Batsányi János 

A bölcsnek állhatatossága

  Justum e tenacem propositi virum.
  HORATIUS

"Ha ki, mindenét elvesztvén,
  Reménységet sem talál,
Már annak az élet szégyen,
  S kötelesség a halál!"

Az ily bús eltökélésnek,
  Ha van - ritkán van helye.
"Soha kétségbe nem esni,"
  Nagyobb bátorság jele!

Az erkölcs hű bajnokának
  Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit
  Békességgel tűrnie.

Cézár két nagy ellenségét
  A világ csudálja bár:
Szokratest nagyobbá tészi
  A halált-hozó pohár.

Őt sem gyáva rossz bírái,
  Akik azzal büntetik,
Sem gonosz rágalmazói
  Bűnbe nem keverhetik.

Ha megcsalta bal szerencséd
  Minden szebb reményedet,
S visszarántván adományit,
  Sérti, gyötri kebledet:

Vigyázz! hogy fel ne forgassa
  Jóra-szánt szándékodat,
S le ne győzze, vagy alázza
  Lelki méltóságodat!

Nem, fonalát életednek
  Nem szabad elmetszened, -
Tudván, hogy sírodon túl is
  Van bírád, van istened;

Akit, elméd s szíved ellen,
  Itt talán ma még tagadsz,
De kinek majd napjaidról
  S tetteidről számot adsz!

Hogy a végső áldozatra
  Ki-ki mindég kész legyen,
És honjáért mindenétől,
  Mihelyt kell, búcsút vegyen:

Méltó! s társaságban élő
  Emberhez illő dolog!
De azért, hogy a szerencse
  Nékünk már nem mosolyog,

Hogy vakot vet, hogy elfordul,
  Agyarkodik, háborog,
S kerekével, mint egyébkor,
  Kedvünk szerént nem forog,

Azt itélnünk, hogy lerázván
  Pályánk nehéz terheit,
És megszegvén bölcs teremtőnk
  S vallásunk törvényeit,

Szabad, s illik, sírba dőlnünk...
  Gyávaság, s bal itélet!
Hazafinak s kereszténynek
  Kötelesség az élet.

(1810-es évek)