|
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Kömüves Kelemen balladája
Élt vala e tájon tizekét kőműves
Az tizenharmadik Kelemen kőműves
Magos Déva várát,hogy felépítenék
Félvéka ezüstér,félvéka aranyér
Amit reggel raktak,az délre leomlott
Amit dében raktak,estére leomlott
Össze tanakodott tizenkét kőműves
Falat megállítni,hogy lesz lehetséges
Kinek felsége hamarább jön ide
Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe
A szép fehér hamvát a mészbe keverjük
Magos Déva várát azzal felépítjük
Jónapot-jónapot Tizenkét kőműves
Az tizenharmadik Kelemen kőműves
Istenem-istenem milehet az oka
Kétszer is köszöntem senki sem fogadta
Nyakát ketté vágták,tűzzel megégették
Az ő gyenge hamvát mész közé keverték
A szép fehér hamvát mész közé keverték
Magos Déva várát azzal építették
Átkozott legyen hát magos Déva vára
Még a nap se süssön fényesen reája
*
Életáldozat
A nappal épített vár éjjel leomlik
Egyedül csak az segíthet,
ha az először jövő feleséget feláldozzák
*
Akasztott ember házában kötelet emlegető
*
Hazárdjátékos
Aki a sötét lóra felteszi egész vagyonát
*
Látatlanban
Aláírsz egy üres papírt,
Amire később ráírják a halálos ítéleted,
Vagy adósleveled, amitől holtig koldulsz
*
Mivel nem fogtad fel a lényeget,
Minden felesleges, sőt: esetleg káros
Esetleges és mellékes dologhoz is ragaszkodsz,
Amikre egyáltalán nincs szükség,
Vagy pont a lényegről vonják el a figyelmet…
*
Ha kevesebbet állítanál, többet mondanál
Jézus életpéldája és igéinek szellemisége
Csak akkor hat, kötelez és segít minket,
Ha hiszünk a szó szerinti feltámadásban is?
*
„Hedonizmus „
Az élvezeteket keresed, hajszolod, halmozod,
Egészen a hamar beálló és kitartó csömörig,
Ahelyett, hogy a dolgodat keresnéd-tennéd,
És az okozna testi és lelki örömöt,
Merthogy magadénak érzed, s élvezetessé teszed
*
Téveszme
Abban a hiszemben élsz,
Hogy az egész élet egy nagy játék,
És bármikor kiszállhatsz egy időre,
Ha azt mondod, hogy „Nem ér a nevem!”
*
Nem azért nem kérsz pénzt a munkádért,
Mert azt baráti szívességnek tekintetted,
Hanem azért, hogy többé ne vegyelek igénybe
*
Ó mennyire szeretnél nagy művész,
Vagy jeles próféta, prédikátor lenni,
Csak ne kelljen mögé tenni semmit,
Főleg nem a szenvedés aranyfedezetét…
*
Fajsúlytalan
Túl keveset gondolkodsz
Ettől is van léted elviselhetetlen könnyűsége
*
Gond
Túl sokat gondolkodsz
Ezért is vagy olyan gond-terhelt
*
Tárt kapuval
És tárt karokkal fogadod
A rablót vagy a szélhámost,
Még asztalt is terítesz neki,
Csoda, hogy marad, netán ottragad?
*
Visszhangtalanság
Mintha hajótörött lennél egy lakatlan szigeten,
Aki létfontos üzeneteit palackba zárva tengerbe dobja
*
Nem szartál a kútra, csak a kávájára
*
A győztesek írják, íratják a történelmet,
De ezt a leckét neked kell felmondani,
Szóról szóra bemagolni a kikérdezésre
*
Uniszex ruházatú,
Semleges arcú, frizurájú,
Hermafrodita lelkű
*
Serkentőkkel, izgatókkal ébreszted magad
Az éjszakai zabálás, dohányzás, tévénézés után,
Az elalváshoz meg nyugtatókat, altatókat stb. szedsz…
*
Gutaütött - szélütött
Agyszélhűdés – agyvérzés
*
A betegség levert,
De ebből még felépültél volna,
De a második csapás halálos volt:
Jött egy kuruzsló és beavatkozott…
*
Töketlen-kedő
Tökkel ütött – tökfej
*
Felégeted magad mögött a hidakat,
Megcsonkított lélekrészed a dögkútba dobod –
Végleg szakítva vagy leépülni hagyva
Felszámolod létfontos kapcsolataidat…
*
Csak akkor és addig imádkozol,
Amikor és amíg megcsap a halál szele…
*
Mit teszel, ha nem lehetsz tökéletes?
Elhatározod, hogy nagy gazember leszel
*
Más tollaival ékeskedsz
Más hőstettét magadénak tünteted fel
Olyasmivel dicsekszel, amit sosem tettél meg
(Rövid ideig éljeneznek, holtodig megvetnek…)
*
Életvitelszerűen
Az éjt nappallá, a vasárnapot munkanappá teszi
*
Csak egy lukas koton guminak köszönheti életét
*
Egyeseknek minden megengedett,
Ők büntetlenül garázdálkodhatnak,
Kettesek meg helyettük viszik el a balhét
*
- Uram, az ön idegei tönkrementek.
- Tudom, doktor úr, a horgászás miatt.
- Hogyan? A horgászás nyugtatja az idegeket.
- Persze, engedéllyel...
*
Add Uramisten, de rögtön!?
Isten malmai túl lassan őrölnek…?!
*
Míg állt, még hátba se merted támadni
A földön fekvő emberbe már nagyokat rugdosol
*
Ezer útját módod tudod,
S még továbbiakat is keresel,
Hogy hogyan nem lehet megcsinálni valamit,
Vagy ha lehet is, miért nem érdemes
*
Kosztolányi Dezső:
A Pokol felé
Fantazmagória
Nászút
Nászútra viszlek, édes, drága szívem,
szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút.
Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden,
így tán nem fáj úgy e borzalmas út.
Egy harmadosztályú kupéba szállunk,
az éjszakán kénlánggal enyhitünk,
ónszín az arcunk és fakó a szájunk,
a vasutas lecsípteti szivünk.
Megyünk, megyünk már a pokol felé,
nagy háztetőkre, tengerek elé,
a horpadt mozdony száguldozva pompáz.
A vastányérra sírlámpát csapott
és a kazánnál fogja a csapot
s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz.
Úton
Tovább, tovább! De hallga csak, mi ez?
Ájult sóhaj, fuldokló suttogás,
halk síri nesz...
Ne nézz ki az árnyfödte ablakon!
Künn részegen táncol a megbomolt
sok szélmalom.
A szürke réten ciripel a tücsök,
a bús mezők az égre lehelik
nehéz tüzök.
Valami űz, egyszerre tűz lep el,
ma a dühöngő, fellázadt pokol
még ünnepel.
Manók kisérnek a sötét utig,
leányszobád holt álma integet
és búcsuzik.
Hajadban egy fekete liliom...
Parázna éjek bíbor lángja ég
künn a sikon.
Az ünnep előtt
Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok.
E szürke tájon minden oly beteg,
a liliomok sárba fekszenek,
lenn lámpafényes éjjel háborog.
Fehérlő fátyolod nekem adod,
halkul a bús, süket mozdonyzörej
s ím vaskarokkal, égve átölel
fantasztikus, szomorú lovagod.
Lenn
Menjünk le már, menjünk le a pokolba,
szél zúg, pogány nótát imádkozom.
A kékülő ég lámpáit kioltja,
borfolt, hamu van a dúlt abroszon.
Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;
hűvösszagú és vaksi pinceszád,
utánam jössz, ajkad hiába morcos,
lávát lehell reám picinyke szád.
A szűk uton, a szűk uton előre!
Nedves, sötétlő, szalmás, csorba kőre
királyi trónt gyönyörrel ágyazok.
Megtört szivek trónussá halmozódnak
s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak
kékszínü fénnyel égnek majd azok.
|
