|
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Endrődi Sándor
A RÓZSADOMBON
I.
Ittfenn Budán, a Rózsadombon
Igazán rózsás a világ!
Pest úgy rémlik fel ide, mint egy
Felhőkben úszó délibáb.
Nem is igen bánom, hogy másé
Ez a kis ház, melyben lakom, -
Mikor enyém a nagy természet,
A csend, a béke, nyugalom.
Zengő madár nekem dalolgat,
Engem cirógat lombos ág,
És mézüket a kicsi méhek
Minthogyha nekem hordanák.
Oly édes itten csöndben élni
Az élet zajához közel!
Kelek az első napsugárral
És a tyúkokkal alszom el.
Míg odalenn a roppant város
Zakatol, lót-fut és liheg:
Itt esemény egy gyalog-ember,
Ki az úton végigtipeg.
Odalenn lárma, szitkozódás,
Garázda gond, füst és korom;
Itt fenn rigófütty, pitypalattyszó,
Napfény a lengő lombokon.
Odalenn hajsza, ittfenn béke,
Csillagok az éj fátyolán, -
Úgy hajlik rám a tiszta égbolt
Mintha Isten hajolna rám...
II.
Itt a dombon, hála Isten,
Jó világ van,
Kis királyként éldegélek
Ebben a kis szürke házban.
Minden vágyam teljesül, bár
Ki se mondom,
S ha elfogy a garasom, hopp!
Arra sincsen semmi gondom.
Lenézek a dulakodó
Nagy városra,
Hol az ember embertársát
Sárba löki, megtapossa. -
S egyszeriben oly kicsiny lesz
Minden ottan,
S oly nagy ittfenn, a dombon, hol
Szeretet és nyugalom van.
Szívem szinte összeolvad
A nagy éggel,
S átölelné a világot
Egyetlenegy öleléssel.
S napjaimat töltve nyájas
Házi körben,
Eltünődöm: mért öklözik
Egymást ott lenn a - gödörben?...
Itt a dombon, hála Isten,
Jobb világ van:
Kiskirályként éldegélek
Ebben a kis szürke házban!
*
Az élet rendjének találod,
hogy felfelé nyalsz,
lefelé taposol- rád is taposnak…
*
Nem él a munkamegosztás előnyeivel –
mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni
*
Ha elsőre nem sikerül
a bringán egyensúlyoznod:
soha életedben nem kétkerekezel
*
Egész nap azon dolgozol,
hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
nincs szíved használni
*
Ha senki se szól egy jó szót hozzád,
magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
*
Felborítja lelki egyensúlyod,
ha szívességed nem hálálják meg
vagy nem rögtön viszonozzák
*
Nem merünk önfeledten játszani,
mert attól félünk,
hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...
*
A megszólástól félve az utcán,
később már otthon sem bolondozol,
ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek
*
Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ,
Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának
S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét
*
A mocskos fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd:
egy pályatévesztett pap miatt,
hagyod végleg lenullázódni istenhitedet
*
Akit egyszer hazugságon kapnak,
annak soha többet nem hisznek?
Vagy gyanakodva hallgatják,
s neki bizonygatnia kell: most igazat mond…
*
Mintha nem tudnád, hogy
Milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,
ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?
*
Repül a nehéz kő,
ki tudja hol áll meg,
S kit hogyan talál meg..
Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.
Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.
*
Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy
milyen könnyű kioltani egy ember életét!
A magadét éppenúgy mint bárki másét…
*
Elég egy csepp méreg,
hogy megmérgezze a kutat?!
Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket
*
A tűzzel játszol?
Elég egy szál gyufa,
hogy felgyújtsuk családunk lakóházát…!
*
Elég egy pillanatra elszunyókálni a volánnál,
s vagy vége van, vagy örök életére nyomorék
(Vagy a lelkiismereted kínpadjára vonva…)
*
Elég egy rosszul bevert patkószeg,
s elesik a ló, elveszik a csata és az ország!
*
Elég egy bolond,
hogy rögvest százat csináljon!
