Eugéniusz:
Írástudók/elitek hivatása,
pokoljárása és árulása – III.
Az ún. elit erény- és bűnlajstroma
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Reviczky Gyula:
Március tizenötödikén
Hívatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem:
A naptár mond csak annak: nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszméletlenül,
Múlton mereng a költő és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.
.
Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros koncért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.
.
Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol, hol citrom és narancs virulnak,
Honán kívül a legnagyobb magyar!
.
Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy mai véred, óh hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazita-had?…
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd oszt’ arcátlanul felosszák
Kétszínű, romlott, léha kegylesők?…
.
Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjuk, hívjuk vissza azt a régit!…
S ha van még a magyarnak istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot;
Bűvös csapástól hadd hulljanak
A hitvány léhűtők; kik mind a barmok
Csak ettek-ittak és meghíztanak.
Reviczky Gyula
Magyar virtus
.
Lármázz magyar! Ellenfeled'
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.
.
Aludj', magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj',
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod'.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.
.
Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe' majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád' ha látja, esz a méreg.
.
Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!
p 1
p
p Aki
p azon
p mesterkedik,
p hogy fölös-káros
p ún. védő-oltásokat
p adjanak be az iskolában
p az ott kiszolgáltatott diákoknak,
p amikhez az alul/félretájékoztatott szülők
p beleegyezését és felelősségvállalását (!)
p is kimanipulálja, „kizsarolja” stb. stb.
p
p
p Aki
p olyan
p csodaszereket,
p immunerősítőket stb.
p reklámoz és tukmál, árul
p a protokollból indokoltan
p végleg kiábrándult betegnek,
p aminek a jó hatására nincsen
p semmilyen ellenőrzött bizonyítéka –
p vagy beépített emberekkel produkál ilyet…
p (vagy vásárol hozzá „szakmai tekintélyt” is)
p
p
p Aki
p tisztában van
p a gyógyulásba vetett hit
p jelentőségével a diagnózis
p sokkból ocsúdni próbálóknál,
p ezért jól propagálja a placebót,
p aminek átmenetileg jó hatása lehet…
p A természet gyógyít, te meg kasszírozol…
p
p
p Nagyszájú,
p szájhős kérkedő,
p aki az ütközet alatt lapul,
p majd mások hőstettét orozná el
p Vagy aki a zsarnokságban is jól élt,
p de most ex titkos ellenállóként villog,
p akinek nagy része volt a „rab nemzet”
p felszabadításában (ami igazából csak
p egy rafináltabb elnyomást és
p kizsákmányolást hozott…)
p
p
p Nagyra-
p becsülésed jeléül
p emancipálod a tanítványt:
p vagyis egyenrangúként kezeled,
p megelőlegezed ezt a bizalmat
p és maximumot követelsz tőle,
p és így azután ő is magától,
p hiszen ez ösztönzi, hogy ő
p méltó legyen e „szerepre” …
p
p
p Aki
p nem hülye,
p hogy a kényes,
p kínos igazságokat kutassa
p és azokat körében kimondja,
p mert ismeri a „bölcs” közmondást:
p mondd meg az igazat és beverik a fejed…
p
p
p Aki
p csak azért
p tesz fel kérdést
p és szól „okosan” hozzá,
p hogy a vita így parttalan legyen –
p vagy így húzzák a felelésre szánt iskolai időt…
p
p
p Aki,
p úgymond
p látná már a medvét,
p és ezt még jó hangosan,
p az előadást zavarva be is kiáltja,
p mert a színházban vagy az operában is
p csak egy jó véres állatheccre vár…
p
p
p Aki
p azért csúfolja
p a kórust vezetve
p hangos kisebbségben
p a gyerek-osztálytársat,
p amiről az egyáltalán nem tehet,
p s amitől ő különbnek érzi magát:
p szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.
p
p
p Aki
p erőnek erejével
p leszoktatná az ő
p „drága, szeretett gyerekét”
p a veleszületett balkezességről:
p lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.
