Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

File:Ferenczy Round Dance.jpg - Wikimedia Commons

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Koday László kiállítása - Galériával | Éva magazin

Reviczky Gyula

Ifju pesszimistának


Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

.

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

.

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.


És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

.

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

Renoir olvasó hölgyei



 

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

 

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

 

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

„ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

 

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

 

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

 

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

 

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

 

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

 

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

 

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

 

Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

Nagypapa mesél by Richard Geiger, 1870-1945, Hungarian. | M. festők |  Festmények, Irodalom és Illusztrációk


Üdvözlet a nyájas olvasónak!

Nagy Jenő/Eugéniusz

T.: 06-20-222 01 58






A kert öröme - 101 vers kertbarátoknak
Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
2024. május 13. hétfő, 09:12

A kert öröme

101 VERS KERTBARÁTOKNAK

A kert öröme
SZERZŐ

Kiadó: Népművelési Propaganda Iroda
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 118 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 20 cm x 14 cm
ISBN: 963-562-935-4
Értesítőt kérek a kiadóról

FÜLSZÖVEG

A kertbarátkörök jelentik napjainban a legéletképesebb, méreteiben talán a legjelentősebb kisközösségeket.
Az emberek egyre inkább érzik az urbanizáció, a rohanó élet veszélyeit és vágynak vissza a természeti környezetbe, amelyet sokszor csak egy kis darabka föld jelent számukra: a kert. A közös gond összekapcsolja a kertet szerető embereket; hogyan védjék növényeiket a kártevőktől, hogyan legyen nemcsak szemet, szívet gyönyörködtető, hanem gazdaságos is a kertészkedés. A szakmai ismeretek elsajátítása, egymás tapasztalatainak megismerése azonban nem lehet az egyetlen célja e mozgalomnak. Más tartalommal is meg kell tölteni. Egyik ilyen próbálkozásnak szánjuk e kis kötet nyújtota lehetőséget.
Szeretnénk "belopni" a kertbarátok életébe a művészetek nyújtotta élményt is. Most a szép szó varázsával, a költészet segítségével, ami azt jelentheti, hogy más szemmel is - a költők sajátos látásábal és láttatni tudásával, továbbgondolkodásra ösztönzésével - látják majd a kertben féltőn nevelt növények szépségét, csodálatos változatosságát. Frissülten tekintenek a krumplivirágra és a szilfára, a napraforfóra és a rózsára, a tavaszra és a hóvirágra. Mélyebben érvezik a kertben végzett emberi munka értelmét, szépségét, nyugalmát.
Négy - egymáshoz szorosan kapcsolódó - témakört választottunk a gondolat megvalósításához. A kertről, a kerti munka öröméről szóló verseket, a fák, füvek, bokrok sajátos életéről, a virágok üzenetéről és a mindezt ritmusba rendező évszakok megjelenítését vállaló versek követik.
Arra is gondoltunk, hogy minél több költőt szólaltassunk meg ugyanarról a témáról, ogy az egymás mellé állítás, a kiváltott érzések, hangulatok, gondolatok sokfélesége így kínálja a megoldások egyikét egy irodalmi estre. Néhány költő több témában, több verssel is szerepel az összeállításban, így lehetővé téve költői műsorok szerkesztését is. A versek válogatását olyan szempontok is befolyásolták, hogy a verssel most ismerkedőknek is örömet okozzon, könnyen érthető, befogadható legyen, de a költészetben járatosaknak is adjon új élményt. Így régi és mai klasszikusok, kortárs költők alkotásaiból egyaránt válogattunk, magyar költőket szólaltatva meg.
Abban a reményben indítjuk útjára a válogatást, hogy vélt célunk megvalósításában segít és sokaknak szerzünk vele örömet.
A szerkesztő
Vissza

