Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör I.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



„Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap,

Laikus, gazdag vagy szegény,

Fösvény, tékozló, kicsi, nagy,

Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény,

Bármily rangú földi szirén,

Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár,

Hiába: e föld kerekén

Mindenkit elvisz a halál.”

François Villon:

Nagy Testamentum

(Szabó Lőrinc fordítása)

https://mek.oszk.hu/00500/00528/00528.htm#19

*

Faludy György

Haláltánc-ballada

Ott ült a Császár. Dús hajában

hét csillag volt a diadém.

Rabszolganépek térden állva

imádták, barna köldökén

a Göncöl forgott, válla balján

lámpásnak állt a holdkorong:

de a bohóc sírt trónja alján:

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,

nincs szív, mit krdom át ne járna,

enyém a föld!"... S hogy este lett,

egy csontváz tántorgott eléje

s elfutta, mint egy porszemet.

- Kényúrként éltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Gót ablakokban sírt az Orvos:

"Uram, nektárod merre nő,

amely ír minden kínra s melytől

meggyógyul minden szenvedő?"

S az nyílt: keszeg magiszter

táncolt végig a szobán,

kezében mély ólomkehelyből

kínálva színtelen borát:

"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,

s nincs seb, mit hegged nem takar,

igyál, testvér; e mély pohárból,

csupán az első korty fanyar."

- Kontárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

A kútkávánál állt a Gyermek,

szakadt gyolcsingecskében, s rőt

topánban, s nézte lenn a vízben

képét, mely játszani hívta őt:

..."Ha jössz: a holdleánytól este

a cukrot süvegszám kapod,

s minden pirosló reggelente

békákon ugráltunk bakot."

"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas

siklót dagasztott zöld hasán,

míg a halál vihogva vitte

anyjához a vörös topánt.

- Balgán játszottunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Repedt tükrénél állt a Céda:

"Hajamnak árja még veres,

miért, hogy már a régi léha

seregből már senki sem keres?

Ölem még izzó csókra éhes,

mellem rózsája még kemény..."

S az ablakon röhögve lépett

be az utolsó válegény:

"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,

ma: holt szerelmeid torán

hadd üljön nászlakomát lárva

ágyékod hervadt bíborán!"

- Buján fetrengtünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Éjfél borult a háztetőkre,

s kuvikhan szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: "Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz s a kincsed elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem."

- Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Aránypárnáin ült a Dáma,

s üvöltve sírt: "ne még, ne még",

de ő már átkarolta drága

csípői karcsú, gót ívét,

"engedj csak még egy lanyha csókot,

meg egy gyönggyel kivart ruhát,

engedj csak még egy buja bókot,

még egy szerelmes éjszakát" -

de ő, rút foltot fetve mellén,

mely, mint rákseb, egyre nőtt,

fehér testét nyakába vette

és vitte, vitte, vitte őt.

- Tunyán helyéltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Tüzénél állt az Alkimista,

s óráját nézte, mely lejárt.

"Isten vagy ördög: egy napot még,

amíg megoldom a talányt,

a végső, nagy talányt, amerre

görebjeimnek ezre vitt,

csak egy napot, mert megfejtem,

megfejtem holnap alkonyig."

"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"

s vállára vette jéghideg

kezét , míg felrobbant a lombik:

"Aludni mégy most, mint a töbiek.

- A Titkot űztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

Pestis-csengőkkel jött dögvész,

s a reimsi szentegyház előtt

húsvétvasárnapján derékon

kapta a hájas Püspököt:

"Néked szereztem ezt a nótát,

gyerünk nagyúr! Csengőm csörög -

légy pápa vagy próféta, rózsás

hajnalködökbe öltözött,

légy szent püspök, vagy rút eretnek

ki ég a máglya kormain,

misézhetsz lenn - én fenn nevetlek

a dómok csonka tornyain!"

- Álszentek voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

.

A vén Paraszt már tudta s várta

alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

s úgy halunk meg, mnt a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

könyörgöm: egyet tégy nekem:

ha elviszel, szórd szét trágyának

testemet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél.

