Payday Loans

Keresés

A legújabb

A boldog élet bölcselete és poézise
Képtalálat a következőre: „pólya tibor falusi örömök”
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK
Nagy Jenő Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

network.hu






Kikúrálom a náthámat
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 21. szerda, 06:28
Képtalálat a következőre: „mark twain kikúrálom a náthámat”

(1835. november 30. – 1910. április 21.)

 

MARK TWAIN: KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT

Talán jó a közönség szórakoztatására írni, de okulásukat, hasznukat, mindenkori kézzelfogható javukat szolgálni százszorta magasabbrendű és nemesebb. Cikkemnek ez az egyetlen célja. Ha az emberiségnek csak egyetlen szenvedő tagja nyeri vissza általa az egészségét, ha csak egy ember megtörtfényű szemében gyújtja fel a remény és az öröm tüzét, vagy visszahozza dermedt szívébe a régi, eleven lüktetést, akkor bőséges jutalmat nyertem fáradságomért; s lelkemet átitatja a keresztény lélek szent gyönyörűsége, ha önzetlenül jót tesz.

Mivel tiszta, feddhetetlen életet éltem, joggal merem azt hinni, hogy senki, aki ismer engem, nem utasítja vissza javaslataimat aggodalmasan, mert tudja: nem akarom félrevezetni. A közönség tisztelje meg magát azzal, hogy figyelemmel kíséri a nátha gyógyításával kapcsolatos tapasztalataimat, amint alább következnek, s aztán kövesse nyomdokomat.

Mikor Virginia Cityben leégett a Fehér Ház, elvesztettem otthonomat, boldogságomat, egészségemet és poggyászomat. Az első két cikk elvesztése nem járt súlyos következményekkel, mert olyan otthont, ahol nincs anya vagy nővér, vagy egy fiatal távoli nőrokon, nem rakosgatja el senki szanaszét heverő szennyesedet, nem veszi le csizmádat a fogasról, így emlékeztetve arra, hogy van még, aki gondoskodik rólad és törődik veled - ilyen otthont könnyű szerezni. Elvesztettem a boldogságomat?... Nem vagyok költő, a búbánat nem tarthatott sokáig hatalmában. De a jó egészség és a még jobb bőrönd elvesztése súlyos szerencsétlenségnek bizonyult. A tűzvész napján egészségemet elnyomta egy súlyos nátha, mert szokatlan erőfeszítéssel nekikészülődtem, hogy csinálok valamit. Ráadásul céltalanul szenvedtem, mert a terv, amit a tűz eloltására kiagyaltam, túl részletes volt, és csak a következő hét közepére tudtam befejezni.

Mikor szipogni kezdtem, egyik barátom biztatott, hogy áztassam a lábam forró vízben s feküdjek le. Megcsináltam. Nem sokkal rá egy másik barátom azt tanácsolta, hogy keljek fel és álljak a hideg zuhany alá. Ezt is megcsináltam. Még ebben az órában kijelentette egyik barátom, hogy a legjobb politika: "tömni a náthát és éhen halatni a lázat." Volt nekem mind a kettő. Így hát azt gondoltam, legjobb lesz teletömöm magamat a nátha kedvéért, aztán elvonulok és éheztetem egy darabig a lázat.

Ilyen esetekben ritkán végzek félmunkát; meglehetős étvággyal ettem; étkezni egy idegenhez mentem, aki aznap reggel nyitotta meg a vendéglőjét; az idegen tiszteletteljes csendben várakozott mellettem, míg tele nem tömtem a náthámat, akkor megkérdezte, hogy Virginia City lakói gyakran kapnak-e náthát? Azt hiszem, igen, mondtam. Erre kiment és bevette a cégtábláját.

Elindultam az iroda felé s útközben találkoztam egy másik kebelbarátommal, aki azt mondta, hogy egy liter meleg sósvíz jobban meggyógyítja a náthát, mint bármi más a világon. Alig mertem remélni, hogy van még annyi befogadóképességem, de mindenesetre megpróbáltam. Meglepő eredménnyel. Úgy éreztem, kiadom a halhatatlan lelkemet is.

Már most csak azok javára adom át tapasztalataimat, akiket az írásom tárgyát képező betegség gyötör, s úgy érzem, ők helyénvalónak tartják, ha óvom őket a nálam hatástalannak bizonyult módszerektől; ebben a hitben beszélem le őket a meleg sósvízről. Lehet, hogy jó orvosság, de túl goromba. Ha még egyszer náthát kapnék, s nem volna más gyógyszer, csak a földrengés vagy egy liter sósvíz, inkább a földrengéssel próbálkoznék.

Miután a gyomromban dühöngő vihar elült, és nem ütköztem több irgalmas szamaritánusba, egyre-másra kértem kölcsön a zsebkendőket s valamennyit atomjaira fújtam szét, mert ez volt a szokásom náthám kezdeti szakaszában, míg össze nem futottam egy hölggyel, aki éppen akkor érkezett a síkságról s aki azt mondta, hogy az országnak azon a részén, ahol ő lakik, ritka az orvos, és ő e kényszerítő körülmény folytán meglehetős ügyességre tett szert az egyszerű "családi panaszok" kezelésében. Biztosra vettem, hogy igen tapasztalt, mert százötven évesnek látszott.

Melaszból, aqua fortis-ból, terpentinből és különféle más gyógyszerekből valami keveréket kotyvasztott és rám parancsolt, hogy igyak meg belőle negyedóránként egy teli borospohárral. Csak egy adagot vettem be, az is elég volt; megfosztott minden erkölcsi elvemtől és felébresztette természetem összes nemtelen szenvedélyét. Gonosz hatására agyam csodálatos aljasságokat tervelt, de kezem túlságosan gyenge volt, hogy végre is hajtsam őket; ha erőm akkoriban nem törik meg a csalhatatlan gyógymódok sorozatos támadásai alatt, biztosra veszem, hogy sírrablásra vetemedtem volna. Mint annyi más ember, én is gyakran érzem aljasnak magamat s ennek megfelelően cselekszem; de amíg azt az orvosságot be nem vettem, sose tobzódtam még ilyen természetfeletti romlottságban és hozzá büszke is voltam rá. Két nap múlva újra nekikezdtem az orvoslásnak. Alkalmaztam még néhány biztos gyógymódot és a hűlést végezetül is a fejemből a tüdőmbe hajtottam.

Szüntelenül köhögtem s a hangom zérus alá esett; mennydörgő basszusban társalogtam, két oktávval a természetes hangom alatt; szokott éjszakai pihenésemet csak akkor élvezhettem, ha már a tökéletes kimerültség állapotába köhögtem magam s abban a pillanatban, mihelyt beszélni kezdtem álmomban, idegenszerű hangom újra felébresztett.

Esetem napról napra súlyosabbá vált. Tiszta gint[147] ajánlottak; bevettem. Aztán gint és melaszt; azt is bevettem. Aztán gint és hagymát; hozzátettem a hagymát és bevettem mind a hármat. Nem vettem észre semmi különös eredményt, ha csak azt nem, hogy olyan lett a lélegzetem, mint a dögtemető.

Rájöttem, hogy egészségem érdekében utaznom kell. A Bigler-tóhoz mentem egy riportertársammal, Wilsonnal. Jóleső arra emlékeznem, hogy meglehetősen nagyvonalúan utaztunk; a Pionir-batárral mentünk s barátom magával hozta az összes cókmókját: két elsőrendű selyemzsebkendőt és a nagymamája pofalemezét. Naphosszat hajókáztunk, vadásztunk, horgásztunk, éjjel pedig a náthámat kúráltam. Ami a napi programot illeti, annál jobbat el sem tudnék képzelni. Csak a nyavalyám fordult egyre rosszabbra.

Lepedő-fürdőt ajánlottak. Eddig semmiféle gyógykúrát vissza nem utasítottam és rossz politikának látszott, hogy éppen most kezdjem el, épp ezért úgy határoztam, alávetem magam a lepedőkúrának, jóllehet halványlila gőzöm sem volt, miféle alkalmatosság is az. Fagyos éjfél-időben kezdték el rajtam a gyógymód alkalmazását. Meztelen mellel és háttal lefeküdtem, egy négyzetkilométernyi fehér lepedőt tunkolgattak jeges vízbe, aztán körém csavarták. Olyan voltam, mint egy kiterített Veszta-szűz.[148]

Ez sem akármilyen cirkusz volt. Mikor az a jeges rongy hozzáér a finom meleg húshoz, az ember majd kiugrik a világból, s közben levegő után kap, mintha a halállal tusázna. Megfagyott bennem a fülzsír, s a szívverésem is elállt. Úgy éreztem, ütött az óra.

Wilson komámnak eszébe jutott erről egy kis történet: egy négert kereszteltek, közben kicsúszott a lelkész kezéből, s majdnem hogy belefúlt a folyóba. Kétségbeesetten kapálódzott egy darabig, míg végre megtalálta a talajt a talpa alatt és félig elhülyülve a víztől meg a dühtől, egyszeribe kimászott a partra, aztán keményen kivágta: "a minap is az egyik nagyságos úr szolgája pont egy ilyen marhaság miatt patkolt el."

Soha, soha de soha ne végy lepedő-fürdőt, ó ember! Utána találkozol egy hölgyismerősöddel az utcán, csak néz, néz, nem tudja, hova tegyen, s mikor már tudja, hova tegyen, akkor sem tudja, ki fene vagy - nincs ennél kellemetlenebb dolog.

Szóval mikor a lepedő-fürdővel fiaskót vallottam, egy barátnőm mustár-flastromot[149] ajánlott a mellemre. Talán meg is gyógyít vele, ha ez a Wilson-kölyök nincs ott. Lefeküdtem, a mellemre tapasztotta a mustár-flastromot - alig lehetett nagyobb, mint egy hatszemélyes ebédlőasztal - aztán vártam a hatást. De a Wilson-kölyök megéhezett éjjel - a többit a fantáziájukra bízom.

Miután egy hetet üdültünk a Bigler-tónál, elmentem a Gőzhajó-forrásokhoz s a gőzfürdők mellett egy sereg olyan komisz gyógyszert szedtem, amilyet még sose kotyvasztottak. Meg is gyógyítottak volna, de vissza kellett mennem Virginia Citybe, ahol a különféle új gyógyszerek ellenére - minden nap faltam őket - gondatlansággal és túlerőltetéssel sikerült súlyosabbá tennem betegségemet.

Végül is elhatároztam, hogy ellátogatok San Franciscóba, s az első nap, mikor odaértem, egy hölgy a szállodában azt tanácsolta: igyak meg egy liter whiskyt minden huszonnégy órában, s egyik barátom a felső lakónegyedben pontosan ugyanezt az eljárást ajánlotta. Mindegyik figyelmeztetett, hogy egy egész litert igyak meg; azaz összesen kettőt naponta. Megittam, és mégis élek.

Mármost, a lehető legjobb szándékkal figyelmébe ajánlom köhögő betegeknek azt a változatos kezelést, amin én nemrég keresztülmentem. Próbálják meg: vagy meggyógyítja, vagy megöli őket, nagyobb baj nem történhet.

Szász Imre fordítása

____________________________________________________________

 

 

 

 
Szilágyi Liliána története
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 21. szerda, 06:03
nemzetisport.hu 2018.02.20 17:22 Frissítve: 2018.02.20 18:42

Úszás:

Először a stressz miatt

kezdtem hánytatni magam

– Szilágyi Liliána

 

Súlyos betegségéről vallott Szilágyi Liliána. A kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszó a saját honlapján írt hosszan arról, hogy bulimiás, hogy mindez hogyan alakult ki nála és hogy milyen hatásokkal van az egészségére.

A mindig mosolygós Szilágyi Liliána élete sötét oldaláról vallott (Fotó: Török Attila)

S

 

Szilágyi Liliána a következő bejegyzést tette közzé február 20-án a honlapján:

Szeretnék megosztani veletek egy fontos dolgot!

Amit le fogok írni, az még mindig nagyon nehéz nekem, de remélem, hogy lesz olyan, akinek segíteni fog legalább egy kicsit.

Az elmúlt években bulimiával és hatalmas stresszel küzdöttem. Nagyon kevés ember tudja ezt rólam, mert nem voltam kész arra, hogy felvállaljam.

A történet kezdete, mint mindig, a tökéletességre való törekvésről szól. Egészen életem kezdetétől arra voltam kiélezve, hogy egy okos, sikeres és mosolygós nő legyek, tökéletes testtel, nem mellesleg megállás nélkül ragyogva.

Kiskoromban husi gyerek voltam így a szüleim, hogy lefogyjak, beírattak balettre és ritmikus gimnasztikára az úszókarrierem előtt, hogy lefogyjak. Remek kezdés volt, hogy kialakuljon bennem egyfajta kellemetlen érzés a testemmel kapcsolatban, de ez ekkor még stabilnak mondható volt. Ahogy múlt az idő, elkezdtem sikeres lenni mind a sportban, mind a tanulmányokban. Rengeteg csodás lehetőség és cél volt előttem, a körülöttem levők pedig biztosítottak arról, hogy csinálnom kell. Én pedig minden szinten azon voltam, hogy ennek meg is feleljek. Szerettem volna a sikereimmel örömet szerezni mindenkinek, és ennek az érzésnek alárendeltem mindent.

Hétköznapokon reggel 5-től este 11-ig rohantam az edzések és az iskola, illetve a magánórák között. Hétvégeken még több edzés és még több tanulás. Nem volt megállás, nem volt pihenő.

Ez a fajta időbeosztás rettentően szoros volt, kicentizve minden percem, sokszor enni sem volt időm rendesen. De nem érdekelt. Minden erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a szüleim, edzőim és a tanáraim igényeit. Az erőfeszítéseim sikerekké váltak, és ez azt eredményezte, hogy nagyobb elvárások elé kerültem. Természetesen még nagyobb örömmel fogadtam és egyre többet... és többet... és többet adtam, mígnem elfogytam. Megszűnt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között. Nem voltam a saját életemnek szereplője többet. Elfelejtettem hallgatni a testemre, amely egyre csak jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatom, nem lesz jó vége.

Lassan, de annál biztosabban a stressz, a helytelen étkezés miatt és a megfelelő pihenés nélkül bekövetkezett a holtpont. A testem és az elmém is megtört. Az iskolában az agyam alig volt használható és egyre kevesebb edzés volt, amit végre tudtam hajtani. A testsúlyom ingadozni kezdett és hihetetlen fájdalmak kezdtek jelentkezni a hasamban. De nem lehetett megállni, mert az elvárások nyomtak tovább...

Amikor először kezdtem hánytatni magam, az leginkább a stressz miatt volt.Megijedtem, és életemben először segítséget kértem (utóbb kiderült, nem megfelelő helyről), amire a válasz hárítás volt. „Nem az én dolgom”, avagy „Ne reagáljam túl”. Attól a ponttól kezdve elhittem, hogy ez a büntetésem. Személyre szabott bűnhődés, amiért nem tudok 100%-ot nyújtani. Gyenge vagyok, és megérdemlem. Természetesen az is közrejátszott, hogy így talán a súlyom csökkenni tud. (Kedveseim, a bulimia nem fogyaszt!)

Nem szeretnék részleteket megosztani veletek, de szokásommá vált elég gyorsan. Bárhol, bármikor. Versenyeken is. Tökéletesen uralma alá hajtott a dolog és átléptem minden határt. Nem tudtam megállítani, és nem ismertem be magamnak, hogy bajban vagyok – vagy azért, mert féltem, vagy azért, mert túlságosan meg voltam törve.

Kettő évvel ezelőtt realizáltam, hogy az, ahogyan élek, szépen lassan felemészt, szó szerint. A hasam folyamatosan fájt és rosszullétek gyötörtek. A bőrömön pedig kezdtek jelentkezni az elváltozások. Az elején úgy gondoltam, hogy egyedül is meg tudom oldani, ám a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Nehezen tudtam elfogadni, hogy segítségre van szükségem és nem igazán tudtam, hogyan is kezdjek neki. Elmentem pár orvoshoz, hogy legalább kivizsgáltassam magam és az eredmények nagyon nem voltak jók.

A májam, a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik. Az immunrendszerem gyenge, és a bőröm semmilyen védelmet nem képez magának ezáltal. Nem csak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges. Mindez azért, mert szerettem volna másokért élni, ezért meghazudtoltam minden fájdalmamat. Nem hallgattam a testemre, sem pedig a szívemre. Elárultam saját magamat.

A legnagyobb bátorságomat összeszedve elkezdtem mozdulni a változás felé, és elhatározni, hogy új utat kell találnom. Életem legnehezebb időszakán vagyok túl, és amit átéltem, senkinek sem kívánom.

Hogy összegezzem a dolgokat, elkezdtem felfedezni magamat újra. A kapcsolataimat, az álmaimat, a céljaimat, a határaimat. Azt, hogy nem kell félnem megmutatni magamat és kapcsolatokat kialakítani.

Mondhatni, az utolsó pillanat volt észbe kapnom, még mielőtt képtelen lettem volna a lépésre.

Amikor elkezdtem a változás folyamatát, tudtam, hogy nagyon nehéz és hosszú lesz. Ugyanakkor minden egyes momentuma megéri, mert így esélyt adok annak, hogy megismerjem magamat és azt, hogy ki is akarok lenni!

Az úton pedig eddig rengeteg új élményben volt részem. Kinyitottam a Világ felé és ÉLETET kaptam válaszul, az összes csodálatos, lélegzetelállító, és olykor sokkoló élményeivel.

Minden pillanatával szerelembe tudok esni, mert az összes az enyém. Megtanultam ezt a leckét, és megtaláltam azokat az embereket, akikre számíthatok, s ezáltal nem félek attól, ha akadály vagy nehézség elé kerülök, mert tudom, hogy ez része az életnek.

Még most is nehéz az étkezéssel való viszonyom és a bulimiámmal való küzdelem is, de tudom, hogy jó úton vagyok, mert nem félek már szembenézni a gyengeségeimmel. Nem akarok többet megjátszani vagy elbújtatni bármit is.

Szóval ez a történetem. Azért akarom ezt megosztani veletek, mert úgy érzem, hogy ez alatt az időszak alatt is rengeteget tanultam magamról és hogy mennyi változáson is estem keresztül. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan vannak olyan helyzetben, amiben én voltam!

Így az üzenetem Nektek, mindannyiótoknak az, hogy ne féljetek a változásoktól, attól, hogy felvállaljátok Magatokat és kövessétek az álmaitokat. Hogy azok legyetek, akik akartok lenni!

