A két nagy háború között látjuk Budapesten a boldog békeidőkre emlékeztető újabb kártyalázat. Ladányi újságíróként tudósított az eseményekről, kártyajáték gyűjteményei pedig a divatos társasjátékok tárháza. Alábbi kártya körképét Az Ujság közölte 1931-ben.
„Budapesten mindenki kártyázik
A fővárost elfogta a kártyaláz – Tömegesen nyílnak a bridgeszalonok – Riport az új divatról
Az idei 1930-31-es téli szezon új járványt hozott a főváros nyakába. Nem kell éppen megijedni, mert ez a járvány nem veszélyes és bizonyára Csordás tisztifőorvos úr sem tartja szükségesnek, hogy sürgős intézkedéseket tegyen ellene. Arról van ugyanis szó, hogy a kártya sohasem volt népszerűbb, mint éppen az idén. Egész váratlanul a főváros nagy százaléka megszerette a kártyát és nemre való tekintet nélkül hódolója lett az ördög bibliájának.
Hogy Budapest, - ki tudja hányadszor - újból felfedezte a kártyát, annál nagyobb meglepetés, mert a kártya már nagyon régi játék. Vannak, akik azt állítják, hogy már Ádám, Éva, a kígyó s Lucifer között négyesben folyt a játék, sőt hazárdjáték álmában, amiért azután Gábor arkangyal kiűzte a társaságot a paradicsomból Miután erre nézve nincsenek biztos adataink, higgyük el inkább azt, amit a franciák mondanak, hogy a kártyázást jó néhány évszázada az őrült VI. Henrik francia király szórakoztatására találták ki. Ez természetesen a világért sem akar célzás lenni, hiszen manapság a legnormálisabb emberek is kártyázással szórakoznak. Az elmúlt években a rendőrségnek számtalanszor gyűlt meg a baja a hazárd játékosokkal, akik a chemin- és bakk játék ürügye alatt fosztogatták ki egymást. Most azonban alig van már Pesten „nagy játék", amiben a gazdasági helyzetnek is része van. Az emberek szegényebbek, nem játszhatnak hazárdjátékot és ehelyett kicsiben szórakoznak. A híres „vesztőhelyeken", kaszinókban, klubokban az idén elsősorban csak kommerc-játék folyik, aminek főleg a három legnépszerűbb játék elterjedése, a bridge, a römi és az alsós hatalmas népszerűsége az oka.
MIÉRT MEGY ROSSZUL A BÁLRENDEZŐKNEK, SZÍNHÁZAKNAK ÉS MOZIKNAK? Amikor megállapítjuk, hogy a kártya hirtelen milyen népszerűségre tett szert, rájöhetünk arra is, hogy miért megy rosszul a színházaknak, moziknak, sőt a bálrendezőknek is. Az emberek rájöttek ugyanis arra, hogy a legolcsóbb szórakozás az, ha otthon maradnak és kártyáznak, míg ha színházba, moziba, vagy bálba, mennének, az rengetegbe kerülne, így érthető módon megcsappant a szórakozóhelyek látogatottsága, legfeljebb a kávéházak kártyaszobáiba jut estéről estére vendég. A szolid játékok divatjával most a „koporsó" gyárosokra virradtak rossz napok. Az emberek, a mai tagadhatatlanul szellemes kártyajátékokkal nagyszerűen szórakoznak és a nők éppen olyan kedvvel veszik a kezükbe a kártyát, mint ahogy a férfiak is örömmel ülnek le a zöld asztal mellé. Otthon maradni, meghívni egy két ismerőst és kártyázni olcsó szórakozás, vagy lemenni a legközelebbi kávéházba és záróráig játszani, szintén nem drága mulatság. Azelőtt a férj elszökött hazulról, hogy a kávéházban kicsit kártyázhasson, most a családi élet jelentős javulását jelenti, hogy a férjet a feleség is elkíséri a kávéházba. Sokan kiszámítják, hogy a kávéházi kártyázás olcsóbb, mint odahaza maradni. Otthon nem kell fűteni, villanyt fogyasztani, a vendégeknek enni adni, kártyára pénzt kiadni, mert mindezt a kávéházban olcsóbban meg lehet csinálni. Rendelnek valamit, amiért órák hosszat ülhetnek a jól fűtött helyiségben és esetleg zene mellett kártyázhatnak és a kártyáért legfeljebb 50 fillér 1 pengő kártyapénzt kell személyenként fizetniük.
Vannak természetesen más típusú kávéházi kártyások is, akik még a békeidőknek is ismert figurák voltak. Ezek főleg a kibicek, akikről külön tanulmányt lehetne írni, elsősorban az olyanokról, akik nem veszik figyelembe a „Kibic halt, Maul!“ aranyszabályát és kritizálnak, belebeszélnek a játékba, de a saját pénzükért nem ülnek le játszani. Vannak kisemberek, akik jövedelmük nagy részét a kávéházban szerzik, mert mindennap akad olyan ember, aki nem tud olyan jót játszani, mint ők és így természetesen mindig nyernek. Van egy veszélyes szekta, amelynek tagjai azok, akik leülnek játszani és ha netalán vesztenének, akkor nem fizetnek és a nyertes bottal ütheti a nyomukat, mert többé abba a kávéházba nem teszik be a lábukat. Ezért vannak óvatos emberek, akik idegennel csak akkor ülnek le játszani, ha az előbb a főpincérnek deponál egy bizonyos összeget. A hamiskártyások és csalók fajtája már ritkább, de azért még mindig akadnak olyanok, akik ilyen módon kísérlik meg a partnerek kifosztását. Az állam természetesen most még többet keres a kártyaadóból, mint azelőtt. Még békében több, mint 400.000 korona volt az államnak egy évi bevétele a kártyaadókból, míg most ez az összeg pengőre átszámítva is jóval nagyobb, mint régen volt, mert amiből a legtöbb fogy a kártyagyárosoknál, a francia kártya is magyar gyártmány és azután is kell adót fizetni. Ha sorba vesszük, hogy a mai Budapest mit játszik, akkor megtudjuk, hogy:
A BRIDGE A LEGNÉPSZERŰBB. Ez az angol eredetű játék már hosszú évek óta egyik kedvenc játéka a pesti hölgyeknek, de annyira népszerű, mint az idén, még sohasem volt. A bridge azon kevés kártyajáték közé tartozik, amelyhez nem elég a szerencse, hanem amelyet tudni, sőt nagyon kell tudni játszani. A bridge kétségtelenül a legnehezebb és legszellemesebb játék és így folyton növekvő népszerűsége teljesen megérdemelt. Valamikor régen jóformán csak hölgyek bridgeztek Pesten, de most már mindenki egyformán űzi ezt a játékot. A bridge népszerűségét nem is jellemezhetjük mással jobban, mint hogy azt mondjuk, hogy alig van Budapesten elegáns társaságbeli asszony, aki ne tudna bridgelni. Ezek az asszonyok jóformán minden nap máshova vannak meghíva bridgepartira és természetesen maguk is rendszeresen hívják meg ismerőseiket. A bridgeláz hódításával új egzisztenciák keletkeztek Budapesten. Miután ezt a játékot elég nehéz megtanulni, hivatásos tanerők oktatják a kezdőket. Az első pesti bridgeoktatók az angol nyelvtanárnők voltak, de később nem egy pesti úriasszony határozta el, hogy tudományát ilyen módon fogja gyümölcsöztetni. Egyáltalában nem diffamáló dolog, ha valaki hivatásszerűen foglalkozik a bridgejátékkal, oly módon, hogy órákat ad és vagy a saját lakásán fogadja tanítványait, vagy úriházakba jár.
Az utolsó két évben azonban a legtöbb bridgetanárnő önállósította magát, oly módon, hogy valamelyik szálló halljában, kávéház különtermében, esetleg klubban bridgeszalont nyitott. A bridge terjedésével természetesen mindig több bridgeszalon is nyílt meg. Ma Budapesten már ötven-hatvan bridgeszalon van, amelyeknek nagy része nyilvános. Ezekben a szalonokban rendszerint minden alkalommal nyolcvan fillért kell fizetni a kártyáért, ami legtöbb esetben a tulajdonosnőé, míg a helyiséget a vendéglős, vagy szállodás a várható fogyasztás reményében rendszerint ingyen adja. A bridge tanításának különböző árai vannak. A szalonokban átlagosan húsz pengőt szoktak kérni mindenkitől, aki tanulni akar. Van, akinek elég három négy óra is, de igen sokan még tíz órai tanulás mellett sem tudnak jól játszani. Óránkénti díjazása a bridgetanításnak legtöbb helyen két pengő. Ezekben a szalonokban természetesen nemcsak bridget lehet játszani, hanem mást is, elsősorban römit. Azt, hogy a bridge, milyen komoly és nehéz kártyajáték, legjobban az bizonyítja, hogy rendszeresen és nagyon gyakran rendeznek az egyesületek és klubok bridgeversenyeket, amelyeken a legjobb játékosok hatalmas küzdelmeket vívnak a rendszerint pazar díjakért.
A RÖMI szintén óriási népszerűségnek örvend, bár a bridgeláz sok römistát vett el. A römi, a kínai eredetű Mah-Yong játéknak jogutóda. A Mah- Yong néhány évvel ezelőtt divatos játék volt nálunk is, de mert az elefántcsont táblácskák drágák voltak, az olcsóbb kártyalapok foglalták el a helyét. A römi könnyen elsajátítható, elég egyszerű játék és, népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy keveset kell gondolkozni és sok izgalmat hoz. Kétféle römit játszanak Budapesten, a tizennégylapos bridgerömit és a tízlapos römit. Az előbbi érdekesebb, az utóbbi gyorsabb és könnyebb, inkább tehát a bridgerömit kultiválják. A röminek a bridgel szemben előnye, hogy akár ketten is játszhatják és egészen mindegy, hogy hányan izgulnak a jockerért, vagy a „Handrömiért". A röminek annyi szabálya van és annyiféle szokás szerint játsszák, hogy játék előtt mindig meg szokták beszélni a szabályokat, mert a römire érvényes leginkább az a mondás: ahány ház, annyi szokás.
A vérbeli römisták, ha egyszer leültek játszani, akkor nem egyhamar állnak fel, ha tűz üt ki abban a házban, a römisták előbb befejezik a partit és csak az után menekülnek. A römi inkább a múlt szezon játéka volt és ha az idén már sokan meg is unták, még mindig rengetegen römiznek, természetesen ötven százalékban a hölgyek is. A népszerűség tekintetében ezután az:
ALSÓS következik, amely évtizedek óta a férfiak kedvenc játéka. Az alsóst már csak azért is szeretik a férfiak, mert sokat lehet mellette beszélni és rendkívül sok lehetőséget nyújt a sokféle bemondás. Talán a legrégibb játék. A többi kommerc játék között is igen sok népszerűt találhatunk. Valamikor nagyon kedvelték a lórumot és újabban az utolsó figuráját, a „kirakóst” nagyon szívesen játsszák, természetesen bemondásokkal élénkítve. A régi játékok közül tartja magát a ramsli, amelyet azonban hazárdjátéknak mondanak és ezért nyilvános helyen nem szabad játszani. A legszimplább szerencsejáték a huszonegyes, már alig van divatban, míg társaságoknak kedves hazárdjátéka a tombola. Szolid és szép játék a kaszinó, sokkal kevésbé szolid az amerikaiak kedvenc játéka, a póker, amelyet nálunk azok szeretnek a legjobban, akik szívesen blöffölnek. Az öreg urak játéka a ferbli és a tarokk, a nép egyszerűbb gyermekei pedig legszívesebben még mindig máriást játszanak.
A chemint és a bakkot szándékosan hagytuk utoljára, hiszen ezek nem kommerc játékok. Érdekes, hogy a chemin és a bakk mennyit vesztett népszerűségéből. A háború utáni években nyüzsögtek az emberek a kártyaklubok asztalai körül, míg most elsősorban csak azokban a klubokban van chemin és bakk, ahová gazdag emberek járnak. Az Otthon-körben és a Fészekben ma már összehasonlíthatatlanul kisebb játék folyik, mint azelőtt. Az Otthonban legfeljebb kétszer hetenként alakul játék, de az sem tart tovább éjfélnél. Az emberek elnyerik egymástól a húsz-harminc pengőiket és abbahagyják a játékot. A Fészekben inkább bakkot játszottak. Tavaly még rendszeresek voltak a két-háromszáz pengős bankok, az idén ezek is alaposan lecsökkentek. Hogy a különböző kártyafajok felsorolását befejezzük, még emlékezzünk meg arról, hogy az idősebb hölgyek is folyton kártyáznak, igaz, hogy ők legfeljebb patiencet raknak.
Van még egy kártyafaj, ami ugyan nem tartozik ide, de azért csak említsük meg. Ez a cigányasszonyok kártyája, amivel kártyát vetve jósolnak. Mit tagadjuk, vidéken még ez a játék is elég népszerű. A „zsuga", ahogy a pesti argót egyhangúlag nevezi, amint látható, erősen hódít. A kártyaláz olyan erős, hogy még a mama is nyugodtan meri egyedül hagyni a szobában a leányát a fiatalemberrel, mert tudja, hogy a fiatalok csak kártyázni fognak. Egy leány, aki kártyázni tud, az partiképes. A kártyásoknak természetesen külön nyelvük és beszédük van. Aki hirtelen csöppen bele egy kártyázó társaságba, az nem ismerheti ki magát a rengeteg kártyamászó között. Honnan is tudhatná, hogy mit jelent az, amikor egy társaság leül kártyázni s valaki megkérdezi: - Sírni lehet? Vagy honnan tudhatná, mit jelentenek azok a különös szavak, amelyek az asztalok mellől elhangzanak? Azután már ő is meg fog tanulni kártyázni, mert rájön, hogy ez ma nagy divat és a divat annyira hódít, hogy Budapesten mindenki kártyázik.” Ladányi Lóránt
Ladányi Lóránt az Ujság belső munkatársaként 1932-től vezette a lap bridge-rovatát.
Kortársai a kártyajátékok tudósaként emlegették. Bridzsversenyeket és tanfolyamokat szervezett, riportot készített Rodolfoval (1932). A Magyar Bridzsélet főmunkatársa volt 1935-től. A bridgematador címmel bohózatot írt (1932).
Könyvei:
Bridzs-tanfolyam kezdőknek és haladóknak, é.n Kártya akadémia, 1941. 1-2-3. kiadás 55 pasziansz, 1943.
