Az ifjúság fején és vállain.

.

A haja őszén megcsillan mosolygón

A verőfény, mint a havas mezőkön,

Melyek fölött a kéklő végtelen van.

Halk léptei a temetőbe visznek,

De nem sietnek és gyakran megállnak

Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,

Egy pohár bornál és egy bús zenénél.

.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő

Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!

*

Mécs László:

Áldottak az öregek barátai

Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,
hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.

*

Sík Sándor:

A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,

Derült szívvel megöregedni.

Pihenni ott, hol tenni vágyol,

Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményvesztett,

Csendben viselni el a keresztet,

Irigység nélkül nézni végig

Mások erős, tevékeny éltit.

.

Kezed letenni ölbe

S hagyni, hogy gondod más viselje.

Ahol segíteni tudtál régen,

Bevallani nyugodtan, szépen,

Hogy erre most már nincs erőd.

Nem vagy olyan, mint azelőtt.

.

S járni amellett szép vidáman,

Istentől rád szabott igában.

De ezt a békét honnan vesszük?

Onnan, ha ezt erősen hisszük,

Hogy teher, amit vinni kell,

Az égi honra készít el.

.

Ez csak a végső simítás

A régi szíven, semmi más.

Ez old fel minden köteléket,

Ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik meg tanítani,

Ezért kell sok harcot vívni,

Idősen is, míg csendesen a szív

az Úrban megpihen és kész vagy

az Ő kezéből venni, hogy minden Ő –

S te nem vagy semmi.

S akkor lelked kegyelmes atyja

A legszebb munkát is megadja.

.

Kezed imára kulcsolod —

Ez mindennél dicsőbb dolog.

Áldást kérsz szeretteidre –

Körülötted nagyra és kicsinyre.

S ha majd munkád betellett,

S a végső óra elközelgett,

Engedsz az égi szent hívásnak,

Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

*

Weöres Sándor

ÖREGEK

Kodály Zoltán mesternek

.

Oly árvák ők mind, az öregek.

.

Az ablakból néha elnézem őket,

hogy vacogó szélben, gallyal hátukon

mint cipekednek hazafelé –

vagy tikkadt nyárban, a tornácon

hogy üldögélnek a napsugárban –

vagy téli estén, kályha mellett

hogyan alusznak jóízűen –

nyujtott tenyérrel a templom előtt

úgy állnak búsan, csüggeteg,

mint hervadt őszi levelek

a sárga porban.

.

És ha az utcán bottal bandukolnak,

idegenül néz a napsugár is

és oly furcsán mondja minden ember:

„Jónapot, bácsi.”

.

A nyári Nap,

a téli hó,

őszi levél,

tavaszi friss virág

mind azt dalolja az ő fülükbe:

„Élet-katlanban régi étek,

élet-szekéren régi szalma,

élet-gyertyán lefolyt viasz:

téged megettek,

téged leszórtak,

te már elégtél:

mehetsz aludni...”

.

Olyanok ők,

mint ki utazni készül

és már csomagol.

.

És néha, hogyha agg kezük

játszik egy szőke gyerekfejen,

tán fáj, ha érzik,

hogy e két kézre,

dolgos kezekre,

áldó kezekre

senkinek sincsen szüksége többé.

.

És rabok ők már,

egykedvü, álmos, leláncolt rabok:

hetven nehéz év a békó karjukon,

hetven év bűne, baja, bánata –

hetven nehéz évtől leláncolva várják

egy jóságos kéz,

rettenetes kéz,

ellentmondást nem tűrő kéz

parancsszavát:

.

„No gyere, tedd le.”

p 3

p

p Aki addig (soha) nem ül le olvasni, amíg a lakás nincs „kész” - bárki jöhet…

p

p Aki abból élne meg, hogy – blöffölve - fenyeget: Ha ő egyszer kinyitja a száját!

p

p Akinek már az agyára megy a jólét – aki a jódolgában lesz veszett népség…

p

p Aki csak az első üdülésén döbben először rá: az élete párja nem szellemi társ

p

p Aki csak enni szereti a holt betűket, a tésztaformából teste életre kelti…!?

p

p Aki nem földművelő, konyha/virágkertészkedő: max. minimális erkélyi virágláda

p

p Aki még nem élte át az ültetés, ápolás, növekedés, virágzás, termés folyamatát

p

p Aki nem meri elhagyni az emeleti panelt, akinek a „kertjében” csak gyep/műfű…

p

p Aki egy „kétbalkezes” rest, így nem kézműves, barkácsoló javító-szépítő stb.

p

p Aki a jó borának stb. soha semmilyen, vagy csak egy rossz cégért készíttet

p

p Aki a jogos test(ület)i-szellemi (ott)honvédelem helyett egy gyáva dezertáló

p

p Aki a sok laikus véleménye után fut – de aki pont az egy mérvadóéra nem ad

p

p Aki a tele-vízióból tudja meg azt is, milyen idő van éppen most a lakóhelyén

p

p

p 4

p

p Akinek hol a „kincse”, ott a szíve: félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár

p

p Aki csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban holmiját, szajréját/életét…

p

p Akinek nem lehet titka: minden kiíródik az arcodra - ha akarod, ha nem?

p

p Aki fapofákat vágott és úgy maradt: kifejezéstelenül elsorvadnak az érzelmei

p

p Aki kiprovokált, vagy másként jól elszúrt ajándékkérő/adó: öröm helyett üröm

p

p Aki a múltat végképp eltöröli – és rabszolgasorba indul eme „tiszta lapon”

p

p Aki a korszellem agyhalottja: úgy látja: aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…

p

p Aki nem tud értelmet átvinni: pl. a testi és a lelki épség (fizika és metafizika)

p

p Aki tüntető materialista ateista, de mintha titkon mégis csak a csodában bízna

p

p Aki még/ismét nem csodálja meg, hogy ő is mily tökéletesre van megteremtve

p

p Aki a testét csak bonyolult gépnek veszi, amit beadhat a dokijához megszerelni

p

p Aki a boldogtalanság-jelző „testi bajait” nem radikálisan, csak tünetileg kezeli

p

p Akinél minél távolabb kerül a szép ifjúkori álom, annál közelebb-több a pohár…

p

p X

Heltai Jenő

Nagymamácska
Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.

.

És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
„Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?”

.

Nagypapácska fejvakarva
Szól: „Bevallom hát… no jó…
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer… érted, kis bohó?”

.

„Látod, látod, milyen kár volt”
Mondja most a nagymama –
„Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!”

*

Deres már a határ

Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,
Egyetlenegy hű társa:a szegénység...
Más se kell az egész világból,
Csak egy pipa, meg egy pohár bor!
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép...
.
Deres már a határ, sose bánd vén betyár,
Akad még az őszi erdőn virágszál.
Bár a nyár elszaladt, egy szív tiéd maradt,
Kivirulna, ha reája találnál.
/:Van az úgy, hogy egy szál virágtól,
Tavasz lesz az egész világból.
Deres már a határ, sose bánd vén betyár,
Nyílik még az őszi erdőn virágszál...

https://www.youtube.com/watch?v=F_CjwpcDrqk

*

Öreg ember,nem vén ember

Öreg ember,nem vén ember tudjuk ezt már rég.
Szép lányokra,menyecskékre szemet vet az még.
/:Öreg ember, nem vén ember szereti a jót,
Mer azt mondják vén kecske is megnyalja a sót.:/
.
Öregasszony ilyen nincs is már ,hogy is volna.
Mert ha vén még nem öregszik, nem lesz vén soha.
/:Ha elfárad is az éve szíve fiatal,
Mert belőle a szerelem soha ki nem hal.:/

https://www.youtube.com/watch?v=hHhcCrS3jl4

*

Szép esténk lesz

Szép esténk lesz,

ha egyszer majd megöregszünk,

sose' veszekszünk,

ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét.

A lámpa ég.

.

Akkor megköszönném azt a napot,

amikor én megláttalak.

Hogy egy életen át vártam terád -

hálás vagyok.

.

Emlékszel még az első csókra a Szigeten?

Láz égett szívemen.

Szép volt, gyönyörű szép!

.

Közben éjfélt üt már a kakukkos óra, térj nyugovóra!

Énvelem őszült, édes párom, csak álmodj tovább!

Jó éjszakát!

Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak

és egy életen át az ifjúság titkunk marad.

.

Jó éjszakát!

Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak

és egy életen át az ifjúság titkunk marad.

https://www.youtube.com/watch?v=ZecwsPtHmXk

*



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp