Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XIII.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Vörösmarty Mihály
p A MERENGŐHÖZ
p
p Laurának
p
p Hová merűlt el szép szemed világa?
p Mi az, mit kétes távolban keres?
p Talán a múlt idők setét virága,
p Min a csalódás könnye rengedez?
p Tán a jövőnek holdas fátyolában
p Ijesztő képek réme jár feléd,
p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
p Mert egyszer azt csalúton kereséd?
p Nézd a világot: annyi milliója,
p S köztük valódi boldog oly kevés.
p Ábrándozás az élet megrontója,
p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
p A telhetetlen elmerülhet benne,
p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
p A látni vágyó napba nem tekint;
p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
p Ki életszomját el nem égeté,
p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
p Földön honát csak olyan lelheté.
p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
p Egész világ nem a mi birtokunk;
p Amennyit a szív felfoghat magába,
p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
p Zajától felréműl a szívmagány.
p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
p Maradj az élvvel kínáló közelben,
p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
p A birhatót ne add el álompénzen,
p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
p Egész erdő viránya csalja bár.
p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
p Barátod arcán hozd fel a derűt:
p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
p Ne adj helyette bánatot, könyűt.
p
p 1843. február vége - március eleje
p
p
p Aki
p a bírhatót
p eladja álompénzen,
p cserébe ábrándvilágba,
p csalfa távoli ködvárba költözik,
p aminek nincs kapcsolata életével,
p nem készteti semmilyen változásra…
p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”
p
p
p Aki
p ott keresi,
p vagy keresteti
p az emberi boldogságot,
p ahol az nincs és nem is lehet –
p pl. a soha nem volt régi szép idők
p utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…
p
p
p Provizórikus élet
p "Ránk, emberekre nagyon jellemző,
p hogy amíg a dolgok függőben vannak,
p és van még esélyünk rá, hogy tovább
p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk,
p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,
p p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy
p p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.
p p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy
p p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt.
p p Nem fordul felénk a szerencse, sőt
p p meglehetős feszültséget okozva várat magára.
p p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,
p p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő
p p felhők között eltűnhettünk.
p p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,
p p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat,
p p és kergetjük egyre tovább az álmokat,
p p és közben provizórikus életet élünk."
p p C. G. Jung
p
p
p Aki
p - lopott,
p összeharácsolt -
p növekvő vagyonát
p más tolvajoktól féltve
p olyan magas szögesdrót kerítést
p és oly sok biztonsági rácsot rak fel,
p mígnem az otthonából egy fogház lesz…
p
p
p Aki
p olyan birka,
p hogy minimális ráfordítással,
p szinte már-már etetés nélkül,
p éppen a létminimumon tengetve
p is lehet nyírni, majd meg levágni…
p
p
p Aki
p egy olyan
p gyenge jellemű „férfi”,
p aki a kocsmában hőbörög,
p kormányt-rendszert dönt -
p de már egy beígért pofontól
p szinte bármit és bárkire bevall
p
p
p Aki
p olyan gőgös,
p teljhatalmú kényúr,
p annyira fent hordja fejét, hogy még
p a logika és grammatika előtt sem hajol meg –
p így válik önerőből érthetetlenné és nevetségessé…
p
p
p Aki
p olyan udvarias,
p vagy olyan álszerény stb.,
p hogy folyton bocsánatot kér,
p mert él, mert egy kis levegőt szív,
p mert egy kis helyet még ő is elfoglal,
p de hamar átcsap az ellenkező végletbe…
