Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Weöres Sándor: Antik ekloga

Mint akit ölnek, törzse hanyat dült, lába kalimpált,

csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.

Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,

fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,

most szepegett: ”Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!”

Tűzben a tűz-okozó még sikongatni se mert,

hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy

hab remegése fölé már bika-súly nehezül,

inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam

széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,

válla fehérét, mell kupoláit, lenge csipőjét,

táncos térde közé csúszva kerestem a rést,

s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.

Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.

Ő fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?

Most könnyebb teneked. Hagyj csacsi, bajt ne csinálj.”

Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”

Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”

Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes:

gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd levetem.”

Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,

néhány könnyű rugás, lenn a selyem bugyogó,

és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,

titkon a párja elé meztelenül kibomolt.

Lázban rája-fonódtam, szertevetette bokáit,

hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,

így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben

lány fiu egy testé, kétfejű ősi alak.

Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,

nézni se merték szép szende kisasszonyukat:

mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,

s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.

Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,

vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,

tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:

itt velem egy, mégis távoli, új idegen,

fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,

asszonyi lett, megadó, lángba-borult szerető.

Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva

hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”

Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és

kék szeme rámragyogott cinkosan és kacagón.

*

Aki

hipnotizőri

képességével,

bűbájával, boszorkaságával

erőszak nélkül is kifoszt, megaláz...

*

Aki

megtagadja

a „nagy szerelmünket”,

ha nem falazok a disznóságaihoz...

*

Aki

kis sebéről

panaszkodik neked,

aki vérben fekszel mellette,

aki a náthájával küszködik,

miközben te megszülöd gyereketeket...

*

Aki

sikertelen

csábítási kísérletei után

ócska kurva híred költi

(vagy erőszakkal vádol...)

*

Aki

magán-

bosszúból

a városnak jólétet ígérve

tűz ki nagy vérdíjat annak fejére,

aki fiatalon elcsábította, tönkretette....

(Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)

*

Aki

a válóperben

egykori nagy szerelmedből

a lehető legádázabb ellenséged lesz:

kisemmizésedre/megbélyegzésedre tör,

kárörömmel figyeli hajléktalan sorsodat...

*

Aki

a bírói

gyakorlatot ismerve-

kijátszva tartat távol

téged a saját gyerekedtől...

*

„Ha ló nincs,

szamár is jó” alapon

fordulsz csak hozzám,

csinálsz velem programot!

*

Én

komolyan

veszem adott szavad,

te meg bezzeg szeretsz

könnyelműen ígérgetni...

*

Állítólag

szeretsz engem,

de ezt olyannyira

nem tudod kifejezni,

hogy ez sose derült ki -

inkább csak az ellenkezője...

(„pokolba már a szép szavakkal...”)

*

„Szerelmednek”

nem kis feltétele van:

fel kell adnom szent meggyőződésem,

és át kell térnem a te üdvözítő hitedre...

*

Olyan vagy

mint egy kakukkfióka,

aki betolakszik a fészekbe,

majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...

(mint az új feleség/mostohaanya)

*

Ha

akár egyszer is

megbuktam a „vizsgádon”,

nem adsz új esélyt javításra…

(te amúgy naponta vizsgáztatsz,

mesterséges próbák elé állítasz)

*

Vagy

ok nélkül

durván végleg

eltaszítasz magadtól

vagy lelki függőségben,

szinte leláncolva tartasz!

*

Bármi

rosszat elhiszel,

amit rólam hallasz,

és ezek után már egyáltalán

nem is vagy kíváncsi énrám...

*

Azért

csúfollak ki

hangosan és kórusban,

ami neked is nagyon fáj:

a végleges vénlányságod miatt...

*

Éhes

gyermekeid

és b. nejed

szemrehányó

tekintete dacára

csakis a hobbidnak,

passziódnak, hóbortodnak élsz...

*

Amíg

pénzem, hírem

és befolyásom van vagy lehet,

addig a közelemben sündörög,

kikezd velem, velem kacérkodik,

majd úgy eltűnik, mintha

sose látott volna...

*

Mintha

atyám vagy

papom, istenem lennél:

te mindig jobban tudod,

hogy nekem épp mi a jó...

(kiskorúsít/kiskorúságban tart)

*

Titokban

még esetleg

beszélsz vagy

találkozol még velem,

de mások előtt már régóta

szégyellsz velem együtt mutatkozni...

*

Minden

lehető helyzetben

tüntetően érezteted velem,

hogy én „rangon aluli” hitves vagyok...

*

Az

ellened

elkövetett vétkem

sose bocsátod meg:

legyen így inkább

mind a kettőnknek rossz?

*

In flagranti

Úgy érlek tetten,

a „dolog” hevében,

hogy viszem a gyereket is,

hadd lássa,mit művel az apja...

*

Ha

egy lány

nem lehet a tied,

akkor inkább megölöd,

hogy így másé se lehessen

(gyilkosságok szerelemféltésből...)

*

Mindketten

más-más ételeket szerettek,   

a külön konyha jó út a különalváshoz?   

Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,   

a másikótok meg csak húst hússal enne...   

*

Mindenről,

pláne fajsúlyos dolgokról

egyedül-kizárólag te döntesz

- hiszen te keresed a pénzt! -,   

kész tények elé állítod a másikat...   

*

Mindig

van dugipénzed -   

csak azt vallod be,

amit nem tagadhatsz le

(a titkolózások elszigetelnek,

és hazugságokba bonyolítanak)  

*

Ha

a legkisebb

zűr, ütközés van –   

elmenekülsz anyukádhoz,

aki - sajnos - tárt karokkal fogad...   

*

Kishitűséged

állandó hódítással

próbálod kompenzálni:   

mindenkivel gyorsan lefeküdni -

mint aki száguldó autóból kinézve

ismerkedne meg a tájjal/emberekkel?        

*

Nem

hangoljátok össze

a hangszereiteket –

nincs köztetek összhang,

- hármas egység: harmónia -,

csak villa-kanál csörömpölés,

és repülő/zuhanó csészealjak...   

*

Elveszed a lányt,

pedig látod az anyját,   

milyen csúnya, kövér,

zsémbes, házsártos lett,

aki nem szeret sütni-főzni…   

*

Nem

vallod be

hűtlenséged,   

de úgyis kiderül,

így párod még többet is feltételez,

és érthető, ha nem nagyon hisz neked...   

*

Nincs

kedved hazamenni -  

még meg sem érkeztél,

és máris csak a panaszáradat dől rád,

vagy az egész nap otthon unatkozó nej

jobb/más híján mindent veled beszélne meg...  

*

La Fontaine:

Epigramma

Szeressünk, tosszunk -- ezt a két 

Gyönyört egymástól el ne válaszd; 

Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt: 

Ily ritka kincs, mit lelked áraszt. 

Két szív, egy rúd s a tokja -- itt 

Oly béke születik, amit 

Nagy oktalanság szájra venni. 

Hét te se feledd, kedvesem: 

Toszás nélkül szeretni -- semmi; 

Szív nélkül toszni -- annyi sem.

*

John Donne:

Elégia a vetkőzésről

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,

vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.

S mint harcos, ha ellenségre talál:

lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.

Öved délkörét oldozd meg hamar:

minden tájnál szebb földövet takar.

Pruszlidat vesd le, olyan feszesen

tapad; más nem lát bele, de nekem

hadd suttogja a susogó selyem

esése, hogy most lefekszel velem.

Fűződre régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtató, mikor kikapcsolod.

Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:

kibukkanó nap nyári kert felett.

Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy

talpadat nászi templomunk, az ágy.

S le fejdíszed filigrán, csupa fény

hálójával; hajad szebb diadém.

Ily fehér ingben égi angyalok

szállnak a földre; magaddal hozod

azt, mit Mohamed Paradicsoma

ígér nekünk, örök gyönyört, noha

a kísértet is vászoningben jár,

de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,

hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.

Amerikám! Frissen fölfedezett

földem, melyet bejárok, fölfedek,

aranybányám, országom, hol mohó

kényúr vagyok, egyeduralkodó,

s boldog pionír, miközben sötét

kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,

s a test akkor egész, ha meztelen.

Az ékszer nem kell, az csak elvakít,

mintha Atlanta kincseket hajít,

s a bolond férfi szeme ott ragad

gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,

ami képkeret, könyvön díszkötés,

amatőr-öröm. De ennyi kevés.

Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:

a szeretőnek a nő teste kell.

A bűn nem bűn, és itt nem incseleg

az ördög sem. Engedd le ingedet.

Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy

föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,

vagy nem elég egy férfi takarónak?