- A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

*

p 1

p

p Aki olyannyira szemérmes koldus, hogy titokban éhezik/éhen hal

p Aki annyira szeretné magát megmutatni: exhibicionista pucérkodó

p Aki fütyije mutogatásával botránkoztat: így érez szexuális élvezetet

p Aki ennyire önellátó: önmaga bírája és dicsérője, nem szorul másra

p Aki annyira jellegtelen, nem karakteres: még elrettentő példa se lesz

p Aki Nárciszként annyira imádja magát, hogy a tükörképbe szerelmes

p Aki annyira imádja/gyűlöli ex szerelmét: még az ördöggel is összefog

p Aki annyira gyáva nyúl, hogy se istene, se hazája - se párja, se otthona

p Akinek minden dolga félbe van hagyva, mintha csak ő élne mindörökké

p Aki olyannyira bolond, hogy nem az örökkévalóságra rendezkedik be

p Aki úgy ősbizalmas anyjával, hogy ő választhat neki hivatást és párt

p Aki oly a földhözragadt, hogy nem látja-csodálja Ikarosz szárnyalását

p Aki az anyja szoknyája mögé-alá bújik, ha most legény kell a gátra

p

p 2

p Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért

p Aki amíg rosszul van, mindent megfogad - de ezt hamar felejti…

p Aki áldozatból cinkos tettestárs lesz: hamis szégyenérzetből falaz

p Aki alattomban él az erejével, hiszen ártani-rontani még ő is tud…

p Akinek a titkos jelszava: mindenki egyért, értem, én meg senkiért

p Aki addig-addig válogat, míg hoppon/vénlány-agglegény marad

p Aki ágyúval lő a verébre: vele/helyette elpusztítja az öreg diófát is

p Aki ahova lép, ott fű többet nem terem – még az írmag is kipusztul

p Aki ajtófélfa ember - ő sehol sincs se bent, se kint: csak a küszöbön

p Aki akkor sem eszik húst, ha ezzel megmenthetne egy embert

p Aki hiperaktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse

p Aki oly alacsony tűrésküszöbű: egy légy is kihozza a béketűréséből

p Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg már késő

p

p 3

p Aki addig söpri a szőnyeg alá lelki szemetét: elbukik és nyakát töri

p Aki addig-addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát

p Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, hogy ki lesz a győztes

p Aki nem tudja, hogy hol a helye – csak helytelenül viselkedik

p Aki elvágja éltető gyökereit és így idegen földön hervad el

p Aki világpolgárként mindenütt otthon akar lenni - hontalan

p Aki nem megy le az igazgyöngyért a lélekmélyre, felszínes

p Aki értékes, mert ritka kincseit bóvlikért is elkótyavetyéli

p Aki addig evez Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén

p Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit, míg bele nem csömörlött

p Aki csak addig Jézus barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik

p Aki addig keresi a testi halhatatlanság titkát, míg lepereg élete

p Aki addig kíméli és menti magát, hogy újszerű állapotban rohad

p

p 4

p Aki addig nem segít, amíg az a másik nem tér át az ő hitére

p Aki keveset tud, de azt is rosszul, vagy rosszul alkalmazza

p Aki sokat tud, de rosszat, de viszont azt nagyon jól csinálja

p Akinek a feje/agya a fölösleges, sőt káros ismeretek tárháza

p Aki egy életen át építgetett jó hírnevét egy döntéssel dönti le

p Aki csak egyszer esett kísértésbe, de egy életen át fizet érte

p Akinek a „kóbor numera” ára: egy nem kívánt gyerek és válás

p Aki azzal áltatta magát, hogy csak testét adta bérbe, lelke ép

p Aki csak a bajban döbben rá, hogy sok a haver, de nincs jóbarát

p Aki azt hiszi, hogy ha egyszer szerencséje volt: bérletes lesz…

p Aki nem fogja fel: minden emberi lény halandó, ő sem kivétel

p Aki a Teremtőt átkozza halandósága miatt, de dögunalom az élete

p Akit lebénít, lebetegít a halálfóbiája, s pont ezért nincs teljes élete

p

p x

Ady Endre:

Kétféle velszi bárdok

Azoknak a poéta-társaimnak,

akiknek az élet s a magyar élet

több a poézisnál.

A fátyol borult, az asztal terült,

Örült az úr-rend a Deáki tettnek,

Fecerunt magnum áldomás s Buda

Filoxerátlan hegyei lihegtek.

.

Piros borával megint itatott

Vármegye bálján jókedvü alispán,

Mindenki támadt, élt és szabadult,

Csak a plebs maradt egyedül a listán.

.

Cigány is kellett, nótázó diák,

Dicsbe-üzője aggodalmas gondnak

S a velszi bárdok kézbe-csaptanak

S pihentető, szép énekeket mondtak.