p
p
p Aki
p olyan
p jellegtelen,
p alig azonosítható,
p mint egy körözött,
p vagy eltűnt személyről
p elmondás alapján sebtében
p felskiccelt rendőrségi fantomkép…
p
p
p Aki
p csak olyannal
p „barátkozik”, házasodik,
p akivel egymás bűneit fedezik,
p egymásnak cinkosan falaznak –
p ideig-óráig ez tartja össze a kapcsolatot…
p
p
p Aki
p olyannyira
p „megfontolt”,
p okoskodó, agyaskodó,
p és szerfelett aggályoskodó, hogy
p így el- és meghalasztja nem csak
p a mások, de még a rá váró Tetteit is…
p
p
p Aki
p úri huncutságot,
p és piszkos politikát emlegetve
p önként mond le a helyi civil közéletről,
p a civil kurázsis kezdeményezések segítéséről,
p sőt az aggályoskodásával még meg is vétózná azokat…
p
p
p Aki
p egy Hűbele Balázs -
p hebehurgya személy,
p aki elhamarkodottan,
p szelesen cselekszik, viselkedik
p Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",
p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés
p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…
p
p
p Aki
p a saját
p szükséges
p illúzióját rombolja,
p evése vagy színházi élményét rontja
p minden kulisszatitok feszegetésével,
p „büszke” mindent tudni akarásával…
p
p
p Aki
p mindent, még
p olyasmit is akar tudni,
p ami feleslegesen túlterheli,
p vagy netalán még káros is:
p halálos veszélybe is sodorhatja…
p
p
p Aki
p eminens tanuló,
p summa cum laude diplomás,
p „csak” éppen a rossz tudást sajátítja el,
p és pl. orvosi gyakorlatában ezt alkalmazza „jól” …
p
p
p Aki
p orvosi,
p patikusi tudásával,
p illetve tekintélyével visszaél:
p mérget főz, vagy csalásban bűnsegéd,
p fölösleges-káros „gyógyszerekre”, vagy
p (kemo)terápiára, vagy műtétekre beszél rá…
p
p
p Aki
p az első hívó
p csalogató csalfa szóra
p otthagyja a falusi portáját,
p önellátó paraszti életformáját
p a bérmunkás élethez adott
p lakótelepi panellakásáért…
p („munkásszállóért” …)
p
p
p Aki
p ő maga
p akarna örökké élni,
p nem pedig a (remek)műveiben,
p illetve a felnevelt utódaiban, ill.
p a folyamatos lélevándorlásban stb.
p (ha teljesül a kívánsága, attól koldul,
p ahogy ezt pl. S. Beauvoir regénye ábrázolja…)
p
p
p Aki
p ön- és
p közveszélyesen,
p magát is felbosszantva,
p felidegesítve száguld haza,
p hogy majd otthon unatkozzon, vagy
p hiábavalóságokra fecsérelje idejét…
p
p
p Aki
p önerőből,
p támogatás nélkül életképtelen –
p mintha vastüdős vagy rokkant lenne,
p aki élete végéig magatehetetlenül
p mindig mások segélyére szorul,
p így „ússza meg” a saját életét…
p
p
p Aki
p önként lemond
p az emberi méltóság rangjáról
p és lemegy csicskásnak, kutyába,
p pedig annak is bizonytalan a vacsorája…
p
p
p Aki
p nem
p biorobot-katona,
p ő önként és kéjjel öl
p ellenségnek kikiáltott
p ifjakat, és család-apákat,
p nem csak parancsra, vagy
p végszükségből, önvédelemből…
p
p
p Aki
p önként
p megy külföldre
p kinézett és kihasznált, és
p bármikor ki is toloncolható
p vendég-aljamunkásnak,
p „szegény rokonnak” …
p
p
p Aki
p Párizsba ment
p megcsodálni Európát,
p majd a háború kitörésekor
p megtapasztalhatja, hogy milyen
p francia internálótáborban senyvedni
p (lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)
p
p
p Aki
p csak azért
p megy távoli országba,
p olcsó prostikat keresve,
p hogy ott kiélhesse itthon
p elfojtott perverz stb. vágyait,
p orgiákban tombolja ki magát,
p ahol nincs szemtanú, csak ő
p és a Jóisten tudhat róla…
p
p
p Aki
p örökkén
p örökké rászorul
p az ún. nemi nyomorenyhítő akciókra,
p vagy maga segít magán önkielégítve,
p gumigésával, vagy olcsó utcalánnyal…
p
p
p Aki
p még pornófilmek
p nézésével is dagasztja
p amúgy se kis kisebbségi komplexusát,
p vagy megundorodva veszi el örökre a kedvét…
p
p
p Aki
p önként visz
p kis lakásába
p egy kis aranyos
p bernáthegyi kutyát,
p aki lassan, de biztosan
p kitúrja őt az „otthonából”
p és kieszi a kis nyugdíjából…
p
p
p Aki
p jeles ősétől
p csak a javakat
p és a címeket örökölné,
p az adósságterheket, ill.
p a „noblesse oblige” dolgait,
p a címmel, ranggal, szereppel járó
p társadalmi kötelezettségeit már nem…
p
p
p Aki
p Őszinte:
p aki istenigazából
p egy „szalonképes” szadista,
p aki hírből sem ismeri a tapintatot,
p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.
p
p
p Aki
p nagyon
p őszintének
p hiszi/tartja magát,
p mert amit elmond, az igaz,
p pedig igazából egy ordas hazug:
p a lényeges dolgok Nagy Elhallgatója…
p
p
p Aki
p passzív-
p aktív közre-
p működésükkel
p összeugrasztja
p a jóbarátokat, vagy
p a házaspárokat, hogy
p ő legyen a nevető harmadik
p (ahogy Csongor a kisördögöket
p a saját „fegyverükkel” veri át…)
p
p
p Vörösmarty Mihály
p AZ UNALOMHOZ
p
p Holdvilág az arcod,
p Kályha termeted,
p Régi fejkötőtől
p Boglyas a fejed.
p .
p Épen nem mondhatni,
p Hogy szép dáma vagy,
p Mégis tisztelőid
p Száma vajmi nagy.
p .
p Válogatni nem tud
p Tompa ízleted;
p Aki hozzád hajlik,
p Azt mind szereted.
p .
p A pimasz körökbe
p Makkfilkózni jársz,
p Lesben a vadásszal
p Sült galambra vársz.
p .
p Régi duska társad
p Minden jó uracs,
p Kinek esze tálban
p S szíve a kulacs.
p .
p S ami ellen annyi
p Finnyás nőke küzd,
p Téged el nem hajt a
p Drága pipafüst;
p .
p Sőt, hol orrboszontva
p Porzik a tobák,
p S illatot, hiú fényt
p Rejtnek a szobák,
p .
p Ott is ásitozva
p Gyakran megjelensz,
p S bűvös álomírral
p Szájt, szemet befensz.
p .
p Sok kis és nagy úrnál
p Ülsz te pamlagon,
p Karjaidba dőlnek
p Nő és hajadon.
p .
p S akik érdeketlen
p Nézik a hazát
p S nyugton veszni hagynák
p Legnagyobb fiát;
p .
p Kiknek embertársok
p Jaja puszta hang,
p Melyre nem csendűl meg
p Lelkökben harang;
p .
p S aki a dologtól,
p Könyvtől idegen:
p Az mind édeleghet
p Vaskos kebleden.
p .
p Sok munkás henyével
p Írsz te verseket;
p Hajdan így csináltak
p Nálunk könyveket,
p .
p És mondák: "A téli
p Est unalmiban
p A magyar nemzetnek
p E könyv írva van.
p .
p Olvasd el, magyar nép,
p S tartson meg az ég!"
p Mert erő, egészség
p Kell hozzá elég.
p .
p Íme, szép asszonyság,
p Mily sok érdemed!
p Ráadásúl hozzá
p Adj még egy kegyet:
p .
p Valahára köztünk
p Únd meg magadat,
p S hordd el más világra
p Régi sátrodat.
p .
p Szállj, oh szállj el tőlünk
p Túl a tengeren:
p Nyűg elég marad még
p E jó nemzeten.
p
p 1841. január 14. előtt
p
p
p
p Vörösmarty Mihály
p PIPISKE
p
p Pipiske, aki vagy,
p Miért oly gőgösen,
p Hogy tőled a világ
p Nem szinte idegen?
p
p Hogy megdicsérgetik
p Parányi lábaid,
p S egyűgyű kebeled
p Fehér hullámait?
p
p S minő badar beszéd
p Arcod rózsáiról!
p Hol, mint rebesgetik,
p A szépség papja szól.
p
p Igaz, te nem vagy rút,
p De, gyöngyöm, nincs eszed:
p Egy tyúknak több lehet,
p Ha ló kikérdezed.
p
p Nincs benned fürgeség,
p Nincs egy jó gondolat;
p Megfogni szárazon
p Nem bírnád a halat.
p
p Mit használ szép szemed,
p Ha csak bámulsz vele?
