Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör III.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
és boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi-új intelmek magyarán szólva
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Reviczky Gyula
Aratás
Lekonyul a búza feje;
Aratásnak van ideje.
Gazda ember kaszát penget,
Ugy vágja a sűrü rendet.
.
Hangzik a dal munka közbe,
A kévét igy kötik össze,
Sárga kalászt egybehányva,
Mind izzad, de egy se bánja.
.
Elindulnak nagy szekéren,
Koszorú van közepében,
Aratásnak koszoruja;
Igy mennek be a faluba.
.
A legvénebb béres aztán
A tornácz elé akasztván,
Körüle vig arcu lányok
Járnak aratási tánczot.
.
S a gazda pihenni dől le,
A gond messze van ma tőle.
Ha csorgott is verejtéke,
Mégis nyugalom a vége!
*
Benedek Elek
Mezei élet
Én, ki papíroson sokat szántogattam,
Baconi mezőben szántogatok mostan.
Aszfalt helyett járok keskeny barázdában,
Szívem gyönyörködik pacsirta dalában.
.
Világ pompájára szívem nem vágyódik,
Nem és nem irigylem nagyváros lakóit.
Dalos színházakba míg tódulnak mások,
Pacsirtadal mellett virágágyat ások.
.
Amikor felpirkad a szép piros hajnal,
Megtelik a kertem vidám madárdallal.
Érzem a szívemnek ő megifjodását,
Testemnek, lelkemnek ő megújhodását.
.
Nem irigylem én a gála úri népet,
Reggeltől estéig éntőlem henyélhet;
Kísérem az ekét csendes dalolással,
Bizony, nem törődöm léha mulatással.
.
Paraszti mód szerint nagy boldogan élek,
Nagy úr ám a király: véle sem cserélek.
Kedves ekém után ahogy én sétálok,
Megirigyelhetnék tőlem a királyok.
.
Óh, mezei élet, te vagy a szép élet,
Világ sok javáért el nem cserélnélek!
Te benned terem meg sok szép gondolatom,
Én aztán lassankint mind eldalolgatom.
.
Amikor én járok az eke nyomába,
Kedves jó pajtások, nem járok hiába.
Egy-egy dalomat, ha szépnek találjátok,
A baconi mezőt áldva áldhatjátok!
*
p 1
p
p Aki
p mindösszesen
p csak egy telekakált gödröt
p és egy szemétdombot hagy hátra
p
p Aki
p csak egy átutazó
p nézelődő turista a hazájában, a szülőföldjén,
p akinek nem itt kell hatnia, alkotnia, gyarapítania…
p
p Aki
p csak azt
p tartja értéknek,
p ami pénzben kvantifikálva kifejezhető
p
p Aki
p csak azt az egy arcot látja,
p aki nem figyel rá, nem nevet viccén,
p és ettől egy életre elmegy a kedve a meséléstől…
p
p Aki
p csak azt a zenét hallgatja,
p mely lelkében csak könnyűbúvárkodó,
p ami után ugyanolyan marad, sőt rosszabb lesz…
p
p Aki
p csak azért jelentkezik
p felhívásra, válogatásra,
p hogy rá itt ne számítsanak!
p
p Aki
p azért él, hogy játsszon,
p de azért nem játszik, hogy teljesebben éljen
p
p Aki
p az eleve elrendelés-tanból
p házilag önfelmentő fatalizmust machinál
p
p Aki
p oly merev
p vallási törvénytisztelő:
p szombaton nem is kér-ad elsősegélyt
p
p Aki
p rigorózus-
p dogmatikus vegetáriánus:
p inkább éhen hal, de húst nem eszik
p
p Aki
p akkorát vajúdik mint a hegyek:
p végül nagy nevetségre kisegeret szül
p
p Aki
p annyira gyűlöli ex-szerelmét,
p hogy még az ördöggel is összefog ellene,
p és így már e Földön pokol lesz saját élete
p
p Aki
p csak azért bírja ki
p fogcsikorgatva e siralomvölgyben,
p mert van, majd lesz egy másik boldog élete…
p
p Aki
p csak titokban ellenkezik
p a házisárkány nejével (cukorbeteg)
p
p Aki
p úgymond
p a házi béke kedvéért
p alázatosan papucs alatt van…
p (ami hosszabb távon annak se jó…)
p
p Akinek
p nemi élete
p nem örömforrás,
p de muszos házastársi kötelem
p
p Aki
p a zanzákból
p véli igen jól ismerni a Regényt,
p és a kóbor numerából, a „dugásból” a Nőt
p (és ezáltal saját fériasságának a dimenzióját)
p
p Aki
p egy olyan „férfi”,
p akit egy nő tart el –
p vagy alkalmi selyemfiú
p
p Aki
p közvetlenül,
p vagy áttételekkel, házasság leple alatt,
p de folyton fizet a „szex szolgáltatásokért”
p
p Aki
p csak annyit lát a világból,
p amit autóból vezetés közben elkapkod
p
p Aki
p csak álnévvel
p vagy arc/szem nélkül
p mer nyilatkozni, kommentálni
p
p Aki
p csak akkor tud
p mással együtt-táncolni,
p ha pont a kályhától indulhat
p
p Aki
p férfiként
p már csak akkor tud könnyezni,
p ha jó sokáig jó sok hagymát pucol…
p
p Aki
p csak akkor
p ír naplót vagy zongorázik stb.,
p ha ez - rögtön – piacképes árucikk is…
p
p Aki
p csak akkor-
p addig hisz istenben,
p ha épp általa felvitten jól megy dolga –
p a nehézségekben már istentagadó lesz…
p
p Aki
p csak akkor
p merné más bűnét megítélni,
p ha ő maga bűn nélkül való lenne
p (így csak közönyösen szemlélődik...)
