Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

File:Ferenczy Round Dance.jpg - Wikimedia Commons

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Koday László kiállítása - Galériával | Éva magazin

Reviczky Gyula

Ifju pesszimistának


Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

.

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

.

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.


És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

.

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

Renoir olvasó hölgyei



 

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

 

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

 

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

„ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

 

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

 

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

 

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

 

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

 

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

 

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

 

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

 

Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

Nagypapa mesél by Richard Geiger, 1870-1945, Hungarian. | M. festők |  Festmények, Irodalom és Illusztrációk


Üdvözlet a nyájas olvasónak!

Nagy Jenő/Eugéniusz

T.: 06-20-222 01 58






Május
Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
2013. május 01. szerda, 07:37

majalis

 

 

Májusi eső

Ess, eső ess,

három hétig ess!

Hullj a rétre,

a vetésre,

ess, eső ess! 

-

Eső, eső, essél,

buborékot vessél,

hogy a búza nőjjön,

a gyermek örüljön,

lesz kenyér, lesz kalács,

karácsonykor finom fánk. 

-

Mag, mag, búzamag,

nőjjél, nőjjél hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél,

szomjas soha ne legyél! 

-

Esik eső, jaj- jaj- jaj,

nyakunkon a zivatar,

tüzes villám cikázik,

aki nem fut, megázik! 

-

Ess, ess, esőcsepp,

Szomjas a föld, itasd meg! 

-

Bőg a szamár, eső lesz,

Holnap után vásár lesz.   

*

mt_cimlap_95

József Attila: Május

A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!

1935 vége

*

Májusi Rózsa

Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,

s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

Pierre De Ronsard
szerelmes versét fordította Baranyi Ferenc

*

Tíz tavaszság - artmission

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal 
futkos a szellő, 
akár egy kócos 
semmirekellő. 

Kócosnak kócos, 
de nem mihaszna, 
okot nem ád ő 
soha panaszra. 

Füttyöget olykor, 
mintha ő volna 
a kertek kedves 
sárgarigója. 

Meghintáztatja 
ágon a fészket, 
leszáll a földre: 
fűhegyen lépked. 

Illeg és billeg, 
s ha dolga nincsen, 
elüldögél egy 
kék nefelejcsen.

Képtalálat a következőre: „május festmény”

*

Gyóni Géza: Májusvárás


Didergő szívben
Rég nem ringott dal.
De várlak, Május,
Tüzes napoddal. Színig a lelkem
Kőhideg kinccsel.
De várlak, Május,
Jöjj, melegíts fel. Tél fagya szállott
Mosolygó arcra.
De várlak, Május,
Napod olvassza. Márvány az ajk is,
A mézes, mérges,
De várlak, Május,
Hogy égess, égess! Csóktalan élet
Céltalan élet.
De várlak, Május,
Te csókos, téged... ...Rég kihűlt helye
Könnyes párnámon...
De várlak, Május,
- Vagy csak őt várom?

*

Képtalálat a következőre: „május”

 

*

Juhász Gyula: Májusi óda


Ó, emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.

Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?

Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok itélt és kevélykedett.

Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!

Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!

Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.

Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!

Legyen majális minden napodon,
Ó, Ember, hittel én ezt dalolom.

Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! 

*

Artmagazin ›

Hajnal Anna:

Májusnak első napjain


Kútkávára süt a nap,
a cseppek gyöngyként hullanak,
himbál a vödör láncain- -
májusnak első napjain.

Az eltört köcsögön madár
kék füvön körbe- körbe jár,
új hajtást hajt a rozmaring
májusnak első napjain.

A kút vízében ül a nap,
hűsöl a rozmaring alatt,
fényt ír a kút vén falain- -
májusnak első napjain.

S te költő mit írsz? mi a rím?
a hajnal égő karmazsin-
zászló az egek ormain,
májusnak első napjain.

Azt írom: éljen!, él a nép!
piros zászlókkal táncra lép,
a szabadság új sáncain
májusnak első napjain. 