p
p
p Aki
p az a farkas,
p aki halad a korral
p és ő már „meg is indokolja”,
p hogy most miért falja fel a neki
p kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…
p
p
p Aki azt
p mindig jobban tudja,
p hogy a másiknak most
p éppen mit kell, mit kellene,
p de a leginkább, hogy mit kellett
p volna tennie (mármint csak utólag…)
p
p
p Aki
p itthon ingyen,
p mások vállán állva
p szerzett tudását, képességét
p egy idegen országban, sőt: akár
p még szülőhazája ellen is kamatoztatja…
p
p
p Aki
p elzárja,
p vagy lenézeti
p a gyermekeitől/vel
p a magyar népdalt, mesét
p táncot, viseletet/viselkedést,
p a szerves és így éltető kultúrát -
p helyette mai trendi műmesékkel,
p világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti
p
p
p Aki
p jó adottságait,
p talentumait nem ássa el,
p sőt még szorgosan fejleszti,
p de azokat bűn rossz célra is használja,
p ha az itt és most jobban fizet…
p
p
p Aki
p a – talmi, gagyi –
p aranyra mutogat, hogy
p ne lásd meg a ketrecet,
p ahova be akar csalni, hogy
p majd neki kiszolgáltatottan
p levagdoshassa a sas szárnyaidat…
p
p
p Aki
p elanyátlanodásom,
p elesettségem láttán
p levadászik szektájának,
p és mindaddig még támogat
p anyagilag is, függésbe hoz/tart,
p amig vele és csakis oda járok…
p
p
p Akinek
p látszólag
p tiszta a keze,
p nem piszkolja be azt,,
p Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,
p hiszen Ő „csak” egy felbujtó és tippadó
p a testi és lelki kifosztásodhoz
p
p
p Egy
p humán szakbarbár,
p aki még arra is büszke,
p szinte tüntet vele, hogy
p nemcsak matekból nulla,
p de ő még egy autókereket
p se tud cserélni, sőt még egy
p villanykörtét se becsavarni –
p az ilyesmi őhozzá méltatlan lenne…
p
p
p Aki
p még akkor is
p egy „janicsár” marad,
p mikor pedig már rájöhetne,
p sőt mi több: rá is döbbenhetne:
p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel
p a saját népe nyílt-titkos ellensége lett
p
p
p Jóval
p nagyobb erővel
p keressük-kutatjuk
p tételünk, állításunk cáfolatát,
p mint annak az ún. igazolását…
p Nem tekintélyünk csorbítójának,
p jóbarátnak és nem ellenségnek
p tekintjük azokat, akik ezt teszik,
p mert közös érdekünk az igazság,
p még ha ki is derül, hogy oly sokáig
p nagy tévedésben voltunk…
p
p
p Aki,
p éppen azért,
p mert elég közelről ismer,
p (és mert magából indul ki)
p nagyon hihetőnek tűnő, és
p igen gyorsan szétröppentett
p ravasz rágalmakkal alattomban,
p suttogó propagandával rontja jó híred
p
p
p Nagy-
p dobra veri
p az örömhírt:
p nem hiába a bánat –
p tudjuk: van bocsánat,
p és hirdeti az evangéliumot
p jó és rossz, vagyis minden időben
p (de nem a kiherélt, csonkított verziót)
p
p
p Nagybani
p adócsalóknak,
p ÁFA-csalóknak stb.
p tárok fel kiskapukat,
p adok titokban „jótanácsokat”,
p hogy a bérből-fizetésből élők
p rovására ők minél kisebb részt
p vállaljanak a közteherviselésből
p
p
p Ő
p az értelmi szerző,
p a jó emberlélek-ismerő,
p aki a legjobb ötleteket adja,
p hogy milyen embert pont mivel
p lehet a legjobban megzsarolni,
p és/vagy megkínozni, büntetni…!
p A hírzárlattól a sötétzárkán át
p a megerőszakolásig, vagy éppen
p a gyökérvesztő száműzetésig stb.
p
p
p Aki
p álnokul
p szembe dicsér, hízeleg,
p hogy károdra elbízd magad,
p és elhitesd magaddal, hogy te
p nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz
p
p
p Nagy
p zajt csap
p körülötted az életpiac,
p és te is nyüzsögsz, szerepelsz,
p fontoskodsz, nyilatkozol stb. stb.,
p amikből a kevesebb jóval több lenne,
p de attól félsz: másként elfelejtenek…
p Így alig hallod az isteni sugallatokat,
p amik nélkül pedig sosem készülhet el
p az ércnél maradandóbb remekműved…
p
p
p Nagy
p ötleteket,
p újításokat,
p felfedezéseket
p és találmányokat
p ha lehet, ellopok,
p de ha nem sikerül:
p felvásárlok, begyűjtök,
p majd zárolok, eltemetek,
p vagy én szabadalmaztatom,
p és az én nevemen futtatom,
p és nekem hoz pénzt és sikert…
p
p
p Én
p környékezem meg,
p hálózom/szervezem be
p pl. a nagy atomtudóst,
p hogy mesés prémiumért,
p vagy jobb kutatási lehetőségért,
p vagy saját/családja élete miatti
p aggodalomból ne a hazájának,
p de akár még az ellenségnek is
p dolgozzon…
p
p
p Nagy idők,
p és gazságok
p nagy tanúja ő,
p épp ezért veszélyben…
p Az ilyen esetekre nincsen
p ún. tanúvédelmi program!?
p És ő jól tudja, hogy bárkit
p bármikor likvidálni lehet
p nemcsak koncepciós perrel,
p mártírt és Ügyet is csinálva, de
p balesetnek, infarktusnak álcázva…
p
p
p Nagy idők
p kis-nagy tanújaként
p akkor is csak igazat írj,
p ha ez tkp. önfeljelentés!?
p Akkor lenne csak hiteles
p az emlékiratod, életrajzod,
p ha van merszed és lelked,
p hogy ne csak másokról
p írj igazat/rántsd le a leplet –
p másként inkább bele se kezdj…
p
p
p Hiába voltál te
p egy márciusi ifjú,
p sőt maga Petőfi Sándor,
p de „a népet” megdolgozzák,
p és így nem akar képviselőnek,
p sőt, örülhetsz, ha agyon nem ver…
p
p
p Lehetsz te
p egy országszerte
p ismert és szeretett költő,
p de ki lenne olyan bolond,
p hogy hozzád adja a lányát:
p egy kétes-labilis egzisztencia
p (mert az is bolond, aki poéta
p lesz Magyarországon…!?)
p
p
p Nem
p nyugodhatunk,
p amíg a szellem napsugara
p nem süt be minden ház ablakába…
p (a többi már nem a mi dolgunk…
p ki-ki maga dönt: nyitva van-e
p a lélekházának ablaka, ajtaja,
p vagy sötétben botorkál tovább:
p megmenteni maga helyett
p senkit nem tudunk!?)
p
p
p Amíg
p nem tudta,
p hogy szinte lehetetlen
p a bicskával hályog-kovácsolni,
p addig jól és olcsón végezte a műtétet,
p de egyszer csak a kenyerét - is - féltő
p diplomás szakember „felvilágosította”,
p azóta már nem meri, megremeg a keze…
p
p
p Napi
p betevő falatért
p huzatos aluljárókban
p zenéddel szemérmesen
p alamizsnát kalapozva kolduló,
p teljesen kiszolgáltatva a „piac”
p értékítéletének/együttérzésnek…
p
p x
*
Reviczky Gyula
Ma született a Messiás
Hull, hull a felhő könnyü pelyhe;
Az utczákon tengernyi nép.
Paraszt, úr tarka egyvelegbe'
Megyen hallgatni szent misét.
Az ablakokból ide csillan
Hivogató világítás.
Ez egyszer minden évben így van:
Ma született a Messiás!
.
Én künn bolyongok, nincs családom,
Fásultan, únva életem',
A templomból ma is kivágyom;
Az álorczást nem nézhetem.
Sötét az ég; nincs rajta csillag;
Sem égi jel, se lángirás,
A mely vezesse útainkat...
Ma született a Messiás!
.
Az élet össze-visszasága
Ma se békít ki semmivel.
A szenvedő ma sincs megáldva
S rongyokba' jár, ki jót mivel.
Egyiknek tétlenség az élet,
S izzadva szidja annyi más.
Születni gyakran ősi vétek...
Ma született a Messiás!
.
A tékozló fiú kaczagja
A szent estét. Ölében ül
Egy nő, ki testét bérbe adja,
S fizetett csókokért hevül.
Körűle táncz, csók, czéda ének,
Trágár beszéd, pezsgő-ivás.
Magdolna csak nagynéha tér meg...
Ma született a Messiás!
.
Ah, mind ugy van, bármerre nézek,
Mint amaz első éjjelen;
Farizéusnak áll az élet;
Szegényé jászol, Betlehem,
Ahasvér hány vagyon közöttünk!
Hány Jób, ki istennel vitáz.
Sirunk, hogy a világra jöttünk...
Ma született a Messiás!
.
Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,
Vonaglásimra szemfedőd'.
Te nyugtatod meg a halálon
Kivül a földi szenvedőt.
Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren,
Ha nyugtomból a zaj kiráz,
Tovább vergődöm, újra kérdem:
Mire való a Messiás?
*
Reviczky Gyula
Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)
Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban,
De nem a trón, a vádlott hirdeti,
Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan:
Halandó ember meg nem ölheti!
Nincs a ki védje, nincsen pártfogója,
Vérét szomjazzák a zsidó papok.
Jósképpel áll; azt olvasom le róla:
»Feszítsetek föl! Én meg nem halok!«
Nézzétek őt! Két keze megkötözve.
A nép üvölt: »Feszítsd, feszítsd meg őt!«
Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge.
Leborulok ily óriás előtt.
Oly szelíd, alázatos, lemondó, -
Ő az erény, igazság mártira.
S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:
Ez ő! a Messiás, isten fia!
Pilátus tétovázik... Nincs segítség!
Látom, hogy el fogják veszíteni.
De érzem: kikel sírjábul ismét...
Meghal, mert ember; él, mert isteni.
Reviczky Gyula:
ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!
Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. -
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója... -
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér'?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?...
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
p 2
p
p Nem,
p hogy elismerést,
p megbecsülést, bátorítást nem kapsz
p a köz érdekében végzett áldozatos munkáért,
p de még jó, ha megúszod szilenciummal, vagy
p „csak” elhallgatással, mellőzéssel stb., és nem
p csinálnak belőled elsőszámú közellenséget,
p aki egy súlyos büntetést érdemlő főbűnös,
p akitől még a családját is elidegenítik…
p lásd pl. Ibsen: A nép ellensége)
p
p
p Modern
p diktatúrákban
p a legrosszabb sorsa
p nem a köztörvényeseknek,
p pl. a pedofil kéjgyilkosoknak
p de az ún. politikai fogolynak van
p szemben a korábbi privilegizált
p státusfogoly helyzettel (lásd például
p egy Kossuth, de még Rákosi helyzetét is)
p
p
p Nincs
p nem hamis tanú
p (vagy nem mernek
p melletted tanúskodni)
p Bezárt ajtók mögött a börtönben
p úgy elvernek, hogy attól koldulsz –
p belesántulsz, megrokkansz, megvakulsz
p (lásd pl.: Szász Béla: Minden kényszer nélkül)
p
p
p Diliház
p A politikai-társadalmi
p kérdésekben másként gondolkodókat,
p pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,
p ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva -
p a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka…
p
p
p Az
p ún. elmegyógyintézet
p megalázva-kegyetlenül „kezelt”,
p fogvatartott betegeit látva az orvos
p próbál hozzájuk érzéssel-megértéssel
p közeledni – ezért őt is közéjük zárják…
p (Csehov: 6-os számú kórterem)
p
p
p Az „orvos”,
p aki az embert
p mint állatot, sőt
p mint - bonyolult - gépet
p próbálja gyógyítani, megjavítani -
p a gyenge eredményt „a tudomány
p mai állásával” mentegetve…mintha
p nem is lenne lelke, és nem ott kéne
p keresgélni az ún. betegségek okait…
p
p
p Az
p orvosi diplomás
p ún. pszichiáter, aki
p pl. a tartós életkedvhiányt
p depressziónak címkézi-bélyegzi,
p erre egy profitorientált ipart épít,
p és vegyszerek folyamatos szedésére
p veszi rá már a fiatalokat is („mellék-
p hatásuk” akár öngyilkosság is lehet…)
p
p
p Ha
p egy gyerek
p nehezen betörhető,
p ellenáll az idomárnak,
p nem köti le az unalmas tanár,
p akkor pszichológushoz küldik,
p aki figyelemhiány/hiperaktív stb.
p címkékkel megbélyegzi…
p
p
p Mostoha-
p szülőként,
p pályatévesztett
p pedagógusként „bebizonyítom”,
p hogy te mi mindent nem tudsz, s
p milyen tehetségtelen, buta, sőt
p velejéig romlott, javíthatatlan
p kisgyerek vagy…
p
p
p Monopol-
p helyzetben
p levő pártkritikusok,
p háttérhatalmi ítészek
p árgus szemekkel lesnek,
p dögkeselyűként lecsapnak
p a kikényszerített hibáidra is
p
p
p Mosd le
p a gyalázatot,
p és ismét tedd széppé
p például a statisztikus nevet
p (A statisztika olyan, mint a bikini:
p sok minden megmutat,
p de a lényeget eltakarja.
p Kis hazugság,
p nagy hazugság,
p statisztika…)
p
p
p Általános
p jólétről beszélsz
p a társadalmi fórumokon –
p pl. átlagosan négyszobásak a lakások
p (de azt elhallgatod, hogy az egyiknek
p nyolc van, a másik meg kilakoltatott,
p híd alatt alvó hajléktalan…)
p
p
p Hálátlan,
p mostohagyerek
p műfajt felkarolva és művelve:
p pl. kevés pénzből és még kisebb
p elismerésért dokumentumfilmezünk,
p hogy bemutassuk az elrejtett való világot…
p
p
p Munka-
p időn túl,
p magánszorgalomból,
p vagyis hivatáserkölcsből
p már nem korrepetálom diákom,
p már nem gyógyítom a „betegemet”,
p már nem üldözöm az ismert tettest stb.
p
p
p A
p lazán,
p komoly
p kritériumok nélküli
p munkaköri kötelességeim
p már minimális teljesítéséért is
p magas fizetést és jutalmat is várok,
p vagy esetleg én magam döntök is róla (!)
p pl. mint „választott” – nem népet - képviselő…
p
p
p Muszáj,
p mielőbb
p letudandó kötelességet
p és nem pedig várva várt,
p szellemidéző/lélekemelő
p ünnepi alkalmat csinálok
p a dicső elődjeinkre való
p új megemlékezésekből…
p
p
p Iszap-
p sárbirkózó
p Felveszed a kesztyűt:
p lesüllyedsz a szintjükre,
p belemész a sárdobálásba,
p és közben, a végén magad is
p meglepődsz, hogy nézel ki!?
p Sáros és szaros vagy…
p
p
p Egyedüllét,
p „magány” -fóbia
p Félve a kiközösítéstől
p hagyod, hogy lehúzzon
p magához a középszerűség,
p és ezzel fel is hagysz minden
p erkölcsi fenntartással és az
p állítólagos különcködéseddel…
p
p
p Protezsált
p Felmegy a függöny
p és egy másik protekciós
p álzenésszel kéne muzsikálni:
p közös a blama, a nagy leégés
p (- Tud hegedülni? - Nem!
p - És ha megfizetjük?)
p
p
p Munkahelyi
p pszichológusként,
p személyzetisként
p megszolgálva bérem
p grafológus és arckönyv-
p adatgyűjtés segítségével
p a Főnök besúgója leszek,
p maradék munkaidőben
p még én írom meg a főnök
p mismásoló/hurrá optimista
p ún. ünnepi beszédét…
p
p
p Műfaj
p és hivatás-
p tudat híján,
p ha lehetséges,
p akkor közpénzen,
p vagy adományokból
p a magánéletem meg-
p komponálásával játszadozó,
p semmi új értéket nem teremtő
p úgynevezett életművész vagyok…
p
p
p Műfordító
p Műgondos
p újra-fordítással
p hozzáférhetővé tesszük,
p (akár még fel is javítjuk…)
p ékes-édes anyanyelvünkön
p a világirodalom legeslegjavát
p (nem a napi piaci keresetre figyelve)
p
p
p A
p sznob,
p aki úgy tesz,
p mintha értené,
p sőt még élvezné is
p pl. ezt a kortárs zenét,
p vagy az új „művészfilmet”,
p hogy ezzel is elhatárolódjon
p a lenézett műveletlen,
p rossz ízlésű plebsztől…
p
p
p „Művész-
p filmrendező”,
p akit „fenegyerekként”
p forró drót/ac(z)élsodrony
p köt össze a pártállami Góréval
p (ahogy anno pl. egy Jancsó Miklóst is)
p
p
p Művész-
p tanárként
p nemcsak a szolfézst,
p de még az éneklést, és
p a zenélést is megutáltatja
p a rá bízott, csillogó szemű
p a nebulókkal, a palántákkal…
p
p
p Nagy
p csinnadrattával
p beintésre „leleplez”
p egy-két egykori besúgó
p beáldozható piti alakot,
p akit odadobnak koncként
p a lázongó nép vezére elé…
p
p
p Shakespeare
p Megszégyeníti azt,
p aki rosszul írja-ejti e nevet,
p vagy nem ismeri a Hamlet-et,
p de amúgy ő a maga életében
p egy Polonius, a hiperlojális
p kegyenc udvaronc stb.
