Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör V.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Erzsébetvárosi rigmusok

„A leigázott férjeknek később

Azon kedvezményt adták a jó nők,

Hogy esti hattól minden áldott nap

Pont nyolcig szépen szórakozhatnak.

Nyaranta kugli, télen billiárd,

S másféle játék egy s egy milliárd,

Köztük disznó és lórum, máriás

A fej vagy írás, pityke s gombozás.

.

Hazsárd játékot űzni nem szabad,

Különben lesz majd ismét hadd el hadd...

A rabigába görnyedt férfi nép,

Mivel a disznót elfeledte rég,

S a pityke stylje stylnek már barokk,

Egyet gondolt és lett Négyes tarokk.

.

A cassinóban zöld asztal körül

Négy ünnepélyes arcú férfi ül,

A két szemükben néma értelem,

A balkezükben kártya végtelen.

.

Köröttük egy nagy, óriás tömeg

Hullámzik némán, majd meg sistereg,

A két szemükben álnok fény, vihar,

Á jobb kezükben egy-egy nagy szivar.

Tarokk-vitéz a négy komoly alak,

A kibicek a baljós nagy hadak.

A parthi hármas, húszassal mehet,

Elveszteni a játszmát nem lehet.

.

Sőt biztos, hogy az árva huszonegy

A skiz elől már nem menekszik meg.

Tűnődik rajt az ellen parthnere,

Aztán kihív egy dámát here színbe.

A társ egy kicsiny kis tarokkot ad,

S a huszonegyes szengliben marad.

A skizes néz. Ah, nem lazsirozok:

„Jobb egy veréb, mint holnap egy túzok”.

.

S vélvén, hogy úgy is hasztalan az már

„Felajzott íjra gyors vadat” ha vár,

Beüt a skízzel. Itt van, ez az úr!

S büszkén néz, mint egy „Hóditó Robur”

„Láttátok-e a tengert a midőn

A fergeteg szánt rajta” rémítőn,

Vagy hogyha éjjel fenn a menny kigyúl

Hallottatok-e égiháborút?

.

Ha a citált és önnön komponált

Rémekhez még az ég is egyet ád,

A tisztítóban eddig felfakadt

Őrjöngő, rémes lelki jajokat,

„Kis Miska” lesz ez s édes csendélet

A felviharzott őrült zaj mellett.

Üvölt a parthner és a kibichad

„így angyalok a mennyben játszanak!”

.

Egy tiszt kiált: „Ez újonc sorvány itt!”

A jogász rögtön gondnokot említ,

Egy orvos ráncba gyűjti homlokát

S mormolva említ permanentiát.

.

S csak hogy már jő egy második játszma,

Csitul el lassan a zsivaj, lárma

S a finálét egy basszus adja meg:

„Ugyan kérem, de hiszen az mindegy!”

.

Egyes felhívás, nyolc tarokk, odább,

Amott is nyolc van, troul és matsch-volát.

Az ellen kezdi. Gyorsan rajta hát!

A kibichad súg: Pick az angyalát!

.

A parthnereknél egy-egy pick szín volt

S a kis pasi a színen elfutott.

A felvevőknek arca jéggé hül

S rá rémületnek borzadálya ül.

.

Aztán felenged jég és borzadály

S vijjongnak úgy, mint millió sirály.

Az egyik emlit poklot, őrdögöt,

Nem tudni, hogy a másik mit hörög.

Csak rémlik, mintha ismételgetnék

.

A Pontius s a Pilátus nevét.

Ám a kibicfül olybá sem veszi,

Ha a szidalmak vihara veri

Mint jó suba az ólmos esőzést,

Vagy a hundorfi kan a rósz lövést.

De sőt vérszemre kap a sok sakál

S minden játékba bele celebrál.

Carót hívjon, lám, gábliba került

.

A huszonegyes. Ugy-e, sikerült?

S így foly a játék és nő a harag,

Mígnem csak nyolcra kondul a harang.

Az érces hangra megszakad a harc,

Simára válik rögtön minden arc.

Servus! Servus! A viszont látásra,

No ugyebár, hogy jól mulattunk ma.”

Satyr

p.s.:

A Medgyesen megjelenő újság rímfaragója

1907-ben közölte négyes tarokkpartit felidéző strófáit.

p 1

p Akin egyénisége uralkodik:

p ha előrejut, pöffeszkedővé,

p ha lemarad, ronggyá válik.

p S aki egyéniségén uralkodik:

p valójában nem érinti a szerencse és a balsors.”

p (Weöres Sándor)

p

p Aki

p ön-féltve,

p gyáván kerüli a küldetését:

p ezért nem is fejlődhet tovább így

p a fő kincstára: a tulajdon lelke

p

p Akinek

p nincs keresett/megtalált Élet-Dolga,

p nem - jól - gyakorolja szent hivatását

p (s csak megalkudva kishitűen kallódik)

p

p Aki

p a lelki nemesedését

p törékeny teste rafinált-

p tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p

p Aki

p egy talmi évezeteket

p halmozó, sőt hajhászó, majd

p megcsömörlött, kiégett kéjenc

p

p Aki

p egy blazírt

p az érzéki gyönyöröktől,

p élvezetektől csömört kapva,

p minden jó nemes törekvéssel

p szemben közönyössé vált léha,

p unott, egykedvű, fásult…

p

p Aki

p nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p (mert teher alatt nőne a pálma) –

p vagy éppen túl sokat, még a másokét is,

p ezért görnyedt, és így a magáé se édes…

p

p Aki

p elmenekül

p a családalapítás Élet-kihívásai elől:

p pl. pályatévesztett pap, apáca, szingli stb.

p (nem ritkán egy cölibátusban élő parázna)

p

p Akinek nincs 

p isteni humorérzéke –

p vagy ami van, az csak

p a(z ön)gyilkos gúny és irónia

p

p Volt,

p de már nincs

p teljes élete, egészsége:

p hivatásról/otthonról végleg lemondó,

p egy szellemi, testi és lelki hiánybeteg

p

p Aki

p már végleg lemondott

p alapvető életdimenziókról:

p hivatás, család, barátság, játék,

p remekműélvezet, ének-tánc stb. –

p aki már feladta, hogy teljesértékű boldog legyen…

p

p Aki

p egy világmegváltó

p nagyokat álmodozó ifjúból

p lett egy álmos, sőt „alvajáró” adófizető

p

p Akinek

p a cinikus

p álbölcs életvezető aranyköpése:

p „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p

p Aki

p az ép elméjét

p túl sok alkohollal megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült…

p

p Aki

p olyan nagy

p őrültséget csinál részegen,

p amitől majd józanon holtig koldulhat

p

p Aki

p non stop

p panaszkodik

p a mostoha szüleire,

p pedig ő pont ebből a próbatételből tudna

p kakiban aranyat találva épülni, utolsóból első lenni

p

p Aki

p nem hiszi el,

p mert neki gyáván nem ment,

p hogy mások éppen a halmozott

p hátrányos helyzetből lettek a legelsők

p

p Aki

p a legkisebb

p képzelt/lehetséges

p szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó:

p ő így inkább akkor nem is szül gyereket

p

p Aki

p ön-kímélve,

p alakját féltve

p béranyát fogad,

p s így nem élheti át az isteni,

p ráadásul megszépítő (!) anyaság-csodát

p

p Aki

p egy fájdalomfóbiás,

p nemcsak a műtétkor,

p de örökre önérzéstelenítő:

p inkább gyönyört se érez ő, se élvez ő…

p

p Aki

p az isteni sajátját

p egy műszívre cserélő új-gazdag:

p így az akkor már nem is fájhat neki!?

p

p Aki

p magát „büntető”:

p idegenbe szakító, száműző,

p szülőföldje gyökereitől elvágott:

p nem csak hazát, de szívet is cserél…!?

p

p Aki

p úgymond

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő

p (pláne: egy vegyesházasságban

p angol konyhanyelven közlő és értő…)

p

p Aki

p vehemensen,

p megszállottan

p csak a testét kultiváló

p látványsportos testépítő agybajnok

p

p Aki,

p ha éppen

p nem gyarapítja a vagyonát,

p akkor elszegényedik – soha nincs elég!?