Éljétek a SAJÁT életeteket és szeressétek MAGATOKAT!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Sok szeretettel,

Liliána

Képtalálat a következőre: „Szilágyi Liliána”

Szilágyi Liliána bevallotta, súlyos problémákkal küzd | 24.hu

https://24.hu/sport/2018/02/20/szilagyi-liliana-bevallotta-sulyos-beteg/
13 órája - Szilágyi Liliána a lilianaszilagyi.com oldalon tett közzé egy meglehetősen hosszú, angol nyelvű posztot. Az írás olyan, mint ahogy az úszónőt egy-egy világverseny után elhangzott nyilatkozatai alapján megismertük: szenvedélyes.

Szilágyi Liliána – Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szilágyi_Liliána
Szilágyi Liliána. Személyes adatok. Születési dátum, 1996. november 19. (21 éves). Születési hely, Budapest, Magyarország. Állampolgárság, magyar. Magasság, 176 cm. Testsúly, 63 kg. Versenyzői adatok. Versenyszám, pillangó. Klub. Széchy SE (–2009); A Jövő SC (2009–2012); Kőbánya SC (2012–2015); Bp. Honvéd ...

Szilágyi Liliána őszintén beszélt a betegségéről - Origo

www.origo.hu/.../20180220-uszas-szilagyi-liliana-bulemia-elismerte-a-betegseget.html
13 órája - Az ifjúsági olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó, Szilágyi Liliána a honlapján írt rendkívül őszinte és megható bejegyzést arról, hogy az elvárások és a megfelelési kényszer hatására hogy lett bulémiás, és, hogy milyen súlyos károkat okozott a szervezetében a betegség. Szilágyi Liliána a ...

Bulimiájáról és tönkretett egészségéről vall Szilágyi Liliána - 444

https://444.hu/2018/02/20/bulimiajarol-es-tonkretett-egeszsegerol-vall-szilagyi-liliana
14 órája - Az EB-ezüstérmes úszónő szó szerint belebetegedett a szülők és edzők által diktált elvárásokba.

Súlyos betegségéről vallott Szilágyi Liliána | NLCafé

https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20180220/szilagyi-liliana-bulimia/
12 órája - Őszintén ír súlyos betegségéről Szilágyi Liliána, aki gyerekkora óta küzd a rá nehezedő nyomással és elvárásokkal, amik aztán megbetegedéséhez vezettek. „A történet kezdete szokásos. Mindenhonnan abba az irányba toltak, hogy legyek okos, ügyes, mosolygós, sikeres, tökéletes.” Szilágyi Lilánát ...

Súlyos beteg a fiatal magyar úszóklasszis, Szilágyi Liliána - Life

www.life.hu/.../20180220-sulyos-beteg-a-fiatal-magyar-uszoklasszis-szilagyi-liliana.ht...
13 órája - Szilágyi Liliána közleményt adott ki arról, hogy bulémiával, valamint súlyos étkezési zavarokkal küzd. Szerencsére már jobban van, már nem fél szembenézni a betegségével, és a gyengeségeivel, nem akar már megjátszani semmit. Szilágyi Liliána bulémiával küzdForrás: Instagram/LilianaSzilagyi.

Szilágyi Liliána úszó bulémiájáról és teljesítménykényszeréről vall ...

https://merce.hu/2018/.../bulemiajarol-es-teljesitmenykenyszererol-vall-szilagyi-liliana/
11 órája - Szilágyi Liliána ifjúsági olimpiai-, és Európa-bajnok magyar úszó személyes hangvételű blogbejegyzést tett közzé arról, hogyan küzdött meg betegségével. Bulémiájáról, és arról, hogy milyen hatással volt rá az életmódjával járó stressz, mindeddig nagyon kevesen tudtak, mert, ahogy a sportoló írja, nem ...

Sport: "Életem legnehezebb időszakán vagyok túl" – evészavaráról ...

hvg.hu/.../20180220_Eletem_legnehezebb_idoszakan_vagyok_tul_eveszavararol_val...
15 órája - Megrázó vallomásban mondja el Szilágyi Liliána úszónő, olimpikon, hogy gyerekkora óta a túlzott elvárásokkal és ennek következtében evészavarokkal, bulimiával küzd.

 

 

Kapcsolódó kép

 

 
BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 11.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 19. hétfő, 14:28

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 11.

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

 

Ábrányi Emil

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

 

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

 

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

 

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

 

1879.

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

*

 

A hallucinálásod

isteni üzenetnek veszed,

kontroll nélkül egy rögeszmének szenteled életed

 

*

 

A jóból is

megárt a sok -

nem tudsz mértéket tartani:

a kakaótól leszel rosszul…

 

*

 

Divatmajomkodó -

neked a divat mondja meg, hogy ki vagy

 

*

 

Mások  

keményen

dolgoznak helyetted,

míg te csak a meleg szobában

a kisded szerepeidet játszod…!

 

*

 

Meghalsz,

mielőtt valaha is

szerelmes lettél volna,

későn jössz rá, hogy amit

annak hittél, az egész más volt

 

*

 

Kígyót

melengetsz a kebleden.

a te fiókád megölő kakukkot táplálod

 

*

 

Semmittevésed

az ördög párnája, melegágya

 

*

 

Melegszívű, jókedvű

adakozó gyerek volt,

de „kinőtte”, és immár

gyermekbetegségként gondol rá

 

*

 

Útra  

engeded

a jobbik részed,

s kísérletet sem teszel,

hogy még időben visszahívd

 

*

 

A téma

az utcán hever,

de te röstellsz lehajolni érte

 

*

 

Nem tudja,

de teszi a rosszat

(ha tudná mit tesz,

elszörnyülködne…)

 

*

 

Homokosnak  

adtad ki magad,

nem soroztak be,

de a stigma maradt

 

*

 

A  

kellemetlen

büntetéstől félve

belemenekülsz egy diliház védettségébe

 

*

 

Egy  

nagy bűnben él,

de csak a kis bűneit látja,

azokkal derekasan küzd, küszködik…

 

*

 

Nincs  

központ

és nincs periféria -

egyszerre mindenre figyelni akarsz?

 

*

 

Az

utcán

angyal,

de otthon ördög

 

*

 

Levágjuk  

az aranytojást tojó tyúkot

mintha csak egy nap lenne a világ,

s a mai esetleg éppen az utolsó…!?

 

*

 

Utánad

az özönvíz?!

feléljük a jövőnket,

eltékozoljuk unokáink örökségét

 

*

 

A  

lovak közé

dobod a gyeplőt -

a merev tekintély-

elvű vezetésből

átesik a ló másik oldalára

 

*

 

A szórakozás

neked diabolikus szétszórtság

 

*

 

A first

thing first csapda -

nem tudsz dönteni,

mi lenne az első teendő

 

*

 

A bírhatót

eladod álompénzen,

a demagóg ígéreteket

viszont készpénznek veszed

 

*

 

Nem

vigyáztál

és úgy maradtál:

pl. az arcodra fagyott

a mosoly - a vigyor…

 

*

 

A  

meg nem

választható szomszéddal

igyekszik elég vagy nagyon

rossz kapcsolatot ápolni

 

*

 

Ha  

elpusztul a tehene,

pusztuljon el a szomszédé is

(nem érdekel, hogy akkor ki

fog gyerekednek tejet adni)

 

*

 

Nem  

nyugtalankodik,

hisz csak a szomszéd háza ég

 

*

 

Olyan  

szekér után fut,

amelyik nem veszi fel

 

*

 

Önként

jelentkezik

a bűnbak szerepkörébe

 

*

 

Élve  

lenyeled a békát -

vagy engeded lenyomni a torkodon

 

*

 

Mindig

új házassággal

„kúrálja” a régi halálos beteget,

pedig a nagy hiba az ő készülékében van

 

*

 

A kis

baj elől

fejvesztve

menekülve rohan a nagyba,

ahol már jóval kisebb esélye van a győzelemre

 

*

 

Állatidomárnak képzeled magad,

pedig csak veszett az a szelíd harci kutya…

 

*

 

Nem mászol fel

a humor magaslatára,

így nem törpülnek el óriási napi gondjaid

 

*

 

Hogy  

semmije

soha ne fájjon:

érzésteleníti magát

 

*

 

Ön-

mérgező mérgelődő,

akit nem detoxikálnak

 

*

 

Élete  

első felében rajongó,

a másikban meg egy

kiábrándult, kiégett cinikus

 

*

 

Istenkísértő -

kihívja maga ellen a sorsot

(extrém „sportember”, halálugró stb.)

 

*

 

A

barátoddal

veszekszel -

ellenséged a nevető harmadik

 

*

 

Ismered  

az alázat

meghatározását,

de nem érzed át azt…

 

*

 

Vatta-

ember vagy

aki nem oszt és nem szoroz

 

*

 

Aki

magát

vádolja

azzal, hogy

ok nélkül mentegetőzik -

és aki mentegetőzés,

védekezés helyett támad

 

*

 

Szalmaláng lelkű -

alig induló, már kifulladó

(nagy felbuzdulás, gyors csüggedés)

 

*

 

Sokat markol

és keveset fog -

sokat akar a szarka,

de nem bírja a farka

 

*

 

Se vele,

se nélküle

csak kutya-macska

barátságokat teremt és ápol

 

*

 

Rövid lejáratú,

egyszer használatos

szlogenekre megesküvő

 

*

 

Faust

utóda vagy:

de csak ebben

az egyben: egy

nagyon jó pillanatod

szeretnéd hibernálni

 

*

 

Tyúkért  

mész perre,

de disznódat is elveszíted

 

*

 

Aki

a tűzzel játszik:

ön- és közveszélyes gyújtogató

 

*

 

Ha

jégeső

veri el a termést,

besegítesz az „úristennek”

 

*

 

A lakománál az első,

betegágynál az utolsó

 

*

 

Amit ad,

sűrűn felemlegeti -

amit kap, gyorsan elfelejti

 

*

 

Lassú víz

partot mos -

a türelem pedig

rózsát teremne…

 

*

 

Kollektív balgák -

lefelé nivellálódás:

már az egy balga is

lerontja a bölcseket

(mint a pénzpiacon -

lásd: Gresham törvény?)

 

*

 

A másét kívánod,

a magadét meg veszni hagyod

 

*

 

Bűntudatos  

egyke marad,

mint a féltékeny

testvérontó Káin

 

*

 

Tetézed a bajt -

olajat öntesz a tűzre

 

*

 

Csere-

kereskedelem:

pszeudo tranzakció -

döglött macskát cserél döglött kutyára

 

*

 

A leg-

erősebb szem

a zsarnokság láncában -

a leggyengébb láncszem a várvédelemben

 

*

 

Súgni se

akárkinek lehet

ha elrepül a papír,

akkor oda a tudomány

 

*

 

Szabadon  

szolgál(na) a szellem

de ha meg lehet venni egy vacsorával,

vagy egy kitüntetéssel, jutalomutazással

 

*

 

A

sas

nem kapkod

legyek után

nem válthatod

aprópénzre a talentumaidat

 

*

 

Aki

nem ősbizalommal,

hanem ősbizalmatlansággal születik…

 

*

 

Róka

fogta csuka,

és csuka fogta róka.

törököt fog, de az

nem ereszti el őt…

 

*

 

Csakazértis

a széllel szemben pisálsz,

az árral szemben úszol,

és fejjel mész a falnak?

 

*

 

Rész és egész -

azt tudod, hogy

mikor lesz angol órád,

csak azt felejtetted el,

hogy mi a pontos - cím…

 

*

 

Enigma  

Minden szó megvan,

csak egyik sincs a helyén,

ráadásul élőszóban közölve,

így nehezebb „rejtvényt fejteni”…

 

*

 

Aki

a te rovásodra tréfál,

aki más farkával veri a csalánt,

aki nem a saját bőrét viszi a vásárra

 

*

 

Érzéstelenítés -

hogy sose érezz fájdalmat,

egyszer s mindenkorra érzéstelenítteted magad

későn kapcsolsz, hogy akkor mást se fogsz érezni

 

*

 

Egy

rókáról

több bőrt

lehúzni, lenyúzni?

 

*

 

Örökké

csak készülsz,

minden előre – nem –

látható eshetőségre,

de így sohasem indulsz,

hogyan is érkezhetnél meg?

*

 

Pályatévesztett:

egy teknőc, aki a nyulat

futóversenyre hívja ki…!?

 

*

 

Kotnyeles,

okvetetlenkedő

minden lében kanál –

fogadatlan prókátor

 

*

 

Kiégett  

cinikus „bölcsek”

és túlfűtött lényeglátók

 

*

 

Pirruszi hódítás

Hitvesed egy ábrándképbe szerelmes,

amihez képest te csak örökre fogyatékos vagy

 

*

 

Nem

látsz át a szitán

pedig a báránybőrben

ordas farkasok bújnak meg

*

 

Álomfóbia

Rettegsz az álmaidtól,

mert az álmok nem hazudnak

az álmaidat nem tudod éber ésszel kontrollálni

 

*

 

Fejedelmi ajándék:

selyemzsinórt kapsz a császártól

 

*

 

Sorrend

-zavarosító:

az úgy kezdődött,

hogy ő visszaütött

 

*

 

Élan vitale

Lendületes

és lankadatlan helyett:

lendületlen és lankadó

*

 

A részegség,

az illuminált állapot

nem enyhítő, de súlyosbító körülmény

 

*

 

Pofára esés -

mindig csak az eget bámulod,

s hasra/hanyatt esel az első buckában…

(vagy csak a földet és így földhöz ragadsz)

 

*

 

Fából vaskarika

alakul, mint púpos gyerek a prés alatt

 

*

 

A győzelem

hab a tortán,

de az élet az

nem egy habos torta

(és nem is svédasztal,

vagy kívánságműsor)

 

*

 


Utolsóból

is lehetne első,

a szarból is lehetne

olykor aranyat csinálni,

a jóistenhívőnek minden,

sok rossz is a javára válna



*

 

Rossz végletek

Vagy ön-vádlással

kárhoztatod magad senkivé

vagy mindenkire rátámadsz,

a segítő kézbe is harapsz

 

*



Mimikri

Olyan sikeresen

beolvadsz a háttérbe,

hogy a veszély múltán

se váltasz, úgy maradsz

 

*

 

Nincs

szellemi védőburkod

(dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

és köréd varázskör teremtődik.

(Illyés Gy.: Haza a magasban)

 


*



Köldökzsinór

Ha elzárják a gázcsapot,

ha kikapcsolják a villanyt,

ha nem jön a távfűtés stb.,

akkor egy hétig sem bírsz (túl)élni…



*



Leszegett fejjel

Nem nézel fel a csillagos égre,

egyre jobban beleveszel az erdőbe/tengerbe



*



A jóból is

megárt a sok:

ami kismértékben orvosság lett volna,

az a mértéktelen adagolás miatt méreg



*



Nyelvfogyatékos

úgy beszéled az anyanyelved,

mintha idegen nyelvként törnéd azt,

a szókincsed is lebutított konyhanyelv



*



Mentés/vesztés

Mindig a már kicsit romló almát kell megenni,

nehogy ki kelljen dobni, ill. elrontsa a többieket,

de így végül sohasem eszel épet és egészségeset



*



Diliflepni

Nem érdekel

a szólásszabadságod ára,

még azt sem sokallod,

ha senki se vesz komolyan



*

 

Tett és mulasztás

Ugyan nem mondtál nekem nem-igazat,

saját érdekedben nem mondtál hamisat,

csak éppen elhallgattál lényeges dolgokat,

amik nélkül nem tudtam megítélni a helyzeted,

vagyis az elhallgatással mégiscsak nagyot hazudtál!



*

Nagyságrend

Nagy emberek nagyot vétkezhetnek -

akinek nagy a lelki-pénzbeli stb. hatalma,

az sok hasznosat, de talán még több kárt tehet.



*

 

Veszélyeztetett

Akivel istennek nagy tervei vannak,

azt a sátán is nagyon kerülgeti, kísérti –

Jézussal kapcsolatban pl. mindent bevet…

(és még: legyetek jók, ha tudtok – Cirifiscio)



*

A

bírhatót

ne add el álompénzen

jobb ma egy veréb,

mint holnap egy túzok



*



Amit

ma megtehetsz,

azt ne halaszd holnapra

(a tett halála a lustaság)



*



Áldás

mindenről eleget tudni,

átok a felesleges tudás,

csak árthat…



*



Aki

túl kíváncsi,

hamar megöregszik,

de aki meg nem eléggé,

az hülyegyerek marad



*



Summa cum laude

diplomát kap az egyetemen,

az élet iskolájában viszont

még egy kegyelemkettest se,

mert azt is ki akarná érdemelni…



*



A dualista

Isten megteremtette a világot,

de azután a sorsára hagyta, nincs gondviselés

csak a providencia biztosítóban bízhat, ha fizet



*

Rendelt idő

Nem fogadtad meg:

addig üsd a vasat, amíg meleg

addig neveld és képezd a gyereket,

míg képlékeny és fogékony korban van



*



Az

ebül szerzett

jószág ebül vész el,

ami meg könnyen jött,

az könnyen is megy el…



*



Kakukk-

tojást költesz ki,

akik a saját fiókáidat

kilökdösik a mélybe,

s te idegent táplálsz…

 


*



Repül

a nehéz kő

ki tudja, hol áll meg,

s kit hogyan talál meg…

a kimondott szó kő-

görgeteget nehéz,

lehetetlen már visszaszívni…



*


Cinikus ál-életbölcsesség:

Az értelmiségi előtt két út áll:

az egyik az alkoholizmus, a másik nem járható…



*



A fejétől

bűzlik a hal -

vak vezet világtalant

kontraszelektált, önjelölt

kontár és korrupt vezetők…



*



A

féligazság

rosszabb, mint

a hazugság

a legtöbbet az árt,

aki majdnem

kimondja a lényeget

*



Munkaalkoholista,

aki arra büszke, hogy

két ember munkáját végzi

(neki így nem marad ideje

másra, magára, társaira,

másvalakitől meg elveszi

a családfenntartó státuszt)



*

Bepánikolsz

a szabadsággal

járó felelősségtől,

és bemenekülsz egy szektába,

egy rendbe, egy autoritás alá


*



Mamlasz,

szájtáti, akinek

megalszik a szájában a tej –

egy mulya, egy bamba, egy lüke



*



Háborús idők

te ölsz vagy téged ölnek?

(egy hang a lövészárokból a másik oldalra:

- hé, ne lőjenek! itt emberek vannak!)

*



„Öngyilkosság”,

avagy inkább önmegölés: 

van, amikor ez a gyávák menekülése,

de van, amikor ahhoz kellene bátorság,

hogy így mentsed életednél is fontosabb becsületed…

*



Az élet

a legfőbb érték…?!

Ezzel nyugtatod, vigasztalod magad,

amikor minden árulásra, becstelenségre hajlasz,

csakhogy mentsed az irhád, rongyos életed,

amikor gyáván megfutamodsz 

a honvédelmi/tanúságtételi

kötelességek elöl…


*

Én elmondtam, 

s ezzel megmentettem lelkem?

De ha ott és akkor nemcsak lebeszélni,

de meg is kellett volna akadályozni,

hogy öngyilkossági kísérletet hajtson végre….

*

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

ÁBRÁNYI EMIL

LAKÁJOK DALA


Be nagyszerű annak a sorsa,
Akit táplál nagyúri kéz!
Nem küzd a létért! Kényelemben
Hallgatja, hogy' sír künn a vész!
Puhán vetett, jó, meleg ágyban
A takaró füléig ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Hideglelősként dideregjek?
Éhezzem, mint erdei vad?
Csupán azért, hogy elmondhassák;
"Nézzétek! Független! Szabad!?"
Nem! A kegyetlen koplalásnál
A kegy falatja többet ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Mily kellemes, könnyű mulatság
Szolgálni a nagy urakat!
Egy kis hajlongás, kis hizelgés,
S a jutalom csak úgy szakad!
Mit árt az, hogyha rosz kedvükben
Megrúgnak néha? Csigavér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Csak egyszer él az ember! És ezt
Koplalva, fázva, élje le?
Rossz társaság a büszkeség, ha
Koldustarisznya jár vele.
Ej! a busás borravalónál
Nincs finomabb, szebb pályabér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Vígan hörpintem uraságom'
Borával töltött nagy kupám!
Éljen a függés! A szabadság
Zsiványoknak való csupán!
Koplaljon a bölcs és a költő,
Az én szám enni, inni kér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

*

 

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

 

 

 

 

 
A lóvátett város
A boldog élet bölcselete és poézise
2012. július 18. szerda, 10:52

twain

MARK TWAIN

A LÓVÁ TETT VÁROS

A nagy amerikai író humoros írásainak egyik gyöngyszeme ez az elbeszélés. Hadleyburg tipikus amerikai kisváros - volna, ha lakói nem büszkélkednének országszerte rendkívüli becsületességükkel. Egyébként éppúgy tele van pöffeszkedő gazdagokkal, üres hasú szegényekkel, képmutatással és társadalmi intrikával, mint bármely hasonló kisváros. Történik egyszer, hogy a városban csúnyán megsértenek egy odavetődő idegent, aki ördögi bosszút tervel ki: a városba juttat egy állítólag arannyal teli zsákot, amely annak adandó, aki egyszer jót tett egy szegény idegennel. Személyazonosságát pedig azzal kell bizonyítania, hogy el kell ismételnie, amit annak idején az idegennek mondott. Miután levélben közli is az emlékezetes mondatot a város vezető polgáraival, a zsák aranyra nem kevesebb, mint tizenkilenc jelentkező akad...

http://dydudu.hu/konyv/regeny/mark/lo.html

+

HANGOSKÖNYV

Sok-sok évvel ezelőtt történt. Hadleyburg volt a környék legbecsületesebb és legtisztességesebb városa. Hírnevét három nemzedéken át megóvta minden szennytől, s büszkébb volt rá, mint bármelyik tulajdonára. Olyan büszke volt rá, s annyira biztosítani akarta fennmaradását, hogy már a bölcsőben tanítani kezdte csecsemőit a becsületes magatartásra, s e pillanattól fogva ezt a tanítást tette kultúrájuk alapjává, mindaddig, míg neveltetési idejük tartott. Kamaszkorukban pedig távoltartotta az ifjú embereket a kísértésektől, s így tisztességüknek megadatott a lehetőség, hogy megkeményedjék, és megszilárduljon, és szinte már vérükké váljon. A szomszédos városok féltékenykedtek e nemes tekintélyre, s úgy tettek, mintha kinevetnék Hadleyburg büszkélkedését, és hiúságnak nevezték; ugyanakkor azonban kénytelenek voltak elismerni, hogy Hadleyburg valóban megvesztegethetetlen város; s ha kényszerítik őket, azt is elismerik, hogy egy ifjú embernek, amikor elhagyta szülővárosát, s tisztességes megélhetés után nézett, elegendő ajánlás volt, ha Hadleyburg eresztette szárnyra.

De végül is, az idők folyamán Hadleyburg szerencsétlenségére megsértett egy átutazó idegent; alkalmasint nem is tudott róla, s bizonyára nem sok gondot okozott neki, mert Hadleyburg megelégedett önmagával, s egy fikarcnyit sem törődött idegen emberek véleményével. Mégis hasznos lett volna, ha ezesetben kivételt tesz, mert az idegen keserű, és bosszúálló ember volt. Egy álló esztendeig vándorolt, s szívét mindig bántotta a sérelem, és minden üres percét arra szentelte, hogy megfelelő elégtételt agyaljon ki. Többféle tervet állított fel, s mindegyik jó volt, de egyik sem elég elsöprő erejű; a legvérszegényebb is sok embert megsebzett volna, de ő olyan tervet akart, amely az egész várost átfogja, és senkit sem enged ép bőrrel menekülni. Végezetül szerencsés ötlete támadt, s amikor felvillant agyában, egész lelkét gonosz öröm világította be. Egyszeriben tervezgetni kezdett, s közben így mormogott magában: „Ez már igen, meg fogom rontani a várost.”

Előadó:

Helyey László

150 perc

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Lovatett-Varos-19449/

the man who corrupted

MARK TWAIN

A LÓVÁTETT VÁROS

Fordította

SZÁSZ IMRE

A válogatás a Harper and Brothers, New York,

kiadó sorozatában megjelent kötetekből készült

TARTALOM

A lóvátett város

Az őrangyal levele

Az egymillió-fontos bankjegy

Az ellopott fehér elefánt

A kapitóliumi Vénusz

McWilliamsék esete a torokgyíkkal

Megjavítottam az órám

Interjú

Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot?

Kormányzóválasztás

Szégyentelen hajsza egy kisfiú ellen

Egy kínai levele

MARK TWAIN – MEK

Twain, Mark: Ádám és Éva naplója

http://mek.oszk.hu/00500/00515

Twain, Mark: Élet a Mississippin

http://mek.oszk.hu/02400/02430

Twain, Mark: Huckleberry Finn kalandjai

Regény

http://mek.oszk.hu/04200/04237

Twain, Mark: Jeanne d'Arc

Sieur Louis de Conte emlékiratai

http://mek.oszk.hu/02100/02142

Twain, Mark: Koldus és királyfi

Egy történet a fiatal korosztály számára

http://mek.oszk.hu/10300/10388

Twain, Mark: Megszelídítem a kerékpárt

http://mek.oszk.hu/04200/04258

Twain, Mark: Önéletrajz

http://mek.oszk.hu/00500/00518

Twain, Mark: A titokzatos idegen

http://mek.oszk.hu/10800/10836

Twain, Mark: Tom Sawyer kalandjai

Regény

http://mek.oszk.hu/04100/04170

 
Mark Twain - A lóvátett város
A boldog élet bölcselete és poézise
2011. április 22. péntek, 07:17

twain

Mark Twain - A lóvátett város

Hangoskönyv
Felolvassa: Helyei László.

Sok-sok évvel ezelőtt történt. Hadleyburg volt a környék legbecsületesebb és legtisztességesebb városa. Hírnevét három nemzedéken át megóvta minden szennytől, s büszkébb volt rá, mint bármelyik tulajdonára. Olyan büszke volt rá, s annyira biztosítani akarta fennmaradását, hogy már a bölcsőben tanítani kezdte csecsemőit a becsületes magatartásra, s e pillanattól fogva ezt a tanítást tette kultúrájuk alapjává, mindaddig, míg neveltetési idejük tartott. Kamaszkorukban pedig távoltartotta az ifjú embereket a kísértésektől, s így tisztességüknek megadatott a lehetőség, hogy megkeményedjék, és megszilárduljon, és szinte már vérükké váljon. A szomszédos városok féltékenykedtek e nemes tekintélyre, s úgy tettek, mintha kinevetnék Hadleyburg büszkélkedését, és hiúságnak nevezték; ugyanakkor azonban kénytelenek voltak elismerni, hogy Hadleyburg valóban megvesztegethetetlen város; s ha kényszerítik őket, azt is elismerik, hogy egy ifjú embernek, amikor elhagyta szülővárosát, s tisztességes megélhetés után nézett, elegendő ajánlás volt, ha Hadleyburg eresztette szárnyra.

https://www.youtube.com/watch?v=jR4EzULjWO8

______________________________________________________

Olvasható:

Mark Twain
A lóvátett város


TARTALOM, ISMERTETŐ

A lóvátett város
Az őrangyal levele
Az egymillió-fontos bankjegy
Az ellopott fehér elefánt
A kapitóliumi Vénusz
McWilliamsék esete a torokgyíkkal
Megjavítottam az órám
Interjú
Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot?
Kormányzóválasztás
Szégyentelen hajsza egy kisfiú ellen
Egy kínai levele

A nagy amerikai író humoros írásainak egyik gyöngyszeme ez az elbeszélés. Hadleyburg tipikus amerikai kisváros - volna, ha lakói nem büszkélkednének országszerte rendkívüli becsületességükkel. Egyébként éppúgy tele van pöffeszkedő gazdagokkal, üres hasú szegényekkel, képmutatással és társadalmi intrikával, mint bármely hasonló kisváros. Történik egyszer, hogy a városban csúnyán megsértenek egy odavetődő idegent, aki ördögi bosszút tervel ki: a városba juttat egy állítólag arannyal teli zsákot, amely annak adandó, aki egyszer jót tett egy szegény idegennel. Személyazonosságát pedig azzal kell bizonyítania, hogy el kell ismételnie, amit annak idején az idegennek mondott. Miután levélben közli is az emlékezetes mondatot a város vezető polgáraival, a zsák aranyra nem kevesebb, mint tizenkilenc jelentkező akad... A szellemes, szatírikus elbeszélés kellemes kikapcsolódást ígér.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

http://mek.oszk.hu/00500/00517/#


 

 
Mark Twain sátánregénye
A boldog élet bölcselete és poézise
2015. december 25. péntek, 08:50

Korunk 2008 December

A titokzatos idegen


Bogdán László


Mark Twain: A titokzatos idegen – Sátán három könyve
1. Az előzmények. A Sátán, a főgonosz, a Pokol fejedelme először Jób könyvében tűnik fel.„Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt, és eljöve a Sátán is közöttük. És mondá az Úr a Sátánnak: Honnan jössz? És felele a Sátán az Úrnak ésmonda: Körülkerültem át meg át a földet.” Ezt a közlést erősíti fel Péter apostol első levelében:„Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit elnyeljen.” Azért sem felesleges idézni az „első” közleményt, mert pontosan ez képezi a Sátánról (nagy általánosságban az „ördögről”) szóló gazdag és változatos irodalom hívó témáját.
Igen, a Sátán, ha nem is oroszlán képében, de körülkerüli a földet, áldozataira vadászva. Vannak világító kivételek. Danténál, a Pokol harmincnegyedik énekében: „A borzasztó birodalom királya, / a jégben állt, kiütve fele mellet. / S több volnék én egy óriáshoz állva, / mint egy óriás volna karja mellett.” (Babits Mihály fordítása) Miltonnál, Az elveszett Paradicsom I. könyvében,„…nyujtózván feküdt a Főgonosz / tűz-tóra láncolva, miből soha / nem kelne, fejét sem szegné föl ő…” (Jánosy István fordítása) Blake önmagában is külön eset, fantasztikus magánmitológiájában változatos formában jelenik meg a Sátán, ahogyan Milosz Az Ulro országában megjegyzi: furcsa, ijesztő szereplője „Urizen […] az Istenség bűnbeesett változata, vagyis a Sátán.”
Míg a Faust-népkönyvben s a belőle ihletődő Marlowe és Goethe drámai költeményeiben vonzó férfiú alakját ölti, s hódító, elbűvölő, szellemes társalgó a német romantika elbeszéléseiben is vagy Hauff regényében például, A sátán emlékirataiban, addig Chamisso történetében szürke kis ember, blazírt arccal tekeri fel a szerencsétlen Peter Schlemihl árnyékát. Az ördög „jelenléte”, az állandó, ismétlődő próbatételek, kihívások, kísértések egyfajta hallucinatorikus világállapotot tételeznek, amelyet oly kísértetiesen jelenít meg írásaiban E. T. A. Hoffmann: „…az allegro hetedik üteménél az ujjongó fanfárok rivalgó gaztettként csendültek fel: láttam, amint a mélységes éjből tüzes démonok nyújtogatják izzó karmaikat – vidor emberek életére törve, kik feneketlen szakadék fölött, vékonyka padlózaton lejtették vígan a táncot.”(Don Juan, fordította Horváth Géza)
A Sátán Mark Twain különös sorsú, teljességében csak jóval halála után publikált regénytöredékeiben egyedülálló módon, vonzó ifjúként jelenik meg, míg a huszadik század nagy sátánregényében éltesebb, tiszteletet parancsoló úrként. Bulgakov nem véletlenül helyez mottóként egy különös Faust-idézetet a bizonyos értelemben Twain sátánábrázolásának, de főként fulmináns és villódzó, szellemes ötleteinek hatását tükröző A Mester és Margarita elé. „…Kicsoda vagy tehát? / Az erő része, mely / Örökké rosszra tör, s örökké jót művel.” (Jékely Zoltán fordítása) Az ő Sátánja valóban felfogható ilyennek is, az örökké rosszra törő, de mindig jót művelő szellem tart tükröt a harmincas évek példátlanul szatirikusan ábrázolt, kommunista Moszkvájának.
2. Az ifjú sátán. Twain ifjú sátánja is tükröt tart korának a soha ki nem teljesülő három regénytöredékben – melyek közül csak a harmadik tekinthető befejezettnek –, igaz, az ő ifjúja nem rosszra tör, és nem is jót művel, egyszerűen teszi a dolgát, tanulmányúton lévén a földön, nem is tudván különbséget tenni jó és rossz között.
Mindhárom kísérlet ugyanarra, a Twain elbeszéléseiben lényegében megszokott sémára épül. Akár híres regényeiben, A lóvá tett városban vagy az Egy jenki Artúr király udvarábancíműben egy zárt, világtól elvágott helyre idegen érkezik. Cselekedeteiről a narrátor számol be, esetünkben egy helybéli fiú, aki barátságot köt az elbűvölő idegennel.



Az első, 1702-ben, Ausztria egy kies falujában játszódó regénytöredékben, Az ifjú Sátán krónikájában fiatal pajtásainak magyarázva önmagát, az idegen ki is mondja: „…a Bűnbeesés nem érintett engem, sem a rokonság többi részét. Csak őt, aki után engem neveznek, és aki evett a fa gyümölcséből, majd erre csábította a férfit és az asszonyt. Nekünk, többieknek, még mindig nincs fogalmunk a bűnről. Képtelenek vagyunk elkövetni. Feddhetetlenek vagyunk, és így is maradunk…” A logika szerint érthető, miért is nézi le, veti meg az ifjú sátán az emberi fajt. „…az ember sárból lett – láttam a teremtését. Én nem sárból lettem. Az ember undorító betegségek múzeuma, tisztátalanságok otthona, ma van, holnap nincs, sárból indult és bűzként távozik, én a Halhatatlanok arisztokráciájához tartozom. És az embernek ott van még az Erkölcsi Érzék.”
Amit az ifjú kárhoztat, amit kinevet, s amit nem ért.
Twain itt még nem dönti el, mit is kezd hősével. A töredék félbemarad.
A második nekifutásban, az Iskolahegyben régi, szívének kedves helyszínére, a Mississippi melletti St. Peters-burgba helyezi a télen játszódó történetet, feltűnnek kedves hősei is, Tom Sawyer és Huckleberry Finn, iskolájukba toppan be az ifjú, aki néhány óra leforgása alatt könyvekből tanul nyelveket, döbbenetbe kergetve az öreg tanítót, s mindenképpen különös szerzet, de hogy mit akar, s miért kísérletezik az emberekkel, végeredményben most sem derül ki, ha nem is tör rosszra, jót akar, megment néhányat a rettenetes fagyhaláltól. Igaz viszont az is, hogy a soha nem tapasztalt hóvihart is ő maga idézi elő, talán hogy tesztelje az embereket, hogyan viselkednek az őket túlhaladó, rettenetes körülmények között.
Ez a töredék is befejezetlenül marad, noha ígéretes regénykezdet, jól megrajzolt figurákkal, akik közül a néger szolgák különösen feledhetetlenek, itt, sajátságos argójuk reprodukálásával, a fordító, Gergely Zsuzsa, egészen egyszerűen remekel.
Utána jön a harmadik regény (ezt nem nevezhetjük töredéknek, hiszen annak rendje és módja szerint be van fejezve, bár itt-ott vázlatos, ha ideje és ereje engedi, az író még valószínűleg tovább dolgozott volna a szövegen): 44, a titokzatos idegen, ahol az elbűvölő ifjú új néven: 44, új széria – 1490 telén jelenik meg egy ugyancsak Ausztriában játszódó történetben, egy romos, kísértetek járta kastélyban, ahol egy, abban a korban szokatlan és ritka nyomda működik. Hősei tehát nyomdászok. Ez a változat sok mindent átvesz az elsőből, de kiérleltebb, és valósággal tobzódik különös esetekben, csodatételekben. Ezek közül nem is egy ihlette meg Bulgakovot, de ez más lapra tartozik...
Mi most azt vizsgáljuk, mit is akar a 44 nevet viselő „új széria”. Itt is van egy ifjú pajtása, akinek ki is fejti vélekedését az emberi fajról. „Tiszta szívemből mondhatom, hogy semmiféle előítéletem nincs az emberi fajtával vagy más poloskával szemben, semmiféle ellenszenvem vagy rosszakaratom. Régóta ismerem már ezt a fajt, és igaz lelkemre mondom, hogy mindig inkább sajnálatot éreztem iránta, semmint szégyenkeztem volna miatta.”
És itt lesz Twain háromrészes, sokáig egészében kiadhatatlannak ítélt regénye szigorú ítélet a századforduló koráról. (A regény „hőstörténetéről” beszámol a fordító, arról is, hogy az író hagyatékával rosszul sáfárkodók hogyan írták át, példátlan módon hogyan hamisították meg, s hogyan kerengett évtizedekig ez a hamisított változat, és hogyan jelent meg végül az eredeti kézirat…)
A kiábrándult, lányát és feleségét rövid idő alatt elveszítő öreg író reménytelennek látja az ember törekvéseit, az ő fáradhatatlanul kísérletező ifjú sátánja mérlege igen szigorú: „Az ember semmit nem hoz létre az elméjével […] Magyarán, az ember elméje nem tud teremteni – egy istené tud, az én fajtámé tud. Ez a különbség. Nekünk nincs szükségünk közreműködő anyagokra, mi megteremtjük őket – gondolatból. Minden létező dolog gondolatból teremtődött – semmi másból.”
Elképzelhető, mit értenek mindebből a megrémült fiúk, az ifjú Sátán csodáinak bámulói, ráadásul amikor félénken búcsúzkodnak tőle, azt is megtudják, egy másik világon se találkozhatnak soha, egyszerűen azért, mert ilyen nincsen, egy másik világ, másvilág nincsen. Mintha beszakadna a Hoffmann szuggerálta vékonyka réteg, s alázuhannánk az őrjítő semmibe.„És te nem vagy – nincs tested, véred, csontod, gondolat vagy csupán. Én magam sem létezem, lom vagyok – a te álmod, képzeleted szülötte. Egy pillanat alatt megérted ezt, és akkor elűzöl majd képzeletedből, és én feloldódom a semmiben, amelyből teremtettél.” Hiszen, jön a megdöbbentő következtetés, amely a kiábrándult öreg író végtelen szkepszisét, csömörét is kifejezi, Semmi nem létezik, minden álom. Isten – ember – a világ – a nap, a hold, a csillagok rengetege: álom, minden álom, nem léteznek. Semmi nem létezik, csak az űr – és te!”



A fiú mit kezdhetne ezzel a bizarr világmagyarázattal?
A mégiscsak egyetlen bizarr regényt alkotó három töredék első kiadói sem igen tudtak mit kezdeni vele, azért is hamisították meg.
Ráadásul az ifjú Sátán láttatja a fiúkkal fajtájuk történetét, háborúk, vérengzések sorozatát, ezt a vonulatot a regény befejezése óta történtek – az elmúlt évszázad két szörnyű háborúja, a holokauszt és a kommunizmus népirtásai – csak megerősítették.
A kérdés számunkra már nem az, hogy Twain hideglelős történelemképe – igaz-e (igaz!), hogy borzongató felismerése: az élet álom! – mennyiben újszerű (semennyiben!), hanem az, hogy mihez kezdhetünk – tételezzük fel: szabadságunkkal – az űrben, ahol vagyunk, ahova vettettünk?!
Twain sátánregénye itt válik végképpen le előzményeiről, nem elkárhozás-történet, s így határolódik el a későbbi sátánregényektől, Bulgakov vagy Thomas Mann regényeitől, hiszen nála az ifjú Sátán egyáltalán nem akarja kísérteni a fiúkat, akik előtt megjelenik, s akiket káprázatba ejt csodáival. Nem akarja megejteni őket, nem akarja a lelküket, a lélekről mint olyanról nem is beszél, csak az ember „erkölcsi érzékét” ostorozza fáradhatatlanul az első részben.
Fáradhatatlanul és már-már érthetetlen dühvel.
Ami van, és amit nem ért!…
Végre valami, amit ő sem, mondhatnánk posztmodern iróniával, ami mögött – s ez a Twain sokáig rejtőzködő főműve, a „posztmodern” sátánábrázolás nagy tanulsága – nincsen semmi. Csak mi vagyunk az űrben, s az iróniánk és öniróniánk, ha van, az is mi vagyunk, az álomban, ami az élet.
Twain hőseinek, a kétségbeesett és esetenként elbűvölt fiúknak még ez sincsen, őrájuk, bigott keresztényekre nem jellemző semmilyen irónia (pláne önirónia!), iróniát csak az ifjú Sátán rájuk szegeződő, kíváncsi tekintete sugároz. (S az író hívőket kétségbeesésbe kergető megjelenítéseinek szarkasztikus volta…)
Ez az irónia köti össze azután Bulgakov titokzatos, bölcselkedő Wolandját Twain ifjú Sátánjával. Wolandban fellelhető némi részvét, az ifjú Sátánban nyomokban sem. S ha nem is az idegen szemével, hanem a jóérzésű, bár némileg korlátolt és bigott fiúk szemével látjuk az osztrák, amerikai, majd megint csak ausztriai kis falu világát s lakóinak életét (ismételjük, az első történet sikerültebb elemei módosulatlanul vagy átalakítva, de átkerülnek a harmadikba, amely a legkiérleltebb a három közül), Twain realista, sokszor kegyetlenül szarkasztikus képet rajzol ezekről az emberekről, mintegy aláhúzva az emberi fajt amúgy is lekezelő, lenéző és megvető ifjú Sátán sokszor az egész emberiséget becsmérlő szavait.
Az ítélet kegyetlen, de igazságát ki vitathatná?
Hogy a regény mégsem süllyed fölösleges, sehová nem vezető moralizálásba, egyetlen, döntő oka van. Az ifjú Sátánnak nincs „erkölcsi érzéke”, ezért azután ifjú barátai dilemmáit nem is érti. A kör itt bezárul. Maradunk a döbbenetes látlelettel, az öreg Twain komor képével a világról, amiért – s ezt sem árt újólag hangsúlyozni – a huszadik század eseménykerengője, csúnya, de ideillő szóval: szavatol!
Gergely Zsuzsát mindenképpen dicséret illeti a regény felfedezéséért, fordítása árnyalt, kiérlelt, pontos és élvezhető.



A hálózatos verzió megnyitása  Open the online version



 
BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 10.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 16. péntek, 08:01

Képtalálat a következőre: „régi filmplakátok”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

 

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 10.

Képtalálat a következőre: „régi magyar filmplakátok”

*

 

FEKETE PÉTER

 

Hogy ki vagyok én ?
Egy szürke névtelen.
Mondhatnám nulla,
ám a pechem sajnos végtelen.

Elhervad a fű az én lábam alatt,
és fönn a fán azt dalolják az összes madarak:

"Fekete Péter öcsém,
te kis ügyefogyott.
Ki a szerencsemalac
fülit sose fogod.
Kinek a jobb keze bal,
jót sose hall.
Él, mint parton a hal.
Fortuna gyors szekerén
te nem vagy szekeres.
Meg vagyon írva,
hogy pénzt azt te sose keress,
legyen az gesztenyeszín, barna, veres,
nőt soha meg ne szeress.
"

Képtalálat a következőre: „régi magyar filmplakátok”

*

 

A szívedben

nem vert mély

gyökeret a hited -

egy aktuálisan hallott

tetszetős érv rögtön eltérít utadból

 

*

 

A

Gonosz

a legmodernebb

fegyverekkel támad,

de te ósdi, elavult, avíttas,

selejtes eszközökkel véded magad

 

*

 

Kipipálod

emberi-polgári kötelességeidet:

például egy gyermeket vállalsz,

és akkor ez a rész le van tudva

 

*

 

Az

egész

világot megnyered,

de - örökre - oda

a kincsed: a lelki békéd

 

*

 

Ami után

tülekedsz, rohansz,

az egyre távolabb,

miközben látóhatáron

kívül kerül, ami eddig

karnyújtásnyira volt

 

*

 

Akkor

érzed magad

jó kereszténynek,

ha úgy élsz a világban,

mint aki született vesztes

 

*

 

Inkább megígéred,

de azután mégsem mész el,

mintsem hogy inkább ne ígérnél semmit,

de mégis megtedd, mégis elmenj kapálni…

 

*

 

A tanítod,

mestered bölcs

szavait nem szívleled meg,

bezzeg a gonosz tetteid jó

példának tartod, s követed

 

*

 

Egy

vigaszod

azért van:

csak az embert

gyűlölöd, a tettet azt nem

 

*

 

Egy

nyelven beszélsz,

és azt is csak a konyhanyelven,

és még azt is csak – kerékbe – töröd…

 

*

 

Úgy tudod

és úgy is érzed,

hogy nincs bocsánat,

ezért hiábavalóságnak,

ájtatos pótcselekvésnek

gondolod a bűnbánatot

 

*

 

Nem tudsz

magadon uralkodni,

magadnak parancsolni:

ha éppen szomjas vagy,

akkor semmi más nem érdekel

 

*

 

Alibi játék(os)

Alibi házasságok és barátságok

Jó az alibid, te sosem vagy a tetthelyen…

 

*

 

Addig vállalod

a pozíciód, a rangod, megbízatásod,

amíg az előnyökkel jár és kecsegtet,

de ha egyszer elkezd süllyedni az a hajó…

 

*

 

Abban

a reményben

gazemberkedsz,

hogy ezzel soha sehol

senkinek nem kell elszámolnod

 

*

 

Minden

szarságtól félsz,

s az így be is teljesedik,

egyedül a teremtőtől és

gondviselőtől, istentől nem?

 

*

 

Főcélod:

sok - minél több - pénzt keresni

a lehető legkevesebb munkával, áldozattal,

és mindent/mindenkit eszközként használni fel

(csak egyet, a boldogságod fogod így beáldozni)

 

*

 

Csendes árulások,

halk cserbenhagyások,

a közélet előli - okosan

megideologizált - elmenekülések

 

*

 

Készületlenül ér,

hogy a nagyobb pozícióval

nagyobb kísértések is jönnek

(Móricz Zsigmond: Rokonok)

 

*

 

Amit

nappal felépítesz,

azt éjszaka lerombolod

(vagy asszonyod áldozod fel)

 

*

 

Ide lőjetek!

Meztelenül áll ki

állig felfegyverzettekkel szemben

 

*

 

Nincs

benned alázat,

Az ajtón belépve

sem hajolsz meg –

be is vered a fejed

 

*

 

A legrosszabbat

feltételezed a másikról, mindaddig,

amíg többször meg nem bizonyosodsz az ellenkezőjéről

 

*

 

Neked

mindenki bűnös,

ha másért nem,

mert már így született –

amíg minden nap újra meg újra,

és minden kétséget kizáróan

be nem bizonyítja áratlanságát…

 

*

 

Állva

veszel el,

pedig térdre

ereszkedve erősebb lettél volna

(vagy ha a nyakadat nyújtod ellenségednek)

 

*

 

Huncut

az ember, amíg meleg -

ha agyonütöd, akkor kihűl,

azután már nincs több baj vele

 

*

 

Az ünnepi,

vagy a vendégvárási előkészületek

nálatok átalakulnak egy tortúrás szükségállapottá

 

*

 

Szenvedélyesen vadászol,

de csak virtuális kaland-pótlékokra

(amely „vadat” lekötözve, tálcán hoznak eléd)

 

*

 

Minden mozgót

célpontnak tekintesz,

és felszólítás és kérdés nélkül lősz rá

 

*

 

Senki

- így magad - előtt

se mersz kitárulkozni,

mert egyszer valaki még

ezzel valahogy visszaélhet

 

*

 

Minden nap

más istennek áldozó -

de a legtöbbet mégis Mammon oltárán

 

*

 

Urakkal

egy tálból cseresznyéző,

akit azután kellőképpen aláznak,

meglövöldöznek annak a magjával…

 

*

 

Indiszponált…

Rossz formaidőzítés miatt

épp a döntő pillanatban mondasz csődöt…

 

*

 

Nappal

„bezzeg embert”

csinálsz magadból,

éjszaka meg védhetetlenül jön

az ördögi önkárhoztatás - kárhozat

 

*

 

Képtalálat a következőre: „régi magyar filmplakátok”

 

 

*

 

Akinek

a gyereke

az életműve, életigazolása,

alig várja, hogy szüljön,

s utána mindenről lemondjon

(onnantól már csak főhivatású anya)

 

*

 

Aki

egy pohár

bort sem iszik,

annyira fél, hogy

nem az esze fog dominálni

 

*

 

Akinek

minden csak

alkalom/ürügy az ivásra

(s ebben tényleg leleményes)

 

*

 

Minden

apróságon

felháborodó –

örök háborgó,

akinek ez a lételeme:

felháborodom, tehát vagyok

 

*

 

Háborodott -

aki már semmin,

de tényleg semmin se háborodik fel,

már az őt sújtó igazságtalanságokon sem…

 

*

 

Kitoló

Majd ha lediplomáztam…

majd a mennyországban…

Egyre kijjebb tolni a boldogságot –

így magaddal tolsz ki a legjobban…

 

*

 

Hűtlenül kezeled

a rádbízott szellemi javakat –

elkótyavetyéled eszed, szépséged,

„legjobb esetben” elásod talantumaidat

 

*

 

Maszatolás,

elkenés – összemosás:

ami amúgy már durva megalkuvás,

pl. feleséged válogatja meg barátaidat,

azt szeretnéd ésszerű kompromisszumnak

látni és láttatni…

 

*

 

Vevő vagy rá…

Felfedeztetik veled

„lappangó” ferde hajlamaidat,

s megtanítanak megmagyarázni:

az is egyenes, sőt! Egyenesebb!

 

*

 

Te

csak

olyan távolságból

látod a hazád, szülőfölded,

hogy neked csak holt térkép,

távoli bolygó ez a kis ország

 

*

 

Tele vagy

jó és még jobb szándékkal,

és tetteidnek mégis rosszak

a belátható következményei!?

Vagy ezek eleve beláthatatlanok?

 

*

 

Egy fenékkel két lovon ülő

Két szék között a pad alá eső

 

*

 

Vagy

mindent

egyszerre

akarsz csinálni,

vagy rossz - esetleg

pont fordított - sorrendben

 

*

 

Látni

vágysz,

s ezért

a Napba tekintesz

 

*

 

Minden,

ami van, amit tesz,

az másként is lehetne -

egész életed egy merő esetlegesség

 

*

 

Életét

meghosszabbítandó

az éjt is nappallá teszi,

és éppen ezzel így rövidíti meg

 

*

 

Ha

a jótündértől

hármat kívánhat,

még jó, ha nem végzi rosszabbul…

 

*

 

Azért

panaszkodsz,

mert a szabad strandon

a kölkök lármáznak s fröcskölnek

 

*

 

Noha

nem halsz éhen,

mégis már ma levágod

az aranytojást tojó tyúkot?

 

*

 

Egyszerre

akarnál tízfélét csinálni

és szimultán tíz felé figyelni

 

*

 

Többet

erővel mint ésszel:

miért kalapáccsal

verné be a szöget,

ha csupasz keze is van

 

*

 

Fél lábbal

jelentkezel Tarzan szerepre –

ha nem nyersz: harakirit követsz el

 

*

 

Túldagasztott

hiúságodnak hízelegve

kiéneklik a sajtot a szádból

 

*

 

Lássuk

Uramisten,

mire megyünk ketten:

besegítesz a jégesőnek?

 

*

 

Miért

rohannál

vízért tüzet oltani?

csak a szomszéd háza ég…

 

*

 

Kétféle

lelkiállapotod van:

vagy részeg disznó,

vagy másnapos vagy

 

*

 

Józanul

énekelsz, táncolsz, mulatsz,

illumináltan kötsz szerződéseket…

 

*

 

A papírpénzből

kishajót és repülőt hajtogatsz,

majd tapsikolva útjára engeded..

(imígyen tapsolod el a bankóidat)

 

*

 

Annyit hajtottál,

hogy sok legyen a bankód,

hogy arra is futja, hogy

aranyból vegyél magadnak

- nem is egy pár – mankót…

 

*

 

Bolhából

elefántot csinálsz:

kis botlásod halálos

bűnné nagyítod –

és megfordítva!

 

*

 

Hárommilliárd nőt

egyenként szemügyre véve

keresnéd az egyetlen Igazit…

 

*

 

Képtelen

beletörődni

bajusztalanságába:

így lesz szélhámosok martaléka

 

*

 

Nem számol

a következménnyel:

csupa jószándékkal kövezi útját a pokolba

 

*

 

Másnak

egyre bővebben termő

szép nagy bamba diófává növöd ki magad…

 

*

 

Ha

egyszer végre

szerencséd lett,

ezek után azt hiszed:

mától bérleted is van hozzá

 

*

 

Hol

zsákkal viszed

a világosságot az ablaktalan házba,

hol meg kivered mind a négy falát…

 

*

 

Kiásol

egy gödröt,

majd egy újabbat

a kiásott földnek –

és így tovább…

 

*

 

A

kalap-

áccsal muzsikálsz,

a dobgitároddal meg szeget versz be

 

*

 

Felmegy a függöny

és egy másik, éppen úgy

protekciós álzenésszel kéne zenélni

 

*

 

Olyan hiszékeny vagy,

hogy még a Lánchidat is eladják neked…

 

*

 

Csak

annak hiszel,

amit éppen látsz?

De azt meg látni kell

és nem hinni…

 

*

 

Kapcsolódó kép

 

*

 

Nyavalyog

a halandósága miatt,

de délután már szörnyen unatkozik…

 

*

 

Egész nap

a pénzed számolod,

elásod-kiásod, mert

félsz, rettegsz a tolvajtól

 

*

 

Csak

a más kárának örül,

de azon értetlenül bánkódik,

ha ezért jól elagyabugyálják

 

*

 

Amíg élsz,

nem bocsátod meg magadnak,

hogy te nem királynak születtél

 

*

 

Tart

a rögtönzéstől,

ezért minden helyzetre

bemagolt szöveget darál

 

*

 

Az

emberekben

végleg csalódtál,

ezért a kecskére

bízod a káposztádat…

 

*

 

Noha

teknőcnek születtél,

mégis a sprintfutásban versenyeznél

 

*

 

Összetéveszted

a rajtad élősködőket,

a szesztestvéreket a barátaiddal

 

*

 

Keresed a bajt:

felébreszted, sőt: ingerled

a vérszomjas házőrző cerberust

 

*

 

Arra áldozod

drága időd nagy részét,

hogy gumicsontokon rágódj

 

*

 

Időrablóknak nyitsz ajtót

és szint végtelen türelemmel vagy hozzájuk

 

*

 

Egy

mély verembe

estél ugyan, de még

barátaidtól sem kérsz segítséget

 

*

 

Te

vagy

a veremben,

de úgy csinálsz,

mintha csak te nem lennél ott

 

*

 

Közel vagy

az éhhalálhoz,

mégis válogatsz:

kitől milyen ételt fogadsz el

 

*

 

Néma gyereknek

anyja sem érti a szavát –

hát még az annyira szemérmes koldusnak

az éppen odatévedő, vadidegen járókelő…

 

*

 

Arany-

kalitkába zártak,

de te ebből te csak

az aranyat látod, a zárat nem

 

*

 

A mesében-mítoszban

halottakat szó szerint,

s nem jelképesen érted, veszed

(s ha ebben csalódsz, kidobod őket)

 

*

 

Nem érted

a metaforákat:

te tényleg kiszúrod

a szemét a kéregetőnek?!

 

*

 

Az

utolsó

pillanatban

sem mered bevallani,

hogy nem tudsz ejtőernyőzni

 

*

 

Kiengeded

a palackból

a rossz szellemet,

hiába próbálnád később visszatuszkolni

 

*

 

Úgy

akarsz

többet élni,

hogy két ember helyett

eszel-iszol, dolgozol, robotolsz…

 

*

 

Addig-addig

totojázol, válogatsz,

mígnem két szék között a pad alá esel

 

*

 

Részegen elkábulva

megfagysz a jégen:

gőgösen az hiszed,

mindig csak te tudod,

itt és most mi a jó neked

 

*

 

Ha nem

szólt volna szád,

nem fájna fejed:

előbb szólsz,

azután gondolkodsz

 

*

 

Lehajtod fejed,

lógatod az orrod,

itatod az egereket,

mert megcsípett egy szúnyog

 

*

 

Te

mindenre

- és így semmire – jó

„csodagyógyszert” veszel egy vagyonért

 

*

 

Kapcsolódó kép

 

 

*

 

Akkor tartod

magad jó kereszténynek,

ha mindig szétosztod, elszórod mindened

 

*

 

Ha

eleged van

már a hízelgőkből,

fizetsz azért, hogy pocskondiázzanak

(Karinthy Ferenc humoreszk – olasz kisvendéglő)

 

*

 

A

legyet

halálra ítéled,

ledobod a szakadékba –

mert élvezed, hogy te

is élet és halál ura vagy

 

*

 

Nem

annak örülsz,

amiben első vagy,

de azon szomorkodsz,

hogy mi mindenben nem

 

*

 

Nem

magadhoz képest

méred a javulásodat,

hanem a világ legjobbjához

 

*

 

Nyílt lapokkal

ülsz le nagy tétben játszani

cinkelt paklis hamiskártyással

 

*

 

Barátaiddal

végleg összeköltözve

elviselhetetlen terhet

raksz magadra és a kapcsolatra

 

*

 

Mindent,

de mindent

az élettársadtól várva,

elviselhetetlen terhet

raksz a házasságodra

 

*

 

Ajtóstul rohansz a házba!

Vagy nyitott ajtókon dörömbölsz?

 

*

 

Éppen azokat

a részleteket hanyagolod el,

ahol a kisördögök megbújnak

 

*

 

Szembekötve

A vakságot választod,

hogy egyet/sorozatban vétkezhess,

hisz felmentést a „tudatlanságod”…!?

 

*

 

Könnyelműen,

naponta kockáztatod

szinte semmiért az életedet,

mintha játszanál, mintha hét lenne

 

*

 

Az

emberek

nagy többsége

rossz helyre és,

rossz időben születik:

eleve és örökre vesztesnek?

 

*

 

Élő embert

soha nem mondhatunk boldognak?

Hiszen tudjuk: bármikor tragédia érheti…

 

*

 

Csak úgy

tudsz udvarolni,

hogy azt teljes joggal

minősítik szexuális zaklatásnak

 

*

 

„Csak

a békesség kedvéért”

hagyod magad a házisárkányod papucsává zülleszteni

 

*

 

Éhen halsz

te is és kisgyereked is

a vak megszokásból szentként tisztelt tehén mellett

 

*

 

Egyszerre akarsz

jó üzletet is csinálni,

és ugyanakkor pénzed teljes biztonságban tudni

 

*

 

Biankó

üres papírt írsz alá,

amire akár a saját halálos

ítéleted is fölé írhatják…

 

*

 

A kis hazugság

be nem vallása miatt

egyre újabb s újabbak kellenek,

amik gyilkos rákos daganatként

burjánoznak a lelkedben…

 

*

 

A szőnyeg alá

söprött szeméten

orra bukva a nyakad töröd -

mire nem csak egy, de száz sebből vérzel

 

*

 

Dobbal és

dobpergéssel

mész verebet fogni

előre szólsz, mikor és hol

lesz razzia, radar, próbavásárlás

 

*

 

Te vagy az,

aki az imádság házát

a latrok házává teszed,

és még a szelíd Jézus is

ostorral verne ki a templomból

 

*

 

A

Birka-

iskolába jársz

és járatod gyereked,

ahol  aki oda se ballag(ott),

még jutalmat is kap, kapott

 

*

 

Üldözési mániás,

aki étekfogót alkalmaz,

mert fél a megmérgezéstől

 

*

 

Köldöknéző sültgalamb-váró,

aki éhen hal egy potenciális

terülj, terülj asztalkám mellett

 

*

 

A pedáns asszony

- a tisztaságmániás,

aki az őrületbe kergeti

az egész famíliát, pereputtyot

 

*

 

Egy hétig

majomszeretettel kényeztet,

majd jön a mostohaanyákat

megszégyenítő irgalmatlanság

 

*

 

Aki feláldozza

a biztonságáért a szabadságot,

az előbb-utóbb a szabadságát is biztos elveszíti

 

*

 

Önbeteljesítő jóslatok -

aki mintegy önmagát is beskatulyázza

 

*

 

A rest

kétszer fárad,

sokszorosan könnyebb

lett volna megelőzni a bajt….

 

*

 

Jobb ügyhöz

méltó buzgalommal

sántikál a rosszban

 

*

 

Mint elefánt a porcelánboltban

Mintha hentesbárddal végezne érsebészetet

 

*

 

Aki

mindent tudni akar:

a fölösleges és káros

tudományok nagydoktora

 

*

 

A

nyomda

ördöge miatt

a gazság/igazság elíródott…

egy nyomdahibás gombakalauz

vezet az ételmérgezéshez…

 

*

 

Minden régi és

újabb elvárásnak

meg akarna felelni -

Lásd: az öregember,

a gyerek és a szamár történetét

 

*

 

Még

mutatsz „életjeleket”,

pedig már rég túlélted magad


*

 

Képtalálat a következőre: „régi magyar filmplakátok”

Roppant szimpla a lényem,
nincsen semmi igényem.
A pénz nagy dolog,
de nem gondolok rá.

S bár nincs pénzem a bankban,
részem van sok kalandban.
Kérem, egy a fő: a nő hogyha jő,
így szólok hozzá:

A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.

Minek nekem pénz rakáson ?
Legyen csak egy kis lakásom,
ahol mi ketten lakunk.
Mi kell, mondd szívem még ?

Egész nap otthon leszünk,
és nem veszünk két üléses kis autót.
S ha néha számlát kapunk,
fogjuk magunk, és bezárjuk az ajtót.

A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.

 

https://www.youtube.com/watch?v=M65JivvHBto

Kapcsolódó kép

*

 

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

Képtalálat a következőre: „régi filmplakátok”

 

 

 
Hot Jazz Band
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 16. péntek, 08:33

Hot Jazz Band - Az én babám egy fekete nő - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=EMqJiQBDCNI
2010. jan. 26. - Feltöltötte: veszpremkcfan
Hot Jazz Band - Az én babám egy fekete nő Szívemben vágy parazsa nő. Meggyújt egy fekete nő tüzes szemével ...

Hot Jazz Band - Odavagyok magáért - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=clnrMOXzCCo
2010. jan. 11. - Feltöltötte: miki1900
A Szívemben titokban című albumról.

Hot Jazz Band- A szívemben titokban - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=AcGu-OehTUQ
2011. ápr. 1. - Feltöltötte: Sándor Takó
Hot Jazz Band- A szívemben titokban.

Hot Jazz Band - Szerelemhez nem kell szépség - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=NAd1hB9nfgs
2007. dec. 18. - Feltöltötte: hotjazzbandhungary
This tune was played buy Hot Jazz Band in Saint Raphael (July 2004). It's a Hungarian song from the Musical ...

Hot Jazz Band - Nem Jön Álom A Szememre - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=hTaQG6zkL6g
2012. jan. 31. - Feltöltötte: nagy szamar
Hot Jazz Band - Nem Jön Álom A Szememre. nagy szamar. Loading... Unsubscribe from nagy szamar ...

Hot Jazz band- Haccacáré - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=YbhPuRVy_w8
2011. ápr. 1. - Feltöltötte: Sándor Takó
Hot Jazz band- Haccacáré.

Hot Jazz Band - Meseautó - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=d-BiKWqVRzA
2011. ápr. 1. - Feltöltötte: Sándor Takó
Hot Jazz Band - Meseautó.

Hot Jazz Band - Fekete Péter - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=uhxVpAjFsjc
2011. júl. 18. - Feltöltötte: nagypetike
Hot Jazz Band - Plays Hungarian Banjo Kings 2002.

Hot Jazz Band-Köszönöm,hogy imádott. - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=c7bRJnE3_xU
2012. aug. 21. - Feltöltötte: sokipista1
Clark Ádám téri színpad augusztus 20-án A Hot Jazz Band Magyarország egyik legnépszerűbb jazz-zenekara ...

Hot Jazz Band: A bankban nincsen betétem - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=bhyAmlTejd8
2010. nov. 1. - Feltöltötte: villano2100
Az 1920-as 30-as évek. Film music.

HOT JAZZ BAND KONCERT AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI ... - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=YKSBeZyI1ck
2017. jún. 29. - Feltöltötte: Alex Szilas
HOT JAZZ BAND KONCERT AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN 2017 ♪ ♫ 01-HALLO BABY (00:00 ...

Hot Jazz Band - Szerelemhez nem kell - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=pZCWhqLBi6I
2011. márc. 14. - Feltöltötte: 9alkaida9
Mix - Hot Jazz Band - Szerelemhez nem kellYouTube · AKUSZTIK teljes adás – Hot Jazz Band (M2 ...

Hot Jazz Band - Szeretlek téged - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=nQ1deQyRFRE
2011. márc. 14. - Feltöltötte: 9alkaida9
Mix - Hot Jazz Band - Szeretlek tégedYouTube · Hot Jazz Band - Egy kis édes félhomályban - Duration ...

AKUSZTIK teljes adás – Hot Jazz Band (M2 Petőfi TV 2017.12.11. 22 ...

https://www.youtube.com/watch?v=fEPSq9EGkoE
2017. dec. 13. - Feltöltötte: M2 Petőfi TV
A húszas–negyvenes évek slágereit korhű előadásban feldolgozó zenekar akusztikus koncertje. AKUSZTIK ...

Hot Jazz Band- Elég volt nékem magából - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=kIUcvhkR1fQ
2011. ápr. 1. - Feltöltötte: Sándor Takó
Mix - Hot Jazz Band- Elég volt nékem magábólYouTube · Hot Jazz Band - Odavagyok magáért ...

Hot Jazz Band - Halló, Irén - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=9KJbp-aEVeE
2011. szept. 3. - Feltöltötte: timsel36
Hot Jazz Band legjobb telefonos száma régi magyar filmek jeleneteivel.

Hot Jazz Band - Egy kis édes félhomályban - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=KqJyIWiTYzA
2011. júl. 16. - Feltöltötte: Ed C.
Mix - Hot Jazz Band - Egy kis édes félhomálybanYouTube · Hot Jazz Band - Szerelemhez nem kell ...

Hot Jazz Band - Luxusvonat - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=NptNPnG18fM
2010. márc. 3. - Feltöltötte: Indianmagyar
Hot Jazz Band - Oly jól csúszik ez a banánhéj (Petőfi Rádió Akusztik) - Duration: 3:12. MR2 Music 149,557 ...

Hot Jazz Band - Oly jól csúszik ez a banánhéj (Petőfi Rádió Akusztik ...

https://www.youtube.com/watch?v=dtRdU3reTZ4
2011. márc. 2. - Feltöltötte: MR2 Music
Hot Jazz Band - Oly jól csúszik ez a banánhéj (Petőfi Rádió Akusztik) A Hot Jazz Band Kossuth-díjas jazz ...


Hot Jazz Band: A bankban nincsen betétem - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=bhyAmlTejd8
2010. nov. 1. - Feltöltötte: villano2100
Az




 
Rokonok
A boldog élet bölcselete és poézise
2015. augusztus 24. hétfő, 16:01

 

moricz_zs_rokonok

 

 

 

Móricz Zsigmond: Rokonok
http://mek.oszk.hu/01100/01150

Móricz Zsigmond: Rokonok
MVGYOSZ hangoskönyvek

http://mek.oszk.hu/03300/03307

 

 


13.

Ahogy ment, lehajtott fővel az utcán, valaki köszönt.

- Kérem, főügyész úr - lépett hozzá egy sovány úriember - nem veszi rossz néven, ha megzavarom gondolataiban. De úgy megörültem, hogy megláttam főügyész urat, hogy nem tudtam ellenállni a kívánságnak, hogy egy kicsit felújítsam a régi ismeretséget... Nem emlékszik rám? Iskolatársak voltunk. Hogyne, kérem, hét évig. Én egy osztállyal lejjebb jártam, ezért én jobban ismertem főügyész urat, mint főügyész úr engem.

- Igen, ismerlek, kérlek szépen, csak a neved...

- Hollaky vagyok, a kis Hollaky Jani. Egypárszor az iskolakertben nagyon jól eljátszottunk. Abban az időben még tudtak a diákok játszani. Még nem volt a futball annyira elhatalmasodva, csak kifutót játszogattunk... Milyen idilli szép is volt az iskola a békében. A jó békében, kérem, főügyész úr, az aranyos drága jó békevilágban.

Roppant kellemetlen hangja volt a kis Hollaky Janinak. Pista sokért nem adta volna, ha nem találkoztak volna, ha nem ismerte volna fel, ha nem emlékezne mindenre, ha meg tudna szabadulni tőle. De képtelen volt udvariatlan lenni, így egész a Piactérig hallgatnia kellett a kis Hollaky Janit, s ez elmondta az egész életrajzát. Az iskolától a mai napig. A bukásait, mert csodálatosképpen mindenki üldözte az életben. Talán a hangja miatt... Pista legalább annyira ideges lett ettől a károgó, éles hangtól, ettől a kellemetlen, monoton darálástól, hogy nem szánta volna megrúgni, hogy hallgasson már. A kaszinónál kezet is nyújtott neki, éppen abban a pillanatban, mikor a kis Hollaky Jani éppen készen volt, hogy a kérését kimondja... egy kis protekció végett...

Szegény, úgy maradt ott az utcán, mint egy cövek, s utánanézett a főügyésznek, aki gyors léptekkel, szinte menekülve sietett be a kaszinó kapuján, ahová úgy látszik a kis Hollaky Janinak nem volt bejárása. Elképzelte, miket gondol ez most őróla, s egy kis kárörömöt érzett, mert rajta keresztül megutálta a volt iskolatársakat.

Felment az emeletre. A ruhatárban a szolga sietve vette át a kabátját. Megnézte a szolgát, vadonatúj vadászruha volt rajta, s a gallérján ezüst cserfaág.

- Nagyságos úr - mondta a szolga -, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak...

- No mi az, Janikám? - mondta neki s otthagyta.

Csak mikor bement a társalgóba, akkor jutott eszébe, hogy nem ez a Jani, hanem a Hollaky. Nevetett egyet, mert egész biztos, hogy ez is valami protekciót akar.

Még nem volt a kaszinóban, mióta ez a választás volt. Körülnézett, ki van itt? A szokott alakokat látta. Minden úri kaszinónak megvannak a törzsvendégei, akik a napnak ugyanabban az órájában ugyanazt mívelik a helyiségben. Van, aki újságot olvas, van, aki kártyázik ugyanazokkal a versenytársakkal, van, aki ott hever a piros dívány sarkában elterülve, kimenekülve az édes otthonból, ahol ugyanígy feküdhetne, félig odadobott ruha módjára, de kell az idegeinek ez a kaszinói nehéz levegő. Az embermagasságban deszkával burkolt falú nagy helyiség neki nem volt otthona. Ő csak nagy ritkán jött ide.

- Szervusz, Pistikém - kiáltott rá széles és kacagó arcával egy kövér ember. - Hát te hol jársz itt, ahol a madár se jár?

Egy őrnagy volt, akivel a harctéren találkozott utoljára. Ez is iskolatársa volt, de ez feljebb járt egy osztállyal, tehát, igaza lévén Hollaky Janinak, ezt ő ismerte jobban.

- Milyen volt a termés? - mondta neki, mert visszaemlékezett, hogy ez földbirtokos. Mándy Bálint.

- Haha - mondta harsány kacagással Bálint -, barátom, én már nem dolgozom zabba. Hacsak magam nem eszem. Már nem vagyok paraszt, már úr vagyok. A földnek vége.

- Ne Beszélj. Akkor mivel töltöd az idődet?

- Folytatom, barátom, folytatom. Nem lévén más dolgom, a legfiatalabb generáció szerelmi ügyeit intézem el. Mert hozzám fordulnak szegények a maguk rettenetes nagy bajaival, abban a reményben, hogy én még olyat nem pipáltam. Holott: iam vidi ventos alienos[14].

Nagyszerűen tudott kacagni. Egészséges fogai egy kicsit össze voltak torlódva szép metszésű szájában, de ha nevetett, diákkori szépsége visszaragyogott az arcán. Nagy kópé volt, sok lánynak elcsavarta a fejét, erről volt híres annak idején.

Mindjárt karon fogta, s egy sarokba vitte.

- Hát rendben van a csók-botrány! - mondta vígan.

- Miféle botrány?

- Mi az ördög, nem is tudsz róla... Tudod, ezek a mai gyermekek másfélék, mint mi voltunk annak idején. Mikor mi kurizáltunk, azt mi még úgy csináltuk, hogy boldogok voltunk, ha az ideál ránk mosolygott egy üdvözítő pillantással. Ezek már radikális fickók. Unják a hosszas udvarlást, hát egy zsúron egyszerűen azt tették, mikor erősen megszomjaztak a csókra, hogy egy kislányt hárman megfogtak. Kettő a két karját fogta, a harmadik meg a száját fogta be a tündérnek, hogy ne sikíthasson, és így alaposan megcsókolgatta a többi a gyenge hajadont.

Harsányan nevetett, s olyan boldog volt, róla mintázhatta volna meg valaki az egészség és jókedv szobrát.

- De hisz ez rémes - mondta ő.

- Elég rémes - nevetett rá Bálint -, mert nagy affér lett belőle. A kislány ugyanis elpanaszkodta a szüleinek. Az apa meg katonaviselt ember, százszázalékos rokkant, s nem lévén egyéb dolga, keményen felfújta az esetet. Szóval becsületügyi bizottmányt szerveztek, s annak az elnökéül engem kértek fel. Én osztán jól rárezzentettem a fiúkra. Alaposan kihallgattam őket, s azt mondtam nekik: No, fiúk, itt most egy olyan helyzet állott elő, hogy mivel az apa nem vehet magának elégtételt, a haza szolgálatában elveszítvén fizikumát... nekünk, a becsületbíróság tagjainak lett kötelességünk, hogy veletek megverekedjünk... Mivel azonban ti még gimnazisták vagytok, tehát e pillanatban egyebet nem tehetünk, minthogy jegyzőkönyvbe vesszük a dolgot, és abban a pillanatban, mikor ti párbajképessé váltok, ki fogunk állni veletek, mégpedig a jegyzőkönyv parancsa szerint huszonöt lépés távolságból. Minden golyóváltás után öt lépés előre... Úgyhogy a végén majd, zsebkendővégről lövünk egymásra... Hát tudjátok - miértünk már nem kár. Ez a hátralevő kis élet nekünk már semmit sem jelent. Ellenben vagyunk néhányan olyan kurucok, hogy megtesszük, és életünk szép befejezésének tartjuk, ha a női erényért esünk el a baj mezején.

Újra nevetett egy jót s:

- Persze megszeppentek a fiúk, különösen pedig attól, hogy belátták, hogy a szüleiknek hallatlan kellemetlenséget szereztek, ha az iskola tudomást vesz a dologról. Csupa szegény fiú. Egyik egy özvegy tábornokné fia, a másik szintén hadiárva, a harmadik valami nyugdíjas gyermeke. Kockán forog a tandíjmentesség, mert most az iskola nem olyan liberális, mint a mi időnkben volt. Ma olyan szigorú fegyelem van az iskolában, mint a kaszárnyában... Hát így barátom... elmúlatjuk az időt...

Pista úgy nézett a barátjára, mint egy álomlovagra. Ez ennek él, sőt szinte ebből él. Különös világ, különös emberek. Mint valami élő anakronizmus mosolyog itt előtte.

Derék, erős, egészséges, eszes ember, s az egész életét elszórakozza. Mint a hal a kedves meleg vízben, csapkodnak és fickándoznak abban a társadalmi levegőben, amely körülveszi őket. Mindenütt ők az elsők, ők a hangadók, ők a döntők. Mindenütt van egy pont, ahol csak a kiválasztottak állhatnak meg, ülhetnek le, szólalhatnak meg: ezek ők. S tiszta fejjel, meleg szívvel, jóakarattal és vidám boldogsággal sütkéreznek a magaslati fényben, jó levegőben, melegben. Körülöttük az emberek légiója húzza az igát. Dolgoznak elkeseredetten, és bánatos ráncok támadnak az arcukon, nyakuk görbén hajlik a föld felé s robotolnak, robotolnak. Ők kövéren és vidáman csacsognak, csevegnek, kacároznak.

A múlt nyáron az iszapfürdőben volt, a fogságban szerzett csúza miatt. A meleg víz tavában figyelte meg, hogy mi a Társaság. Volt ott egy hely a nagy tóban, azon a helyen, ahol a forrás felfakad, s ahol a nép szája szerint feneketlen a tó, tehát legalább huszonöt-harminc méter mély - szivattyútelep vaskarjai hullanak le a vízbe. A társaság tagjai itt vertek tanyát. És itt a tömeghez tartozók nem is jelenhettek meg. Nem volt ez kimondva semmiféle szabályzatban, de így alakult ki természetesen, az élet szokásai alapján. A társaságbeliek mind jó úszók, jó lovasok, jó sportemberek. A rokkant lábú tömeg azonban a munka malmában mindezeket a test- és lélekerősítő dolgokat elhanyagolja. Nincs rá ideje, módja. Ezek messziről nézik, hogy eveznek hatalmas karcsapással a társaság fiai s lányai a forrás felett. Hogy lógnak a lelógó drótkampókon, hogy ülnek a pletykapadnak elnevezett deszkán, amelyre az építmény szerkezetének szüksége van.

Ha valaki nem közülük való odatéved, percek múlva elszégyenkezik, mert megérzi, hogy nem odavaló. Itt baráti társaság van együtt, s annak a belső, magános és bizalmas dolgait kilesni nincs joga senkinek, aki nem odavaló.

De honnan ismerik annyira egymást? Hiszen a fürdőn csak a betegek vannak együtt közülük is. Nem családi kirándulóhely, nem egy-egy összebeszélés eredménye, hogy barátok együtt ránduljanak ki. S mégis, mintha egy családnak régi tagjai, az egész életben együtt nevelkedett, közös emlékekkel összefűzött embereknek tűnnek fel, akik itt vannak együtt.

S úgy is van. Ez a réteg egy és egységes és homogén. Ha megjelenik valaki, akit a társadalmi szálak ehhez a társasághoz fűznek, azonnal felismerik egymást s már egy óra múlva együtt vannak és együtt mulatnak. Aki nem közülük való, az tíz év alatt nem tehet olyan előremenetelt ebben a körben, mint a legelső pillanatban az, aki az ország valamely táján ugyanennek a rétegnek a gyermeke.

Hatalmas szervezet ez. Ennek a kezében van az egész ország minden hatalma és álladalmi ereje. Mindannyian a magas hivatali gárdához, a hadsereg legmagasabb tisztikarához vagy a földbirtok hatalmasaihoz tartoznak. Nincs a titkos szövetségeknek olyan ismertetőjele, amely biztosabban összekötné a tagokat, mint ez az élet által kitermelt réteg.

S mindannyian vidámak, egészséges kedélyűek és boldog lelkűek. Még a betegek is, még a meghasonlott szívek is, ha otthon vannak ebben a saját világukban, elfeledkeznek az életük minden bajáról, s itt meleg otthoni, bizalmas megértésben és jókedvben állanak össze.

Pedig rettenetesen romlanak azok az anyagi alapok, amelyek létrehozták a társadalmi szövetségnek ezt a hálózatát. A hivatalnokok fizetéseit leépítették. Ez évben háromszor is csökkentették a fizetéseket. A földbirtokok elvesztették vitalitásukat. Az ezerholdasok fillér nélkül vannak, adósságok tömegével elborítva. Akinek ötezer holdja van, annak egymillió, kétmillió pengős adóssága van, s csak a szükségrendeletek, a gazdavédő rendszabályok tartják fenn őket. Már csupán névleges birtokosok valamennyien. Csak azért nem vesztik el vagyonuk kereteit, mert nem lehet elárverezni a birtokot. Vannak köztük, akiknek ősi uradalma hatvanszobás kastélyokban folyt le s még mindig ott léteznek a kastély körül, s egyik-másiknak már árverezik a ruháit a pesti palotában az árverési hiénák. A gróf Körtvélyessyek, a báró Cseresznyéssyek, a lovag Meggyesiek birtokát már a Schwartzok és Weiszek bírják s kezelik.

S ha így vannak a legmagasabbak, a lejjebb fekvő rétegek síkjain még nagyobb a baj és a szegénység. Semmi pénz nincs most a zsebekben. Egy szolgabírónak a fizetése százhatvan pengőre csökkent, s gyakran több gyermekkel tisztán ebből a csekély összegből kell megélniök. Lakást nem tudnak megfelelőt, a rangnak illőt kapni, s mégis az ő kezükben van ma is a hivatal adta hatalom és tekintély. Ez olyan tragikus konfliktusokat idéz elő, aminek sűrűn s egyre sűrűbben a revolvergolyó adja meg a gordiuszi kibonyolítóját. S akkor a családok ott maradnak s belehullanak a semmibe. Mint a szétrobbant égitestek meteordarabjai szóródnak le a földbe, ahol hasznavehetetlen lesz minden törmelék még kivárhatatlan hosszú ideig.

Míg a kedves őrnagy csacsogását hallgatta, erre gondolt, és a kataklizma útját méregette.

Már a kaszinók az utolsó mentsvárak. Itt egy fillér kiadás nélkül lehet még úr maradni. Még együtt vannak a jó társaság kedves tagjai. Mert vannak még intézmények, amelyek segítségükre jönnek. A fürdőkön mindenütt ők lepik el a beutalások segítségével a hivatalos üdülőhelyeket, s eszik a szigorúan megszabott ebédeket; de azért ők azok, akik reggelig fennmaradnak a kaszinóvendéglők teraszán a szép nyári éjszakában. Egy pohár kristályvíz mellett, ha nincs pezsgő, de úgy el tudnak mulatni, dalolni, s úgy tudnak örülni az életnek, mint hajdan, mikor még a négylovas hintók állottak a platánok alatt, s várták a kártyázó, ferbliző urakat.

Míg az őrnagy mesélt, mesélt, ő szórakozottan hallgatott, s valósággal fájt a szíve, hogy ez a szeretetre méltó és minden szépséggel, jósággal elhalmozott lelkű ember is vagyona utolsó elomlásának tragikus körülményeiről beszél tragikomikus dolgokat.

- Úgy bizony, barátom, a magyar törvény az adóssal szemben drákói szabályokkal dolgozik. A régi törvényhozók felfogása az volt, hogy aki csődbe kerül, az vagy kártyás, vagy részeges. Mind a kettő megérdemel minden büntetést, hogy elrettentő példa legyen mások számára. Most azonban jött egy új világ. A pénz ára megnőtt, a termény ára lement. Ha tehát valaki jó gazda volt, annak vége. Mert az adósságot vett fel, hogy a forradalmak s a román invázió után elpusztított, devasztált birtokát helyreállítsa. S ha valaki felvett ezer pengőt a harmincpengős búza idején, annak ma a nyolcpengős búzából négyszeres kamatot kell fizetnie, azaz kellene, mert nem teheti, hiszen alig van annyi termése, hogy a legelemibb szükségleteknek eleget tudjon tenni. Ezerpengős ökröknek az ára ma száznyolcvan pengő. Tessék megélni... Ha aztán megnyílik a csőd, akkor pláne a bank jár rosszul. Mindenkinek, aki megérettnek látja a helyzetet, joga van maga ellen csődöt kérni. Ettől a hitelező annyira reszket, hogy inkább ez is erején felül ad további kölcsönöket, csak csődbe ne menjen az illető. Mert ha csőd van, akkor azonnal kineveznek egy más városbeli törvényszéki elnököt tömeggondnoknak, annak a helyettese szintén egy másik bíró. Ha fiskális kapja, még rosszabb... Háromszor vezettek tárgyalást a tanyámra, ez a három tárgyalás költségben az egész tanya értékét elérte...

Most hirtelen megállott, s ránézett Pistára:

- Igaz, cimborám, hát gratulálok, mint leendő villatulajdonosnak.

- Nekem? - mondta Pista meghökkenve.

- Hogyne. Nagyon szép villa. Nincs is az egész városban még egy ilyen tökéletes villa. Az úgy van megépítve, hogy kiállításra lehetne vinni a világ legszebb villáinak concours-jában.

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Hát a Boronkay-villáról. Andris bácsi mondta, az alispán, hogy Kardics neked akarja adni a Boronkay-villát.

Hallgatott, s erre két oka volt. Egyik, hogy neki volt a legnagyobb meglepetés, a másik az, hogy elöntötte szokása szerint a vér, hogy Magdaléna... hogy közvetve bár, de Magdalénát említi... s hogy éppen a Magdaléna villája az, amit neki szántak...

- Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a földművelésügyibe.

S a katona lehajtotta a fejét, és borongósan mondta:

- Hát szegény Ferinek ez is a legjobb... Így talán még megússza valahogy... Iszonytatóan el van adósodva... Arra vigyázz, hogy ne rakjanak túl sok adósságot rá erre az objektumra, mert akkor ugyan semmit sem érsz vele... Ez a Sertéstenyésztő rettenetesen eláztatta őket... Nem lehet megérteni, hogy így belemásztak éppen abban a pillanatban, mikor a konjunktúra megfordult... Hát persze, a Makróczy bűne. Ezért kellett elejteni Makróczyt.

Ez mind újság volt előtte. Ahány szó, annyi reflektor, ami az előtte ismeretlen dolgokra világított rá.

Úgy... hát Makróczynak más bűne is volt, nemcsak az, hogy a közgyűlés kistermében azt az ominózus böketet mondta a zsé-vé-ről. Az csak jól jött, hogy így alkalmat adott egy elpártolásra. Ettől egy kicsit meg is borzongott, mert a saját sorsát látta benne előrevetítve. Vigyázni kell, hogy valami bűnt ne kövessen el, mert akkor minden szóba bele lehet kapaszkodni, ha el akarják ejteni...

- De ha ügyes vagy, és jó szerződést csinálsz, akkor vagyont ér. Majd csak megfordul ez is. Semmi se tart örökké, még a lehetetlenség sem. Ha megúszod, akkor, a gyermekeidet jól helyezed el abban a villában, barátom.

Idegenek jöttek, s elhallgattak.

Pista annyira ideges volt, hogy nem tudott maradni, valami ürügyet talált, s ott hagyta őket a kaszinóban tovább csacsogni és őrölni a szavakat.

Még beszaladt egy kicsit a hivatalba. Ott találta Péterfi doktort, s hamar megkérdezte tőle, mi van a Sertéstenyésztő körül.

Szörnyű dolgokat tudott meg. Szabályszerű panama. A Boronkay-villát a Sertéstenyésztő hulladékaiból építették. Ezek a hulladékok ölik meg Boronkayt, aki a Sertéstenyésztő igazgatója volt.

Nem értette meg az egész zavaros dolgot egy hallásra. De úgy megfázott tőle, hogy szükségét érezte, hogy hazaszaladjon Linához... Vágyott haza a kis lakásba, ahol oly biztosan és nyugodtan éltek eddig ők, s nem is mert arra gondolni, hogy be kell állani ebbe a recsegve-ropogva összedűlő nagy világba... Jobb lesz csak meghúzódni a kis fészekben.

Huh, de nem vágyott volna most a Boronkay-villába menni haza. Mennyivel jobb volt a kicsi bérelt hajlék...

A fényes és hideg tisztasággal szemben a kellemes, meleg szennyes zug. De hogy fogja Linát megbékíteni?

 

 

 

 
Mark Twain a demokráciáról...
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 18. vasárnap, 05:59
Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

VÁLASZTÁSI HADJÁRAT

Néhány hónappal ezelőtt kormányzónak jelöltek a nagy New York államban, hogy a Függetlenségi Párt zászlaja alatt felvegyem a harcot T. Smith úrral és Blank J. Blank úrral. Valahogy úgy éreztem, hogy egy előnyös tulajdonságom feltétlenül van a fentebb említett urakkal szemben - mégpedig tiszta jellemem. Az újságokból világosan látható volt, hogy elmúlt már az az idő, amikor ellenfeleim esetleg még tudhatták, mit jelent az: becsületes nevet viselni. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi években mindenféle szennyes bűnnel összecimboráltak. Amikor azonban jómagam büszkélkedtem a híremmel, s titokban örültem neki, a kényelmetlenségnek valami iszapos mellékága kavarta fel boldogságom mélyeit - zavart, hogy nevemet ezekkel az emberekkel együtt emlegetik mindennapos szócsatákban. Egyre nyugtalanabb lettem. Végül is megírtam nagyanyámnak a dolgot. Postafordultával megérkezett szigorú válasza:

Soha életedben nem tettél semmit, amiért szégyenkezned kellene... semmit az égvilágon. Pillants az újságokba... pillants beléjük, és láthatod, miféle jellem Smith úr és Blank úr, s aztán ám lásd, le akarsz-e süllyedni az ő színvonalukra, s hajlandó vagy-e velük együtt fellépni a nyilvánosság színpadán.

Mintha eltalálta volna a gondolatomat! Egy szemhunyást sem aludtam aznap éjszaka. Mindazonáltal mégsem léphettem vissza. Teljes bizalmat élveztem, s folytatnom kellett a harcot. Amint reggelizés közben kedvetlenül nézegettem az újságokat, egy cikkecskén akadt meg a szemem, s őszintén mondhatom, soha életemben nem voltam még ennyire zavarban.

HAMIS ESKÜ. Most, hogy Mark Twain úr mint kormányzójelölt a nép elé lép, talán hajlandó lesz magyarázatot adni, hogyan ítélték el a kokinkínai Wakawakban 1863-ban harmincnégy tanú terhelő vallomására hamis esküért, amely hamis esküvel el akarta rabolni egy szegény bennszülött özvegynek s tehetetlen családjának soványka banánföldjét, egyetlen létalapját és támaszát kifosztottságában és elhagyatottságában. Twain úrnak kötelessége önmaga és a nagy nép iránt, amelynek szavazatait kéri, hogy az ügyet tisztázza. Vajon megteszi-e?

Majd hanyatt estem az álmélkodástól. Ilyen kegyetlen, szívtelen vád! Sohasem voltam Kokinkínában. Sohasem hallottam Wakawakról! Nem tudtam, mit tegyek. Dühös és tanácstalan voltam. A nap elszaladt, s én nem csináltam semmit. Másnap ez állt az újságban... semmi több:

FONTOS. Megjegyezzük, hogy Twain úr feltűnően hallgat a kokinkínai hamis esküvel kapcsolatban.

Megjegyzés. A választási harc további szakaszaiban ez az újság csak mint "Becstelen Esküszegő Twain"-t emlegetett.

Utána jött a Gazette a következővel:

FELVILÁGOSÍTÁST KÉRÜNK. Meg méltóztatja-e magyarázni az új kormányzójelölt polgártársainak (akik szerencsétlenségükre rá akarnak szavazni) a következő kis epizódot: Montanában a jelölt lakótársai időnként apró értéktárgyakat veszítettek el, míg végül is - miután mindeme tárgyakat hiánytalanul megtalálták Twain úr zsebeiben vagy "poggyászában" (vagyis az újságpapírokban, amelyekbe holmiját csomagolta), úgy érezték, hogy saját érdekében barátságosan figyelmeztetniük kell, azért hát kátrányba mártották, tollba forgatták, és felültették egy palánkra; majd pedig azt tanácsolták neki, hagyja egyszer s mindenkorra üresen azt a helyet, amelyet a táborban elfoglalt. Vajon megteszi-e?

Láttak már ennél eltökéltebb rosszindulatot? Soha életemben nem jártam Montanában.

(Ezután a Gazette már csak így beszélt rólam: "Twain, a Montanai Tolvaj.")

Most már aggódva vettem kézbe az újságokat - a vágyva vágyott takarót emeli fel így az ember, ha valami azt súgja neki, hogy csörgőkígyó lapul alatta. Egyik nap a következőkre bukkantam:

HAZUGSÁGON ÉRTÜK. A Five Points-i Michael O'Flanagan úrnak és a Water Street-i Snub Rafferty úrnak Catty Mulligan közjegyző úr által hitelesített esküje alapján bebizonyosodott, hogy Mark Twain úr azon aljas állítása, amely szerint nemes zászlóhordozónknak, Blank J. Blanknek a nagyapját útonállásért felakasztották, szennyes és orcátlan hazugság, s minden ténybeli alapot nélkülöz. A becsületes emberek szíve elszorul, amikor látják, milyen szégyenletes eszközök segítségével akarnak egyesek politikai sikereket elérni, s megtámadják a halottakat a sírban, megszentelt nevüket rágalommal mocskolják be. Ha arra gondolunk, mekkora gyötrelmet okoz ez a nyomorult aljasság az elhunyt ártatlan rokonainak és barátainak, kedvünk volna arra buzdítani a háborgó és sértett közönséget, hogy gyűljön össze, s álljon bosszút a rágalmazón. De nem! Átadjuk őt a marcangoló lelkiismeret gyötrelmeinek (bár ha a szenvedély úrrá lesz a közönségen, és vak dühében netán testileg bántalmazza a rágalmazót, azt hisszük, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egyetlen bíróság sem vonhatja felelősségre, egyetlen törvényszék sem ítélheti el a tett elkövetőit).

A zseniális zárómondat éjszaka sürgősen kiugrasztott az ágyból, ki a hátsó ajtón, míg a "háborgó és sértett közönség" az elülsőn tódult be, jogos felháborodásában összezúzva minden útjába kerülő bútort és ablakot, s elmenetelkor magával hurcolva minden mozdítható értéket. És mégis, a Szentírásra tett kézzel merek esküdni, hogy sohasem rágalmaztam meg Blank úr nagyatyját. Mi több: sohasem hallottam vagy beszéltem róla mindeddig.

(Futtában megemlítem, hogy a fentebb idézett újság attól kezdve mindig így hivatkozott rám: "Twain, a Hullagyalázó.")

A következő újságcikk, amely magára vonta figyelmemet, így hangzott:

ÉDES KIS JELÖLT. Mark Twain úr, aki a Függetlenségi Párt tömeggyűlésén tegnap este kártékony beszédet akart mondani, nem érkezett meg idejében. Háziorvosa táviratában azt állította, hogy egy csavargó társaság leütötte, s a lába két helyütt eltört - a beteg nagy gyötrelmek közt fekszik; és így tovább és így tovább. A Függetlenek megpróbálták nagy nehezen elfogadni a nyomorúságos kibúvót, s úgy tesznek, mintha nem tudnák, mi az oka valójában, hogy ez az alak, akit ők zászlóvivőjüknek neveznek, nem jelent meg. Tegnap este egy bizonyos férfiút láttak betántorogni Twain úr szállodájába a legállatibb részegség állapotában. A Függetlenségi Pártnak elmulaszthatatlan kötelessége bebizonyítani, hogy ez az ittas barom nem Mark Twain volt. Végre megfogtuk őket! Most nem csűrhetik-csavarhatják a dolgot. A nép hangja mennydörögve kérdi: "Ki volt az az ember?"

Egy pillanatig hihetetlen volt, teljességgel hihetetlen, hogy valóban az én nevemet fogták párba ezzel a becstelen gyanúval. Három hosszú év múlt el fejem fölött, amióta sört, bort, pálinkát vagy likőrt ittam utoljára.

(Nagy hatással voltak rám ezek az idők; bizonyítja az is, hogy figyelembe sem vettem, amikor az újság következő száma bizalmasan "Delirium Tremens Twain"-nek nevezett - ámbátor tudtam, hogy ettől kezdve így fog emlegetni örökkön-örökké.)

Közben a névtelen levelek egyre szaporodtak mindennapi postámban. Ez volt a szokásos forma:

Mi van az örekaszonyal, akit lerukktál a lakásod lébcsőjén, migor koldult?

SANDA JANDA

És ez:

Csinált egypár balhét, amikről senki nem tud, csak én. Jobb, ha kiguberál néhány dolcsit, maga látja hasznát, különben hallani fog az újságokban

HANDY ANDY-ről

Láthatják, miről van szó. Kívánságra folytathatom, míg az olvasó csömört nem kap.

A legfőbb republikánus lap hamarosan nagyarányú vesztegetéseket "bizonyított" rám, s a vezető demokratapárti lap súlyos zsarolási ügyet varrt a nyakamba.

(Ilyenformán két további becenevet szereztem: "Twain, a Piszok Korrupt Csibész", és "Twain, a Fertelmes Zsaroló".)

Közben olyan óriásira nőtt zsivaj követelte a "választ" az ellenem felhozott szörnyű vádakra, hogy pártom vezetői és hírlapszerkesztői azt mondták, politikailag tönkre fogok menni, ha tovább hallgatok. Mintha még sürgetőbbé akarná tenni kérésüket, másnap a következő cikk jelent meg az egyik lapban:

ÜGYELJETEK RÁ! - A függetlenségi jelölt még most is hallgatásba burkolózik. Nem mer beszélni. Minden vádat bőségesen rábizonyítottak, s ő ékesszóló hallgatásával ismételten jóváhagyta. Most már végérvényes az ítélet. Függetlenségiek, tekintsetek a jelöltetekre! Nézzétek meg a Becstelen Esküszegőt, a Montanai Tolvajt! a Hullagyalázót! Figyeljétek a Testetöltött Delirium Tremens-t! A Piszok Korrupt Csibészt! a Fertelmes Zsarolót! Meredjetek rá - mérjétek meg jól - s aztán mondjátok meg, odaadhatjátok-e tisztes szavazatotokat ennek az alaknak, aki ocsmány bűneivel a minősítéseknek ezt a szörnyű sorozatát érdemelte ki, és nem meri kinyitni a száját, hogy egyet is letagadjon!

Nem lehetett kikászálódni belőlük, így hát nekiültem, hogy "választ" szerkesszek egy csomó alaptalan vádra, alantas, gonosz piszkálódásra. De nem jutottam a dolog végére, mert másnap reggel az egyik lap új szörnyűséggel, új rágalommal állott elő, és súlyosan megvádolt, hogy felgyújtottam a bolondokházát lakóival egyetemben, mert elfogta ablakom elől a kilátást. Ez valósággal rémületbe ejtett. Azután azzal vádoltak, hogy megmérgeztem a nagybátyámat a vagyonáért, s erélyesen követelték, hogy a sírt nyissák ki. Ez az őrület szélére vitt. Tetejébe megvádoltak, hogy mint gondnok fogatlan, hasznavehetetlen rokonaimmal töltöttem meg a lelenckórház élelmezési hivatalát. Haboztam, egyre haboztam. Végül az ellenem indított szégyenletes hajsza jogos és méltó csúcspontjaként kilenc különböző színű és rongyosságú kisgyereket tanítottak be, hogy egy gyűlésen az emelvényre rohanjanak, átkarolják a lábamat, és papának nevezzenek.

Feladtam a harcot. Letettem a zászlót, és visszavonultam. Nem feleltem meg a kormányzó választási hadjárat követelményeinek New York államban, így visszaléptem a jelöltségtől, s lemondó nyilatkozatomat keserű szívvel ekképpen írtam alá: "Maradtam tisztelettel, valahabecsületes ember, ma azonban MARK TWAIN, B. E., M. T., H. GY., D. T., P. K. CS., és F. ZS.


Szász Imre fordítása

 

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM

Immár nem vagyok semmiféle szenátor magántitkára. Két hónapon át biztonságosan és nagy buzgalommal kitartottam állásomban, akkor visszacsapott az ostor sudara - vagyis működésem hatni kezdett, és kiadott rajtam. Úgy véltem, legjobb lesz lemondanom. A dolog a következőképpen történt. Munkaadóm egy reggel meglehetősen korán értem küldött, s én, miután titokban néhány rejtvényt szúrtam legutóbbi nagy pénzügyi beszédébe, megjelentem nála. Valami baljóslatút éreztem rajta. Gallérját kigombolta, haja kuszáltan hullott homlokára, s arcán kiütköztek az elfojtott vihar jelei. Egy csomó levelet szorított keményen a markában, s én tudtam, hogy a rettegett nyugati posta befutott.

- Azt hittem, maga méltó a bizalomra - mondta.

- Igen, uram - mondtam.

- Adtam magának egy levelet - mondta -, amelyben néhány nevadai választóm kéri, hogy állítsanak fel postahivatalt a Baldwin-birtokon. Azt mondtam, feleljen nekik, amilyen találékonyan csak tud, érveljen, hitesse el velük, hogy nincs ott semmi néven nevezendő szükség postahivatalra.

Megkönnyebbültem.

- Hát csak ez a baj, uram? Hisz ezt megírtam.

- Igen, megírta. Felolvasom a levelét, hadd szégyellje el magát.

Washington, november 24.

Smith és Jones úrnak és társaiknak

Uraim!

Mi a fenét gondolnak? Még hogy postahivatalt kérnek a Baldwin-birtokra? Nem ér az maguknak semmit. Hisz el se tudják olvasni, ha levél érkezik; aztán meg: ha más helyre kellene a maguk postahivatalán keresztül pénzeslevelet továbbítani, aligha jutna tovább, ezt beláthatják maguk is, akkor pedig mindnyájan bajba keverednének. Ne nyűglődjenek a miatt a postaállomás miatt. Én szívemen viselem a maguk érdekét, és érzem, hogy ez országos marhaság lenne. Nem ez kell maguknak, hanem csinos kis fogház - csinos, tartós fogház meg ingyenes iskola. Ezek hosszú ideig áldásos hatással lennének magukra, igazán boldoggá és megelégedetté tennék magukat... Hamarosan előterjesztem az ügyet.

Szívélyes üdvözlettel           
MARK TWAIN                
James W. N. USA szenátor nevében.

- Így felelt maga arra a levélre. Azok az emberek azt ígérik, hogy felakasztanak, ha beteszem a kerületbe a lábam; és szent meggyőződésem, hogy meg is tennék.

- De hát nem tudtam, uram, hogy rosszat csinálok. Csak meg akartam őket győzni.

- Aha. Hát meg is győzte őket, efelől nincs kétségem. De van itt más is. Odaadtam magának egy nevadai úriember levelét, amelyben azt kéri, hogy terjesszek törvényjavaslatot a kongresszus elé, és ismertessem el hivatalosan Nevada állam metodista episzkopális egyházát. Azt mondtam magának, írja meg, hogy az efféle törvénybe iktatás inkább az állami törvényhozó testület hatáskörébe tartozik; és igyekezzen bebizonyítani, hogy az egyház hivatalos elfogadtatása kérdéses volna, mivel az új parlamentben jelenleg gyenge a hitbuzgó elem. És maga mit írt?

Washington, november 24.

Tisztelt John Halifax és mások

Uraim!

Maguknak az állami törvényhozó testülethez kell fordulniok a spekulációjukkal - a kongresszus fütyül a vallásra. De oda se nagyon siessenek, mert amit javasolnak, nem túlságosan szerencsés ebben az országban - sőt egyenesen nevetséges. A maguk hitbuzgó népe ott túlságosan gyenge szellemileg, erkölcsileg, kegyesség dolgában - és többé-kevésbé mindenben. Jobb, ha felhagynak ezzel - úgyse jutnak vele semmire. Nem bocsáthatnak ki részvényeket ilyen törvénybe iktatásra - vagy ha igen, csak örökös bajt vennének a fejükre. A többi felekezet lepocskondiázná, "besszet" csinálna, "piacra dobná", és letörné az egész részvénytársaságot. Éppúgy elbánnának vele, mint a maguk ezüstbányáival ott - igyekeznének elhitetni a világgal, hogy hamisság van a dologban. Nem szabad olyasmit csinálniuk, ami valószínűleg rossz hírbe hozna egy szent ügyet. Szégyelljék magukat - ez az én véleményem a dologról. Kérvényüket így fejezik be: "És örökké imádkozni fogunk." Azt hiszem, ajánlatos is lesz - szükségük van rá.

Szívélyes üdvözlettel          
MARK TWAIN               
James W. N. USA szenátor nevében.

- Ez a ragyogó episztola elintézett a vallásos választóimnál. De politikailag akkor haltam meg egészen, mikor valami gonosz sugallatra a maga kezébe adtam a San Franciscó-i tanácstestületet alkotó vének tisztes gyülekezetének levelét, hogy mutassa meg, mit tud... egy memorandumot, amelyben kérik, hogy a kongresszus iktassa törvénybe a városnak a vízparti telkekhez való jogát. Mondtam magának, hogy ezt veszélyes volna előterjeszteni. Mondtam, hogy írjon semleges levelet a városatyáknak, homályos értelmű levelet, olyan levelet, amely lehetőség szerint nem beszél, nem nyilatkozik érdemben az egész vízparti telekügyről. Ha van még magában valami tisztesség, valami szégyenérzet, ez a levél, amelyet parancsomra írt, fel fogja ébreszteni, mihelyt szavai a fülébe jutnak.

Washington, nov. 27.

A nagyméltóságú városatyai testületnek

Uraim!

George Washington, országunk hőn tisztelt Atyja halott. Hosszú, ragyogó pályafutása véget ért, sajnos mindörökre. Az országnak ebben a részében felettébb tisztelték, s korai halála gyászba borította az egész népet. 1799. december 4-én halt meg. Megbékült lélekkel hagyta el dicsőségének és nagy tetteinek színhelyét, ő, a legjobban meggyászolt és legszeretettebb hős, aki valaha is megadta magát a halálnak e földön. És önök ilyenkor a vízparti telekhez való jogról beszélnek! Hát való jogról beszélni, mikor ő halott?!

Mi is a hírnév! A hírnév véletlenség dolga. Sir Isaac Newton felfedezte, hogy egy alma a földre esik - bizony, elég közönséges fölfedezés, vagy egymillió ember fölfedezte már előtte -, de szülei befolyásos emberek voltak, s addig csűrték-csavarták ezt az apróságot, míg nagy dolgot nem csináltak belőle, és íme, az együgyű világot megszédítette a zaj, s Newton egy szempillantás alatt híressé vált. Becsüljék meg ezeket a gondolatokat.

"Költészet, édes költészet, ki tudja, mennyit köszön neked az élet."

Marynek volt egy barija, 
A gyapja mint a hó, 
S Mary bármerre járt, vele 
Ugrált a kis bohó.

Jack meg Jill elment a hegyre 
Hozni egy vödör vizet,
Jack lezuhant, nyakát szegte, 
S Jill is leveszekedett.

Ami az egyszerűséget, a nemes dikciót, az erkölcstelen hajlandóságoktól való tartózkodást illeti, valóságos drágakőnek tartom ezt a két költeményt. Minden emberre hatnak, bármilyen értelmi fokon áll is, az élet minden területén alkalmazhatók - a harcmezőn, a gyerekszobában, a műhelyben. A városatyák testülete pedig el sem lehet nélkülük.

Tiszteletre méltó őskövületek! Írjatok újra. Semmi sem javítja úgy az ember erkölcseit, mint a baráti levelezés. Írjatok újra - és ha van a memorandumotoknak valami veleje, ne habozzatok, mondjátok el világosan. Mindig boldogok leszünk, ha halljuk a csipogástokat.

Kiváló tisztelettel            
MARK TWAIN               
James W. N. USA szenátor nevében.

- Ez sértő, ez gyilkos levél! Tiszta téboly!

- Igen, szenátor uram, ha valami hiba van benne... de... de úgy érzem, sikerült elkerülni a vízparti telkek kérdését.

- Elkerülni a nyavalyát! Ó! De nem baj. Ha egyszer tönkre kell mennem - menjek tönkre egészen. Igen, egészen - ez az utolsó remeklése, amit most felolvasok, ez betette a kaput. Tönkrement ember vagyok. Lappangott bennem valami rossz érzés, mikor odaadtam magának a humboldti levelet, amelyben kérik, hogy az Indián-szakadéktól a közbeeső állomásokon át a Shakespeare-szorosig húzódó postautat részben tetessem át a régi Mormon-ösvényre. Én mondtam magának, hogy ez kényes kérdés, figyelmeztettem magát, hogy kezelje tapintatosan, hogy feleljen rá kétértelműen, és tartsa őket egy kis homályban. És a maga végzetes hülyesége ezt a szerencsétlen levelet íratta magával. Azt hiszem, betömi a fülét, ha tud még egy parányit szégyenkezni:

Washington, nov. 30.

Perkins és Wagner urak és társaik

Uraim!

Az Indián-ösvénnyel kapcsolatos kérdés igen kényes, de ha kellő ügyességgel és kétértelműséggel kezeljük, kétségkívül eredményeket érünk majd el, így vagy úgy, mert az a hely, ahol az út elhagyja a Lassen-mezőket, ott, ahol télen a két sauni főnököt, Rozoga-Bosszút és Felhő-Rágót megskalpolták, ez lévén némelyek szerint a legjobb út, de a dolgok következményeképpen mások mást szeretnének, s a Mormon-ösvény hajnali háromkor hagyja el a Mosby-ranchot, elmegy a Korsó-fül mellett, az országút jobbra tér el tőle, természetesen jobbra hagyja el, és a Dawson-ranch balra fekszik az úttól, amely balra tér el a fent említett Dawson-ranchnál, és megy egyenest Tomahawkig, s így olcsóbb az utasnak, és elérhetőbb mindenkinek, akinek sikerül odajutnia, következésképp rendelkezik mindazon kellékekkel, amelyeket sokan kívánatosnak tartanak, és ezért a többséget részelteti a legfőbb jóban, minek folytán merem remélni, hogy elérjük. Mindazonáltal örömest szolgálok önöknek az üggyel kapcsolatban további tájékoztatással időről időre, ahogyan önök kívánják, és amennyiben a Postai Ügyosztály tud majd felvilágosítást adni.

Szívélyes üdvözlettel          
MARK TWAIN              
James W. N. USA szenátor nevében.

- Nos, mi a véleménye erről?

- Hát nem is tudom, uram. Ez... hát úgy vélem... eléggé kétértelmű.

- Két... tűnjön el innen. Tönkrement ember vagyok. Azok a humboldti vademberek sose bocsátják meg, hogy összekuszálta az eszüket ezzel az embertelen levéllel. Elvesztettem a metodista egyház jóindulatát, a városatyák testületéét...

- Hát ehhez nincs hozzátennivalóm, az ő esetükben valóban elvetettem egy kicsit a sulykot... de azokat ott a Baldwin-birtokon lepipáltam, főnök!

- Tűnjön el innen! Tűnjön el örökre, mindörökre.

Ezt amolyan burkolt célzásnak vettem, hogy szolgálatomra nem tart többé számot, így hát lemondtam. Soha többé nem leszek szenátorok magántitkára. Ennek a népségnek nem lehet tetszésére tenni. Semmihez se értenek. Nem becsülik meg az ember erőfeszítéseit.


Szász Imre fordítása

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

MARK TWAIN

 

MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT


VÁLOGATTA
SZÁSZ IMRE

 

FORDÍTOTTA
SZÁSZ IMRE
SZENTKUTHY MIKLÓS
SZILÁGYI TIBOR


TARTALOM

BÖRLESZK BIOGRÁFIA
SZERENCSE
POHÁRKÖSZÖNTŐ A CSECSEMŐKRE
ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEEBEN
HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT?
A NAGY MARHAHÚSSZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE
LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE
SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM
NEMZETGAZDASÁGTAN
TITOKZATOS LÁTOGATÁS
VÁLASZTÁSI HADJÁRAT
A CALAVERASI CSODABÉKA
A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ
MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM
BORBÉLYOKRÓL
KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT
A TEVE MINT IRODALOMKRITIKUS
A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG
KÉT APRÓ TÖRTÉNET
MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL
MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM
A VÉSZCSENGŐ
AZ A FRÁNYA NÉMET NYELV
HOSSZÚ ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN
EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ
MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL
A HÁZALÓ TÖRTÉNETE
INTERJÚ

 

 

 

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

 

 

 

 
Magyar példabeszédek
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 16. péntek, 08:35
Képtalálat a következőre: „dugonics andrás”
DUGONICS ANDRÁS: 
MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK





















































Képtalálat a következőre: „dugonics andrás”



 

 
Kallós Zoltán (1926-2018.)
A boldog élet bölcselete és poézise
2011. december 04. vasárnap, 08:46

kalls_zoltn

Fordulj kedves lovam napszentület felé

fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

http://www.youtube.com/watch?v=HSQYWOOSvVM


*

kadarkataballadaja

Kallós Zoltán kedves dalai

1. szeret vize martján

szeret vize martján
felnőtt liliomszál
nem szereti helyét
el akar bujdosni

ki kell onnan venni
új helybe kell tenni
új helybe kőkertbe
szemem elejibe

hátha megfoganik
nekem szerencsémre
nekem szerencsémre
másnak bosszújára

de nem az a virág
ki a kertbe virág
hanem az a virág
ki utcákon sétál

boldog az az apa
ki kertecskét kertel
boldog az az anya
ki virágot ültet

másnak nem magának
más ember fiának
gyönyörűségére
maga magzatának
van borom pálinkám es ihahahaha 
van borom pálinkám es ihahahaha
van kék szemű lyányom es ihahahaha
sej-haj libabőr jajaj jaj-jaj
tátim hozta klézséből jajaj libabőr

táncoltasd meg máriskát
ád az anyja pálinkát

nekem nem kell pálinka
nekem kell a máriska

édes vérem testvérem
érted buzog a vérem

érted bizony nem csoda
mert szép vagy mint a rózsa
idegen földre ne siess 
idegen földre ne siess
amíg hazádba megélhetsz
ne menj messze földre lakni
míg hazádba meg tudsz élni

idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen vagy jövevény vagy
nincsen becsüd ha szegény vagy

elbujdosom megpróbálom
ha elveszek sem lesz károm
engem úgy sincs ki sajnáljon
ki értem könnyet hullasson

én elmegyek közületek
mert köztetek nem élhetek
valahára visszatérek
még kapjak meg belőletek

édes rózsám vígy el veled
ne hadd elmaradjak tőled
mert ha elmaradok tőled
megszakad a szívem érted

elvinnélek de nem lehet
mert idegen földre megyek
mert az utak nagyok hosszak
s a vizek es megáradtak

ne menj rózsám kételegve
arra nagy idegen földre
ha le találsz betegedni
ki fogja gondod viselni

ki tud szívem reád nézni
egy-két szóval megbiztatni
vagy egy falást enned adni
egy csepp vízzel megkínálni

2. bujdosik egy árva madár

bujdosik egy árva madár
minden háztetőre leszáll
mindig csak azt csirikolja
nem leszünk egymásé soha

milyen madár az a madár
ki kertembe szólani jár
csak szépen szól de le nem száll
futok utána meg nem vár

várj meg madár még megvárnál
szíved rejtekébe zárnál
mint drága kincset tartanál
társadnak megmarasztanál

hess ki madár a kertemből
ne pusztíts ki mindenemből
mindenből kipusztítottál
kerti rózsám nélkül hagytál

kesereg egy árva madár
ki ott fenn a fellegen jár
hát az olyan árva mint én
hogy ne keseregne szegény

te kismadár hogy tudsz élni
mikor nem is tudsz beszélni
ládd én mennyiket beszélek
mégis rózsám nelkül élek
tegnap a gyimesbe jártam 
tegnap a gyimesbe jártam
bolondgombát vacsoráztam
úgy megbolondultam tőle
megszerettem aki főzte

ha szerettem el is vettem
jaj de jó életet éltem
sokszor mondtam én azóta
nem is volt az bolondgomba

fejik a fekete kecskét
verik a barna menyecskét
ott hadd üssék az ódalát
ne szeresse a más urát

ember ember meg tudsz verni
egy pár csizmát nem tudsz venni
lábam kibújt a csizmából
mint a csürke a tojásból

asszony asszony ki a házból
most jövök a korcsomából
tálat csiprot fazakakot
mind fejedre borogatok

ember ember ki a házból
most jövök a fonóházból
guzsaly talpa a fejedbe
orsó hegye a szemedbe


3. erdő felől dörög az ég

erdő felől dörög az ég
mondd ki rózsám szeretsz e még
ha nem szeretsz azt is mondd ki
ha nem szeretsz azt is mondd ki
bátran ha kérdez valaki
bátran ha kérdez valaki

felkelt már a hajnalcsillag
kelj fel rózsám mert megvirradt
dehogy kelek még hajnal sincs
dehogy kelek még hajnal sincs
szerelmünknek még vége sincs
szerelmünknek még vége sincs

nincs magasabb a nagy égnél
nincs nagyobb a szerelemnél
mer akit a szerelem fog
mer akit a szerelem fog
nem kell annak semmi dolog
nem kell annak semmi dolog
uccu fekete retek 
uccu fekete retek
barna kislányt szeretek
aj-ra-ra...

de hazudik a retek
mer én szőkét szeretek

kék a szemed nem fekete
ki a fene ne szeretne


4. fenn a hegyen erdő szélén menyek el

fenn a hegyen erdő szélén menyek el
az erdőben fülemile énekel
panaszolja bús panaszát csendesen
borulj a vállamra édes kedvesem

kis koromba árvaságra jutottam
életemen de sokat szomorkodtam
megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
azt is tudom hogy kell szívből szenvedni

árva vagyok még a nap sem süt rejám
árva vagyok mert nincsen édesanyám
árvaságom még az ég is siratja
sötét felleg ki a napot borítja
piros az ostorom nyele nem sárga 
piros az ostorom nyele nem sárga
a nyelébe numera van rávágva
én vágtam rá azt a jeles numerát
ölelem a babám karcsú derekát

amit világéletembe kerestem
mind az ügyes menyecskékre költöttem
vettem nekik alsó-felső rokolyát
jaj de sokszor felhajtottam az alját

piritusból csinálják a pálinkát
azér nem lát rajtam senki jó ruhát
ha csinálnák édes tejből ecetből
a kocsmáros nem élne a zsebemből
ha csinálnák édes tejből ecetből
az a huncut nem élne a zsebemből

5. nem ismertem az örömet

nem ismertem az örömet
azt se tudom milyen lehet
nem ismertem az örömet
azt se tudom milyen lehet
a bánatot jól ismerem
mer az itt van mindig velem
a bánatot jól ismerem
mer az itt van mindig velem

elosztották a bánatot
ott se vótam mégis jutott
ha még egyszer elosztanák
talán mind is nekem adnák

feljött a nap elhaladott
búval kapott búval hagyott
bús anyának bús gyermeke
én vagyok annak egyike

este napszentület után
könnyemmel áztatom párnám
nem virradok örömömre
nem sötétülök kedvemre

minden nap feljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb
mosdóvízre nincsen gondom
mer a könnyembe megmosdom
6. fordulj kedves lovam napszentület felé 
fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

7. száraz a bokor a tetőn

száraz a bokor a tetőn
elhagylak régi szeretőm
elhagynálak de sajnállak
mondd meg rózsám mit csináljak
gyere rózsám béküljünk meg
mi egymásnak engedjünk meg
mindig voltak kik így jártak
mind megengedtek egymásnak

megfújnak azok a szelek
kibe rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kibe el kell felejtselek
bánom amit cselekedtem
amit veled elbeszéltem
nem beszéltem a rosszakat
csak a jó igazságokat

amér én mindig dúdolok
csak mutatom hogy víg vagyok
sír a szemem kacag a szám
most fáj a szívem igazán
azt gondoltam eső esik
pedig a szemem könnyezik
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső

én is voltam mikor voltam
virágok közt virág voltam
de rossz kertészre akadtam
keze alatt elhervadtam
a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
s azzal magam elvesztettem
hogyha tudtad hogy nem szeretsz 
hogyha tudtad hogy nem szeretsz
hogy nem szeretsz szívedből
mért csaltad ki az álmot a szememből
hagytál volna békét a szerelemnek
jobb lett volna az én árva fejemnek

édesanyám vót az oka vót az oka mindennek
mért nem adott engem a szeretőmnek
adott vóna engemet oda annak
kit a szívem kiválasztott magának
válaszúti sűrű berek 
válaszúti sűrű berek
a szeretőm ott kesereg
tudod babám mit fogadtál
mikor velem kezet fogtál

mind azt mondtad hogy elveszel
ha beszántol ha bevetel
bészántottál bévetettél
engem el is felejtettél

bánat bánat hol születtél
talán a fellegből estél
bánat olyan mint az enyém
nincsen a föld kerekségén

kinek panaszoljam magam
kinek mondjam a bánatam
kinek mondjam ki hallgat meg
engemet ki vigasztal meg

megmondanám a virágnak
de jaz megmondja az ágnak
nem mondom én csak a fődnek
mer az nem mondja senkinek

fekete főd neked mondom
te légy az én vigasztalóm
hallgassál meg vigasztalj meg
árva szívem nyugtassad meg
esik eső szakad szakad 
esik eső szakad szakad
hidd el rózsám hogy itt hagylak
látod rózsám hogy nyergelek
mégsem hiszed hogy elmenyek

lovam lába indulóba
magam pedig búcsúzóba
vess utánam egy pillantást
többet úgysem látjuk egymást

keseredik az az anya
kinek két fia katona
egyik tüzér másik huszár
bécsi kaszárnyában sétál
bécsi kaszárnya repedj
édes fiam szabadulj meg

szabadulnék de nem lehet
szabadulnék de nem lehet
szabadságom el van zárva
német császár ládájába

elveszett a láda kulcsa
meg se szabadulok soha
katona az én életem
sirat engem a kedvesem

sirat engem a madár is
földre lehajlik az ág is
nem bánd édes virágom 
nem bánd édes virágom
hogy így élem világom
éljed te is nem bánom
tiszta szívből kívánom
tiszta szívből szeretetből
éljed te is jókedvedből

az én szívem olyan víg
mind a kinek háza íg
az én szemem olyan kerek
ahányat lát annyit szeret
de a szívem olyan igaz
ezer közül egyet választ

túl a hegyen egy faluba
gyászol engem egy viola
violának nincsen szagja
szeretőmnek nincsen anyja
aki volt is megtagadta
mért szeret engem a lánya

hosszú szárú tulipánt
engem a szerelem bánt
nincsen nagyobb gyötrelem
mint a titkos szerelem
mer aki azt próbálja
nincs egy boldog órája


8. három levele vagyon a lóherének

három levele vagyon a lóherének
három szeretője van a magyar legénynek
a negyedik nem számosan szőke
az csalta meg az én szívemet örökre

de szépen úszik a vadruca a vízen
de szépen legelész a ménes a réten
szépen szól a csengő a nyakába
megszabadulok én babám nem sokára

ha megszabadulok meg is házasodok
azt veszek el akit én akarok
te meg babám keress más szeretőt
mért is vártad meg ezt a három esztendőt


9. hallod-e te szelidecske

hallod-e te szelidecske
leány vagy-e vagy menyecske
nem vagyok én szelídecske
sem leány de sem menyecske
mer én kerti virág vagyok
a harmatért maj meghalok
mer én kerti virág vagyok
a harmatért maj meghalok

ha te virág vagy a kertbe
én meg harmat vagyok benne
este a virágra szállok
reggelig rajta úszkálok
hozd fel isten azt a napot
hogy süsse fel a harmatot
a füvekről a harmatot
a szívemről a bánatot

kinek nincs kedve itt lakni
menjen mennyországba lakni
építsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat
építsen az ég szélére 
ott nem éri semmiféle
építsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat
ha én gólya madár volnék 
ha én gólya madár volnék
túl a tengereken szállnék
ott imádkoznám hazámér
hazámban a szép rózsámér

ha én levelet írhatnék
arany pecsét alatt írnék
a szívemet belétenném
hozzád rózsám elküldeném

most akadtam egy csurgóra
a csurgóba egy leányra
kinek annyit ér a szája
színaranyból van a lába

mézből van a nyeldeklője
ezüstből a beszélője
szeme kökény foga gyémánt
az inge aranypaszománt

addig élek amíg élek
amíg bennem zeng a lélek
aj-ra-ra...

zeng a lélek zeng a szó
zeng a szerelem ajtó
aj-ra-ra...

addig élek amíg élek
amíg bennem zeng a lélek
zeng a lélek zeng a szó
zeng a szerelem ajtó


http://www.youtube.com/watch?v=Ic2hfb1zaww

&list=PLF94B83EC6FF94BFB

 
BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 9.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 13. kedd, 20:34

Képtalálat a következőre: „rajna péter könyvEK”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Képtalálat a következőre: „rajna péter könyvEK”

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 9.


*

Képtalálat a következőre: „rajna péter DOBOZEMBER könyv”

Ady Endre

Az Idő rostájában

 

Kezében óriás rostával

Áll az Idő és rostál egyre,

Világokat szed és rostál ki

Vidáman és nem keseregve

S búsul csak az, akit kihullat.

 

S aki kihull, megérdemelte,

Az ocsut az Idő nem szánja,

Aszott nemzetek, hült világok,

Tört életek miazmás vágya

Halálra-valók s nem kár értük.

 

Szóljak próféták új szavával:

Nem kik mertek tagadni multat,

De kik nem magvak a Jövőnek,

Mindig azok, akik kihullnak:

Világok, népek, girhes eszmék.

 

Fonnyadtak s összezsugorodtak,

(Így szól az új próféta-ének)

Az Úr, az Idő áll örökké,

De elmulnak a renyhe népek

S velük együtt a tiszta Lóthok.

 

Óh, aszottak és be nem teltek

S óh, magam is faj-sorsom osztván,

Be igazság szerint hullunk ki

A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

Képtalálat a következőre: „rajna péter könyvEK”

 

*

 

Kvantifikálva

kell bizonygatnod:

istenáldotta a Te életed

(pl. pénzed mennyiségével)

 

*

 

Egyheti

böjtöt még kibírsz,

de hogy egyedül maradj a nézeteddel...

 

*

 

Megvesztegethetetlenül

szolgál ki minden rendszert:

a még annyira népelleneset is

 

*

 

Csak úgy

sétálgatva szemlélődni:

ez időpazarlás, igazolatlan hiányzás?

 

*

 

Távoli

útra gyűjtve

nem marad időd

fűben hasalva rácsodálkozni a világra?

 

*

 

Skrupulózus

a táplálék válogatásban:

de tévé „ingyen-konyhájából”

még a moslékot is eszi, falja, zabálja!

 

*

 

„Lelki nyugalma”

csupán beletörődés:

beéri már más Nagy Életek kukkolásával

 

*

 

Ígéret

szép szó –

ő akkor is megtartja,

ha zsarolás, megtévesztés vette rá?

 

*

 

Istened

hermafrodita, biszexuális,

és te neki a hű hasonmás akarsz lenni?

 

*

 

Egy spicli

kígyót melengetsz kebleden,

hátha pont te egy szelíd galambbá téríted…?

 

*

 

Nagylelkűnek

gondolva-mutatva magad,

már életedben szétosztod

mindened, de tényleg mindened?

 

*

 

Minden terved

túl korán szétkürtölöd:

így lenyúlják vagy csírájában elfojtják!

 

*

 

Még

akkor sem

tudod magad

másnak tettetni,

amikor ez itt és most

érték- vagy életmentő lenne?

 

*

 

Ő egy

„büszke legény”,

senki elől nem tér ki:

se úr, se csőcselék,

se részeg, se bolond elöl?

 

*

 

Amikor

már nem vitáznak,

de mindent ráhagynak

ezt bölcsessége, s nem

bolondsága elismerésének veszi

 

*

 

Egy

négyéves kisfiúval,

vagy egy fanatikussal is

éppen úgy vitázol, mint

bárki más vitapartnerrel?

 

*

 

Te

nem mondasz

„hazug gólyamesét”:

már óvodásod felvilágosítod?

 

*

 

Nálatok

nincs Jézuska/Mikulás:

varázstalanított világ,

tőled kapja a gyerek, amit kér,

együtt is veszitek meg a boltban!

(még meglepetés sincsen!)

 

*

 

Inkább

rongyokban jársz,

hogy a gyereked divatos legyen –

és hogy ezért így téged szégyelljen…

 

*

 

Jaj,

csak

a gyereknek

mindene meglegyen,

(és így garantáltan

életre nem való legyen?)

 

*

 

Ha

a haza

az áldozatáért

rosszal-rosszul fizet,

akkor rögtön átáll és

a legnagyobb ellensége lesz!

 

*

 

Mennyire

büszke rá, hogy

nem tud hazudni:

az ostromló ellenségnek

is elmondja a vár gyengéit!

 

*