Eugéniusz:
Írástudók/elitek hivatása,
pokoljárása és árulása – II.
Az ún. elit erény- és bűnlajstroma
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Kosztolányi Dezső
ESTI KORNÉL ÉNEKE
Indulj dalom,
bátor dalom,
sápadva nézze röptöd,
aki nyomodba köpköd:
a fájdalom.
.
Az életen, a szinten,
a fénybe kell kerengni,
légy mint a minden,
te semmi.
.
Ne mondd te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se,
ne mondd, mi fáj tenéked,
ne kérj vigaszt se.
Légy mint a fű-fa, élő,
csoda és megcsodáló,
titkát ki-nem-beszélő,
röpülő, meg-nem-álló.
.
Légy az, ami a bölcs kéj
fölhámja, a gyümölcshéj
remek ruhája, zöld szín
fán, tengeren a fölszín:
mélységek látszata.
.
No fuss a kerge széllel,
cikázva, szerteszéjjel,
ki és be, nappal-éjjel
s mindent, mi villan és van,
érj el.
Tárgyalj bolond szeszéllyel,
komázz halál-veszéllyel
s kacagd ki azt a buzgót,
kinek a mély kell.
.
Mit hoz neked a búvár,
ha fölbukik a habból?
Kezébe szomorú sár,
ezt hozza néked abból.
Semmit se lát, ha táncol
fényes vizek varázsa,
lenn nyög, botol a lánctól,
kesztyűje, mint a mázsa,
fontoskodó-komoly fagy
dagadt üvegszemébe.
Minden búvárnak oly nagy
a képe.
.
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
Ó, szent bohóc-üresség,
sziven a hetyke festék,
hogy a sebet nevessék,
mikor vérző-heges még,
ó, hős, kit a halál-arc
rémétől elföd egy víg
álarc,
ó, jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő,
mely zsongít, úgy csitít el,
tréfázva mímel
s a jajra csap a legszebb
rímmel.
.
A céda életet fesd,
azt, ami vagy te, tettesd,
királyi ösztönöddel
ismersz-e még felettest?
Az únt anyag meredt-rest
súlyát nevetve lökd el
s a béna, megvetett test
bukásait a szellem
tornáival feledtesd.
.
Hát légy üres te s könnyű,
könnyű, örökre-játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével, mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert - isten engem - én is,
én is csak addig élek.
.
Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi szinben,
légy mint a semmi,
te minden.
1933
p 1
p
p Aki
p meg-
p vesztegethetetlen –
p szent meggyőződésétől,
p rendelt útjától, küldetésétől
p nem térít el/le sem korbács, sem mézesmadzag…
p sem fenyegetés, mellőzés, szilencium, börtön stb.,
p sem lekenyerezés, díjazás, cím-rang, futtatás stb.
p
p
p Aki
p előre
p megfontoltan, folytonosan
p be nem tartható szabályokkal
p gyárt alkalmazottjaiban bűntudatot,
p hogy így mindig ő támadhasson és ők
p így védekezésre kényszerüljenek…
p
p
p Aki
p végleg lemond
p a dilettáns festegetésről,
p a házi muzsikálgatásról is,
p és a gyerekeit sem biztatgatja,
p ha belőle már nem lehet egy új
p Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.
p
p
p Aki dilettánsként
p kerül, halogat minden
p komoly megmérettetést,
p tehetsége, pályaalkalmassága
p felől káros illúziókba ringatja magát,
p és az iskolamester se rombolja ezt le,
p mert így elesne egy jól tejelő tanítványtól…
p
p
p Aki
p csak addig
p Jézus nagy híve,
p stréber tanítványa és barátja,
p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik –
p akkor már nyilvánosan megtagadja Őt…
p
p
p Forró szék
p A lelki segítő, aki
p ezt a sokkterápiát választja,
p a rehabilitációs sorstársai
p ráolvassák a „delikvensre”
p hibáit, gyengéit, vétkeit stb. stb.,
p hogy Isten helyett ők törjék össze
p a magáról kialakított hamis képet
p
p
p Aki
p csak azért
p dicsér fel érdemein
p messze felül, hízelgően,
p kollegát, pályatársat, hogy
p majd - akár duplán is – visszakapja…
p
p
p Aki
p csak
p minden/minden jó könyv
p elolvasása után merné
p majd egyszer - sohanapján –
p a saját eredeti művét is megírni –
p meddő, terméketlen pályát futó…
p
p
p Hiúságból
p nem tudok
p tüntetően vagy
p bölcsen hallgatni,
p nehogy hülyének,
p műveletlennek vagy
p kukának stb. nézzenek
p (József A.: „Okos urak közt
p játszottam a bambát.”)