p Maga teszed magát örök elégedetlenné…

p

p Aki

p nem kockáztat,

p nem merül mélyre

p a lelki igazgyöngyért,

p beéri a felszíni hamissal is

p

p Aki

p magáról „árulkodó”

p ahogy a magyar közmondás

p tartja az ún. emberszólásról:

p aki mondja másra, az mondja magára…

p

p Akinek

p a mese/prédikáció

p mindig másról szól,

p máson nevet/szörnyülködik,

p s csak másnak kellene változnia

p

p Aki

p minden áron

p egy őt lehúzó csoporthoz tartozna,

p másként egy senkinek érzi megát,

p egészen az önfeladásig, leépülésig…

p

p Aki

p társfüggő:

p az élettársa,

p főnöke, mestere stb.,

p neki a mindene, istene,

p aki nélkül ő életképtelen,

p akit szinte vakon imád és követ,

p önleértékelten alárendeli/veti magát…

p

p Aki

p az „öngyilkos”

p áldozati, balek szerepre

p magát akár mindörökre és

p önként predesztináló, ebben tetszelgő

p

p Aki

p a sajátjai helyett

p a kakukkanya által kilökött

p kakukkfiókákat buzgón, áldozatosan stb. etető

p

p Akinek,

p mint senkinek sem,

p az elhízása nem fáj:

p az elhagyott, önleértékelő,

p további esélyrontó bánatzsíros nő/férfi…

p

p Aki

p mindenekelőtt/csak

p a saját fészkébe rondít,

p és a családi szennyest tereget ki az utcára…

p

p Aki

p a házon belül nem mos,

p nem teszi tisztába a dolgokat,

p vagy pedig csak úgy, ahogyan

p egy ún. szerecsenmosdató…

p

p Aki

p túléli

p önmagát, becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p

p Aki

p partra vetett

p halként vergődő,

p aki jó hálapénzt is

p fizet az őt simogatónak

p (csak a vízbe ne dobja vissza)

p

p Aki,

p ha őt egyszer

p még gyerekként 

p botfülűnek mondták,

p akkor az életben többet ő már nem énekel…

p

p Aki

p mindent,

p de tényleg mindent tudni akar,

p ezért számolgatja még a haja-/rét fűszálait is

p

p Aki

p ördögi kör foglya:

p ő azért iszik, mert bánatos –

p és azért oly bánatos, mert iszik…

p

p Aki

p túl a csúcson

p nem lép hátra, nem vonul vissza:

p már csak szánalmasan-röhejesen vergődő

p

p Aki

p egy trükk-mester,

p aki olykor, sokszor még önmagát is

p szeretné becsapni, illúzióba ringatni

p

p Aki

p egy színpadi kellékes

p aki spórolva, az éltető táplálék helyett

p csak a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p

p Aki

p kontraproduktív:

p túlevés, a falánk zabálás

p erősítés helyett gyengíti erőnlétét,

p és a melegágya más lelki/testi bajoknak…

p

p Aki

p önkímélő, gyáva,

p vagy „erőszakmentes” alkalmatlan:

p aki az ön- és honvédelem kötelessége alól

p egyszer és mindenkorra felmentette magát…

p

p Aki

p előbb csak

p a menetjegy fizetést,

p majd később meg már

p az elemi kötelességei teljesítését is

p „bátran” és nagy ravaszul elblicceli..

p

p Aki

p egy ún. humorzsák:

p aki ontja magából a sok „viccet”,

p de nem észleli: csak őrajta nevetnek…

p

p Aki,

p mint a legtöbb dilettáns,

p igen nagyon termékeny is:

p havonta nagyoperát rak le az asztalra

p (ahonnan örökre az asztalfiókba kerül…)

p

p Aki

p egy ajándékozgató,

p egy lekötelező vesztegető:

p így gyűjtené, vásárolná az ún. baráti kört

p

p Aki

p nem ismer optimumot,

p de kényeztetni szereti magát:

p az egyre több pihenésnek, alvásnak:

p egyre kisebb a hatásfoka-élvezeti értéke,

p sőt: akár éppen az ellenkező eredménye lesz…

p

p Aki

p az a flegma

p aki szerint őneki

p az adott alkatában gyökeredzik

p az érdektelenség, a hideg nyugodtság,

p az egykedvű, közönyös nemtörődömség stb.

p

p Aki

p nem zökken ki

p flegma, közönyös nyugalmából:

p nem az övé, csak a szomszéd háza ég

p (majd meg már későn kapkod, ha az övé is)

p

p Aki

p borzongva élvezi,

p ha szörnyűség történik,

p és örül, hogy ez nem vele:

p egy ún. katasztrófa turista

p

p Aki

p maga szerint

p egy „jelentéktelen” -

p és ezért bármire kész

p az öt perces hírnévért,

p piti botránytól lesz hírhedt:

p pl. pucéran berohan a pályára…

p

p Aki

p nem lát előre:

p amire most még büszke,

p mert az ördög hipnotizálta,

p azt majd évekig szégyellni fogja…

p (előszeretteit is kínos helyzetbe hozva)

p

p Aki

p úgy akar

p híres hős lenni, hogy

p a folyóba lök/felgyújtja házát,

p hogy majd onnan embert kimentsen:

p így akar életmentő érdemrendet kapni

p

p Aki

p rövidlátó:

p egy-két nap

p dínom-dánom,

p világra szóló, erőn felüli lagzi stb. –

p majd sok-sok hónap szánom-bánom…

p

p Aki

p pont

p a segítőre,

p a tűzoltóra/

p baktériumra gyanakvó:

p mindig ott van a tett helyszínén,

p nem ő gyújtogat/okoz gyulladást!?

p

p Aki

p a nemi szerve mérete miatt

p kisebbségi komplexusos agglegény:

p marad neki a nem választott magány,

p és esetleg az s önkielégítés szex nyomora

p

p Akinek

p erkölcsileg „indokolt”,

p tudományosan „alapozott”

p sziklaszilárd elve egy dogma:

p ő még akkor sem eszik húst,

p ha netán az élete(d) függ ettől

p (szükségből sem bont „törvényt” …)

p

p Aki

p szükségből

p sem bont „törvény” –

p inkább hagyja meghalni a nőt,

p de nem húzza le a blúzát stb.,

p ha ez kellene az újjáélesztéséhez…

p

p Aki

p a szükségből

p képtelen előnyt kovácsolni:

p nemhogy leleményes lesz ettől,

p de csak egy tehetetlen kétségbeesett

p

p x

Don Rogridó

Spanyolhonban, hol sok a hidalgó,

Kártya-játék volt hajdan uralgó,

Az erényes, névre kényes grandok

Nappal-éjjel csak adták a bankot.

.

Míg egyszer Spanyolhon első donja

Súlyos törvényt mért a szegény honra,

S kimondotta a nagy don Albiroz:

»Bűntetendő, a ki hazardíroz.«

.

Országszerte harsogta sok verkli,

Hogy tilos a huszonegyes s ferbli.

De hiába! Spanyolhon sok grandja

Mind a kettőt tovább űzte grandba.

.

Híres város Spanyolhonban Cadix.

Ott hazárdot játszott egyszer hat X.

Ötnek mindig rossz vala a blattja,

Dühöngtek is emiatt: Ebadta!

.

De felugrott vadul don Alvarez:

»A menkőbe, milyen játék már ez!

Ez a játék minden, csak nem tiszta.

Don Rodrigo vakmerő sipista.«

.

És az öt úr, a ki hazardíroz,

Panaszszal ment eléd, don Alviroz.

Megvizsgálta a bíró a dolgot

S aztán ilyen ítéletet mondott:

.

»Hogy hamisan játszott-e Rodrigó,

Azt nem tudja eldönteni bíró,

Csak szakértő, igazi sipista,

Mondhatná meg, hogy a játék tiszta.

.

De állítom mint tényálladékot:

Mind űztetek eltiltott játékot

S büntetendő mind, ki hazardíroz.«

Ekkép ítélt a bölcs don Alviroz.

Pallos

*

p.s.:

A Fővárosi lapok 1896 márciusi 22-i számában

terjedelmes cikket közölt a kártyázás budapesti állapotáról.

Ennek része volt az ide másolt versike Pallos aláírással.

Azt már csak a tisztánlátás okán írjuk le, hogy Spanyolországban

nem ismerték a huszonegyes és ferbli nevű játékokat!

https://www.kartya-jatek.hu/don_rodrigo/

*

Tóth Sándor

A kártyajáték pusztításáról

Neked jámbor házi gazda,
Ha rossz úton nem vagy még,
Tudnod kell, ha józan ésszel
Megáldott a kegyes ég:
Ha nem kívánsz öregkorban
A házaló koldussorban
Nyomorkodni és fázni,
Tilos legyen kártyázni! —

.

Kártyajáték olyan játék,
Hogy az ember akár nyer,
Akár vesztett, szíve mindig
Nyugtalanul dobog s ver;
Mert a ki nyer, többet óhajt,
A ki vesztett, vissza sóhajt
Jutni régi pénzére;
S ez vezeti vesztére.

.

A czapári és máriás,
Tartl, vojta, és tarokk!
Elmegy ezen sok lázsiás,
Óra, gyűrű és a rokk;
Szegénységgel nyomor párul,
Ha még ehhez hozzá járul
Halberzwölf és makkaó,
Lengyelbank és fáraó.

.

Az embernek életében
Oly érzékeny drága kincs,
Mit a kártyás el nem játszik,
Még csak gondolatban sincs;
Sőt magát a drága időt,
A gyöngyöt- és aranytermőt,
Mely soha nem tér vissza,
Elkártyázza, eliszsza.

Nyugta nincsen; éjjel-nappal
Mint kísértet jár vele
A bálványzott kártyakönyvnek
Harminczkettős levele;
Soha nincsen önházában,
Viszketeg van a lábában,
S szeme mind azt kémleli,
Kártyatársit hol leli.

Mikor leül az asztalhoz,
Bajlódik erszényével;
Nyer és veszt a boldogtalan
Változó szerencsével.
Ha nyer, gerjeszt irigységet;
Ha veszt, okoz nevetséget;
Csúfot Űznek belőle,
S viszik pénzét előle.

Ember soha nem hallotta,
Hogy kártyából valaki
Becsülettel s szerencsével
Vergődhetett volna ki;
De hallottuk, hogy szegénység,
Átok, halál, végső ínség
S kétségbeesés magából
Született a kártyából.

Tűz és víz ha károsított,
Vigasztal az még innen,
Hogy ad mást a gondviselés;
így akará az Isten!
De mit kártyán elvesztettél,
Azért felelőssé lettél
Istennél és magadnál,
Gyermekidnél s párodnál.

*

p.s.:

A Katolikus Néplap

verssorokba szedte intelmeit

„Most már hitéletünk

árnyékoldaláról szólandunk.

Környékünkön a kártyajáték,

ez a társulatok ördöge,

a családok hóhérkardja,

ez a czifra koldusbot,

ez a sátán útja,

ez az erény-rabló,

ez a titkos könnyek gőzfelhője,

ez a mosolyogva gyilkoló játék

nagyban kezdi űzni pusztításait,

s annál szomorúbbak lesznek majdan nyomai,

minél korábban nyújtott neki alkalmat

homályos szárnyaival a korán megérkezett tél.”

*

p 2

p

p Aki

p a természetet,

p illetve az embervilágot

p örökre varázstalanító felvilágosult:

p minden tündért, manót stb. „szellemirtó”

p Az ész-istent imádó magányos materialista…

p

p Cilinderből

p nyulat varázsló?

p Ő nem „csak” egy bűvész:

p ő természetfelettit produkáló…

p A bénákat, a beépített embereit

p a színpadon csodásan meggyógyító…

p

p Aki

p az a kontár

p „bűvész/varázslóinas”:

p aki a Mester távollétében

p a palackba zárt szellemet

p saját/mások vesztére kiengedi

p

p Aki

p a forró gesztenyét

p mindig másnak kikaparó,

p sőt egy bőven termő bamba diófa,

p aki manipulálva elemi érdeke ellen tesz…

p

p Akinek

p a szexuális élet

p csak egy szükséges rossz,

p mert nélküle nincs gyermekfogantatás

p (legszívesebben a gyereknemzésre korlátozná)

p

p Aki

p az extrém prűd:

p jobb neki a mesterséges:

p a természetes megtermékenyítés

p szerinte gusztustalan és undorító dolog…

p

p Aki

p az ún. házastársi

p kötelessége teljesítéséhez

p a házi béke kedvéért jó képet vágó…

p Ő ezt juttatja magának a nemi élet

p istenadta örömei, gyönyörei helyett…

p

p A szex-tabu,

p a családi prüdéria ellen lázadó,

p de csak a másik végletbe átcsapó,

p szabadszájú és kicsapongó életű nő…

p

p A

p tudva-

p tudatlan

p gusztustalan,

p más étvágyát elvevő stb.,

p aki magát így diszkvalifikálja

p még az ünnepi családi ebédről is…

p

p Aki

p nagy tétben

p fix török győzelemre fogad,

p a mennyiséget/papírformát néző,

p s mert gyáva, léha magából indul ki,

p nem számol az egri várvédők szellemével

p

p Akinek

p a boldogság

p egy ritka, egyszeri,

p soha vissza nem térő pillanat:

p ezért ezt örökre, fagyasztaná, hibernálná

p (csak még boldogtalanabb lenne, ha sikerülne…)

p

p Aki

p úgy érzi,

p és így úgy éli meg,

p hogy szegény rokonként

p csak kegyelemkenyéren él –

p egy kihangosított ön-sajnáltató mimóza…

p

p Akinek

p a - hőn vágyott - „otthona”

p egy luxus szálloda, ahol ő VIP vendég…!?

p Ha egyetlenegyszer kipróbálhatta volna,

p vagy lenne elég olvasottsága, képzelőereje,

p akkor inkább szerény kunyhóját otthonosítaná…

p

p Aki

p az „Uram,

p nem vagyok méltó,

p hogy hajlékomba jőj...”

p alázatoskodó attitűdű,

p istengyermeki voltát nem érző-értő…

p (akkor tudná: benne is ott az isteni Lélek)

p

p Aki

p kicselezi ugyan

p az idomító-hülyítő-

p alattvalósító stb. Iskolát,

p de mindeközben nem képezi önmagát,

p marad csak renitens, bliccelő, szabotőr stb.

p

p Aki

p az iskolai

p agymosásnak ellenáll,

p de ezzel bőven megelégszik,

p nem lesz magánszorgalmú autodidakta

p

p Aki

p tényleg „holtig tanul”:

p így egy soha nem alkotó, dolgozó,

p családot nem alapító, lumpoló vén diák marad

p

p Aki

p az iskolákat jól kijáró,

p egy eminens, sőt stréber,

p de így bölcsesség-vesztő,

p idomított hülye-gyerek lett

p

p

p Aki

p bölcs-ő-ben született,

p de isteni ajándékávaival

p olyan rosszul sáfárkodott,

p hogy a bölcsészkarról már

p egy nagy életbalga megy ki…

p

p Aki

p a szakmájából stb.

p már mindent tud/ért,

p csak azt nem, hogy ki ő,

p s így mire van rendeltetve

p és hogy ő miért nem boldog…

p

p Akinek

p bőven elég

p a „nagy életek”

p bulvársajtós, szappanoperás kukkolása

p (és a zaftos pletykákon való csámcsogás stb.)

p

p Akinek

p a „kis élete”

p nem sokat számít,

p „eleve elrendelten”

p ő lehet-maradhat lúzer,

p csak a focicsapata nyerjen…

p

p Aki

p csak az ún. kemény magban,

p a drukker gyűrűben érzi magát Valakinek,

p akik közül ugyan szinte senkit sem ismer,

p de akikkel hideg/meleg háborúba is sodródik…

p

p Aki

p a Peer Gynt

p ún. hagymaembere:

p csak sok-sok héj van rajta,

p de sehol egy szilárd kőkemény mag…

p Semmi állandó, csak esetlegesen változó…

p

p Aki

p maximalista:

p ha nem képes

p folyton a bravúrra,

p ha „csak” elég jól teljesít:

p akkor ő máris önmarcangoló

p

p Ha

p netalán

p bekap egy, szerinte védhető gólt,

p akkor addig rágódik, bosszankodik rajta,

p míg pont emiatt bekap egy tényleg potyagólt…

p

p Ha

p te itt-most

p még nem éred el,

p az a szőlő még savanyú –

p a kosarat adó nagylány meg

p éretlen, csúnya, sőt romlott stb.