p
p Aki
p csak a lebukás
p szégyenétől félve,
p a közmegítélés miatt
p tartja be az erkölcsi normákat
p
p Aki
p csak akasztott
p ember nem volt még,
p talpa alatt még nem fütyült a szél
p (mert eltörölték a halálbüntetést…)
p
p Aki
p csak a szétszórtság
p és a vas-önfegyelem közül véli választhatni…
p És azután az egyik végletből csapódik a másikba….
p
p Aki
p csak a halálos ágyán döbben rá:
p ő más valaki életét „élte” és „halja”
p
p Aki
p csak a kisujját
p nyújtja oda az ördögnek –
p pmint aki csak azt dugja konnektorba…
p
p Aki
p csak addig nyomozza/
p kéri elszántan az igazságot,
p míg az őrámég – elég - jó fényt vet
p
p Aki
p csak a hízelgő „baráttól”
p veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt
p
p Aki
p csak addig udvarol és bókol,
p amíg el nem ejti a prédanőstényt v. hímet
p
p Aki
p csak addig akar
p nős/férjezett lenni,
p míg a nászút/mézeshetek tartanak,
p mad lelép és ezt egy újjal újrakezdi…
p
p Aki
p csak a házasságkötés után
p vallja be betegségeit és a túl nagy múltját...
p
p Aki
p cinikus „bölcs”:
p mindennek ellen tud ő állni,
p egyedül csak a kísértésnek nem…
p
p Aki
p cinkos
p összekacsintással
p fizeti a receptíró orvost és
p a köz-gyógyos placebót/mérget
p
p Aki
p már csak akkor
p csodálja meg először a lábát,
p amikor már akár amputálhatják is azt
p
p Aki
p egy belterjes
p gyülekezeti életben
p aggodalmaskodik a lelki üdvéért
p
p Aki
p bűntudatos:
p mert nem tud életében
p az édesanyjának mindent viszonozni
p
p Aki
p bizton tart
p egyenesen a földi pokolba
p édesanyja által jószándékkal kövezett útján
p
p Aki
p biszexualitása „felfedezésével”
p duplázná esélyét a párkapcsolatra
p
p Aki
p betegesen kíváncsi:
p fölös, sőt káros tudása terhével hamar öregszik
p
p Aki
p beszédében,
p gesztusaiban stb.
p ripacskodó teatralitással
p mindent, és így semmit se hangsúlyoz
p
p Aki
p szinte belerokkan abba, hogy
p megfeszülve folyton mosoly erőltet az arcára
p
p Aki
p olykor szokott ugyan mosolyogni,
p de azt legfeljebb csak gúnyosan teszi
p
p Aki
p visszatartja
p a spontán mosolyát,
p és így se magát, se mást
p nem hangol jókedvre, derűre..
p
p Aki
p beleharap
p a neki segítő kézbe,
p vagy elzavarja, vagy berántja a verembe
p
p Aki
p egy kicsit
p bele is betegszik,
p mert anyira bosszankodik,
p ha egyszer egy lassabban fogyó sor végére állt be
p
p Aki
p úgymond
p belülről akar bomlasztani:
p beépül-beszerveződik a Hatalomba…
p (és itt az ő integritása bomlik majd fel – erkölcsi hulla)
p
p Aki
p egy behódoló,
p egy meghunyászkodó,
p egy elvből az erősebbhez dörgölődző –
p előbb más, majd maga által is megvetett lény…
p
p Aki
p befogadja,
p babusgatja, eteti
p az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókákat
p
p Aki
p biztonságba helyezi,
p elássa és őrzi a pénzét,
p és az isteni talentumait,
p de így nem hasznosul/terem!
p
p x
*
Kozma Andor
Új rabszolga
Király akartam lenni,
Nem lett belőle semmi.