p vagy egy Rosencrantz,
p a felbérelhető-áruló,
p a tettetett jóbarát
p szerepeit játssza…
p
p
p A
p szemed
p se rebben,
p ha a szemünkbe hazudsz –
p szégyentelen, vastag arcbőrű
p lettél a politikai pályádon futkározva,
p hazádat és népedet non stop elárulva
p (diplomatikus bölcsességnek szépítve…)
p de már nincs embered, aki szemedbe mondja…
p
p
p A
p szentmisén
p megcsodálod Jézus
p ördögűzéseit és az ún.
p „csodás” gyógyításait –
p de hát ez téged nem érint,
p te nem vagy egy félisten…
p Te halandó orvosként csak
p vegyszerrel, szikével „gyógyítod”
p a beteg ember rész-egységeit…
p
p
p Aki
p a leendő vásárló
p eszére-szívére hatva
p csak a jó terméknek,
p jó bornak fest cégért,
p és ő nem is rendez be megtévesztő,
p a laikust legalább egyszer átverő kirakatot…
p
p
p A
p langyost
p kiköpi az Úr?
p A jéghideg eszű
p örök kételkedés meg
p nagyon távol áll tőle…
p Jó, hát ő úgy forrófejű
p megveszekedett fanatikus lesz!
p Mint egy holtrészeg ember,
p akivel nem lehet vitázni…
p
p
p A
p kutyába,
p a kapcarongyba
p ő is beletörli a lábát –
p a beképzelt szellemi fölényével alázó,
p álműveltségét bunkósbotként használó,
p csak kisebbrendűségi érzéseket katalizáló…
p
p
p A
p kultúrházat
p rossz kocsmává,
p a könyvtárat meg
p videotékává züllesztő…
p Vagy az, akit tanulóként
p a könyvtárban a videotéka/
p ingyen-vécé lehetősége ragadja meg
p
p
p A
p kultúra
p reguláris
p megfegyelmezett
p közkatonái és tisztjei mellett
p ő a szükséges partizán, gerilla, ill.
p magányos, egyszemélyes hadviselő,
p esetleg egy törvényen kívüli betyár -
p vállalva ennek az összes rá/családjára
p rótt összes meg-élhetési nehézségeit…
p
p
p Ő
p az a népi hős
p az a garabonciás,
p pl. az a Lúdas Matyi,
p vagy Naszredin Hodzsa stb.,
p aki bölcsességével, bátorságával,
p leleményességével és humorával
p megleckézteti, nevetségessé teszi
p a népnyúzó hatalmaskodókat, így
p például a Kevély Kerekiket is…
p
p
p Aki
p nem
p kalandvágyból
p vállalja az illegalitást,
p a folyamatos konspirálást, vagy
p a nyílt polgári engedetlenséget,
p de mert az igaz jó ügy hű szolgálata
p miatt itt áll és nem tehet másként…
p
p
p A
p kis
p kudarcok is
p rögtön le- és megtörik,
p hamar pályát is módosít
p a könnyebb ellenállás irányában -
p a könnyű sikerek meg korrumpálják,
p vagy erről a rókáról nyúzna több bőrt is…
p
p
p
p Vagy-vagy
p Elhíreszteli,
p sőt „bizonyítja”:
p a Sátán e világ ura:
p nincs remény, add meg magad!
p A bagatellizált krampusz-kisördögöt
p gügyögve helyezi az „életjáték” polcokra
p A létező és ezért ható Gonosz szellemet
p ő hol jelentéktelen kis mumusnak stb.,
p hol meg mindenhatónak ábrázolja…
p
p x
Reviczky Gyula
Túlélek én minden csalódást
Túlélek én minden csalódást!
Nem öl meg engem fájdalom.
Sok bánat eltompítja lelkünk',
S ez jól van s bölcsen is nagyon.
