|
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
TALÁLKOZÁS
Egy barátomhoz
Egymás mellett ma elmegyünk: hajók,
A Te hajódon leng a büszke zászló
S felvonom én is a rongyos lobogót.
Győztes, Te futsz elől a büszke tornán
Dagasztja vásznad hazajáró szél -
Nekem száz rongyba tépve a vitorlám.
Te élsz. Én már sok halállal meghaltam.
Te zászlód mellé tűztél egy virágot -
Nekem nincs. De hát - én így is akartam.
Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek,
Akikhez kötött tiszta vonzalom -
A kikötőkbe lassan szertemennek.
A bóra jő, a fogam megvacog -
Pár futó év s a messze, nyílt vizen,
A tengeren egyedül maradok.
Te tudod, merre mégy, Te nem állsz veszteg,
Az én iránytűm jaj, átkozott szerszám,
Bús ívbe leng, bomlottan körbereszket.
Hadd nézzelek ma: tán utolszor látlak -
Szerető, forró, könnyes irígységgel -
Egy percig még - azután elbocsátlak.
S egy pillantást még, könnytelent, keményet
Hadd vessek rád, mert én, bár átkozom -
Tartom a sorsommal a közösséget!
Hogy is volt, hogy mi tudtunk együtt menni
Egykor, soká, kar-karban önfeledten?
Előtted minden - előttem a semmi. -
Egymás mellett ma elmegyünk - hajók
S hogy büszke zászlód fennen leng ma, nézd:
Felvontam én is a rongyos lobogót.
Reményik Sándor
Kolozsvár, 1917 okt. 2
*
A halat úszni tanítják,
Az oroszlánt vegetáriánussá idomítanák -
A rókák tyúkvédő tagozatát szerveznék…
*
Csikkek után kutatsz a villamosmegállóban,
Megvető pillantások özönétől kísérve és sújtva -
Aki egyszer lecsúszott, abba már mindenki belerúghat…
*
Kegyetlen játékok űznek -
Gonosz ugratásokat találnak ki
Pihent agyú aranyifjak, zsúrfiúk:
Pl. fogadásból udvarolnak egy „csúnya lánynak”,
Aki egészen beleéli magát, majd öngyilkos lesz…
*
Megalázó kandi kamerázás -
Pénztárcát tesznek az útra a gyanútlan járókelő elé,
S egy terepszínű madzagon mindig arrébb rángatják…
*
Egyenként mindenki Jézusra szavaz,
De tömegben Barabást mentik fel, a latrot
*
Addig válogat,
Míg két szék között a pad alá esik
*
Mindegy, mit rendelsz,
- bár megkérdezik és kivárják -
úgyis csak egyféle van:
eszed, nem eszed, nem kapsz mást!
*
Profi, pláne dilettáns
operaénekesek, hegedűsök
gyakorlószobája mellett felnőni
*
Minden van -
csak só nincsen,
illetve semmi fűszer,
ami megbolondítaná
az ételed és az életed
*
Már csak a betegségedről tudsz beszélni,
S abban versenyzel, hogy ki a nagyobb beteg,
De itt minden erőd és beszélőkészséged beveted…
*
Kétlábon járó élő és nyitott panaszkönyv -
Aki bebizonyítja:
Ha nála van szerencsétlenebb, akkor az csal!
*
Egyszer volt Budán kutyavásár,
De te telhetetlen mohóságodban
Eladod mindened,
Hogy lekopírozd szegény szomszédod szerencséjét
(a kutyákat persze nem veszik, csak gazdiját verik)
*
Törpe vagy az óriások földjén -
Sem a bútorok, sem a használati eszközök
Nem rád vannak méretezve,
S persze a járműveket sem tudod igénybe venni…
*
A csizmádra gondod van, de a lábadra nincs?
*
Meg van tiltva,
hogy taníttasd gyerekeidet -
mihamarabb nehéz fizikai munkára fogod be…
*
Pont azon az órán hiányoztál,
Amikor az illemet, tapintatot tanították…
*
Bármiért felmondhatnak –
mintha csak próbaidős lennél,
akinek nem kell indoklást adni!
*
Pótolhatatlannak képzeled magad,
Majd meg azt érzed,
Hogy teljesen felesleges vagy a Földön,
Sőt: csak egy teher, egy púp mások hátán….
*
Bonus jurista – malus christianus
*
Természete ellenére
közszereplésekre kényszerül -
egy introvertált vagy agóra fóbiás
szónok, mozgalmár, ügynök, agitátor…
*
A kvartettből senki sem zenész,
Mindenki a potyakajára jött abban a hiszemben,
Hogy majd a többi biztosan tud valamit muzsikálni,
S így ki kell kínlódni valami elfogadható, jó kifogást…
*
Aki nem tud emlékezni –
Ás a másik, aki nem tud felejteni
*
Összevont szemöldök, ráncolt homlok
Arcodnak a gyakori alapállása, állapota -
És a végén - nem vigyázva - így maradtál…
*
A hamis rágalom miatt szájára vesz a falu,
Kabátlopási ügybe kevernek -
S már csekély jóvátétel
A hamis vádló homlokára sütött betű
*
Minden látszat ellened szól
Még az anyád se neked hisz…
Bizonyítsd be, hogy nem te vagy a bűnös
*
Tiszta a tányér,
És meleg az étel,
de rideg a kínálás
de vacak a kaja,
azt is sajnálják…
*
Még mielőtt élveznéd,
Befejeznéd, sikerélményed lehetne,
Mint pont előtte, pont akkor kell abbahagyni -
S így csak egyre frusztráltabb és agresszívebb leszel…
*
Előbb vágsz, azután mérsz
Előbb ugrasz, azután kérded a víz mélységét
*
Olcsó húsnak híg a leve
Zaccból főzik a kávét és
Még a cukrot is kispórolják,
Hogy így összegyűljön a pénz
A gyászpompát temetésre
És a grandiózus síremlékre…
*
*
Hallgatási fogadalmat kell tenned –
Nem mondhatod el senkinek,
Nem gyógyul a lelked
*
Úgy tesz egy ex mozgalmi társ
mintha örülne, hogy találkoztatok
Saját elvtársaid záratnak börtönbe
*
Csak zsenik és idióták vannak –
Semmi átmenet, semmi átlag stb.
*
A deviánsok és perverzek többségben –
És mindenről a többség dönt –
Nincs kisebbségvédelem…!
*
*
Csak csodabogár, különc maradsz…
*
Ne bohóckodj, mert úgy maradsz
*
Együtt törhetetlen –
külön-külön gyenge pálcika
(mint a vékony zsinegből sodort kötél)
*
Nem tudnak
sírással megkönnyebbülni,
mert az „férfiatlan” dolog
*
Nem tudják,
hogy melyik ujjukat harapják meg
*
A lakásmaffia virul,
az olcsó bérlakás építése hervad
*
Kórházban
és kórházkoszton
tartják az egészségeseket
*
Visszamenő hatályú
büntetőtörvényeket hozhatnak –
sose tudható, hogy amiért ma dicsérnek,
ezért holnap nem akasztanak-e fel…
*
Nem csak az adóhatóságnál
kell neked bizonyítani ártatlanságod
*
A legtöbb ember
a párnájában fiaztatja spórolt pénzét –
jobb esetben hazárdjátékra pazarolja
*
Önként mennek emberek
kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni
*
Eladva házukat
mindenüket felteszik
egy nyeretlen kétévesre
*
Magukban sem bízva
mindent értéket eldugnak,
majd nem találják és beleőrülnek
*
Mindig
annak a véleményét osztják,
akivel legeslegutoljára beszélnek
*
Heroikus küzdelemben
kifogja a nagyhalat,
de mire a partra ér…csak csontváz.
*
A gyanútlan honpolgár
másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból
*
Vagy nem foglalkoznak álmaikkal,
avagy tényleg szó szerint értik azokat
*
A szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek
*
*
Amíg ő nem halt meg,
addig nem hiszi el,
hogy ő is halandó lény
*
Hogyan lettem
Saját erőfeszítéseimmel
Rossznevű senki
*
Vagy
kötelességízűvé teszi életét,
vagy eléletművészkedi azt!?
*
Annyira irtózik a trágárságtól,
hogy a prüdériába menekül
*
Az egyik ember csapodár,
a másik meg kutyahűséggel megvert
*
A nők elirigylik a férfiaktól
izmukat, szakállukat, hangjukat stb.
*
A lerafináltabb rémhírterjesztők
közmegbecsülésnek örvendenek –
a cáfolókat pellengérre állítják
*
Azt hiszik,
hogy van jóbarátjuk,
ezért már nem is keresik azt…
*
Nem tudják,
hogy nem tudnak,
vagy rosszul tudnak valami létfontosat
*
Bemagolt
sablon szövegek szajkózásával
próbálnak udvarolni, szépet tenni
*
A legminimálisabb kockázattal
akarnák a legnagyobb hasznot elérni?!
*
A Nap mindörökre lenyugodott,
örök sötétség borul a Földre
*
Az emberek
besötétítik otthonukat,
s bekötik a szemeiket
*
Minden feketére festenek,
s mindenkin fekete szemüveg van
*
Annyi illemszabály
vonatkozik az evésre,
hogy abban öröm nincs
*
Egy embert
minden nap kisorsolnak
életét az oltáron áldozva
*
Senkinek nem lehet titka,
Mert gondolatrendőrség üzemel
*
Egyre több fiatal
„fedezi fel” másságát
a hetero kudarcok után
*
Ami messziről
kicsinek látszik,
azt kicsinek is veszik…
*
Sok az olyan „nagy ember”,
aki közelebbről egyre kisebb lesz…
*
Ha már megismerték
és megszerették a papot, orvost:
akkor jó messzire áthelyezik
*
Sok az „öntörvényű” ember –
fittyet hánynak a gravitációra is…
*
Nem ülteti el a magot,
hetvenszeres termés helyett elpusztul
*
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keresnek
*
Szisztematikusan rombolják a falut,
gyarapítják a városi lumpenproletáriátust
*
Endrődi Sándor
HAJÓTÖRÉS UTÁN
Oh, ifjuságom aranyálma,
Virágos, rózsás kikelet!
- Köröttem metsző szél süvöltöz
És hullanak a levelek.
Ábránd, boldog valóra válva,
Fentartó, védő szerelem!
- Bolyongok némán, emlékezve,
És könnybe lábbad a szemem.
Családi tűzhely hű nyugalma!
Otthon, feleség, gyermekek!
- Lelkem mint tévelygő madár szál
Romok és sírhalmok felett.
Oh, bús szobám halotti csöndje!
Magányos, árva életem!
- Ki tör át szive sugarával
Szomorú sötétségeden?
Te jösz a sülyedő hajóhoz,
Megtört szivemhez, jó anyám;
Szereteted nagyobb s erősebb
Mint a vihar, az óceán.
Muló álmoknál, képzelgésnél
Állandóbb, bensőbb, igazabb;
Minden folt nélkül ilyen volna
Az égi fényforrás: a nap.
Te jösz, te jösz bús otthonomba,
Hogy ne maradjon ez magány,
És elhunyt csillagom világát
Kipótold, lelkem jó anyám.
Aludjál csöndesen, nyugodtan
Letünt, kilobbant csillagom!
- Ragyogj rám áldó sugaraddal
Jóságos, tündöklő napom!
|
.jpg)
