BABITS MIHÁLY
DANTE KOMÉDIÁJA
POKOL
ELSŐ ÉNEK A sötét erdőben
MÁSODIK ÉNEK Vergiliusz és Beatrice
HARMADIK ÉNEK A Pokol kapuja
NEGYEDIK ÉNEK A Pokol tornáca
ÖTÖDIK ÉNEK A Szerelem halottjai
HATODIK ÉNEK Tivornyák hősei
HETEDIK ÉNEK Pénz és szerencse
NYOLCADIK ÉNEK Dis városa előtt
KILENCEDIK ÉNEK Mennyei segítség
TIZEDIK ÉNEK Farinata
TIZENEGYEDIK ÉNEK A pokol beosztása
TIZENKETTEDIK ÉNEK A vérfürdő
TIZENHARMADIK ÉNEK Az eleven liget
TIZENNEGYEDIK ÉNEK A tűzeső
TIZENÖTÖDIK ÉNEK Brunetto Latini
TIZENHATODIK ÉNEK Nagy emberek a Pokolban
TIZENHETEDIK ÉNEK A szörnyeteg hátán
TIZENNYOLCADIK ÉNEK Rondabugyrod
TIZENKILENCEDIK ÉNEK Fejjel lefelé
HUSZADIK ÉNEK A jósok
HUSZONEGYEDIK ÉNEK A Rondakörmök
HUSZONKETTEDIK ÉNEK Pokoli bohózat
HUSZONHARMADIK ÉNEK Az ólomcsuhások
HUSZONNEGYEDIK ÉNEK Az emberi főniksz
HUSZONÖTÖDIK ÉNEK A kígyóemberek
HUSZONHATODIK ÉNEK Odysseus utolsó utazása
HUSZONHETEDIK ÉNEK Szent Ferenc és az ördög
HUSZONNYOLCADIK ÉNEK Mohamed és a fejetlen ember
HUSZONKILENCEDIK ÉNEK A rühösök
HARMINCADIK ÉNEK A nagyhasu Ádám mester
HARMINCEGYEDIK ÉNEK Az óriás kezében
HARMINCKETTEDIK ÉNEK A pokol fenekén
HARMINCHARMADIK ÉNEK Ugolino és az eleven kárhozottak
HARMINCNEGYEDIK ÉNEK A Föld középpontja
HETEDIK ÉNEK
Pénz és szerencse
1 »Pape Satan, pape Satan, aleppe« kezdte Plútusz rekedt szava s vezérem, ki előtt nincs titoknak semmi leple,
4 a nyájas bölcs szólt vigaszul: »Remélem, nem sujt le gyávaság; bármily hatalmas nem tiltja leszállnunk e szirtszegélyen.«
7 Aztán felfútt ajkára nézve: »Hallgass! emészd meg bellül magadat dühöddel!« - kiáltott - »hallgass! istenverte farkas!
10 Nem oktalan, hogy ez a mélybe jött el: igy akarják ott, hol boszúlni szállott szent Mihály harcba a kevély bünökkel.«
13 Mint a vitorla, mely dagadtan állott, hanyatt terül, ha árboca lecsuklott, ugy hullt a földre e dühös vadállat.
16 S elértük a negyedik számu poklot metszve a kínos partból egyre többet, mely a mindenség bűnéből köt bugyrot.
19 Aj, Isten igazsága! ki tömött meg kínnal mint láttam s jajjal ennyi partot? Vagy aj, mért kell így fájni a bünöknek?
22 Mint mikor víz a vízzel szembezajgott Charybdis fölött, hab törik a habban a nép ott, kényszerülve, úgy kavargott
25 és voltak itt, mint máshol, számosabban üvöltve hozta kétfelől a forgó mellükön súlyt görgetve nagy darabban.
28 Összeütődtek, azután gomolygó lökéssel úgy verődtek vissza hátra kiáltva: »Mért vagy tékoz?« »Mért kuporgó?«
31 S az éjnek e forgást befedte sátra s csapódtak jobbról balra, balról jobbra, egyre csak szégyendalukat kiáltva.
34 Aztán magát mindegyik visszadobja és félkörét megtéve, hátrapattan s én, kinek szívem elszorult dobogva,
37 szóltam: »Most mondd meg mester, e csapatban milyen nép szenved? S vajjon erre balra, hol mind pilist viselnek, csupa pap van?«
40 És ő felelt nekem: »Mindannyi balga kancsaleszű volt első életében s költekezését nem az ész sugalta.
