I. Kis János 1770-ben, september 22. született, Sopronnak Szent-András nevű helységében, hol szüléi Kis Sándor és Pálfi Judit, a Festetics grófi család egyik ágának jobbágyai voltak. Hogy erény és fenkölt érzés alacsony sorssal is társasúl, s hogy ha a szív jobb anyagból készült s vallásosságban nevelkedett, szegénység által meg nem vesztegettetik, e két derék szüle tanusítja. Sándor, a köz szokás ellenére, János testvérével, mig éltek, osztatlanul birván atyjok kis gazdaságát, valamint e néposztálynál ritka egyesség, úgy különös szorgalom és értelmesség példája volt; s noha családi érzéke nem engedé őt, más falusi gazdák módjára, házon kivül keresni mulatságait, sem a falu köz dolgaiba befolyni nem akart, hanem élt rendeltetésének s háza népének egyedűl: a vidám kedv, melly a jóknak híven érdemlett jutalma, nála nem fogyatkozott soha. E mellett házában úr volt, nem keménységgel, melly jóságától távol vala, hanem tettei példájával, eszélyével, s mérsékkel, melly az erőnek jele: azért akaratja nem csak engedelem tárgya volt, hanem őmaga tiszteleté s szereteté egyszersmind. Noha vallásossága nem mutogatásban állt, hanem a szívben lakott; s mindenütt közel érezte magát istenéhez, az egyház mégis, mióta a felekezet, mellyhez tartozott, azt helyben nyert, látogatásai mindennapi tárgya lett. A szentegyháznak emberlakot felülmúló nagysága, a szokottól eltérő formák, kép, oltár, zene és ének, vagy mikor a hív ember magán ahítatra jelenik meg, e magány, elvonják a lelket az élet megszokott zajától, ünnepélyesben hangolják azt, s közelebb viszik ahoz, ki hívei felett láthatlanul őrködik. És Kis, az atya, abban tanusítá egélye magasb természetét, hogy az neki nem forma, hanem kedély ügye volt, s a koron és állapotján felül emelkedve, a felebaráti szeretet gyakorlását hitfelekezeti tekintet sem irányozta, sem megszorította: melly érdeme annál nagyobb, mert a vallási szabadság jótéteménye csak később derűlvén fel, a tűrés napjaiban ő is részesült. És e férfiúhoz méltó volt a hitves is, szelidségben s isteni félelemben, anyai hűségben és szorgalomban. Áldott halandó, kit illy szülékkel ajándékozott meg az ég: az ő emlékezetök mint követés és büszkeség tárgya kisérendi végig az életen; és háromszor áldott, kinek illy szülék erényeinek örökösévé lenni engedtetett: az ő élete szerencsés, s mi ezzel nem mindig jár együtt, boldog is lesz. A mi Kisünk szülői erényeinek illy boldog utódja volt.

II. Az ember mivoltát nem annyira a nevelés, mint a természettől nyert testi és lelki feltételek, s az első ifjuságbeli különféle befolyások határozzák. Kis János gyenge testtel születve gyermekségében sokat betegeskedék, mi által többnyire a házhoz s anyja köréhez kötve, más gyermekekkel keveset társalkodott, a gazdaság apró foglalatosságai eránt, mikhez a hozzá hasonlók állapot és alkalom által utasíttatnak, sem vigyázattal, sem vonzalommal nem tanult viseltetni, s általában semmi figyelemre méltó tárgyak által nem költve s izgatva, szeme távollátáshoz, lelke észleléshez nem szokott. Elvonatva így a külső világtól, lelke korán maga felé fordúlva, magával kezdett foglalkodni, minél fogva elébb tanult gondolkodni, mint adatokat gyűjteni az életből. Ennek egy érdekes példáját nem mellőzhetem. Kevés pajtásai egyike meghalván, szüléi azzal igyekeztek a bús gyermeket vigasztalni, hogy azt isten magához vevén, jó helyen van; de ő e felett képzelődésekbe merűlvén, s magával az életen tuli jövendő iránt tisztába nem jöhetvén, azon ohajtás kelt lelkében, bár isten magához ne venne őt addig, míg jobban nem tudandja, hová megyen, s mi lesz belőle halála után. "Szegény gyermek! kiált fel maga, Emlékezéseiben, hol ez esetét beszéli, nagyon korán felébredett benned az a tépelődés, melly minden idők bölcselkedőit olly igen foglalatoskodtatta, és sokakat olly igen kínzott!" Míg testvérei a szabadban játszva szalangáltak, az ő szemeit más érdekesb tárgy hiányában, azon néhány, többnyire szép kötésű, könyv vonta magára, mellyeket egy alacsony polcon vett észre, s szülei állal kivált ünnepi napokon gyakran használtatni látott. A kisded könyvtár tartalmát, mint utóbb meggyőződött, az Arany Lánc, az Arany Lánc Veleje, Engesztelő Áldozat, Százlevelű Rózsa, Graduál, Halottas, Predikációs könyv, Biblia, Hübner, Balassa és Rimai Énekei, s néhány bucsuztatók tevék. Ezek eleinte Kisünk játékának, utóbb játszva tanulásának lettek tárgyai: mert szüléi észre vevén a kisdednek tudvágyát, vele betűztek, őt az olvasásban, sőt atyja a betűk utánzásában is, vezetgették. És így, még mielőtt iskolába adaték, a kis Jánost téli estéken rokkája mellett fonogató anyjánál látjuk fen hangon olvasgatni, s a jámbor nő által egyre másra szeretettel taníttattni. Keresztelő szent János életében e névnek, melly a kis olvasóé is volt, "kegyelemmel teljes" jelentését találván, nem csak Hübnernek könyvét szerette meg a többiek felett, hanem ön nevének jelentése által is jótékonyan illettetett.

III. Ez előzmények után a tíz esztendős gyermeket elébb a téti, évvel utóbb a vadosfai iskola fogadá be, s már-már a gazdaság mellé volt fogatandó, midőn egy részvevő barát, tanácsa egész jövendőjének váratlan fordulatot adott. Még gyengébb éveiben, az atyjához koronként betérő újmalomsoki pap észrevevén a kisdednek tanulási kedvét és tehetségét, gyakran mondogatá, hogy belőle "tudós embert kellene nevelni," mit azonban szüléi eleinte nyájas tréfának vettek, és csak midőn idővel mind inkább meggyőződtek, hogy a fiúnak a gazdasághoz sem hajlama, sem ügyessége, birattak aggódó gondolkozásra, melly a vadosfai iskolatanító sürgetéseire végre elhatározássá lett. Ekép Kis a vadosfai deák osztályt is elvégezvén, 1782-nek novemberében a soproni közép tanodába küldetett. A bucsuzás és elválás könyei a gyermeki szemben hamar kiapadtak, s az élet első fontosabb utja könnyü kedvvel és örömmel tétetett meg. Csak mikor a horvát nyelvű kopházi határban füleit idegen hangok verdesék, először életében, sírva fakadt az érzékeny gyermek, mintegy elő jeléül azon munkás buzgóságnak, mellyel egykor anya- s nemzeti nyelvének szentelendő volt.

IV. A soproni gymnasiumot akkor Farkas Ádám, egy feddhetetlen életű, tudós, és komolyan szelíd aggastyán igazgatta, ki rövid vizsgálat után a harmadik vagyis nyelvtani osztályba vette fel az újoncot. És elkezdé Kis utját a tudományok nagy tengerén olly hajón, mint önmaga mondja, melly mind kormány, mind horgony nélkül szükölködött; mert a mit atyja e részben tehete, nem egyébből állott, mint hogy fia tanítóit s gazdáját reá vigyázásra kérte, s ezenfelül őt néhány idősb tanulónak ajánlotta. Többet tőn a szerencse, melly erkölcsös és szorgalmas barátokhoz kapcsolta, kiknek társasága minden kicsapástól megóvta s szorgalomra serkenté, melly őt nem sokára a legjobbak sorába emelte. Ezen kivül tanulási kedve a harmadik s negyedik évben különös táplálatot vett Nagy-Mesterházy János alatt, ki buzgósága mindennapi példájával nem csak kettőzött szorgalomra az iskolai leckék tanulásában, hanem üres órái hasznos eltöltésére is serkenté. S már ekkor kezde Kisünk más mint iskolai könyveket olvasgatni; magyar, azután német, utóbb latin nyelven. Amazok elsői Kónyi János Zrínyie, Gyöngyösi István Kemény Jánosa s Murányi Venusa, mik az ifjonc hazafiúi önérzetének feltöltésére nem lehettek mély hatás nélkül. A német olvasásba a már ismert tartalmu Hübner vezette bé; a deákba Nepos és Ovid Keservei. Szinte ekkor szövődött már azon szoros barátság Kis és Német László között, melly mind érzékenysége, mind vetélkedő együtt-tanulás által a két ifju kedélye s mívelődésére olly hathatós befolyásuvá lett.

V. Igy elkészülve lépett Kis 1786-ban az ékesszólási osztályba, mellyben Vietorisz Jonatán s a Késmárkról akkor meghivatott Schwartner felváltva leckéztek. Vietorisz oktatásait leginkább sokszori kicsavarodásai tették úgy kedvesekké, mint hasznosakká, mert a figyelmező s eszesebb tanítvány míg egyfelül emberismeretben gyarapodék, másfelül balvélemények s babonák homályaiból tisztult ki. Ehez járult e tanítónak növendékei iránt való szeretete, s azon készség, mellyel jeles könyvtárából, miben a bölcsészeti, szépirodalmi s kivált a magyar osztály igen válogatott vala, minden munkákat, miket Kis tőle kért, vele haszonvételre közlött. De a hatások élén Schwartner állt. Ez, mint Kis írja Emlékezéseiben, "minden tudományokat, mellyeket tanított, lelkesítő lelkesedéssel adott elő. A régi classicusok iránt, kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű magyarázás, részszerint szívreható magasztalás által minden jobb érzetüekben tiszteletet gerjeszte." Fontosabbnak tartván gymnasiumokban a tudvágy ébresztését s táplálását az ismeretek közvetlen terjesztésénél, e célra hatni szüntelen igyekezett. Munkálkodása jeles kiegészitőjét Rekvic Károly soproni predikátorban találá, ki minden dij nélkül, egyedűl ügyszeretetből, naponként adott leckéket az érettebb ifjak számára. Világtörténet, államisme, mathesis, költészettan s a classica literatura voltak a két férfi gondjainak tárgyai. Kis mind ezekben gyarapodott, de kivált a régi classicusok művei iránt soha nem hűlhető lelkesedéssel tölt el. Buzgón ajánltatván az új nyelvek tanulása is, a két barát, Kis és Német, összeállva, mester nélkül tanulá a francia, az olasz, angol és spanyol nyelveket, együtt fordítgattak, olvastak, sőt külön magokra folytatott olvasásaikról is számoltak egymásnak, mi szorgalmokat nem kis mértékben tüzelte. A görög nyelv sem hanyagoltatott el; a Cyropaediából majd mindennap olvastak együtt valamit; ezenfelül Kis a tudós Gamauf Sámueltől a héber nyelvben vett magán oktatást, míg Német László, ki különösen a mathesishez vonzódott, barátjával Kaestner szerint szinte külön leckéket tartott.

VI. Így folytak ezek, midőn az 1788-ban Pestre átment Schwartnert Stanislaidesz váltotta fel; ki mellett egy évvel utóbb a Jénából megtért Raics Péter is elfoglalta tanszékét. A köz leckék kevesebb érdeküvé lettek, és pedig annál inkább, mert az egymást sürüen követő tanodai ujítások a köz tanulás rendes folyamát nem kevessé gátlák. Pótlotta tehát ezt a még növekedő magán szorgalom. Kedvezett ennek Raics irodalmi iránya, ki a szakjaiban megjelent új könyveket nem késett hallgatóival megismertetni, úgy a közlékenység is, mellyel könyvtárát Kisünknek megnyitotta. Itt kezde tehát ez a német szépirodalom akkori hőseivel, részben az angolok s olaszokéival is, Eschenburg anthologiájából megismerkedni; itt találá fel a német classicusok karlsruhi gyűjteményét, melly szinte tárgya lett a két barát figyelme és szeretetének. Kezeikbe jutottak Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Helvetius, Bellegarde, Bentivoglio, Machiavelli, Goldsmith stb irásaik is, s azok válogatás és rend nélkül, de nem kisebb mohósággal nyelettek el. Nehezebb volt Kisünknek Magyarországban a magyar irodalommal s magyar írókkal megismerkednie. Hosszas tünődés után bátorságot veve Pécelihez, a kor literaturai mozgalmainak élén állók egyikéhez folyamodni, kihez 1790. febr. 2. e végre többi közt illy sorai mentek: "Kiket tart tiszt. uram nemzetünknek legclassicusabb prosaistáinak s poetáinak, s micsoda renddel következteti őket egymásra? (Az önnön szép munkái s Faludi Ferenc irásai mindnyájunknak esméretesek s kedvesek.) Mi módon és honnét tudhatnám én meg, millyen új könyvek jöttek ki hazánkban az elmúlt esztendőtizedben, s kik legyenek virágozni kezdő literaturánknak forróbb kedvelői s buzgóbb gyarapitói; hol laknak azok, micsoda tisztséget s titulust viselnek? - Minden igyekezetem arra céloz, hogy édes hazánknak boldogságának előbbvitelében valaha mennél hathatósabban munkálkodhassam! Erre nézve egyik szent kötelességemnek tartom azt is, hogy a mi szép nyelvünknek megtanulásában magamat teljes tehetségem szerént gyakoroljam. Különös indulattal is viseltettem ahoz mindenkor, valamiolta csak fel kezdettek egy kevéssé nyílni értelmemnek szemei. De egyéb foglalatosságimon s időmnek héjánosságain kivűl a német, deák, görög franc, olasz, anglus és zsidó nyelveknek, még pedig nagy részént minden mester nélkül való, tanúlása igen megakadályoztatott ezen kötelességemnek végbevitelében. És noha most, a tudományoknak is sokkal téresebb mezeje van előttem, dolgaimnak száma is sokkal nagyobbra nőtt, mintsem ezelőtt volt; noha az elkezdett nyelveknek tanúlásán s értelmemnek a tudományok által való világositásán kivül, szivemnek jobbitása s nemesítése, izlésemnek pallérozása is fontos kötelességemmé lett; noha egészségemnek változó volta sem kevés bajt s gondot okoz: de, mind ezek ellent nem állván, első gondjaimnak egyik tárgya mindenkor anyai nyelvem fog lenni, és sokkal nagyobb buzgósággal kivánom azt ezután tanúlni, mint ennek előtte. S ez az oka miérthogy első kérésemmel is terhelni merem tiszt. uramat. A másikat pedig a mi illeti, nem csupán ujságszeretésből kérdem, hanem azért, hogy megtudván, kik legyenek hazánknak érdemesebb fiai, azokat idején megesmérni, becsűlni, tisztelni, szeretni tanúljam. Noha csak magában is igen illetlen a hazabéli dolgokról olly keveset tudni, mint mi eddig tudtunk. A külföldi mindennémű dolgokról, valamennyit kivánok, annyit tanulhatok az itt lévő nagyérd. tiszteletes és prof. uraknak adakozásokból, a kiknek különös jóakaratjokkal dicsekedhetem. De hazánk tudománybéli állapotjára nézve csaknem egyiptomi setétség vala még eddig rajtunk. Mostmár, miolta egynéhány magyarok öszveállottunk, és a Mindenes Gyűjteményt, Hadi Történeteket s a Kurirt olvassuk, kezd lassan nálunk is hasadni a hajnal" stb.^[2] E sorok szépen festik Kisnek korán felébredt hazafiúi buzgóságát, azon szent tiszteletet, mellyel a honi irodalomnak előtte még nagyobb részt ismeretlen templomához közelített; valamint látnunk engedik azon nehézséget, mellyel még azon időben is az irodalommal barátkozás járt. Kisnek kérése nem maradt foganat nélkül; és stúdiumai köre egy újjal gyarapodott. Az éj nappallá tétetett: s a tanulás mellé irói kisérletek szövetkeztek. Tudniillik Kis, miután már Schwartner alatt tön kisérleteket a deák és magyar verselésben, most több ízben alkalmi darabok irásával bízatott meg, mik közől némellyek 1789. és 1790-ben meg is jelentek, de egyéb illy nyomtatványok sorsára jutottak,^[3] egyet kivéve, "Belgrád visszavételére", mellyet Péceli tartott fen Mindenes Gyűjteményében.^[4] E költeményen az iskolai felfogás ugyan még igen észrevehető. Nem az öröm szárnyainak dithyrambi csattogtatása, nem költői elmélkedés ez, ódai fellengéssel; hanem egy kis epos, mellyben még a gépezet sem hiányzik, s ez, mint tanodáink szelleméből előleg gyanítható, görög-mythosi, mellynek istenei Belgrád körűl, a magyar és török hadi nép közepett, vajmi rendesen tűnnek elő: de e gyenge kezdet is legalább a nyelv és forma kezelésében a korhoz képest már kiváló könnyüséget éreztetett, úgy hogy Pécelitől illy jegyzést érdemle: "Ezen verseket írta egy Kis János nevű soproni tanúló, a ki tizennyolc esztendős. Ha az illyen ifjúnak jó vezérei s Maecenasi akadnának, kiki elgondolhatja, mire mehetne negyven s ötven esztendős koráig." A jóslat, vezér híában is, egyedűl öntanulás utján, mint látni fogjuk, csakhamar beteljesedett.