p

p Ő legalább

p képmutató, álszent:

p az erénynek így azért

p mégiscsak hódoló „bűnöző”

p

p Aki

p nemhogy

p takargatja, szégyelli bűneit,

p de egyenesen dicsekszik velük,

p mintha a betegségére lenne büszke…

p

p Aki

p a Vak

p jóhiszeműsége miatt

p pár emberben nagyot csalódóból

p lesz az egész emberiséget megvető

p

p Aki

p az idegen,

p sőt ellenségtől kapott

p istenképe imádása miatt

p magát örök szolgaságra ítélő…

p

p Aki

p éppen a jótevője elől

p futva, lóhalálában menekül,

p de fejvesztve pont ellenségéhez rohan

p

p Aki

p egy profi rágalmazó,

p aki jól tudja, hogy nem akármit,

p de valami elég hihetőt kell rá fogni….

p (majd ez bumerángként visszacsap rá)

p

p Aki

p becsületsértési ügyben

p becsületbíróság keresés,

p elégtételadás, visszakozás,

p jelképes párbaj helyett lapul,

p vagy perel, vagy övön alul üt…

p

p Aki

p a földi

p igazságszolgáltatást

p ügyeskedve, vesztegetéssel,

p vagy csak szerencsével kikerülő:

p de akire a lelkiismerete örök kínpadja vár…

p

p Aki

p akár

p nyolc napon túl is

p nehezen gyógyuló,

p de „csak” erkölcsi lelki sértő:

p aki azért mégiscsak bűnhődik:

p mert őt az Isten nem veri bottal…

p

p Aki

p belemegy

p a sárdobálásba,

p felveszi a kesztyűt,

p de nagyon meglepődik,

p ha így ő is jó szaros lesz…

p

p Aki

p abban a tévhitben él,

p hogy a jó erkölcs/becsület

p már a boldogságnak nemcsak

p szükséges, de elégséges feltétele is…

p A minimumot már maximumnak veszi…

p

p Aki

p egy tiszteletreméltó

p derék polgár, családapa stb.,

p „csak” életének nincs sava-borsa:

p semmi/kevés szellemi kalandozás,

p ötlet, humor, játék, költészet stb.stb.

p

p Aki

p olyan, mint

p a megtérő tékozló fiú

p királyi fogadtatását irigylő „jó gyerek”,

p aki már bánja, hogy ő eddig olyan jó volt…

p (ezt csak megfelelési kényszerből tette)

p

p A

p politikai pankráción

p át nem látó megosztott-

p összeugrasztott barátok –

p és a nevető harmadik…

p

p Aki

p egy, a teendőit

p addig-addig halagató,

p míg végül a fejére dűl a háza –

p egy mindenre ráérő Pató Pál úr

p

p A

p vadidegent/

p más hitű kiraboltat

p közönyösen átlépő,

p az út szélén szenvedni hagyó,

p a miséjére siető, irgalmatlan pap

p

p Akinek

p a 2x2 néha négy, néha öt,

p ahogy a többség ma szavaz…!?

p Kevés ő ahhoz, hogy ezt megítélje…

p

p Aki

p olyan

p szekér után futkos,

p amelyik nem veszi fel –

p a jó meg már rég elment…

p (a hozzá való lány már elkelt…)

p

p Aki

p addig fitymál, válogat,

p hogy végleg egyedül marad,

p vagy e vészhelyzetben már bárki jó lesz…

p

p Aki

p gyönyörködik

p a rózsája illatában,

p de gyalázza, átkozza a töviseit:

p Ő az álmai tökéletes nőjére vágyott

p (attól koldulna, ha tényleg megkapta volna…)

p

p Aki

p az utcán,

p munkában angyal,

p de otthon meg ördög:

p nála mindig az idegen az első,

p akivel alázatoskodóan nyájas,

p hazaérve meg goromba pokróc…

p

p Aki

p úgymond

p csak a családi-házi béke

p kedvéért lesz egy papucsférj,

p amivel időzített bombát helyez el –

p ha (be)telik a pohár, vagy beteg lesz,

p vagy ölelés helyett akár ölni is tudna…

p

p Aki

p a kocsmában

p részegen bősz hőbörgő,

p otthon, hivatalban kussoló,

p behódoló, meghunyászkodó stb.