43 Hiszen a szavuk erről ugat épen körük két pontján, hol kettéverődnek, mint ahogy vétkeztek kétféleképen.
46 Ezek papok, még a szőrük se nőtt meg fejük bubján; pápák meg kardinálok no biz a pénzzel ők sokat vesződnek.«
49 S én: »Mester, mért hogy köztük nem találok, kéne pedig találnom, ismerőset, kik ilyes bűnnel szennyesek valának?«
52 Felelt: »Hogy téves kételyed legyőzzed: életük, mely erényt ismerni ronda, ismertelenné rondította őket.
55 Verődnek folyton e két régi pontra és (ki hajatlan, ki csukott marokkal) ébrednek sírból majd a régi gondra.
58 Mert rosszul adtak s rosszul dugtak, okkal hulltak a szép világból e zsivajba, mely, hogy milyen, nem festem több szavakkal.
61 Látod, fiam, most mily tünő sohajba tün a szerencse kincse s szertepattan, melyért annyian futnak annyi bajba.
64 Mert minden arany, mi a hold alatt van és volt, nem tudja tenni, hogy e lankadt árnyakból egy nyughasson mozdulatlan.«
67 »Mester« - feleltem - »a Szerencse, mondtad? Ki e Szerencse - erre most felelj még, - hogy így karmában tartja földi jónkat?«
70 És ő felelte: »Ó tudatlan elmék! milyen sötétség nehezül tirátok! Nos szeretném, ha szavam jól figyelnéd.
73 Az, aki túlra mindenen kilátott, egeket alkotott s vezért azoknak és hogy mind mindre vethessen világot,
76 felosztá fényét egyenlőn a soknak; de épenúgy rendelt szolgát vezérül azoknak is, kik e földön ragyognak,
79 hogy jókor egy nép, egy család kezérül máséra hajtaná a földi jókat vakon, nem tudva emberek eszérül.
82 Igy ha egy nép virul, szomszédja kókad az ő itéletét követve, mellyet épúgy nem sejthetsz, mint füben kigyókat.
85 Tudásod nem számít végzése mellett, itél s végrehajt, mint a többi Isten, kinek amire a hatalma terjed.
88 Az ő cseréinek nyugvása nincsen, mert örök törvény hajtja lenni gyorsnak, mihelyt jön egy új, akit fölsegítsen.
91 Ő az, kit szóval sokan ostoroznak, akiknek inkább illenék dicsérni, igazságtalanul korholva rossznak!
94 De boldog ő, a gáncs el nem is éri, a többi Ősi Lénnyel szokta járni s kerekét vígan kergeti, kiséri.
97 De most nagyobb kínhoz szállunk le már mi, lásd, kelt amikor jöttem s most hanyatlik minden csillag s tilos sokáig állni.«
100 Átvágtunk a körön a tulsó partig, át egy forráson, amely felszakadva magavájta árkában forrva zajlik.
103 Bibornál jóval sötétebb a habja, s kiséretében e zavart folyónak rögös uton szálltunk alacsonyabbra.
106 Tavat csinál - a neve Styx a tónak - e bús patak, mihelyt lába alatt van a partnak, a zordonnak és fakónak.
109 És én itt elmerülve, bámulatban láttam sáros népet a sáros lében, mind meztelen s látszólag nagy haragban.
112 Ütötték egymást - nemcsak kézzel épen, de fejjel, mellel, lábbal - s még mohóbban fogakkal tépték - mindenféleképen.
115 S szólt a jó mester: »Lásd fiam, e tóban szenved, akin erőt vett a harag; és bizonyosra veheted valóban,
118 hogy még több nép sóhajt a víz alatt; s szemünk megmondja, bárhová figyeljünk, hogy sóhajukból buborék marad.
121 S mondják a sárban: »Zordon volt a lelkünk az édes légben, vidám napsugárban, mert bellül méla ködöket cipeltünk:
124 mélázhatunk most a fekete sárban.« Mondják - vagy inkább gurgulázza torkuk, mert a fele szó megakad a nyálban.«
127 A súlyos sárt nagy ívben így tiportuk, közötte víznek s száraz partoromnak s szemünk' a sárfalókon szertehordtuk.
130 S lábához értünk végre egy toronynak.
|