Payday Loans

Keresés

A legújabb

A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE - 7. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2010. március 16. kedd, 13:59
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA


 

Reményik Sándor

A hammelni patkányfogó

 

Szívem üres, szívem kihalva 
Dalomban a pokol hatalma, 
Ki nem tanultam mesterséget, 
Hogy mit tudok: most megnézzétek!

Hadd hallják meg a hegyek, síkok: 
Most megfúom a varázssípot!
Az Isten engem nagyon megvert, 
Patkányt fogtam, most fogok embert.

Mindegy nekem: ha nő, ha férfi 
Az agg, a gyermek is megéri
Én rontó, gonosz fáradságom, 
A sípszóra ha jőni látom.

Elhagyja játékát a gyermek, 
A férfi délibábot kerget, 
Jegyest én eltépek arától, 
A barátot a barátjától.

Dalomból csap a gyilkos hőség, 
Anya elhagyja csecsemőjét, 
Tudós a fényt, mely néki lángolt 
És követik a szörnyű vándort.

Pihen a munka, áll a vásár, 
Velem jő gazdag, szegény sáfár, 
Ődöng a pap a templomtájon, 
Mert nem zúg csak az én Zsoltárom!

Zeng, zúgva betölt zeget-zugot 
S amerre megyek, merre futok, 
Utánam jőnek esve-állva
És nem tudják, hogy a halálba!

Utánam jőnek szembehúnyva, 
Viszem őket a hegyen túlra, 
Hol szerte foszlunk esti köddé 
És visszatérés nincsen többé.

Ki nem tanultam mesterséget, 
Hogy mit tudok: most megnézzétek! 
Szívem üres, szívem kihalva, 
Dalomban a pokol hatalma!


*

Ha elalszol, bejönnek nézni arcod – 
Álombeszéded és szerelmeskedésed kihallgatni 



Csupa könny a szobám -
Mert amúgy az utcán mosolyt erőltetek magamra,
Amúgy kétségbe vonnák: van Isten, akivel jóban vagyok



„Nagy szerelmemből„
Akiért majdnem a kútba ugrottam,
Pillanatok leforgása alatt olyan idegen válik,
Akinek később már a keresztnevét se tudom felidézni…



Megtalál vagy én kerestem -
de jön egy Betegség, 
ami életfogytig tart és progresszív,
amiből nemhogy a visszavezető utat nem látom,.
de még a helybenjárás is meghaladja orvosaim erejét… 



Az „elit kultúra” 
és sznob közönsége
felemészti a kultúrára szánt közpénzeket… 



A pénz beszél, a kutya ugat -
És az erősebb/gazdagabb kutya szaporodik… 



Kurva anyját a MÁV-nak!
A monopolhelyzetű cégek 
maximalizálják az árakat,
És minimalizálják a szolgáltatásaik színvonalát…



Nem tudsz bemutatkozni, fellépni 
Az első rossz benyomással végleg elvágod magad -
Úgy a másik nemmel ismerkedéskor, mint álláskeresésnél…



Fejben nagy számokat kéne összeadni-kivonni -
Esetleg a megálmodott nyertes lottószámokat memorizálni,
Miközben a legkülönfélébb más számokat harsogják füledbe!
(Pedig ez most kihúzott volna a trutyiból!!!)



Ha diákod igazságtalannak érzi a kegyelemkettest,
Vagy nehezményezi a házi feladatot, a számonkérést,
Akkor büntetlenül tökön rúghat, és/vagy kigúnyolhat…



Semmit nem írhatsz le, nincs se papír, se ceruza -
Vagy mindent írásban és írásba kell adni,
Az élőbeszéd fő- és jószágvesztés terhe mellett tilos!
Mintha az egész társadalom hallgatási fogadalmat tenne…



Áltudományos vizsgálatoknak bedőlve
Nem mersz kimenni a Napra, árnyékban bujkálsz,
Lelki problémáidra zsákszámra eszed a drága,
S nemhogy haszontalan, de egyenesen káros „gyógyszert”…



Nincs hova bújni a tűző nap elöl: 
krónikus árnyékhiánytól szenvedtek,
és mégcsak tétlenkedni sem lehet,
hisz a napi fejadagot is megvonhatják
a kényszermunkatábor rabtartói,
akiknek nem kell elszámolniuk veled…

*

Addig ütik a vasat, 
És a tested, amíg meleg,
És még az sem vigasztal, 
Hogy jó ügyért szenvedtél vértanúságot… 



Mindenből 
a legócskábbat veszed,
De azt a lehető legdrágábban,
S mivel nem sokáig tart, hamar eldobható…