p És nádszál termeted?
p Csak lengeség jele.
p
p Mi haszna vagy fehér,
p Ha kebled jégverem?
p S fejed szép fürt alatt
p Egy eszmét sem terem.
p
p Mindössze is csak egy
p Csinos kis bábu vagy,
p Tetemben nem csekély,
p De lelked hía nagy.
p
p Bíznának csak reám...
p "Hohó! talán bizony?"
p Korán sem: én csupán
p Javára dolgozom.
p
p Meglátná a világ
p Az egykor léha nőt
p - Azaz, ha elvenném! -
p Mivé faragtam őt.
p
p *
p
p ,Szép ifjú, köszönöm!
p De nem fogadhatom;
p Pipiskeségemet
p Tovább is folytatom.
p
p S ha majdan a tavasz
p Pacsirtahangot hall,
p Bizvást jövendölöm:
p Nem önnek szól a dal.'
p
p 1839. január 17. előtt
p
p
p Pipiskedő
p Tetszelegve viselkedik,
p Nagyon kedvesnek kíván mutatkozni,
p Finomkodva, édeskésen viselkedik
p Vagy rátartian mozog, kényeskedik
p (önelárulóan nem őszinte)
p
p
p Aki
p öt perc
p esetleges
p „kéjmámorért”
p fél életen át fizetheti
p a gyerek/asszonytartást,
p miközben házasságtörő,
p és ezért így elvált férfiként
p akár az utcán is találhatja magát…
p (Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)
p
p
p Aki
p pragmatikusan
p elvet minden szilárd elvet,
p neki csak érdekei vannak, –
p vagy pedig doktriner módon,
p ökörkövetkezetesen elvhű…
p
p
p Aki
p sikeresen próbál
p tartósan rosszban lenni
p a nem választható-cserélhető
p kert-, vagy lakásszomszédokkal,
p fenntartva az örök hidegháborúzást…
p (az nyugtatja: távol jó rokonai vannak)
p
p
p Aki
p próba-szerencse,
p vagy sorshúzás „módszerével”
p választ foglalkozást, életpályát,
p és esetleg még egy életre társat is…
p (szereti a zsákbamacska meglepetést)
p
p
p Aki
p nagy púpot
p vesz a hátára,
p mártírkodva vagy
p nem nagydobra verve
p naphosszat görnyedve,
p egészen a belerokkanásig
p viszi, cipeli mások keresztjét…
p
p
p Aki
p ész nélkül
p másolná más szerencséjét –
p rohan a csodatevő törpéhez,
p aki levette ismerőse púpját,
p hogy segítsen az ő sántaságán:
p ehelyett megkapja a fölös púpot…
p
p
p Aki
p a saját kárán
p tanulja, meg, hogy
p Mátyás király segítőkészségéből
p csak egyszer volt Budán kutyavásár –
p az irigy, fukar gazdag szomszéd, aki
p egy az egyben, mechanikusan másolná
p a szegény szomszédja nagy szerencséjét,
p és telhetetlen mohóságában mindenét eladja…
p
p
p Aki,
p mint a népmese
p nem szorgos, de rest lánya,
p csak formálisan utánozza elődjét,
p de éppen szellemiségében nagyon nem,
p és mégis azt várja, hogy gazdag jutalma legyen
p (az aranyeső helyett fekete szurok a fizetsége…)
p
p
p Aki
p rabló-
p gazdálkodást folytat
p a belső és külső természet ellen –
p kizsákmányolja, lepusztítja mindkettőt,
p és csak rokkantság, halál, sivatag marad utána…
p (mint anno sok oly nagynak tartott birodalom után)
p
p
p Aki
p rejtett,
p bevallani nem
p akart/mert bűnei miatt
p sokáig, akár életfogytiglan is
p a lelkiismerete kínpadján szenved
p (nem is beszélve a zsarolhatóságról,
p ami új szégyellt bűnök eredője lehet)
p
p
p Aki
p rém-
p történeteivel
p lebeszéli baráti vagy
p tisztelői, figyelői körét
p a szülésről, gyerekvállalásról,
p a szerelem e csodálatos gyümölcséről!
p (az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,
p mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)
p
p
p Aki
p retteg
p minden egyes
p új élethelyzettől,
p pláne a krízistől,
p és csak valahogy
p megúszni akarja azt:
p nem is látja bele, hogy
p ezzel, illetve ez után jobb,
p szebb, igazabb élete lehetne –
p pláne, ha még engedné, hogy
p jól és jót segítők beavatkozzanak,
p ne önerőből akarjon a gödörből kimászni…
p
p
p Aki
p csak egy
p betanított munkás,
p aki betanított életet él(ne) –
p vagyis egyszer és mindekorra
p mondják meg, hogy mit kell csinálni,
p minden lehető esetre legyen kész szabály…
p (s ha elakad, akkor a főnöke adjon eligazítást)
p
p
p Aki
p rettegve,
p és menekülve
p a szabadság felelősségétől
p egy regulás Rendbe menekül,
p vagy rendőrnek-katonának áll,
p vagy óriáscsecsemő marad otthon,
p vagy férjhez megy egy atyáskodó társhoz…
p
p
p Aki
p egy rossz
p formaidőzítő –
p a kellő időpontban,
p fellépéskor-mérkőzéskor,
p még az átlagot sem hozza,
p indiszponáltság, lámpaláz miatt
p éppen a döntő pillanatban mond csődöt…
p
p
p Aki
p rosszallóan nézi,
p ha a helyi tűzoltóknak
p éppen most nincs semmi munkájuk,
p és ezért csinál nekik: ha piromániás,
p akkor ez neki dupla élvezet…
p
p
p Aki
p egy Pató Pál,
p aki mindenre ráér,
p semmilyen munka nem sürgős,
p és csak akkor hajlandó mozdulni,
p ha már minden kötél szakad,
p ha már dől a fal/ég a ház…
p („tűzoltómunka”)
p
p
p Aki
p rossz
p kedvében,
p pesszimista
p Rontó Pálként
p jó rosszat alkotva-téve
p teszi rosszabbá a világot,
p és ezzel is „bizonyítja”, hogy
p már minden végleg el van rontva…
p
p
p Aki
p röstelli
p a boldogtalanságát,
p és ezt elfedve, jobb ügyhöz
p méltó buzgalommal, „sérvet kapva”
p mégis némi boldogságot próbál színlelni,
p a kirakatba egy mosolygós gerlicepárt rakni…
p
p
p Aki
p szinte
p már tüntet is
p az ő nagy boldogtalanságával,
p és bár titokban várja, de mégis
p nagyon megnehezíti, hogy bárki
p jótanáccsal, bölcs gondolattal stb.
p segítő jobbkezet nyújtson neki…
p
p
p Aki
p még
p a saját tulajdon
p árnyékától is félve
p egyfolytában és persze
p mindhiába menekül előle –
p ő egy ilyen üldöztetési mániás…
p (amivel amúgy különös fontosságot is
p tulajdonít amúgy csekély személyének…)
p
p
p Aki
p sajnálja
p az időt az evésre, és ivásra,
p ezért űrhajós tablettákat kapkod be,
p vagy pedig akkora feneket kerít neki,
p mintha az egy nagy istentisztelet lenne,
p az egész nap legfőbb, jól előkészített fénypontja…
p
p
p Aki
p sajnálja az időt
p a nagycsaládi összejövetelekre,
p saját élettörténete megismerésére,
p legfeljebb csak a temetésekre jár el,
p de ahol már nincs halotti tor, vagyis
p emlékfelidéző búcsú-összejövetel se…
p
p
p Aki
p a nehezen,
p áldozatos erővel
p felépített pozitív képét,
p akár fél élete egyik főművét,
p egy rossz mondatával összetöri,
p és kezdheti az egészet elölről,
p nulláról, vagy mínuszból…
p
p
p Aki
p „minimalista” -
p nem „erőlködik”
p jóízű köszönése mellé
p még valami jó szót is tenni,
p vagy csak kurtán „napot!” kíván…
p Minden személyes találkozót csak
p mielőbb letudna és csak „megúszna”,
p nem csereberél híreket, értesüléseket,
p nem tanúsít érdeklődést mások iránt stb.
p
p
p Aki
p nem a jobbik,
p de az idealizált, retusált
p arcát mutatná fűnek-fának,
p de mindenekelőtt a jövendőbelijének,
p mint Kosztolányi Dezső „csúnya lánya”,
p aki nem a saját fényképét küldi a levélben,
p ezért pont a várva várt találkától kell rettegnie …
p
p
p Aki
p nem a Másikért
p hagyja el apját-anyját,
p pusztán elölük menekül
p az adandó első alkalommal
p a lécet nagyon alacsonyra téve,
p és a rossz „titkos” házasságban
p egy darabig dafke még ki is tartva,
p majd meg a gyerekkekkel kivonulva…
p
p
p Aki
p nem akar
p folyamatos
p bizonytalanságot:
p „szerelmi kiszolgáltatottságot”,
p inkább megfizet a szolgáltatásokért -
p cselédet vesz maga mellé, bejárónőt tart,
p béranyás gyerekei mellett dajka, nevelőnő,
p és művelt kurvát, egy ún. hetérát tart ki,
p akivel szellemi-lelki-nemi életet is élhet….
p
p
p Aki
p elvileg-
p gyakorlatilag
p számon-kérhetetlen ígéreteiért
p már most besöpöri a hálálkodást,
p vagy ezekkel bír rá nagy döntésre!
p (a meg nem nyert lottó ötösét osztó,
p vagy az üdvözülést garantáló pap,
p vagy a demagóg politikus stb.)
p
p
p Aki
p ugyan
p teátrálisan
p szánja-bánja
p a rovott múltját,
p tördeli a kezét is,
p de a mocskos kezű
p korábbi zsákmányát
p azért nem adja vissza,
p annak előnyeit ma is élvezi…
p
p
p Aki
p százszor
p inkább élelmesen,
p úgymond életrevalóan elköveti,
p semmint, hogy csak egyszer is
p „becsületes hülyeként”, „élhetetlenül”
p maga szenvedné el az igazságtalanságot…
p
p
p Akinek
p felettébb derogál
p az általa rangon alulinak
p tartottól kérni vagy kérdezni…
p Pedig még az Arisztotelész tanítvány
p Nagy Sándor is felkereste a koldus-
p szegény, hordóban lakó Diogenészt…
p
p
p Aki
p csak
p azért is
p megy bele
p az ún. mésalliance-ba,
p a visszás, rangon aluli
p házastársi szövetségebe,
p hogy koldus férjét holtáig
p papucs alatt tartsa, megalázhassa
p
p
p Vörösmarty Mihály
p AZ ÚRI HÖLGYHÖZ
p
p Fürtidben tengervészes éj
p Szemekkel, mint a csillagtűz;
p Hol annyi gőg és annyi kéj,
p Ki vagy te márványkeblü szűz?
p .
p Bírván az istenek minden kegyét,
p Imádva férfiaknak általa,
p Szép és dicső, s lélekben oly setét,
p Milyen derűlt arcodnak hajnala.
p .
p Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?
p Hiába minden esdeklés szava?
p Hiába kér a leghőbb érzelem?
p Nem olvadoz fel kő kebled hava?
p .
p Egy eskü kell, egy néma fogadás:
p "Szeretni e mindent adó hazát!"
p Mért hát szemedben büszke tagadás?
p Mért áruló a hang, mit ajkad ád?
p .
p Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.
p Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,
p Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,
p És selymidért imádod a bogárt:
p .
p Mind állat, és hívságos semmiség,
p Hizelgőd is, ki hűséget hazud!
p És mégis, mégis - oh türelmes ég! -
p Kedélyed rajtok édelegni tud,
p .
p Míg a könyűk hiába fénylenek
p A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,
p Megemlekezz, hogy vannak istenek,
p S még van kezökben bűnt torolni nyil.
p .
p Az apaátok teljesedni fog,
p Az apaátok súlya szörnyü lesz:
p "Tennen fajodban éljen ostorod,
p Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.
p .
p Hervadjon el szépséged! a gyönyör
p Váljék utálattá, ha ízleled;
p S midőn panaszban bánatod kitör,
p Legyen kacaj reá a felelet."
p .
p De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd
p Jellemtelen kornak volt gyermeke.
