Holnap lesz fácán
1974, színes, 85 perc, Sára Sándor

Mária és István egy idillikus, lakatlan szigetre evez. Hamarosan azonban felfedezik és ellepik az üdülők a szigetet. Főnököt is hoznak magukkal, Kozmát, a hivatalos rend képviselőjét, aki az „organizmus” segítségével magához ragadja a teljhatalmat. A vidám nyaralókból hamarosan a vezér kénye-kedve szerint dolgozó, ünneplő, tapsoló és kulturálódó tömeg lesz. A csürhe fellázad, eluralkodik az anarchia, Kozma pedig megszökik.

STÁBLISTA
Rendező: Sára Sándor
Író: Páskándi Géza
Forgatókönyv: Sára Sándor, Páskándi Géza
Dramaturg: Csoóri Sándor
Operatőr: Sára Sándor, Jankura Péter
Vágó: Rózsa János
Zene: Gonda János
Hang: Pintér György
Jelmez: Vicze Zsuzsa
Gyártásvezető: Gulyás Lajos
Gyártó: Hunnia Játékfilmstúdió Vállalat
Szereplők: Szegedi Erika, Lohinszky Loránd, Benkő Gyula, Nagy Anna, Szirtes Ádám, Szabó Tünde, Huszárik Zoltán, Mészáros Ági, Szabó Lajos, Csongrádi Kata, Hernádi Judit, György László, Reinitz György, Kovács János, Szilágyi István, Hável László, Galkó Balázs, Fried Péter, Borsóhalmi József, Sebők Mária, Héjja Sándor, Ferenczy Krisztina, Kalocsay Miklós, Lukáts Andor, Horineczky Erika, Kóti Árpád, Bürös Gyöngyi, Vajda Márta, Pogány György, Földessy Margit, Dörner György, Vadász Zoltán, Benkő Márta, Angelus Iván, Fehér Klára, Szerencsi Hugó, Garamszegi Mária, Janes Péter, Mihályi Győző, Udvarias Katalin, Horváth László, Bordán Irén, Blaskó Balázs, Előd Ági, Nyakas István, Nyers László, Tóth Béla, Simó László, Szirtes Ági, Cseke Péter, Bóta Márta, Salamon András, Izsák Imre, Szilágyi Elemér, Förgeteg Balázs, Menyhárt Katalin, Nagy Károly, Laczkó Margit, Hasopula Athina, Papadimitriu Athina, Müller László, Sipeki Tibor, Juszt Judit, Kovács Ferenc, Gáspár László, Szűr Mari, Benghardt Myra

Az ideológia pápái a diktatúra idején arra buzdították a művészeket, hogy bátran ábrázolják görbe tükörben a társadalmi visszásságokat, ellentmondásokat, őrületeket. „Gogolokra és Scsedrinekre van szükség” – hangoztatták a Nagy Testvértől kölcsönvett szentenciát, ám a szatíra műfaja mégsem virágozhatott igazán, mert amikor előálltak a jókedvű kötekedők, lecsaptak rájuk azzal a váddal, hogy „nem értünk haragszanak, hanem ellenünk”.

Viszonylag kevés példát ismerünk arra ebből a korból, amikor a gyilkos humor célba talált. Az Egy őrült éjszaka-szerű képes beszédet nálunk a cenzorok ki nem állhatták. Nem sokkal járt jobban Sára Sándor sem rendezői szűzbeszédével, a Holnap lesz fácánnal: be nem tiltották ugyan, még jóindulatú vállveregetéseket is kapott, a mértékadó körök képviselői azonban megtaposták s fanyalogva igyekeztek jelentőségét csökkenteni.

Pedig ez a groteszk parabola – melyet az utókor mindmáig elfelejtett rehabilitálni – megsemmisítő gúnnyal ostorozza az üres szertartásokat, a bürokratikus hókuszpókuszokat, a mozgalmár vakbuzgóságokat. Talán nem túlzás, ha azt írjuk: az uralkodás tébolyát, az erőszakos népboldogítás brutalitását. Az idillikus szigeten – ahol minden feltétel adott a gondtalan kikapcsolódáshoz – senki sem hódolhat kedvére a pihenés örömeinek, mert felbukkannak körülöttük a hivatásos kellemetlenkedők. A legharsányabb köztük a vehemensen vakbuzgó Kozma, aki sarkos rendet akar megvalósítani a természetben. Vezényszavak pattognak, előírások dübörögnek, igazolványokat osztogatnak, felelősök neve hangzik el, kollektív összetartásra kényszerítik azokat is, akik voltaképpen az öncélú musz-programok elől menekültek védett helyre. Egyszerre nevetséges és hátborzongató a folyamat, melynek természetesen kiszámítható az eredménye. Eluralkodik az anarchia, a fő-fő méregkeverő meg – a dolgok logikájából következően – kereket old.

Sára Sándor, a festői látásmód és dokumentarizmus elkötelezettje új arcát mutatja meg a Holnap lesz fácán mulatságosan keserű példázatában. Iróniája karcos, a végletekig kiélezi a helyzeteket, hogy kacaghasson a rezervátum pitiáner világán. Több kritikus bulgakovi forrásokat, illetve ihletéseket emlegetett – nem minden alap nélkül. Igaza van például Sándor Ivánnak, aki a FILMVILÁG hasábjain – mellesleg lelkesen elismerő sorokban – hangsúlyozta: „Kozma leginkább azokkal a bulgakovi házmesterfigurákkal rokon, akiknek napi időtöltésük az élősködés, a hatalomban való tetszelgés, miközben az intézményt, melyet ők nem szolgálnak, csak egyéni érdekből kisajátítanak, lejáratják.” A jellem-karikatúrák megformálói lubickolnak a szerepekben. Jankura Péter operatőr szép kis bogárgyűjteményt örökített meg: nyüzsgőket, alkalmazkodókat, hangoskodókat, visszahúzódókat. Szirtes Ádám éppúgy érzi és érti ezt a fanyar stílust (a Páskándi Géza-teremtette atmoszférát), mint a színészi együttes tagjai, Szegedi Erika, Lohinszky Loránd, Benkő Gyula, Nagy Anna, Szabó Lajos, Huszárik Zoltán és a többiek.
Kár, hogy ennek az eredeti hangvételnek szinte egyáltalán nincs folytatása a hazai kinematográfiában.

Szerző: Veress József