Eugéniusz:

Írástudók/elitek hivatása,

pokoljárása és árulása – II.



Az ún. elit erény- és bűnlajstroma

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek

A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Kosztolányi Dezső

ESTI KORNÉL ÉNEKE

Indulj dalom,

bátor dalom,

sápadva nézze röptöd,

aki nyomodba köpköd:

a fájdalom.

.

Az életen, a szinten,

a fénybe kell kerengni,

légy mint a minden,

te semmi.

.

Ne mondd te ezt se, azt se,

hamist se és igazt se,

ne mondd, mi fáj tenéked,

ne kérj vigaszt se.

Légy mint a fű-fa, élő,

csoda és megcsodáló,

titkát ki-nem-beszélő,

röpülő, meg-nem-álló.

.

Légy az, ami a bölcs kéj

fölhámja, a gyümölcshéj

remek ruhája, zöld szín

fán, tengeren a fölszín:

mélységek látszata.

.

No fuss a kerge széllel,

cikázva, szerteszéjjel,

ki és be, nappal-éjjel

s mindent, mi villan és van,

érj el.

Tárgyalj bolond szeszéllyel,

komázz halál-veszéllyel

s kacagd ki azt a buzgót,

kinek a mély kell.

.

Mit hoz neked a búvár,

ha fölbukik a habból?

Kezébe szomorú sár,

ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol

fényes vizek varázsa,

lenn nyög, botol a lánctól,

kesztyűje, mint a mázsa,

fontoskodó-komoly fagy

dagadt üvegszemébe.

Minden búvárnak oly nagy

a képe.

.

Jaj, mily sekély a mélység

és mily mély a sekélység

és mily tömör a hígság

és mily komor a vígság.

Tudjuk mi rég, mily könnyű

mit mondanak nehéznek

és mily nehéz a könnyű,

mit a medvék lenéznek.

Ó, szent bohóc-üresség,

sziven a hetyke festék,

hogy a sebet nevessék,

mikor vérző-heges még,

ó, hős, kit a halál-arc

rémétől elföd egy víg

álarc,

ó, jó zene a hörgő

kínokra egy kalandor

csörgő,

mely zsongít, úgy csitít el,

tréfázva mímel

s a jajra csap a legszebb

rímmel.

.

A céda életet fesd,

azt, ami vagy te, tettesd,

királyi ösztönöddel

ismersz-e még felettest?

Az únt anyag meredt-rest

súlyát nevetve lökd el

s a béna, megvetett test

bukásait a szellem

tornáival feledtesd.

.

Hát légy üres te s könnyű,

könnyű, örökre-játszó,

látó, de messze-látszó,

tarkán lobogva száz szó

selymével, mint a zászló,

vagy szappanbuborék fenn,

szelek között, az égben

s élj addig, míg a lélek,

szépség, vagy a szeszélyek,

mert - isten engem - én is,

én is csak addig élek.

.

Menj mély fölé derengni,

burkolva, játszi szinben,

légy mint a semmi,

te minden.

1933

p 1

p

p Aki

p meg-

p vesztegethetetlen –

p szent meggyőződésétől,

p rendelt útjától, küldetésétől

p nem térít el/le sem korbács, sem mézesmadzag…

p sem fenyegetés, mellőzés, szilencium, börtön stb.,

p sem lekenyerezés, díjazás, cím-rang, futtatás stb.

p

p

p Aki

p előre

p megfontoltan, folytonosan

p be nem tartható szabályokkal

p gyárt alkalmazottjaiban bűntudatot,

p hogy így mindig ő támadhasson és ők

p így védekezésre kényszerüljenek…

p

p

p Aki

p végleg lemond

p a dilettáns festegetésről,

p a házi muzsikálgatásról is,

p és a gyerekeit sem biztatgatja,

p ha belőle már nem lehet egy új

p Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p

p

p Aki dilettánsként

p kerül, halogat minden

p komoly megmérettetést,

p tehetsége, pályaalkalmassága

p felől káros illúziókba ringatja magát,

p és az iskolamester se rombolja ezt le,

p mert így elesne egy jól tejelő tanítványtól…

p

p

p Aki

p csak addig

p Jézus nagy híve,

p stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik –

p akkor már nyilvánosan megtagadja Őt…

p

p

p Forró szék

p A lelki segítő, aki

p ezt a sokkterápiát választja,

p a rehabilitációs sorstársai

p ráolvassák a „delikvensre”

p hibáit, gyengéit, vétkeit stb. stb.,

p hogy Isten helyett ők törjék össze

p a magáról kialakított hamis képet

p

p

p Aki

p csak azért 

p dicsér fel érdemein

p messze felül, hízelgően,

p kollegát, pályatársat, hogy

p majd - akár duplán is – visszakapja…

p

p

p Aki

p csak

p minden/minden jó könyv

p elolvasása után merné

p majd egyszer - sohanapján –

p a saját eredeti művét is megírni –

p meddő, terméketlen pályát futó…

p

p

p Hiúságból

p nem tudok

p tüntetően vagy

p bölcsen hallgatni,

p nehogy hülyének,

p műveletlennek vagy

p kukának stb. nézzenek

p (József A.: „Okos urak közt

p játszottam a bambát.”)

p

p

p Nem

p tudok

p hallgatni arról,

p amiről nem lehet beszélni,

p mert vagy gyónási titkot őrzök,

p amit kínvallatással sem adhatok ki,

p vagy a tudásom még nem oszthatom,

p mert az most még rossz kézbe kerül,

p vagy olyasmit fejeznék ki verbálisan,

p amit „csak” festeni, táncolni, zenélni lehet…

p

p

p Nem tudok

p tüntetően hallgatni,

p ami olykor a legtöbb,

p mint egy kínvallatásnál,

p vagy egy jutalmat ígérő

p árulkodásra biztatásnál,

p vagy amikor parancsra

p meg kéne tagadnom,

p és mocskolnom

p elvbarátaimat…

p

p

p Akik

p gyógyítás,

p fájdalomenyhítés címén

p kábító hatású szerekkel

p kezelik a haldoklót, vagy

p fölös-káros gépre kapcsolják,

p hogy így ő nem tudjon búcsúzni,

p esetleg még bűnt rendezni stb.,

p de így az emberi méltóságát,

p személyi identitását vesztve

p kómában/biomasszaként

p múljon ki ebből a világból…

p

p

p Aki

p soha nem

p téged segít abban,

p hogy egyedül kelj útra

p és jól igazodjál el és ki

p a szellem birodalmában,

p de magához akar kötni, hogy

p az ő kezét soha ne engedd el,

p és mindig az ő újabb előadását

p kelljen meghallgatnod, másként

p egy elveszett ember leszel…

p Mi nem pótolhatatlanná, de

p sokkal inkább feleslegessé

p akarjuk tenni magunkat!

p

p

p Nem

p tőlünk függ, hogy

p babér- vagy tövis-

p koszorút tesznek-e a fejünkre…

p Nekünk „csak” az a dolgunk, hogy

p szent meggyőződésünket követve

p a legjobb képességünk stb. szerint

p csak jót, szépet, igazat alkossunk…

p Ma ugyanazért még dicsérhetnek,

p amiért már holnap gyalázhatnak…

p

p

p Nem

p titkolva

p „szubjektivitását”:

p fikarcnyit sem enged

p az objektív igazságból,

p nem mondja, hogy ez itt

p csak az én magánvéleményem,

p de ennek ellenkezője is lehet igaz -

p miközben nem tartja magát sem

p tévedhetetlennek, és mindent

p meg is tesz, hogy saját igazát

p cáfolási próbákkal erősítse…

p

p

p Nem

p tiltakoztam,

p nyilvános fórumon

p pl. a szamizdat kiadványok,

p vagy a kiadatlan kéziratok,

p vagy a betiltott könyvek stb.

p elkobzása, elégetése ellen,

p és nem voltam szolidáris

p a politikai üldözöttekkel –

p max. magánbeszélgetésben

p rosszallóan csóváltam fejem…

p

p

p Nem

p tesszük

p a kirakatba

p „celeb” életünket,

p hogy folyamatosan

p beszéljenek rólunk,

p de nem is szégyelljük

p a magánéletünket, sőt!

p Tudjuk, hogy vállaltuk:

p mi üvegházban lakunk…

p

p

p Nem

p tér ki a hitéből,

p se kecsegtető jutalom,

p se fenyegető korbács

p nem térítheti el Útjából -

p így református prédikátorként

p egy hadigálya rabevezőse lesz

p (de nem a római birodalomban,

p hanem már a XVII. századi (!)

p keresztény Magyarországon…)

p

p

p Anatéma

p Nem te, vagyis

p az üldözött vad,

p a szabad préda,

p de a hajtó, a vadász kap

p ún. veszélyességi pótlékot!?

p Ki vagy közösítve, átkozva,

p bárki büntetlen megölhet,

p a fejedre vérdíjat tűztek ki…

p Nem lenne jobb feladni már

p ezt a keserves bujkálást,

p ezt a lélekőrlő illegalitást…!?

p

p

p Nem

p te vagy

p az „ideális” férj,

p családapa, testvér,

p barát, szomszéd stb.

p Mert te mindenekelőtt

p az emberiség barátja vagy…

p A hivatásod van mindenek és

p mindenki előtt – előszeretteidre

p csak a maradék erőd-időd jut…!?

p Nem tudod e kettőt összeegyeztetni?

p

p

p Nem

p tanítalak

p meg tanulni,

p és nem is látod

p ezt érdemesnek,

p mert idejekorán beskatulyáztalak,

p s rosszat/rosszul tanítottam neked,

p így ez csak muszáj kötelességed,

p és ezért is akkora kínszenvedés ez -

p és még te örülsz, hogy mihamarabb

p abbahagyod, és a nyers erődet árulod

p igen olcsón, éhbérért a munkaerő-piacon…

p

p

p Nem

p taktikai okokból,

p kampányszerűen foglalkozunk

p például a szegény/cigánykérdéssel,

p amíg ez jó imázst ad a szakmai és/vagy

p a politikai karrierünkhöz – vagy netán

p a választásokat megelőző időszakban,

p ha már egyszer oly rendszert éltetünk,

p ahol minden polgár szavazat egyet ér…

p

p

p Nem

p takarom

p el az arcom

p és nem változtatom

p el a hangom, ha nyilatkozok

p (nem vagyok egy Anonymus)

p És nem írok névtelen feljelentést,

p és nem álnéven kommentálgatok…

p A honlapomra is kiírom nevem/címem,

p és minden más elérhetőségem…

p

p

p Nem

p rettent

p a szabadság,

p sőt, az igazságot

p keresem, ami még

p szabadabbá is tesz…

p Én nem félek felelni

p minden egyes szavamért,

p tettemért-művemért stb. stb.

p Nem bujkálok névtelenségben,

p álnévvel stb., ha nincs vészhelyzet.

p Nem hárítom a felelősségem másra,

p nem mentegetőzöm a körülményekkel,

p netán bolond/részeg stb. állapotommal…

p

p

p Nem

p tájékoztatlak

p minden lényeges,

p téged érintő dolgokról,

p vagy messze nem teljes-körűen:

p így azután az, amiről te nem tudsz,

p az nem is hiányzik…!? nem is fogod

p tudni, hogy mi mindenről maradsz le,

p mi mindenből maradsz ki… és milyen

p jogokkal/lehetőségekkel nem élsz…

p

p

p

p Nem

p stikában

p a gatyán át,

p de trambulinról vizel

p a közös fürdőmedencébe

p Vagy csak egy csepp mérget

p tölt a pohárba - kútmérgező…

p (a szó szoros/átvitt értelmében)

p

p

p

p Nem

p rejtjük el,

p pláne nem romboljuk,

p nem kótyavetyéljük el stb.

p de gondosan, féltve őrizzük

p természeti és művi értékeinket,

p az anyaföldet és a műemléket,

p a honi tájat és műalkotásokat,

p és riadót fújunk, ha úgy látjuk,

p hogy veszélyben vannak…

p

p

p Csak

p tenned kell

p a Dolgodat,

p rendületlenül,

p megalkuvás nélkül,

p díjat-elismerést nem várva,

p sőt ezektől sokszor tartózkodva:

p ellenállva a hatalom csábításainak…

p Hogy mennyire ébernek kell lenni:

p még az amúgy kikezdhetetlen és

p feddhetetlen Arany János is

p azt írhatta az Epilógus-ban:

p „Pályám bére éget,

p mint Nessus inge” …

p

p

p Az

p örök

p értetlenkedő:

p hisz te csak a kisujjadat

p adtad oda az ördögnek!?

p Te nem szerződtél vele,

p mint például Faust doktor,

p csak egy kicsit álltál szóba,

p és alkudoztál erkölcsben…

p és lám: mégis bedarált…!?

p

p

p Én

p vagyok,

p vagy lehetek

p az a „vén gazember”,

p akit mindenki tolvajnak tart,

p pedig a dzsentri földesuramat

p nem saját zsebre dolgozva csapom be,

p de hogy az ő unokái ne nincstelenként

p kezdjék el a felnőtt életüket… és így

p évekig vállalom a rossz látszatot!

p (lásd Mikszáth kisregényét)

p

p x

Reményik Sándor:

Elégia a humorhoz

Pákh Albert centenáriumára

Humor, te könnyek közt fogant mosoly,

Te fájó lelkek arany egyensúlya,

Kinek szülői: emberszenvedés

És isteni derű,

Ki alacsony élc, nyers tréfa fölött

A komikumnak tiszta csúcsán állasz

És Janus-arcod kétfele tekint:

A vígjátékra s a tragédiára, -

Köszöntelek.

.

S köszöntöm százesztendős lovagod,

A nagyok között nem éppen kicsit,

Ki tarsolyában téged hordozott

Rögös útján - a Tátra tövétől

Egész a Kerepesi-temetőig.

Ő nemzetének Napszámosa volt,

Napszámba' nagy. Sok fény rá nem esett

Annál több fény áradt belőle ki.

.

Humor, humor te, - az Ő humora! -

Képzeljétek csak el, hogy mit jelent:

Megnevettetni egy alélt királylányt,

Egy halvány, beteg, fásult nemzetet!

Feloldani a kétségbeesést,

A tehetetlen harag kínjait,

A robbanásig megfeszült erőt!

Egy mosolygásban feloldani mind!

Ezt tette Ő.

S mosolya ritkán volt keserű villám,

Inkább volt engesztelő napsütés.

.

Pedig halálos kórral küszködött

Ő is, mint nemzete.

És nemzetére betegen mosolygott,

De mosolya nem volt beteg mosoly.

Mások mindvégig káromolnak tán,

Vagy síránkoznak, vagy ömlengenek.

Ő, a derék - mosolygott mindhalálig.

.

Köszöntelek humor!

S köszöntöm százesztendős lovagod,

Ki vérszerint volt rokonom nekem

S szellem szerint is talán - egy kicsit.

Ó, de én messze, messze elhajoltam,

Egészen az elégia felé.

.

Vigasztalni is árva népemet:

Nem merítek a derű tengeréből,

Hogy meríthetnék abból, ami nincs!

Én vigasztalni úgy tudom csak Őt,

Ha komor arcát önmagamra öltöm,

Hadd lássa rajtam végzetbarázdálta,

Sorsfelszántotta zordon önmagát.

.

Humor, én mostan a Te lábaidhoz

És hű lovagod lábához teszem

A lelkemet: ezt az elégiát.

1923 június

Tóth Árpád

AZ OLVASÓHOZ

Ludas Matyit mindenki ismeri,

Híre hetedhét országot bejárt,

Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni

Jókedvvel jól ellátta a baját;

A dölyfös úr nem fért már a bőrében,

S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,

Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen

Háromszorosan veri kenden vissza!

Pöffeszkedő népség akad ma is,

Ki dölyffel magát feltolni meri,

A feje üres, a mája hamis,

S a jóízlést gőggel arcul veri;

Nem addig a! Szóljunk oda nekik

Sorjában, hogy magát el egy se bízza;

Hallja az úr! ha illetlenkedik,

Háromszor veri kenden Matyi vissza!

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,

Fogadd szívedre, nyájas olvasó,

Az út, amelyen jár, egyenes út,

S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;

Jókedvét, mint derüs, arany vetést

Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta

Humort, e harsány, zengő nevetést

Szívetek százszorozva verje vissza!