p
p
p Nem
p tudok
p hallgatni arról,
p amiről nem lehet beszélni,
p mert vagy gyónási titkot őrzök,
p amit kínvallatással sem adhatok ki,
p vagy a tudásom még nem oszthatom,
p mert az most még rossz kézbe kerül,
p vagy olyasmit fejeznék ki verbálisan,
p amit „csak” festeni, táncolni, zenélni lehet…
p
p
p Nem tudok
p tüntetően hallgatni,
p ami olykor a legtöbb,
p mint egy kínvallatásnál,
p vagy egy jutalmat ígérő
p árulkodásra biztatásnál,
p vagy amikor parancsra
p meg kéne tagadnom,
p és mocskolnom
p elvbarátaimat…
p
p
p Akik
p gyógyítás,
p fájdalomenyhítés címén
p kábító hatású szerekkel
p kezelik a haldoklót, vagy
p fölös-káros gépre kapcsolják,
p hogy így ő nem tudjon búcsúzni,
p esetleg még bűnt rendezni stb.,
p de így az emberi méltóságát,
p személyi identitását vesztve
p kómában/biomasszaként
p múljon ki ebből a világból…
p
p
p Aki
p soha nem
p téged segít abban,
p hogy egyedül kelj útra
p és jól igazodjál el és ki
p a szellem birodalmában,
p de magához akar kötni, hogy
p az ő kezét soha ne engedd el,
p és mindig az ő újabb előadását
p kelljen meghallgatnod, másként
p egy elveszett ember leszel…
p Mi nem pótolhatatlanná, de
p sokkal inkább feleslegessé
p akarjuk tenni magunkat!
p
p
p Nem
p tőlünk függ, hogy
p babér- vagy tövis-
p koszorút tesznek-e a fejünkre…
p Nekünk „csak” az a dolgunk, hogy
p szent meggyőződésünket követve
p a legjobb képességünk stb. szerint
p csak jót, szépet, igazat alkossunk…
p Ma ugyanazért még dicsérhetnek,
p amiért már holnap gyalázhatnak…
p
p
p Nem
p titkolva
p „szubjektivitását”:
p fikarcnyit sem enged
p az objektív igazságból,
p nem mondja, hogy ez itt
p csak az én magánvéleményem,
p de ennek ellenkezője is lehet igaz -
p miközben nem tartja magát sem
p tévedhetetlennek, és mindent
p meg is tesz, hogy saját igazát
p cáfolási próbákkal erősítse…
p
p
p Nem
p tiltakoztam,
p nyilvános fórumon
p pl. a szamizdat kiadványok,
p vagy a kiadatlan kéziratok,
p vagy a betiltott könyvek stb.
p elkobzása, elégetése ellen,
p és nem voltam szolidáris
p a politikai üldözöttekkel –
p max. magánbeszélgetésben
p rosszallóan csóváltam fejem…
p
p
p Nem
p tesszük
p a kirakatba
p „celeb” életünket,
p hogy folyamatosan
p beszéljenek rólunk,
p de nem is szégyelljük
p a magánéletünket, sőt!
p Tudjuk, hogy vállaltuk:
p mi üvegházban lakunk…
p
p
p Nem
p tér ki a hitéből,
p se kecsegtető jutalom,
p se fenyegető korbács
p nem térítheti el Útjából -
p így református prédikátorként
p egy hadigálya rabevezőse lesz
p (de nem a római birodalomban,
p hanem már a XVII. századi (!)
p keresztény Magyarországon…)
p
p
p Anatéma
p Nem te, vagyis
p az üldözött vad,
p a szabad préda,
p de a hajtó, a vadász kap
p ún. veszélyességi pótlékot!?
p Ki vagy közösítve, átkozva,
p bárki büntetlen megölhet,
p a fejedre vérdíjat tűztek ki…
p Nem lenne jobb feladni már
p ezt a keserves bujkálást,
p ezt a lélekőrlő illegalitást…!?
p
p
p Nem
p te vagy
p az „ideális” férj,
p családapa, testvér,
p barát, szomszéd stb.
p Mert te mindenekelőtt
p az emberiség barátja vagy…
p A hivatásod van mindenek és
p mindenki előtt – előszeretteidre
p csak a maradék erőd-időd jut…!?
p Nem tudod e kettőt összeegyeztetni?
p
p
p Nem
p tanítalak
p meg tanulni,
p és nem is látod
p ezt érdemesnek,
p mert idejekorán beskatulyáztalak,
p s rosszat/rosszul tanítottam neked,
p így ez csak muszáj kötelességed,
p és ezért is akkora kínszenvedés ez -
p és még te örülsz, hogy mihamarabb
p abbahagyod, és a nyers erődet árulod
p igen olcsón, éhbérért a munkaerő-piacon…
p
p
p Nem
p taktikai okokból,
p kampányszerűen foglalkozunk
p például a szegény/cigánykérdéssel,
p amíg ez jó imázst ad a szakmai és/vagy
p a politikai karrierünkhöz – vagy netán
p a választásokat megelőző időszakban,
p ha már egyszer oly rendszert éltetünk,
p ahol minden polgár szavazat egyet ér…
p
p
p Nem
p takarom
p el az arcom
p és nem változtatom
p el a hangom, ha nyilatkozok
p (nem vagyok egy Anonymus)
p És nem írok névtelen feljelentést,
p és nem álnéven kommentálgatok…
p A honlapomra is kiírom nevem/címem,
p és minden más elérhetőségem…
p
p
p Nem
p rettent
p a szabadság,
p sőt, az igazságot
p keresem, ami még
p szabadabbá is tesz…
p Én nem félek felelni
p minden egyes szavamért,
p tettemért-művemért stb. stb.
p Nem bujkálok névtelenségben,
p álnévvel stb., ha nincs vészhelyzet.
p Nem hárítom a felelősségem másra,
p nem mentegetőzöm a körülményekkel,
p netán bolond/részeg stb. állapotommal…
p
p
p Nem
p tájékoztatlak
p minden lényeges,
p téged érintő dolgokról,
p vagy messze nem teljes-körűen:
p így azután az, amiről te nem tudsz,
p az nem is hiányzik…!? nem is fogod
p tudni, hogy mi mindenről maradsz le,
p mi mindenből maradsz ki… és milyen
p jogokkal/lehetőségekkel nem élsz…
p
p
p
p Nem
p stikában
p a gatyán át,
p de trambulinról vizel
p a közös fürdőmedencébe
p Vagy csak egy csepp mérget
p tölt a pohárba - kútmérgező…
p (a szó szoros/átvitt értelmében)
p
p
p
p Nem
p rejtjük el,
p pláne nem romboljuk,
p nem kótyavetyéljük el stb.
p de gondosan, féltve őrizzük
p természeti és művi értékeinket,
p az anyaföldet és a műemléket,
p a honi tájat és műalkotásokat,
p és riadót fújunk, ha úgy látjuk,
p hogy veszélyben vannak…
p
p
p Csak
p tenned kell
p a Dolgodat,
p rendületlenül,
p megalkuvás nélkül,
p díjat-elismerést nem várva,
p sőt ezektől sokszor tartózkodva:
p ellenállva a hatalom csábításainak…
p Hogy mennyire ébernek kell lenni:
p még az amúgy kikezdhetetlen és
p feddhetetlen Arany János is
p azt írhatta az Epilógus-ban:
p „Pályám bére éget,
p mint Nessus inge” …
p
p
p Az
p örök
p értetlenkedő:
p hisz te csak a kisujjadat
p adtad oda az ördögnek!?
p Te nem szerződtél vele,
p mint például Faust doktor,
p csak egy kicsit álltál szóba,
p és alkudoztál erkölcsben…
p és lám: mégis bedarált…!?