A börtön ablakába soha nem süt be a nap…
Berácsoztak minden ablakot - 
Vagy sötétzárkában csücsülsz,
S még azt sem tudod: milyen évszak, napszak van…

*

Az egyik embernek nincs 
haszon/kedvenc állata, se kutyája-se macskája,
és csak a televízióban látott lepkét vagy sündisznót -
a másik meg csak gyötri, kínozza, alázza és irtja
vagy éppen gyerek helyett agyondédelgeti…

*

Vagy tilos, lehetetlen a testmozgás,
Vagy az istenkísértő és/vagy egészségtelen
Extrém sportokat, cirkuszi mutatványokat kell űzni
(sárkányrepülő, vadvízi kajak, bikaviadal stb. stb.)

*

Mindig felfűtött-izgalmi állapot van,
Egymást érik a kampányok, munkaversenyek,
Mindig van egy aktuális rendkívüli célkitűzés,
Amiért szinte élethalálharcot kötelező folytatni

*

Ásnak egy nagy gödröt,
Majd a földkupacnak egy másikat,
Hogy a buckát-dombot eltüntessék,
Majd ennek egy újabb árkot mélyítenek…

*

A tengerbe vizet hordanak,
A tűzre viszont olajat öntenek

*

Az emberek már régóta nem tudják,
Hogy mit esznek, azt a valamit ki készítette,
Hol termett, mi mindent kevertek még hozzá,
S mégis beveszik - nyelik mint kacsa a nokedlit…. 

*

Az emberek önként szolgáltatnak adatokat:
A mobil telefon, a blog, az iwiw, az sms és e-mail
Felfedi politikai hovatartozásukat, kapcsolataikat,
Fogyasztási szokásaikat, jövedelmi helyzetüket,
S hogy merre jártak, mit gondolnak, mire készülnek

*

Az élvezeteket hajszolod,
És azok egyre távolabb menekülnek előled
És már az üldözését sem élvezed,
Csak hiábavalóan szenvedsz

*

Ha megnősülsz, megbánod,
Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod
Az anyáktól elveszik az újszülöttet,
Közös helyen, intézetben katonának nevelik,
S küldik ki őket frontszolgálatra, a tűzvonalba

*

Bábel tornya:
Mindenki más nyelven beszél,
Komikus, de inkább tragikus félreértések sora

*

Őrjítő a csend, 
Vagy állandó a zajártalom a süketülésig,
Vagy kikapcsolhatatlan rossz zene a fülhallgatóba…

*

Elegendő a puszta gyanú,
bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,
ha nem tudja minden kétséget kizáróan
ártatlanságát bizonyítani...

*

Az ország vezetőit
a legjobb pókerjátékosok közül választják,
akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

*

A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán
egy majom bezárta magát az indítógombokhoz
és mi csak kívülről izgulunk.
hogy éppen mihez támad kedve,
s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...

*

Nincs otthonom,
mert mire hazajövök már semmi nincs a helyén,
ismeretlen emberekbe ütközök,
akik megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem...

*

Előbb magasra felemelnek,
kicsit belekóstolsz a jóba,
majd elejtenek,
s mélyebbre zuhansz,
mint az eredeti helyzeted...

*

Te ugrottál volna egy jó szóra nyomban,
de a legjobb eset az volt,
amikor nem szidtak vagy vertek össze,
s nem gúnyneveden szólítottak...

*

Időzített bomba – 
Elkezdődik a végső visszaszámlálás 

*

Csodagyerekből hülyegyerek –
Csodás átváltoztatás az iskolákban

*

A szerelemgyereket 
Zabigyereknek gúnyolják,
Egy életen át megbélyegzik

*

A vezetőd és szellemi elited 
nem a saját bőrét viszi a vásárra 
Inkább a te farkaddal veri a csalánt? 

*

Ha elrabolnak 
és pénzt vagy életet alapon 
váltságdíjat követelnek érted

*

Kínzómesterem: 
Csak aki közelről és régóta ismer engem, 
az tudja, hogy mi az érzékeny pontom. 
És ráadásul: ha velem él, 
s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva 
s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom… 

*

Tudathasadás 
Kettős nevelés és oktatás 
Otthon és a második otthon: iskola 

*
Lányos fiúk és fiús lányok, 
Koravén gyerekek, infantilis felnőttek 

*

Asszony verve jó? 
Családon belüli erőszak és gyilok. 

*

Róka-gólya vendégség 
A pokolban és a mennyben is 
olyan óriási, hosszú kanalak vannak, 
hogy képtelenség velük enni - 

*

Manifeszt és látens szerep 
Az iskolarendszer ma konzerválja, 
sőt erősíti a társadalmi különbségeket - 
ez kontraproduktívnak mondható, 
vagy csak beteljesíti titkos küldetését? 

*

Megtörni a lelket 
A katonaság nem volt hatékony, 
nem lettünk minőségi hadrafoghatók? 
De talán nem is ez volt a fő célja, 
hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése... 

*

Áldozat vagy tettes 
Kabátlopási ügybe keveredni - 
téged loptak vagy te loptál...?! 

*

Lakásmúzeum 
rezervátum és skanzen - 
vagy egy élő faluközösség... 

*

Ingyen cirkusz 
Szabadúszó vagyok, 
de nincs megtöltve a medence... 

*

Detonáció 
Más gyerekét nevelni – 
de csak a gyerek halálakor derül ki 
(Kosztolányi novella) 

*

A homoszexualitást
sokáig üldözték, tiltották,
majd megengedték, szinte már támogatják,
azt is megéljük majd, hogy kötelező lesz???

*

Hiányzó hős.
A férfiak akkor is lapulnak mint szar a fűben, 
amikor legény kell, kellene a gátra… 

*
Büntetésből százszor leírni, 
Hogy örökre megjegyezd, 
Hogy még egyszer ne kövesd el 

*

Tűz van, babám! 
És még őt,
a más által lopott disznósajt 
becsületes visszaszolgáltatóját
sújtja a cinkosan lopó 
dolgozó nép megvetése..

*

Jó ügyet rosszul védenek.
Rossz ügyet viszont jól védenek.

*

Csak a kedvenced eheted,
Amíg egy életre meg nem utálod

*

Mindenki tarthat otthon lőfegyvert,
S az első gyanús mozdulatra
Felszólítás nélkül belédereszt egyet

*

Kopogtatás nélkül
Bárki rádnyithatja az ajtót,
Amit sose zárhatsz be – vagy leszerelik

*
Az utcán angyal,
De otthon ördög –
Mindig az idegen az első?

*

Dúsan terített az asztal,
De te pont nem férhetsz hozzá,
S még cukkolva elhúzzák a mézesmadzagot

*

Csak esik, csak esik,
Minden elázik, minden nedves,
Sehol egy talpalatnyi szárazföld…

*

Létfontos üzenet a hátadon,
De nincs tükör,
S nincs jóakaró, aki felolvassa

*

Minden változik –
A pipacs hol fehér, hol zöld,
Hol az egyik, hol a másik gomba mérges

*
Nincsenek évszakok,
A zárt helyen összefolynak a napszakok
Azt se tudni, nappal van-e vagy éjszaka..

*

Megátkoz egy gonosz tündér
És minden kívánságod teljesül,
Kezedben minden arannyá válik

*

Az óceánon hányódik tutajotok,
Nincs édesvizetek,
S csak egymást ehetitek meg…

*

Rút féreggé változtatnak
Akit éppen a gyereked akar eltaposni
Akit viszont te neveltél így…

*

A gyereket korán elveszik
Közös intézetben nevelik ellened,
Amit neked kell amúgy fenntartani

*

Hiánygazdaság van
S hiába állsz be hajnal a sorban
Semmi garancia, hogy kapsz is valamit

*

Mindent csak hitelre adnak,
S lehet, hogy a napi betevő falatod
Életed végéig törlesztheted

*

Ahonnan a segítséget várnád,
Onnan jön a pofon, a hidegzuhany,
Jó esetben a rideg közöny.

*

Ex nagy szerelmed
Ügyvédi, bírói, végrehajtói segítséggel
Hajléktalanná és gyerektelenné tesz


*


ARANY JÁNOS

AZ ÜNNEPRONTÓK

 

Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
"Imára! imára!"
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?...
Szembe' Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.

"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom."

Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva;
Füle táján két kis szarva gidának,
- Mintha neki volna szarva magának -
Sípján már billeg az újja.

"Ide, a Jebuzéus pofádat!
Mert megkeserűli a hátad."
"Uraim, de papolnak ott-benn..."
"Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep
Enyém, ha szidom; ez az Isten!"

Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra;
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.

De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat."
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja -
Az egész tivornya kifáradt.

Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
Verik bizony a nagy üres levegőt; -
Gyors híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
S kezeit töri, szíve szakadtán.

Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is - íme, közelget az éj -
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.

(1877 júl. 21)

 

 

 

LAST_UPDATED2