TARTALOM

Bevezető 3
A kert öröme
Fazekas Mihály: Az én kis kertem 5
Arany János: Kertben 10
Buda Ferenc: Kert 11
Simai Mihály: Aki a régi kerteket 15
Garai Gábor: Májusi kert 16
Illyés Gyula: Nyáréji kert 16
Vas István: Szeptemberi este a kertben 17
Vas István: Október este a kertben 18
Veress Miklós: Kert 19
Berda József: Kertész leszek 20
Illyés Gyula: Óda egy krumpliföldhöz 21
Ratkó József: Paradicsom 23
Váci Mihály: Idegenben 24
Juhász Ferenc: Növények hadjárata 24
Garai Gábor: Növényi hit 26
Virágok
Ágh István: Virágok 28
Nadányi Zoltán: Virágok 29
Weöres Sándor: Varázs-virágok 29
Garai Gábor: Rózsa 30
Kálnoky László: A tearózsa 31
Illyés Gyula: Rózsák a rácson 32
Kassák Lajos: Rózsalegenda 33
Sárközi György: Őszirózsa 34
Ady Endre: Őszi forró virág-halmon 34
Tóth Árpád: Bazsalikom 35
Simon István: Hóvirágok 37
Csanádi Imre: Ibolya 38
Szép Ernő: Pitypang 38
Rákos Sándor: Aranyeső 40
Tóth Árpád: Orgona 40
Simon István: Orgonabokor 41
Babits Mihály: A gonosz hortenziák 42
Szabó Lőrinc: A forzícia éneke 43
József Attila: Margaréta 44
Nagy László: Krizantém 45
Kosztolányi Dezső: A napraforgó 46
Ratkó József: Napraforgó 46
Simon István: Krumplivirágok 47
Juhász Ferenc: Tenyésztett szomorúság 48
Vészi Endre: Virágok lázadása 51
Csanádi Imre: Virágok példája 51
Fák, füvek
József Attila: Fák 53
Juhász Gyula: Fák 54
Nemes Nagy Ágnes: Fák 54
Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhoz 55
Simon István: Fák a parton 57
Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás 57
Illyés Gyula: A szil s a szél 58
Zelk Zoltán: Mint égő lelkiismeret 59
Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák 60
Jékely Zoltán: Városvégi gesztenyefasor 61
Simon István: Akácfa 64
József Attila: Akácokhoz 65
Bényei József: Magányos cédrus 66
Reviczky Gyula: Pálma a Hortobágyon 67
Kiss Tamás: Gyenge ág 68
Illyés Gyula: Egy barackfára 69
Simon István: Barackfa 70
Garai Gábor: Hamvasan érik a szilva 71
Csanádi Imre: Megszedett fa 72
Simon István: Virágzó cseresznyefa 72
Erdélyi József: Meggyfa 74
Simon István: Kiszáradt szilvafa 76
Buda Ferenc: Füvek példája 77
Áprily Lajos: Fűmagot vetettem 80
Illyés Gyula: Sarjúrendek 80
Évszakok
Csanádi Imre: Naptárképecskék 83
Forbáth Imre: Tavasz 84
Simon István: Tavaszi vers 85
Váci Mihály: Tavaszváró 86
Simon István: Friss reggel 87
Áprily Lajos: Tavaszi vizek 88
Simon István: Csicsergő 88
Fodor József: Májusi üdvözlet 89
Garai Gábor: Június 90
Csanádi Imre: Augusztus 91
Váci Mihály: Nyári képeslap 91
Erdélyi József: Nyári dal 92
Vészi Endre: Az elszabadult nyár 93
József Attila: Harmatocska 94
Váci Mihály: Zivatar 97
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra 97
Radnóti Miklós: Októberi erdő 99
Pilinszky János: Őszi vázlat 99
Zelk Zoltán: Ez már az ősz 100
Vajda János: Őszi tájék 101
Simon István: Hideg reggel 102
Somlyó Zoltán: Szeptember 103
Kiss Benedek: Őszi este 104
Simon István: Késő ősz 106
Ratkó József: Tél 107
Ladányi Mihály: Téli vers 109
Petőfi Sándor: A puszta télen 110
Kalász Márton: A hó 112
Juhász Ferenc: Téli földek 113
Kovács István: Évszakváltozások 114
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL