A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A POKOL, A „LÓ” ÉS A BALGA
4.
Arany János
HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."
A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"
"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.
"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
Az országban csak kétféle ember él:
A korszellem által vezérelt uniformizáltak
És az öncélú különcködők, a csodabogarak…
*
Mielőtt évtizedes kemény készület előtt
A balett-táncos rövid ideig a csúcson lehetne,
Kettétörik lábát és pályafutását.
Más protekciós túlsúlyos tramplik ott vannak,
De felgördül a függöny, vége a protekciónak,
Ráadásul mázsás balerinát kellene emelgetnie…
*
Törpék az óriások országában -
A bútorok, a járművek, az evőeszközök mérete
Enyhén szólva nem rájuk van szabva -
Mintha a kisgyerek az apja ruhájában, cipőjében járna…
*
Nagyon rendes emberek élnek itt,
Minden elvárásnak szeretnének megfelelni,
Míg úgy nem járnak mint az öreg, a gyerek és a szamár,
Akik mindig újabb, az előzőt ütő megszólásra hallgatva
Bedobták egyetlen állatbarátjukat a mélyvizű folyóba…
*
Csak magadat hallod vissza,
Mert mindenkit elüldöztél magad mellől,
Vagy senki nem mer megszólalni,
Vagy csak a te nézeteidet szajkózza -
S te a visszhangot párbeszédnek veszed…
*
Belenézel a nyugodt víztükörbe,
Ott meglátod a saját arcod képmását,
Amibe beleszeretsz, belebódulsz,
És egyesülni akarván vele a vízbe veszel…
*
A leghangosabbnak adnak igazat,
Az rögtön önjelölteti magát népboldogító vezérnek,
Ami után csak az számíthat rangra, előléptetésre,
Aki a leginkább hasonlít a bálványozott zarnokra.
*
Itt a katonát szabják a ruhához
És az embereket az ágyhoz -
Prokrusztész foglalkozik ezzel,
Ő nyújtja ki a rövideket,
Vagy vagdossa le a kiálló részeket
*
Nem sanyargatják a meghódított népet,
Mert így esetleg növelnék ellenállóképességét,
Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,
S így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak
*
Előbb csak beetetnek,
Majd ha megkedvelted az ingyenkaját,
S már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,
Akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…
*
A partravetett halakat cirógatják,
Ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek,
Vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,
Csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe,
Hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni
*
Mindenkinek tele van a padlása,
No nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,
De csodaszép ígéretekkel, amikért naponta hálát is ad
*
Az emberek nem hollók,
Ők kivájják egymás szemét is,
Hagyják, hogy a róka kiénekelje szájukból a sajtot,
Majd utána nekigyürkőznek maguk alatt vágni a fát
*
Rengeteg az önkéntes segítő,
Aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,
Aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,
Aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,
S ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek
*
Mindenki imádkozik is és dolgozik is,
Csak éppen azért imádkozik, amiért ténykedni kéne,
És azon munkálkodik, ami csak ingyen kegyelemből van.
*
A hipermarketben bűnbocsánat is kapható,
Minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,
Annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,
S biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban
*
Ha a feleségednek bókolsz,
Feljelenthet szexuális zaklatásért,
Ha a gyerek fenekére csapsz, eldádázod,
Feljelenthet könnyű testi sértésért, megalázásért…
*
Azok vennék ki a szemedből a szálkát,
Akik nem látnak jó, mivel az övékben gerenda van.
*
Az ellenség fogorvosához mész kezelésre,
Aki nemcsak - fölöslegesen - alaposan megkínoz,
A legutolsó fityinget is kiveszi még a bőröd alól is,
De fogatlan oroszlánná, méregfog nélküli kígyóvá tesz.
*
Beletörődnek a férfiak,
Hogy mindig van náluk egy kicsit jobb,
Hogy ők örök másodikak minden viadalban -
Így állnak ki az élethalál-harcra gladiátorkodni is.
*
Az emberek a családtagjaikkal gyanakvóak,
Minden hazaérkezőt átmotoznak és jelszót kérnek,
De ha elmennek hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot,
S vadidegen szeme láttára veszik ki a párnából a pénzt.
*
Spórolásból mindig azt az almát eszem,
ami már elkezdett rohadni,
így a végén az épekből soha nem eszünk
*
Tanult tehetetlenséged
és rosszul értelmezett büszkeséged is nehezíti,
hogy kikerülj a halmozódó hátrányos helyzetek
ördögi köréből
*
Mintha a mesék földjén járnánk
Csodás metamorfózisokat láthatunk:
Angyalkából pár hét alatt házisárkány lesz
*
Jó kezdet fél siker
Ha csak kicsit célzol mellé,
A célnál ez már óriási eltérés lesz.
De te kicsire nem adsz - a nagy nem számít
*
Ha rossz irányba indulsz,
Pláne: ha ellenkező felé,
Akkor minél sebesebben mész,
Annál messzebb távolodsz a céltól
(s még meg is szólod a helyes irányba lődörgőt)
*
Kevés embert tartanak megbízhatónak,
Ők sem állnak ellent a funkcióhalmozásnak:
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
*
Egy sas nem kapkod legyek után.
Te meg egy rossz pillantásra lecsapsz,
és kihozod a maximumot: párbaj utolsó vérig
*
Milyen próba-szerencse alapon keresni.
Vak tyúk is talál szemet?
De ő legalább tudja, hogy hol és mit keressen!
*
Megalkuvás vagy kompromisszum?
Vagy egyik sem?
A férj forrón, a feleség hidegen szereti –
A középúton találkoznak: langyosan eszik.
*
A piszkos munka.
Hogy az én kezem tiszta maradjon?
