Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót.
(Fagyöngyök / 1918)
*
Jaj, nagyot kértél...
Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot! S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok.
Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni: Én segítsek Neked innen kimenekülni??
Nem segítek. Ha tehetném is: nem akarom. Szakadjon le tőből inkább a két karom!
Híd ha lennék: vízzel vitetném el magamat. Viadukt ha lennék: beomlanék a lépteid alatt.
Alagút ha volnék: rádszakadnék szörnyű robajjal. Asszony ha volnék: tartóztatnálak hosszú jajjal.
Farkas ha volnék: riasztanálak üvöltéssel. Ha útonálló: állnék utadba hosszú késsel.
Erdő ha volnék: kigyulladnék sorompó-lánggal, Tűz-esőben haladhatnál csak rajtam által.
Holttestemet vetném elibéd akadálynak, Csak azon át inthess búcsút Erdélyországnak.
Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni. Láttam a vért az ereinkből cseppenként folyni, s zúgva dűlni; Én segítsek Neked innen kimenekülni??!
1937
**************************************
Reményik Sándor Reményik Sándor összes versei http://mek.oszk.hu/01000/01052/
Reményik Sándor összes versei
[MVGYOSZ hangoskönyvek] http://mek.oszk.hu/02800/02800/
|