p
p
p Én
p vagyok,
p vagy lehetek
p az a „vén gazember”,
p akit mindenki tolvajnak tart,
p pedig a dzsentri földesuramat
p nem saját zsebre dolgozva csapom be,
p de hogy az ő unokái ne nincstelenként
p kezdjék el a felnőtt életüket… és így
p évekig vállalom a rossz látszatot!
p (lásd Mikszáth kisregényét)
p
p x
Reményik Sándor:
Elégia a humorhoz
Pákh Albert centenáriumára
Humor, te könnyek közt fogant mosoly,
Te fájó lelkek arany egyensúlya,
Kinek szülői: emberszenvedés
És isteni derű,
Ki alacsony élc, nyers tréfa fölött
A komikumnak tiszta csúcsán állasz
És Janus-arcod kétfele tekint:
A vígjátékra s a tragédiára, -
Köszöntelek.
.
S köszöntöm százesztendős lovagod,
A nagyok között nem éppen kicsit,
Ki tarsolyában téged hordozott
Rögös útján - a Tátra tövétől
Egész a Kerepesi-temetőig.
Ő nemzetének Napszámosa volt,
Napszámba' nagy. Sok fény rá nem esett
Annál több fény áradt belőle ki.
.
Humor, humor te, - az Ő humora! -
Képzeljétek csak el, hogy mit jelent:
Megnevettetni egy alélt királylányt,
Egy halvány, beteg, fásult nemzetet!
Feloldani a kétségbeesést,
A tehetetlen harag kínjait,
A robbanásig megfeszült erőt!
Egy mosolygásban feloldani mind!
Ezt tette Ő.
S mosolya ritkán volt keserű villám,
Inkább volt engesztelő napsütés.
.
Pedig halálos kórral küszködött
Ő is, mint nemzete.
És nemzetére betegen mosolygott,
De mosolya nem volt beteg mosoly.
Mások mindvégig káromolnak tán,
Vagy síránkoznak, vagy ömlengenek.
Ő, a derék - mosolygott mindhalálig.
.
Köszöntelek humor!
S köszöntöm százesztendős lovagod,
Ki vérszerint volt rokonom nekem
S szellem szerint is talán - egy kicsit.
Ó, de én messze, messze elhajoltam,
Egészen az elégia felé.
.
Vigasztalni is árva népemet:
Nem merítek a derű tengeréből,
Hogy meríthetnék abból, ami nincs!
Én vigasztalni úgy tudom csak Őt,
Ha komor arcát önmagamra öltöm,
Hadd lássa rajtam végzetbarázdálta,
Sorsfelszántotta zordon önmagát.
.
Humor, én mostan a Te lábaidhoz
És hű lovagod lábához teszem
A lelkemet: ezt az elégiát.
1923 június
Tóth Árpád
AZ OLVASÓHOZ
Ludas Matyit mindenki ismeri,
Híre hetedhét országot bejárt,
Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni
Jókedvvel jól ellátta a baját;
A dölyfös úr nem fért már a bőrében,
S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,
Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen
Háromszorosan veri kenden vissza!
Pöffeszkedő népség akad ma is,
Ki dölyffel magát feltolni meri,
A feje üres, a mája hamis,
S a jóízlést gőggel arcul veri;
Nem addig a! Szóljunk oda nekik
Sorjában, hogy magát el egy se bízza;
Hallja az úr! ha illetlenkedik,
Háromszor veri kenden Matyi vissza!
Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,
Fogadd szívedre, nyájas olvasó,
Az út, amelyen jár, egyenes út,
S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;
Jókedvét, mint derüs, arany vetést
Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta
Humort, e harsány, zengő nevetést
Szívetek százszorozva verje vissza!