Csak a kút kávájára kakiltam, nem bele…
Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.
*
Hogyan repülhetnél
ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,
vagy ha társad az éj leple alatt nyírbálja szárnyaid?
*
Vagy a földhöz, röghöz tapadsz, sárba ragadsz
vagy belerepülsz a Napba, s menten szénné égsz?
Vagy lehajtott fejjel csak magad elé nézel,
Vagy csak a csillagokra, s így gödörbe esel?
*
A ház szükséges, de nem elégséges feltétel.
Az otthonteremtésre már nem marad energia?
Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasság,
S este húzod az időt: minél később „hazamenni”…
*
Egész hétén át
Egyoldalú mozgással-testtartással
Sorvasztják izmukat, rontják szemüket,
De a hétvégén intenzív edzésbe fogva
Egy csapásra minden helyrehoznának…
*
Amíg hajlítható,
Addig nem ütik a vasat,
Addig elrontják a gyereket,
Ami később iszonyú erőfeszítéssel is
csak alig-alig javítható, nem pofozható helyre
*
„A pénz nem boldogít” az életigéd:
úgy szórod, mintha égetné a markod,
vagy nagyfaszoskodásból azzal gyújtasz rá,
illetve mindig mindenki a te vendéged,
mert így akkor szeret a sok szesztestvéred…
*
Csak protekcióval, kenőpénzzel stb.
Juthat gyereked be bölcsödébe, óvodába stb. -
Hogyan is reklamálhatnál, kérhetnéd így számon,
Hogy mit tesznek ott vele, mivel etetik, mire nevelik…
*
Nincs jogod lakni és jóllakni,
„Pusztuljon a férgese!” alapon
Sorsára hagyják, akik a létharcban lemarad
*
Gyerekkorodban mindig más dönti el,
Mi a jó neked, mi az érdeked, mi a javad,
Kivel barátkozz, miben higgy, melyik suliba járj -
18 éves korod után megszűnik a paternalizmus:
Ha részegen kötnél adásvételi szerződést,
Még ebben sem akadályoz meg legjobb barátod se…
*
A hatóság szigorúan bünteti,
Ha valaki nem kapcsolja be a biztonsági övét,
De könnyen lehet: a kutya se törődik veled,
Ha eladod a házad és lóversenyre költöd az árát…
*
Van, aki a vízparton áll lesben,
Hátha ki kell menteni valakit, s hős lehet,
Életmentő érdeméremért még be is lök valakit -
A másik semmit nem kockáztatva
közömbösen nézi a fuldoklót,
a harmadik meg „humánusan”engedi,
hogy őt is lehúzza a mélybe
*
Az emberek nagykabátban mennek orvoshoz
És szégyellnek levetkőzni vagy „panaszkodni”,
Még harapófogóval sem lehet kiszedni belőlük,
Hogy mi, mennyire, mióta, hol és miként fáj…
*
Egy nagy átverési show áldozatának érzed magad,
Amibe mindenki más be van avatva - rajtad nevet,
S várod, hogy szóljanak: itt van az a kandi kamera…
*
Mindenki az lesz felnőttként,
Amiről kisgyerekként ábrándozott:
Masiniszta, tűzoltó, vadakat terelő juhász,
Vagy híres, hatalmas és/vagy gazdag ember:
Ez nem jutalom, ez a büntetés…
*
Minden éjjel
Összekeverik a lakosokat és a lakásokat,
Így sosem tudhatod: hol és kikkel ébredsz fel…
*
A fejlődő vegyipar
Gyógyszereket, s hozzá betegségeket gyárt,
Az expanzív titkosszolgálat terroristákat kreál…
*
Ha meglátogatsz egy várost,
ahol a borjút imádják,
kaszálj füvet és etesd meg.
(Rómában élj úgy, ahogy a rómaiak?!)
*
Ha szamarat csinálsz magadból,
ne panaszkodj, ha a hátadra telepednek
*
Csak akkorra vesszük észre,
milyen rosszul bántunk apánkkal,
mire felnőnek a gyerekeink
*
Az anarchia egy éjszaka több kárt okoz,
mint a zsarnokság száz év alatt
*
Te magad hívod házadba Mekk mestert,
Aki mindent megszerel, megjavít,amit ér,
Tele segíteni akarással mindent elront,
Immár megjavíthatatlanul
*
A finom pecsenyét csak nyögve,
A békát viszont úgy lenyelik,
Hogy még nagyokat cuppantak is közbe
*
Legjobb barátod küldöd el,
Hogy szerelmet valljon a nevedben,
Ráadásul a te verseddel ékeskedve -
És úgy jársz mint Cyrano de Bergerac
*
Aki önhibáján kívül verembe esik,
az vagy szégyenkezve hallgat,
vagy életfogytig berendezkedik,
vagy berántaná a segítő kezet nyújtót
*
Minden betegséget
Isten büntetésének tartanak
S belenyugszanak mint megváltoztathatatlanba -
Szemlesütve, szégyenkezve viselik el
*
Többnek veszik az 1000 fillért,
Mint a 100 forintot -
A sűrű fillért nem becsülik,
Csak a ritka forintot lesik - csak lesik….
*
Akinek a háza ég, az kiabál.
Ha csak a szomszéd háza ég,
Akkor nyugodtan pipázgat a diófa árnyékában.
Aki segíteni akar, az olajat önt a tűzre…
*
Akinek nincs diliflepnije,
Annak tilos a szabad szólás,
Akinek meg van,
Azt nem veszik komolyan
*
Ámokfutó
Ön- és közveszélyes emberek
Riogatják a békés lakosságot
*
A kutyák kapnak először enni,
S ha maradt, akkor az emberek is,
De csak miután kunyeráltak és pitiztek
 |
