Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek
plato_aristotle


Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Arisztotelész – Wikipédia

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

.

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

.

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

Anekdota estére – Diogenész a büszkeségről - Cultura.hu

pppppppppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

.

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

„ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Index - Tudomány - Újratárgyalták Szókratész perét


 



Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások - XV. PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan emberek

Könyv: Igazságot Magyarországnak! (Gróf Apponyi Albert)

Eugéniusz:

Szép hivatások,

rút árulások és

dudás pokoljárások - XV.



Szabadkőművesek Trianon előtt - keménytáblás

Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…

Írástudók, szellemi alkotók, lelki stb. segítők,

gondviselők, vezetők dolga és erény/bűnlajstroma



Trianon 100 · Raffay Ernő (szerk.) · Könyv · Moly

Jót mulasztani, jót jól, jót rosszul, rosszat jól tenni:

azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Ambrus András Székely Trianon - Püski Könyv Kiadó

Móricz Zsigmond: Kesergő

(Querela Hungariae)



Balkarom keletre, jobbkarom nyugatra,

szegény fáradt lábaim déli sárban áznak,

megtöretett bús fejem az északi kopáron:

földre teríttettem, gázoljatok rajtam!


.

Nem hogy vérem hullott, nem hogy kimerűltem,

nem tudatlanságomból, koldus nyomoromból;

nem gonoszságnak miá buktam el esetten,

nem éltem fogyott el: de a becsületem!

.

Hazugok kihazudják, gyávák kigyávulják

gazok kigázolják maguknak a dús jövőt;

csak én nem tudtam volt, soha, magam kelletni,

csak én nem vállaltam, soha, menteni magam.


.

Hogy fújták, hogy fújták, kígyókövet ellenem,

hogy fenték, hogy fenték előre rám fogukat:

s én jártam, sétáltam, büszke szemmel, szabadon,

nyugati szél zilálta, keleti szél cibálta hajam.

.

Balkarom lenyesve, szívem fölött jár a kés,

jobbkarom lekötve, mezőimre dűl a vész,

lábaim üszkösen, koponyám lékesen,

erőm, velőm, vérem fogy.

.

Óh, de csak fujjátok, habzsoló vad szátokkal,

csak tajtékozzátok a förtelmes vádakat,

vágjatok, messetek, rugjatok: ítéljetek:

van még nékem istenem!

.

Ki, érdemlett bűnömért szabadajtott tiktek, rám,

sok káromlásimért lakatolta le a szám,

kutyakevély magyaron, öröme is vagyon tán,

ilyen példátlanul iszonyatos elbuktán.

.

Háborodik elmém, forrong minden idegem,

idegenek űznek, régi volt barátaim,

kenyeremet evők, óboromat ivók,

napfényes mosolyomban akik sütkéreztenek.

.

Nem tudok kitörni, még nem gyűlt fel oly erőm,

csak zsoltározgatva táplálgatom haragom,

bús imádkozgatva szidom a nagy egeket,

békítem lelkemet keserves bús reménnyel.

.

Hogy az a nagy isten, aki engem így letett,

kiteríti mégegyszer fölöttem a tenyerét,

rám szórja tetézve régi szokott áldását,

körülönt aranyos, erőverő fényivel.

.

Eddig sem tettem én, eddig sem cselekedtem,

hogy törtető zsivajjal kunyoráljam kegyeit,

mér adta, ontotta, rám, ingyen volt sok javát;

minek kényeztetett, tett fölfúvalkodottá.


.

Vagy megérdemeltem: s akkor tovább Uristen!

vagy nem érdemeltem: s akkor minek játszottál!

Óh csakhogy én itt fekszem, megtörötten, vad kínban,

kék lángok lobognak bomladozó testemen.

.

Balkarom levágják, jobbkarom mardalják,

két lábom parázsba, homlokom darázsba,

de forduljon csak egyet az idők vitorlája,

úgy széthánylak tolvajok, az isten se képzeli.


.

Álljak csak én talpra, csak még egyszer helyemen,

csak kapjam kezembe duplaélü fegyverem,

hej aki teremtett: ahogy elverem:

aki engem most gyaláz!

.

Nem, nem, nem! Nem, soha! Nem indulok bosszura!

Állattattam őriző: a Sötétség kapuján!

Forró szívem, véreim, glóbusotok közepén

im kitárom, átölellek, kéz a kézben, jöjjetek!

.

Balkarom emelném, jobbkarom emelném,

lábamra pattanni, fejem meghajtani

óhajtanám igen: s lekötve, leköpve,

lerágva, gyalázva fetrengek sírhelyemen


.

S gyászkönnytelen szemekkel a zordon népmilliók

környöskörül dühöngnek. Sorsom komor órái.

De szívemből fölszakad a tűz, a fény, a vulkán:

Vár a Jövő óh Magyar: az Embersors határtalan!



1920. február



p 1

p

p Piszlicsáré gondjai – a magamutogató média-telebőgő

p

p Hazaáruló kormánytól szinekúrát, kegydíjat stb. tarháló

p

p Életműve: önigazoló jelentés/életrajz fabrikálgatása

p

p Tehetségét a műkincs-hamisításokban kamatoztató

p

p Koncepciós/törvénytelen pereket kiötlő, levezénylő stb.

p

p A jónépet riogató, rettegtető Mumust kreáló/játszó

p

p Az abszolút sikeredző: a kudarc csak a játékos érdeme

p

p Meghirdette az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott

p

p Aki más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra

p

p A másokra szüntelenül elviselhetetlen terhet rakosgató

p

p A gyógyszer mellett, vagy helyett mérget adó/keverő patikus

p

p Megveti az úgymond műveletlen köznépet: nem értik rébuszait

p

p Piacérzékeny – kiszagolja, hogy itt és most mi jól eladható áru

p

p x

 

Könyv: Vérző Magyarország (Kosztolányi Dezső (Szerk.))

Babits Mihály:

Csonka-Magyarország



Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!

A tiétek

zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az

Ércbálvány előtt!

döntsön az erőszak!

s döntött az Erőszak...

mi jogotok beszélni többé?

Nekem van rá jogom!

ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem

kiálthattok már:

én elkiálthatom:

Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó

trombitája! szólj!

falak, omoljatok hangjaitól!

gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában!

mert

borzasztó az Igazság a gerincekben!

mit érnek a ma-épített falak körülöttem?

ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben!

árad a vizekben!

Óh tiszta, éles trombita, zengj!

ne hallgass sohase!

egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint

ahogy nem

hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség...

nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes

irányában essék...

nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér...

nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér...

nem hallgat a szél,

míg él...


.

Nekem van rá jogom!

Én elkiálthatom:

"Igazság!"

Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a

fegyverét, szegény testvéreim!

s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta

kezetek, meztelen

mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát

ütheti esztelen

sem lázadni nem tud, sem meghajolni az

Ércbálvány előtt igazán -

de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?

Van-e reményed abban?

a sötét utakban?

Nem! - Csak a napban!

mely éget a kövön és ragyog a patakban.

Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak!

s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.

De én azt mondom: dönt majd az erős Nap!

Kitárom tiszta szavamat a Napra.

.

Ti eldobtátok a trombitát

de a trombita zeng tovább,

zeng, nem a ti kezetekben,

hanem a vízben, a hegyekben,

Erdélyben, Felvidéken,

az égen,

s bennem!

Én sohse mondtam: "Dönt majd az erőszak!" -

most mondhatom:

"Nem! Nem!"

Trianonok, emlékező múlt és jelen - Ujkor.hu

p 2

p

p Népszerűségét homofób, alpári, obszcén buzizással növelni akaró

p

p A homoszex apostola/nyilvános pártfogója, de veri a leszbi nejét

p

p A más nézetűeket proletár egyszerűséggel hazaárulóvá deklaráló

p

p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó

p

p A hivatásos bolond, akinek minden új szava/tette százat csinál

p

p Író és rendező: például sztahanovistákról szocreál színjátékot

p

p Ha teheti, más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra

p

p Olcsó János provokátor a tüntetők élére állva csőcselék-hangadó

p

p Szellemi kakukkfiókákat telepít az eddig békés családi fészekbe

p

p A piacon kipellengérezett önkéntes vezércsúfolója, leköpködője

p

p Nem felkészült és logikus vitatkozó, vagy csak egy öncélú vitázó

p

p Filantróp: tüntetően adakozgat a feleslegből, majd hálakövetelő

p

p Lehány, leokád, de mégis te vagy disznó: hiszen hogyan nézel ki!

p

p x

 

Könyv: Trianon (Kocsis István)

Sajó Sándor:

Magyar ének 1919-ben



Mint egykor Erdély meghajszolt határán

A fölriasztott utolsó bölény,

Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,

Búd vadonának reszkető ölén;

És én, mint véred lüktető zenéje,

Ahogy most lázas ajkadon liheg,

A hang vagyok, mely belesír az éjbe

És sorsod gyászát így zendíti meg:

.

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,

S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...

Mivé tettétek az én szép hazámat?

Hová süllyedtél pusztuló fajom?

Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,

Rút becstelenség magad és neved, -

Én mit tegyek már?... Romjaidra hullva

Lehajtom én is árva fejemet.


.

Laokoon kínja, Trója pusztulása

Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;

A sírgödör hát végképp meg van ásva?

A Föld mely ápolt, most már eltakar?

Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,

De kínja vád, s a csillagokra száll,

Ha végzetem lett magyarrá születnem

Magyarnak lennem mért oly csúf halál?


.

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának

És sírt, vesztére, önszántából ás,

Hol száműzötté lett a honfibánat

És zsarnok gőggé a honárulás,

Hol a szabadság őrjöngésbe rothad,

Megváltót, s latrot egykép megfeszít,

Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -

Ah, rajtunk már az Isten sem segít!


.

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,

Az éjszakába rémes hang üvölt,

Lehullt az égről a magyar jövendő,

Milljó göröngyre omlik szét a föld;

De bánatomnak dacra lázadása

- Mint őrület, mely bennem kavarog -

Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,

Még nem haltam meg, - élni akarok!


.

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,

Ahány magyar rög innen elszakadt;

A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,

Kiásom a földből a holtakat:

Meredjen égnek - körül a határon

Tiltó karjuknak végtelen sora

S az ég boltján fenn lángbetűkkel álljon

Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!


.

Soha, soha egy kis göröngyöt innen

Se vér, se alku, se pokol, se ég -

Akárhogy dúl most szent vetéseinkben

Idegen fajta, hitvány söpredék:

E száz maszlagtól részegült világon

Bennem hitvallón egy érzés sajog:

Magyar vagyok, a fajomat imádom

És nem leszek más, inkább meghalok!

.

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,

Csak magyar földön és csak magyarul...

Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,

Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:

De ezt a lelket itt hagyom örökbe,

S ez ott víjjog majd Kárpát havasán,

És belesírom minden ősi rögbe:

El innen rablók, - ez az én hazám!


.

És leszek szégyen és leszek gyalázat

És ott égek majd minden homlokon,

S mint bujdosó gyász az én szép hazámat

A jó Istentől visszazokogom;

És megfúvom majd hitem harsonáit,

Hogy tesz majd Isten gyönyörű csodát itt:

És bölcsővé lesz minden ravatal, -

Havas Kárpátoktól kéklő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen, s magyar.

Trianon · Kocsis István · Könyv · Moly

p 3

p

p Évente talál rá új és legújabb „szent hivatására”: és kezdi elölről

p

p Ha már ennyi éven át a régi protokollt követte: fut a pénze után

p

p Címe, rangja, tanszéke kerülne veszélybe: inkább védi a hamist

p

p Már nincs lelki energiája - a szellemi rabságából öregen kitörni!?

p

p Ha még/már neki nincs Isten, akkor mindent megenged magának

p

p Ő a boldogtalanságával tüntető: a Műért nagy „áldozathozó

p

p Csak „szabad” verset ír, mert ez igen „szubjektíven” megítélhető

p

p Azért ócsárlod a művedet, hogy ezzel kiprovokáld a feldicsérést

p

p A népét szellemi kiskorúnak tar(tat)tó: majd ő dönt, mi a jó neki

p

p A saját fészkébe rondító, a saját hazáját mocskoló idegenszívű

p

p Már az oviban is családi szennyest buzgón kiteregető gyerek volt

p

p Azért ölelgeted az „elvbarátod”, hogy az ő gyengéit kipuhatoljad

p

p Lelki tisztálkodás helyett inkább mindenki mást is bemocskoló

p

p x

 

És mégis élünk · Somogyváry Gyula · Könyv · Moly

vitéz Somogyváry Gyula:

Jaj!

A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni szerződést...



Most már aztán csehek lesztek kutyák

és még nagyobb úr lesz a kancsuka.

A gőgös, keshedt, vén turulmadár

nem száll már többet e rögre soha.

A föld húsa, mit ekétek kifordít,

Arany-Prágának ont majd gabonát

s csehek lesztek vagy megfeszültök, kutyák!


.

Hallod-e székely? Európa ítélt.

Hívhatod már a poklot és eget!

Holnap a pópa oláh Miatyánkra

bottal tanítja hetyke kölykedet.

Hajlongó szolga lesz az unokád már

s oláh fejfával borít majd a hant

s kitépjük a szíved, ha magyar, bitang!

.

Hej, Bácska népe, húzzad az igát,

mi "győztesek" majd addig dőzsölünk.

Nemes bocskorunk a nyakadra lépett

és Szent-Páris most paroláz velünk.

Meg ne zavarja Nagyszerbia álmát

magyar szóval a nyikkanó poronty,

mert feltámad Heródes újra, te rongy!

Antológia Kiadó és Nyomda Kft. - TRIANON

p 4

p

p Ha még meg is fizetik érte, akkor bárkit deheroizál, ledegradál

p

p A közhely szajkózó, és nem megélt-próbált igazságot prédikáló

p

p Hiteltelen papoló, a szavainak nincsen szenvedés-aranyfedezete

p

p Égi lajtorja helyett a szamárlétrán taposva-nyalizva kaptat „fel”

p

p Apróságon akad fenn: hiúságból bármiből presztízskérdést csiná

p

p Állítása cáfolhatatlan? Az nem állítás, „csak” szubjektív hitvallás

p

p A vészhelyzetben jó diktátor volt, majd meg zsarnokká romlik

p

p Ártatlan civilek, pótolhatatlan műemlékek bombázását elrendelő

p

p Az első fikázó beszólásra összetöri megismételhetetlen a művét

p

p A félt, rettegett megalázást megelőzve ő aláz meg, akit csak tud

p

p A halálosnak mondott betegségben szenvedőt átverő sarlatán

p

p Otthon a kormányát csak dicséri - idegenben/névtelenül szidja

p

p Elv és gyakorlat: a gyereknevelésben ökör-következetes szülő

p

p x

Múltbanéző 1. (1) | Magyar Nemzeti Levéltár

 

Juhász Gyula: Trianon



Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.


.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.


.

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

Hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

.

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.



Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!


*

József Attila: Nem, nem, soha!



Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

.

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

.

Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk majd a határkőre

És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!


.

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.


.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,

Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! soha Árpád honát!



(1922. első fele)


Száz év múlva lejár? - Újabb Trianon- legandák - Ludovika könyvek



Értelmiségi, avagy

az ún. szellemi elit

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

.

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

.

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

.

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...



Százéves Trianon

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL