Melegnek lenni, AIDS-esnek lenni vagy csak úgy lenni Amerikában Reagan elnöksége idején - erről is szól az Angyalok Amerikában, melyből utóbb Al Pacino főszereplésével tévésorozat, Eötvös Péter jóvoltából pedig opera is született. A Nemzeti Színházban nemrég mutatták be Kushner világhírű művét, két részét - a darab történetében először - egy előadásba összevonva. A New Yorkban élő szerzőt a repülőtérre menet, telefonon értük utol, és a két hét múlva az amerikai mozikba kerülő, általa írt új Spielberg-filmről, a Lincolnról is kérdeztük.
Magyar Narancs: Hazájában már iskolai tananyag azAngyalok Amerikában.
Tony Kushner: Ez a fejlemény egyébként engem is meglepett, hiszen nem középiskolásoknak írtam a darabot, hanem felnőtteknek, ugyanakkor nagy örömömre szolgál, hogy nem csak az én generációmat szólította meg. A Reagan-érával kapcsolatban a mai középiskolásoknak az égvilágon semmilyen személyes élményük nem lehet, már csak azért sem, mert jócskán utána születtek. Az AIDS-nek más a jelentősége számukra, hiszen ami korábban majdhogynem automatikus halálos ítéletet, mondjuk hat hét haladékot jelentett, az ma már egy nehezen, de bizonyos fokig mégiscsak kezelhető betegség. Nem beszélve arról, hogy amit kezdetben a meleg férfiak ügyének könyveltek el, időközben világméretű és heteroszexuális-üggyé változott.
MN: Részt vett iskolai órákon?
TK: Most is oda tartok, egy egyetemen fogok beszélni. Sokszor hallom egyetemistáktól, hogy már gimnáziumban olvasták a darabot, és több gimnáziumi előadásról is tudok. Utóbbi azért elég ritka, az viszont, hogy valaki már gimnazistaként olvasta a darabot, visszatérő jelenség.
MN: Vannak, akik még mindig felháborodnak rajta?
TK: Talán két éve történt egy Chicago környéki iskolában, hogy egy tanár azért került a támadások középpontjába, mert az angolórán azAngyalok Amerikábant tanította. De az ilyen történetek egyre ritkábbak. Ha tetszik, ha nem, az Angyalok Amerikában immár a kánon, a századvégi amerikai drámairodalom része. Biztos vannak, akiket ez kényelmetlenül érint, de ezért nem lehet egy irodalmi művet kárhoztatni. Az igazat megvallva, amikor először meghallottam, hogy a középiskolákban is oktatják, kicsit elbizonytalanodtam, vajon alkalmas-e ennek a korosztálynak, hiszen a szexualitást nyíltan ábrázoló darabról van szó. A fenntartásaim végül egy 56 éves férfi fölösleges aggodalmainak bizonyultak; amikor hangot adtam kételyeimnek, a tanárok úgy néztek rám, mint aki nem normális, mint akinek fogalma sincs, mit látnak a mai tizenévesek nap mint nap a tévében. És akkor megnyugodtam, mert mégiscsak jobb a szexualitást érintő kérdésekkel egy színdarab komoly, drámai közegében szembesülni, mint az esti sorozatsávban. Örülök a visszajelzéseknek, hogy a középiskolásokat, legyenek heteroszexuálisok vagy melegek, leszbikusok vagy bizonytalanok, érdekli a darab.
MN: Azt nyilatkozta, hogy a coming outja egyszersmind politikai tettnek is számított. Mi volt ebben politika?
TK: Minden coming out politikai tett is egyben. Ha bárki, legyen meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű, a nyilvánosság elé tárja a szexuális orientációját, azzal bátor tettet követ el, hiszen nem kevés kockázatot vállal. Ma már talán könnyebb, legalábbis remélem, hogy könnyebb, mint amikor én tettem meg. Már felnőtt voltam, amikor el mertem mondani. Vannak nyolcvan felett járó barátaim, akik az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején tették meg ugyanezt, és sokan nagyon nagy árat fizettek érte. Igazi hősök ők az én szememben. Egyébként zsidóként felnőni egy kis déli városban igazán jó tréning volt a coming outom utáni időszakra.
MN: Mikor érte utoljára atrocitás azért, mert meleg?
TK: Itt, New York Cityben nem annyira, de például abban a louisianai kisvárosban, ahol felnőttem, még mindig előfordul. Apám, aki idén halt meg, egészen a haláláig ott élt délen, gyakran meg is látogattam, és igen, olykor előfordult, még a szeretteim között is, olyanok közt, akikkel felnőttem, hogy valaki eleresztett valami hülye, melegeket sértő megjegyzést. Érdemes ugyanakkor észrevenni, hogy ezek az emberek - akik nem nagyvárosokban élnek, ahol egy meleg pár látványa mindennapos, és a beszéd is egészen más - mennyit változtak az évek folyamán. Egészen máshogy beszélnek, mint tették ezt tíz, húsz vagy akár öt évvel ezelőtt is. Elég sokat utazom Amerika-szerte, soha sehol nem csinálok titkot belőle, hogy házasságban élek egy férfival - és persze vannak helyek, ahol kényelmetlenül érzem magam, ahol a melegek támadásoknak vannak kitéve. Az öngyilkosságok aránya például a meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű tinédzserek körében kétszer-háromszor akkora, mint a többiek között. Az iskolákban rengeteg megaláztatás éri a fiatalokat, szóval még mindig rengeteg áldozattal jár melegnek lenni, de a helyzet folyamatosan javul, legalábbis Amerikában.
MN: 2003-ban Al Pacino és Meryl Streep főszereplésével tévésorozat készült a színdarabból. Mike Nichols rendezte meg, noha eredetileg Robert Altman vágott neki a feladatnak. Mi történt?
TK: Bob és én évekig dolgoztunk azon, hogy film szülessen a darabból. Sok időt töltöttünk együtt, volt szerencsém végignézni a Pret-a-Porter(magyarul Divatdiktátorok - K. G.) című filmje forgatását is. Végül mégis elváltak útjaink, be kellett látnunk, hogy más habitusú rendezőt kíván az adaptáció. Egyszerűen nem illett a film Altmanhoz, de nem a téma, a homoszexualitás miatt, hanem Bob stílusa miatt. Hűnek kellett maradnunk a színdarabhoz, sokkal jobban kellett ragaszkodnunk hozzá, mint azt Altman híresen improvizatív stílusa megengedte volna.
MN: Ha Altmannal nem is jött össze a film, Spielbergnek már másodszor írt forgatókönyvet(az első közös munka aMünchen volt - K. G.). Mi új mondható még Lincolnról?
TK: Az emberek fejében úgy él, hogy Lincoln lerágott csont, már ami az életrajzi filmeket illeti, de az igazság az, hogy John Ford 1939-es remekműve, A fiatal Lincoln óta nem készült figyelemre méltó mozifilm az életéről. Igaz, a nyáron bemutatták az Abraham Lincoln, a vámpírvadászt, de azt azért nem nevezném életrajzi filmnek. A mi filmünk Lincoln életének utolsó évében játszódik, 1856 januárjának eseményeit járja körül. A politikust mutatja be, a kongresszushoz való viszonyát részletezi. De közös az összes többi feldolgozással, hogy a mélyén ott van az a Lincoln iránti heves szeretet és nagyrabecsülés, melyet az Amerikai Egyesült Államok polgárai éreznek iránta.
MN: AzAngyalok Amerikában megírására viszont, épp ellenkezőleg, egy másik amerikai elnök, Ronald Reagan iránti heves ellenszenve késztette. Hová ültetné őt az amerikai elnökök szégyenpadján?
TK: Az abszolút negatív csúcsot, túlzás nélkül állíthatom, George W. Bush állította be az amerikai elnökök között, a Bush-adminisztráció minden tekintetben katasztrofálisnak bizonyult. Reagan kisebb katasztrófa, ám ettől még katasztrófa volt, noha azt nem tudom, és szerintem senki más sem tudná megmondani, hogy személy szerint Reagan mennyire volt mentálisan ura a helyzetnek. A Reagan-éra a brutális egoizmus és önzés korszaka volt, azon az elven alapult, hogy nem vagyunk felelősek egymásért, ezért nincs is szükségünk olyan közösségekre és törvényekre, amelyek a józan egymás mellett élést szolgálják. Úgy látom, a reageni ideológiát számos európai ország teszi mostanában magáévá; a gazdagok még gazdagabbá válnak, a társadalmi egyenlőtlenségek még jobban kiéleződnek.
Színház
Isten helyett angyal
Angyalok Amerikában
Tágas a színpad, körhintában ülnek a szereplők. Be van ígérve a szürreál.
Udvaros Dorottya - aki nagyjában-egészében végigsziporkázza az előadást, számtalan alakban jelenik meg, egyik zseniálisabb, mint a másik, mintha csak kárpótolni akarna bennünket, akik hiányoljuk őt - öreg rabbiként nyögi-sóhajtja-mennydörgi sírbeszédét Louis nagymamája felett: tipikus kelet-európai bevándorlósors villan föl egy pillanatra. De tényleg csak egy pillanatra, mert a következőben már Louis - a virtigli amerikai zsidó - morális dilemmája tornyosul előttünk: mi van, ha elhagyja szerelmét, aki halálos beteg. László Zsolt meleg férfit játszik, a halálos beteg szerető AIDS-es, és ez a Louis félelmeivel, gyöngeségével, belső bizonytalanságaival végigtéblábolja az előadást. László Zsolt épp csak parányit merít a melegeknek tulajdonított viselkedési-gesztikus szótárból, hiszen belülről dolgozik, az életösztön billegteti őt a menni vagy maradni közt. Csupa rebbenékeny bizonytalanság.
És bár elméletben - egy morális lénynek - evidens a válasz, a gyakorlat, ugye, egészen más. Mert a betegséggel vívódó szerelmes, Prior Walter hihetetlennek tűnő spirituális kalandokba merül: angyalokkal diskurál, látomásokban utazik, nem könnyű mellette maradni. Alföldi Róbert - akinek színészete alapjáraton is önironikus reflektáltságot társít minden érzelmi kataklizmához - Prior szerepében sokkal inkább a magára hagyott, betegségével egyedül megküzdeni kénytelen férfit teszi elénk, mint a "megbuggyanófélben" lévő haldoklót. Angyallal trafikál, Istent nem leli, hát kezébe veszi a sorsát. Elszánt, sűrű alakítás.
És ott van a sikeres amerikai - zsidó ő is, persze, és meleg ő is, persze: Roy Cohn, az ügyvéd, aki szuperhatékony telefonnotesze révén nem ismer megoldhatatlan problémát, nem ismer akadályt maga előtt, és tényleg: nincsen is. Kivéve talán egyet, a halált, aminek nincsen telefonja, ugye. De Roy Cohn nemcsak a telefon segítségével viszi sokra, hanem azzal is, hogy jól ismeri az (amerikai) társadalom működését és preferenciáit: ő nem meleg, mert ezt titkolni kell, a sikeres ügyvéd lehet zsidó, de nem lehet buzi. Kulka János Roy Cohn figurájában fölvillantja a III. Richárdban is ott lévő kérlelhetetlen, mindenen átgázoló gazembert, akinek nincsenek is érzelmei, akinek egy ügye van csak, a siker, és aki pusztulásában tér csak meg élete "főbűnéhez", Ethel Rosenberg halálra ítélésében és kivégzésében játszott ocsmány szerepéhez (Ethel - és a férje, Julius - Rosenberg kivégzése volt az egyetlen háborús kémkedésért végrehajtott ítélet az Egyesült Államok történetében, ráadásul Ethel ártatlan volt). Ethel Udvaros másik parádés, ironikus és fanyar alakítása.
És Roy pártfogoltja, a fiatal, tehetséges és törekvő Joe pompás jelöltnek ígérkezik a legfelsőbb bírósági körökbe való beépítésre: nős, mormon, rendezett életet élő fehér férfi. Ám Joe - akit Stohl András játszik ugyancsak lehengerlően, amennyiben lendületesen csapódik a társadalmi elvárások és belső ösztönei közt - egyszer csak nem bírja tovább a megannyi hamisságra épülő "amerikai álmot", és bevallja, előbb magának, aztán a környezetének is, hogy meleg. Kalandja Louisszal, a beteg szerető mellől menekülő férfival megerősíti a fölismerést: nem vállalja a nem rá szabott érvényesülési lehetőséget. A felesége mindent tud már régen: Tenki Réka zsigeri boldogtalan és dologtalan amerikai asszonya kétségbeesetten kapaszkodik a váliumos dobozába ("Mother's little helper"), az álmokba és fantáziálásokba, mert kergeti őt a valóság.
A valóságban otthonos Söptei Andrea orvosnője; remek epizódalakítás a hajléktalan asszony és a mormon anya is (aki mellé Udvaros is odateszi a maga "mormon anyáját" Joe anyjának szerepében) - és ott van az Angyal, az is Söptei, pörög-forog és szálldos, úgy csalogatja föl a mennybe a nagybeteg Priort.
Szabó Kimmel Tamás is több szerepet játszik; a meleg ápoló a legszínesebb közülük, és egyben a legfontosabb is: az egyetlen meleg, aki otthonosan, skrupulusok nélkül viseli a másságát, éppen úgy, ahogyan ápol, flottul és szenvtelenül. A flottság közös, a szenvtelenség csak a figuráé, mert a színész nagyon is szenvedélyes.
Az élet-halál küzdelmek, a zsigeri morális konfliktusok jelen idejűek - jövő idő nincs a halálraítéltnek. Alföldi Priorja haladékot kap a haláltól, mert a szenvedést választja; pokolra megy, dudás lesz belőle.
A színészi tűzijáték - és Izsák Lili díszlete - segít feledtetni a "prófétakaland" gyöngeségeit. Andrej Serban rendezése frivolan beletapicskol a giccsbe és az angyalos szimbólumvilágba, de szerencsére a földi, reális aspektusra, a fokozottan veszélyeztetett emberekre és fokozottan veszélyeztetett viszonyaikra teszi a hangsúlyt. Így próbálja ő is feledtetni, hogy Tony Kushner két drámából eggyé gyúrt - és még mindig hosszúra hagyott - Angyalok Amerikában című opusa fölött alaposan elpörgött az idő, és őt ott hagyta, ahol megszületett: a darabot illetően a kilencvenes években, a problémát illetően a nyolcvanasokban. Abban az időben, amikor az AIDS cunamija elragadta például az amerikai művésztársadalom krémjét. És miközben a viharos sikerre vitt, a rágógumiszagú és -ízű amerikai álmot vaskos felkiáltójelekkel és laza újságírókézzel körbeírt darab lerántotta a leplet erről-arról, mára történelmi karaktert öltött; ez, vagyis az eltelt idő a hátrányára vált - így most az elsőrangú színészgárda nekünk szóló, ránk szabott játéka ragad magával.
Kicsit zavarban vagyok a Coming Outtal kapcsolatban, megmondom, miért:
Ez egy melegfilm, vagy mi.
Pontosabban egy 12 éven felüli heteróknak szóló, tök átlagos romantikus vígjáték.
Mi?
Már akkor lehetett sejteni, hogy itt valami fából vaskarika készül, amikor a Coming Out promója elkezdődött. Egy meleg pár, 12-es korhatárkarika, himbálódzó csöcsök, buzis poénok, karácsonyi időzítés, hogy MINDENKI megnézze.
Meleg közönségfilmet (azaz: 12-es korhatárkarikásat, G vagy GP besorolásút) Hollywoodban sem nagyon mernek csinálni, ha mégis, nem öntenek bele túl sok pénzt: a téma annyira kényes, hogy nincs az a producer, aki be merné vállalni a kockázatot. Vagy tudnak mondani ilyen amerikai közönségfilmet? Na, ugye.
A film plakátja
A rendező Orosz Dénes, a producer Kálomista Gábor és az Andy Vajna vezette Filmalap azonban úgy látszik, nem ijedt meg a feladattól, és elkészült a Coming Out.
A SZTORI: Erik (Csányi Sándor) a nagyszájú, népszerű, másságát nyíltan vállaló rádiós éppen összeházasodni készül irodista barátjával, Balázzsal (Karalyos Gábor), amikor elgázolja őt egy motorozó traumatológus, Linda (Tompos Kátya). Erik az agyrázkódás után heteroszexuálissá változik, érdeklődése a doktornőnek készülő lány felé irányul, elkezdődnek a bonyodalmak, hogy aztán jól megoldódjanak a végére. (trailer)
A film első harmada kifejezetten érdekes.
Pontosan azért, mert a Coming Out tényleg az első magyar mainstream film, amelyik megpróbálja bemutatni egy melegpár teljesen normális életét (közös főzés, háztartás, baráti bulik), amit persze minden pillanatban megpróbál kizökkenteni a környezet: a rohamrendőr szomszéd (Mucsi Zoltán, aki szokás szerint szuper), a rádió előtt tüntető kopaszok (kopaszok), a szélsőjobboldali/nemzeti radikális sajtó (Scherer Péter – szintén szszsz).
Ekkor már nem úgy szereti a fiúkat Erik, ahogy eddig.
Ezeket az alapsztorit felvázoló, hangulatfestő részeket dinamikusan, érzékkel és jó poénokkal mutatja be a Coming Out, és ez az újdonság erejével tud hatni magyar vásznon, magyar színészekkel.
Bepillantunk Erik munkájába is, hiszen rádiósként ő a magyar melegek szóvivője, aki segít a magukat vállalni képtelen meleg hallgatóságán.
Nem éri meg hazudni, sem másnak, sem önmagunknak. Vállalni kell magunkat.
- tanácsolja a bátor Erik.
Akinek tényleg fogalma sincs a melegekről, kap néhány alapinfót, többek között Czeizel Endrétől, aki egy rádióműsorban magyarázza el, örökelhető-e a homoszexualitásért felelős gén, vagy sem. (Nem szpojlerezek, a válasz a filmben!)
Ami azonban egyre zavaróbbá válik, hogy a homoszexuális kapcsolatról, a melegek világáról csak annyit kapunk, amennyit még elbír a 12 évnél idősebb átlagmagyar néplélek.
A kegyes hazugság
Van ugyan férficsók, de férfismár nincs, mindössze fél másodpercre ér össze Csányi és Karalyos szája, szemben Tompos Kátyával, aki többször is ott ragad Csányi csőrén. Meleg erotikáról egy pillanatig sem beszélhetünk, a szeretkezéseket egy vissza-visszatérő zenemű helyettesíti. Az inkább macsó, mint meleg Erik karaktere teljesen elnyomja Balázsét, akiről nem sokat tudunk meg azon túl, hogy kedves fickó.
Ezzel még nincs is gáz, hiszen úgyis fel lehet fogni, a valóság óvatoskodó bemutatása szent ügyet szolgál, a közönség így is közelebb kerül egy eddig legfeljebb bottal piszkált témához.
Azonban Eriket egy baleset következtében hirtelen a nők kezdik el érdekelni, pont azelőtt, hogy házasodna Balázzsal. Ez lenne tehát a film lényeges része, a bonyodalom.
Tompos Kátya és Csányi Sándor. Itt már majdnem összejöttek.
Csakhogy a forró kása mániákus kerülgetése éppen a filmet öli meg. Mivel nem ismertük meg igazán a két szerelmes fiút, kapcsolatukból alig értettünk meg bármit, nem is tudtunk az alaphelyzettel azonosulni, így kettejük szakítása, Csányi identitáskeresése sem okoz semmi feszültséget. Hiába adja a belemenős őszintét Erik, amikor a film, amiben szerepel, nem belemenős és nem őszinte.
Nem vártam a Coming Outtól egy Túl a barátságon (Brokeback Mountain, 2005) szintű merész mozit, de tanulságos összevetni a témájában és műfajában is hasonló francia filmmel, az Addig jár a korsó a kútra cíművel (Le placard, 2001). A főszereplő (Daniel Auteuil) nem meleg, mégis homokost kell játszania, hogy ne rúgják ki. Kevesebbet fog tehát, mégis többet tud elmondani a vígjáték nyelvén a melegekről és a heteró többségről, mint a CO.
A fiúk a lányokkal
Ahol a buzilét csak egy finomkodó mese, ott nem is várhatunk igazi katarzist, nincs feszültség. (Bármikor féltünk attól, hogy Hókuszpók tényleg kiirtja Törpfalvát? Nem. Na, ugye.) Indifferens, hogy Csányi őszinte tud-e lenni saját közösségével, barátaival, kihűlt szerelmével, hiszen alig láttunk belőlük valamit, az is főleg móka volt és buzis kacagás.
Feszültség nélkül viszont a heteró szál sem tud felpörögni. A film második felében pusztán azon izgulhatunk, hogy egy csaj összejön-e egy csávóval vagy sem. És Csányi az ilyen szitukat mindig behúzza, most is. Na, bumm.
A film második fele tehát egy korrektül összerakott iparosmunka, olyan romantikus vígjáték, amiből 12 egy tucat.
Persze, aki rég látott magyar színészeket filmvásznon, az biztosan nem fog csalódni, hiszen mindenki hozza a kötelezőt, Fillenz Ádám szépen fényképezett, a poénokon pedig el lehet röhigcsélni, a zenéje meg olyan mainstream magyar izé, tudják, az a fajta, amit sokan szeretnek. Erre gondolok, jelenet a filmből:
Kérdés, azonban, hogy ez a kegyes hazugság, ez a fából készült vaskarika ér-e ma Magyaországon közönségsikert.
Értékelés: 5/10
—
Coming out Színes, magyar vígjáték, 96 perc, 2013 Rendező, forgatókönyvíró: Orosz Dénes, zeneszerző: Bolba Tamás, operatőr: Fillenz Ádám, producer: Kálomista Gábor, vágó: Kovács Zoltán, szereplők: Csányi Sándor, Karalyos Gábor, Mucsi Zoltán, Tompos Kátya, Für Anikó, Gyabronka József. Költségvetés: 400 millió Ft, ebből a Filmalap támogatása: 280 millió Ft. Bemutató: december 5.
LAST_UPDATED2
Coming out - 3.
Írta: Jenő
2013. december 05. csütörtök, 14:50
Megvan a homoszexualitás ellenszere
KOVÁCS BÁLINT 2013. 11. 29. 15:45
Nehéz elhinni, hogy az első melegtémájú magyar közönségfilmnek szánt Coming out arról szól, hogy ha meglátnak egy nagyon jó nőt, még ezek a szegény homik is kigyógyulhatnak a melegségből. Pedig erről szól.
A sztori szerint Erik (Csányi Sándor) boldog kapcsolatban él párjával, Balázzsal (Karalyos Gábor), míg egy napon motorral elüti őt Linda (Tompos Kátya), aki annyira jó nő, hogy Erik beleszeret. Ez hatalmas sokkot jelent számára, hiszen - a film szerint - így fel kell adnia meleg identitását, el kell felednie másságát, és nyilvánosság előtt kell kijelentenie, hogy heteroszexuális lett. Már ennyiből is látszik, hogy Orosz Dénes forgatókönyvíró-rendező nem emberekről beszél, hanem csakis kategóriákról, történetesen a melegek és a heterók szigorúan elkülönülő csoportjairól - különben nem az lenne a film nagy kérdése, hogy Erik akkor most meleg-e vagy sem, hanem az, hogy miért is szeretett bele egy másik emberbe a vőlegénye helyett, hogy hogyan kommunikálja ezt az érzést a párja felé, hogy miért múlt el a szerelem, tényleg kihunyt-e az érzés és hasonlók.
hirdetés
Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmben
Forrás: HungariCom
Nem is az a lényeg, hogy ha egy férfi nőre cserélve férfi partnerét nem feltétlenül hetero lesz, hanem például biszexuális, ami épp olyan "másság", mint a melegség, tehát értelmetlen hatalmas pálfordulásról beszélni. Viszont eleve nem is lehet szigorúan és tökéletesen elkülöníthető kategóriákról, totálisan melegekről és totálisan heterókról beszélni - ennél a tudomány mai, sőt akár fél évszázados állása szerint is jóval nagyobb az átfedés a csoportok között.
Ez azonban apróság ahhoz képest, hogy mit sugall a szépen végigvezetett történettel Orosz: a melegség gyógyítható, mert vannak olyan nők, akik még a melegeket is ráveszik arra, hogy heterókká váljanak. Hogy vannak ezek a fiúkák, akik melegnek hiszik magukat, de csak azért, mert szerencsétlenek sosem találkoztak egy olyan nővel, aki megmutatná nekik az élet igazán napos oldalát. Ha egy film ezt a tipikusan bornírt, tudatlan, homofób érvet propagálja, az akarva vagy akaratlanul, de ebben a társadalomban, ebben a korban nemcsak szomorú, de kifejezetten kártékony is. Utal ugyan néhány dolog arra, hogy nem nő, hanem egy fejsérülés és a vele járó misztikus csoda okozta a főhős szexuális pálfordulását, de ha így is lenne, a film sugalmazásán szemernyit nem változtatna. Ráadásul később ez a szál teljesen elfelejtődik, mintha ott sem lett volna.
Mészáros Máté a Coming outban
Forrás: HungariCom
A dologban az a faramuci, hogy az alkotók szándéka láthatóan ennek éppen az ellenkezője volt. A film első negyed órája olyan, mintha a "Melegjogok napjainkban" című oktatási panelt szerették volna illusztrálni a társadalmi alapismeretek órán. Csomó minden kiderül a melegek problémáiról, az őket érő inzultusokról, és persze ez ebben a töménységben és célzatossággal didaktikus, de érződik rajta, hogy az a nagy cél, hogy közelebb hozzák a melegek világát a mozinézőkhöz.
A Coming out látszólag az elfogadást hirdetné, de közben minden egyes percében a valódi tolerancia ellen szól - mert a megkülönböztetést propagálja. Apróság, de mégis jelentős, hogy Orosz Dénes Mások Egyesületének nevezte el a filmben a melegek érdekvédelmi szervezetét. És tényleg: a melegek nála mások - nem olyanok, mint a heterók, mint a normálisok. Mindegyikük V-nyakú, testre feszülős, rikító színű, de többnyire persze rózsaszín felsőket hord, virágos nacival, selyem- vagy másmilyen sállal, nem szeretik a sört, de a limonádét igen, vega salit esznek, vadidegeneket csillagomnak neveznek, félnek a pókoktól, sírnak a természetfilmeken, csodásan vasalnak, és így tovább. Ja, és persze riszálják a feneküket, affektálva beszélnek, a kezüket meg természetellenesen tartják. Rendkívül kínos az a jelenet, amelyikben az identitásában elbizonytalanodott Csányi erőltetetten próbál "buzis" lenni, de rászólnak, hogy ne legyen már ilyen, hiszen eddig sem volt - pedig dehogynem, az egész filmben minden meleg pontosan ilyen.
Pavletits Béla és Mészáros Tibor a Coming out című filmben
Forrás: HungariCom
A film azt sugallja, hogy igen, a melegek teljesen mások, mint amilyenek "mi" vagyunk, de senki ne higgye, hogy ez probléma - ez pedig, tetszik vagy sem, a homofóbiát erősíti. Ami gyengítené, az az lenne, ha kiderülne: a melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek és queerek ugyanolyanok, mint mi: vannak köztük nőiesek, férfiasak, divatosak, szakadtak, húsevők, vegák, jó fejek, seggfejek, csak párt nem feltétlenül úgy választanak, mint a többség.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gendertémától eltekintve jó vígjáték lenne a Coming out, a maga ékegyszerűségű sztorijával, ami az amúgy is nagyon vázlatosan és felszínesen körbejárt melegség- és identitáskérdést leszámítva annyi, hogy egy párkapcsolatban élő férfi beleszeret egy másik emberbe, de nehézséget okoz számára, hogy ezt bevallja. Nehéz mit kezdeni Orosz félig realista, félig mesei világával, amelyben fejbekólintások kicserélik az embert, meg amelyben az emberek úgy vágják ki magukat egy szituációból, hogy azt hazudják, ők a saját ikertestvérük.
hirdetés
Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmben
Forrás: Vertigo
Ezekkel az a fő probléma, hogy valójában egyetlen céljuk van: elmismásolni egy-egy valódi problémafelvetést, és lehetővé tenni a felszínességet valódi lelki folyamatok ábrázolása helyett. Hiszen azért van szükség Erik nem létező heteró ikertestvérére, hogy zavartalanul beleszerethessen egy nő. De mennyivel izgalmasabb lenne azt megmutatni, hogyan lehetséges, zavaró vagy izgalmas vagy szomorú a nő számára az érzés, hogy egy meleget szeret. És a balesetre is azért van szüksége Orosznak, hogy elkerülje a film alapvető és sarkalatos pontjának kifejtését: hogyan lesz egy melegből heteró. Hát varázsütésre, persze.
Eltávolít a filmtől, hogy minden egyes jelmezről és minden egyes díszletről süt, hogy most először vették ki a dobozból, és problémásak a rosszul, csikorgóan, papírízűen megírt dialógusok is, amivel jellemzően a legjobb színészeknek is meggyűlik a baja. Tompos Kátya például egészen letaglózóan jó, hiteles és emberi a zsigeri érzéseket, bonyolult érzelmeket megmutató jelenetekben, de a hétköznapiasnak szánt ügyetlen mondatokat még ő sem tudja hihetően mondani.
Tompos Kátya és Csányi Sándor a Coming outban
Forrás: HungariCom
Csányi Sándortól viszont vagy Orosz Dénes nem várt el valamirevaló, sőt akár csak észrevehető érzelemábrázolást, vagy Csányi nem volt képes erre affektáló, álbuzis manírjai mögül: az egész filmben kizárólag a külsőségeket játssza el hol eléggé, hol nagyon kínosan, de a főszereplő érzelmeibe - azaz a film fő mozgatórugójára - nem enged bepillantást. Egyszer-egyszer komoran maga elé néz, és ennyi - amúgy meg marad az olyan melegjátszás, amiről süt, hogy még a színész sem hiszi el igazán magának az egészet.
De még így is a színészek jelentik a film legjobb pontjait. Mucsi Zoltán homofób szomszédként végre teljesen maga mögött hagyja Kapa figuráját, és a lehető legkifinomultabb eszközökkel teszi végtelenül hitelessé őrlődő és sem kedvesként, sem bunkóként nem egysíkúan ábrázolt karakterét. Gyabronka József Erik legjobb heteró barátjának szerepében tökéletes arányérzékkel marad távol hol bohózati, hol depressziós karaktere szélsőségeitől, és a két lehetőség tulajdonságait remekül vegyítve teremt egyéni figurát. Nényei Klára pedig egyike az itthon olyan ritka jó gyerekszínészeknek - hozzá köthető a film egyik legjobb poénja is (a másik Simon Kornélhoz). Hegedűs D. Géza sajátos, egész sorsot sejtető rezignáltságával bizonyítja, hogy a legapróbb szerepben is tud villantani.
Für Anikó és Gyabronka József a Coming out című filmben
Forrás: HungariCom
Többről van annál szó, mint hogy a Coming out csak egy újabb rossz film a világban. Ez a film érezhető jóindulattal beszél egy olyan érzékeny témáról, amiről látszólag nagyon keveset tud, és azt is rosszul. Pedig sok mindenre szükség lenne a magyar filmben és a magyar társadalomban, de arra éppenséggel biztosan nem, hogy újra eldurrogtassanak annyi homofóbiát erősítő patront egy közönségfilmben, amennyiből kijönne egy teljes augusztus huszadikai tűzijáték. Esőnappal együtt.
LAST_UPDATED2
Coming out - 2.
Írta: Jenő
2013. december 05. csütörtök, 12:49
Coming out: a magyar prüdéria még mindig csak a pucér női melleket viseli el
2013. november 27., szerda, 16:45 • Utolsó frissítés: 2013. november 28., csütörtök, 14:39 Szerző:TA
Magyarországon egy meleg témájú filmet is csak meztelen női mellekkel és formás fenekekkel lehet felpezsdíteni. Ez a sovány tanulsága Orosz Dénes új, Coming out című filmjének, ami tökéletes leképezése annak, hogy is áll ebben a pillanatban a magyar társadalom kontra homoszexualitás játszma. A vígjátékot a legtöbbször kínos humor útvesztőiből Mucsi Zoltán rángatja ki egy-egy üdítő pillanatra. Kritika.
Hogyan lehetséges, hogy egy a homoszexualitásról szóló filmben az intimitás és a testiség még minimálisan sincs jelen (értsd érintés, simogatás) két férfi között, miközben válogatottan kerek pucér női melleket látunk premier plánban?
A választ a kérdésre Csányi Sándor, az Orosz Dénes által megrendezett Coming out című film egyik férfi főszereplője (a párját Karalyos Gábor alakítja) adta meg, amikor az Origónakadott interjújában azt nyilatkozta: "Ha egy szórakoztató vígjátékot akarunk csinálni, amit megnéznek heteró pasik is, akkor jobb, ha nem csókolóznak benne férfiak. Ha beül a moziba egy heteró férfi – és nem kell ehhez homofóbnak lenni –, aki azt látja, hogy két faszi smárol, azonnal felemeli a kezét, és azt mondja, én ezt nem kérem. Nagyon kényes téma ez a mai napig, és rengeteg nézőt veszítenénk egy ilyennel." Az érzékenyek tehát fellélegezhetnek, a meleg főhősök nemhogy nem csókolóznak, szinte egymáshoz sem nyúlnak.
A Coming out egyetlen erénye nagyjából az, hogy megpróbál beszélni a homoszexualitásról. Ez sikerülni nem sikerül, de a kísérlet már önmagában érték. A film viszont így prűdségén és kínos humorán túl pont olyan lett, mint a magyar társadalom viszonya a melegekhez: éretlen.
Kutya, opera, eper
Excel-tábla szerű didaktikussággal sorolják fel a melegekkel kapcsolatos sztereotípiákat, miközben a két férfi főszereplőnek nagyjából egy pillanatig sem hisszük el, hogy melegek.
Amit látunk, hogy minden meleg férfi tart otthon egy kisebb méretű kutyát, remekül tud főzni, és a bonyolultabb nevű fűszerek világában is eligazodik, operát hallgat az autójában, sőt operára is szexszel, állandó kiegészítője a sál, szereti az epret, és még kiállításra is jár. És bár a koncepció az volt, hogy levetkőzik azt a bizonyos kéztartást, a csípőriszálást és a selypítést, végül a biztonság kedvéért ezeket is belecsempészték a filmbe.
Annak érdekében, hogy a társadalmi kontextust is átlássuk, egy-egy jól körülhatárolható pillanat erejéig a meleg-lét összes nehézsége felvillan: a két férfinak Amszterdamba kell mennie, hogy összeházasodhassanak, Csányi Sándort mindennap tojással dobálják meg az utcán és a szemére vetik, hogy megrontja a gyerekeket, mert a melegségét vállaló közszereplő, a munkahelyen nem lehet nyíltan felvállalni egy meleg párkapcsolatot, egy homoszexuális férfi pedig mindig ki fog lógni a sorból, pedig ez az egész nem is döntés kérdése.
Ha pedig még így sem igazodnánk el a melegek világában, Czeizel Endrét is bevonták a show-ba, hogy mindenkit megnyugtasson: a homoszexualitás nem öröklődik.
Egy igazi férfi sört iszik
A meleg sztereotípiát erősíti Tompos Kátya karaktere is, aki korrektül játssza el a szerepét. Ő az a nő, aki beleszeret a meleg Erikbe (Csányi Sándor), és aki miatt utóbbi felrúgja az életét, és egyik napról a másikra heteroszexuális lesz. A helyzetben rejlő drámaiság felett elsiklik a film, azzal viszont szívesen játszik, hogy Tompos Kátyát maszkulin szokásokkal megáldott nőként ábrázolja, hogy még élesebb legyen a kontraszt az elvileg meleg férfi és a hetero nő között. A nő motorral jár, szeret bokszolni és hamburgert eszik, míg a férfi fél a bogaraktól, sír az orrszarvúkról szóló természetfilmen, és inkább limonádét iszik, mint sört.
Fotó: Megafilm / Takács Attila
Az Aranypálma-díjas Adele életében pont az volt az igazán szerethető, hogy nem két identitáskereső, vagy leszbikus lány kapcsolatát, és annak didaktikusan megfogalmazott nehézségeit kellett benne végignéznünk, hanem egyszerűen két ember egymásra találását és eltávolodását. Mert ez így természetes, és így intelligens. Prüdériáról pedig, mint tudjuk, szó sem volt benne. Félreértés ne essék, nem tízperces meleg szexjelenetet vártunk a filmtől, de a hitelesség oltárán egy darab érintésnél és egy darab félpuszinál többet is bátran feláldozhattak volna a film készítői.
Zombiszugera
Értelme akkor van vígjáték formájában beszélni a homoszexualitásról, ha a film humora felold és fellazít valamit. Bár Tompos Kátya szerint ebben a moziban sikerült a görcsoldás, mi inkább Csányi Sándor véleményével értünk egyet, aki azt mondta, a film nyilván támadható hetero és meleg oldalról is. Persze, ha értékelni tudjuk az olyan poénokat, mint hogy egy melegnek olyan együtt lenni egy nővel, mint "vegának a disznósajt", hogy a meleg műsorvezető minden adás végén úgy köszön el: "Csokigyuszi", vagy hogy "zombiszugerának" nevezik, ha egy férfit megbabonáz egy formás női fenék, vagy ha egy nő bejut egy ruhaboltba leárazás idején, akkor minden a helyén van.
A poénok nem csak nem ülnek, de nem is simulnak bele a történetbe. Élesen kiugranak, mintha a szereplők megvárnák, hogy a néző felfogja őket, nevessen rajtuk, majd visszazökkenjen. Olyan érzésünk van, mintha minden poén után megmerevedne a vászon egy pillanatra, mint egy teleshop reklámban. Ehhez a hangulathoz illeszkedik a díszlet is, ami sokszor olyan, mintha az Ikeában bebújnánk hülyéskedni egy kicsit az egyik szépen berendezett hálószobába.
Pecsák úr, a betokosodott homofóbiájából szép lassan kiolvadó, kislányát egyedül nevelő rohamrendőr karaktere (Mucsi Zoltán) sebtapaszként simul rá az erőltetett poénok karcolta sebekre, a kislányt alakító Nényei Klára pedig helyenként őszinteségével tompít a film bárdolatlanságán. Gyabronka Józsefet is jó nézni és hallgatni, Für Anikót viszont sosem láttuk még olyan lehangoló szerepben, mint most, a kiégett, láncdohányos bulvárújságírónő karakterébe bújva.
Storyline
Erik (Csányi Sándor) az ország leghíresebb meleg személyisége, rádiós műsorvezető, aki büszkén vállalja másságát. A napi atrocitásokat könnyedén kezeli, nem zavarja a reggelente fejéhez vágott tojás a szerkesztőségnél, vagy a mogorva szomszéd, Pecsák úr (Mucsi Zoltán) ellenszenve sem, derűs jelleme pedig nem csak a műsorába telefonálóknak segít elfogadni önmagukat, hanem a körülötte élőknek is egyfajta példaképként szolgál. Erik lelkesen készül esküvőjére kedvesével, Balázzsal (Karalyos Gábor), ám egy balesetet követően váratlanul szokatlan változást észlel magán: látványosan vonzódni kezd elgázolójához, aki egyben kezelőorvosa (Tompos Kátya) is. A kórházból kikerülve csak fokozódik zavarodottsága, amikor is kényszeresen utána fordul minden csinos nőnek. Ám ez még csak a kezdet, és Erik zavarba ejtő helyzetkomikumok sorában igyekszik tisztába kerülni saját magával, miközben megpróbálja széteső életét is egyben tartani. A szerelem útjába azonban semmi sem állhat: a kérdés már csak az, hogy kinek a szerelme fontosabb számára? (Forrás: Port.hu)