Pláne ha gyenge a szellemi immunrendszerük…
*
Felesleges hősködő ott vizslat a parton,
Hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse,
Esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen.
*
Kiengeded a humor csodafegyverét kezedből,
már-már csak kormánypárti vicceket fogyasztasz
*
Nem mersz tréfálkozni,
ami segítene érzésteleníteni a fájó igazságot,
mert lehet lelket mélyen sebző gyilkos gúny is?
*
Nem fogtad fel, hogy a kés kétélű eszköz:
kenyeret is szelünk vele, de embert is sebezhetünk
*
Olykor kevesebbet árthat egy rosszakaród,
mint egy túlbuzgó segítőkész kétbalkezes kontár:
nem tudva nemet mondani vagy közben leállítani
egy Mekk mestert szabadítasz magadra…
*
Nem lett vagy maradt valaki,
aki lebeszélné vagy megakadályozná,
hogy mindened eladva vagyonát elkártyázza
*
Gyereket a bolond is tud csinálni,
De fel is nevelni,
s minimum 18 éven át gondját viselni?
*
Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,
Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.
Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.
*
Amit szabad Jupiternek,
azt nem szabad a kisökörnek?
Végzetes hiba, ha nem tudod, hogy ki vagy…
*
Ha a király messzi országot hódítana,
tisztes családapák miszlikre aprítják egymást…
*
Mit mentesz egy süllyedő hajóról?
Mit és kit mentesz előbb az égő házból?
Csecsebecséket igen, a csecsemőt nem?
*
Pár- vagy hivatáskeresés helyett
Az egész világot akarja megtéríteni,
A háta mögött levő istenért megkerülve a Földet…
*
Röstellsz szólni, hogy szükséged van rá,
Vagy nem akarsz magadon segíteni
Vagy beleharapsz a segítő kézbe.
*
A legnehezebb annak segíteni,
Aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul,
Sőt: ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol…
*
Lenyűgöző tudása csak nyűg lesz:
kérdés nélkül hiába rág át könyvhegyeket,
csak beléjük temeti magát!
*
Mintha úgy fordulna orvoshoz,
hogy nem vetkőzne akár meztelenre is
és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát",
*
Evezz, evezz az Élet tengerén,
e soha ki ne köss a szirének szigetén,
de hallgasd meg őket, a füledet sem tömd be
*
Vagy nem ismered
tested-lelked maximális terhelhetőségét,
Vagy ez lesz a minimum: túlfeszíted a húrt!
*
Sohasem vagy benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat és pályát -
bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...
*
Arra vagy a legbüszkébb,
hogy veled soha semmi baj nem volt:
megfeleltél a közvélemény elvárásainak?
*
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid
*
Te nem fogadsz el ajándékot!
Még akkor se, ha nem könyöradomány…
Te mindent ki akarsz érdemelni vagy fizetni
*
Utánzó majom akarsz lenni –
Mindig csak hasonmás, epigon, gyenge utánzat stb.
Így meg is eheted, amit kinyom…
*
Nem adsz magadnak türelmi időt,
elég ha egy nagyobbat hibázol,
esetleg a kicsit is felnagyítod,
és máris végleg feladod, otthagyod…
*
Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…
*
Balhite balekja:
Az ördög sokat ígér,
keveset ád, s még az is keserű...
*
A kedvenc zenéd és ételed,
mást se hallgatsz, mást se kapsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok.
*
Soha nem volt,
az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz:
ez nem kellemes nosztalgia, de fájdalmas elvágyódás
*
Olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat..
*
Annyira megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…
*
Minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,
már a házassági szerződésetek is többszáz oldal –
mintha nem az együttélésre, de a válásra készülnél…
*
Minden értéked magánál tartja, utánfutóval jár
s még a pincsikutyáját se bízza rá a jószomszédra...
*
Sokáig nem tesz szóvá semmilyen sérelmet.
Majd amikor nála betelik a pohár,
akkor kiborítja a bilit, hidegháborús frontot nyit…
*
Soha nem merül fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni?
*
Miért akar kibújni-menekülni az élet küzdelmei elől?
Ellenségednek veszi, aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbben rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások...
*
Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,
hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját -
az árára nem gondol: ezentúl nem vesznek komolyan!
*
Addig imádkozol örök életért,
míg a végén megkapod,
s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért.
*
Pénzzel sajnos túl sok mindent el lehet érni.
De Te mindent azzal akarsz megvásárolni:
Minden olyat, ami csak ajándékként kapható…
*
Mintha keresenéd a szenvedést,
sőt a mártíriumot, a vértanúságot.
De így csak hiú tragikomikussá váló figura leszel.
*
Olyan a munkát vállalsz el önként,
ami testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz,
akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot.
*
Hármat kívánhattok a jótündértől,
s te nem érzed át az alkalom egyszeri jelentőségét,
az élettársadnak is fontosabb, hogy lebunkózzon.
Így a kezdetnél rosszabbul végzitek.
*
Nem számolsz a szerencse forgandóságával,
s ha egyszer valami nagy szerencse ér,
attól fogva bizton számítasz erre…
*
Annyira jólnevelt, vagy inkább szemérmes, gátlásos,
aki tüntetően nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálják meg egyszer a finomsággal,
nem fogadja el – inkább megharagszik mindenkire…
*
Vendégségbe hívottaddal
úgy bánsz mintha ingyenkonyhára jött volna,
s még ahhoz is feltételt szabsz,
hogy odalökjék neki egy falás kegyelemkenyeret.
*
Önbüntetésként arra kárhoztatod magad,
hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe!
*
Licitverseny folyik:
Ki nyeri el „A világ legsajnálatraméltóbbja” díját?
És te jó eséllyel indulsz, oly vastag a panaszkönyved
*
Azért csúfolnak
amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz:
testi hibáért, beszédhibáért, szüleid szegénységéért,
s te ezért a föld alá bújsz szégyendben…
*
Azt érted igazmondáson,
hogy mindenkinek mindent
szemtől szembe meg kell mondani,
a szemébe kell vágni: ha bandzsa, ha csúnya stb.
*
Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni,
mint a te fejedből valamit kiverni?
Nincsenek eszméid, csak rögeszméid,
nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid.
*
Nem vagy ura, csak szolgája az izmusoknak.
Először beengedted lelkedbe a megszállókat,
majd kollaboráltál velük,
a végén már se aktív, se passzív rezisztenciád...
*
Mint egy színpadon élnél a reflektorfényben,
ahol sötét a nézőtér, a viszony aszimmetrikus:
csak te vagy testileg-lelkileg teljesen meztelen…
*
Személyazonosságod is lopott?
Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepbe,
amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod…
*
Lépten nyomon önigazolási kényszerben?
Akkor is védekezel, ha senki nem támad, vádol!?
Ordít rólad, hogy magadat se tudtad meggyőzni!
*
Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál?
*
Ha nem jó lábbal kelsz fel,
akkor visszafekszel az ágyban,
és ott is maradsz napestig,
hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit
*
Nem akarsz tévedni és hibázni,
ezért nem munkálkodsz semmin,
mert csak az nem hibázik,
aki nem dolgozik...
*
Mindent egyformán fontosnak tartasz,
nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni…
*
Aprópénzre váltod a tehetséged:
cirkuszi fejszámolóművészént keresed kenyered
vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett
órabérben széklábakat faragsz...
*
Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,
hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:
ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,
de te abból életformát csinálsz...
*
Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem -
erre mindig csak a maradék időt fordítaná,
ha lenne ilyen szabad időd...
*
A szart aranynak nevezed,
az aranyból szart csinálsz
*
Mintha csak egy nap lenne a világ,
úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
utánunk a vízözön?
*
Vagy nem nevelődött szobatisztaságra,
Vagy szégyelli, ha inkontinens lesz:
letagadja és inkább nem megy el otthonról,
bezárkózik és búnak ereszti fejét
*
Szabad versenynek veszed azt,
hogy az egyikőtök egy vödörből halászik,
a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren..
|
