Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör II.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Pálóczi Horváth Ádám

Magyar tánc

.

Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak,

Nem, ha neki bugyogót s félnadrágot varrnak,

De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek,

Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

.

A franc tánc mind negédes, mind szeles a német.

Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet.

Melancholis az anglus szövevényes lánca,

Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.

*

Czuczor Gergely

Magyar tánc

Mit ültök itt vesztegelve?

Táncra legények!

Úgy szeretem az ifjakat,

Hogyha serények,

Rajta tehát, csak szaporán,

Majd elmondom én,

Ha megzendűl a hegedű,

Ki-ki mit tegyen.

.

Ti karéjban fogtok állni,

Én a közepén,

Szemközt ki-ki a társával

Reám figyelvén,

Kezetek a csipőn legyen.

Mozgástok szabad,

Lanyhán, ildomtalan állni

Éppen nem szabad.

.

A mell feszüljön előre,

Fent járjon a fő,

Büszkén emelkedjék a váll,

Mint Mátratető.

Karcsu derék, hajlós tagok,

Fürge ficke láb,

Teszik csinossá a táncost,

Másképpen fabáb.

.

Zengedez már a hegedű,

Kezdjük el tehát,

Üssük össze bokáinkat,

Pontban, egyiránt.

Előbb jobbra, aztán balra

Hármat ugorjunk,

De a nótával egy húron

Pengjen sarkantyúnk.

.

Mint a madár ágrul-ágra

Midőn szálldogál,

Ugrándozik nagy könnyeden,

Majd kicsit megáll:

Úgy lejtsen a ti táncotok

Viszont változva,

Úgy szép a tánc, ha tagokra

Föl vagyon osztva.

.

No, most hátra fogunk lépni,

De jól vigyázzunk,

S ha egy szakasz nóta lejár

Megint itt álljunk,

Helyes deli testállásban

Tapsolhat a kéz,

De egyszerre, mert különben

A zűrzavar kész.

.

Mint mikor a sebes zápor

Lezúg a völgyön,

Hányja veti a gallyakat,

S a kő alább jön:

Oly sebesen és erősen

Zeng a nóta már,

Hallja ezt a fürge legény,

S biztatást nem vár.

.

Nyalka, feszes lépte, nyoma,

Fordul mint evet,

S néha, midőn kedve tartja,

Ugrik másfelet.

Széles kedvében a keze

Már szabadon jár,

Hol megnyomja a süvegét,

Hol csipőre száll.

.

Vitéz Kinizsinek hírét

Hallottátok-e?

Hogy vigadott Kenyérmezőn,

Azt tudjátok-e?

Mint csatába rohanónak

Tüzelt a szeme,

Bajnokos volt mozdulása,

Feszült kebele.

.

Gyáva az, ki tunyán vigad,

Büszke a magyar,

Vére a nemzeti hangra

Fellobban hamar.

Életerő, tűz és kedély

Tánci jelleme,

Fürge szabad lejtésekben

Áll fő kelleme.

.

Most már rakjuk szaporábban,

Mert három a tánc!

Nem bánom, hadd oszoljon szét

A karéjos lánc.

De leánykát vegyen ki-ki

S járja páronkint,

S ha megperdül egyszer kétszer,

Adja soronkint.

.

S ti leánykák lejtőzzetek

Módos léptekkel,

Nemzetünk táncát soha ne

Feledjétek el.

Ti pedig ne tágítsatok,

Rajta legények!

Úgy szeretem az ifjakat

Hogyha serények.

1828

p 1

p Aki

p a rendelt

p keskeny ösvény helyett

p a széles úton sétál a többséggel szakadékba

p

p Aki

p az egyszeri 

p ún. pünkösdi királyságát

p életfogytig tartónak, örökletesnek veszi

p

p Aki

p soha nem lesz kijelentő/felkiáltó,

p mindig csak egy nagy kérdőjel marad

p

p Aki

p nyílt vízen építené át a hajóját:

p egyszerre minden szabályt/értéket megkérdőjelez

p

p Aki 

p emberkerülő lesz,

p ha néma gyereként

p még az anyja se érti: mi a baja

p

p Aki

p a szó/testnyelvi korlátjai miatt

p nem is tudja kifejezni, mi bántja

p

p Aki

p a nyájemberségtől,

p nyárspolgári léttől taszítva

p végül a hétvégi különcködésnél köt ki

p

p Aki

p a nem szabadidős önmagával

p már nem vállal azonosságot - kétéltű…!?

