Csiky Gergely
Buborékok

(1884)
Vígjáték három felvonásban

Játszó személyek

Solmay Ignác, földbirtokos
Szidónia, neje 
Béla, országgyűlési képviselő |
Szerafin, Rábay neje |
Róbert | gyermekeik
Gizella |
Aranka | 
Rábay Miklós, osztálytanácsos
Morosán Demeter
Tamás, fia
Özvegy Sereczkyné
Chupor Aladár
Hámor
Malvin, neje
Gombos, ügyvéd
Bangó, kereskedősegéd 
Adolf, inas | 
Relli, szobaleány | Solmaynál 
András, inas | 
Betti, szobaleány | Rábaynál 
Vendégek

Történik a fővárosban.


ELSŐ FELVONÁS

Terem. Fényűző bútorzat. A fenékszínen két nagy ajtó; az egyik a főbejárás, a másik egy nagy terembe nyílik. Jobbra-balra ajtó. Balra ablak



ELSŐ JELENET

Solmay, Relli

(Bal felől hosszas, erős csengetés hallatszik)

SOLMAY
(jő jobbról) Micsoda kolompálás ez megint?

RELLI
(futva jő a középről) A nagyságos asszony és a kisasszonyok öltözködnek a mai estélyre. (El balra)

SOLMAY
(magában) Vagy úgy! Öltözködnek? Ez a nő életének legszebb, legmagasztosabb, legszentebb pillanata, mint a feleségem szokta mondani. (Balról Szidónia szava hallatszik: "Relli, a csipkéimet!") A feleségem hangja! Akkor is üldöz, ha nem látom. Mikor lesz már pihenésem? (A pamlagra veti magát)



MÁSODIK JELENET

Solmay, Róbert, Adolf

(Adolf meggyújtott lámpákat hoz, elhelyezi az asztalokon, rendezi a szobát, kinyitja a belső terem ajtaját)

RÓBERT
(középről jő) Ej, be rosszkedvű vagy, papa! (Mellé ül) Fogjunk kezet, én meg dühös vagyok. Képzeld csak, mily gyalázatosan rászedett az a nyomorult King Arthur!

SOLMAY
Ki az ördög az a King Arthur?

RÓBERT
Nem ismered? Hát a paripám, a versenylovam. Hogy ápoltam, hogy treníroztam, hogy dédelgettem a nyomorultat! És képzeld, a tegnapi futtatáson mindig az utolsó volt, becsületemre, a legutolsó. Pedig fogadtam rá - de még mennyit, és vesztettem, de még mennyit! (Adolf megáll hátuk mögött, és a beszélgetést hallgatja)

SOLMAY
(felugrik) Már megint? (Adolfhoz fordul) Nem szíveskednél elhordani magadat?

ADOLF
Nagyságod óhajtása számomra parancs. (El)

RÓBERT
(papírt vesz ki zsebéből) Nézd, papa, rendszerető ember vagyok, felírtam minden tartozásomat - az összeadás egészen helyes. (Eléje tárja a papírt) Ennél több nem kell - egy krajcárral sem kell több.

SOLMAY
Tessék! Ez a második! (Balra mutat) Ott az asszony és a leányok ruhái, csipkéi, ékszerei, itt a fiam lova és adósságai (zsebére üt), itt meg a fizetés... Én persze csak azért vagyok a világon, hogy fizessek!

RÓBERT
Ez a természet rendje, papa: az apák kifizetik fiaik adósságait. (Megöleli Solmayt) Aztán úgyis csak kölcsönkérem. Visszafizetem, minden rendkívüli kiadást megtérítek, mihelyt megcsinálom a fényes partit. (Béla kinyitja a középajtót, s állva marad)

SOLMAY
Micsoda fényes partit?

RÓBERT
Hát azt, amelyikre várok. Még nem tudom, hol rejtezik, de majdcsak előkerül valamikor. Hiszen mindnyájan ebben dolgozunk. Fényes parti - ez a mi életünk célja, tevékenységünk rugója és jövendőnk reménye. Szóval ez a hivatásunk. A mama kiöltözteti és kiállítja a leányokat, s várja számukra a gazdag férjet, mi, fiúk uraskodunk, gavalléroskodunk, csillogunk, és várjuk a gazdag feleséget - aztán majd csak megélünk valahogy.



HARMADIK JELENET

Előbbiek, Béla

BÉLA
(előrejő az ajtótól) Elég! Hogyan hallgathatod, atyám, ez éretlen gyermek cinizmusát? Így beszélni a házasságról, e szent és felséges intézményről! Silány üzletté aljasítani e magasztos frigyet, mely a lelkek egyesülése és az emberi társadalom alapja! Elég legyen! Mellesleg értesítlek, atyám, hogy a szép Sereczkynével végre megegyeztem, és nőül fogom venni.

SOLMAY
(elszörnyedve) Megbolondultál?

RÓBERT
(kacagva) No, papa, én még csak az elméletet állítottam fel, de ő már a kész eredménnyel lép eléd. Tessék választani!

SOLMAY
Reménylem, nem beszéltél komolyan.

BÉLA
Én mindig komolyan beszélek.

SOLMAY
De hiszen éppen most szónokoltál nagy hévvel azok ellen, kik a szent házasságot üzérkedéssé aljasítják. Hát te ugyan miért veszed el Sereczkynét, ha nem a pénzéért?

BÉLA
Az egészen más.

SOLMAY
De én nem egyezem bele! Halljátok, fiúk, én nem sokat avatkoztam be neveléstekbe, anyátok mindent a maga kezébe vett, s engem szóhoz sem engedett jutni - de (körülnéz) most nincs jelen -, most már én is kinyitom a számat. A leányokkal tegyen anyátok, amit akar; meglehet, jobban ért hozzá; de a fiaim sorsába nekem is van beleszólásom, és ha látom, hogy mind a ketten szamarak vagytok, majd zablát vetek a szájatokba. Úgy!

BÉLA
Figyelmeztetlek, atyám, hogy nagykorú vagyok, s mint országgyűlési képviselő szuverén jogokat gyakorlok. A mai estélyen kihirdetjük az eljegyzést. Tedd hát magad illő apósi hangulatba. Viszontlátásra! (El)

RÓBERT
Ölelj meg, papa, én mégis többet érek, mint ez a komoly, józan fiad. (Megöleli Solmayt)



NEGYEDIK JELENET

Előbbiek, Szidónia

SZIDÓNIA
Itt vagyok, felöltöztem... Ah, rossz fiú! Két nap óta nem láttalak. Mit csináltál azalatt?

SOLMAY
Adósságot!

RÓBERT
(kezet csókol Szidóniának) Mama, ez a toalett valóban fölséges.

SZIDÓNIA
(a tükörben nézve magát) Te kis hízelgő! Egyszerű és olcsó, de van egy kis ízlésem. Ezt is csak leányaim kedvéért viselem, hogy mintát mutassak nekik... Ah! ha saját hajlamaimat követhetném! (Solmayhoz) Adósság! Oh! Náci, hogy tudod ezt a csúf szót fennhangon kiejteni? Mily közönséges! Ha adósságot csinált, ki kell fizetni - voilá. (Tovább nézi magát a tükörben)

RÓBERT
Ez ellen nincs föllebbezés, papa. (Solmaynak adja az írott ívet, melyet az mérgesen zsebébe tesz)

SOLMAY
(súgva) Mondd meg legalább anyádnak, hogy Demeteréket is meghívtam a mai estélyre.

RÓBERT
Mama, van szerencsém jelenteni, hogy Morosán Demeter feljött Pankotáról, és őt is meghívtuk a mai estélyre.

SZIDÓNIA
Ah! mily tapintatlanság! Náci, ebben a te kezedre ismerek... Ily közönséges ember!...

