KÉT ORVOSI LELET
I.
Dr. Ugyanaz, délelőtt, a sorozáson.
Dr. Ugyanaz (megtört tekintetű, bús, tönkrement emberi roncs, elgyengült férfierő, beesett szemek, tétova mozdulatok. Hajlott háttal, köhögve lép az orvos elé. Halkan suttogva beszél).
Orvos (miután az objektív leletet felvette): Most következik a szubjektív lelet, az egyén saját bevallása alapján. Hány éves?
Dr. Ugyanaz: Öreg vagyok... nagyon öreg...
Orvos: A nacionálé szerint harminckét éves.
Dr. Ugyanaz (fájdalmasan): Nem az az öreg doktor úr, aki messze van a bölcsőtől, - de aki közel van a koporsóhoz.
Orvos: Szülei élnek?
Dr. Ugyanaz: Élni éppen élnek, ha élet az, éjjel-nappal lelkiismeretfurdalások között fetrengeni, hogy ilyen szánalmas beteg korcsnak adtak életet, amilyen én vagyok, magamnak és az emberiségnek gyötrelmére.
Orvos (a szívet vizsgálja): Vegyen lélekzetet.
Dr. Ugyanaz (akkora lélekzetet vesz, mint egy kis kolibri).
Orvos: Nem tud nagyobbat lélekzeni?
Dr. Ugyanaz (rémülten): Még ennél is nagyobbat? Szent Isten, hiszen megreped a tüdőm. Még soha ennyi levegőt nem ettem egy harapásra.
Orvos: Mutassa a nyelvét.
Dr. Ugyanaz (legyint): Ne is nézze meg, doktor úr - a doktor úr érzékeny lelkű embernek látszik - nagyon szomorú látvány az én nyelvem, doktor úr... megmondom őszintén.
Orvos: Volt valami szervi betegsége?
Dr. Ugyanaz: Nekem? Tudtommal nem volt, - ha csak féloldali agyrák nem számít szervi betegségnek - tudniillik mindig arra volt gyanúja az orvosomnak...
Orvos: Szokott szédülni?
Dr. Ugyanaz: Csak a szédülést ne emlegesse, doktor úr, mert mindjárt összeesek. Kénytelen vagyok állandóan a kocsiúton járni, mert ha a járda széléről lenézek, mindjárt elszédülök.
Orvos: Különben semmi panasza nincsen?
Dr. Ugyanaz: Különben semmi. Ha így tartom a fejem, féloldalt, akkor valami tompa nyomást érzek a derekamban. Ha a derekamat mozgatom, ugyanazt a tompa nyomást a fejemben érzem. Néha olyan érzésem van a mellemben, mintha a fájós lábam sajogna, néha meg percekig nem tudok lélekzetet venni a fülemen keresztül. A vesetájon szaggató nyilalást érzek olyankor, mikor az orromat fúvom - néha meg úgy szeretnék sírni, magam sem tudom, hogy miért. Esténként, mikor hálni jár belém a lélek, sokszor olyan állapotban vagyok, hogy már alig találom meg az ágyat. Különben nem tudok semmit, ha csak azt a veszett kutyát nem, aki egy órával ezelőtt megharapott.
Orvos: Ezek a foltok a karján mitől vannak?
Dr. Ugyanaz: Ez? semmi, egy pár hullafolt. Bizalmasan megsúghatom a doktor úrnak, hogy már két hónappal ezelőtt meghaltam. Csak nem akarok elhencegni vele.
Orvos: Jól van. Frontdiensttauglich.
II.
Dr. Ugyanaz, délután, a biztosító-társaság orvosánál.
Dr. Ugyanaz (kihúzott derekú, délceg, villogó szemű fiatal atléta. Döngő léptekkel méri át a szobát. Érces bariton, ringó csipők).
Orvos: Hát kérem, amint mondtam, a díjszabás meghatározása attól függ, hogy milyen sánszai vannak önnel a társaságnak. Ha a vizsgálat kideríti, hogy egészséges ember, aki megéli a biztosított összeg lejárását, természetesen kisebb díjakat állapítunk meg. Hány éves?
Dr. Ugyanaz (szégyenlősen): Jaj, Istenem, - szinte restellem... olyan bohó vagyok...
Orvos: De hiszen a nacionálé szerint harminckét éves...
Dr. Ugyanaz: Nem az a fiatal, aki közel van a bölcsőhöz, hanem, aki messze van a koporsótól.
Orvos: Szülei élnek?
Dr. Ugyanaz: Apám korelnök a «Matuzsálem» című aggastyán-klubban.
Orvos (szívét vizsgálja): Vegyen lélekzetet.
Dr. Ugyanaz (akkora lélekzetet vesz, amekkorából szükség esetén egy-két hétig eléldegélhetne a tenger fenekén).
Orvos: Ne olyan nagyot...
Dr. Ugyanaz: Még ennél is kisebbet? Hiszen megfulladok.
Orvos: Mutassa a nyelvét.
Dr. Ugyanaz (félméternyire kilógatva a nyelvét): Nézze meg ezt a nyelvet, doktor úr, nem azért mondom, csak tessék bátran megtapogatni - ilyen nyelvet nem egyhamar lát a doktor úr Pesten - direkt gusztusom van rá néha, hogy leharapjam és megegyem, olyan friss és gusztusos. (Megveregeti a nyelvét.)
Orvos: Volt valami szervi betegsége?
Dr. Ugyanaz (sóhajt): Sajnos... be kell vallanom hogy volt. Gyermekkoromban súlyos orrviszketésen mentem keresztül, de még idejében megvakartam az orromat és elmúlt. Azóta jól érzem magam.
Orvos: Szédülni szokott?
Dr. Ugyanaz: Sajnos, elég gyakran. Valahányszor repülőgépen ülök és a gép darabokra törve zuhan fejjel lefelé. Különben nem.
Orvos: Egyéb panasza nincs?
Dr. Ugyanaz: De igen... Nem merek disznók közelébe menni, mert gyakran megtörtént, hogy makknak néztek. És egy állandó szorongás van bennem, hogy annak idején, két-háromszáz év mulva, mikor már megúntam az életemet, nem tudok majd meghalni.
Orvos: Jól van, köszönöm. (Megírja a biztosítótársaságnak a jelentést, melyben nem ajánlja fölvételre a jelentkezőt, mert a vizsgálat arra enged következtetni, hogy néhány év mulva tökéletesen meghülyül és munkaképtelen lesz.)
KARINTHY FRIGYES
|
