Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör VII.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Fazekas Mihály:

Az én kis kertem

Óh, jóillatú szép virágim,

Gyönyörűségim s múlatságim!

A nagy forróságok megfőznek,

Vizeim enyhítni nem győznek,

Plánták, kiket magam vetettem,

S különös gonddal ültetgettem,

Már fejetek le kezd hajolni,

Nem győzlek eléggé locsolni.

Hát ti, megragadt kis óltások?

És ti jól indúlt fokadások?

Szép növéstek megszűnt újúlni,

Gyenge hajtástok kezd sárgúlni.

Reményemet, óh, ne fojtsátok,

Élteteket tartóztassátok.

Ne sáppadjatok, óh, levelek,

Ma reggel, hogy öntözgettelek,

Ragyogónak láttam a napot,

Hogy láthatárra felkapott

Fényes képe még alig vólt fent,

Hogy mindjárt egy kis fellegbe ment.

Mikor a nap ekképpen jő fel,

Nem marad akkor az esső el.

Forróságát a levegőnek

Régen értem ily rekkenőnek,

Óh, ződségeim, reményljetek:

Az ég jól tészen ma veletek,

Mint mikor a vízen cicázik

Zefir, s pelyhecskéje megázik,

És úgy nyirkos lebegésekkel

Játszik a ránéző képekkel:

Született olyan ez a szellet,

Amely most éppen rám lehellett.

Ni-ni! már amott az ég alján,

Amott nyári napnyúgot táján

Mintha nagy füstöt látnék gyűlni,

A láthatár kezd setétűlni.

Örűljetek, óh, szomjú kertek,

Még ma tápláló lelket nyertek!

Postái a terhes felhőnek,

A szelek jobban-jobban jőnek,

S felfúván a pitlélt porokat,

Mint keverik velek magokat!

Most mintha pusztítni jőnének,

Mint dűlnek a fák tetejének,

Mintha le akarnák nyomkodni,

De kezdenek immár lassodni.

Már emelkednek tolongással

A fellegek, tele áldással,

Mint lopogatják el az eget,

Rátolván a habos szőnyeget.

Már lobognak a villámások,

Már hallik is lassú morgások.

Az apró-cseprő muzsikások:

Pacsirta, fülemile s mások

A természet nagy basszusának

Dörgésére megnémulának.

Nyomúl a felleg, jobban dörög,

A csattogás ropogva görög

A megsűrűdött levegőbe.

No, most lecsapott a mezőbe!

Minden állatok ijedtekbe

Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.

Csemeték, elevenedjetek,

Félhólt plánták, emelkedjetek,

Szép virágaim, vidúljatok,

Nektárral majd megrakodjatok.

Mintha látnám már a gyöngyöket,

Melyek meglepnek benneteket,

Majd a leányok leguggolnak,

S titeket gondossan szagolnak,

Mondván egymásnak gyönyörködve:

Óh, jobb szagúk így, mint leszedve,

Majd hogy mutogatják újjokkal,

Hogy fog függő gyémántotokkal

A megmosdott napfény játszani,

S benne rezgő lángnak látszani,

A kezemre egy szem cseppent már,

Felmegyek, mert az ebéd is vár,

Itt hagylak hát, Isten hozzátok,

Ő viseljen gondot reátok.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Óh mely méltóságos szemlélet,

Mely egy rosszlelkűnek itélet,

Kit a villám, pattogván széjjel,

Fenyeget megannyi veszéllyel,

Melyben a bölcs tégedet fellél,

Fő jóság, ki által minden él.

Még eddig csak nagy cseppek húlltak,

Már egyszerre neki zúdúltak,

Amint sűrűn lefelé jőnek,

Mely ezüst színű recét szőnek,

Melyet, mig közte szaladoznak,

A villámok megaranyoznak.

Ők zendűlnek, ezek zuhannak,

S együtt mely szép hangzatot adnak.

Barátim, édes lesz a falat

E mennyei muzsika alatt.

Jer, örvendezvén az egekkel,

Együnk és igyunk víg lélekkel,

Áldván a természet jó atyját,

Ki táplálja minden állatját,

Ki a láthatatlan párából

S sok ezernyi szerek lángjából

Felhőt hirdet a levegőbe,

S essőt ád alkalmas időbe.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De már ritkúlnak a fellegek,

Tisztúlni kezdenek az egek.

Jerünk, szívjunk friss illatokat,

Lássunk tajtékos patakokat.

Ni! a gyermekek feltürkőzve

Ott a giz-gazt hogy tolják öszve,

S átadván a sebes folyásnak,

Benne lábokkal gödröt ásnak.

Amaz mélységét méregeti,

Elcsúszik, s a többi neveti.

Óh bóldogok! kik így játszatok,

S a jövendőre nincs gondotok.

Melyben talán a bajok árja

Élteteket nagy zajra várja. -

Ni csak! a ludak mint kötődnek

A zajjal, s benne hogy fürödnek,

S hátokat megmosván állokkal,

Mint csapják a vizet szárnyokkal.

A toronkász libákat fére

Hogy csapja a víz a szélére!

Ott egyik nyakát nyújtogatja,

Másik a tollát tisztogatja. -

De jerünk, hagyjuk itt ezeket,

S nézzük az elment fellegeket,

Áldott szolgálatjokért, jertek,

Nézzük, az egektől mit nyertek.

Látlak már felhők koronája!

A természet legszebb munkája!

Tebenned látom egy rakásban,

Amit festett mindenben másban,

Téged a nap tett örömébe

Pálmául a felhők fejébe.

Nézzük már a virágokat is,

Lássunk kis szivárványokat is,

Nézzük, a napra hogy nevetnek,

Kitől már ismét nem félhetnek.

Némelyik kinyílt örömébe,

Másik cseppet szorít keblébe,

Némelyik tömjénzi jó szagát,

Másik bókol, leiván magát.

Egyen oly szép a csepp játszása,

Mint egy síró szűz mosolygása,

Másiknak úgy függ leveléről,

Mint a gyöngy a szépek füléről...

Hogy Márstól végkép búcsút vettem,

Nyúgodalmamat itt kerestem,

Mások baját nem irigyelvén,

S a természetet énekelvén,

Ott egy kis bodza árnyékába

Elmélkedett szivem magába;

Gyakran onnan szántam azokat,

Kik bódúlva ölik magokat

Vagy a szívrontó fösvénységgel,

Vagy lélekgyötrő kevélységgel.

Ti, nyughellyeim már elmúltok,

Zöld sephedékkel béborúltok.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De tán nem kellene heverni,

Próbálnánk e tengert kimerni,

Óh bizony, mindent elkövetek,

Kis növevények, csak éljetek,

S majd kérem az elölljárókat,

Vigyék el gyilkos árkotokat,

Amerre szabadabban mehet,

S ilyen rettenetes kárt nem tehet.

Hol az úr atyja szólgájának,

A fejedelem országának,

A tiszt viselő seregének,

Az elölljáró helységének:

Ott azon könnyen segítődik,

Ami által kár tetetődik;

A bóldogság a víg élettel

Ott ölelkeznek szeretettel:

Ne csüggedjünk hát munkáinkban,

Bizván ily kegyes atyáinkban.

*

p 1

p

p Aki

p balgán hagyja,

p hogy újra és újra

p ugyanúgy becsapják,

p kilopják-kiszúrják a szemét!

p

p Aki

p megszeppenve,

p megilletődve hagyja,

p hogy a vén szakik elvegyék,

p megingassák ifjúkora hályogkovács bátorságát

p

p Aki

p csak halogatja

p a - belső lelki - rendteremtést,

p semmi nincsen a helyén, ő sem,

p szét is folyik az így kaotikus élete…

p

p Aki

p zsarolható,

p nem őt szolgáló

p politikai vezetőnek,

p valójában: gyarmati helytartónak

p naivan újra és újra vakbizalmat szavazó

p

p Aki

p nem egy – kis - Hamlet: 

p ő tényleg őrültséget mond és tesz, -

p nincs benne semmi kivehető rendszer,

p és nemcsak egy taktikából felvett álarc…

p

p Aki

p fájó

p igazmondó

p jóbarátot magától elűző,

p de a kellemes hízelgőt ajnározó

p

p Aki 

p nemcsak eltűri,

p de köszöni a pofont,

p még kedvet is csinál hozzá,

p hogy még jól meg is rugdossák…

p

p Aki

p nem konspirál,

p soha nem engedetlen,

p pedig most vesztegzár van:

p tesztelik, mit tűr el még a nép:

p tilos a családi/baráti összejövetel is

p

p Aki

p a vesztő nyerő:

p pont ő az, aki szakszerűen

p és a leggyorsabban vágja a fát,

p de valahogy mindig önmaga alatt…

p

p Akinel

p az s.k. gondosan leszigetelt 

p fekete dobozán nem hatolhat át

p semmi éltető-élesztő reménysugár

p

p Aki

p három helyett eszik:

p egy zabáló bélpoklos falánk,

p aki így harmadolja, rövidíti az életét

p

p Akinek

p a „szabadon választott”

p háziorvosa is egy protokoll-rab,

p egy beteggyártó-fenntartó gyógyszerügynök

p

p Aki

p egykor

p vad, lázadozó,

p olykor hőzöngő aranyifjú volt

p mára már egy igavonó barommá szelídül

p

p Aki

p idejekorán

p nem döbben rá, hogy

p egy álmodozó, világmegváltásra kész ifjúból

p átváltozott álmos napi szürke adófizető robotossá…

p

p Aki

p nem kér

p tűzkeresztséget,

p már/pont ütközet előtt 

p dezertál: szégyenbélyeg rajta

p

p Aki

p egy „boldog” idióta,

p szenilis/szellemi fogyatékos,

p aki még a szart is aranynak mondja,

p és fénylő üvegszilánkot, mint aranyat gyűjt…

p

p Aki

p nem szól:

p király meztelen,

p de már rég nincs hozzá

p gyerekszája ezt kimondani:

p ő is beépül, elvakulva elkurvul

p

p Akinek

p nincs csendes

p helye és időszaka,

p sőt menekül ez elől:

p non stop zajártalmat generál,

p és nem meditál, társalog isteni Lelkével…

p

p Aki

p olyan igazságos:

p ő mindenkit egyformán szeret:

p neki ugyan mindenki a felebarátja,

p de közötük nincs egyetlen egész sem…

p

p Aki

p a neki amúgy

p fölösleges, de másnak káros,

p öncélú lopást élvező kleptomán

p

p Aki

p jó- vagy

p rosszhiszeműen

p az igazsághoz hazudná át magát –

p aki pont a rosszal akarja a jót elérni…

p (legalábbis ezzel hitegeti/mentegeti magát)

p

p Aki

p sokat beszél.

p aminek sok az alja is –

p valami aljast takar vele…

p

p Aki,

p ha beszél,

p se füle, se farka,

p se vége, se hossza,

p csak saját, de főleg

p más idejét lopja, rabolja…

p

p Aki

p az egyik szavával

p menten agyonüti a másikat –

p önellentmondó semmitmondó…

p

p Aki

p beletörődik,

p hogy ő holtáig dadog,

p mert hát ő már így született,

p vagy ha nem is, de ez már így marad…

p (társaság, sőt emberkerülő magányos)

p

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p ő eredendően bűnös,

p a bűnösségét vélelmező:

p akinek ezért folyamatosan

p bizonyítani kell az ártatlanságát…

p

p Aki

p az örök ábrándozó,

p a jelenlétből hiányzó fantaszta,

p aki a bírhatót eladja álompénzért

p

p Aki

p visszaél

p a szellem hatalmával:

p a gúnyolódó lélek-gyilkos

p (de már ő sem tud jóízűen nevetni)

p

p Akinek

p ha van éltető humora,

p akkor lényegeset mindent tud,

p de ha ez nincs, akkor bármire képes

p

p Aki

p mások előtt

p nevetgél, mint a fakutya –

p de otthon meg ön-sajnálva,

p magába zuhanva keservesen sírdogál

p

p Aki

p csak

p a nagy bajban,

p már a végszükségben,

p vagyis túl későn döbben rá,

p hogy mennyit is ér a szesztestvér

p

p Aki

p aktív partner abban,

p hogy egy gyüttment idegen

p silány pálinkával csalja, zülleszti,

p adósságba veri, kisemmizi a falut

p

p Aki

p egy ördögi körös:

p iszik, mert bánatos

p és bánatos, mert iszik

p

p Aki

p alkoholba

p fojtaná bánatát,

p de az így megerősödve feltámad,

p miközben elveri pénzét, rontja egészségét…

p

p Aki

p nem látja,

p vagy nem mer

p reagálni arra, hogy

p pl. párthűség alapján

p kontra-szelektálnak vezető tisztségre

p

p Aki

p nem tiltakozik,

p ha a katonai fegyelemerősítést

p megtizedeléssel foganatosítanák…

p (boldog, ha ő éppen ezt megússza…)

p

p Aki

p éppen

p a sokáig ünnepelt,

p de csak pirrüszi győzelme miatt

p veszíti el magát a nagy háborút…

p

p Aki

p annyira

p nyelvtudatlan

p hogy neki tök mindegy,

p ő amnéziát vagy amnesztiát kap-e

p

p Aki,

p ha minden

p fontos dolgát elvégezte,

p akkor a maradék idejéből

p előszeretteire, a családra is „áldoz”

p

p Aki

p ha itt és most

p nem mindenki

p nevetett a viccén,

p akkor ő többet már senkinek sem mond

p

p Aki

p egy humán/reál

p egysíkú szakbarbár –

p pl. a technikai analfabéta pózban tetszelgő,

p aki még egy villanykörtét sem tud kicserélni…

p

p Aki

p egy délibábos:

p az érzéki csalódás,

p a nem értett perspektíva áldozata:

p akinek a távoli óriás csak egy törpe

p

p Aki

p egy Hűbele Balázs,

p aki lelkesen, de előbb tesz,

p de majd csak utána mérlegel –

p előbb kidönti a nagy fát,

p majd utána figyelmeztet

p (és ő is rossz helyen áll)

p

p Aki

p „jószívű”:

p ha bárki tőle

p az egyik ingét kéri,

p akkor ő még odaadja neki

p menten gyermeke utolsó mentéjét is

p (a Másiknak biztos nagyobb szüksége van rá)

p

p Aki

p egy biztosra

p menő kenyérkereső:

p előbb az ablaktörő vandál,

p majd a semmiből elálló üveges –

p ő csinálja azt a bajt, amit pénzért javít…

p

p Aki

p biztosra megy:

p tuti a szerencse, mert

p ő nem bízik a vak sorsban –

p ő minden lottószámot megjátszik…

p

p Aki,

p ha egyszer neki

p valamiben szerencséje volt,

p akkor ezentúl már bérletesnek tudja magát,

p és -vesztére - nem számol a forgandóságával…

p

p Akinek

p garantált

p a hangos sikere:

p ha ő maga tapsol

p a mégoly silány stb.

p nagy produkciójának,

p ő dicséri, jutalmazza magát…

p

p Akinek

p az ideje temérdek?

p Aki jobb ügyhöz méltón

p a legolcsóbb áru után is lejárja lábát,

p mert hát ő mindig nagyon jól akar járni…

p

p Aki

p az önsajnáltatásban

p mindeddig verhetetlen maradt

p és még újabb Guinness rekordot döntene

p (és így ön-sors-rontva lesz is mire hivatkoznia)

p

p Aki

p gyerekes

p csínynek minősít

p otromba, sőt akár még

p életet is veszélyeztető „tréfát”

p (pl. egy iskolai/kórházi bombariadót)

p

p Aki

p rutin orvosi

p beavatkozássá szépítget

p égbekiáltó bűnt („küret”, „kaparás”)

p

p Aki

p idegen ajkú,

p nyelvű élettársat választva

p a csodás anyanyelve helyett

p egy életen át angol, vagy más

p konyhanyelven lebutítva társalgó

p

p Aki

p vakon hisz,

p mert hinni akar,

p annak a jósnőnek,

p aki jó sok pénzért jó sok jót jósol neki…

p

p Aki

p egy „beavatott”

