Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Eugéniusz:

A szellemi-társadalmi elit - VII.

Hivatások, árulások és pokoljárások



ZSOLTÁROK.

I.

Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.

(1904. V. 1.)

II.
A HÉT FŐKINCSRŐL.

Boldog ember, kinek az inge tiszta, -
mind reggelén, mind estjén életének.
Szinek között az ő színe: fehér.
Csak a fehér szólhat a Magassággal:
a bérc orma, a tömjénfüst, a felhő,
a liliom, s az agg ember feje.
A hattyu mikor a tóból kilép,
a sáros víz a tolláról leperdül.

A farkasok világát messze-hagyta:
galamboknak szánt-vet és boronál.
Azokkal él, akiknek szeme édes.
S gondolkodásuk: elandalodás
egy-egy boldog szón, egy-egy dal során.
Mindenki szép, ahol mindenki jó.
A fáradt szárnyú angyal messziről
az ő házára mutat: - Ott pihenjünk.

Csinálhatod a kalitkát aranyból,
nem mondja rá a madár: Óh be szép!
Mit ér a bársony, ha térden poros?
Osztrigáért nem ülök gályapadra.
Órám: az ég, és éjjel a kakas.
Naptáram: fű, fa és ezer virág.
Parancs-szókat nem ismer a fülem.
Sajnálom olykor a királyokat.

Nem aszfaltból gyúrta az Úr az embert,
s a mellébe nem skorpió-tüdőt tett.
A kőhöz láncolt szívnek nincs dala.
Kunyhóm fölött rigó szól, nem klavír,
Lábig látom a szivárványt az égen.
Enyém a tavasz fűlehelete,
a nyár árnyéka, tél fehér pompája.
Síromon is mezők virága nyíljon.

Kincses pincéi a dús Indiának...
Keréknyi aranytálnál többel ér
egy tenyérnyi kis festett gondolat,
vagy Karcarának kővé vált havából
fenyőfák közt egy mélázó Apolló.
"Sugárzó gyémánt..." Sugárzóbb a könyv,
amelyben költők s bölcsek lelke él.
Furulya szól. - Pattints leány és táncolj!

Ásitva néz a lajhár a hangyára,
s a napja hosszu, étele izetlen.
Siess az iskolába gyermekem!
Asszony terítsd a napra vásznadat,
s öleléssel várj majd a küszöbön.
Legszebb látvány a hazatért munkásnak
a párolgó tányér az asztalon.
És üdvösség a szimpla szalma-ágy is.

Bölcsőnél állsz, és mondod: - Itt az A.
Sír szélén állsz és mondod: - Itt az O.
Én is jártam a damaszkusi úton,
rám is nyilalt az Ég világossága
a végtelenség kitárt kapuján.
Megismertem a fényben kerengő port:
a csillagok kerengő sokaságát, -
s a szivet a kis pacsirta mellében.

Föld-e az ember? Föld: nemes opál.
De élő láng ég ebben az opálban.
Ha majd a szent est rámkövetkezik,
két szárnynak árnyéka terül fölém,
s egy láthatatlan könnyü kéz megérint,
Földdé fakul akkor a vén opál.
S mint nyári éjen a jánosbogárka,
kioldott lángja a Magasba száll.

(1910.)

Gárdonyi Géza

p Az

p ördöggel magával

p csak „kicsit” szóba álló,

p vele alkudozó és egyezkedő,

p megalkuvását kompromisszumnak nevező

p

p

p Soha

p nem is derülhetett ki, hogy

p az ő tanítványa jobb lehet nála

p

p

p Soha

p nem hozták

p jó helyzetbe,

p sosem derült ki,

p hogy mi lehetett volna

p

p

p Üldözöttsége

p látszatát kelti:

p így igyekszik javítani

p az eladási mutatóin

p

p

p Úgy tesz,

p mintha sajtószabadság lenne:

p igen jól tudja, miről nem szólhat

p

p

p Ráuszítja

p a feltüzelt, „ittas” ifjakat

p az apák és a nagyapák nemzedékére

p

p

p A

p nemzeti

p értékeket

p raktárba süllyesztő,

p zároló múzeumigazgató

p

p

p Ha

p ő nem boldog,

p akkor a másokét is

p sarazná, hiteltelenítené,

p az elvi lehetőségét is cáfolná…

p

p

p Pártállami

p üdülőkben kipárnázva

p dolgozott a nemzeti amnézián

p

p

p Elvben

p piacpárti

p (szabad legyen

p a nemes verseny)

p de gyakorlatilag

p viszont piacellenes:

p mert neki fix, zsíros

p (párt)állami megrendelése van és lesz

p

p

p Az

p orvosi

p fogadalom/

p eskü letételét

p végleg törlő egyetemi dékán

p

p

p Betegeit

p gondatlanul elkezelő,

p műhibahalmozó, de azt

p elmismásoló belorvos, sebész

p

p

p Egy

p embert

p egy életre

p rokkanttá,

p nyomorékká

p tevő szülész/sebész,

p aki nem vezekel stb.

p

p

p Egy

p most

p magas

p vérnyomást mérve

p a „pacienst” egyből

p krónikus beteggé ijesztő

p

p

p Aki

p utoljára

p gyerekkorában,

p most csak holtrészegen

p mond valami kis igazat

p

p

p Az

p ún. tömeg

p és az ún. magas-kultúra

p közé jó magas falat építő

p

p

p Az

p alkotói

p kételyektől

p örök életére mentes

p oly termékeny dilettáns

p

p

p A

p döglött

p oroszlánt rugdosó,

p azt újra megölő,

p levágó vitéz ítész

p

p

p A

p csiga-

p lassan működő,

p az ügyet eltussoló

p vizsgálóbiztos, ügyész

p

p

p Bolhából

p elefántot -

p karrier-vágyból

p durván „aránytévesztő” ügyész

p

p

p A

p bolond lány –

p az ügyész főnöke,

p felesége is sugallja:

p (legyen) ő a gyilkos!

p És a lány se ellenkezik…

p

p

p A

p gyerek

p még alkotó lángelme –

p az iskolamester ebből gyárt hamut

p

p

p A

p mocskos

p fürdővízzel

p a gyereket is kiöntő

p dajka, pesztra, cseléd/

p antiklerikális istentagadó

p

p

p A

p gyereket

p a kéregetés mellett

p a kérésről/kérdezésről is

p egyszer s mindenkorra leszoktató

p

p

p A

p megszállók

p garantált, havi zsoldjáért

p a kívánságukra történelmet író

p

p

p A

p szellemi

p óriás vállán

p hencegve ugráló törpe

p (elefánt lábán dübörgő kisegér)

p

p

p Előre!

p A katonáit

p a „hősi” halálba küldő

p világhódító tábornok, hadvezér

p

p

p A

p székláb-

p faragással,

p favágással

p bőven beérő

p potenciális Michelangelo

p

p

p Kamu

p súlyt emelgető,

p fizető közönségét

p átverő cirkuszi erőművész

p

p

p Arctalan

p hóhérmunkás:

p a gondolatcsecsemőket ölő,

p kérdéscsírát nyomban eltaposó

p

p

p A

p tanár,

p aki olyan

p légkört teremt,

p hogy aki kérdez,

p az nevetséges legyen…

p

p

p Keresztény

p gyereket elrabló,

p belőle muszlim stb.

p janicsárt formáló nevelő

p

p

p Akkor

p „esem transzba”,

p amikor kigyullad a piros lámpa

p

p

p Álcázó-

p művészként

p csak a stukkert

p megszerezve fedem

p fel a valódi arcomat

p

p

p Alkotó-

p erőm teljében

p adminisztrációs

p pepecselésben veszek el

p

p

p Állatokról

p festek ellenségképet,

p hogy ne érezzetek együtt velük,

p hogy nyugodta gyérítsd/irtsd ki

p

p

p Állig

p begombolkozva,

p mint kukkoló megfigyelő

p vegyülök el a szó szerint

p és képletesen értett

p nudista strandon…

p

p

p Álnéven

p publikálom

p azt a förmedvényt,

p amit amúgy a saját

p nevemmel szégyellenék

p

p

p Ami

p régi és ősi,

p azt eleve felül-

p múlhatatlanul

p értékesnek tartom

p

p

p Lomtárba

p rakná-rakatná

p a régi zenéket, dalokat –

p minden nap az új dalok,

p a kortárs komolyzene szóljon…

p

p

p Amíg

p a Hegel-összest

p nem olvastad végig,

p addig meg sem hallgatlak

p

p

p Amíg

p nem szereztél

p nálam jogosítványt,

p addig nem szerelmeskedhetsz

p (ő elméleti-gyakorlati kiképző…)

p

p

p Amiről

p maga sincs

p egészen meggyőződve,

p pont arról győzködik másokat

p

p

p Amit

p én nem/nem én

p találtam meg vagy fel,

p azt nem is érdemes kutatni,

p illetve az nincs is fel/megtalálva

p

p

p Amit

p én nem tudok,

p azt nem is érdemes,

p fölös-káros megismerni

p

p

p Amit

p én nem

p érek fel ésszel,

p az módfelett idegesít

p és ezért el is pusztítom

p

p

p Amit

p reggel tiltok,

p azt délben engedem,

p délután már támogatom,

p és este kötelezővé teszem

p

p

p Ámokfutó

p vagy, ideig-óráig

p még szabadlábon,

p aki közben mindent és

p mindenkit feketére fest

p

p x

Gárdonyi Géza

AZ AGG NORVÉG.

Isten, ki meggyujtod csillag-mécseidet,
s az emberi testben az emberi szivet,
hogy fenn a szép csillag, lenn a költő lángja
világosságodat hordja a homályba,
ha én is, - útfélen égő fénybogárka, -
be vagyok irva a lámpásid sorába,
elborult lélekkel, felsóhajtva kérlek:
- Uram, ne bocsáss rám nagyhosszú vénséget!

Nem mintha rogyásig fáradt volnék máris,
- élete szekerét csak elhúzza más is;
- az elaggás képe, az se rémkép nékem,
- némely vár romjait tetszéssel is nézem; -
úgy se járhatok, mint Amerika dúsa,
hogy lidércként nyom majd a vagyonnak súlya,
csak a példa rémit: mint lesz vénségére
az agg norvég hamis kártyások cégére!

A költő magvető. Két kézzel hinteget.
Egyfelé: békesség! - másfelé: szeretet!
A költő kertész is: öntözi virágát,
szivének vérével a szabadság fáját.
A költő a nemzet vezérlő felhője:
próféta-szemmel néz a ködös jövőbe.
Kezében a multak szent zászlója lobog.
Mellében mindig a nemzet szive dobog.

S íme a rút példa: mily gyönge az aggság!
Vén sas szemét is hogy szállja meg vakság!
Kezében most már nem norvég zászló lobog!
Mellében most már a tótok szive dobog!
Fejszét ragad: - Hol a magyarság szent fája?!
...Elhülve néz a nagy Európa rája.
Mink nyugodt sajnálva, nemzete pirulva.
Csak a tót kontatók vihognak markukba.

Istenem, ki ura vagy minden elmének,
s atyja a magyarnak, tótnak és norvégnek,
világits be neki a józanságába!
Vagy hozd el őt közénk, hozd Magyar-országra!
Hadd lássa, hogy fordult a mese visszára:
mi bőrt ruháztak rá az agg oroszlánra?
Hadd lássa, milyen a tulipános kertünk?
s hol a tót csak egy is, kit magyarrá vertünk?

(1907. okt. 27.)

p Antropológusként

p – hol karosszékben,

p hol meg a helyszínen –

p szellemileg előkészítem

p a gazdasági gyarmatosítást

p

p

p Anyám

p se ismerne rá,

p annyira idomultam

p az új befogadó csoporthoz

p én meg már le is nézem Őt…)

p

p

p Annyira

p aggódom

p a gyermekem jövőjéért,

p hogy nem segítem felnőni –

p jobb neki az inkubátor-házban,

p a védett meleg mamahotelben…

p

p

p Annyira

p kötetlen

p a munkaidőm,

p hogy az Úr napját

p sem tartom meg –

p rám ez nem vonatkozik…

p

p

p Annyira

p megszállott,

p annyira megszállta

p a Tagadás szelleme,

p hogy másnak már

p benne nincs helye…

p

p

p Annyira

p okosítalak ki,

p hogy engem csodálhass,

p de felül ezért mégse múlhass

p

p

p Annyira

p tetszik saját alkotásom,

p hogy szerelmes is leszek bele

p (Pygmalion – My Fair Lady stb.)

p

p

p

p Majdnem

p annyit kibírok,

p mint egy indiai fakír,

p csak az igazságot nem viselem el

p

p

p Kitűnő

p aranyifjúként

p heccekben és

p korhelykedésben

p tűnik ki a filiszterek közül

p

p

p Arany-

p ketrecemből

p szajkóként szórakoztatom

p a kíváncsi fizető publikumot

p

p

p Arányt

p tévesztve

p ágyúval lövök a verébre,

p és sasként kapkodok legyek után…

p

p

p Arra

p tanítalak, hogy

p káros előítéletesen

p potenciális bolti szarkaként nézz

p a kicsit rosszabbul öltözött vevőkre

p

p

p Áskálódásai

p csak elmélyítik

p a generációk között

p ékekből lett szakadékot

p (és csak azértis angol szót

p erőltet a „nemzedék” helyett)

p

p

p Médium vagyok -

p automatikusan írok,

p de nem isten diktálja a szöveget,

p hanem a főnök vagy az ital stb. stb.

p

p

p Az

p „outsider”

p régészt, történészt

p személyeskedve stb. „bírálom”,

p pedig az üzemi vakok helyett

p ők adhat(ná)nak új paradigmát….

p

p

p Az

p „unfair

p play” szellemében

p oroszlánbarlangomba csalom, s

p egy laikusra tíz profival támadok

p

p

p Az

p adat-

p behajtásban, -

p beszolgáltatásban

p és azok kiértékelésében

p fondorlatosan közre-működő

p

p

p Hét

p nyelven,

p így az angyalok

p nyelvén is beszélek,

p és kihalt nyelveket is értek,

p de szeretet az nincs bennem

p

p

p Az

p arany

p középutat

p összekeverem

p a középszerűség

p kiválók feletti rémuralmával

p

p

p Az

p áruját

p szédelgőn feldicsérő

p rabszolga-kereskedő vagyok

p az emberpiacon, a „lányvásárban”

p

p

p Az

p átnevelő

p munka stb. táborok

p agytrösztjében vagyok

p ambiciózus belső segédmunkatárs

p

p

p Az

p egész

p világot akarom

p az én szektavezérem

p hű tanítványává tenni,

p s ez a nagy cél minden

p eszközt szentesít előttem…

p

p

p Az

p égi

p lajtorja helyett

p vagy a szamárlétrán kapaszkodok,

p vagy kussolva lapulok, s kivárom időm,

p amíg a jobbak elesnek, kivándorolnak,

p diliházba vagy börtönbe kerülnek…

p

p

p Az

p egykézés

p példáját felmutatva

p és agit-propagálva is

p a nemzet sírját ásom

p (nem kézi, de gépi erővel)

p

p

p Az

p egyszem

p gyereknek

p kétféle-kettős, ellentétes

p erkölcsi nevelést adok és adatok

p Leépítem

p az „ingyenes” közoktatást,

p kontraszelektált a tanári kar –

p az én gyerekeim persze nem oda,

p de drága alapítványi suliba járnak

p

p

p Az

p éjszakai

p műszakot is vállalom

p (az éjszakai édes élet

p koronázatlan császárja…)

p

p

p Az

p élet vize

p – „spiritusz” –

p helyett híg lelki

p fröccsöt adogatok

p

p

p Az

p életben

p eljátszom

p a Nagy Mártír

p támogatandó özvegyét

p (Csiky Gergely: Paraziták)

p

p

p Az

p életben

p én játszom

p a bosszúálló

p Jóisten szerepét

p (Sándor Mátyás,

p Monte Christo grófja)

p

p

p A

p kegyetlen

p aránytévesztő,

p életfogytiglanit

p indítványozó ügyészre

p vérbíróként még rá is licitálok

p (még jó, hogy a védőügyvéd

p is súlyosbításért fellebbezett…)

p

p

p Az

p ellenérdekű fél

p titkos küldetésével

p fogadatlan prókátor vagy

p

p

p Az

p elme-

p bajtársak körében

p fövünk a saját levünkben,

p és ülésezzük agyon magunkat

p

p

p Az

p élőszó

p zsibongó piacán

p cserfes-pletykás kofaként

p mindenkit túlordítok, túlharsogok

p

p

p Az

p első

p hatalmi szóra,

p ill. a pofon ígéretére

p felfüggesztem az elveimet

p

p

p Az

p első

p kudarc után

p végleg pályahagyó lesz,

p s elmegy Nyugatra cselédnek…

p

p

p Az

p első sikereim

p babérjain ülök-üldögélek,

p s ebből akarom kihúzni nyugdíjig

p

p

p Az

p első vissz-

p hangtalanság után

p már csak káromkodok, fütyörészek

p (mint Adynál a Hortobágy poétája!?)

p

p

p Az

p embereket

p szellemi stb.

p a divat egyen-

p ruháiba „kényszerítve”

p butítom és csúfítom el

p

p

p Kasztok

p Az embereket is,

p már születésükkor

p első-, másod-, illetve

p harmadosztályúakra osztom,

p s eszerint kapnak oktatást, nevelést

p

p

p Az

p emberi

p „agyat”

p táv-irányítva lebutítom,

p az embert szellemileg leépítem

p

p

p Az

p emberiség

p „rossztevője” vagyok,

p mint filozófus fejedelem,

p aki szabad kezet kapott,

p hogy az utópia megvalósuljon…

p

p

p Az

p emberiség

p az egyetlen barátom,

p de te hiába kopogsz az ajtómon,

p be se engedlek, pedig csak sót kérnél…

p

p

p Az

p emberiség

p jótevője lehetnék,

p vásári mutatványossá,

p házaló-kéregető verklissé,

p vagy selyemfiúvá züllök…

p

p

p Az

p embert

p robotgéppé

p degradálom le,

p mint az ún. Utópia

p filozófus fejedelme

p

p

p Az

p én érdemem,

p ha felépül a beteg,

p ha nem, annak oka a balszerencse,

p vagy a beteg együtt nem működése…

p

p

p Az

p én

p Keresztelő

p Jánosom jelmondata:

p ne szólj szám, nem fáj fejem

p

p

p Az

p én új

p szabadelvűségem,

p a neoliberalizmusom:

p magamnak mindent megengedek,

p téged meg ellehetetlenítelek, kirekesztelek

p

p x

Gárdonyi Géza

UTCÁN...

Utcán kóválygó éjjeli leány,
emberi anya szült-e tégedet?
Virrasztott-e a bölcsőcskéd felett
őrcsillagként anyai szeretet?

Néztél-e rá ártatlan angyalszemmel?
Nézett-e rád mélázó szent örömmel?
S mikor ajkad az első szót gagyogta,
hallgatták-e boldogan mosolyogva?

Tanitottak-e téged imádkozni?
S mikor először vittek el áldozni,
öltöztettek-e liliom-ruhába?
Rá mersz-e nézni a Szüz-Máriára?

Mikor még anyád szivekincse voltál,
s gyönge virágként vállára hajoltál,
s ő két kezével szivére ölelt...
Ha tudta volna: benned mit nevelt!

Nem gondolsz-e soha a másvilágra?
Vagy azt hiszed: nincs Isten, s mennyhazája?
Bizonyos-e, hogy csak a sír örök?
Tudod? Jártál a csillagok fölött?

De hátha van?! Hogy állsz meg odafenn
a fehérek közt rondán, szennyesen?
S mikor az Isten színe elé löknek,
nem félsz-e attól, hogy a szemedbe......?



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/büntetésük….

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.