*

Május 21. – papiruszportal.hu
Fodor József: Májusi üdvözlet


Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,
Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta 
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben 
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld- tejes még 
S ömlő virág- igéret mögött a
Bő remények mennyet- ingatását-
Óh, ami szép, soha el ne múljon! 

*

Renoir – A festő és modelljei – Szépművészeti Múzeum

Guillaume Apollinaire: Május


A Rajnán csónakon a szép május lebeg
Nők nézték odafenn a villogó hegyélen
Oly szépek vagytok ám e csónak oly tünékeny
Ki rikathatta meg a parti fűzeket 

Nos egy kilombosult gyümölcsös elfagyott itt
A friss cseresznyefák szitáló könnyei
Kit úgy szerettem én annak a körmei
Holt szirmuk mind az ő szemhéjára hasonlít

A parton szamaras kordé döccent tova
Mögötte pár cigány poroszkált s a nyomában
Egy medve, egy kutya meg egy majom soványan
S közben a rajnai szőlők közt messze lágyan
Valami indulót dalolt egy fuvola

Május a gyönyörű roskadt romok falára
Vadszőlőt futtat és vadrózsaágakat
Fut a rajnai szél a nádak inganak
Hajlong a fűz s a dús szőlő pucér virága

/Ford.: Rónay György / 

*

ferenczy krtnc

Heine: A csoda-májusban


A csoda-májusban, amikor
rügy pattan minden ágon,
akkor nyílt ki szívemben
a nagy szerelmi álom.

A csoda-májusban, mikor
madár szólt száz határon,
akkor sírt föl előtte
epedő vallomásom.

/Ford.: Szabó Lőrinc/ 

*

Tíz tavaszi festmény, amellyel elbúcsúztatjuk a telet

Goethe: Májusi dal


A természet mind
fénylik feléd!
Villog a napfény!
Nevet a rét!

Már minden ágból
kitört a rügy,
minden bokorból
ezernyi fütty:

s árad a szívből
öröm, gyönyör.
Ó, kedv, vidámság,
Ó nap! Ó föld!

Ó szerelem! te
csupa arany 
hajnali felhőm
ott magasan!

Fényed megáldja
a friss mezőt
s a földet elönti
szirom-ködöd.

Ó lány, leányka,
szeretlek én!
S te hogy szeretsz! Hogy
villansz felém!

Mint dalt pacsirta
s hajnalt szeret,
mint nyíló rózsa
üde szelet,

vérem tüzével
úgy vágylak én,
ki ifjúságot
öntesz belém,

s új dalra, táncra
kedvet adsz.
Szeress örökre
s boldog maradsz.

/Ford.: Hajnal Gábor/ 

*

kl

Kassák Lajos: Májusi vers


Ahol én születtem
virágok
nem voltak.
Ahol én felnőttem,
madarak
nem voltak.

Ahol mostan élek,
tűzrózsák 
ragyognak.
Ahol most dolgozom,
ércrigók
dalolnak.

Fejem fölött
nagy vörös
csillagok.
Álmomban is
védenek
vaskarok.

Szeretlek én,
Angyalföld,
új hazám,
dicsértessél,
szép május
hajnalán. 

*

Képtalálat a következőre: „május festmény”

Áprily Lajos: Marasztalnálak, májusom


Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhavas lábad indulni kész.

Völgyünk csodája, tündér lányalak,
év gyönyörűje, hogy marasszalak?

Mi tudna késleltetve hatni rád?
Iszalagokkal kötném meg bokád.

A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,
útrekesztő bozóttá nőjenek.

Szövetkezném a völgy rigóival,
legyen daluk kötő varázsú dal.

Szarvasokat vennék rá, hogy csapat
állja el agancsokkal utadat.

Tél-nyűtte testemet vetném eléd,
hogy lefogjam lábad lendületét.

Marasztalnálak, mert nem tudhatom:
találkozunk még, tündér hónapom?