*
p 2
p
p
p Nem
p rombolom le
p a káros illúziókat,
p (Nagymagyarország=menny)
p ami hosszabb távon támadó
p háborúba, és mészárszékre
p visz-vitet ifjakat, család-apákat,
p akik után özvegyek és árvák sírnak,
p és egy kirabolt-leigázott ország marad…
p
p
p Nem
p rakom helyre,
p nem korrigálom
p az ízlésficamokat
p mondván, hogy az ízlések
p és pofonok különbözőek…
p Meg se próbálom érvekkel
p meggyőzni a „befogadókat”,
p hogy mennyire nem mindegy:
p egy giccsben, avantgárd blöffben,
p vagy egy pl. egy Csontváry képben
p talál műélvezetet és ön/honismeretet…
p
p
p Nem oly
p becses az irhád,
p hogy érett fővel
p szótlanul kibírnád
p a szellemi és/vagy
p gazdasági stb. rabságot!
p Ki kell mondani az igazat,
p akkor is, ha ezért betörik a fejed…
p És akkor is, ha ezért pont azok,
p akikért ezt te megteszed
p akár hülyének is néznek…
p
p
p Nem
p nyugodhatunk,
p amíg a szellem napsugara
p nem süt be minden ház ablakába…
p Azon vagyunk, hogy csak alkalmas,
p és elhivatott emberek tanítsanak és
p neveljenek az óvodában, iskolában,
p és így majd a legfontosabb helyen,
p a családokban is… És hogy bölcseleti,
p vallási, irodalmi, művészeti műveink
p a lehető legközérthetőbbek legyenek…
p
p
p Nem
p nagymellénnyel
p papol a „bűnösnek”,
p amitől a „delikvens”
p csak kisebbnek érzi magát,
p és a menekülési utat keresi –
p de önsegítő csoportot szervez,
p ahol a „bűnösök”, „betegek”
p sorstársi empátiával
p magukon segítenek…
p
p
p Ha
p Jézus
p a mestere,
p akkor őt se kerülik,
p de közelítik a bűnösök,
p mert csak a bűnt ítéli el,
p de a bűnösnek megbocsát,
p ahogy a parázna asszonynak is:
p nem áll be a megkövezők közé,
p sőt elbocsátja: menj szabadon,
p de többet ne vétkezz…
p
p
p
p Felfedezteti
p az embertársaival,
p hogy a népmese-kincsünk
p nem arra való, hogy a kicsiknek
p erkölcsi prédikációkat tartsunk velük,
p pl. a lebutított „Jótett helyébe jót várj”
p igazságot szimplifikálva, amit majd
p felnőve megmosolyognak. De ebben
p van „elrejtve” a mi „Ószövetségünk” …
p
p
p Aki
p maga,
p mint szülő
p olvas ugyan
p népmesét a gyerekének,
p de maga is csak dajkamesének,
p sőt netán csacskaságnak tartja,
p és ezt a gyerek előtt hiába is leplezi,
p hogy van táltosparipa és ő parazsat eszik,
p és ráadásul oly gyors, mint a gondolat,
p és hogy egy szegénylegényből király lehet…
p
p
p Aki
p maga
p sem érti,
p ezért nem is
p tudja megértetni,
p hogy a népmeséink
p milyen ősi, kipróbált
p alapos bölcsességet tartalmaznak,
p aminek megértése-elsajátítása nélkül
p elképzelhetetlen, hogy mi itt és most
p teljesértékű, vagyis boldog életet éljünk…
p Ő inkább posztmodern filozófusokat tanít,
p akikből sok munkával kevés bányászható ki…
p
p
p Aki
p fogyatékos,
p mert csak a fogalmi
p nyelvet ismeri-tiszteli,
p és nem is képes a magvas,
p de igen elvont igazságait
p a hallgatósághoz is igazítva
p példabeszédekkel illusztrálni,
p vagy azt másként ábrázolni,
p konkrét példákkal megértetni
p illetve életképben elképzeltetni…
p
p
p Nem
p mond nemet –
p nem tud válogatni
p felkérések, megbízatások között,
p mert ő csak bevétel-maximalizáló.
p Így nem csak elaprózza, amortizálja magát,
p de méltatlan/ön-lejárató feladatokat is vállal.