p pl. a fizetős kéthetes táltos,

p garabonciás stb. tanfolyamot

p nemcsak kijáró, de jelesre elvégző…

p

p Aki

p egy jó médium:

p addig-addig ismétlik

p az ordas hazugságokat,

p míg ő azt színtiszta igazságnak veszi

p

p Aki

p nem

p ismerkedik,

p nem barátkozik,

p nem utazik, nem olvas stb.,

p mintha zárt dobozban élne, és

p így nem is reflektál vak szokásaidra

p

p Aki

p a bírvágytól

p mámoros, „ittas”:

p ezért sem látja az ördögöt –

p jól elbújt a szerződés részleteiben…

p

p x

Arany János:

KERTBEN

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban -
S ifjú nő, szemfödél alatt.
.

Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb... a kiváncsiság.
.

Műhely körűl a bánatos férj
Sohajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag.
.

Siránkozik a kisded árva,
Amott sir öntudatlanul;
Ha nő szegény, az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul!
Ölében rázza egy cselédlyány,
Duzzogva fel s alá megyen:
"Sirj no, igazán sírj!" kiált rá,
S megveri, hogy oka legyen.
.

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe...
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég; csak azt köthesse be.
.

Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.
.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

(1851)

*

Arany János:

SEMMI TERMÉSZET

No, kertész úr, ma szép esőnk volt:

Éled fű és virág,

Büszkébben tolja égnek a fa

Megifjult sudarát;

A levegő tisztán borul ránk

Mint egy opál-paizs;

Egy-két nap ittasan hever majd

Az útak pora is.

.

"Hja! lássa kérem, - az esőnek

Örvendjen a paraszt,

Nem öntöz, - vár buzát az égből

És kap helyette gazt;

Én bízom a kannába, csőbe,

Attól zöldül gyepem;

Eső!... mit ért az én szakomhoz?

Azt nem szivelhetem.

.

Ha vártam, elmarad; ha sok volt,

Hétszámra meg nem áll,

S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,

Te Janó, te Mihál!

Tőből kimossa gyenge pástom,

Az út iszap, mocsár,

Virágim dúlva, - felkötözni

Egy héti munka vár.

.

Ha meg viharral, jéggel indult,

(Mi nála rossz szokás)

S fát tördel és ágyat lepaskol:

Van itt káromkodás.

Ezért mondom: hogy az eső oly

,Túlhaladt pont' ma már,

Mint főzni a nyilt konyha, - melyen

Vesződjék a szamár!"

.

Lám hova jutna a müvészet

Csak egy pár századig:

De közbe ront a vad természet

S belé kontárkodik.

(1877. aug. 17)

*

p 2

p

p Aki

p önmagán kísérletező,

p a lelki teherbírást tesztelő,

p aki ki mással, mint pont az ellenségével

p költözik össze egy lakásba, egy társbérletbe…

p

p Aki

p nem

p az istene sugallatára,

p de külső csoportnyomás,

p médiagerjesztett halálfóbia

p miatt kér, fogad el „védőoltást”

p

p Aki

p mintegy

p beadja testét az orvoshoz:

p szerelje meg, hogy ne csöpögjön,

p vagy legalább halkítsa, hogy ne hallja…

p

p Aki

p minden bevesz,

p minden kúrát-kínzást kibír,

p pedig nem is ígérnek gyógyulást,

p csak a dúlt lelkét hagyják „békében”

p

p Aki

p bedugja

p mind a két fülét –

p egyfolytában csakis

p önmagát hallja vissza: Echó

p

p Aki

p egy jó ügy

p alázatos szolgája

p helyett egy ménkű nagy

p szemétdomb gőgös kiskakas ura

p

p Aki

p olyan elfoglalt:

p őneki nincs most, vagy

p még ideje keresni az isten Országát,

p előbb meg kell alapoznia a biztos egzisztenciát…

p (el is ássa talentumát, fel is adja a hivatását stb.)