VII. Megérkeztünk Kisünk első irodalmi tettéhez, a soproni magyar társaság megalkotásához. Ennek elei igen szerények voltak. Kis először Németet, azután más néhány társát szólította fel, gyűlnének össze hetenként egyszer, s olvasnák fel egymás itéletének meghallgatása végett magyar nyelven készitendő munkáikat. A gondolat kedvelést nyervén, 1790. martius 20-ka lön azon üdvös következményű nap, mellyen a fiatal barátok "magyarul tanuló társaság" neve alatt összejövén, az egyesületet megalakíták, s úgy rendelkezének, hogy a társaság minden szombat délestjén legalább két órát együtt legyen, kinek-kinek köz megegyezéssel foglalatosságokat szabjon, munkája barátságos megbiráltatásaért senki ne nehezteljen, a megjelenés elégséges ok nélkül el ne mulasztassék. Ennyiből állt e kis egyesületnek, melly annyi másnak előképe lett, egész törvénykönyve. A társas munkálkodás kezdetéül minden található magyar nyelvtanok, úgy bármelly szónoklati és költészeti elméletek kivonatai tüzettek ki. Kinek kinek más könyv jutott; melly úton Molnár Albert, Csécsi, Bél, Kalmár, Kövesdi Pál nyelvtani irásaik, s másfelül Batteux, Eberhard, Eschenburg és Adelung széptani kézikönyveik kivonva rövid időn az egyesület által tárgyaltattak. Ezeket eredeti s forditási dolgozások követték. És így folytak, miután Kis az év végén Sopront elhagyta is, az egyesület dolgai, melly utána Lakos Jánosban, az utóbb báró és generálban, buzgó ügyvivőt lelt, s e mai napig gyümölcsözőleg fenáll. Kisnek a társaság kebelében készült munkái egyike Hercules Választása volt, Lowth angol költeménye szerint, melly őt egy szökéssel a nyelv akkori magasságán, sőt azon felűl, láttatja,^[5] s neki rövid idő alatt nem csak jó hírt, de pártolást is szerzett. Gróf Széchényi Ferenc tudniillik titoknoka Bárány Péter által e dolgozatra figyelmessé tetetvén, annak kinyomatására magától rendelt költséget, s azt Lajos fiának ajánltatni kivánta. Kis örömmel engedett; a nyomtatás Bécsben Görög Demeter által eszközöltetett, ki mind hírlapja utján, mind irott levelek által s magános körökben ajánlván a kis művet, a rajta megfordult szép öszveget épen akkor adta át a meglepett ifjúnak, mikor ez további kiképzésére egy német egyetem meglátogatását tervezgette. "Csak természetem jóságának köszönhetem, jegyzi meg Emlékezéseiben Kisünk, hogy az illy váratlan szerencsében magamat el nem bizám s fel nem fuvalkodám; s azt is alkalmasint az ez által támadott hálás indulatomnak tulajdoníthatom, hogy nem sokára azután az irói pályára léptem, mit illy kedvező és kecsegtető kezdet nélkül alig cselekedtem volna."

VIII. Kisnek iskolai pályája be volt fejezve. Ő, szegény szülék gyermeke bár, nem látott szükséget soha, mert azok lehetség szerint gondoskodtak élelmezéséről, utóbb pedig mint tansegéd némelly tehetősb növendékek szülői által láttatott el a szükségesekkel, sőt mint nagy deák a conventtől is vont némi segélypénzt. E mellett, mint látók, szellemileg is gyarapodott, nem levén akár jó tanítók, akár tanulmányai előmozdítására a kellő eszközök kölcsönzőinek szűkében: de mint egy helyt maga is érdekelni látszik, úgy tanult sokfélét, hogy egy szakot sem tenne figyelme előkelő tárgyává; és tanult sokat, a nélkül hogy a tudományok mélyébe hatna. S ennyiben pótolhatatlan vala a hiány mellyet olly baráti vezér nélkülözése hagyott tanulmányaiban, ki a tudvágyó ifjú olvasási szenvedélyét szabályozni, természetes hajlamait kilesvén tanulási irányát azok fölé fordítani, s neki illy választott irányban a legbiztosb eszközöket kimutatni képes és kész volt volna. Hogy e hiány az irónak egész jövendőjére kihatott, ez életrajz további folyamából ki fog tünni.

IX. Külföldi egyetemekre kiszándékló protestáns ifjaink régi szokás szerint, melly országos törvény állal is szentesíttetett, és "albizálás" név alatt ismeretes, be szokták vala járni ország szerte hitsorsosaikat segedelem kéregetése végett. Ezen neme a koldulásnak, melly az ifjúi nemes büszkeséget, annyi jónak forrását, korán elfojtja, a kevesbbé jóravaló keblet pedig épen elaljasítja, gyűlöletes volt Kisünk és barátja előtt; úgy hogy csak nehezen tökélheték magokat el reá; de általok kik minden virágból mézet értének színi, e szokás is gazdag eredménynyel lön kiaknászva. Alig tevének t. i. 1791. év májusán Sopronban és Vasban néhány fordulatot, egy terv fogant meg fejökben, melly a sokat olvasott, de az életet és hazát eddig csak könyvekből ismert ifjakra mindennél hasznosabb volt. E szerint a teendő út céljává a hon ismerete s a magyar irók személyes látogatása tétetett, kiknek irásait a két társ olvasta volt: az albizálásból várható segélypénz pedig az úti költség fedezésére lön szánva, akár marad belőle az egyetem szükségeire valami, akár nem. Vétetett tehát szekér és ló, kocsis fogadtatott közös költségen, s a két ifju azon évi junius elején tapasztalat-sovár kebellel indult ki Szent-Andrásról Győr vármegye felé, honnan az út Mosony, Pozsony, s a karpát-aljai megyéken keresztül a bányavárosok felé, majd Gömör, Szepes és Sárosba, Kassára, Debrecenbe, a Kúnságon által Pestbe, folytattatott, s Fejér, Veszprém és Komárommal fejeztetett be; miután az utjokba eső nevezetességeken kivül többi közt Győrött Ráth, Kassán Baróti és Bacsányi, Debrecenben Kolmár József, Pécelen Rádai, Pesten Dugonics, Koppi, Horányi, Budán b. Podmaniczky József és Verseghy, Fejérvárt Virág és Fejér, Komáromban az öreg Illei János s a szeretett Péceli tágiták ismeretségeik addig olly szűk körét. "Ha ezen két hónapig tartó vándorlásunkra visszatekintek, így szólnak az Emlékezések, azt kell hinnem, hogy ezen időt alig tölthettük volna hasznosabban s kellemetesebben. Kedvetlen történet csaknem egy sem adta elő magát, azon egy pár csekély bajon kivül, mellyet megemlítettem. Gyönyörben pedig a sokféle tájékok látása, a különféle erőművek szemlélése, az ipar és szorgalom többféle ágainak csudálása, s a sok jeles és jó emberekkel esmerkedés, s a csaknem mindenütt sok szivesség tapasztalása, számtalanban részeltete. A különféle hasznos esmeretek, mellyeket könyvekből nem nyerhettem, minden egyéb gyönyör nélkül is bőven megfizették s jutalmazták volna fáradságomat. Lelkem előbbi nagyon szűk látköre nagy mértékben szélesedék, s itélő tehetségem sok dolgokat igazabb szempontból tanúla nézni, mint különben néztem. Látám hogy mindenfelé vannak sok jó emberek, mindenütt sok szép örömöket lehet kóstolni, minden vallásbeliekkel kellemesen társalkodni, s hazánk minden részeiben boldogokat találni, s hasznos munkásságra mindenütt széles mezőt nyílni. S olly panorámát szerzék magamnak, mellynek szemlélése még most is bájol."

X. Ezeket a külföldre menetel készületei válták fel, míg 1791. sept. 18-d. csakugyan megtörtént Kisnek, Német s több más társ kiséretében, Sopronból legközelebb Bécsbe kiindulása, honnan, átvevén a "Hercules választása" jövedelmét, Prágán, Dresdán és Lipcsén által Göttingen szerencsésen el lön érve. Itt folyt le az 1791/2-ki tanodai év szokott szorgalomban. Különösb figyelme tárgyai voltak Plank és Eichhorn a hittudományokban, Gatterer, Schlözer, Spittler, Heeren a történetben, Kaestner a mértanban, Heyne a classica literaturában, Blumenbach, Beckmann, Lichtenberg a természeti tudományokban. Feder, Bürger, Bouterweck a bölcsészetben. Ezekhez a gazdag könyvtár több mint kellő táplálatot nyújta Kis olvasási mohóságának, mellyet annál könnyebben elégíthetett ki, mert egy tanár kezessége mellett bármelly munkát ki lehetett otthoni használatra nyerni. És újra folyt társaságban is a tudományos mívelődés. A magyar ifjak, kiknek száma meghaladta a huszat, s kik közől az irodalmi pályán részint már akkor, részint utóbb Barcafalvi-Szabó és Budai Ézsajás tüntek ki, nem csak szoros barátságot tartottak, s együtt mulatoztak, hanem gyakran tudományos vitákkal is fűszerezték együttlétöket, s ha valamelly irodalmi újdonság, érdekes röpirat vonta magára figyelmöket, körbe állva olvasták azt, s felőle itéleteiket egymással közölték. És így nem elégületlenség, hanem bővebb tapasztalási vágy volt az inger, melly Kist a tanév végével Jenába vonta által. Itt, mint maga irja, reá, ki a komolyságra még mindig kelleténél hajlandóbb volt, mindenek előtt az a társalkodásbeli vidorság és jókedvüség hatott jóltevőleg, melly az egyetemi ifjuságot éltette. A barátság örömei sem hiányzottak, miután rokon keblek magyar földiei közt itt is találkoztak, kik közől Zsoldos János, Veszprémnek, és Szentgyörgyi József Debrecennek utóbb híres főorvosai s neves irók, hozzá éltök végéig őszintén ragaszkodtak. Az egyetem férfiai közt Griesbach s az akkor föltetszett Paulus voltak a hittanban, Schütz, Reinhold és Schiller a bölcsészet és történetben kedvelt vezérei; a közel-weimári nagy trias, Goethe, Wieland és Herder pedig minden lépten geniusok gyanánt kisérék őt s lelkesíték, mint Emlékezéseiben maga irja, "noha őket csak távolról látta, s személyes látogatásoktól a csaknem imádásig menő tisztelet, mellyel munkáik után irántok viseltetett, annyival inkább visszatartóztatá, mivel a tanulók közől különben is igen sokan ostromolták látogatásaikkal." Leckék hallgatására Kis itt, mint Göttingában, naponként nem többet négy öt óránál fordított, kerűlve azok hibáját, kik a sokkal inkább megterhelik a lelket, semmint táplálják. Tantárgyai választásában inkább a közoktatói, mint a lelkipásztori pálya volt szeme előtt, melly utóbbi hajlamának amannál kevésbbé látszott megfelelni. Mind a mellett a hittudományt figyelemmel hallgatta, sőt az irásmagyarázat, mint annak fő alapja, s az egyháztörténet, szorgalmának előkelő tárgyai voltak. Hasonló figyelemben részesűlt a bölcsészet, mellyet minden tudományos foglalkodás alapfeltételének, a történet, mellyet élet mesterének, s a classica literatura, mellyet az alapos gondolkozás, helyes előadás megszerzésére, a képzelem és érzemény kicsapongásai eltávoztatására hatályos eszköznek tartott. Ezeken kivül gyakran látogatá más tanárok leckéit is; de a leckékre illőkép el nem készülvén, a följegyzetteket pedig csak futólag nézvén végig, ismeretei, mint maga vallja, felületesek maradtak; míg otthon olvasásait régi szenvedelmével, de egyszersmind válogatás nélkül, a tudás minden ágain folytatta. Így nem vala tudomány, mellyben Kis egészen járatlan volt volna, de annyira elszéledt figyelme egynél sem állapodott meg kirekesztőleg, egynek sem igyekezett mélyébe hatni, minek okát lelke nagy fogékonyságában kell keresnünk, millyel az önállólag képző észerő ritkán áll teljes arányban. Ehez járult jenai korában a francia forradalom iránt mind inkább élénkülő köz figyelem, melly őt is érdekébe sodrá. "Kisebb s nagyobb körökbeli beszélgetések, igy ír erről maga, azt tárgyazák. Hírlapok, röpiratok és sok könyvek azzal telének meg. A legjelesebb tudósok nagy tűzzel nyilatkozának, némellyek ellene, s még többen mellette: az elsők pusztító vandalismust látván benne, az utolsók földi mennyországot igérvén belőle az emberi nemzetnek. Természet szerint én sem maradék, folytatja, részvétlen s idegen, hanem a fiatal kor egész hevével s tudatlanságával foglalatoskodám vele. Eleinten arany időt reménylettem, s Virgillel ezt mondottam: Magnus ab integro seclorum vertitur ordo stb.; nem sokára azután a terrorismus kezdetével rosz következményektől rettegtem. De mindenik esetben a nagy történetet tárgyazó tudósítások olvasásában a telhetetlenségig buvárkodtam, s e miatt tudományos esmereteim illendőkép gyarapitását nagyon elhanyagoltam. Ennek természetes következménye a lett, hogy tudományos esmereteim tömege nem csak csupa töredékekből álla, hanem rendezés nélküli chaos leve: Rudis indigestaque moles, nec quidquam, nisi pondus iners." Húzamosabban is szólaltattam magát Kisünket, mert e helyek valamint világot vetnek miveltségi állapotjára, úgy őszintesége s valódiságának tiszteletre méltó tanutételei.

XI. Kis academiai élte végéhez közelített. Jövendőjét illető tervek foglalák el, éltének közel változása s szegénységének érzete aggodalmakkal tölték el, mellyeket a költészet szép álmai csak percekig birtak csillapítani. Ezek mellett lelke, melly a kor bölcsészete s a világ folyásából elvont tapasztalások által nem csak előitéleteiből tisztult ki, hanem boldogító hitében is megingattatott, olly kétségek habjain hányódott, mik a jóra termett kebel nyugalmát sokára feldúlják. Vágyódását belső megnyugvás után szépen fejezi ki a Bölcseséghez intézett hymnusa;^[6] de azon bizodalom egy szebb jövendő iránt, melly haza tértében írt gyönyörű Hajósénekéből^[7] olly nyugtatón szól, csak világos percek szüleménye volt kedélye borúi között. Mert azon édes érzések, mik az 1793. év őszével Jénából haza indulót hona és kedvesei látása előörömében ringaták, a gond és önmeghasonlás keserűbb érzéseivel benne még most egyenetlen harcot vívtak. Az életnek volt fentartva felépíteni keble oltárait, miket először is a philosophia rontott le. Kedveseit hiány nélkül ölelhette; ifjúkorának egyik jótevője, Ásbótné assz., anyai indulattal vette fel házába; egykori tanítói barátul fogadták; első Maecenje gróf Széchényi Ferenc régi nyájassággal látta magánál: míg Schwartner egy előkelő házhoz, a b. Prónay Lászlóéhoz, szerze neki meghivatást nevelőül, a győri ev. gyülekezet felügyelője pedig egy, Győrött épen ekkor megürült tanárságra hívta meg. Erre nem sokára rendesen meg is választatván: nem csak gondjai elsejétől látta magát felmentve, hanem legott ohajtott pályára téve, s olly városban, mellyhez, mióta benne megfordula, különösen vonzódott. A világ máskép festi le magát a bizonytalanság hullámain hánykodónak, máskép a parthoz szerencsésen értnek; a szerencse, ha váratlan, a szívtelennek véletlen eset, a mélyebb kedély benne egy láthatlanul őrködő hatalom gondviselését sejti és tiszteli. Kis kebelébe is vissza kezde szállni a hit; az elméleti bölcsészetet, melly csak hihetőséget nyújthatott az észnek, felcserélé az egély és életbölcseség tanulásával; elfoglaltatása pedig, mellynek most már bizonyos cél volt elibe tűzve, s mellyel a nevelés és tanitás ügye teljesen igénybe vett, befejezé a béke művét. Kis lelkismeretes és eszmélő tanár volt. A tollba mondás helyett magyarázott, és alkalmas kérdezősködéssel kifejtette a tanítványból azt, mit más tanító-gép a gyermekkel gépileg leőröltet. Az értelem és ész szabad munkáltatására papirosra vetteté velök azt, mit nekik a történetből beszélett, vagy mit sétálás közben tapasztaltak: egyaránt nevelvén e szerint a tantárgyak s a külvilág iránti figyelmüket, s ébresztvén az észlelést, melly tanodáinkban rend szerin egészen parlagon hagyatik. E célra szolgált a naplóvivés is, mellyet egy sem mulasztott el. Az erkölcsiség és izlés nevelésére alkalmas verseket iratott le s tanultatott velök; s oktatásait általan úgy intézte, hogy általok a növendékek gyermekded vidámsága tápláltassék; fenyitéke pedig a szereteté volt, melly erős és nemesítő egyszersmind, mellyért a gyermekek is szeretettel és engedelemmel fizettek neki. Így töltvén be hivatalát, a siker egyfelül, másfelül az alája rendelt tanitók szeretete s előljárói bizodalma megelégedést csepegtettek lelkébe, a jó tettnek legnagyobb jutalmát. S valamint ő másokat nevelt, úgy saját nevelését is igazán e pálya fejezte be: mert míg az embert növendekünkben fejlesztjük, az embert általán és minmagunkban leghelyesebben tanúljuk. De képzőleg hatott a fiatal tanítóra a társaság is; mert őt, kinek jó híre csakhamar elterjedett a községben, ismeretei, tapasztaltsága s az ifjúi tűzzel párosult szelíd lélek mindenütt ajánlák, s különféle rendüekkel szőtték érintkezésbe, sőt barátságba, miket szíve és értelme önhasznára ki tudott bányászni. Különösen, mívelt és tiszta jellemű nők társasága, mellyel eleinte nehogy vadoncnak, utóbb hajlamból, keresett és táplált, erkölcseire simítólag, komolyságára derítőleg, egész életére szépitőleg hatott; sőt gyakor alkalmul és serkentésül szolgált, hogy komoly hivatása és tanulmányai mellett a költészet nyájas játékaival sem hagyna fel. Azonban volt e befolyásnak, mint Kis maga állítja, káros oldala is. "A nőnemmel társalkodás, u. mond, könnyen puhákká, könnyelműekké, csekélységekhez ragaszkodókká s asszonyodottakká tehet bennünket. Az elpuhulástól, folytatja, én sem menekedhettem meg egészen, s úgy hiszem legalább részint ezen társalkodásnak tulajdoníthatom azt, hogy a nyomos, húzamos gondolkodás helyett a tudományokkal csak játszva foglalatoskodtam, s a helyett, hogy tehetségeimet erőltettem és saját munkáknak feszített figyelemmel kidolgozására kényszerítettem volna magamat, csak azon olvasmányaimnak, mellyeket megszerettem, lettem forditójok vagy inkább paraphrastesök." Ez időbül maradt fen Kis versei közt szép elégiája: Ősz utólján;^[8] s itt kezdé Wieland Musárionát fordítani,^[9] melly nála Kantot egészen kiszorítá több évi jogaiból. És vágyak keletkeztek kebelében egy saját tüzhely örömei után, mellyhez pedig helyzete tehetséget nem nyújtott, míg másfelűl a különben kedvvel és sikerrel folytatott tanárság sok óráival, testi és lelkileg fárasztotta. Papi hivatal látszék mind két tekintetben kedvezőbb kilátást igérni, a mennyiben jobb jövedelem mellett kevesebb időt s nem illy folytonos munkásságot követel; s így elfogadván harmadfél év elmúlta után a nagybarátii gyülekezet hívó levelét, s Győrtől bucsút vevén, miután 1796. martiusban Hrabovszky Sámuel superintendens által a szokott vizsgálat után Nemes-Dömölkön felszentelteték, virágvasárnapján szent hivatalába első beszédével beköszönt.

XII. Nagy-Baráti Győr déli szomszédságában fekszik, jobbra a Szent-Márton felé vezető uttól. E fekvés kedvezett azon szíves viszonyok fentartásának, mellyek Kist győri barátaihoz kötötték, kik ragaszkodásuk első tettleges jeléül paplakját költségükön kiigazíttaták s némi kényelemmel láták el. Barátai ki-kijöttek, ő viszonzá a látogatásokat, levelezésük szinte mindennapi lett, s volt tanítványai szűnnapjaikon seregesen keresék fel őt. Kevés havak múlva feleséggel is megnépesíttetett a rideg ház. A ritka jóságu, szelíd lelkületű, s ezért közönségesen szeretett ifju pap a városban és falun lelt volna nemes házak vagyonos leányait, kik sorsokat vele meg fogták osztani; de ő elvből szegényt választott, s ollyat, ki falun nevelkedvén a városi élet követeléseitől távol, egy szegény prédikátor kisded háztartását hozzáértéssel s szorgalommal ellátni kész is, képes is. Az elég hirtelen választás egy tisztes falusi mesterember leányát érte; ki, mint Kis maga írja Emlékezéseiben "a feddhetetlenül tiszta erkölcsü s egyszersmind szép asszonyoknak nem csak erényeit s jó tulajdonságit, hanem némelly hibáit is birta ugyan, s neveltetést sem nyerhetett, millyent természeti hajlamai s idomai érdemlettek; de bizonyosan egyike volt a leghűségesb házastársaknak, a legszeretőbb anyáknak s a legtakarékosabb gazdasszonyoknak." S most már lévén, kire a házi gondok háruljanak, az új férj szabadabban lélekzett s köre betöltésében nyomosabban járhatott el. Ürömcseppeket ejte ugyan a megelégedés kelyhébe hivatala első időszakában mindjárt néhány keserű tapasztalás, mellyet a szegény protestans pappal egy előkelőbb egyház emberei tétetének; s azonegy időben játszotta a véletlen Hume cikkelyét kezeibe, mellyben minden elmondatik az egyházi rendről, mit ellene félig valót és rágalmat az előitélet, méltánytalanság és gúny feltalált vagy nagyítva lobbant szemeire: mire Kis mármár bút meríte választolt hivatásából: midőn épenilly véletlenül bukkant Herdernek egy ifjúkori iratára, mellyben e vádakat szintolly tűzzel mint alapossággal cáfolja. Ennek köszöné Kis megnyugvását; s kiengesztelődve sorsával, lelkismeretes buzgósággal s hívei által szerettetve folytatá nemes rendeltetésü pályáját. Házi örömeit nem sokára Lajos fiának születése nevelte, s bár édes-anyja hirtelen halála mélyen megsebhette szivét,^[10] fájdalma munkásságában írt talált. T. i. irodalmi pályája Kisnek sajátlag ez időben kezdődött. Megujította azt Nagy Istvánhoz dunántúli superintendenssé választatásakor intézett jeles epistolája A valláscsúfolók ellen (Sopron, 1796). s folytatta évvel utóbb Zsebbe való Könyve 1798-ra, mellyel egyszersmind magyar zsebkönyv-irodalmunk kezdődik. A címen álló e szavak: "Azoknak, a kik az olvasásban hasznos gyönyörködtetést keresnek" jellemzik a könyvet. Foglalatát e szerint erkölcsi elmélkedések, beszélyek, s némelly versezetek tették, mellyek a "Bucsuvétel az ifjuságtól" című éneken kivűl, mind fordítások valának,^[11] de tartalmukat s a formát tekintve valóságos gazdagitásai az irodalomnak. Ezt nyomban három más közhasznú munka követte, t. i. Meiners Kristóf Oktatása, miképen kellessék az ifjaknak haszonnal dolgozni, Knigge ismeretes könyve az emberekkel való társalkodásról három kötetben, és Erkölcsi oktatás az ifjabb asszonyságok számára, egy angliai dáma munkája után; 1799-re pedig a zsebkönyv második folyama, mellynek adására az elsőnek kedvező fogadtatása bírta,^[12] melly erkölcsi és költői műveken kivűl ez uttal irodalomtörténetieket is hozott.^[13] E vállalat csak előpostája volt Kis több illynemű gyűjteményes munkáinak, mellyek koronként annyi gyöngyét a külföldi irodalmaknak, annyi ismeretet és eszmét ültetének át honi földünkre: s mellyek öszvesége valódi míveltség terjesztésére nyomosabban volt hatandó akármelly más irónk, bár fényesb, munkálkodásainál. És így nem meglepő, hogy alig közelíte Kis nagybarátii élte a harmadik év végéhez, a kövágó-örsi lelkipásztorság megürültével, Nagy István superintendens őt ajánlotta a gyülekezetnek. Megjelentek tehát ennek követei egyházi beszédének meghallgatására, mellyet nem sokára meghívó levél követett. A feltételek kedvezőbbek, semhogy Kis e szerencsét el ne fogadja; ehez képest minden szíves marasztás ellenére is a bucsuzás és átteleplés napja meg vala immár határozva, midőn kerületi felügyelő Matkovics Pál rendeletére esperesi tilalom érkezék. Az ürügylött ok a választottnak fiatalsága volt, miután e fényes gyülekezetben rendszerint esperesek hivalkodnának, melly állásra ő kora által még nem képesült; de a való ok a felügyelő személyes idegensége volt, kit Kisünk, midőn Barátiba beköszöne, első predikációjára meghívni elmulasztott. Kis szabadlelküen megírta neki, hogy engedelmessége erkölcsi szenny gyanuját ejtene rajta, s a felügyelő fenyegetőző válasza ellenére is, miután az örsi követek vezére, egy előkelő nemes, a gyülekezet nevében felvállalá a felelősséget, 1799. virágvasárnapján, épen beköszöntése harmadik évnapján, szeretett gyülekezetétől bucsút veve, és rendeltetése újabb helyére elköltözött.

XIII. Új lakhelyét költőnk így írja le: "Kővágó-Örs Zalamegye alsó részében Keszthely és Füred között csaknem középen, a Balatontól egy kis félórányira fekvő, nagyrészint nemesekből álló, népes helység. Terjedelmes határa, melly a benne találtató több templomromok után itélve a török pusztítás előtt több falukat foglalt magában, a hasznost és szépet nagy mértékben egyesíti. Földje legnagyobb részint köves, de mint hihetőleg vulkáni tűzokádás maradványa, nagyon termékeny. Tájékát a sok síkmezők, mosolygó szőlősdombok, kis erdők, sok formáu hegyek s azokon váromladékok hazánkban a legregényesebbek egyikévé teszik. A képzelődés nem kivánhat gyönyörködtetőbb táplálékot, nem a szív felemelőbb tárgyakat, mint millyenek itt vagynak." E szép természet közepébe helyzé huszonnyolc évű költőnket a szerencse; s ha ehez még az állomás jövedelmes voltát, hívei bizodalmát, s nyugalomba lépett, tekintélyes; elődének őszinte barátságát adjuk, melly neki támaszul és ajánlatul szolgált, e szerencsét tökéletesnek mondhatni. Hivatala nagyobb teherrel járt ugyan, mint előbbi helyén; a szentirás-olvasás és magyarázással járó hétköznapi könyörgéseken kivül vasárnaponként dél előtt és után kellett szónoklania, halotti elmélkedés gyakran kivántatott, s két iskola, az örsi s a szepezdi fiók gyülekezeté, állt felvigyázó gondjai alatt: de fiatal erejét támogatta a kedv, mellyet számos hallgatóságának szeretete táplált; s marada idő a regényes vidék költői éldelésére, folytonos önmivelésére, s a társas örömekre, mik azon mértékben voltak kedvesbek előtte, mellyben, a puszta időtöltésen túl, kedélyére, vagy elméje gazdagítására is, vagy mind két tekintetben, hatottak. Az illyekhez pedig itt alkalom nem hiányzott. Elvegyült ő vallási különbség nélkül, úgy a középrendüek, mint a számos nemesek és vidékbeli egyháziak közé, s nem utolsó szerencséje volt, hogy mindnyájok állal azonegy szivességgel láttatott: a keszthelyi híres Maecén asztalánál úgy, mint középrendü híveinek borházi halas ozsonnáikon. S azok közé tartozván, kik meg vannak győződve, hogy nincs neme a társaságnak, mellytől ne tanulhatnánk valamit: minden rendüekkel keresé az érintkezést, s úgy tuda társalkodni mindenikével, hogy ismereteikből gazdagodnék, s tapasztalásaikkal a magáéit nevelné. Ez időben szövődött szoros, és soha el nem hűlt barátsága a nemesszivű és bő tudományu Belicay Jánossal, ki akkor szentantalfai predikátor volt, s ki vele utóbb irodalmilag is szövetkezett. "Az esztendőnek kellemesebb szakaszaiban - így ír Belicay maga, önéletrajzában^[14] - ritka pár hét mult el a nélkül, hogy egymást kölcsönösen meg ne látogattuk volna, sőt még a zordon tél sem volt képes közibénk egészen elválasztó közfalat emelni. És ez a társalkodás melly kellemetes, nyájas, szerény és épületes vala reám nézve! Illyen együtt-létünk alkalmával soha sem mulasztottuk el, hogy valamelly hivatásunk körébe vágó tárgy felől ne beszélgettünk volna. Különösen nem mulasztám el kérdést tenni, mit, miről és miképen predikált legközelebb; s én ugyanarról számot adtam mesteremnek, s ezt követte a nyájas, világos és épületes birálat. Szives volt ő némelly kéziratait is ottan-ottan velem közölni, többek között lelkes és gyönyörüséges szent énekeit, mellyekről sokat lehetne mondanom, de elég legyen itt azt megemlítenem, hogy azok közűl valók a mi új énekes könyvünknek kitünő gyöngyei, és hogy közvetve az én azok felől akkor nyert értesülésem s esmeretem következésében lőnek azok szent könyvünkbe besorozva. E volt életemnek az a szerencsés időszaka, mellyben mintegy ujjá születve még nagyobb iparral s önbizalommal törekedtem a cél felé." Örsről kereste fel Kis koronként az erőszakos megbuktatása után Kis-Görbőn bölcsészi elvonultságban élő híres zalai alispánt Spissich Jánost, ki ha mérséklete erejéhez, és szerencséje érdeméhez hasonló, példája leendett, mint kell és lehet hazáját a hivatal pályáján szolgálni. Innen, rendeki magányában, a mívelt, s különösen a kor nagy forradalmait mélységökben megértő gróf, s utóbb herceg, Porciát, ki, mint Spissich a régibb, őt a legújabb külföldi irodalom érdekesb termékeivel tartotta. Innen Keszthelyt a Georgicon előrelátó, nagylelkű alkotóját, kinek tanulságos társalkodása nem kevesbbé épitő, hazafisága buzdító, mint bőkezüsége segítő volt. Füredi kirándulásai alkalmával gróf Fekete János tábornokot, a francia-magyar költőt; Veszprémben az orvos-irót Haiszler Györgyöt, kinek gyakran gondjaival is élt, és Péteri Takács Józsefet, a Kisfaludy Sándor kiadó barátját s akkor nevezetes erkölcsi irót, Veres-Berényben a becsületes munkás Fábián Józsefet, stb. Nála sem hiányzottak az érdekes látogatók. Prónay Sándor és Schedius Lajos, Spissich és Márton, Berzsenyi és Lakos kedves emlékezeteket hagytak hátra a falusi pap szerény házánál. Ekép az itt töltött három év Kisnek úgy gyakorlati világismeretben gazdagitására mint tudományos kiképzésére nagy befolyással volt; de irói munkássága ennyi, figyelmét elfoglaló behatások közt ha nem szűnt is meg, némileg mégis csökkent. Két halotti beszéden kivül, külön csak Protestans köz emberek olvasó könyvét adta ki névtelenül, Seiler után dolgozva; versei mintegy negyven darabbal szaporodtak, mellyek közt Musarion befejezése és némelly schilleri fordítások, de ezek még most papirosai közé rejtve maradtak. Mind a mellett jó neve, mint iróé, meg volt már alapítva; mint papé és emberé, kivált felekezetében, mindinkább és méltán terjedett. S így lön, hogy a nemes-dömölki egyház megürültével ez egyik legnépesb és legjövedelmesebb gyülekezet választása Kis Jánosra esett. Mikép ne fogadta volna el családapa ez új szerencsét? Hívei megtudván ezt, szobáit és udvarát seregesen lepék el s a szeretet ostromával unszolák s marasztalgaták őt: de ő tartozott a magáéinak ez előmenetellel, s szavával is le volt immár kötve. Ekkor azzal csendesítgeté társait a község egyik előljárója, hogy ha máshová hívnák lelkipásztorukat, talán foganatos lenne a kérés, de Nemes-Dömölkön superintendensek szoktak lakni... Kist pedig vitte sorsa, s bár a sors mindig olly méltányos volna kedvezéseiben. Kisnél az meg volt érdemelve.

XIV. Míg Nemes-Dömölk egyfelül barátunk jólétét tetemesen nevelte, másfelül nem sokkal kevesebb társasági és szellemi éleményt nyújtott a Balaton szép mellékénél. Dömölk a Berzsenyi lantja által megdicsőített Kemenes-Aljában fekszik, Kis-Cel s a Ság tőszomszédjában, közel a Marcalhoz, és Somló hegyétől nem messze, egy szép térségen, melly azon kivül mint a pannoniai classicus föld egy része, ennek némelly emlékeivel is érdekes. Hívei bizodalommal fogadták új lelkipásztorukat, s ha elődét a tekintélyes külsőre, dörgő hangra, szónoki tűzre nem érte is el, szívre és észre öszhangulag ható tanitásával s szelid erélyességével a köz szeretetet itt is nem sokára ki birta magának vívni. Nem hiányzott tehát azon nyájas viszony pásztor és nyáj között, melly annak iparkodásait kedvesekké és áldottakká teszi egyszersmind. Gyülekezete, melly tizenöt, de egymáshoz közel fekvő helységben volt elszórva, szükségessé, de lehetővé is tette, hogy segédet és lovakat tartson; s így nem csak szolgálata volt könnyítve, de érintkezései is. Így első gondjai közé tartozott az akkor Kámban lakott Kisfaludy Sándort keresni fel, a kor költői meteorját, ki bár nem viszonozta is Kisünk meleg közeledését, ennek becsülését jeles egyediségével mégis megnyerte. Így szövődtek nem sokára a vidék nemes családjaival és papjaival, vallás különbsége nélkül, baráti új viszonyok, mik a helyváltoztatás állal félbenszakadtakat pótlák. A kis-celi benedekiek asztala szintolly szívesen és gyakran látta az evangelicus predikátort, mint ennek hit- és hivatalsorsosaié, kik választatásakori vágytársa kivételével, nem csak szeretettel, hanem tisztelethez közelítő barátsággal szövetkeztek hozzá. Ezek közől ő a már említett Belicayén kivűl különösen a mély gondolkodásu Szűcs István s az élénk eszű s kellemesen társalkodó Zigán János emlékezetét tartotta fen életirásában. Nevelték barátai körét a közel Pápának jelesei is, Zsoldos János a jó hírű orvos-iró, kivel még külföldön ismerkedék meg, Márton István a bölcsész, Tóth Ferenc az egykor híres hittanár és iró, utóbb superintendens, Pápay Sámuel a magyar irodalom tudományos és buzgó ismertetője, az életrajzi nagy lexicon koszorúzott szerzője Mokry Benjamin, s a már elfeledett Lácay József; nevelte az akkor Kishez csak félórányira, felesége sömjéni jószágán lakó Berzsenyi, ki még ekkor rejtekben dolgozgatá halhatatlan műveit, s miután titka Kis által fölfedezteték, ebben lelkes buzdítót és stúdiumai előmozdítóját találta. A dömölki közbirtokosok közől különös érdemet szerze magának Kisünk körül Mayer nyugalmazott, főőrnagy, kinek vendégszeretetét a világot látott, ismeretekben és tapasztalásban gazdag házi gazda mívelt és tanulságos társalkodása becsesítette, s kinek az új irodalom műveiben jeles könyvtára Kisnek szabad használatára mindig nyitva állott. Ekép hivatali nagyobb függetlenség, gondtól üressége, a tanulmányi eszközök s irói szorosb érintkezések inkább kedveztek irodalmi foglalatosságainak, mint eddigi helyzetei, és noha itt is kettős veszteséget vallott egy másfél s egy közel négy éves leánykája halála által; s noha szemei gyöngesége aggasztólag növekedett: a dömölki hat év emlékezetét mégis több hasznos és gyönyörködtető munkája őrzi. Gvadányi a világ közönséges históriáját a tizenötödik századig vitte vala, midőn 1801 végén meghalálozott. Vállalója Weber Simon Péter pozsonyi könyvnyomtató Kist nyerte meg annak folytatására, s ez 1805ben adta a terjedelmes munka hetedik kötetét, melly Konstantinápoly megvételétől V. Sixtus haláláig terjed, s így a hitujítást is magában foglalja: melly munka ha nem forrásvizsgálat eredménye is, s ekép kevés eredetiséggel bír, de azt egyesíti, mit mind maig olly kevesen tudnak, a szabadelmüséget mérséklettel. Ugyanezen évben ada Kis egy Görög és romai Mythologiát Damm után, s egy Gyermekek és ifjak tárházát két kötetben. Ezeket megelőzték 1803ban egy magyar és német Levelező könyv Pesten Trattnernél, melly azóta más-más kéztől át meg át dolgoztatva köz kézen forog; és Zaíd, regény Kotzebue után; 1804-ben az Emberi indulatok tűköre, nagy részt Lafontaine után, s követék 1806ban a "Kellemetes időtöltésre való elmés nyájasságok." Érezni kezdé azon szükséget is, mellyet evangelicus felei nyomtatott egyházi beszédekben láttak; s ennek pótlása végett több tiszttársaival egy egész évre szóló postilla előállitására egyesült. A kevesbbé mívelt híveken kivánván segíteni, olly egyházi beszédek szemeltettek ki Heym, Rosenmüller, Salzmann s egyéb nevezetesb és népszerű német hitszónokok munkáiból, mellyekben a vallásbeli igazságok mennél egyszerűbben s érthetőbben adatnak elő; e mellett a választás úgy intéztetett, hogy a gyűjteményben, melly egy egész évi minden vasárnapra és ünnepre adott egy-egy beszédet, egy fontos igazság sem maradna el, a nevezetesbek gyakran és szívrehatólag tárgyaltatnának, a nyelv pedig hozzáférhetővé tenné a könyvet a köznépnek is. Igy látott 1807-ben világot Kisünk Predikációs könyve, melly maga idejében a tiszta, ép és numerosus egyházszónoki beszédnek példánya volt. De az egész haza figyelmét ez időtájban reá egy szerencsés pályázása forditotta. A magyar újságlevelek 1804-ben egy névtelen hazafinak következő jutalomkérdését hozták: "Mennyire ment már a magyar nyelvnek kimiveltetése? micsoda módok és eszközlések által kellene azt nagyobbra vinni? mikép lehetne ezeket foganatosokká tenni?". Kis eltökélvén magát a versenyre, tervét Kazincyval, kivel évek óta már a legbizodalmasabb baráti levelezésben állott, közölte, de ennek válaszát csak akkor vevé, mikor dolgozatát immár Pestre indította.^[15] "Gyönyörüséggel láttam, igy ír maga Kis a munka előszavában, hogy a tárgy felett velem csaknem mindenekben megegyezett (t. i. Kazincy). De jegyzéseinek jókor megérkezésével csakugyan nyertem volna azt, hogy némelly dolgokat, mellyekre azok figyelmetessé tettek, több oldalról vizsgáltam volna meg s bővebben adtam volna elől." Azonban Kisünk, húsz pályatárs között, a biráknak majdnem egyetértő itélete szerint, mégis győztes lett.^[16] "Mertem volna fogadni, így ír a biráló bizottmány elnöke, a tudós báró Prónay Sándor néhány nappal az elitélés után, t. i. sept. 6. 1805. Kazincyhoz, hogy (a koszorús pályairat) irója senki sem más, hanem te, kedves barátom; nem tudván a hazában mást, a kinek a magyar nyelv tökéletes tudása mellett a külső nyelvek annyi ismeretsége, olly finom izlése, és annyi praejudiciumok nélkül való disinteressentiája legyen mint a millyen ebből az irásból kilátszik."^[17] A nyomatás 1806-ban kezdetett meg, s azért ez évet viseli a címlap, de csak esztendő múlva fejeztetett be.^[18] Mindamellett is a várakozásba bele fáradt közönség helyesléssel fogadta a könyvet,^[19] Kis az irodalom történetében Pápay által immár a "nagy literatorok" közé soroztaték,^[20] Weber Simon Péter németre fordíttatta,^[21] s Kazincy, már második kiadásról álmodván, ujra dolgozását sürgeté a munkának:^[22] melly két rendbeli feltét azonban elmaradt. Egyébiránt Kis e munkáját elegendő jártasság, józan felfogás, mélység nélkül is szoros-bölcsészi gondolkodás, nézeteiben mérséklet, a gyakorlati részben ildom, az előadásban nyugalom, szabályosság és csín tüntették ki. Ő azzal a kor prosaszerzői közt, mint régen immár a költők között, első sorban foglalt helyet.

XV. S ott vagyok, hol Kis és Kazincy barátságokról kell immár szólanom. A levél, mellyel Kis az Orpheus tekintélyes kiadóját fölkeresé, Jénában iratott. Kazincy válasza^[23] meleg volt hogy ne mondjam forró, és buzdító. "Kinek barátságát kellene nekem - így kezdődik az - nem mondom több készséggel, hanem több örömmel, kevélykedéssel elfogadni, mint a tiédet, szeretett ifjú! kit barátságos irígykedéssel nézek futva közelíteni oda, a hova én sok esztendei mászás által juthattam; kit már meghaladni látom azt a pontot, a hol én nem minden figyelem nélkül állok; kinek ifjú sugár növéséből előre látom egykori magosságát. Elfogadom ajánlott szeretetedet, kedves új barát, kedves társ! s forró csókom buzgó esedezés a barátság s hazai literatura istenségeihez, hogy az a szövetség, mellyet veled ímé itt kötök, légyen felbonthatatlan szent szövetség! Hogy egykor barátok leszünk, tudtam, vártam, óhajtottam; de hogy illy hamar, illy szent érzésekkel fogod nekem ajánlani jobbodat, azt, uram, reményleni nem mertem. Becsülöm jószívűségedet, s azon leszek, hogy okod legyen hinni, hogy úgy szerettetel, mint szeretsz." Képzelhető, mennyire emelé Kis lelkét illy kéznyújtása a kor első emberének; azt pedig, mennyire fakadtak e szavak Kazincy szivéből, bizonyítja azon közel negyven év, melly alatt Kazincy ragaszkodása Kishez, mert szorosabb nem lehete, állandóan azonegy maradt. Első személyes találkozások 1795-ben sept. 29. lett, Győrött, midőn a szerencsétlen Spielbergre vitetvén, e városban megszálla, és Kist magához a fogadóba hivatá, hol első ölelésök s ugyan akkor végsőnek vélt bucsújok azonegy órában esett. De a szellemi egymást-látogatások minden gátokkal dacoltak. Kis levelei koronként felderíték a rab költő éjjelét, s a válaszok nem gyáva panaszt, hanem lelkesedett barátságot leheltek, és hazafiúi örömöt az irodalom előmenetelén. És így a levelezés, melly Kazincy kiszabadulása után sürűen következett, nem megujítása, hanem folytatása vala a frígynek, melly lelköket olly szépen egyesítette. A két barát házi örömei és bajai, örömeik az irodalom haladásán, úgy saját dolgozásaik közlése és kölcsönös megbirálása voltak annak tárgyai. Kazincy előszeretettel szerette azon plátói emelkedettségét az erkölcsi érzésnek, ez öszhangzását szív, ész és képzelemnek, az ebből fakadó nyugalmas folyamot, s ez egyszerű nemes nyelvet, mik barátja költeményeit, míg Himfy és Berzsenyi nem léptek föl, eredetiséghiányuk mellett is költészetünk kertében csakugyan a legszebb virágok mellé érdemesíték. A hymnus a Bölcseséghez (9. sz.), a Hajósének (10. sz.), epistolái Szent-Györgyihez (109. sz.). Kazincyhoz (114. sz.), A szépség (először: Doris; 1. 145. sz.), A boldogság (80. sz.), elegiája Sophie leánya halálára (83. sz.), A papi hivatal méltósága (172. sz.) mindannyi tárgyat szolgáltatának magasztalásra, hol biráló megjegyzésekre is,^[24] de a szigort, mellyet Kis, a legszerényebb, a legigénytelenebb iró, kit ismertem, nem csak eltűre, hanem melly reá elhatározó hatással leendett, félreértett gyengédség kitiltá birálataiból. Igy lön hogy Kazincy, ki már az Orpheus korában sürgeté a mérték és rím frígyét, barátját még biztatá a saját utján megmaradásra, s míg az új mód szépségét állítá, annak olly árnyékait vallotta be, mik inkább fény valának.^[25] Mert hogy a Ráday-nem küzdésre szólítja a költőt, annak fényoldala; e küzdésben csak a gyenge vész el: az erős tisztul és gyarapszik. Kisnek épen a könnyüség, s ez által elcsábíttatva, a gondhiány volt hibája; s azért őt minden áron a Ráday-nem kizáró követésére kell vala bírni. Mihelyt a Zrínyi-nemre nézve Kazincy magát megadá, sikeretlenek voltak többszöri sürgetései, mert e nem maga csábít gondatlanságra, s apolja ezt; sikeretlen a máj. 8. 1802. adott lecke: "A correctio Schillernek ismert epigrammája szerint legkisebb és legfőbb érdeme az irónak. Ne únjuk el munkáinkat a szennytől tisztogatni".^[26] Ehez járult Kisnek már említett igénytelensége, s vezér elve a pályán, melly szerint ő megelégedék, ha, a mit teszen, használ mikor teszi. Költői dolgozásai neki játék voltak, mikkel saját belső szükségeinek tett eleget, és barátainak kivánt gyönyörűséget szerezni: maradandó dicsőségre nem törekedett. A mit ő több helyt, különösen a Kazincyhoz 1793. írt epistola végén olly szépen mond, nem egyedül költői gondolat volt,^[27] s jóval utóbb levélbeni barátságos vitára is nyújtott alkalmat.^[28] Az alatt költői híre új és méltó gyarapodást vön 1805-ben, midőn Kazincy összekelésére készült gyönyörű hymenaeuma megjelent. Ennek történetét a gyakran említett Levelek tartották fen.^[29] "Superintendensed tiszteletére írt ódád^[30] orgonahangzattal hangzik - ezt irá Kazincy januárban 1805. - Benne van a poesisnek minden méltósága..." s utóbb: "Én tőled azt várom, azt kérem, azt kivánom, hogy te az én szerelmemet tedd halhatatlanná maradékink emlékezetében. Nem illy orgonai hangzatot várok: félre tőlem minden fény! az csak kicsinységemet fogná elárulni; írj meleg szívvel a mi tetszik, fesd a házas élet boldogságait egy epistolácskában vagy énekecskében, s az nékem elég lesz. Elkevélyít az a gondolat, hogy a késő világ tudni fogja, hogy egymást szerettük." Majusban az epithalamium immár megjelent, octoberben egy második kiadás német forditással prosában, mellyet maga Kazincy készített, ki valóban megdicsőítettnek érzé magát e mű által. Magyar tudósaink helyeslése néhány külföldi lapba is kihatott. Ekkor támada Kisben versei összes kiadásának gondolata; s az eszközlésre Kazincy lön megkérve. Ez lelkesült örömmel vette a megbizatást. "Verseidnek kibocsátása! - irá 1805. jul. 14. - Oh barátom, melly jól ismered szivem gyengéjét! melly igen tudod, miben áll kevélységem! Csak küldd, küldd hozzám verseidet. Negyedformában adom ki, olly pompásan, hogy lássa a haza, mit érdemlesz, hogy lássa a maradék, hogy becsedet ismertem, s tudtam mit ér az a szerencse, hogy együtt éltem veled, s szeretetedet birtam. Küldj jó csomót, hogy két darabra teljék. Ennél édesb complimentet nem tehettél nekem".^[31] Kis csomója 1806. april végén érkezett Kazincy kezéhez, s arra szabadítá fel ezt, változtatna benne mindent, mit változtatni valónak itél. Kazincy igéré, de fogadva, hogy a szerző híre s javallása nélkül egy szót sem. És folyt a versek másolása, simítása, a levelezés ez igazításokról, s 1807. augustusban visszaindult a munka első kötete, majd: a második is szerzőjéhez, hogy ez vég kezét tegye reá. De időközben Kazincy házi állapotja megsúlyosodott, s az áldozat, mellyel barátja megdicsőitéséhez járulni akart, tőle többé ki nem telt. Institorist nézte ki tehát vállalóul, de sikertelen;^[32] a dolog huzódott, s a gyüjtemény még most nyomatlan maradt. De ez Kist legkevesbbé sem csüggesztette. Sőt épen ekkor több nagyobb tervet forgata. Ezek egyike utazások, másika regények gyűjteménye, ismét másika egy hónapos irás kiadása volt. A két első, mint látni fogjuk, megindult; az utolsó későn s nem mint illyen. Ő ugyan ehez már 1805ben készült,^[33] de életbe léptetését egy biztosító alaptőkétől függesztette fel. Illyen végett, ugy látszik, idősb Wesselényi Miklós, az erdélyi szinészet áldozatos fentartója, és Cserey Farkas, lőnek megtalálva, vagy kinézve legalább: de foganat nélkül.^[34] Még a könyvárusi útban bizhatott Kis, Kazincy dacára,^[35] mert 1808-ban is állott a szándék,^[36] melly azonban még most teljesedést nem érhetett. Középponti helyzet kelle, akkor még inkább mint most. A regénygyűjtemény azonban Flóra címmel, létesült, s alkalmasint csak ízetlenség akasztá meg a távollakó vállaló könyvárussal: mert kelete, mint Kis egyéb könyvei, meglepőleg szerencsés volt.^[37] S alig szűnt meg Flóra, már is új s nemes tér nyílt meg költőnk előtt a győri evangeliomi gyülekezet bizodalmából, melly őt egy énekes könyv kidolgozására szólitotta fel. Örvendenék ezen munkának, irá Kis Széphalomra, ha muhamedánus kért volna is reá!^[38] A munka folyt, de lassan, mikép az illyen folyhat; de mellette elkészültek a "Természet csudái, nemzetek szokásai s országok nevezetességei", sőt ezek, egy elég vastag kötetben, 1808nak tavaszán Pozsonyban meg is jelentek.

XVI. Ez élénk irodalmi munkásság közepett, mellyet, ha azon órák és napok is számba vétetnek, miket szent hivatala, gyülések, választmányi elfoglaltatások, családi örömök és gondok, baráti érzéke s a levelezés vevének igénybe, csudálatra méltónak kell mondanunk; 1808nak kezdetén Kist a soproni gyülekezet meghívása lepte meg. A maradást jóléte, kényelmei, a tekintet mellyben e jelentékes körben állt, s a szivesség és szeretet lánca, melly híveivel összefűzte, javaslák; az elmenetelt a soproni állás dísze, azon hizelgő kitüntetés, melly egy más ajku mívelt község bizodalmában fekszik, midőn az magyar szónok- és iróban központosúl, a városi lakásnak szellemi élvekben élő férfiúra nézve kellemei és hasznai, ugymint a finomabb társaság s az irodalommal szorosabb érintkezhetés, ajánlák; sürgeté pedig a szerencse, gyermekeit szemei előtt nevelhetni s taníttathatni. A mérleg Sopron felé hajolt, s Kis tizenhat évi távollakás után, martius 26. ismét azon város falai közé települt, hol a tanulmányok örömei és sanyarúságai közt nevelkedett, hova mint szellemi szülőhelyéhez az első ifjuság annyi szép emlékezései csatolták, hol nemes munkássága kezdetét, szerencséje eredetét vette, s emléke az általa szerzett magyar társaságban olly szépen virágzott.^[39] Kis örömét ugyan elfogta kezdetben abbeli aggodalma: eleget teend-e ő, a falusi magyar predikátor, a városi német ajku községnek, s kivált olly hitszónok után, millyen előde, a jeles Bogsch, vala? de ez aggodalmat nem sokára lecsillapította az ohajtott foganat; s szépitették helyzetét tiszti társai és számos előkelő hallgatói barátsága, kiknek többjeivel együtt járta iskoláit, s kik közől predikátor társához, a nagy tudományu Gamaufhoz, míg ez élt, szoros kötelékekkel volt csatolva. Hosszu szerencse előjeleűl egy szép nap jegyzette Kisnek ez évét, a legszebb kétség kivül életében. Juniusban kerületi egyházgyülés tartatott Szent-Andráson, Kis születése helyén. A földesúr, gróf Festetics Ignác, a népes gyülést, mellynek a soproni predikátor is tagja volt, közellevő egyedi kastélyában asztalánál látta. A külön meghivott vendégek közt a gróf egyik alattvalója, az öreg Kis Sándor, volt. Végén az ebédnek felszólal a nemeslelkű háziúr, s kijelenti hogy azon fiú atyját, ki munkáival annyi fényt vont a hazára, minden jobbágyi szolgálat alól halálaig felszabadítja. A hála érzéseitől elragadott Kis kezére borúl a jótevőnek, ez karjaiba fogadja. Kis érdemeit szebben nem jutalmazhatta senki, mert szüléiben jutalmazta meg, kiknek mennyit köszöne ő, elbeszélésem kezdetéből érthették olvasóim. Egyéb dolgai is jól folytak. Néhány héttel utóbb három tetemes égés pusztitotta Sopront: Kis csekély kárt vallott. Évvel utóbb a város és vidéke a győzödelmes francia hadsereg állal elboríttatott: Kisünk alig illettetett a köz inség által: nála a baj maga hozá meg egyszersmind az írt is. Házához t. i. olly tisztek szállásoztattak az ellenség hadából, kik miveltség s emberségökkel kedves változást hozának inkább az egyszerű családkör egyforma életébe, mint kárt vagy zavart. S így a bár terhesb hivatal mellett is, miután az új viszony alkalmatlanságát a megszokás eltompította, a régi munkásság új kedvvel és erővel folytattatott. A Nemzeteket és országokat esmértető Gyűjtemény, mellynek kiadására Kis több ügyfeleivel egyesült, még 1808ban indúlt meg, de ez uttal csak három kötetet hozott.^[40] A cél hasznos gyönyörködtetés, a más nemzetek irányában dívó balvélemények megigazitása, s a honszeretet táplálása volt.^[41] Ezekkel egykorúlag világtörténetének egy új kötetét készité, melly a Gvadányiénak nyolcadik darabját tette; a classicai tanulmányok elősegélésére pedig görög régiségtant adott Eschenburg után, s lefordítá Horác epistolái első könyvét, alexandrínekben, Wieland magyarázó jegyzeteivel. Ennek kieresztésére Balogh Péter, az evangelicusok akkori híres fő felügyelője, a nehéz idők dacára is,^[42] ada segedelmet, de nem fordulván meg rajta a költség, Kis félbe szakasztá dolgozását, és csak Kazincy folytonos buzdításaira végzé be 1813.^[43] A kiadás azonban még elhaladt. A Tárház, úgy látszik inkább fekvék szivén Kisnek, s 1809-ben különösen ennek részére gyűltek halomra az apró dolgozatok, hogy utóbb is más gyűjtemények gazdagodjanak általok, noha Kazincy nem szűnt meg őt buzdítani, s különösen a criticai irányt lelkére kötni.^[44] Az idő illy vállalatra még ekkor mostoha volt, és Kis távol a középponttól. Így kelle még most kéziratban maradni a vallástalanság okait Boll után nyomozó munkácskának is, mellyel hiába kinálgatta a néhány vállaló nyomtatót.^[45] Ellenben öröme volt megbővített Kniggéjén kivül,^[46] két imakönyvet, egyel a köznép, egyet a középrend számára adhatni,^[47] s Énekes könyvét szinte befejezhetni;^[48] ezek mellett a bécsi "Annalisokat," eleinte Glatz, ezután Sartori szerkesztése mellett, három éven át (1810-12) a magyar irodalmat ismertető cikkekkel lelkesen segítette. Az ember, író és pap iránt mind ezeknél fogva méltán növekedő tisztelet következése volt, hogy Ráth halálával (1810), Győr lelkipásztorául hívá meg, melly meghivást azonban el nem fogadá; hogy egyházmegyéje superintendentiai jegyzővé választá, s a tőle egykor idegenkedő, de érdemei által idővel meghódított Matkovich Pál mint kerületi fő felügyelő Nagy István superintendens kimúltával, erélyesen küzde azon köz balitélet ellen, melly szerint a megürült polcra egyedül nemes származásu választható. Igy mehete Kis a kijelöltek közé, s így lön, hogy 1812. junius 23., éltének negyvenkettedik évében, barátjai és tisztelőinek örömtapsai közt, egyháza dunántúli kerületében püspökké választaték. Erény, érdem, s mi ezektől elválhatatlan, szerénység által méltóbb férfiú e székben még nem ült.

XVII. Míg Győrött ezek így folyának, sőt ugyanaz nap, melly Kist új méltóságával ruházta fel, a költő Pesten mellőzést vallott. Megkinálta volt ő Trattnert versei gyűjteményével; ki azt elfogadván, készületek tetettek immár a címrezek tárgyában,^[49] midőn ezen, a siker iránt mindig ingadozó férfi szavát visszavonta.^[50] Kazincy azonnal írt Pestre, s noha az ügy függőben vala, a képek iránti intézeteit folytatta, míg 1813. augustusban sikerült a nyomtatót letett szándéka felvételére bírni.^[51] Kazincy, kit Kis újra is kiadóul kére fel,^[52] a versek mellé harmadik kötetül még Horác leveleit ajánlá Trattnernek, hogy a versek csónakán e munka is partra szállhasson, de Trattner reá nem állván,^[53] a gyűjtemény két csomója három kötetre osztatott, s miután ez a könyvvizsgálói szoroson lassan, de szerencsésen átevezett, 1814. juliusban valahára sajtó alá kerülvén, Kazincy előszavával^[54] a következett év februariusában meg is jelent^[55] nem díszesen,^[56] s hibásan is,^[57] de amaz időhöz képest tűrhető csínnal. Ennyi bajba került, ivadékkal ez előtt, egy kitünő költő műveit a nemzet kezeibe juttatni; pedig az író egy pár szabad példányon kivül még akkor más jutalmat nem követelt, nem várhatott! Ez meglévén, Kazincy újra Horác ügyét fogta fel,^[58] de Trattner, ki bátor rendszerint csak ott volt, hol biztos is, kérlelhetetlen maradt. Igy Geistinger bécsi vállaló könyvárus is, kinek felszólítására Cicero leveleit kezdé fordítani,^[59] szinte felhagyott szándékával,^[60] de Kis el nem csüggedvén a jónak mívelésében, mintán az értelmiség hidegen tekintett iparkodásaira, ismét a serdülő nemzedékhez fordúlva, ennek első szükségeit munkálta. Ez irány gyümölcsei voltak a Herder kátéja, egy képes ABC, Diktomos, verses és imáds. könyvecskéje apróbb gyermekek számára, s két kötetű Ifjuság Barátja; ezek mellett bocsátotta saját költségein szárnyra, 1811. óta irásai közt hevert könyvecskéjét a vallástalanság okairól, különösen a protestansok között, mellynek dolgozásában és kieresztésében milly érzések lelkesíték, a Matkovich Pálhoz intézett szép óda tanusítja.^[61] Mert noha, midőn püspöki hivatalát megkezdé, melly gondjaival, munkáival, s gyakor utazásokkal bölcsészi csendéből kiragadó, a költészet musájától búcsút vett, ez nem távozott szelíd köréből; elfogadni a Musa sugallatait nem függött tőle: a belső szükségnek hódolnia kellett; s ha eleinte ritkábban is,^[62] utóbb ismét sürűen: s készültek némelly olly darabjai is, mik szebbjei közé tartoznak. De lelkesen segíté a szép reményű Döbrenteinek 1814-ben megindult Erdélyi Museumát is eredeti s kölcsönzött, költői, bölcsészi és irodalmi darabokkal; s több tisztitársaival újra egyesülvén, hat év előtt félben szakadt utazási tárát ismét életbe léptette.^[63] E tanulságos gyűjtemény négy év alatt, nyolc kötetben, tizenhét utazást hozott,^[64] de miután előfizetői harmadfél százról másfélszázra olvadtak le, Trattner azt az 1819ki folyammal berekesztette. Hanyatlását érezvén ez ügynek Kis, régi tervét forgatá ismét, egy folyóiratét t. i.,^[65] s most nagyobb szerencsével, mennyiben Trattnert ez érdekbe is bevonván, az Helikoni Kedvtöltés cím alatt még 1819-ben meg is indúlt. Félévenként egy kötetke jött. Tartalmát beszélyek, költemények, könnyü életbölcsészeti s történeti cikkecskék tevék: olvasásra méltók kétség kivül mind, s gyönyörködtetve oktatók, mi Kisnek állandó szempontja volt tárgyai megválasztásában; de hiányzott az időszaki szellem; a kor értelmi s érzelmi mozgalmai s nemzeti ügyeink nem képviseltettek, eredeti cikk igen kevés; bizonyos egyhanguság mellett a több név érdeke, s így összevéve bármelly folyóirat leghathatósb érdekemeltyűi, nélkülöztettek.^[66] A részvét csekély vala, s a munka, két évi folyam után, berekesztetett.^[67] Ezalatt (1815-19). Kazincy, ki Horatiusához a Wieland magyarázatait Kis kérelmére lefordította, magát a szöveget valóban baráti gonddal vizsgálta s észrevételeit vele szintilly baráti őszinteséggel tudatta: sajtó alá rendezte az egész munkát, s általán több részvétet tanusított ez iránt, mint Kis maga.^[68] De kiadó nem találkozott.

XVIII. Kisnek superintendensi ez első évtizedét megnemesíttetése rekeszté be. Tudnillik két fia, az 1797-ben született Lajos^[69] s az 1806-ban lett János,^[70] szépen fejlének; s a gondos apa érezte melly jótéteménye az a sorsnak, ha kiváltságos országban a kiváltságosok közé tartozhatunk. Még 1812-ben gondolkodott ő ez ügyről, sőt már el volt a lépésre is határozva,^[71] de megtéve ez csak 1821-ben. Ajánlói Ürményi József az ország birája, gróf Brunszvik József a tárnok, erdélyi főcancellár gr. Teleki Sámuel, bácsi főispán b. Podmanicky József, s külön ajánló felirattal szombathelyi püspök Somogyi Leopold. Kis maga ment a királyhoz. Fogadtatása kegyes, sőt nyájas. A püspöki ajánlat alkalmat adott a fejdelemnek, ki minden vallásossága mellett apostoli jogait féltékeny szilárdsággal őrizte, egy kis magasztaló beszédre, mellyben különösen Somogyinak világi ügyekbe nem avatkozó, tisztán püspöki buzgósága emelte tett ki. Ez tevé azt a király egyik legkedvesb emberévé. Kis reménynyel bocsáttatott el; s miután a laibachi fejdelemgyülés a választ kissé késleltetvén, újra megjelent Ferenc előtt, most már köz audentián, a kérelem hamar megadatott,^[72] hamar a díjtól fölmentetés is. Mikor Kis, személyesen ismét, megköszöné a királyi kegyelmet, Ferenc azon komoly, de atyai felsőbbséggel és jósággal, melly sajátja volt, és akkor sem tagadá meg kedélyes természetét, mikor hozzá szigor vegyült, nem mulasztá el további hű eljárásra inteni kötelességeiben s olly elveknek fiaiba szivárogtatására, "mellyek szerint azok is jó emberek és jó polgárok legyenek".^[73] Kis meg is marada kötelessége pályáján mint eddig, és ott is, hol állásánál fogva a közigazgatással ellenkezésbe jött. Illy alkalom pedig többször adta magát elő. 1816-ban az ágostai státus kerületi és egyetemes gyülései ügyében vonatott kérdőre, mellyek zsinatokúl adattak fel, de a zsinatok törvényes formái nélkül; 1817-ben a tanrendszernek az országoshoz idomitása sürgettetett újra; 1818-ban bibliai társaságok felállitása vagy illyek küldeményeinek behozatala tiltatott meg; 1820-ban a német egyetemeken mutatkozó daemagogiai korjelek tekintetéből az azokra kimenetel a protestans ifjuságtól elzáratott; szinte akkor a protestans papok felelőség alatt utasíttatának oda, nehogy catholicusokat egyházaikba bocsássanak; 1821-ben catholicus atyáknak protestans anyától lett természeti gyermekeinek az atya vallásában neveltetése rendeltetett el; 1824-ben megtiltatott, nehogy catholicus növendék, királyi engedelem nélkül, protestáns házi tanítót nyerhessen stb. Az ellenfeliratok, Kisnek hozzájárultával is, el nem maradhattak; de azt ő jól tudta, mivel tartozik a főhatalomnak minden honpolgár, s addig is, míg a nehézségek elintéztetének, kihirdetni a királyi parancsokat, s az irántoki engedelmet alárendelteinek szivökre kötni el nem mulasztá. A melly tántoríthatlanúl egyezteté ekép alattvalói hűségét felekezete iránti kötelességeivel, szintolly békés erélylyel tudá egyházi állása méltóságát a protestans egyházkormány világi elemei irányában fentartani, míg hivatala jogait a községek ellenében mindenkor ezek szabadságának tiszteletével gyakorlá.^[74] A papság és iskolatanítók iránt szigorú és jóakaró; atya inkább és tanácsló mint főnök, hol intései bevétettek; s püspöki látogatásain a rend, vallásosság és béke követe. Hogy új köre leginkább ez első tizedben vette nagyobb igénybe idejét, magában értetik: azon ponttól kezdve, mellynél megérkeztünk, ismét több üresség juta az irodalomnak, mellyben 1822. óta újra ifjúi erővel működött.

XIX. Kisfaludy Károly kora tűnt fel. Ennek egymást sürűen érő színművei által az elhanyatlott szinészet új jelentességet nyert, s azok mindenfelé előadva, nemzeti lelkesedéssel töltötték el a hazát. Pesten meg vala már alapítva a komolyabb szakok számára a Tudományos Gyűjtemény; Kisfaludy a szépirodalom részére sürgetett egy rendes közlönyt: s felállt az aurorai társulat, mellynek élére ő állíttatott, A keletkező vállalat csakhamar, sőt a kijövetelben megelőztetve, Igaz Sámuel zsebkönyvében lelt vetélytársat; egy időben a Tud. Gyűjtemény is szépliteraturai toldalékot nyert. Kis mindeniket kezdé pártolni, s Aurorát egy szép ottava rimával üdvözli.^[75] Új kedv száll a régi erőbe. Elkészül Delille szép tankölteménye: A falusi élet,^[76] mellynek elejét még a Heliconi Kedvtöltés hozá néhány évvel azelőtt;^[77] elkészülnek Juvenál Satirái, részint folyó, részint kötött beszédben, jegyzetekkel; megjelenik Klio, a Heliconi Kedvtöltés érdekesb testvére, több eredeti költeménnyel,^[78] mik Kisnek nem fogyó, hanem folyton gyarapodó erejéről tesznek tanuságot. Ugyanezen évben, 1825., keletkezik Kassán a Felsőmagyarországi Minerva gróf Dessewffy József vezérlete alatt: Kis annak legmunkásabb társa leszen. Megindulnak abban Polyclet Utazása,^[79] Xenophontól Socrates Nevezetességei, ugy Persius is melly utóbbiak később külön is világot láttak; ezek mellett serege a tanulságos kivonatoknak Baco, Pope, Montesquieu irásaikból, Terenc Andrószi Leánya, Thomson Tavasza,^[80] és egyebek, mik a classica literatura méltatására, az izlés s a humanitas terjedésére nem lehettek hatás nélkül. 1827. Droz Eudaimoniája szaporítá e számot. Az így munkás Kis 1828-ban a felállítandó academia szabályai kidolgozásával megbizott tudósok pesti gyülekezetére meghivatván a nádor által, egyetlen egy vala a kor tekintélyes veteránjai közt, ki az ifju irodalom iránt meleg részvétet tanusítandó, ennek nevesebb embereit felkereste, s igyekezeteikben buzdította. Bekövetkezék 1830-ban az academia megalkotása is. Gvadányi folytatója a történeti osztályban neveztetett vidéki első rendes taggá. Híven eljára az osztály megbizásaiban; de idősb hogysem most szakemberként szolgáljon, leginkább egyéb irányokban munkált, de munkált. Academiai dolgozásai közt első 1832-ben a Széchényi Ferenc és Festetics György feletti emlékbeszéde vala,^[81] következett Goethe Iphigeniája;^[82] beadá Horatiusát is, mellyre Trattner 1829-ben sikeretlenül hirdetett előfizetést,^[83] s miután azt Wielandnak Kazincytól áttett jegyzeteivel, az academia 1834-ben nem érdemlett homályából kivonta, az egész tetemes díjt elhúnyt barátja örököseinek engedte által; lelkesen segíté a Tudománytárt (1834-39-ig) történeti és irodalmi érdekes cikkekkel, s az academia megbizásából Blair Rhetoricai és Aestheticai Leckéit fordítá le angolból.^[84] De ez időszakban sem maradtak a többi folyóirások segedelme nélkül. A Minerva egyebeken kivül ismét egy terenci vígjátékot hoza (A heréltet), Eutropot, Ciceróból, Quintilianból, Senecából egyes darabokat, a Sas többi közt Pope tankölteményét a criticáról prosában, a Musarion egy pár széptani értekezést, holmit az Athenaeum s a Figyelmező; sőt a Közhasznu Esmeretek Tára is vette adalékait. Így folytak ezek 1839-ig; és Kis ez időben majdnem egyetlen védője és napszámosa volt, a naponként egyfelül hatalmasban terjedő politicai és anyagi irányok, másfelül az elsilányodó és elerkölcstelenedő időszaki sajtó közepett, a classicismusnak és valódi humanismusnak.

XX. E munkásságban és hatásban gazdag húsz év alatt (1822-42), midőn a kor havat kezde szórni Kis halántékai köré, magán élete rideggé és szomorúvá kezde lenni. Gyermekeit rendeltetésük eltávolítá az atyai háztól. Kazincy, kivel negyven évi barátság fűzte össze, többé nem élt. Hitvese szinte ez időtájban elbetegesűle, s 1832. január 2. élte ötvenhatodik évében meghalálozott. A veszteség érzékeny vala; Kis azt a bölcsnek odaadásával viselte. "E gyászos eset - igy ír 1844. maga, Emlékezéseiben - a fény mellé nem csekély árnyékoldalt vetett ugyan, kivált öregségembe lépésemkor; mindazáltal azt annál nagyobb megnyugvással tartoztam s tartozom viselni, mivel nem kevés környülmények egyesűlnek vigasztalásomra. Egészségemmel, habár korom természete szerint gyengélkedő is, megelégedhetem; gyermekeimben s unokáimban örömöt látok; gyülekezetem szeretetét s superintendentiám bizodalmát folyvást tapasztalom; a Sopronban mellettem hivataloskodó fiatalabb predikátorok s professorok, valamint még egy pár élő s régi barátom s néhány más mívelt ifjabb férfiak is irántam szép hajlandóságot mutatnak, s estvéli mulatságomat gyakran kellemessé teszik; némelly távol lakó jó barátim s fiatalabb tudós társaim is egyszer másszor leveleikkel megörvendeztetnek. Illy állapotban, szenvedélyeim lecsillapodása után, könyveim társaságában, csekély bölcseségem nem fényes de biztos várából, csendesen nézek sokakat." Illy philosophi nyugalomban találtam őt, midőn 1839-ben soproni magányában felkeresém. Még azon évi martiusban hallám őt Pesten a derék Prónay Sándor felett szónokolni. Az út, rosz idő, akkori betegeskedése s a bánat, mellyel régi tisztelője elvesztén érzett, elgyengítették. E kép lebegvén előttem, meg voltam lepetve szellemének vidorsága, részvételének élénksége s új terve által, melly a Soproni Estvékben még azon évben teljesedésbe ment. Összehasonlítám őt lelkemben azon Kissel, ki tizenegy évvel elébb Pesten keresett fel engem tanuló szobámban, ő az érdemkoszorús nevezetesség, engem, egyikét a legfiatalb iróknak: az idő hagyott nyomokat testén, szelleme ifju volt még folyvást. Elhordoza a szép városban, mellyet, mint észre volt vehető, előszeretettel szerete, és Ciceróném volt annak nem csak külső, hanem erkölcsi és társas ismertetésében is; de e mellett egy kérdés érte a másikat, a pesti társakat s azok foglalkodásait illető. És csakugyan megindulának a Soproni Estvék még azon évben, s belőlök öt esztendő alatt ugyan annyi kötet, gyűjteményes munkáinak legérdekesbike és legtartalmasbika. Ebben láttak világot Ovíd Elváltozásai is, prosai szabad dolgozásban, mellyel a romai költészet e nevezetes művét az ifju és nő közönség izléséhez igyekvék alkalmazni. Suetonius is akkor készült el, de kiadót nem lelt. Idő közben egyházmegyéje adá becses jelét híres főnöke iránti tiszteletének. A veszprémi esperesség indítványára a dunántuli kerület conventje őt a felségnek kir. tanácsosúl ajánlotta. Helytartó tanács, cancellaria, nádor: mindenik külön megegyezett e tisztelet megadásában, s a kedvező királyi válasz nyomban elkövetkezett. Ez 1840-ben történt. Kis első volt a magyarországi prot. püspökök közt, kinek nevéhez a polgári hatalom e becs-címet csatlotta, mellynek ő, ki azt nem maga kereste, s mellyet annyira megérdemelt, örűlt, s hogy örült, mutatta is, mert sem érzéketlen, sem képmutató nem volt. De jól esett neki azon hódolat is, mellyet a Kisfaludy-Társaság, midőn 1842. január 22. tagjai közé vette fel, érdemei iránt mutatott. S ez időtül fogva munkásságának nagyobb részét ez intézetnek áldozta. Ennek kebelében adá, az igazgató felszólitására, beköszöntő munkául Longinos híres könyvét a fenségesről, a szerző életével, Schlosser számos és jeles jegyzéseivel, s értekezésével szinte a fenségesről.^[85] Kis e munkájában meghaladta önmagát: nyelve ép és világos mindig, de illy tiszta és hangzatos még nem volt. E munkája után irá kérésemre Poetai Munkái elébe, mellyek kiadásával engem bízott meg, "Urania Intéseit";^[86] s kezdé Emlékezéseit írni, mellyek az embernek, papnak és irónak az őszinteség erejével vonzó képét adják,^[87] s neki magának nem kevesebb örömet adának egy hosszu s nagyánt szerencsés élet örömeinek újra éldelése által, mint az olvasónak, ki azokból nem csak történeti adatokat, hanem életbölcseséget is meríthet. E mellett egészsége folyvást jóformán kedvezett, a néha eléállott hasmenések csak átmenőleg gyengitették el: míg septemberben 1844. Bécsben Lajos fiánál lévén, egy, elég súlyos cholerán mene keresztül, mellynek húzamosb ideig érezte bal hatását. Ezen állapat befolyása alatt intézte ő azon évi novemberben a Kisfaludy-Társasághoz "Bucsúját irótársaitól",^[88] melly a költőnek csakugyan hattyúéneke lett. De alig üdűlt fel ismét, szemei folytonos és szerfeletti gyengülése dacára lefordította az intézet számára Pythagoras Aranymondatait,^[89] Cato Verspárjait,^[90] sőt újabb megbizatásból Anaximenes^[91] és Aristoteles Rhetoricáit^[92]; s attól 1845. dec. 30-kán néhány kedélyes sorban vég bucsút vevén, nevét ennek jó emlékezetébe ajánlotta.

XXI. E levelet egy pesti hírlapban Kis halálának híre előzte meg. Ez még most valótlan volt. "Az ugyan nem igaz, irá dec. 15. János fiának Pestre, hogy meghaltam volna, de az nagyon igaz, hogy egészséges nem vagyok, mert sem a dolgozáshoz kedvem, sem az evéshez izlésem nincsen. Természet szerint igen nagyon ohajtom egészségemnek jobbra fordulását, vagy egészségi bajlódásom végét." Az első be nem következett többé, az utolsó közelített. Négy héttel e levél után az ellenkező hírek Lajos fiát Sopronba űzvén, ez megdöbbent atyja lelki és testi erőinek rövid idő óta olly nagy mértékben megfogyatkoztán. A gyengeség napról napra aggasztóbblag nőtt, s január 21. hozzá siető menye őt nem csak testileg, de lelkileg, és még inkább, elesettnek találta. 20-dikán, midőn orvosa azon hírt hozá, hogy Sopron városa őt tiszteleti polgárává nevezte, néhány percre felocsult, s örvendett társai szeretetének ez új jelén; de más nap már nem emlékezett reá. Érütése lassanként észrevehetlenné lett. Alig evett valamit. Majd mindig alutt. Fájdalmakat nem érzett, saját gyengeségét sem, mindent csak homályosan fogott fel, s ha szólt, az elég élénken kezdett mondatot a legnagyobb erőlködéssel folytatta, s következetesen bevégezni nem birta. Utóbb alkalmatlan köhögés álla be, melly nyugalmát néha hosszasan háborgatta. Február 2. megérkezék János fia is: de ő alig ismeré már meg, vagy legalább gyenge volt a részvétnek jelét adni. S azon tizenkét nap folytán, míg élte világa pislogott még, huzamosban s egészen tiszta öntudatra többé nem éledt. 18-dikán estve ez még egyszer lobot vete. Megáldá fiát, menyét, unokáit. De csakhamar ismét szokott tompaságába esett vissza, s más nap hajnalán, hat órakor, a két elsőnek karjain nemes éltét kilehelte. Egyszerű temetését a város s a körülfekvő helységekből összetoldult nép szomorgó sokasága nagyszerüvé tette. Pár hét mulva Kis fölszenteltetésének félszázadát volt ünneplendő. Ő azon kevesek egyike volt, kiknél semmi sem látszat, hanem valóság minden; s mert látszani nem igyekezett, a járatlanok vagy gyengék előtt kisebbnek látszott, mint volt. Őt pedig a lelkesen teljesített kötelesség öntudata boldoggá tette. Barátjai, hívei sokat, családja mindent, köszönének neki. Az irodalom közel hatvan évig támaszát birta benne; alig volt szüksége, mellyről ő, habár néha csak átmenőleg is, ne tett volna. Sok munkája még soká élend; példája örökké.

XXII. Befejezésül Kis megjelent munkáinak teljes sora szolgáljon, időrendben.

1789.

Tiszt. tudós Raics Péter prof. úr neve napjára való versek. Sopron, 1789. 8r. 14. l.

Tiszt, tudós Raics prof. úrnak s Artner Theresia kisasszonynak házasságok alkalmatosságára készitett éneke a soproni tanuló ifjuságnak. Sopron. 4r. 4 l.

1790.

Tiszt, tudós Vietoris Jonatán prof. úr neve napján idvezlő versek. Sopron, 1790. 8r. 16 l.

Tiszt, tudós Stanislaides Dániel prof. úr házasságára készített örvendező versek. Sopron, 1790. 4r. 4 l.

Belgrád megvételekor. (Mindenes Gyűjt. 1790. III. negyed, 379-88. l.)

1791.

A soproni Musák seregének panasza az ő nagy jótevőjének t. t. Torkos József pred. úrnak halálakor febr. 10. 1791. Sopron, ívrét. 4 l.

Hercules Választása, allegoriás költemény, anglusból fordíttatott Lowth szerint. Bécs, 1791. 8r. 10 levél.

Nunkovics Györgynek dicső árnyékához, decembernek 26. 1790. (Hadi és más nevez. Tört. IV. szak. Bécs. 1791.)

A Hadi Történetek iróihoz (ugyanott).

Mélt. Sárvári-Felső-Vidéki gróf Széchényi Lajoshoz ő magához, midőn olaszországi utjából visszatért (ugyanott.)

1793.

A Magyar Musában (a M. Mercurius társlapjában) néhány apró cikk.

1796.

A valláscsúfolók ellen. Nagy István úrnak a Dunán túl levő evangelicusok superintendensévé lett választatásának alkalmatosságával. Sopron, 1796. 8r. 16 l.

1797.

Zsebbe való Könyv. Azoknak, a kik az olvasásban hasznos gyönyörködtetést keresnek. Pozsony, Weber S. P. költs. és bet. 1797. k. 12r. 200 l. (a boritékon 1798 áll).

Irodalmi cikkek Schedius lapjában (Literar. Anzeiger).

1798.

Meiners Kristófnak Oktatása, miképen kellessék az ifjaknak haszonnal dolgozni, kivált magokat az olvasásban, kijegyezgetésben és irásban gyakorolni. Magyarra fordítva és az ifjaknak legszükségesebb könyvek esméretével megbővítve. Győr, Streibig Józs. bet. 1798. 8r. 94. l.

Az emberekkel való társalkodásról, vagy miképpen kellessék minden rendbéli emberekhez magunkat úgy alkalmaztatnunk, hogy a világban boldogúlhassunk. B. Knigge Adolf munkájából szabadon fordítva. Győr, 1798. 8r. I. 199 l. II. 216 l. III. 162 l.

Erkölcsi oktatás az ifjabb asszonyságok számára írta egy angliai dáma. Győr, 1798. 8r. 82 l.

Cikkek az Allgemeine Zeitungban.

1799.

Kalendáriom és Zsebbe való Könyv. Azoknak, a kik az olvasásban hasznos gyönyörködtetést keresnek. 1799. esztendőre. Pozsony, Wéber S. P. költ. és bet. k 12r. (24 és) 160 l.

Cikkek Schedius Liter. Anzeigerjében s az Allg. Zeitungban.

1801.

Az ő jó reménységű magzatjoknak halálán kesergő keresztény szüléknek vigasztalásaikról, néhai t. t. Lakos József úrnak, a n. dömölki ev. sz. gyülekezet káplánjának Kapolcson 1801. máj, 25. lett eltemettetésekor tartott halotti elmélkedés. Veszprém, Szammer Mih. bet. 8r. 29 l.

1802.

Protestáns közemberek Olvasókönyve. A városi és falusi m. protestáns köznépnek s különösen az alsóbb oskolában tanuló ifjuságnak hasznára készíttetett D. Seiler Frid. György munkája szerént. Pozsonyb. Wéber S. P. bet. 1802. 8r. 480 l. (Kis neve nélkül).

Halotti elmélkedés néhai t. n. n. Hajas Tamás úrnak utolsó tisztességére. Sopron, 1802. 4r. 19 l.

1803.

Levelezőkönyv, vagy oktatás levélirásra magyar és német nyelven. Pest, Trattner Mátyás bet. 1803. 8r. (Szerző neve nélkül, kinek tudtán kivül e munka utóbb többször, változtatva, átdolgozva jelent meg.)

Zaid, vagy IV. Muhamed török császárnak szerencsétlen szerelme. Igaz történeten épült román Kotzebue után. Pest, 1803. 8r. 221 l.

Emberi indulatuk Tűköre, részszerint igaz, részszerint költött történetekben. Nagy részint Lafontaine után. Pozsonyb. 1803. 8r. 336 l.

A papi hivatal méltósága. Midőn főtiszt. Nagy István Dunán túl levő ev. ecclesiák superintendense predikátorságának ötvenedik esztendejebéli jubilaeumát inneplette. Szombathelyt, Sziesz bet. 1803. 8r. 23 l.

1805.

Görög és romai Mythologia, vagyis a régi görögök és romaiak költött isteneinek és félisteneinek mesés Történetei. Ford. 44 rézre metszett képekkel, mellyek régi munkájú mesterségesen metszett kövekből rajzoltattak le. Pozsonb. Wéber S. P. költs. és bet. 1805. 8r. 279 l.

Gyermekek és ifjak Tárháza, azaz elmét gyönyörködtető és nemes szivet formáló apró történetek, beszélgetések, utazások és versek, mind a két nemen levő ifjuság számára. Egynehány nevezetes irók munkaiból ford. 2 rész. Pest, Trattner Mátyás bet. 1805. 8r. I. 253 l. II. 218 l. (Ugyanezen kiadás, a mennyiben feliben Kis István pesti magyar könyvárus költségein jött ki, ennek firmájával is jelent meg, s e címmel: Gyermekek és ifjak Bibliothecája).

A világnak közönséges Historiája. Mellyet némelly jeles és hiteles irókból szedegetett gróf Gvadányi József m. lovas generalis, s annak halála után tovább folytatott Kis János. Hetedik kötet, Pozsonyb. Wéber S. P. költs. és bet. 1805. n8r. 360 l.

Kazincy Ferenc öszvekelésére Szendrei gróf Török Sophia-Antoniával Nagy-Kázmért, Zemplény várm. nov. XI. MDCCCIV. barátja Kis János. Bécsb., Schraembl Ferenc Antal özvegyénél. 1805. 8r. (Ugyanaz német prosai forditással: Wien, 1805. 8r. 23 l).

A jövendő élet felől való esméretünknek hijános voltáról és annak okairól. Néhai t. Bartza János úrnak, t. Veszprém vmegye egyik első rangú tbirájának utolsó tisztességet tévő halotti elmélkedés stb. 1805. Veszprémb. Számmer Mih. özv. bet. 8r. 22 l.

1806.

Kellemetes időtöltésre való elmés Nyájasságok, ugymint: egynehány regék Mátyás királyról, válogatott anekdoták és különbféle kérdések és feleletek. Részszerént külf., részsz. kézben kevéssé forgó magyar munkákból öszveszedettettek s közre bocsáttattak. Sopronb. 1806. 8r. 242 l.

A magyar nyelvnek mostani állapotjáról, kimíveltethetése módjairól, eszközeiről. Megjutalmaztatott felelet. Pesten, Trattner M. bet. 1806. (1807. Kulcsár költs.) n8r. 167 l.

1807.

Flora, vagy szívre ható apró románok, erkölcsi mesék, versek, és egyéb hasznosan gyönyörködtető darabok a szép nemnek és a szép nem barátjainak. Három kötet. Pest, 1807. 8r. 190 l.

Egy egész esztendei vásárnapi és innepnapi evangeliomokra való Predikációs Könyv, mellyet az evang. keresztyén feleiknek lelki épületekre különbféle jeles német munkákból forditottak némelly Duna-tulsó-mellyéki predikátorok. Kiadta Kis János, Pozsonyb. Wéber S. P. költs. és bet. 1807. n4r. 508 l. (nagyobb részt K. saját munkája).

1808.

Természet csudái, országok nevezetességei és nemzetek szokásai, mellyek külömbféle munkákból összeszedegettettek és részsz. az efféle dolgokban gyönyörködőknek, részsz. a hasznos és kellemetes olvasást megkedvelleni s figyelmetességeket gyakorlani kivánóknak számokra kibocsáttattak. Pozsonyb., Wéber S. P. bet. 1808. 8r. 354 l.

Nemzeteket és országokat esmértető Gyűjtemény. Kiadta Kis János. I. köt. Pesten, Kis Istv. könyvárosnál. 1808. 8r. 158 l.

Halotti beszéd az emberi léleknek már a jelenvaló életben kitetsző nagyságáról, melly néhai nm. báró Prónay László úr halotti tisztelete alkalmatosságával Acsán tartatott. Pesten, 1808. 4r. 28 l.

1809.

Nemzeteket és országokat esmértető Gyűjtemény. II. köt. Pesten, Kis Istv. könyvár. 1809. 8r. IV. és 211 l.

A világnak közönséges Históriája stb. VIII-d. kötet. Pozsonyb. Wéber S. P. költs. és bet. 1809. n8r. 296 l.

A régi görögök erkölcseinek és szokásainak, v. vallásbéli, polgári, hadi és házi rendtartásainak leirása Eschenburg szerint. Pozsonyb., Wéber. 1809. 8r. 164 l.

1810.

Herczeg Rochefoucauldnak Maximái és moralis Reflexiói. Magyarra Kazincy Ferenc (az Előbeszéd, melly N. Dömölkön, jun. 29. 1805. költ Kisé és XXII. lapra terjed). Bécs és Triest, 1810. 8r.

Keresztyén földmivelő ember imádságos könyve. Pozsonyb. 1810. 12r.

1811.