Faludy György fordítása

*

Nem tudsz

tréfálkozva „beolvasni”   

csak a már megtelt bilit

a másikra hirtelen ráönteni,

amire jön a sár-szar dobálás:

kis igazatokkal mocskoljátok,

sőt (n)agyon veritek egymást... 

*

Sokáig tűrsz,

egy árva panaszszó

sem hagyja el ajakad,

sőt: mindenhez jó képet vágsz,   

majd egyszer csak kiborítod a bilit,

és dührohamban alaposan beolvasol...   

*

Vagy

sosem tudtál

a nemi betegségekről,   

vagy túl sokat is láttál,

és tartósan szex-fóbiás lettél...   

*

Akit

nem Isten

rendelt neked,

azt próbálod erőlködve,

babonás praktikákkal,

bűbájjal, zsarolással stb.

megszerezni és megtartani...

*

Az ismerkedés,

az udvarlás időszakában

még csúcsra járatod magad –

az egybekelésetek után viszont

már csak takaréklángon üzemelsz...

*

Túl

sokat

mutattál

először magadról,   

nem tudod ezt a szintet

folyamatosan fenntartani...   

*

Mindig

mindent

be kell dobni,   

hogy ideig-óráig

megtarthasd a másikat...  

*

Egy

pillanatnyi

kihagyás és kész:   

elröppen az arany-

ketrecbe zárt madárkád...   

*

Fittyet hánysz

a rossz előjelekre,

a baráti intelmekre:   

annál inkább belevágsz

és kitöröd a nyakad...   

*

Felkelti

a vágyad, a libidód,

felajzódik a potenciád,

úgy tesz mintha akarná az aktust,   

majd durván és megalázóan elutasít...   

*

Kicsinyesek vagytok,   

mindenen fennakadtok   

mint egy kis papírhajó   

a sekély, köves patakban...   

*

Rész

az egész helyett:   

neked csak a melle/

feneke/szeme stb. tetszik,

ahogy most, csúcsformában...   

*

Neked

csak este tetszik,   

amikor éppenséggel

a legjobb passzában a legszebb...   

*

Neked

itt és most tetszik,   

de hogy mi lesz egy év múlva,

az titok – azt te sem tudhatod,

de mégis örök szerelmet ígérsz?!   

*

Teljesen kielégíti

szexuális vágyadat,

csiklandja érzékiséged

ha odadörgölőzhetsz

egy vadidegenekhez

a tömött, túlzsúfolt buszon...   

*

Gyerek-

lányokra utazol,  

- legális keretekben -, 

mert ott apáskodhatsz,

imponálhatsz felnőttségeddel...   

*

Fixálódik

a korakamaszkor -   

meghógolyózva és hajat

húzogatva fejezed ki tetszésed...   

*

Otthon

már nem

ad magára:   

szőrös, trottyos,

legatyásodott, slampos

(kivéve, ha vendég jön...)  

*

Minden nap

újra és újra

nulláról indulni,

és újra elnyerni kegyeit,   

mintha ma először találkoznál vele?   

*

Ha

már

egyszer elvetted,   

nem kell többet

udvarolni, bókolni stb. –

ez egyszer s mindenkorra

le van tudva, ki van pipálva...  

*

A

pornó-

film hatása:  

az első öt perc izgat,

majd a többi óra undorít   

(és akár egy életre is elveszi

a kedved: annyira gusztustalan...)

*

Nem

egyszerre

akarnak/szeretnének gyereket:   

a nő retteg a szülési fájdalomtól,

még csak rabságnak látja az anyaságot...   

*

Biztosra mész

a védekezésben:  

fogamzás-gátláshoz 

sterilizálod-kiherélteted magad...   

*

Ki szeret,

s párra nem találhat,

oly hontalan, amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat (József A.)

*

A

tánciskolában   

beléd vert illem-

szabályokra görcsösen figyelve –

vagy fittyet hányva minden udvariassági szokásra...    

*

Az

abortuszt

elbagatellizáltad,   

később lett lelki dráma,

nehezen feldolgozható trauma...   

*

Méltatlanra

pazarolod el

az ifjúságodat,

bókod, csókod,

és leleményes önfeláldozásod

*

Prűd

családi

légkörben

nevelkedtél fel:   

te is ilyen vagy,

vagy ellenkezőleg:

egy piszkos-szájú nő,

aki ocsmányul trágár...!?  

*

Túl

sok-kevés,

sosem optimális -   

vagy rosszul időzített,

házasélet helyetti önkielégítés...   

*

Fütyi

komplexus –   

neked túl kicsi van

egyáltalán/többiekhez képest,

ami miatt gátlásos, kisebbségi

komplexusos leszel...   

*

Csak

az erotikus

kisugárzása hiányzik,   

amúgy tiszta, rendes és

még helyes is a leányzó...   

*

Nem

volt türelme

tovább várni

a szülés után,

és félrelépett, –   

a felesége meg

inkább már csak anya lett...   

*

A

párod

elzár a világtól -   

háremben őriznek

kandi pillantásoktól...   

*

Ha

feláll a farkad,   

gyorsan belevered

és kielégülsz benne

(az állat az emberben)   

*

Az

önkielégítéshez

élő gumigésa a partner,   

ez neked így már illúziókeltő...   

*

Charles Baudelaire: Az ékszerek

Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:

testén sok zengő ékszerével várt rám,

hódítóbban, mint a mór rableányok

a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

Fülönfüggők, karperecek, nyakláncok:

a drágakő s a nemesfém zenéltek,

s én megszédültem, mert mindent imádok,

ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

A pamlagon engedte, hogy szeressem,

s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,

s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,

ágaskodott és rázta, mint a partot.

Szemével rajtam, készséges vadállat,

új pózokat talált vágyunk hevében,

és odaadást kevert bujasággal,

hogy változatainktól nőtt a kéjem,

s karja, csípője. Olajsima combja,

haja, mely arcához hajolt keretnek,

dereka, mintha hattyú nyaka volna,

hasa s melle, szőlőmben dús gerezdek;

talán mindez Rossz Angyal praktikája

volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem

egyensúlyától, ki kristálysziklára

kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

és mintha Antiópé csípőjére

emelné egy ephébosz felsőtestét

s öle, mit domborműnek tárt elébem,

és ajka, min fénylett a finom festék.

A lámpa elhatározta: kilobban,

nem világolt, csak a kandaló lángja,

s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal

vért öntött el húsán, mely csupa ámbra. 

Babits Mihály fordítása

*

A

változatosság

gyönyörködtet!?   

Havonta cserélni,

vagy egyszerre több

szexuális partnerrel élvezkedni...   

*

Ha

túl szép a nőd,

túl sokan kerülgetik,

sokat kerül kísértésbe,  

ha ronda, neked se kell,

még ránézni is rossz...   

*

Először   

az esküvőn

láthatod Őt élőben,

meztelenül meg még

azután, még az ágyban sem...  

*

Divatdiktatúra

lojális alattvalója:    

uniszex ruha, arc,

frizura és mozgás: stb.   

*

Rakoncátlan nyelved,

locsi-fecsi lelkületed

kifecsegi a titkaitokat,

háborgatva ezzel a

kapcsolati/családi békét...

*

Kipróbált,

igaz szerelmeddel

egyáltalán nem úgy bánsz,

mint becsülhetetlen kinccsel illene...

*

Te

csak

újabb

terheket raksz

a kapcsolatotokra/

kis családi sajkátokra:

így aztán együtt süllyedtek el...

*

Drága,

véges időtöket

önismétlődően, rendszeresen

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el...

(mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak)

*

Annyira

gyűlölsz, hogy

ebbe nem csak

te pusztulsz lassan bele,

de engem is magaddal rántanál…

(mert nem viszonozta a szerelmedet)

*

Oly

közel állsz hozzám,

annyira ismered érzékenységeimet:

akár egy szóval is szíven tudsz döfni...

*

Kisajátítod,

lestoppolod magadnak

az ún. Nagybeteg szerepet,

hogy eltartsalak, csak veled törődjenek...

*

Belém beszéled,

hogy milyen beteg vagyok,

hogy életem végéig ápolhass,

hogy szorosan tőled függjek...

*

Dróton

akarsz rángatni

mint egy rongybábut:

atyáskodó „kisfőnökként”

minden lépésem irányítod, ellenőrzöd...

*

Kisgyerekként

obszcén módon

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

*

Szerelmeddel,

ill. jobban mondva

csak annak tettetésével

előbb magadhoz láncolsz,

trükkösen magadba bolondítasz,

majd éheztetsz, érzelmileg zsarolsz stb.

*

Indiszkréten hallgatózol

vagy a holmimban kutatsz

bármilyen terhelő adat után

(amivel majd zsarolni lehet,

hogy a válóperben nyertes lehess...)

*

A

tudtomon kívül

játszadozol, tréfálsz,

kísérletezgetsz velem:

például most úgy teszel,

mintha épp udvarolnál nekem...

*

Éjt

nappallá téve

személyesen és

telefonon, világhálón

nyughatatlanul zaklatsz

szerelmi/szexuális ajánlatoddal!

*

Segítő-

készségemmel

csúnyán visszaélve

mindig kérsz, kéregetsz

valamit - pumpolsz engem

örök nagy szerelmet színlelve,

pedig csak egy selyemfiú vagy...

*

Titokban

megrongálod,

sőt tönkre teszed

eszközeimet, gépeimet,

bútoraimat, könyveimet stb.!

Ha már egyszer csalódtál bennem,

jobban tudsz gyűlölni, háborúzni,

mint előtte - állítólag – szeretni...

*

Bizalmammal

csúnyán visszaélve

távollétemben beleolvasol

titkos naplómba, leveleimbe...

(akkor „vallod be”, ha kiderül)

*

Legszebb

közös emlékeinket

kiradírozva vagy mocskolva

mintha megkísérelnéd kifosztani életem!

(csúnya szakítás, válás – hídfelégetés stb.)

*

Meghalt

még mielőtt

szerelmes lett volna,

épített volna egy házat,

alapított volna egy családot,

vagy írt volna egy könyvet...

*

Hűbele Balázs

megfutamodása

a szerelmi kihívás elöl:

inkább elmegy hősködni,

idegen országért ontja vérét...

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond csak

a gyerekek miatt nem válik!

(Ennek naponta hangot is ad,

„persze” a gyerekek előtt is...)

*

Már

az egész család

kikészült, padlón van,

olyan a készülődés a Nagy Ünnepre...

Még jó, ha nem örök harag/válóper a vége...

*

Ha

„csak”

szeretne gyereket,

akkor akár lehetne is,

de a férj jogos sürgetésére

ő nagyon AKAR, így nincsen!

(és a lelkület változtatása helyett

aláveti magát az orvosi tortúráknak...)

*

Aranyoskám -

férfinak adva ki magát

nem molesztálják, állást kap –

de beleszokik/ragad: így marad...

*

A

nők

elirigylik

a férfiaktól

izmukat, szakállukat,

hangjukat-orgánumukat,

testfelépítésüket stb. stb.

*

Az

egyik

ember csapodár,

a másik meg kutya-

hűséggel, vaksággal megvert...

*

Nem

tudnak

sírással

megkönnyebbülni,

mert az „férfiatlan” dolog

(helyette időnként kitör a düh,

vagy rosszabb esetben: infarktus)

*

Neked

a papád,

majd a papod

szava isten szava:

az utolsó házi vagy

templomi papolás/prédikáció:

eszerint alakul/változik elved

és kapcsolatod a hitveseddel is...

*

Arthur Rimbaud: Az első este

A fotelban ült, neglizsében,

s az ablakhoz kaján fejek,

nagy fák dugdosták indiszkréten

egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el

s összekulcsolta a kezét.

Kis lába fázós élvezettel

nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában

egy kis sárga sugár vidám

pillangóként s a mosolyában

s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.

Ő fölényesen kacagott;

hangja úgy trillázott, sokáig,

mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott

az ing alá: "No, ne bomolj!"

Ha megbocsátotta a csókot,

a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,

amikor lezárta a szám!

Ő kényeskedve húzta félre

a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."

De csók következett megint,

s ő nem bírt többé haragudni

s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,

s az ablakhoz kaján fejek,

nagy fák dugdosták indiszkréten

közelre sóvár szemüket.

Fordította: Szabó Lőrinc

*

A szerelem/házasság súlya

az élet minőségromlásában

Az isteni csodák, örömök helyett

ördögi bajai, kínjai s szörnyűségei?

Mindarról, ami miatt átmenetileg,

vagy véglegesen páratlanul maradunk.

Vagy ha nem, akkor a szerelmünkkel,

élettársunkkal legfőképp párbajozunk,

békés otthon, boldogító együttműködés

helyett destruktív rivalizálás a lételemünk,

és a házasélet menny helyett pokollá válik,

maximum minimális szintre redukálva teng,

Vagy ne adj isten hasonnemű párt keresünk,

vagy a perverzió/szex’ bűn más részére sodródunk...