Ért balszerencse számos
És lettem csak napszámos,
Csak napszámos.
Ha megszolgáltam bérem,
Kalaplevéve kérem,
Hogy gazdáim korbácsa
A lelkemet ne bántsa,
Azt ne bántsa!
Nincs soha pihenésem,
Nem nyugtat el az éj sem,
Mert álomból kifogytam
Az örökös robotban,
Nagy robotban.
Lüktet fejem a párnán:
Még mennyi munka vár rám!
S jön és leül az ágyra
A Gond riasztó árnya,
Beszédes árnya.
És egy nap, mint a másik
És egy éj, mint a másik.
A testem-lelkem vásik
S nincs soha változás itt,
Nincs változás itt!
Mi lesz a vége ennek?...
Az évek tova mennek
S én, nem győzvén a sok bajt,
Törten leroskadok majd -
Leroskadok majd.
*
Juhász Gyula:
A munka
Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kitől jövendő győzelmünk ered,
A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett.
A gyárkémény harsogja diadalmát
S a zengő sínen kattogó vonat.
A béke ő, a haladás, igazság,
Mely leigázza a villámokat.
Nagy városokban, végtelen mezőkön
A dala zeng és zúgni fog örökkön,
Míg minden bálvány porba omol itt.
Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság
S kinek világa most hajnalodik.
*
Dsida Jenő
Az uccaseprő
Hajnal. Dudolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szivemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos uccaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok s elnézem soká
zsíros, barázdás arcodat,
gémberedett, nagy kezedet,
torzonborz, sárga bajszodat
fölötte a pálinka-gőzzel.
...őt látom most, a mennyeit
benned, ó rongyos uccaseprő,
ki sepred a föld szennyeit,
ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberekhez...
Testvér, ha az üdvösségre jutsz,
rólam el ne feledkezz!
p 2
p
p Aki
p a sok semmittevésben fárad ki,
p és így mégsem édes utána a pihenése
p
p Aki
p a barátait
p vallási vagy politikai stb.
p hovatartozása alapján szelektálja
p
p Aki
p barátai közé nem való
p mindenes olcsó házicselédnek tartja nejét
p
p Aki
p azt nézi és erősíti,
p ami a potenciális szövetségesétől
p az elválasztó, és nem az összekötő dolog
p
p Aki
p azért veszíti el, ami értékes,
p mert oly görcsösen markolta kezében…
p
p Aki
p azért nem választ
p egy izgalmas élethivatást,
p mert az esélyes szegénynek maradni…
p
p Aki
p azért vonul kolostorba,
p mert eddig túl sok kudarc érte,
p és Jézus menyasszonya nem lehet vénlány!?
p
p Aki
p azt a hajót süllyeszti el,
p amin ő maga is evez és él
p (egy új Búvár Kund…)
p
p Aki hiszi:
p a kárörvendőnek
p azért sokkal jobb a dolga,
p mert dupla örömforrású az élet
p
p Aki
p bagóért/ingyen, bölcsen
p óvhatta volna az egészségét -
p most balgán szerezett vagyona se állítja vissza
p
p Aki
p bamba birkaként
p hagyja magát terelni,
p nyírni, fejni és vágóhídra hajtani!
p
p Aki
p bármikor
p és gyorsan is képes
p az aranyból szart, előnyből hátrányt csinálni
p
p Aki
p bármit elhisz,
p csak azt az egyet nem:
p állattól, gyerektől, véntől,
p szegénytől, ellenségtől tanulhat
p
p Aki
p jócskán beéri
p az uraságtól levetett
p kulturális javakkal, divattal, cipővel, életformával…
p
p Aki
p pont
p az őt segítőre haragszik meg,
p mert olyan egyoldalú a kapcsolat!
p
p Aki
p az orránál
p nem lát tovább,
p de hiúságból nem vesz fel szemüveget
p
p Aki
p az elemi
p szükséges lépéseket
p elmulasztva a kegyelem hazardőre
p
p Aki
p az egyszeri
p kegyelmi ajándékra
p jogos követelést akar formálni
p
p Aki
p az egyik szavával
p agyonüti a másikat –
p és így lesz ő egy semmitmondó
p
p Aki
p artikulált beszéd helyett,
p felnőttként is csak óbégat és sivítozik
p
p Aki
p arra tör,
p ami nem végcél,
p csak eszköz lehet: hírnév, pénz, hatalom
p
p Aki
p tudóstól-szakembertől várja,
p adja meg az ő egyetlen élete Célját
p
p Aki
p annyira gyerek-centrikus,
p hogy a Liliputot varázsol az otthonából
p
p Aki
p állandó
p szereptévesztésben van:
p anya helyett ő a lánya barátnője
p
p Aki
p addig kíméli
p és menti magát:
p újszerű állapotban rohad a földben
p
p Akit
p hiába intettek:
p méltatlanra pazarolta
p a fiatalságát/legszebb éveit
p
p Aki
p addig hajszolta-
p halmozta élvezeteit:
p míg végül bele nem csömörlött
p
p Aki
p áldozatból
p tettestárs lesz,
p mert szégyenérzetből stb. cinkosan falaz…
p
p Aki
p az önsajnáltatásban
p szinte/tényleg verhetetlen,
p mindig el is hozza a fődíjat…
p
p Aki
p az öndicséretben versenyez,
p hogy ki tud jobbat mondani saját magáról
p
p Aki
p balga balek:
p a vevőre bízza
p az árusított lakóháza,
p legnagyobb vagyona forgalmi értékbecslését
p
p Aki
p bedől a látszatnak:
p nem látja, hogy a báránybőrbe farkas bújt
p
p Aki
p a veszett
p farkas szelídségét
p új földi paradicsom előjelének veszi
p
p Aki
p a válságban/betegségben
p nem látja a jobb folytatás esélyét is!
p
p Aki
p egy vagy türelmetlen vadmalac –
p vagy birkatürelmes: hátából szíjat…
p
p Aki
p a turisztikai hivatal
p reklámfilmjeiből „ismeri” országát-hazáját
p
p Aki
p a tökéletes élettársakra vár,
p s nem tudja szeretni a gyarló élőket
p (bajba lenne, ha megkapná a kegyetlen angyalt…)
p
p Aki
p a többi barát rovására
p fűzne szorosabbra kapcsolatot
p a felmenő ágon kapaszkodó ismerősökkel
p
p Aki
p a tisztító bűnvallás
p helyett ön-szerecsenmosdatással próbálkozik
p
p Aki
p az ún. tékozló fiú testvére,
p ő már bánja, hogy eddig olyan jó fiú volt…
p
p Aki
p tengert szeretne látni,
p de tócsában még nem gyönyörködött...
p
p Aki
p a teljességre vágyik:
p egyszerre férfi-nő lenni: „biszex” csiga
p
p Akik
p a társukkal
p ön-gyilkos játszmát űznek:
p egymást frigiddé-impotenssé teszik
p
p Aki
p büszkén tüntetve
p nem tanulta az oroszt –
p de sajnos más idegen nyelvet sem…
p
p Aki
p tárgyrongáláson keresztül
p fejezi ki, vezeti le dühét: a vandál
p
p Aki
p a szülői gond/
p felelősség elől menekülve
p mindörökre sterilizáltatja magát…
p
p Aki
p a szükségállapotát
p a vészkorszak elmúlta után is fenntartaná –
p és így pl. megmarad – immár beteges – spórolása…
p
p Aki
p a szeretni vélt
p közvetlen utódaira hagyja
p rejtett sötét múltja csontvázait
p
p Aki
p seggfej:
p még a szájából
p is segget csinál,
p és így szavainak elveszik a hitele
p
p Aki
p a rövid karját és kardját
p nem meri vagy nem tudja
p megtoldani egy árva lépéssel
p
p Aki
p a sikert egészen a magáénak tartja,
p de a kudarcot egyből a társakra hárítja
p
p Aki
p a sok
p és felesleges ugatásával
p el is árulja: ez a kutya nem harap
p
p x
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.
József Attila
1935-1937
*
József Attila: HASZON
Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;
feküdj hanyatt és deszkázz aknát;
cipelj zsákot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát -
itt állsz és ott ül a haszon.
.
Öblíts benzinben selymeket;
szedd guggolva a vörös hagymát;
ölj kecskét, amely rád mekeg;
jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;
csak rajta, mikor abbahagynád!
Kirugnak s mit nyerhetsz azon?
Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád -
itt állsz és ott ül a haszon.
.
Költsél epedő verseket;
pácolj prágai módra sonkát;
gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet;
vezess főkönyvet s rejtsd a titkát;
viselj aranyzsinóros sapkát;
élj Párizsban vagy Szatymazon, -
mire a béredet kikapnád,
itt állsz és ott ül a haszon.
*
Attila, folytatnám, de unnád;
tudod, hogy nem élsz lazacon -
vagy ténferegsz, vagy adnak munkát
s itt állsz és ott ül a haszon.
1932. dec.
*
József Attila:
MONDD, MIT ÉRLEL...
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre
nem bőg elnyújtva - nincs neki -
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindig mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?
.
S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!
1932. jan.
p TESTAMENTUM - INTELMEK
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p x
|