p

p Aki

p a napi kötelességmulasztó:

p napjait komponálgató frivol életművész

p

p Aki

p a mosdóvízzel

p együtt a gyereket is kiönti: 

p egy rossz pap miatt istent is!?

p

p Aki

p a rajta esett

p legkisebb sérelemért

p is alig várja a nagy bosszú alkalmát

p (amibe ő vagy szerettei is belehalhatnak…)

p

p Aki

p a romokban

p csak a pusztulást,

p és nem egy jobb ház építése esélyét látja

p

p Aki

p a rossz alapra/

p homokra épített házat

p próbál toldozni, foltozni, díszíteni

p

p Aki

p egy huncut,

p nem vehető komolyan; hitelt,

p megbecsülést nem érdemlő ember.

p

p Aki

p a mocskos

p pohárba/tömlőbe

p önt újból tiszta vizet, és nem érti…

p (szó szerint és átvitt értelemben is)

p

p Aki

p a mindennapok

p piti bliccelős, stiklis, fénytelen stb.

p harcaiban őrlődik fel és kopik is el…

p

p Aki

p a mennyiséggel

p próbálja meg pótolni 

p a minőséget (testi-lelki eledel)

p

p Aki

p a megalkuvását

p ésszerűnek és bölcsnek mondott

p kompromisszum álcájában jeleníti meg

p

p Aki

p a másik ember

p szemében a szálkát is,

p magáéban még a gerendát se látja

p

p Aki

p a mamahotel

p létbiztonságában vészeli át,

p vagyis mulasztja el a legszebb felnőtt éveit

p

p Aki

p még a makacs dolgokon,

p a tény vagy ízléskérdéseken

p is hosszasan, hiábavalóan vitatkozik

p

p Aki

p a legősibb mesterséget űzi,

p a bájait, a szépségét árulja,

p hisz a teste ettől nem lesz kevesebb…!?

p

p Aki

p a legjobban

p érti és magyarázza,

p de a legkevésbé élvezi a vicceket

p

p Aki

p a legkisebb 

p kockázattal szeretné

p bezsebelni a legnagyobb hasznot

p

p Aki

p a levert magas lécet

p utána egyszer s mindenkorra

p erőfeszítés nélkül is átléphetőre teszi

p

p Aki

p a könnyebb

p ellenállás irányába halad: 

p aprópénzre váltja talentumát

p

p Aki

p a könyvből lesve,

p itt-most puskázva is

p udvarol, bókol és csókol és nemz

p

p Aki

p a kis tüzet még nem oltja el,

p kivár, a nagyot meg már nem tudja

p

p Aki

p kis horzsoláskor

p úgy jajveszékel, mint a

p kit épp elevenen nyúznak

p

p Aki

p a kiadás-bevétel 

p rigorózus nyilvántartásával

p tart meg/dob egy kapcsolatot

p

p Aki

p a kecskére bízza a káposztát,

p a rókára meg a tyúkvédő felügyeletet

p

p Aki

p a jót mindig a saját érdemének,

p a rosszat csak balsorsának tudja be

p

p Aki

p a háta mögötti jóért

p a világvégére is elmegy,

p de a rosszat meg házhoz hívja

p

p Aki

p „tékozló fiú”:

p egy kicsit ál-fenegyerek, hippi stb.

p majd azután megtér apuci bukszájához

p

p Aki

p bölcs-víg éltető humor helyett

p sótlan, nevető fakutya, gyilkos gúnyos

p

p Aki

p boldogító igen-

p holtomiglan házas menny

p helyett köznapi pokolban él holtig

p

p Aki

p barátai előtt titkolózik,

p de a titkos naplóját már a világhálóra írja ki

p

p Akinek

p az öröme csak káröröm,

p a vallása csak kárvallás,

p dala károgás, sorsa kárhozat

p

p Aki

p a lokális tevékeny közélet 

p helyett közönyös/pótcselekvő politizálgató

p

p Aki

p a létfontos,

p elsajátított tudás helyett

p sok fölös-káros álismerettel bíró

p

p Akinél

p nincs jó mulatás, ének, tánc –

p vagy csak semmi – vagy tivornya, piálás

p

p Aki

p nem jó

p időérzékű/gazdálkodású,

p de időérzéketlen, időtékozló stb.

p

p Aki

p nem örvend jó egészségnek:

p ő a krónikus betegség elszenvedő,

p mert nem akar/mer az életén változtatni…

p

p Aki

p nem meri

p kutatni a betegsége okait –

p az orvosi protokoll gyáva áldozata

p

p Akinek

p nincs jó barátja,

p sőt, még rosszabb:

p van álbarát/lelki hadviselő

p

p Aki

p hagyományőrző

p viselet/viselkedés helyett

p egy divat- és idegenmajmoló

p

p Aki

p évhosszan-

p holtig tartó nemi élet 

p helyett szex nyomorgó, perverzió stb.

p

p Aki

p értékes hírek-tájékozódás

p helyett ál-, rémhírfaló, és dezinformált stb.

p

p Aki

p építő-alkotó,

p értékteremtő munkás

p helyett lélekölő pénzkeresgélő robot

p

p Aki

p élménygazdag,

p látókörbővítő helyett

p csak státusszimbólumnak stb. jó

p ő rémálomút, drága tor-túra választó

p

p Aki

p életigenlő

p gyermekáldott helyett

p magzatgyilkos, vagy max. egykés átkozott

p

p Aki

p a kölcsönösen

p hasznos állatbarátság(talan) –

p se kutya-macska, vagy állatbolond

p

p x

HALÁLTÁNC

Charles Baudelaire

Ernest Cristophe-nak

Büszke, mint aki él, elegáns termetére,

Zsebkendő ékíti, kesztyű és nagy csokor;

Ahogy jár, hanyagul, holmi bizarr ledérre,

Sovány kokottra vall az únt, fanyar modor.

.

Volt-é már, mint övé, oly karcsú test a bálban?

A túlzó, tág ruha omló, királyi, bő

Redőkkel hull köré, s alul szárazka láb van,

S hegyén sziromszerű, csinos, csokros cipő.

.

A rezge fodrok, a kulcscsont szélére torlón,

Mint felvert, buja hab a szirtfokok alatt,

Védik szemérmesen - ne törjenek vigyorgón

Rejtekükből elő -, a gyászos bájakat.

.

Szeme mélyeiben üresség és homály van,

S a koponyát, melyet ügyes füzér szorít,

Törékeny csigolyák viszik, himbálva lágyan.

- Óh, cifra Semmi, te, kit vad bűbáj borít!

.

Lesznek sokan, akik torzképül magyaráznak,

S nem értik meg, a hús szerelmétől vakok,

Névtelen, elegáns báját a puszta váznak,

De én, nagy Csontalak, hű ínyenced vagyok!

.

Jöttél, hogy bénító grimásszal halni rontsad

Az Élet ünnepét? vagy űz egy régi vágy?

Kéjekkel hiteget egy új boszorkaszombat,

És sarkantyúzni még él bordádba vág?

.

Míg hegedű dalol, és a gyertyák lobognak,

Reméled, hogy konok lidérced szétomol?

S hogy míg az orgiák vad zúgói csobognak,

Megenyhül a szived mélyében gyúlt pokol?

.

Badarság s ócska bűn apadhatatlan kútja!

Ősrégi fájdalom örök lombikja, te!

Bordáid görbülő rácsa közt ott visz útja

Kígyódnak - látom én -, még éhséggel tele!

.

Lásd, attól tartok én, hogy gúnyos kelletésed

Méltó táncos szivet találni nem segít;

A halandók az ily tréfát szeretni késnek,

S az Iszony bája csak bátrakat részegít!

.

Szörnyű gondolatok bozsognak mély szemedben,

Szédületet lehell örvényük, s fogadom,

A gyáva táncosok rossz ízre émelyedten

Látnak örök mosolyt harminckét fogadon.

.

Mégis, ki az, aki csontvázat nem ölelt még,

S a holt dolgok izét ki nem kóstolta meg?

Mit érnek párfőmök, frakkok vagy drága kelmék?

Téged csak az utál, ki szépként tetszeleg.

.

Orratlan bajadér, biztos győzelmü vad lyány,

E kényes táncosok hadd hallják hát szavad:

"Kevély cifrák! A sok festék és púder alján

Halálszag bűzlik ám! Ó, pézsmás váz-csapat,

.

Roncs Antinouszok, kopasz kikent-kifentek,

Sok vánnyadt dandy és nyűtt nőcsábász-tetem,

A halál tánca visz, s tovasodródva mentek

A táj felé, melyet nem ismer senki sem!

.

A hűvös Szajnapart s a Gangesz égő tája

Mindegy: a földi nyáj csak ugrál és liheg,

S hogy a plafon likán az Angyal Trombitája,

Mint setét puskacső ásít, nem látja meg.

.

Groteszk emberiség! A Halál is csodálja,

Mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap,

S olykor párfőmösen vegyűl ő is a bálba,

S az őrület közé iróniája csap!"

Tóth Árpád fordítása

*

Tóth Árpád: TÁNC

Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,

Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt,

Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,

Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett.

.

Hadd jönne, s lengené szép estté ezt az estet,

Most, hogy aléló pillám zokogni nehezült,

S hogy nehezülő szívem ím szakadni feszült,

S azt sem tudja szegény: élni vagy halni restebb?

.

Áztatnám ajkamat borús, bíbor borokkal,

És dúdolnék a tánchoz, téveteg, bús torokkal,

S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,

.

Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus,

S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszús

Hiénát, amint tépi szivem, s morogva habzsol.

1915

p 2

p

p Aki 

p egy önminősített mindentudó,

p amiről ő még nem hallott, az biztosan nincs is?

p

p Aki

p veszély láttán 

p a homokba dugja a fejét,

p ami így szerinte már el is hárul

p

p Akinél

p a csak képzelt veszély 

p eltereli figyelmét, elfedi a halálost

p

p Aki

p életgazdagító, lélektisztító

p szépművészet helyett giccset élvez

p

p Aki

p a borozó

p társas öröme, igazsága stb.

p helyett csak absztinens/részeges

p

p Aki

p anyja/kedvese

p finom főztje helyett

p menza/moslék/méregevő

p

p Aki

p emelő,

p ösztönző, visszajelző

p társasélet helyett kóros magányban

p

p Aki

p nem válogat társaságot: 

p korpa közé keveredik, felfalják a disznók

p

p Aki

p mögé és fölé

p már nem kell már hajcsár –

p ő önként zsákmányolja ki magát

p

p Akinek

p a „sorsközösség”

p az irigy hamis vigasza:

p dögöljön a szomszéd tehene is

p

p Akinek

p „otthonában” 

p demarkációs vonal:

p lak-elválasztó „szögesdrótkerítés”

p

p Akinél

p presztízskérdés, hogy

p semmiből nem enged,

p és így szamárként szenved

p

p Akinek

p az édes-békés

p családi otthonból

p családi tűzfészek, dologház stb. lesz

p

p Aki

p nem dolgozik 

p pontosan, szépen,

p ha már munkáján más keres jól…!

p

p Aki

p semmiben

p sem keres/talál örömet;

p kedvetlen, rossz kedélyű, keserű

p

p Aki,

p ha nem tudja

p elérni azt, amire vágyik,

p akkor szerinte savanyú az a szőlő…

p

p Aki

p ugyan jót ehet, ihat, alhat, ölelhet,

p de soha nem a mindenséggel méri magát

p

p Aki

p rafinált (ön)áltató,

p aki ezért trükkösen

p ki is kerülgeti a megmérettetéseket

p

p Aki

p megtanult póker arcot vágni,

p és a vesztére ő végleg így maradt: ráfagyott

p

p Akinek

p ez a jeligéje:

p Legyen igazság,

p ha bele is pusztul a családja is (Kohlhaas)

p

p Aki

p már azt erénynek gondolja,

p ha ő nem hazudik, ha ő nem spicliskedik stb.

p

p Aki

p egy képmutató, egy hipokrita –

p de legalább ő még hódol az erénynek

p

p Aki

p már cinikus nyíltsággal

p a bűneivel, mint erénnyel dicsekszik, tüntet

p

p Aki

p egy hiú holló,

p az ő szájából a ravasz róka

p könnyen kiénekli a napi betevő sajtot

p

p Aki,

p ha már egyszer 

p kór-házban született,

p akkor már ott is akar meghalni

p

p Aki

p akaratlan is kiadja

p mélyen szégyellt titkát:

p ez az ún. freudi elszólás

p

p Aki 

p rest, de nem restelkedik,

p sőt, de majd legalább kétszer fárad…

p

p Akinek,

p ha ló nincs, a szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó

p

p Aki

p örül, hogy birkaiskola diák:

p ha oda se ballag, még jutalmat is kap

p

p Aki

p örökké aluszékony,

p mintha álompor lenne az italában – „alvajáró”

p

p Aki

p hálátlansága miatt

p magát fokozódó nehézségbe, izolációba navigálja

p

p Aki 

p dafke mindent

p pont fordítva csináló –

p az örök dackorszakos ellenkező

p

p Aki

p csak pirrüszi győzelmeket arató,

p de a magát nagy háborút elvesztő

p

p Aki

p bíróságra jár 

p pereskedni akár egy tyúkért,

p ahol legalább kövér disznót veszt

p

p Aki 

p becsületsértési ügyben

p nem párbajozik, vagy nem

p becsületbírósághoz fordul:

p helyette: per/bosszú/övön alul ütés

p

p Aki

p a bátorság próbát

p gyáván kerülő/azon elbukó –

p vagy egy vakmerően kompenzáló

p

p Aki

p a „Kinek van igaza/

p ki a bűnös” kérdést

p kar-birkózva eldöntő (szkander)

p

p Aki 

p hazárdjátékra,

p pl. pilótajátékra/rulettre

p alapozza a napi megélhetését

p

p Aki

p a „- Kérem! - Köszönöm!

p – Elnézést - Bocsánat!” stb. stb. varázs-igétlen

p

p Aki 

p lopja a napot és várja,

p hogy a sült galamb repüljön a szájába

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p az ő élete kész átverés show,

p de ő ebbe még nincsen beavatva…

p

p Aki

p szeretné hinni,

p hogy a napi lélekölő 

p kényszermunka is nemesíthet

p

p Aki

p azt a sebét tépi fel

p és mélyíti, vájkálja stb.,

p ami még be sem hegedt

p

p Aki

p maga alatt vágja a fát,

p pont azt a csónakot fúrja ki, 

p süllyeszti, amin ő maga is evez, utazik

p

p Aki

p azért tetteti magát butának/

p esik teherbe, hogy legyen, aki így elveszi

p

p Aki

p azért szül gyereket,

p hogy az eltartsa (ezért majd hamar sírba vigye…)

p

p Aki

p az ünnep közeledtével

p csak annak szabotálására/megúszására gondol

p

p Aki

p az öregek bölcsességeit

p csak illemből hallgatja – de az egyik fülén be…

p

p Aki

p az ellenségtől tanácskérő:

p milyen stratégiát és taktikát kövessen ellene?

p

p Aki

p az első nagy bűnt

p már jóvátehetetlennek érez –

p neki már annyi, ezért gyorsul a lejtőn

p

p Aki

p a mindennapi

p (szellemi) „ételével” 

p mérgezi meg magát, a saját fogaival ássa ki a sírját

p

p Aki

p az asztali imát

p mechanikusan elhadarja,

p de az étkezéséből meg rítust csinál

p

p x

Nagy László: Táncbéli tánc-szók

I

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek

Rám ugatnak égiek és földiek

Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég

Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék

.

Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt

Szivárvánnyal írtam be a levegőt

Átváltozott gyászfekete szalagra

Hétrét kéne görnyedeznem alatta.

.

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet

Majd meggyógyít, aki szívből megszeret

Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég

Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

II

Kutya a föld, eb az ég

Sehol semmi menedék

.

Ne is akarj menedéket

Amíg benned zeng a lélek

.

Most rúgjon a sarkad szikrát

Égesd el a világ piszkát

.

Aki bírja, kipirosul

Még a csúf is kicsinosul!

.

Forgasd ide, oda is

Lángoljon a szoknya is

.

Elköltözni csúnya vóna

Deszka közé csomagolva

.

Mert mibennünk zeng a lélek

Minket illet ez az élet!

III

Ez a világ ellobban

Ölelj engem mégjobban

.

Hajamtól a sarkamig

Hajnalig, de hajnalig

.

Nem hajnalig, örökig

Szakadatlan örömig

IV

Oda menjünk, ahol kellünk

Ahol nekünk öröm lennünk

Hol a csókok nem csimbókok

Nem hálóznak be a pókok

.

Aki minket meggyaláz

Fárassza el azt a frász

Jó habosra hajtsa meg

Talonnaknak se tartsa meg

.

Aki minket meggyaláz

Gyötörje meg azt a láz

Pokol legyen a lakhelye

Égjen el a tüdeje

V

Én is nyitok arany torkot

Mint a rigó, úgy rikoltok

Csapkodom a nyári zöldet

Átnyilazok eget, földet

.

És akit én megtalálok

Pántolok rá aranypántot

Úgy szeretem, úgy szorítom

Én sohase szomorítom



p TESTAMENTUM - INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p x

