A hamiskártyás

A Drezdai Képtár egyik híres festményének kocsmajelenetében kártyások csatája zajlik. Ez a kártyacsalás egyik legrégibb ábrázolása.

A Falschspielert sokáig Michelangelo Caravaggio alkotásának tartották. Így jelenik meg 1960 előtt a katalógusokban, albumokban, életrajzokban, reprodukciókon és képes levelezőlapokon is. Ennek megfelelően a művészettörténet sok furcsaságot leírt Caravaggio szerzőségével kapcsolatban.

„Michelangelo de Caravaggio: Der Falschspieler”
Képes levelezőlap, 1930-as évek

1913-ban így színezte ki egy buzgó,
névtelen magyar cikkíró a festmény nyújtotta látványt:

„Caravaggio épen olyan nagy művésze templomi hangulatoknak, mint a dorbézoló, tréfás vásári jeleneteknek. A művész festményei hazájának határain túl is elterjedtek, Olaszországon kívül Európa minden nagyobb városában találhatók belőlük.

Az itt bemutatott Hamiskártyások a drezdai királyi képtárban látható. Mesteri vonásokkal festette meg a művész a képnek mindhárom alakját. Balról ül félkarjával az asztalra támaszkodva a fosztogató hamiskártyás, jellemzetes alakja a játékasztalok ingyenélő, csaló játékosának, ki sóvár pillantásokkal vizsgálja szembeülő játszótársa arcvonásait, melyekből iparkodik kiolvasni annak kártyája értékét. Segítségére van a háttérben meghúzódó kibic, ki köpenyébe burkolt , fürkésző szemekkel néz a játszótárs válla felett ennek kártyájába s ujjain mutatja néma jelekkel, hogy mennyije van az ellenfélnek.

Legjellemzőbb, kiemelkedő alakja a képnek a kifosztásra kiszemelt áldozat. Dúshajzatú ifjú ez, ki fedetlen fővel ül a játékasztal mellett, félkönyökére támaszkodva nagy figyelemmel nézi kártyáit, arcán feszült érdeklődés és kíváncsiság tükröződik. Látszik egész arcán, hogy kínos érzéssel várja a szerencsét.

Szembetűnő a két játékos arcán mutatkozó éles ellentét. A hamiskártyás pénzsóvár, ravasz arckifejezése az első pillantásra elárulja a csalót, míg játszótársa naiv ábrázata a tisztességes, becsületes játékost mutatja, ki szorongva lesi-várja, hogy no, mit hoz neki a szerencse.

Az asztalon a kijátszott kártyák hevernek s mindegyik játékos előtt egy halom aprópénz, melynek elnyerése végett foly közöttük a verseny. Mert nem szórakozásból, nem időtöltésből folytatják a játékot.

Midőn egyre fogy a naiv játékos pénze, veszt és mindegyre veszt, végre türelmetlenül rászól a hamisjátékosra:

- Niccoló! Te mintha hamisan kevernéd a kártyákat!

- Csak nem gyanúsítasz?! - szólt nyugodtan és hidegvérrel a hamiskártyás. Még nem lobbant haragra, mert még volt társa előtt egy rakás aprópénz, amit el akart nyerni. - De ha azt hiszed, Antonio - folytatta színlelt közömbösséggel - hogy tán megcsallak, abban hagyhatjuk a játékot.

Antonio azonban folytatni akarta, tán fordul a szerencse és még visszanyerheti elvesztett pénzét. Folytatták a játékot, míg Antonio minden pénzét elvesztette. Izgatott és sértő szóváltás kerekedett a játszótársak között, miközben előkerült a tőr is hüvelyéből és a szegény Antonio nemcsak pénzéből kifosztva, hanem vérző sebbel a mellében maradt vissza a játékasztalra roskadva.”

Valentin de Boulogne (1591-1632) a Caravaggio után jelentkező festők közül a legzseniálisabb és az egyik legnagyobb francia művésznek – sőt, Poussinnal egyenrangúnak – tartják. Pályafutása nagy részét Rómában töltötte tekintélyes pápai megbízások végrehajtásával. Életművét legutóbb a Louvre-ban állították ki 2017-ben. A Hamisjátékosokat 1617-ben festette. (Olaj, vászon, 137 x 95 cm)

Képes levelezőlap. Képes levelezőlap hátoldalán Caravaggio neve átbélyegezve