p

p Aki

p el is hiszi,

p mert még ki is énekli,

p kórusban világgá kürtöli,

p és holtig ehhez tartja magát,

p akár a bűneire is mentségként,

p hogy tényleg az egész világ az ő ellensége

p (az ún. cigány-himnusz)

p

p Aki

p a múltat

p végképp eltörölné: 

p mert akik ő előtte éltek,

p azok mind gazemberek,

p vagy hülyék lehetettek…

p Szellemi öncsonkító…

p

p Aki

p a saját értékes-

p szereves hagyományait

p alig/egyáltalán nem ismerő,

p vagy azt csak ócsárló, fitymáló -

p ő idegen eszmék, szokások bolondja

p

p Aki

p maga 

p helyett

p mást küld

p a háborúba,

p de a fotóshoz,

p sőt még gyónni, udvarolni is

p

p Aki

p a szerelem

p megvallása helyett

p inkább hegycsúcsot hódító,

p vagy külhonban vitézkedő:

p egy – heroikus - pótcselekvő

p

p Aki

p piperkőc

p öneltorzító

p divat-majom,

p vagy egy koszos, rongyos

p és büdös madárijesztő…!?

p

p Aki

p nem érti, hogy

p hogy/hogy nem,

p de mindig az ő bőrét

p viszik a vásárra, és

p mindig az ő farkával verik a csalánt

p

p Aki

p mindhiába

p drágakő, gyémánt,

p ha ő egészen élete végéig

p nyers maradt, csiszolatlan marad…

p

p Akinek

p külhonban

p az idegen nyelve határa

p egyben a szellemi-lelki világáé is: 

p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…

p

p Akinek

p a jégvirág

p a kedvence –

p igaz, eddig még

p mást nem is látott, szagolt…

p (tél után örökzöld művirágja van)

p

p Aki

p az iskolai

p szépírást erőltette,

p majd meg már senki,

p még ő se tudja elolvasni

p macskakaparás kézírását:

p így szerződik, végrendelkezik stb.

p

p Aki

p krikszkraksz, 

p ákombákom „írást” küld

p az egyértelmű S.O.S segélyhívás helyett

p

p Akinek

p a gyász jelentése,

p illetve a halála oka,

p a halottkém beírása:

p ő belehalt a félelmeibe…

p

p Aki

p belenyugszik,

p és beletörődik, hogy

p ő csak egy kapcarongy/

p lábtörlő szereplő ő ezen a világon

p

p Aki,

p ha megütik

p az egyik arcát,

p akkor gépiesen,

p automatikusan már

p oda is tartja a másikat is?

p

p Aki

p lemond

p az elemi jogos

p önvédelemről is:

p aki egy dogmásan

p erőszakmentes áldozatjelölt

p

p Aki

p hősködve,

p feleslegesen

p fegyvert ragad,

p de hamar elveszik tőle

p és éppen általa vész el…

p

p Aki

p mindenkivel

p ősbizalom alapon áll:

p a lakáskulcsa a lábtörlő alatt,

p és ezt még ki is írja a falára is…

p

p Aki,

p ha p egyszer

p valaki őt becsapta,

p akkor ezentúl mindenkivel

p beteges gyanakvó, rosszhiszemű

p

p Akiről

p mintázódott

p Ady Mesebeli Jánosa:

p idegenben idegenért harcoló,

p aki ágyútölteléknek pont jó lesz

p

p Aki

p semmiben sem

p alakított ki még rutint,

p mint aki mindent itt és

p most legelőször csinálna…

p

p Aki

p változatlan

p utánnyomásban,

p gépies gyilkos rutinban

p tölti élte napjait – nemcsak

p a mosakodás, öltözködés stb. terén…

p

p Aki

p van olyan

p jellegtelen,

p ami védettséget ad neki:

p még csak ki sem figurázható…!?

p

p Aki

p a beszürkült

p nyárspolgári unalmas életét

p alkalmi különcködésével színezgeti

p

p Aki

p maga a középszer:

p ő minden kiválót lehúz, lealacsonyít:

p mert akkor ő így nagyobbnak látszik,

p és őt a jó példa nem kötelezi nagyra nőni

p

p Aki

p szerint

p a szerető szülő

p csak jót akarhat neki: