EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 20.
Karinthy Frigyes:
A halottas kocsi
Egy fekete kocsi ment a Köruton, május volt, mert az minden évben van. A fák tehát lomboztak és rügyeztek és drága nők csacsogtak boldogan. Nyitott kocsik kacéran ringatóztak ki a ligetbe, merre lát a szem csak a fekete kocsi ment közöttük becsukva, szépen engedelmesen. A kocsiban, hol kellemes homály volt feküdt három fehér ur meztelen. A hangulat kissé fagyos közöttük a modoruk se könnyed, fesztelen. A lábukra egy cédulát kötöttek a cédulán rendőri látlelet friss jégből van a derékalj mögöttük jégből a paplan a fejük felett. És szólt az egyik mozdulatlan arccal mig fején a jég halkan szörcsögött: Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? És szólt a másik: Mint egy hörcsögöt! És szólt az egyik: Ön soká feküdt lenn. És szólt a másik: Négy napot, bizony! Én Óbudánál ugrottam be, és Ön? És szólt a másik: Én a Lánchidon! És szólt az egyik: Az Öné milyen volt? És szólt a másik: Barna és molett. És szólt az egyik: Az enyém is éppen. És szólt a másik: Hát az meglehet. És szólt az egyik: Mondja, hogy nevezték? És szólt a másik: Ringaráz Kata. És szólt az egyik: Hát ez óriási! Hisz akkor Ön a Csempe Pál tata. Én azt hittem, Önt szerette mégis azért ugrottam, mint egy kerge kos. És szólt a másik: Hát nem Önt szerette? Hisz én Ön miatt voltam bánatos. És szólt az egyik: Hát nem Önt szerette? És szólt a másik: Ó, hát volt remény? És szólt az egyik: Hát kié lett akkor? És megszólalt a harmadik: Enyém!
*
Aki
a csillagokat is
letagadná az égről
*
Aki
a dögrovás-
írásban jeleskedik –
minden kis rosszra
pontosan emlékező-emlékeztető
*
Aki
a dög-
unalmas élettől félve
istent kísértve veszély-
kereső „extrém sportember”
*
Aki
a fizetésnapon
akkorát dorbézol, hogy
utána egy hónap koplalás jön
*
Aki
nem lát
tovább az orránál,
pedig nincsen köd
és rajta van a szemüvege,
és így óhatatlanul újra
belesik a meszesgödörbe
(vagy emberi csapdákba)
*
Elhiszed,
hogy nászutasnak
ingyenes a hotel –
a videokamerákra se gyanakszol…
*
Elkerülöd
a kis nehézségeket
és szembetalálkozol
a legyőzhetetlenekkel
*
Ellenségednek
mindent őszintén bevallasz,
barátod előtt makacsul hallgatsz
*
Ellenségednek
teszel őszinte
beismerő vallomást
és elviszed a balhét
*
Ellenség-
képet gyártasz
és fantommal hadakozol,
így nem is nagy csoda,
hogy elhallgat a múzsád
*
Ellógtad
a szexuális
felvilágosító órákat,
huszonévesen meg
röstellsz kérdezni
*
Elmulasztod
feltölteni lelki
és testi akkumulátoraidat
és végleg lemerülsz,
immár feltölthetetlenül…
*
Élő beszédet
magnófelvételnek veszel:
vissza- és előrepörgetnéd,
pillanatkapcsolóval szüneteltetnéd
*
Élő, érző szívű
emberek között
úgy mozogsz mint
elefánt a porcelánboltban
*
Előbb
alaposan kiélvezek
minden tiltott gyümölcsöt,
majd ősz öregen szánom-bánom
*
*
Előbb
egészséged
elvesztése árán
meggazdagodik,
majd mindent orvosságra költ
*
Előbb
fejest ugrasz,
majd megtudakolod,
milyen mély ill. sekély itt a víz
*
Előbb
lemondasz
szabadságjogaidról,
így utóbb a szociálisakat
játszi könnyen elvehetik
*
Előítéleted miatt
megcsal a látszat:
a göthös gebében
nem látod meg
a táltos paripát
*
Előre iszom
a medve bőrére,
s elbizakodottságom
hozzájárul a medve sikeréhez
*
Előrelátóan
gondoskodsz
másállapotodról:
összkomfortos sírkamrát
építtetsz akár hitelből is…
*
Először
csak állatokkal,
másokkal kegyetlenkedsz,
de aztán magaddal se tehetsz kivételt
*
Először
kedvenc
állataid esznek,
s ha esetleg marad,
akkor vacsorázol te is
*
Először
szörnyű bűzt érzel,
de azután megszokod,
mint ahogy minden mást
*
Előtted
semmi nem
maradhat titok,
te isten útjait is
ki akarod fürkészni?!
*
Elő-
vigyázatlan voltál:
az ördög tétlenül talált,
és a gaztettre késszé tett
*
Elremetésedve
kidobod életed nagy részét:
nincs mivel-kivel felidézni emlékeidet
*
Eltéveszted
a házszámot és
a szomszéd családban
kezdesz rendezkedni, utasítani
*
Elvágod
a gyökereidet
s átültetve próbálod
mesterségesen locsolni,
táplálni testi-lelki magad
*
Elvarázsol a tűz:
egyre közelebb és
közelebb körözöl fölötte,
míg belehullsz, megsemmisülsz
*
Elvetettségben,
isten háta mögött érzed magad –
pedig ő most is a tenyerén hordoz
*
Elviselhetetlenül
nagy terheket raksz
baráti kapcsolatodra
a végleges összeköltözéssel
*
Elzálogosítod
pótolhatatlan
családi emléktárgyaidat,
de kiváltani nem tudod
*
Emberi
protekció
után kajtatva
elveszíted fogadó-
készséged az égi sugallatra
*
Engeded, hogy
fát vágjanak hátadon;
„lelki egyensúlyodért”
gyereked, állatod kínzod
*
J. A.
Osztás után
A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.
Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.
Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,
hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.
(1935. ápr.)
*
Engedelmességet fogadtál,
s ha megparancsolják,
akkor fel is akasztod magad
*
Ép elméd
szándékosan megbontod:
berúgsz, s kijózanodásodig őrült vagy
*
Erőltetett
humorizálgatásodtól
nem felenged, hanem
megdermed a „légkör”
*
Esténként
„ledokumentálod”
összes aznapi szavaid,
gondolataid, álmaid,
munkáid, kosztod stb.
*
Nem írsz
tikos naplót,
mert félsz, hogy
valaki megtalálja,
és akkor el is olvassa
(és felteszi a világhálóra)
*
Ész
nélkül
rohansz
kósza hírekre:
csak ott derül ki,
hogy nem osztogattak…
*
Évekig
vársz az alkalomra,
hogy bálványodtól
ereklyét szerezz
házi „szentélyedbe”
*
Ezer
életed lehetne,
ha regényeket olvasva
azonosulnál szereplőik sorsával
*
Fájdalomfóbiás -
végleg érzéstelenítetted magad:
akkor inkább már gyönyört se érezz
*
Fakó teóriákon
kérődzöl a humorról,
de még egy viccen jót nem nevettél
*
Farkasként
elcsábít a kutyák napi fixe,
későn veszed észre a láncot
és a szájkosarat, a korbácsot…
*
Fegyvert ragadsz
– mérgezett tőrt –,
elveszik tőled és általa veszel el
*
Fék nélküli
kerékpárral
rohansz a vesztedbe
a züllés „meredek” lejtőjén
*
Fele-
barátaidnak
se szeri, se száma,
de nagy kár, hogy
ezekből egy egész
sem rakható össze
*
Felerősíted,
felébreszted
amúgy lappangó,
és alvó hajlamod
a melankóliára,
mert ez köreidben
ma előkelő, sikkes…
*
Feleséged
neked próbababa:
ha nem alkalmazkodik
hozzád, újra másra cseréled
*
Feljelented magad,
magadra terhelő vallomást
teszel, súlyosbításért fellebbezel
*
Felkínálják neked
„az osztály bohóca” szerepet:
te eljátszod, s még rá is játszol
*
Felkorbácsolva
háborog a lelked, hogy
a nap egyformán süt jókra, gonoszokra
*
Felmegy a függöny
és egy másik protekciós
álzenésszel kéne muzsikálni
*
Félnapod
elmegy arra, hogy
mindent be- és elzárj,
a másik felében nyitogatsz
*
Feltupírozott
szerelmi bánatodban
a mély kútba ugrasz,
pedig ha egyet alszol rá…
*
Felülsz
a léghajóra,
de az óceán felett
bemajrézol és ki akarsz szállni
*
Félve
a kiközösítéstől
hagyod, hogy lehúzzon
magához a középszerűség
*
Felveszed a kesztyűt:
belemész a sárdobálásba,
s meglepődsz, hogy nézel ki
*
Fene nagy
„jószívűségedben”
tömegszállást rendezel be
kis családi házadban, lakodban…
*
*
Férfiatlannak
ítéled a sírást,
lelked kiöntését –
inkább infarktust kapsz
*
Férfikorodat
a munka frontján
csatázva töltve
kapuzárás előtti
pánikban vagy
*
Filozófiai vitátokat
úgy döntitek el, hogy
a kocsmaasztalon szkandereztek
*
Folyamatos
termékenységed elkábít,
nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra
*
Folyton
gyanakszol,
ezért állandóan figyeled
és számlálod szívverésed
(így az előbb-utóbb félrever)
*
Fontos ember vagy
fontos mondandóval:
minden egyes szavadat
tüntetően nyomatékosítod
*
Forrófejűséged
és jégszívűséged
átlagaként kiköpött
langyos ember vagy
*
Garantáltan
nincs sikerélményed:
szerecsent mosdatsz,
halottat ébresztgetsz,
gúzsba kötve táncolsz
*
Gazdálkodásod
egy (gólya)lábon
egyensúlyozod –
egy lökés a padlóra küld
*
Gúnyos nyilaid
célba is találnak
és halálra sebzik
potenciális barátaidat
*
Gyakorlat
teszi a mestert:
memóriádból gondosan
kiszelektáltál minden szépet
*
Gyakorlod magad,
hogy adott alapanyagból
a legpocsékabb étel-élet készüljön
*
József Attila
A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
(1935. aug.)
|