Mit innom hágy a sors, a mérget,
Mint a dohányt, bort megszokám.
Szerelmi bú, nyomor, szegénység
Kétségb'esést nem hoz reám.
.
A keresztlevelem hazudja,
Hogy fiatal vagyok, pedig
A vénség szomorú nyugalma
Lehatott már a lelkemig.
Mesés világba nem ragad már
A nagyravágyó szenvedély,
S szivem, mely annyira csalódott,
Csak az emlékezetnek él.
.
A nagyralátás büszke szárnyon
Ragadt magával el, tova.
Nem látszott onnan, a magasból
A bűnös ember nyomora.
Felhőkbe törve égtem én a
Vágyak tüzében egykoron.
Elhamvadt bennük ifjuságom,
S a tűz utója már korom.
.
Mint az angyallal Jákob egykor,
A boldogsággal küzködém;
De áldását hiába kértem;
Nem tudtam lenni boldog én.
Fáradt vagyok a küzdelemtől;
De megpihenni nem tudok.
Most is kínlódom, mint az angyal,
A ki az égből lebukott.
.
Mit ér, hogy annyiról lemondtam?
Mit ér, hogy bölcs türő levék?
Szerelem, ábránd, hit, vidámság
Nélkül mit ér a bölcseség!...
Lelkem sajog s bár türelemmel
Van mint a szentirás tele:
Csak más olvas belőle vígaszt;
Nekem a kínok kútfeje.
.
Reményt! reményt! Óh, hagy hihessem:
E nyomor egykor véget ér.
Oly iszonyú a mult; fülembe
Kiáltja minden percze: vér!
Nem haltak még ki a Kaínok,
Még nem sülyedt el Szodoma.
Az ember most is csak a régi,
S óh jaj, nem is lesz más soha!
.
S habár uj Messiás születnék,
Nem hozna ő se jobb időt.
A gonoszság, mely nem hisz Istent,
Halálba vinné most is őt.
Mig butaság, gőg, szívtelenség
Élet-halálra versenyez:
Nagy lélek, nagy erény örökké
Üldözve, számkivetve lesz.
.
Hogy koldusbot jutott Homérnak
S Jób hamudombon szenvedett;
Hogy megölték képmutatók azt,
Ki békességet hirdetett;
Hogy lesz még számos méla Hamlet,
És lesznek bűnös Gretchenek;
Hogy fájdalom minden nagy érzés:
A bölcs megérti és nevet.
.
A szellem sorsa harcz; de ritkán
Jut czélra, ritkán győztes ő.
Ha kimerűlt a küzdelemben,
Elsöpri földi, nyers erő.
Kezdettül óta e világon
Erőszak a hatalmas úr.
Erény, lángelme, szellem, ihlet,
Mit ér, ha gyönge és mazúr?
.
Úgy, úgy! A zsákmányon hizott bűn
Magasan hordja fenn fejét;
S a gyönge vértanú s a lángész
Könnyezve rágja kenyerét.
Mindenha úr lesz és hatalmas
Fegyver, erőszak, pénz, tömeg.
S e bitor eszközök bukását
Az öreg föld nem éri meg.
.
Bohócz-világ! megszoktalak már,
Hisz' ennek így kell lennie.
Nem szomjazom jobb korra többé;
Nem fáj nekem már semmise.
A balga hisz csak lehetetlent;
Én hát türök, ha tűrni kell.
Nagy bölcseség veszteg maradni,
És nem törődni semmivel!
Reviczky Gyula:
Rezignáczió
Lomhán szemlélem a világot.
Hadd forrjon, ontsa bűneit.
Nem szórok a gazokra átkot,
És az erény se lelkesit.
.
Nem indulok meg, nem szomorgok,
Ha látok szenvedő szivet.
Irigységet nem kelt a boldog,
Nem fáj sem új, se régi seb.
.
Maradjon a világ a hogy van,
Sajtoljon égő könnyeket.
Lemondtam, mindenről lemondtam,
Mit megmásitni nem lehet.
.
Botorság volt kergetnem álmot,
És szélmalmokkal küzdenem.
E kába összevisszaságot
Ma már nyugodtan nézdelem.
.
Dobálják sárral bár az eszmét:
Nem indit meg, ha elbukott.
Gazság arassa győzedelmét:
Én nézem s meg se mozdulok.
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
|