Keresztyén uj Énekeskönyv, mellyet szerzett és egynehány magános áhítatosságra tartozó imádságokkal együtt kiadott a nagygyőri aug. conf. tartó ev. gyülekezet. Győr, 1811. n8r. 350 l. (Második kiadása M.-Óvár, 1839. a szerző híre nélkül.)

Az emberekkel való társalkodásról... Knigge után. 3 köt. 2-dik kiadás. Pest, Trattner. 1811. 8r.

Horatius Levelei Wielandnak magyarázó jegyzéseivel. Első kötet. Sopron, 1811. 8r. 299 l.

1812.

Lelki áldozatok imádságokban és énekekben. Sopron, 1812. 12r. 244 l. (több kiadást ért; többi közt Sopron 1826; az utolsó, Landereré, Pesten, 1834. jött ki.^[93]

1814.

Mélt. gróf Festetics Ignác úrhoz. Sopron 1814. 8r. 8 l.

A Dicsőség. A magyar nemességhez (Erd. Muz. I.)

(Német nyelven egyházi beszéd, az egyesült seregeknek Párisba lett győzödelmes bémenetele ünnepén. Címét nem bírom.)

1815.

Kis János Versei. Kiadta Kazincy Ferenc. 3. kötet. Pesten, Trattner János Tamásnál. 1815. 8r. I. k. VIII és 196 l. II. 226 l. III. 134 l.

A Vallástalanságról s a vallásbéli buzgóság meghidegedésének okairól, különösen a protestansok között. Egy német munka után szükséges változtatásokkal készítette K. J. Sopr. Sziesz maradéki bet. 1815. 8r. XIV és 132 l.

Luther Márton kis Catechismusának magyarázatja. Herder után. Sopron, 1815. 8r.^[94]

Verses és imádságos könyvecske az apróbb oskolabeli gyermekek számára. Sopron, 1815. 8r.

Béköszöntő beszéd, mellyet az iharos-berényi, ev. gyülekezetben lett másodszori bémenetelekor 1815. elmondott. Győrben, Streibig Leop. bet. 8r. 34 l.

Cikkelyek az Erdélyi Muzeumban: Az elmésség és tudomány, allegoria, ford. II. köt. - Elegyes tárgyakról gondolatok. III. köt.

1816.

Ifjuság Barátja, vagy hasznosan mulattató darabok a két nembeli ifjuság számára. Pesten, Trattner bet. 1816. 8r. I. 271 l. II. 301 l.

Nevezetes Utazások Tárháza, több tudósokkal együtt készítette és kiadta. Pesten, Trattner J. T. bet. és költs. 1816. n8r. I. k. 376 l. II. k. 272 l.

Evangelicus fiu és leánygyermekeknek való képes ábécés könyv. Sopron, 1816.^[94]

Dictomos versek és imádságos könyvecske az apróbb oskolabeli gyermekek számára. Sopron., 1816.

Versek az Erdélyi Museum V. füzetében.

1817.

Nevezetes Utazások Tárháza. III. köt. 379 l. IV. kt. 264 l.

Cikkelyek az Anglus Szemlélőből az Erd. Museum VII. és VIII. füzetében.

A nemzeti nyelv becsülésének némelly példái a Tud. Gy. II. kötetében. - A testet tárgyazó nevelésről, Niemeyer ut. Tud. Gy. IX. k.

1818.

Nevezetes Utazások Tárháza. V. köt. 384 l. VI. k. 308. l.

1819.

Nevezetes Utazások Tárháza. VII. k. 361 l. VIII. k. 286 l.

Helikoni Kedvtöltés, a m. literaturának némelly barátjai által. Pesten, Trattner J. T. bet. és költs. 1819. 8r. I. 126 l. II. 126 l. Halotti beszéd, mellyet nm. Ócsai Balogh Péter zólyomi főispán és gen. inspector gyászünnepén Pesten, dec. 7.1818. az ev. templ. mondott. Pesten, Trattner J. T. bet. 1819 4r. 17 l.

Jegyzések az egyes gondolatokban és aphorismákban irásról. Tud. Gy. 1819. VI.

1820.

Helikoni Kedvtöltés. III. IV. k. Pest, 1802. III. k 126 l. IV. 123 l.

Meiners Kristóf Oktatása stb. (l. 1798). Második kiadás. Pozsony, Weber S. P. 1820. 8r. (?)

1821.

Knigge: Az emberekkel való társalkodásról. 3 köt. 3. kiadás. Pest, 1821. 8-r.

1822.

Versek az Aurorában és Széplit. Ajándékban.

1823.

Vers a Hebében.

1824.

Halotti Beszéd, mellyet néhai m. Matkovich Pál úrnak halotti tisztességtétele alkalm. mondott. Győrben, Streibig Leopold bet. 1824. 4r. 11 l.

A régiség tudománya, a Tud. Gy. VII. kötetében.

1825.

D. Junius Juvenalis Satirái. Részszerint folyó, részszerint kötött beszédben magyarra fordítva és szükséges jegyzetekkel világosítva. Pesten, Petrózai Trattner Mátyás bet. és költs. 1825. 8r. 180 l.

A falusi élet. Delille francia munkája után versekben szabadon fordítva. Sopron és Pozsony, 1825. 8r. 98 l.

Klio, vagy léleknemesítő, részint eredeti, részint fordított darabok, kötött és kötetlen beszédben. Győr, 1825. 8r. 146 l.

Halotti predikáció melly néhai... Káldy János úrnak, a dunántuli ev. ekklézsiák főinspectorának N. Geresden ápril 4. 1825. történt utolsó megtiszteltetése alkalmatosságával... mondatott. Sopron, 1825. 4r. 10 l. Ugyan annak bucsuztatása versekben, ugyanott 17 l.

Versek a Hebében.

Toldalék azon felelethez, mellyet... gr. Cziráky Antal... kérdéseire... Tuboly László úr adott (a Jornandes által említett Bollia folyónak hollétéről) a Tud. Gy. II. kötetében. Az izlésről, Blair ut. a VIII. kötetb.; Egynéhány gondolatok a m. nyelv kimíveltetése módjáról; Millyen feltételek alatt lehetnek a szépnembéliek versirókká? levél egy kisasszonyhoz; Mi serkentheti a nemzeteket a tudományok és szépmesterségek elősegítésére? a XI. kötetben.

Cikkelyek a Felső-Magyarországi Minervában: Mi segíti elő a tudományok és szépmesterségek virágzását? - A tudományokkal foglalatoskodók örömeiről s bajairól, Garvéből. - Apróbb cikkek Baco, Johnson, Funke, Wielandból. - A Zsebkönyvekről, nevezetesen Auroráról és Hebéről.

1826.

Lelki Áldozatok. 2-d. kiad. Sopron, 1826.

A poesis becséről, a Tud. Gy. VIII. köt.

Cikkelyek a Minervában: A régiek feledéséről s annak hasznairól; Az irás és a könyvnyomtatás, Herderből; Persius élete s 1. és 5 satirája; Baco gondolatai különbféle tárgyakról; Polyclet utazása; Próbák Xenophonnak Socrates nevezetes mondásairól s tetteiről írt munkájából.

Német halotti beszéd Ugrócy Mihály ev. pred. felett.

1827.

Eudaimonia, vagy boldogul élés mesterségére tanító közhasznú Philosophia. Irta francia nyelven Droz József, tagja a fr. academiának. Blumröder Ágoston német kidolgozása után szabadon magyarra ford. a Klio kiadója. Sopron, 1827. Kultsár Katalin assz. bet. 8r. II. és 199 l.

Klári, elbeszélés levelekben, a Széplit. Ajándékban.

Polyclet és Xenophon folytatásai a Minervában; ugyanitt Horác levele a Pisókhoz s töredékek az Éudaimoniából.

1828.

A Minervában Polyclet folytatása; Az Andrószi Leány, Terenc vígjátéka; Horác levele Augustushoz: Persius első satirája; némelly versek, s egyéb apró cikkek.

Az Andrószi Leány. P. Terentius Afer vígjátékja 5 felv. Kassán, 1828. n8r.

Az irók megjutalmaztatásáról. Tud. Gy. III. k.

Versek a "Koszorú"ban.

1829.

Aulus Persius Flaccus Satirái, magyarul és deákul, szükséges jegyzetekkel világosítva. Sopron, 1829. 8r. 199 l.

A Minervában Polyclet folytatása; cikkek Baco, Pope, Montesquieuből; Horác levele Florushoz, Thomson Tavasza stb.

A Tud. Gy.-ben: Millyen veszedelemben forogtak s mikép menekedtek meg abból a régi görög és romai classicusok irásai a közép időkben, Heerenből, III. köt.; A stilus formálásának egy jó módja, IV. köt.; azoknak olvasásáról, kik tulajdonképen nem tudósok, a XII. kötetben.

1830.

A Minervában Polyclet és Baco folytatásai; versek s egyéb cikkek.

A Tud. Gy.-ben Emlékeztetés Ribini Jánosra s különösen annak érdemére a m. nyelv eránt a IX. köt.

1831.

Socrates Nevezetességei. Xenophon munkája görögből magyarra fordítva. Hozzá járul Socrates élete néhány jegyzetekkel s magyarázatokkal együtt. Kassán, Ellinger Istv. könyvny. intézetéből. 1831. n8r. 276 l.

A Minervában Polyclet folytatása; Terenc vígjátéka: A herélt; s némelly apró cikk.

A Sasban: Pope próbája a criticáról s vegyes cikkek, az I. II. III. VII. kötetekben.

Cikkek a Közhasznu esmeretek Tárában.

1832.

A Minervában Polyclet folytatása; Eutrop romai történeteinek kezdete; Seneca gondolatai a haragról; Quintilian X. könyvének első része; A magyar journálok kevés voltáról; s némelly apró cikkelyek.

A Tud. Gy. XI. kötetében kivonat Creuzer munkájából a régiség tanulásáról.

1833.

Horatius Levelei. Ford. Kis János. Az eredeti textussal Döring szerint, s Wieland magyarázó jegyzeteivel Kazincy F. által. Pesten, a m. t. társ. költs. 1833. n8r. 549 l.

Iphigenia Taurisban. Dráma Goethétől, Pesten, Trattner-Károlyi nyomt. 1833. (a m. t. társ. Külf. Játékszine I. kötetében). n 12r. 99 l.

Emlékbeszéd gróf Széchényi Ferenc és gr. Festetics György felett, (a m. tud. társaság Évkönyvei I. kötetében).

Pope. - Tanító költemények. (a Musarionban).

A Tud. Gy. VI. kötetében kivonat Huart illy című könyvének "Examen de ingenios para las scientias" német forditásából.

A Minervában Polyclet folytatása.

1834.

Az európai országokban a nyugoti birodalom elenyészése által okozott általános változások; az európai országok első alapulása. Robertson és Remer után (a Tudománytár I. kötetében). - Általnézése az 1830-4-ig megjelent encycl. munkáknak (u. ott, IV. k.)

A Minervában Polyclet folytatása.

1835.

Erkölcsi bölcselkedés elvei, Weiss ezredes francia munkája szerint (a Tud. Gy. VIII. köt.); és ugyanott: Anticritica Socrates Nevezetességei fordításának birálatára.^[95]

A Minervában Polyclet folytatása; Cicero Levelei I. könyve Wieland előbeszédével és jegyzéseivel.

Az európai országok stb. vége; Tudomány és művészet a társasági állapot szempontjából Roscoe ut. (a Tudtár V. és VI. köt.).

Idvezlés, mellyel m. Matkovich István úr... midőn Sopronban 1830. mindszenthava 7. főinspectori hivatalába ünnepélyesen beiktattaték. Szombathely, 1835. 4r.

1836.

Általános tekintet Európa tudományos állapotjára, Wachler szerint (a Tud. Gy. IX. köt).

Az angol szépliteratura történeteinek veleje (a Tudtár X. köt.). A mostani europai polgári alkotmányok alapulása; középkor; nagy Károlytól a keresztes hadak utánig (XI. köt.). A francia szépliteratura történeteinek veleje a XVI. száz. kezdetétől a XIX. száz. első negyedének végeig. Eichhorn és Wachler ut. (XI. köt). Az olasz Széplit. történeteinek veleje, Eichhorn és Wachler ut. (XII. köt.).

A Minervában Polyclet folytatása (a XLV-d. levélig) és: A vendégség, Xenophon munkája, görögből, jegyzésekkel.

1837.

A német Szépliteratura történeteinek veleje, Wachler ut. (Tud. Gy. X. köt.).

1838.

Blair Hugo Rhetoricai Aestheticai és Leckéi. Némelly kihagyásokkal és rövidítésekkel, angolból. Budán, a m. kir. egyetem bet. 1838. n8r. I. 399 l. II. 362 l.

1839.

Soproni Estvék. Literaturai Egyveleg. Első füzet. Sopron, 1839. özv. Kulcsár Katalin assz. bet. n8r. (16 és) 240 l.

Az ékesszólásról, Hume után (Tudtár, új folyam V. köt.)

Apróbb cikkek Johnson és de-Ligneből az Athenaeum II. kötetében.

Halotti beszéd... b. Prónay Sándor úrnak... Pesten, mart. 17. 1839. tartatott gyászünnepén. Pesten, nyom. Trattner-Károlyinál. n4r. 10 l.

1840.

Soproni Estvék. Második füzet. 252 l.

A régi görög és romai classicusok érdekessége; Néhány észrevétel a nyelvjavitásról; a tudós társaságok haszna (a két utóbbi Garve után) a Tudtár uj folyama VII. kötetében.

Apró cikkek Pope, Steele stb. ut. az Athenaeum I. kötetében.

Észrevételek a Soproni Estvék I. füzetének birálatára a Figyelmezőben.

1841.

Soproni Estvék. III. IV. kötet: Elváltozások, Ovid költeménye, némelly kihagyásokkal deák nyelvből folyó beszédben magyarra fordítva s magyarázó jegyzetekkel ellátva. Sopron, 1841. n8r. III. 293. IV. 272 l.

(Egy német egyházi beszéd Schwartner Imrének soproni predikátorságba lett beiktatásakor).

1842.

Longinus a fenségesről, görögből, jegyzetekkel (a Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. kötetében).

1843-8.

Kis János Poetai Munkái (a Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtárában).

1844.

Soproni Estvék. Literaturai vegyes gyűjtemény. Ötödik füzet. Sopron, 1844. özv. Kulcsárné bet. n8r. 272 l.

1845.

Kis János superintendens Emlékezései életéből. Maga által feljegyezve. Első közlemény: Nevendékségét, professorságát és predikátorságát tárgyazó emlékezések. Sopron, 1845. Özv. Kulcsárné bet. n8r. 254 l.

1846.

Kis János... Emlékezései. Második közlemény: Irói pályáját tárgyazó emlékezések. Sopron, 1846. stb. 248 l.

Bucsúm irótársaimtól. Cato Verspárjai (a Kisfaludy-Társaság Évlapjai VI. kötetében).

Longinus értekezése a fenségesről és Anaximenes Rhetoricája (a Kisfaludy-Társaság által kiadott Széptani Remekirók I. kötetében.)

Aristoteles Rhetoricája III könyvben (a Széptani Remekirók II. kötetét teszi). Budán a m. k. egyetem bet. 1846. 314 l.

Pythagoras Aranymondatai (a Kisfaludy-Társaság Hellen Könyvtára II. kötetében.)