.

Egy emberöltőn folyt a dáridó

S ékes meséje Toldi hűségének,

Soha egy riasztó, becsületes,

Egy szabaditó vagy keserü ének.

.

Most már orgia és eszeveszett

Haláltánc már a nemesurak tánca

S dühbe csapott a béres igricek

Vesztük-érző, úr-dicsérő románca.

.

De künn a dal szabaditó s szabad,

Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre,

Most már csakis úgy nem volna remény,

Ha, mint tegnap, aljasul elpihenne.

*

Ratkó József:

TÁNC

Fábry Zoltánnak

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Bűnjel itt a csillag is,

mert megragyog s lehull.

Kard lángol az éjszakában

attilátlanul.

.

Bűnjel itt minden - halotti

anyakönyv a rög.

Írva benne jó magyar, vad

tatár és török,

.

írva benne arcról arcra

minden holtjai;

följegyezve ázsiai,

európai.

.

Magyarország temetőföld,

toroz és vigad.

Holtjaiból kóstolót küld

szomszédainak.

.

Duna-környék szétszóratott,

éhes népei,

vagyunk ma is ama székely

György vendégei.

.

Magyar, oláh, szláv - mindigre

ebhitű pogány,

csűrdöngölőt járunk ma is

Ady homlokán.

.

Hát mulassunk! - egyiket se

gyűlölöm, hiszen

énérettem él az is, ki

engemet eszen.

.

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Életet aki ha itt vet,

húsba vet magot.

Holtból bú elő a kisded,

jövendő halott.

.

Mégis: hogyha szülni már egy

ringyó sem akad,

hónom alatt költöm ki a

fiacskáimat.

https://www.youtube.com/watch?v=lI_tiuxc3Hw

p 5

p

p Aki a jó és a rossz szellemiség harcában örök semleges akar maradni

p Aki nem kér/fogad el beavatkozást a válsághelyzetben: bele is pusztul

p Aki a krízisben nem látja az előző állapotnál még jobb minőségű kiutat

p Aki a házasságával sorvadni hagyja egyéb létfontos baráti kapcsolatait

p Aki a gyermekszülések után már szinte kizárólag (magára maradó) anya…

p Aki a fegyvert hibáztatja, noha ő töltötte, és tartotta a kezében s a célra!

p Aki a dögunalmas élettől félve inkább istent kísértve önveszélyesen élő

p Aki a „csata” előtt már kész kudarca magyarázatával - önbeteljesítő jós

p Aki a boldogságot hamis illúziónak, vagy csak gyerekkori ábrándnak veszi

p Akinél a biztonság a fő: nem vág el lelki köldökzsinórt, s nem dob el mankót

p Aki sorsdöntő jótanácsot kér barátjától, de pont a lényeges tényt elhallgatja

p Aki kéri a barátját, hogy akár fájó igazat is mondjon, de utána megharagszik

p Akinek léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan: teher alatt nő a pálma

p

p

p 6

p

p Aki azt szeretné, ha minden egyes esetre lenne fix szabály vagy ukáz

p Aki azt tanítaná, amit maga se tud - orvosi tanácsot adó beteg (orvos)

p Akit kiköp az úr, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg, mindig langyos

p Akinek kompromisszum: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák

p Aki azt hiszi, hogy pont olyan tűz-forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!

p Aki kívánja: bárcsak mindig csak csokoládét ehetne/minden abból lenne

p Aki azt hiszi: a barátja csak igazat, de ellensége csak hazugot/hamist szól

p Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen vissza is jön: pl. szabadság

p Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete: több a szennyes forrás

p Aki azt hiszi: van isten háta mögötti ócska hely, de legalább senki sem látja

p Aki azt hiszi: üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut

p Aki az a gazdag ifjú, akinek Jézus a vagyontól szabadulást javasolja: hiába…

p Aki azt hiszi, hogy majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül s képeket fest…

p

p

p 7

p

p Aki sietteti a felnőttséget, de csak egy kiégett koravén lesz belőle

p Aki azt hiszi, hogy felnőve semmit nem veszít, csakis nyerhet hozzá

p Aki felnőve nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a mentendőt

p Aki nem akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor boldog (infantilis)

p Aki sokallja a szabadsága árát, olcsóbban megússza mint örök szolga

p Aki hiszi: a szabadság a boldogság szükséges és elégséges feltétel is

p Aki az emberiség barátja, de hidegen hagyja mellette szenvedő hitvese

p Aki irgalmatlanul előadott igazsággal szűkít, nullára redukál baráti kört

p Aki nem ismeri/érti: kegyes hazugság – ő szinte egy szalonképes szadista

p Aki az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalizmusként tartja

p Aki az egyszeri kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot akar formálni

p Aki nevette, mikor a gyerek Széchenyi az asztalnál ülő jobbágya kezét csókolja

p Aki a mindennapi élelmét megtermelő paraszt nevet csak sértésként használja

p

p

p 8

p

p Aki egyszerre fúj hideget-meleget, az egyik szavával agyonüti a másikat

p Aki az Égre köpköd: visszahull az arcába, átka is bumerángként tér vissza

p Aki az egész emberiséged megveti, de közben/a legvégén legfőként magát

p Aki az amúgy is nehéz, de fél sikert jelentő kezdetet folyton csak halogatja

p Aki az egyoldalúan képzelt élet ekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot

p Aki pont arra büszke, azzal henceg, amit csakis a szerencséjének köszönhet

p Aki a hálátlan tarháló: állomásfőnöktől kér cigit, bakternak köszöni a tüzet

p Aki addig issza kedvenc kakaóját, míg látni se bírja – jóból is megárt a sok

p Aki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él

p Aki annyira titokban áll ellen, hogy - csak megtévesztésből - karriert csinál

p Aki annyira tiszteli az anyját, hogy őt soha az életben nem előzheti meg a párja

p Aki bosszúsan ámul-bámul, mint Csipike: hát nélküle is jól működik az erdő…!?

p Aki nem képes önfeledten szeretkezni, mert a lebukás Damoklész kardja alatt…

p

p x

*

Arany János:

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

Ez az utolsó tétemény:

"Egy fiatal élet-remény."

.

A kártya nem "fest", - a fiúnak

Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

- Most már remény nélkül, magán -

Indúl a késő éjszakán.

.

Előtte a folyam, az új hid,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

S vidám zenével körmenet:

Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

.

Halad középig, hova záros

Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

Tornyában sorra elveri; -

Lenn, csillagok száz-ezeri.

.

S amint az óra, csengve, bongva,

Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

Kél egy-egy árnyék a habon:

Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

.

Elébb csak a fej nő ki állig,

S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian:

"Uj hid! avatni mind! vigan."

.

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"

Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

"Egymásé a halál után!"

S buknak, - mint egykor igazán.

.

Taps várja. - "Most a millióson

Van a sor: bátran, öregem!" -

"Ha megszökött minden adósom:

Igy szökni tisztesebb nekem!"

S elsímul a víz tükre lenn.

.

Hivatlanul is jönnek aztán

A harmadik, a negyedik:

"Én a quaternót elszalasztám!"

"Én a becsűletet, - pedig

Viseltem négy évtizedig."

.

S kört körre hány a barna hullám,

Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: "Én most tanúlám

Az elsőt; pénzem elfogyott:

Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

.

Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

"Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis nyomorog! -

Fogadd be, nyílt örvény-torok!

.

Unalmas arc, félig kifestve -

Egy úri nő lomhán kikel:

"Ah, kínos élet: reggel, estve

Öltözni és vetkezni kell!"

Ezt is hullámok nyelik el.

.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

Csörtet fel és vigyorgva mond:

"Enyém a hadvezéri pálca,

Mely megveré Napleont!"

A többi sugdos: "a bolond!..."

.

Szurtos fiú ennek nyakába

Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

"Lábszijjra várt a mesterem:

No, várjon, míg megkérlelem!"

.

"Én dús vagyok" kiált egy másik

S élvezni többé nem tudom! -"

"Én hű valék a kézfogásig

S elvette Alfréd a hugom'!"

Eltűnnek mind, a járt uton.

.

"Párbajban ezt én így fogadtam:

Menj hát elül, sötét golyó!" -

"Én a szemérmet félrehagytam,

És íme, az lőn bosszuló:

Most vőlegényem a folyó. -"

.

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

Vagy mint csoportos madarak

Föl-fölreppenve, szállanak.

.

Órjás szemekben hull e zápor,

Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék;

A Duna győzi s adja még.

.

Néz a fiú... nem látja többé,

Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

Nő a veszélyes forgatag:

Megérzi sodrát, hogy ragad.

.

S nincs ellenállás e viharnak, -

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877 aug. 22)



p TESTAMENTUM - INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p x