p Gyengéd szived hajlott a kény előtt,
p S megvette a szellemtél hidege.
p .
p Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.
p Angol talán? vagy német, francia?
p Igen, ha megtagadnák fajokat;
p De ah előttök szentség a haza!
p .
p Te azt nem ismered, - nincsen hazád -
p Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.
p És ami van, gyalázat szennye rád;
p Mert esdeklő szülődet megveted.
p .
p Erényeidnek senki sem hiszen;
p Mert ami fő, nincs meg sugári közt;
p Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;
p Félünk, csodálunk, mint az üstököst.
p .
p Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!
p Nemednek nincsen tiszteltebb neve:
p Gyöngéd, hol annak lenni árulás,
p Szivetlen, ahol égned kellene;
p .
p Buzognod e hon - és e nemzetért,
p Mint égnek minden nemzet hölgyei:
p Nem kérünk munkát s áldozatra vért;
p Miért esdünk: részvéted kegyei.
p .
p S mindeddig ezt te megtagadhatád!
p Láttad, miként küzdénk és epedünk,
p S csak egy enyhítő szót nem monda szád;
p Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!
p .
p De még előtted áll egy új világ,
p Anyára vár egy újabb nemzedék:
p Akard, s erényed a fő polcra hág,
p Neved dicsőség lángtüzében ég.
p .
p Mit szűz hevében égő szív teremt,
p Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,
p És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent
p Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.
p .
p Kezedben a gyermeknek álmai,
p Tündérvilága lelkes ifjunak,
p A férfi boldogsága; játszani
p Ily drága kincsek nem adattanak.
p .
p Emeld fel bájaidnak zászlaját,
p Utánad kelnek a hon jobbjai:
p Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,
p Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.
p .
p Teremtsd elő azon dicső időt,
p Hol a magyar szó s név imádva lesz;
p Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt
p Ki e kettőnek ellenére tesz.
p .
p A kisdedeknek néma szája kér,
p Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.
p Áldás vagy átok vár e válaszért:
p Határozz, és kimondtad sorsodat.
p .
p 1841. november-december(?)
p
p
p Vörösmarty Mihály
p A MAGYAR HÖLGYEKHEZ
p
p Kell-e dal, szép és varázsló,
p Kell-e szép rege,
p Vészbe játszó és derűbe,
p Mint hazánk ege?
p Van-e kedvetek figyelni?
p Mondhatunk egyet;
p És ha tetszik, és ha kedves,
p Mondunk ezeret.
p Vérünk lángja lesz dalunkban
p Forrongó meleg,
p Élet és világ regénkben,
p E nagy tömkeleg
p Köny - s mosolyból összeszőve.
p Víg, borús egünk,
p Köny - s mosolyból, melyeket mi
p Tőletek veszünk.
p És a szőnyeg lesz kicsinded
p Csarnokunk falán,
p Amit a szív s elme rajzol
p Bűvös asztalán:
p Nőerény és női szépség
p Angyalképei,
p És az édes hitszegésnek
p Szenvedései;
p És a szellem, mely szeszélyes,
p Csínba öltözik,
p S önmagával s a világgal
p Folyvást küzködik.
p Egy hibázik műveinkhez,
p Nyájas napvilág:
p Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,
p Nincs szellemvirág.
p Kis dolog lesz szép szemekkel
p Ránk lenéznetek.
p Csínos fejjel meghajolni
p Hogy figyeljetek;
p Kis dolog lesz, és nekünk nagy,
p Meghallgattatás:
p Kedvezéstek drága kincsét
p Hogy ne nyerje más.
p És ha néha rosz hevünkben
p Zordonak leszünk,
p Mert talán a féltés dúlja
p Fájó kebelünk;
p Mert talán az idegenben
p Leltetek gyönyört,
p Míg bennünket elhagyottság
p Szégyenláza tört;
p Megboszúlni könnyü mód van:
p Haragudjatok;
p A haragban békülésre
p Mindig kész az ok.
p S szép a szép szemek haragja,
p Mint villám s az éj,
p Ah de édesebb a béke,
p Megbékülni kéj.
p Hagyjatok, de térjetek meg,
p Mint a kikelet,
p S dal, virág közt elfeledjük
p Könnyen a telet.
p
p 1842 vége
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|