*

p 2

p

p

p Nem

p rombolom le

p a káros illúziókat,

p (Nagymagyarország=menny)

p ami hosszabb távon támadó

p háborúba, és mészárszékre

p visz-vitet ifjakat, család-apákat,

p akik után özvegyek és árvák sírnak,

p és egy kirabolt-leigázott ország marad…

p

p

p Nem

p rakom helyre,

p nem korrigálom

p az ízlésficamokat

p mondván, hogy az ízlések

p és pofonok különbözőek…

p Meg se próbálom érvekkel

p meggyőzni a „befogadókat”,

p hogy mennyire nem mindegy:

p egy giccsben, avantgárd blöffben,

p vagy egy pl. egy Csontváry képben

p talál műélvezetet és ön/honismeretet…

p

p

p Nem oly

p becses az irhád,

p hogy érett fővel

p szótlanul kibírnád

p a szellemi és/vagy

p gazdasági stb. rabságot!

p Ki kell mondani az igazat,

p akkor is, ha ezért betörik a fejed…

p És akkor is, ha ezért pont azok,

p akikért ezt te megteszed

p akár hülyének is néznek…

p

p

p Nem

p nyugodhatunk,

p amíg a szellem napsugara

p nem süt be minden ház ablakába…

p Azon vagyunk, hogy csak alkalmas,

p és elhivatott emberek tanítsanak és

p neveljenek az óvodában, iskolában,

p és így majd a legfontosabb helyen,

p a családokban is… És hogy bölcseleti,

p vallási, irodalmi, művészeti műveink

p a lehető legközérthetőbbek legyenek…

p

p

p Nem

p nagymellénnyel

p papol a „bűnösnek”,

p amitől a „delikvens”

p csak kisebbnek érzi magát,

p és a menekülési utat keresi –

p de önsegítő csoportot szervez,

p ahol a „bűnösök”, „betegek”

p sorstársi empátiával

p magukon segítenek…

p

p

p Ha

p Jézus

p a mestere,

p akkor őt se kerülik,

p de közelítik a bűnösök,

p mert csak a bűnt ítéli el,

p de a bűnösnek megbocsát,

p ahogy a parázna asszonynak is:

p nem áll be a megkövezők közé,

p sőt elbocsátja: menj szabadon,

p de többet ne vétkezz…

p

p

p

p Felfedezteti

p az embertársaival,

p hogy a népmese-kincsünk

p nem arra való, hogy a kicsiknek

p erkölcsi prédikációkat tartsunk velük,

p pl. a lebutított „Jótett helyébe jót várj”

p igazságot szimplifikálva, amit majd

p felnőve megmosolyognak. De ebben

p van „elrejtve” a mi „Ószövetségünk” …

p

p

p Aki

p maga,

p mint szülő

p olvas ugyan

p népmesét a gyerekének,

p de maga is csak dajkamesének,

p sőt netán csacskaságnak tartja,

p és ezt a gyerek előtt hiába is leplezi,

p hogy van táltosparipa és ő parazsat eszik,

p és ráadásul oly gyors, mint a gondolat,

p és hogy egy szegénylegényből király lehet…

p

p

p Aki

p maga

p sem érti,

p ezért nem is

p tudja megértetni,

p hogy a népmeséink

p milyen ősi, kipróbált

p alapos bölcsességet tartalmaznak,

p aminek megértése-elsajátítása nélkül

p elképzelhetetlen, hogy mi itt és most

p teljesértékű, vagyis boldog életet éljünk…

p Ő inkább posztmodern filozófusokat tanít,

p akikből sok munkával kevés bányászható ki…

p

p

p Aki

p fogyatékos,

p mert csak a fogalmi

p nyelvet ismeri-tiszteli,

p és nem is képes a magvas,

p de igen elvont igazságait

p a hallgatósághoz is igazítva

p példabeszédekkel illusztrálni,

p vagy azt másként ábrázolni,

p konkrét példákkal megértetni

p illetve életképben elképzeltetni…

p

p

p Nem

p mond nemet –

p nem tud válogatni

p felkérések, megbízatások között,

p mert ő csak bevétel-maximalizáló.

p Így nem csak elaprózza, amortizálja magát,

p de méltatlan/ön-lejárató feladatokat is vállal.

p Ugyanakkor kevés honoráriumért/gázsiért

p már nem megy el abba a kisfaluba, ahol

p szegények szomjaznak az igazra/szépre…

p

p

p Aki

p maga előtt

p az egyszerűsítés

p varázsigéjét lobogtatva

p vagy szimplifikálja vagy

p épp bonyolítja a dolgokat,

p és így magát az életünket…

p

p

p Aki

p magánéletünk

p egyre több területét

p teszi központból ellenőrizhetővé…

p Mobil lehallgató, lakásfigyelő tévé,

p közterületi kamrák, FB adatgyűjtés,

p banki fizetések követése, a szabad

p készpénzhasználat korlátozása stb. -

p Pedig ő úgymond szabadságfok-növelő…

p

p

p Aki

p kidolgozza

p és alkalmazza

p azt a paternalista rendszert,

p amiben az atyáskodó állambácsi

p mindenkit folyamatosan pontoz

p a saját elvárásai-normái szerint,

p és akinek sok a rosszpontja,

p azt önkényesen „bünteti” …

p

p

p Nem

p minden

p álomfejtő

p egy zsidó József,

p (akiből, az idegen rabból

p az ország első embere lesz,

p aki kifosztja az ország ősi népét,

p és nyakukra hozza a rokonságát,

p akiknek előtte kegyesen megbocsát…

p …és őbelőle csinál a mai, agymosott

p pap egy proto-keresztény példaképet)

p sokan ott rohadnak meg a tömlöcben,

p ahova koncepciós ítélet miatt kerültek…

p

p

p Nem

p akarok/merek

p leereszkedni az alvilágba,

p fentről, a kávéházból „tudósítok”

p Vagy legfeljebb az örömlányok közé,

p de a honismereti-szereteti falujárás,

p és/vagy a népi kultúra gyűjtése

p örökre távol marad tőlem…

p

p

p Nem

p másokat

p zaklat, hogy gyónjon,

p de mindig készen áll,

p és megbízhatóan őrzi azt,

p ami így a tudomására jut –

p Ő papként elöl jár és kiáll…!

p

p

p Aki

p a közösség ellen

p elkövetett bűneit

p nem a gyóntatófülke magányában,

p de nagy nyilvánosság előtt vallja be…

p És nem akarja e fájdalmas műtétet

p azzal könnyen megúszni, hogy ezt majd

p a szabadkőművesek ellene fordíthatják…

p

p

p Nem

p lehetnek

p olyan titkaid,

p mint netán más

p közönséges halandónak

p amivel te magad esetleg

p itt-most/bármikor zsarolható lennél –

p minél előbb át kell esni a vallomáson,

p hogy megelőzd: a bűnöd más olvassa rád,

p vagy ebben a fenyegetettségben tartva

p újabb bűnökre vehessen rá…

p

p

p Nem

p magyar(os)

p vendégbarát

p vendéglátóként,

p vendégszeretőként

p konzervet, moslékot stb. kínálok?

p Még az idegen vándort is fogadom.

p Nem bánok úgy a vendéggel, mint

p ingyen-konyhára jött koldussal…

p Nem szabok feltételeket: imádkozz…

p Nem a maradékot, de a javát kínálom.

p Olykor még a saját szájamtól vonom el…

p stb.

p

p

p Aki

p azt tanítja,

p arra neveli

p gyerekét-diákját,

p hogy nem lehet elég óvatos,

p ha idegent fogad be házába,

p mert lám mire figyelmeztet

p a közmondás is: Fogadd be

p a tótot, és kitúr a házadból!

p És akkor jöhet Tartuffe…

p Nem kellő éberségre

p és jogos önvédelemre,

p de beteges gyanakvásra,

p sőt idegengyűlöletre képez ki…

p

p

p Nem

p létcél,

p hogy hős,

p vértanú légy -

p nagyon ritka lehet,

p ha van egyáltalán,

p olyan alkalom,

p hogy te magadat

p nyilvánosan elégeted…!

p De soha nem zárhatod ki,

p hogy ha nem alkuszol meg,

p és a zsarnok kényszerít,

p akkor ez lehet a vége…

p

p

p Nem

p kötünk bele

p külsőségekbe,

p az imaformákba stb.,

p ha azt látjuk, hogy a vízen jár!

p Szélső esetben még az is lehet,

p hogy nem áldás, de átok jön ki a száján,

p de a lelkében, a szándékában az előbbi van

p (lásd pl.: Vörösmarty: A szent ember c. versét)

p

p

p Nem

p kötöztetted ki

p magad az árbochoz,

p mint ahogy Odüsszeusz,

p és így egyszer s mindekorra

p ott ragadtál a szirénszigeten…

p (az „iskolában”, szektában stb.)

p Vagy te is betömetted a füled,

p ezért így meg sem hallhattad

p a szellemi kihívó-izgató stb.

p ún. szirénhangokat…

p

p

p Nem

p könnyű

p magadban

p legyőzni az autodidakta

p ún. kisebbrendűségi érzését,

p amit a diplomás, „avatott” stb.

p pályatársak igyekeznek is erősíteni,

p mert féltik tőled a vajas kenyerüket,

p és mert a tehetségeddel megvilágítod

p az ő középszerűségüket, avultságukat stb.

p

p

p Nem

p korlátolt,

p de teljes

p erkölcsi-anyagi

p felelősséggel tartozol

p minden egyes baklövésért,

p például minden egyes téves

p amputációért, láblevágásért!?

p Minden irreverzibilis károkozásért,

p ami jelentős-végleges életminősőség-

p romlást okoz a benned bízó paciensnek…

p (Magyarország élen jár a ki tudja milyen

p részben fölös-káros végtag eltávolításban,

p amiben a kórház anyagi érdekeltsége is ludas…)

p

p

p Naiv

p idealistának

p hiszed pályatársaidat is,

p mint az ún. szellemi fogyatékosok…!?

p Abban a hitben működsz, mintha mindenki,

p pl. minden tudós az emberiség jobblétét szolgáló

p igazságok kutatásán/közkinccsé tételén dolgozna.

p És ha előbb-utóbb rájössz, hogy nagyon nem így van,

p akkor feladod, és rezignáltan-cinikusan félreállsz…!?

p

p

p Naiv,

p felvilágosító attitűddel,

p vagy a pokollal riogatva

p térítgetem az utcalányokat,

p és nagyon zokon veszem, ha

p ők ezt nem segítségnek veszik,

p de pont bennem látják ellenségüket,

p aki itt és most meg akarja fosztani őket

p ettől a biztos és igen jó megélhetéstől…

p

p

p Komparatív

p Nagyvilági kitekintést,

p és így összehasonlítási

p alapot ad annak megítéléséhez,

p hogy hogyan élnek másutt, mások,

p hogy más országokhoz/nemzetekhez képest

p hogyan állnak most a mi életminőség mutatóink.

p Anyagi, erkölcsi, egészségügyi stb. életszínvonal…

p Hol, mennyire és miért boldogabbak az emberek…

p

p

p x

Heltai Jenő:

A humorista

A humorista olyan ember,

ki humort űz szakértelemmel,

fején kalappal, vagy anélkül

humorizál, míg belekékül.

Fején anélkül, vagy kalappal

humort bocsát ki éjjel-nappal,

van ezer élce, adomája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Midőn a humorista reggel

tizenkét óra tájban felkel,

azonnal egy kis cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

kissé a kávéházba elmén,

ujjal mutatnak ott reája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A kávéházban megebédel,

s ha elkészült a feketével,

folytatja azt a humoreszket,

amelybe reggel belekezdett.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

egy másik kávéházba elmén,

hol asztaltársasága várja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Rosszkedvüen, morogva lép be,

mert nem jut semmi az eszébe,

hanem azért új cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Ahogy az élclapokban festik,

a tollat rágja késő estig

és fáj a gyomra, fáj a mája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

most végre vacsorázni elmén,

utána ismét cikket forral,

és nyakonönti friss humorral.

Az agya zúg, a keze reszket,

míg azt a rongyos humoreszket

az agya mélyéből kivájja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A vacsorát, hogy befejezte,

egy újabb kávéházba kezd be,

még egy utolsó cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Kell a humor reggelre, holnap

a sok-sok nyájas olvasónak,

ki a kávéhoz megkivánja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

És átkozódva, nyögve, sírva,

éjfélig végre meg is írja.

A cikk, mit reggel óta forral,

most le van öntve friss humorral.

Örvendve tolla győzedelmén,

egy végső kávéházba elmén,

pilláit ott álomra zárja…

Jóságos ég, be ronda pálya!



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.

.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…

.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.