p Ugyanakkor kevés honoráriumért/gázsiért
p már nem megy el abba a kisfaluba, ahol
p szegények szomjaznak az igazra/szépre…
p
p
p Aki
p maga előtt
p az egyszerűsítés
p varázsigéjét lobogtatva
p vagy szimplifikálja vagy
p épp bonyolítja a dolgokat,
p és így magát az életünket…
p
p
p Aki
p magánéletünk
p egyre több területét
p teszi központból ellenőrizhetővé…
p Mobil lehallgató, lakásfigyelő tévé,
p közterületi kamrák, FB adatgyűjtés,
p banki fizetések követése, a szabad
p készpénzhasználat korlátozása stb. -
p Pedig ő úgymond szabadságfok-növelő…
p
p
p Aki
p kidolgozza
p és alkalmazza
p azt a paternalista rendszert,
p amiben az atyáskodó állambácsi
p mindenkit folyamatosan pontoz
p a saját elvárásai-normái szerint,
p és akinek sok a rosszpontja,
p azt önkényesen „bünteti” …
p
p
p Nem
p minden
p álomfejtő
p egy zsidó József,
p (akiből, az idegen rabból
p az ország első embere lesz,
p aki kifosztja az ország ősi népét,
p és nyakukra hozza a rokonságát,
p akiknek előtte kegyesen megbocsát…
p …és őbelőle csinál a mai, agymosott
p pap egy proto-keresztény példaképet)
p sokan ott rohadnak meg a tömlöcben,
p ahova koncepciós ítélet miatt kerültek…
p
p
p Nem
p akarok/merek
p leereszkedni az alvilágba,
p fentről, a kávéházból „tudósítok”
p Vagy legfeljebb az örömlányok közé,
p de a honismereti-szereteti falujárás,
p és/vagy a népi kultúra gyűjtése
p örökre távol marad tőlem…
p
p
p Nem
p másokat
p zaklat, hogy gyónjon,
p de mindig készen áll,
p és megbízhatóan őrzi azt,
p ami így a tudomására jut –
p Ő papként elöl jár és kiáll…!
p
p
p Aki
p a közösség ellen
p elkövetett bűneit
p nem a gyóntatófülke magányában,
p de nagy nyilvánosság előtt vallja be…
p És nem akarja e fájdalmas műtétet
p azzal könnyen megúszni, hogy ezt majd
p a szabadkőművesek ellene fordíthatják…
p
p
p Nem
p lehetnek
p olyan titkaid,
p mint netán más
p közönséges halandónak
p amivel te magad esetleg
p itt-most/bármikor zsarolható lennél –
p minél előbb át kell esni a vallomáson,
p hogy megelőzd: a bűnöd más olvassa rád,
p vagy ebben a fenyegetettségben tartva
p újabb bűnökre vehessen rá…
p
p
p Nem
p magyar(os)
p vendégbarát
p vendéglátóként,
p vendégszeretőként
p konzervet, moslékot stb. kínálok?
p Még az idegen vándort is fogadom.
p Nem bánok úgy a vendéggel, mint
p ingyen-konyhára jött koldussal…
p Nem szabok feltételeket: imádkozz…
p Nem a maradékot, de a javát kínálom.
p Olykor még a saját szájamtól vonom el…
p stb.
p
p
p Aki
p azt tanítja,
p arra neveli
p gyerekét-diákját,
p hogy nem lehet elég óvatos,
p ha idegent fogad be házába,
p mert lám mire figyelmeztet
p a közmondás is: Fogadd be
p a tótot, és kitúr a házadból!
p És akkor jöhet Tartuffe…
p Nem kellő éberségre
p és jogos önvédelemre,
p de beteges gyanakvásra,
p sőt idegengyűlöletre képez ki…
p
p
p Nem
p létcél,
p hogy hős,
p vértanú légy -
p nagyon ritka lehet,
p ha van egyáltalán,
p olyan alkalom,
p hogy te magadat
p nyilvánosan elégeted…!
p De soha nem zárhatod ki,
p hogy ha nem alkuszol meg,
p és a zsarnok kényszerít,
p akkor ez lehet a vége…
p
p
p Nem
p kötünk bele
p külsőségekbe,
p az imaformákba stb.,
p ha azt látjuk, hogy a vízen jár!
p Szélső esetben még az is lehet,
p hogy nem áldás, de átok jön ki a száján,
p de a lelkében, a szándékában az előbbi van
p (lásd pl.: Vörösmarty: A szent ember c. versét)
p
p
p Nem
p kötöztetted ki
p magad az árbochoz,
p mint ahogy Odüsszeusz,
p és így egyszer s mindekorra
p ott ragadtál a szirénszigeten…
p (az „iskolában”, szektában stb.)
p Vagy te is betömetted a füled,
p ezért így meg sem hallhattad
p a szellemi kihívó-izgató stb.
p ún. szirénhangokat…
p
p
p Nem
p könnyű
p magadban
p legyőzni az autodidakta
p ún. kisebbrendűségi érzését,
p amit a diplomás, „avatott” stb.
p pályatársak igyekeznek is erősíteni,
p mert féltik tőled a vajas kenyerüket,
p és mert a tehetségeddel megvilágítod
p az ő középszerűségüket, avultságukat stb.
p
p
p Nem
p korlátolt,
p de teljes
p erkölcsi-anyagi
p felelősséggel tartozol
p minden egyes baklövésért,
p például minden egyes téves
p amputációért, láblevágásért!?
p Minden irreverzibilis károkozásért,
p ami jelentős-végleges életminősőség-
p romlást okoz a benned bízó paciensnek…
p (Magyarország élen jár a ki tudja milyen
p részben fölös-káros végtag eltávolításban,
p amiben a kórház anyagi érdekeltsége is ludas…)
p
p
p Naiv
p idealistának
p hiszed pályatársaidat is,
p mint az ún. szellemi fogyatékosok…!?
p Abban a hitben működsz, mintha mindenki,
p pl. minden tudós az emberiség jobblétét szolgáló
p igazságok kutatásán/közkinccsé tételén dolgozna.
p És ha előbb-utóbb rájössz, hogy nagyon nem így van,
p akkor feladod, és rezignáltan-cinikusan félreállsz…!?
p
p
p Naiv,
p felvilágosító attitűddel,
p vagy a pokollal riogatva
p térítgetem az utcalányokat,
p és nagyon zokon veszem, ha
p ők ezt nem segítségnek veszik,
p de pont bennem látják ellenségüket,
p aki itt és most meg akarja fosztani őket
p ettől a biztos és igen jó megélhetéstől…
p
p
p Komparatív
p Nagyvilági kitekintést,
p és így összehasonlítási
p alapot ad annak megítéléséhez,
p hogy hogyan élnek másutt, mások,
p hogy más országokhoz/nemzetekhez képest
p hogyan állnak most a mi életminőség mutatóink.
p Anyagi, erkölcsi, egészségügyi stb. életszínvonal…
p Hol, mennyire és miért boldogabbak az emberek…
p
p
p x
Heltai Jenő:
A humorista
A humorista olyan ember,
ki humort űz szakértelemmel,
fején kalappal, vagy anélkül
humorizál, míg belekékül.
Fején anélkül, vagy kalappal
humort bocsát ki éjjel-nappal,
van ezer élce, adomája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Midőn a humorista reggel
tizenkét óra tájban felkel,
azonnal egy kis cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
kissé a kávéházba elmén,
ujjal mutatnak ott reája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
A kávéházban megebédel,
s ha elkészült a feketével,
folytatja azt a humoreszket,
amelybe reggel belekezdett.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
egy másik kávéházba elmén,
hol asztaltársasága várja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Rosszkedvüen, morogva lép be,
mert nem jut semmi az eszébe,
hanem azért új cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Ahogy az élclapokban festik,
a tollat rágja késő estig
és fáj a gyomra, fáj a mája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
most végre vacsorázni elmén,
utána ismét cikket forral,
és nyakonönti friss humorral.
Az agya zúg, a keze reszket,
míg azt a rongyos humoreszket
az agya mélyéből kivájja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
A vacsorát, hogy befejezte,
egy újabb kávéházba kezd be,
még egy utolsó cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Kell a humor reggelre, holnap
a sok-sok nyájas olvasónak,
ki a kávéhoz megkivánja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
És átkozódva, nyögve, sírva,
éjfélig végre meg is írja.
A cikk, mit reggel óta forral,
most le van öntve friss humorral.
Örvendve tolla győzedelmén,
egy végső kávéházba elmén,
pilláit ott álomra zárja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
|