p

p Élettársat is akarna,

p (de inkább egy házicselédet,

p akit mindenben ő irányíthat…)

p csak ne neki kelljen alkalmazkodnia…

p

p Amiről

p önként mond le,

p azt igen-igen nehéz visszaszereznie

p Az átmeneti jólétéért szabadságfeladó,

p szellemi kiskorúságba infantilizálódó (nép)

p

p A

p mama-

p hotelben ragadó,

p kényelmét-biztonságát féltő,

p gyáva kapunyitási pánikos infantilizálódó

p

p Aki

p csak már

p akkor üti, de akkor nagyon

p a vasat, amikor az már hideg

p (például már csak a gyermeke

p kamaszkorában kezdi el a nevelését…)

p

p Aki

p későn kap észbe,

p hogy a majomszeretetével

p kis zsarnokot nevelt a gyerekéből

p

p Aki

p szentté avatja az anyját,

p „perében” nem az ördög ügyvédje -

p késő döbbenet: anyja jó szándékkal

p kövezte útját a pokolba…

p

p Aki

p mindig mástól,

p vagy a körülmények

p esetleges változásától reméli,

p hogy élete végre „megoldódjon”,

p vagy legalább jó irányba forduljon,

p pedig a bátor akarót repítené s a sors,

p de így a gyávát, csak a sárban vonszolja

p

p x

Andor a bukott kártyahős

Nyulassy Antal

Szent Benedekrendi áldozópap és tanár

1865-ben Kátyolatok a nép életéből címmel,

Mulatva oktató versek alcímmel adta ki versfüzérét.

Az Andor úrfi negyedik fejezetében olvashatjuk

az „Andor a bukott kártyás” című részletet.

Díszes termekben ékesen
Öltözködött szép úrfiak
Szilaj kedvök zaj-árja közt
Pajkosvígan hullámzanak.

Ürül a sok tornyos pohár;
Fölzúg a durva szenvedély;
Elhúny a józan elmefény;
Csak a bünéj uralma él.

Andor vígan, felejtve mind,
Mit a kegyár sugallt belé,
Rakonczament elem gyanánt
Tör a vad czimborák elé.

„Vigan fiúk, az angyalát!
Van pénz elég, tárczám tele.“
S a szép fiúk viszhangja zúg
Miként a vészorkán szele.

„Mi lesz ma; sorsra bajfelek!
Kalabra, avagy fáraó,
Hármas, négyes, halber, tarokk,
Pumszt, sántala, vagy makaó”…

Nehány perecz; és a társaság
Játékkörökre vált helyet;
S füstfellegárny övedzi a
Nyervágyban égő képeket.

„Szerencse istenasszonya,
Pillants reám, hívem maradj!“ -
„Hilf Számiel! rabod leszek,
Csak még ma, még ma el ne hagyj !”-

S a ferb1i járja; oh gálád,
Istentelen kalóz-sereg!
Mosolygó daemon a remény.
Környezzetek véd szellemek!

Az óra zengő sodronya
Rég elveré az éjfelet,
S a rablóbanda még híven
Ül, oh magasztos élvezet!

A reggimának hírnöke
Kong már a tornyok érczein;
S a napsugár üdvözletet
Rezg a korány lehelletin.

A hívek térdre hullanak,
Hálát rebegnek ajkai. -
Csak ők nem látnak s hallanak;
Némán borongnak arczaik.

A reg világa betekint
A lámpafényes körbe már;
Ők öntudatlan ülnek ott,
S a koczka-kártya egyre jár.

Most tarka szitkok hangzanak,
A szenvedély dühöngve dúl:
Kettő között foly a vita;
A vész nagy, irgalmatlanul!

Ez mindenét, az mindenét
Föltette a négy lapra mind:
S a gilguli nem Andoré;
Az ékszer és pénz veszve mind!

Jéggé fagyasztva néz körül,
Ajkán a szó s hang elakad;
Kihalva minden gondolat;
Bágyadt szeméből köny fakad.

Zilált kedélye romokat
Láttat jövője dúlt egén:
Az ajtón rögtön kirohan,
S ki tudja, mit teend szegény…



p TESTAMENTUM - INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p x