*


Áprily Lajos: Heves májusi napon


Esőmagtalan ég. Nem szeretem.
Nyugati szél, hozz felleget nekem.
Ne vihartól feszülő tarajost:
fehér felhőket vágyom látni most.
Kúposak és csipkések legyenek,
és fényesek, mint a havas hegyek,
hogy míg megnőnek látókörömön
s én fényességükben gyönyörködöm,
érzem: sík felett, nagy messze, túl
a fogarasi oromsor vonul.

Egész napos festés: Szerelmesek – Munkácsy Művészeti Szabadiskola

*

Váci Mihály: Május

Széles szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
az aranyhajú szűzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
égtüzű hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.

Májusfa állítás - április 30.-május 1. - Pitypangos - P. Gabriella képújsága

*

Juhász Gyula: Virágos barikádon


A régi május első hajnalán,
Mikor szememből elszállott az álom,
S a napnak első aranyára lestem,
Távol zenék ujjongó harsogásán
Álmodtam ébren a szabad jövőről,
S az ablakot széttárva messze néztem,
S az ünneplő népekhez szólni vágytam,
Hírdetni az ember-testvériséget!

Azóta sok május jött, véres és
Virágos és fagyos és közönyös.
De egyszer még szeretnék egy zenét,
Egy tömeget, ünneplőn és dalolva,
Szeretnék egy virágos barikádon
Győzelmes és derűs szemekbe nézni,
Egy vértelen és könnytelen tavasszal
Ölelni át milliók szívét,
Hogy égig dobbanjon meg az enyém,
S elégjen egy virágos barikádon! 

*

Kapcsolódó kép

Szép Ernő: Köszönöm


Köszönöm oh május hogy láttalak
Hogy fulladoztam orgonák alatt

Köszönöm füves nyár a meleged
Melengettél mint édes gyereked

Köszönöm ősz a sárga levelet
A boldogság jött bálba teveled

Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad
Kezemre szállott friss pehely havad

Köszönöm felhők, álmot varrtatok
Álommal engem betakartatok

Köszönöm üdvösséges éj neked
Az égi fényt, a gyémánt éneket

Köszönöm óh csók, hév illat zamat
Hogy itt megested érző ajkamat

Jóságos jóság tündér cseppje, könny
Kóstollak, köszönöm, köszönöm.

 

Képtalálat a következőre: „május festmény”

Juhász Gyula: Május

Vén harcos , én ma békét hírdetek,
Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok, s érzem,
Hogy ez az ige egyszer tett leszen.

Ember, légy végre ember újra már,
Ne ordas farkas és halálmadár!

Nem bús robot, de boldog munka kell,
Melynél a szív bízó taktusra ver.

Új szent szövetség kösse össze mind
Embertestvérek jó reményeit!

Ez áldott föld ne temető legyen,
De kert, amely több jóságot terem!

Ember, magyar, ma még élő halott,
Legyen majális minden egy napod!

Vén harcos, én, ma békét hírdetek:
Legyen szerelmünk már a szeretet!

*

Heinrich Heine: Májusban

Akikhez fűzött csók, szeretet,
az mind galádsággal fizetett.
Szívem szakad: de fönt a nap arca
a szép májust köszönti kacagva.

Tavasz virul. Már zöld a lomb,
erdőn a madárhad víg dala zsong,
lány és virág szűzien mosolyog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

Orcust dícsérem szinte már:
galád ellentét ott sose fáj:
a sajgó szív nyugalomra találhat
odalent, hol a Styx sötét vize árad.

Melankólikus moraja,
a stymphalidák sivár ricsaja,
metsző, rikoltó fúria-ének,
és cerberusi vau-vau-kísértet -

A kín meg a balsors illik ide,
az árnyak könnyteli völgyeibe,
jó otthont nyújt Proserpina átkos
uradalma minden jajgatáshoz.

Itt fent azonban, mily iszonyat,
velőmbe szúr a rózsa, a nap,
a májusi kék ég gúnyt vigyorog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

/Ford.: Eörsi István/





Tóth Menyhért: Májusfa – Nóra Gyűjtemények

Tóth Menyhért: Májusfa


 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL