A KIS KELEMEN TÖRTÉNETE

Regény kicsik és nagyok számára

Irta
RÁKOSI JENŐ

Mühlbeck Károly rajzaival

Budapest
Singer és Wolfner könyvkiadóhivatala

Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2016
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-963-417-002-0 (online)
MEK-16366

TARTALOM

I.
Bevezetés.

II.
Kelemen a libák nélkül.

III.
Az ispán.

IV.
A kontesz-kisasszony.

V.
A libák Kelemen nélkül.

VI.
Lotti kisasszony esete.

VII.
Egy régi levél.

VIII.
A gróf.

IX.
A kis házikóban.

X.
Pajtás.

XI.
Kikötés.

XII.
A sziget.

XIII.
Kelemen hajlékot készit.

XIV.
Berendezkedés télre.

XV.
A tél.

XVI.
Veszedelem.

XVII.
Fordulat.

XVIII.
Vége.

I.
Bevezetés.

Kedves fiatal barátaim, ti nem szoktatok ujságot olvasni, nem is tudjátok, mennyi szerencsétlenség történik a világon. De ha nagyobbak lesztek és olvastok ujságot is, jusson mindig eszetekbe, hogy ugy, mint a hogy nappalból éjjel, az éjjelből nappal lesz: a szerencsétlenség sem külön magában álló dolog, hanem szerencséből lesz és ismét szerencse is lesz belőle. Csakhogy az ujságok az összefüggést nem tudhatják, mert egy-egy eset mindig magában áll előttük. A nagy szerencsét leirják s nem tudják, mikor lesz forrásává a nagy szerencsétlenségnek, s megirják a szerencsétlenséget s nem láthatják, miből lett, vagy nem lett-e nagy szerencse okozója vagy éppen iskolája. Igy van az a történet is, a melyet most el fogok nektek beszélni. Azt kell belőle megtanulni, hogy szükséges a szerencsétlenséget csüggedés, a szerencsét elbizakodás nélkül viselni, mert mind a kettő Istentől van és ha alázatosan viseled, Istenhez vezérel.

Néhány évvel ezelőtt a következő esetet közölték a hirlapok:

»Borzasztó esetről értesitenek bennünket Pozsonyból. Nem messze - mindössze nehány kilométernyire - a régi koronázó városhoz, a Duna partján áll egy kis ház. Évek óta egy jámbor házaspár lakik benne kis fiával. Szerényen, elvonultan, kis fiok nevelésének éltek, a ház körüli földeket müvelve, melyek az övéik voltak. Tegnapelőtt az apa bejött a városba, a hol dolga akadt s csak későn este tért haza kedves tanyájára. Feltünt neki, hogy háza ablaka nem világit elejbe az éjjeli sötétségben s nem aggodalom nélkül, mintegy balsejtelemtől űzve, kettőztetett lépésekkel sietett hajlékát elérni. Lakása ajtaját nyitva találja; ijedten lép be, mert rendes dolog volt, hogy esti szürkülettel be szokták csukni az ajtót, - és nejét szólítja, de feleletet nem kap. Beljebb megy s az ambituson megbotlik valamiben. Lehajlik, megtapogatja: egy emberi test. Szörnyü ijedelem szállja meg, megrázza a testet, feleségét nevén szólitja, de feleletet nem kap. Azt hitte, az asszony el van ájulva, fiát kiabálta, de mind hasztalan. Rémes aggodalmak közt és gyötrő gondolatoktól megszállva indul a hely felé, a hol a gyertyát s gyujtót tartották, hogy világot gyujtson, de minduntalan megbotlik valamiben. Mintha minden a lakásban ki volna mozdítva helyéből. A gyertyát sem találja helyén. Akkor jut eszébe, hogy zsebében is van gyujtó. Reszkető kézzel iparkodik egy szálat meggyujtani, de csak nehezen sikerült neki roppant izgatottságában. Végre ég a gyujtó. A lámpás eltörve a földön hever. Ott fekszik a gyertyatartó is, benne egy darab gyertya, felveszi és meggyujtja, s a mint a gyenge világitó szer fénye végig reszket a szobán, emberünk látja, hogy az egész lakás fel van dulva, fenekestül fel van forgatva. Szinte megdermedve a helyzet rettentő voltától, feleségéhez tántorodik, melléje térdel s leteszi a gyertyát a földre. A földön elterült nő fejét fölemeli s rekedt hangon szólítja. De a nő meg van halva, nyakán a fojtogatás erőszakos jelei. A boldogtalan férfi elejti nejét a földre, hogy szinte koppan a feje és rémesen kiáltozza gyermekét. De néma csendesség felel neki, oly csendesség, hogy szinte hallani lehetett a Duna moraját, a mint a partot csapkodja. Mellőzzük annak leirását, mint kutatta fel a ház minden részét, majd a tájékát. Mert látta, hogy itt erőszakosság történt és remélte, hogy tán a fiu elbujt valahol. De eredménytelen volt minden keresése. Még az éjjel bejött Pozsonyba, felverte a rendőrséget és mint egy őrült szaladgált nyom után. Elsőbben is egy embert sikerült találnia, valami pásztorfélét, a ki látott a házhoz közel csónakot kikötni, két emberrel. A csónakosok Pozsony felől érkeztek. Itt Pozsonyban meg volt állapítható az, hogy két ember, a kiknek személyleirása meglehetősen hasonlított azokéhoz, a kiket a pásztorember látott, csónakot vásárolt és estefelé elevezett tényleg a kis házikó irányában. Ennél többet senki sem tudott, sem azt a két embert, bár többen látták, nem ismerte itt senki. Csak az volt még kiderithető, hogy az a két ember vasuton érkezett, a vasuti jegyszedő emlékezett rájok. De már ez nem biztos, mert egy ily eset igen termékenynyé szokta tenni az emberek fantáziáját. A szegény, legkedvesebbjéből kifosztott ember, mikor kutatásai ennyit kiderítettek, kétségbeesésében maga is csónakra ült, nyilván, hogy járja a partokat s vizeket, mert meg van győződve arról, hogy a vizen vitték el boldogtalan gyermekét. Azóta neki is se hire se hamva, házikója elhagyottan áll. A rendőrség egészen tanácstalan e rejtelmes esettel szemben.«

Ez volt megirva az ujságban.

Egy párszor azután máskor is volt még róla szó, de mindig csak az, hogy semmi sem derült ki a dologban. Egyszer még irták, hogy a szerencsétlen apa sem került meg többé, aztán többet nem irtak róla s az emberek végre egészen megfelejtkeztek a dologról.

https://www.youtube.com/watch?v=ZdjkgIf33-A&list=PL3anuAckqwLGehBKffzIECvx1siJPA4dw

a