SOLMAY
Micsoda közönséges ember! Tisztességes ember, ki becsületes munkával szerzi a pénzt, s nem pazarolja el oktalanul, mint...

SZIDÓNIA
(feléje fordul, harcra készen) Mint... mint... mint micsoda?

SOLMAY
(fojtott dühvel, elhúzódva) Mint - senki.

SZIDÓNIA
Már azt gondoltam, célzást akarsz tenni.

SOLMAY
Isten mentsen!

RÓBERT
De csakugyan, mama, mi kifogásod van Demeter bácsi ellen?

SZIDÓNIA
Nem elég, hogy hajdan ispán volt nálunk? És oly közönséges, oly gemein!

RÓBERT
Igen ám, de most már önálló ember, nagy vállalkozó - és távoli rokonunk.

SZIDÓNIA
Ugyan hallgass ezzel a távoli rokonsággal. Hiszen éppen ez a legborzasztóbb. Nőül vette atyádnak valami hetvenhetedik szegény rokonát, s azóta még engem is sógorasszonynak mer szólítani. Még csak az van hátra, hogy ma este vendégeink előtt is a családfáját kezdje magyarázni.

SOLMAY
Amint mondá, vidékünkön a kormány pályázatot hirdetett a Körös-szabályozási munkálatokra, és Demeter szeretné elnyerni az engedélyt. Azért jött fel Pestre, s kért engem, hogy mutassam be vőmnek, ki ez ügyben előadó a minisztériumban. Nem tehettem hát egyebet, mint hogy meghívtam az estélyre, hol Rábayval találkozhatik. No, elég ez a magyarázat?

RÓBERT
Annál inkább elég, mert Demeter bácsi fiát is elhozta magával, s ha nem csalódom, a mi Gizellánk nagyon meg fog örülni a jó Tamásnak.

SZIDÓNIA
Gizella sokkal finomabb ízlésű leány, hogysem örülni tudna egy Tamásnak.

RÓBERT
Nono, mama, tavaly nyáron, míg Pankotán laktunk, nagyon sokat nézték egymást, s Tamás nekem nagy titokban megvallotta, hogy szerelmes húgomba.

SZIDÓNIA
És nem hívtad ki párbajra?

RÓBERT
Nem én, hanem biztattam, hogy kérje meg minél előbb a kezét, mert egy pesti szezon alatt neki is úgy elmehet az esze, mint nekünk...

SZIDÓNIA
Náci! És te nyugodtan tudod hallgatni e beszédet?

SOLMAY
A lehető legnyugodtabban.

(Folytatás:

http://mektukor.oszk.hu/07600/07631/index.phtml )

"És nem volt többé szégyen az, hogy a magyar nép fia vagy."

Az 1956-os forradalom történetéből. (15 RÉSZBEN)

Készítették: Dévény Mária, Sárospataki Zsuzsanna, Biksza Levente, Horváth János, Urbán Péter, Varga Andrea és E. Román Kata. Felelős szerkesztő: Nagy Gáspár.

http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=204641

Húsz év - megzenésített versek

Kiadó: Hungaroton
Kiadás éve: 2000

Szélkiáltó

Fenyvesi Béla - ének, gitár, tamburica, furulyák, fuvola, xilofon, billentyûs hangszerek 

Horváth József - ének, gitárok 

Keresztény Béla - ének, ütõhangszerek, metallofon, xilofon 

Lakner Tamás - ének, hegedû, xilofon, mandolin 

Rozs Tamás - ének, csello, nagybõgõ, gitár 

Közremûködik: 

Becze Gábor: nagybõgõ 

Gallai Péter: billentyûs hangszerek 

Horváth Kornél, Németh Ernõ: ütõhangszerek 

Keresztény Zsuzsa, Lajdi Tamás: ének 

Péterdi Péter: billentyûs hangszerek, klarinét 

Rókusfalvy Pál: harsona 

Sárközy Gergely: csembaló, flamenco gitár 

Szabó István: töröksíp 


Zenei rendezõ: Péterdi Péter 

Hangmérnök: Küronya Miklós, Zakariás István 

1 Ugye eljön... (Szerenád) (Lakner Tamás - Weöres Sándor) (1´50") 
2 Ugyanakkor, hogy megkedveli Celiát (Fenyvesi Béla - Balassi Bálint) (3´02") 
3 Jutka verse (Lakner Tamás - József Attila) (2´19") 
4 A kantinos kisasszony - részlet (Rozs Tamás - Heltai Jenõ) (4´29") 
5 A Paprikajancsi szerenádja (Fenyvesi Béla - Weöres Sándor) (2´47") 
6 Rózsa, rózsa... (Lakner Tamás - Weöres Sándor) (2´14") 
7 A Zsák és a folt (Rozs Tamás - Veress Miklós) (1´55") 
8 Táncol a Hold... (Keresztény Béla - Weöres Sándor) (2´29") 
9 Kenyérlesõk (Fenyvesi Béla - Arthur Rimbaud, Kosztolányi Dezsõ ford.) (3´25") 
10 Esõs éjszaka (Horváth József - Weöres Sándor) (2´53") 
11 Pók Lajos (Rozs Tamás - Szentmihályi Szabó Péter) (2´47") 
12 Színország (Fenyvesi Béla- Galambosi László) (3´23") 
13 Szabódal (Lakner Tamár - Tamkó Sirató Károly) (2´00") 
14 Marionett (Fenyvesi Béla - Weöres Sándor) (1´35") 
15 Törpetánc (Horváth József - Keresztény Béla - Tamkó Sirató Károly) (1´38") 
16 Réti Csiga... (Csigatánc) (Lakner Tamás - Weöres Sándor) (2´26") 
17 Rock and roll (Németh Ernõ - Weöres Sándor) (1´43") 
18 Gally-tánc (Fenyvesi Béla - Galambosi László) (1´25") 
19 Imádság háború után - részlet (Lakner Tamás - Ady Endre) (2´51") 
20 Keserédes (Lakner Tamás - Radnóti Miklós) (2´54") 
21 Azt mondják (Fenyvesi Béla - József Attila) (2´24") 
22 Õsz (Fenyvesi Béla - József Attila) (3´13") 
23 Átfúj rajtam a szél (Horváth József - Bertók László) (2´05") 
24 Csörög a fagyos föld (Lakner Tamás - Csorba Gyõzõ) (3´19") 
25 Adventi ének (Fenyvesi Béla - Györe Imre) (3´12") 
26 Jártam én koromban, hóban (Fenyvesi Béla - Nagy László) (2´29") 
27 Négyen ballagtunk... (Fenyvesi Béla - Weöres Sándor) (2´32") 
28 Szélkiáltó-kánon (Fenyvesi Béla) (2´09") 

Összidõ: 72´38"

Hamiskás hangok az Örömódában



Az ember tragédiájának falanszter színében Michelangelo széklábat farag. Ha Madách Imre ma vetné papírra keserû vízióját, akkor Schiller talán reklámszöveget írna, Beethoven pedig valamely kereskedelmi televízió megbízásából egy nézõcsúcsot döntögetõ mûsor fõcímzenéjét szerezné. Az elmúlt napokban, az Európai Unió bõvítése alkalmából ugyanis újra és újra felcsendült egy jól ismert dallam: Beethoven IX. szimfóniájának híres Örömódája. Köztudott, hogy a zeneszerzõ Schiller költeménye nyomán alkotta meg mûvét, amelyet most alighanem utolért a végzete. Anynyira népszerûvé vált, hogy elõbb az EU himnuszává tették, majd nem túl leleményes szervezõk és mûsorszerkesztõk engedték, hogy a vízcsapból is az Örömóda folyjon.

Sajátos egybeesés, hogy a csatlakozás hétvégéjén egyházunk õsi rendje szerint Jubilate vasárnapját ünnepeltük, amely latin név magyarul ezt jelenti: „Örüljetek!”

Azon a napon nagyon sok emberi szó hangzott el, de szerencsére Isten igéje is hirdettetett.

Szinte valamennyi újság címlapján hozta az „új Európa” térképét – ám a szószékekrõl szerencsére felcsendült az ézsaiási prófécia is: „Új eget és új földet teremtek!”

A csatlakozás alkalmából szimpóziumokat rendeztek a békérõl és a biztonságról – ám aligha fogalmazott bárki is oly merészen, mint a próféta: „A farkas a báránnyal legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha.”

Amikor Budapest sok tömegrendezvényt elszenvedett Felvonulási terén felállították a kétségtelenül impozáns idõkereket, a miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy 2004. május 1-je egy új idõszámítás kezdete – ám egy konfirmandus is tudja, hogy az idõszámítás kezdetét Jézus két évezreddel ezelõtti megszületése jelentette.

Természetesen lehet szívbõl örülni egy olyan politikai eseménynek, amely reménység szerint végérvényesen véget vet egy sok évtizedes kényszerpályának – de tudnunk kell, hogy vannak más távlatok is. Helyénvaló Ady metaforáját úgy továbbvinni, hogy „Kompország” végre kikötött a nyugati parton – ám nem feledhetjük, hogy „biztos, védett kikötõt” (Evangélikus énekeskönyv, 286,5) csak Istennél találunk. Lehet jó szívvel hallgatni az Örömódát – de tudni kell, hogy léteznek más távlatok is, és a keresztény ember ennél többet is tud az igazi öröm forrásáról.

Ebben a szellemben fûzhetünk néhány gondolatot Schiller versének egyik-másik sorához.

„Lángolj fel a lelkünkben, szép / Égi szikra, szent öröm…”

Sok látványos tûzijátékot közvetítettek a híradók. A görögtüzek elõbb-utóbb kihunynak, a gyertyák elégnek, a petárdák talán kárt is okoznak. Fel kell ezért tennünk a kérdést: látunk-e valahol igazi lángot, találunk-e égi szikrát? Húsvét és pünkösd között élve két olyan történet keretezi életünket, amelyben nyoma van ennek a tûznek és lángnak. Amikor az emmausi tanítványok a kenyér megtörésérõl felismerték Jézust, ezt mondták egymás között: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Amikor pedig Isten Szentlelke ama elsõ pünkösd során kiáradt, kettõs tüzes nyelvek jelentek meg az apostolok elõtt (ApCsel 2,3).

Ebben a két elbeszélésben van igazán jelen az „égi szikra, szent öröm”!

„Térj be hozzánk, drága vendég, / Tündökölj ránk, fényözön!”

Schiller ódája – és az Európai Unió himnusza – az örömöt hívja vendégségbe. Igazság szerint ránk is férne egy ilyen vendég… Sokáig a gond és a szomorúság idõzött nálunk. Sok otthonban az örömtelenség vert tanyát. Nem véletlenül nevezte Csoóri Sándor „fáradt forradalomnak” a rendszerváltozást. Egy másik költõ, az erdélyi Szilágyi Domokos szerint pedig „ránk bütykösösödött a bánat”. Jó lenne, ha az öröm lenne végre a drága vendég. Épp elég ideig állomásoztak nálunk kevés örömöt jelentõ, hívatlan vendégek…

Szép tehát ez a várakozás, ez a lelkes vendégvárás – ám a keresztény ember nem öncélúan az örömöt várja, hanem a Jézus Krisztusban testet öltött örömöt hívja otthonába. Olyan egyszerû ez, ahogyan az étkezés elõtti imában mondjuk: „Jövel, Jézus, légy vendégünk…” Ugyanilyen természetességgel hívjuk Jézust közénk egy szép úrvacsorai énekünkben: „Ó, kedves vendég, nálam szállj, / Bûnömtõl ne iszonyodjál…” (Evangélikus énekeskönyv 305,3). Így lehetett Jézus Zákeus vendége, amikor a fügefán rejtõzõ fõvámszedõt így szólította meg: „Szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!” (Lk 19,5) A legszebb persze az, ha egy további énekünkkel ezt tudjuk Jézustól kérni: „Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!” (Evangélikus énekeskönyv 121,3)

„Testvér lészen minden ember, / Merre lengnek szárnyaid”

Ezek az Örömóda talán legismertebb sorai. Schiller eredetileg némileg másként fogalmazott: „Bettler werden Fürsten Brüder”, vagyis a koldusok a királyok testvéreivé lesznek. Mély értelmû szavak ezek! Azt mondhatjuk, hogy az õskereszténységben valósultak meg, hiszen ott valóban eltûntek a társadalmi és rangbéli különbségek. Elég, ha csak az elsõ századok mártíraktái közül Perpetua és Felicitas sorsára utalunk. E két hitvalló keresztény asszony egyszerre került a cirkusz porondjára, hogy ott vadállatok tépjék széjjel õket. Az egyik rabszolga volt, a másik az úrnõje, ám egymás kezét fogva, igazi testvérként mentek a halálba.

„Testvér lészen minden ember”! Idén május 1-jére virradóan Bodrogköz egy kis falujában – 84 évvel a brutális trianoni határok meghúzása után – „határtiprásra” került sor, azt érzékeltetve, hogy nem vagyunk már elszakítva egymástól.

Ugyanezen a hajnalon Budapesten, a Kozma utcai fegyintézet elõtt néhány szekrény méretû öltönyös alak símaszkkal a fején állt díszsorfalat egy, a börtönbõl szabaduló „keresztapa” köszöntésére, majd elviharzottak a luxusautók. Testvér lészen minden ember? Ahol az alig burkolt fenyegetésnek és erõdemonstrációnak ilyen jelét látjuk, ott kérdõjelet kell tennünk e szavak után.

Ugyancsak a csatlakozás reggelén szorgos kezek szépen átragasztották a határállomások piros-fehér-zöld tábláit, az EU csillagaival elfedve a magyar nemzeti színeket. Szolgalelkû túlbuzgalom mûve volt ez? Egy korábbi, immár magunk mögött hagyott unióban megszokott stréberségé? Vagy egyszerûen csak a buta figyelmetlenségé? Akárhogy is történt: illõ volna azokat a nemzeti jelképeket minél gyorsabban visszahelyezni a helyükre. Már csak azok iránti tiszteletbõl is, akik átmenetileg talán vesztesei ennek a csatlakozásnak: a kárpátaljai, az erdélyi és a délvidéki magyarokkal való közösségvállalás jeleként. Hiszen valójában õk a mi testvéreink. A nemzettest amputált részei. Magyar véreink.

Ezért bár szép az Örömóda, de nemzeti imádságunk mindig a Himnusz marad: „Isten, áldd meg a magyart…” Ha fohászunknak az a sora is meghallgatásra talál, hogy „Balsors, akit régen tép, / hozz rá víg esztendõt”, akkor talán majd az Örömódába sem csúsznak hamis hangok…

Fabiny Tamás

NAGY LAJOS

KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ
ÉS MÁS KARCOLATOK


TARTALOM
KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ

A KÍGYÓ
AZ ELEFÁNT
A SAS
A HANGYA
A MILLIOMOS-ÁLLAT A NAGY "BREHM" ÚJ KÖTETÉBŐL
A KUTYA
A CSŐRÖS EMLŐS
AZ ICHTHYOSAURUS
A MAGYAR FÖLDBIRTOKOS
A MEDVE
A VÍZILÓ
A GÓLYA
A LÓ
A MACSKA
A TYÚK
A TIGRIS
A KOLIBRI
A BÚVÁR HENCSER
A FARKAS
A SZARVASMARHA
A HAL
A LÉGY
AZ OROSZLÁN
A DISZNÓ
A KANÁRI
A PAPAGÁJ
A LÚD
A NYÚL
A PACSIRTA
A BÉKA
A SÜN
A DENEVÉR
A PONTY
A JUH
A STRUCC
A BOGÁR
A TEVE
A KENGURU
A POLOSKA
A ZSIRÁF
A FÓKA
A MAJOM
A SZÚNYOG
A VILLAMOS-ÁLLAT
A TEKNŐSBÉKA
A FECSKE
A ZSIDÓ
TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐ

KARCOLATOK

MIKOR LESZ VÉGE A HÁBORÚNAK?
HADISEBÉSZET
BESZÉLGETÉS A HADIMILLIOMOSSAL
HOGY IS ÁLLUNK AZOKKAL A CÍMZÉSEKKEL?
AZ ÉN KARÁCSONYFÁM
LEVÉL AMERIKAI NAGYBÁCSIMHOZ
A POTYKA VILÁGSZEMLÉLETE
KÖZ- ÉS MAGÁNÉLELMEZÉSI KISKÁTÉ
A PÉNZ
ELTŰNTEM
A MINISZTER HASONLATAI
AUTOSZUGGESZTIÓ
A KÖLTŐ
MIRE JÓ A RÁDIÓ?
A FÉLTÉKENY EMBER
A JÓ POLGÁR
TAVASZI KISKÁTÉ
NYÁRI KISKÁTÉ
STRANDKÉPEK
HELYZETKÉP
HADÜGY EGY BIZONYOS ÜLÉSEN
AZ INDUS FAKÍR ÉS A MAGYAR FAKÍR
MI MINDENT KELLENE CSINÁLNI
POLGÁRI KÖLCSÖNTAN
ROSSZ A KÖZLEKEDÉS
HOGYAN KELL KORÁN FEKÜDNI ÉS KORÁN KELNI
FASISZTA KISKÁTÉ NEM FASISZTÁK SZÁMÁRA
OLASZORSZÁGI CSENDÉLET
SZEGÉNY NÉMET FEJEDELMEK
INTERPELLÁCIÓ A SZÚNYOG-ÜGYBEN
BETILTANI!
NYARALÁS UTÁN
FRANKÜGYI KISKÁTÉ
SZERELMI BÁNAT
WEEK-END
FÜRDÉS
NYÁRI ÖRÖMÖK
PENGŐ-TAN
A HALÁL ÉS A FAVÁGÓ
ŐSZI MÉLABÚ
MIÉRT ROHAN AZ AUTÓ?
HOGYAN ÉLHETÜNK SZÁZ ÉVIG?
CÉDULA A KAPUN
CSILLAGOS ÉG
KÉPES MELLÉKLET
JÓL ÁLL A BÚZA
EL KELL ZÁRNI A GÁZCSAPOKAT!
AKASZTÁSÜGYI KISKÁTÉ
TÖBB OPTIMIZMUST!
AZ ÖNGYILKOSOK BÜNTETÉSE
BAJ VAN PALÉOLOGUE-GAL
SZERELMES FÉRFI
TAVASZI DIVAT
VIGYÁZZUNK ERKÖLCSEINKRE!
MI AZ, HOGY MUNKÁSKÜLSEJŰ?
A TEHETSÉGTELEN ÍRÓ TERMÉSZETRAJZA
KÖLCSÖNTAN
BÁTORSÁG
FRISSEN MÁZOLVA
MEGTÉRÉS
A BESZÉLŐ PAPAGÁJ
A SZAKADÉK
A HÓNAP TÜKRE
A FALU ÖRÖKÖLT
REMETE-IGAZOLVÁNY
A KÖNYV ÉS A CÍME
NAGY LAJOS KRÓNIKÁJA
LEGYENEK HOLTIG KEGYELMESEK

http://mektukor.oszk.hu/00900/00992/00992.htm#1