A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA

17.

Komjáthy Jenő
ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.
Ily úton lettem optimista.
Oly bamba, félszeg és ügyetlen,
Hogy elbámul az öreg isten!
Így lett belőlem optimista.
Hozsannát zeng nekem az újkor,
Az eszme vaskos, kézzelfogható.
Hát vesszen az,
Ki elszédül forró lehelletétől.
Az ég üres; ezt így találta Laplace
Legyen a föld is minta-hízlaló,
Az eget átkutattam s mit se lelt,
Csak óriási űrt, a távcső.
Jehova, akit imádnak
A zsidók és vénasszonyok.
A szentirás hazug, veszett könyv,
Minden rossz tőle származik.
Botor, kietlen s béna bölcsesége.
Kopott és gyermekes minden sora.
Az élvet hirdetem. Határtalan
Legyen az ember üdve, mámora!
Szinültig még az élet színbora,
S bár nem jövök szamáron,
Utamra is virágot hintenek.


*

A belgyógyász ért, de nem lát
A sebész lát, de nem ért
A patológus érti is, látja is –
De meg már nem tehet semmit

*

Abban a hiszemben vagy, 
Hogy telitalálatoddal dúsgazdag lettél,
És így beolvasol a főnökeidnek és kirúgatod magad
(majd kiderül, hogy nevetséges összeget nyertél)

*

Görgeted magad előtt a problémákat,
És az egyre nagyobb és kezelhetetlenebb lesz
Mint egy hógolyóból induló dagadó óriási hólabda

*

Reklamáció
Kifogásolod, hogy senki nem hív sehova,
De a hibát nem a te készülékedben keresed:
Körülményes, nehézkés, macerás vagy, 
Akinek könyörögni kell a meghívó mellé,
És aki hosszan sorolja a feltételeit:
Ki és mi legyen, illetve ne legyen ott…

*

Mindent vagy semmit?
Ha belátod: nem lehetsz mindenható,
Akkor leszel inkább impotens semmirekellő…
Nem hatsz, nem alkotsz, nem gyarapítasz! 

*

Ha megcsíp egy szúnyog,
Vagy csak ezzel a szándékkal közeledik feléd,
Hát összevissza csapkodsz a sötétben,
S törsz-zúzol, levered az értékes vázát is –
Egy kis kellemetlenséget elhárítandó
Nagy – nem csak – vagyoni kárt okozol…

*

Egy rohammal bevetted a várat,
De utána már elfogy a tudományod,
De a művészeted is, hogy megtartsad

*

*

Reviczky Gyula
Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony
(Örömnek éje, áldalak!)
S angyalka jár kis csöngetyűvel,
Hol gyermekek zsivajganak:
A házhoz tartozók szemében
Mosolygó békefény derül.
Mindenki vígad a családban,
Az agglegény busúl csak egyedül.

Vannak talán jó ismerősi,
A kik meghívják szívesen?
Mit ér! az agglegény e körben
Karácsony-este idegen.
Az egygyé tartozó családdal
Érzése, kedve nem vegyül.
Csak elmereng, busul magában.
Mily szomorú sors lenni egyedül.

És mennél hangosabb a kis kör,
Annál inkább elmélyed ő.
Az ifjuság elszállt fölötte.
S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...
Óh, mert olyan sivár az élet
Feleség és család nélkül.
Köznapnál szomorúbb az ünnep,
Nem izlik a falat sem egyedül.

Leverten tér rideg lakába,
S vádolja némán önmagát:
Elvesztegetted ifjuságod',
S ujat az ég többé nem ád.
Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
Nyüg nélkül élsz, függetlenül...
Ah, annál nehezebb leszen majd
Utód nélkül halnod meg egyedül!

*

Pont abba az egy nőbe szeretsz halálosan bele,
Aki - szinte - biztos, hogy sosem lehet a tied,
S nem is viszonozhatná a vonzalmadat,
Mert vagy az anyád, vagy a nővéred,
Vagy már nem él, vagy nem is születhet meg

*

Csak a ború órái számolod,
De azokat viszont duplán,
Mint a háborús esztendőket

*

Szégyentelenség
Kirakod testi bájaidat a placcra
S - mint a lovat a vásáron - mutogatod magad,
S hagyod: a vevők mustráljanak, fogdossanak

*

„Szégyenlősség”
Kicsinek tartod a fütyid, lányosnak az alakod,
Ezért kerülsz minden olyan alkalmat,
Ahol esetleg le kell vetkőzni mások előtt –
Nem jársz uszodába, fociöltözőbe stb.

*

Ősbizalom hiány 
Az örökbe adott gyerek testvérei kérdik:
Esetleg engem is eladnak, elpasszolnak szüleim?
Ha rossz leszek, akkor nekem is: fel is út, le is út?

*

Reviczky Gyula 
Hiú vágy

Szeretnék egyszer még, csak egyszer
A régi pajtás-környezettel
Pohárt kocczintani;
A nőkkel, a kikért hevültem,
Mint akkor, ah, nem igy lehülten,
Kezet szorítani.

Még egyszer élni át a régit,
Bohó idők incselkedésit:
Keresni a magányt.
Az eldobott hajtűt, virágot,
Szalag-foszlányt mint drágaságot
Őrizni kincs gyanánt.

Meglopva csendes éjszakákat,
Verselni a papirkosárnak,
Ő-t zengve, váltig ő-t!
Még egyszer... Ah, leszállt a kor rád;
Nem élveznéd, bár visszahoznád
Az elröpült időt.

Illatját elszáradt virágnak,
Bár napra vidd, bár vízbe mártsad,
Mi adja vissza? mi?...
Május szellője hideg ősszel
Hová tünt?... Merre lelhető fel
A hó, a tavalyi?...

*

Nosztalgia
Ami nem kellemes elmerengés a múltba,
De fájdalmas, önmarcangoló elvágyódás,
Ami meggátolja, hogy itt és most élj

*

Fogalmatlan 
Még fogalma sincs róla
Fel sem foghatja
Számára ez megfoghatatlan
Gyenge felfogású - gyengeelméjű

*

Te fogansz, te hordod ki a gyereked,
Te kockáztatsz és szülsz,
De mégsem te nevelheted fel,
Mert vagy – nem - indokoltan elveszik tőled,
Vagy kénytelen vagy „önként” lemondani róla

*

Magzatgyilkosság – abortusz
Csecsemőgyilkosság – gyermekölés,
Vagy a gyermek halni hagyása,
Alultáplálása, nem gyógyítása stb.

*

Későn és másoktól tudod meg,
Hogy nem a vér szerinti szülők nevelnek,
Vagy nevelőotthonban növekedsz fel,
S ábrándképeket szősz az édesanyádról,
Amit csúnyán széttör a találkozás…

*

A kecskére bízod a káposztát

*

Csak pár percig nem tudtad, mit teszel
S mégis egy életen át viseled a következményeit:
Gyermeked született egy nem szeretett nőtől,
Aki nem apának, csak fejőstehénnek nézett…

*

Magamnak
irkálok levelet
járom a táncot 
terítek asztalt
vetem az ágyat
okozok meglepetést
készítek ajándékot

*

Ha az isten, mármint a rossz, felviszi a dolgod,
Akkor a színedet sem látni,
Mihelyst ismét rosszul megy a sorod,
Elvárnád, hogy rögtön és mélyen osztozzunk…

*

Szereted a feleséged,
És ezt minden nap érezteted is vele,
És azt is, hogy az előzőt meg se közelítheti

*

Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott."

És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem!"