A Bűnös Budapest Kondor Vilmos magyar író második regénye, amely 2009 júniusában az Ünnepi könyvhétre jelent meg az Agave Könyvek gondozásában.

Cselekmény[szerkesztés]

1939 szeptembere. A magyar–lengyel határt megnyitották a menekültek előtt, akik tízezrével tódulnak a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója is ott van a határon, amikor feltűnik neki három vöröskeresztes teherautó. Beszélni akar az egyik sofőrjével, de az továbbhajt. Pár nap múlva Gordon nyomozni kezd, és hamarosan titkos kártyabarlangokra bukkan, amelyekben egyetlen éjszaka alatt vagyonokat lehet veszíteni és nyerni – nem feltétlenül a játékosoknak. Ezzel egy időben Nemes Sándor nyugállományú detektív-főfelügyelő olyan megbízást kap, amelyet nem utasíthat vissza, méghozzá olyan embertől, aki nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Ki kell nyomoznia, hová tűnt a lengyel katonáknak szánt kábítószer-szállítmány. Nemes ismerős a mocsok és szenny világában, amely útját kíséri a bűnös városban, ám most olyasvalamibe botlik, amire még ő sincs felkészülve. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen áldozat nem kevés.

Történelmi háttér[szerkesztés]

• A regény alapjául szolgáló kábítószer-szállítmány és annak eltűnése megtörtént eset, ahogyan a másik főszereplő, Nemes Sándor is létező személy volt. Nemes a regényben többször is idézett Gyakorlati nyomozás című, Budapesten 1944-ben a Griff Könyvkiadó gondozásában, 1200 számozott példányban megjelent könyvének 625. oldalán írt az esetről „Lengyel menekültek kokain-csempész bűnszövetsége” címmel. Az esetet említi még A 60 éves magyar rendőrség 1881-1941 (Budapest, 1942, Halász Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, szerk.: Borbély Zoltán és Dr. Kapy Rezső) című kötet „A fehér méreg banditáinak réme: a Központi Szerv” fejezete a 200-201. oldalon.
• A Nyilaskeresztes Párt az 1939-es országgyűlési választásokon 29 mandátumot szerzett, Kassai-Schallmayer Ferencet 1946-ban halálra ítélték.
• Tábori Kornél a kor egyik legmegbecsültebb újságírója több könyvében is foglalkozott a kártyabarlangokkal és különösen a baccarat-val. (A kártyázó Budapest, Budapest, Nagyharang kiadóhivatal, é.n., illetve Baccarat – Klubok rejtelmei, Budapest, Nagyharang kiadóhivatal, é.n.)
• Dr. Szathmáry Róbert a kor elismert és megbecsült detektívje, jótollú publicistája volt (legismertebb önálló műve: A detektív munkája, Budapest, 1926, a szerző kiadása), rendszeresen publikált a Detektívben, a Magyar Detektívben és a Magyar Rendőrben főleg kriminalisztikai témájú cikkeket, illetve több cikksorozatban foglalkozott a Magyarországi Tanácsköztársaság során főleg a karhatalmi szervek tagjai ellen elkövetett bűncselekményekkel és azok elkövetőivel (különös tekintettel a Lenin-fiúkra).
• Dr. Tartsányi-Schreiber Dániel a kor egyik vezető nyomozója volt, a kártyacsalásokra specializálódott, A játékkaszinók szélhámosai című könyve (Centrum Kiadóvállalat Rt, Budapest, 1934) máig a téma egyik legfontosabb publikációja.
• Dr. Wayand Tibort és Hain Pétert a világháború után halálra ítélték és kivégezték.

Fogadtatás[szerkesztés]

A Bűnös Budapest a Budapest noirhoz hasonlóan jelentős kritikai visszhangot váltott ki.

Rácz I. Péter a prae.hu-n egyszerre hívja a regényt történelmi detektívtörténetnek és szociokriminek.

„A történelmi detektívtörténet vagy egyenesen a szociokrimi műfaji besorolás tehát nem alaptalan, sőt bizonyos értelemben jócskán felértékeli a regény élvezhetőségi potenciálját. Persze a hagyományos modern krimi eszköztár megtartásával és szórakoztatni vágyásával. Tanulni azonban sosem árt. Kondor regényének sikere épp ebben áll: a nagyobb olvasóközönségi igények figyelembevételével vagy annak ellenére – amely nem hajlandó vagy nem tud nagyobb energiákat szánni az olvasásra – becsempészi sorai közé a (történeti, szociológiai, ideológiai) tudás megszerzésének lehetőségét, szimplán az olvasóra bízva annak kihasználtsági fokát. Nem érzem túlzásnak kijelenteni, hogy a regény hozzájárulhat ahhoz a(z irodalmi) tudatosítási folyamathoz, amely már 60 éve késlekedik a magyar társadalomban, miszerint a holokausztnak nemcsak elszenvedői voltunk, hanem aktív részesei is. A cím ekként értése valóban túlmegy a bűnelkövetés és -felderítés műfajszabta határain. Nincs más hátra, mint ajánlani ezt a (tartalmi valóságtartalmától függetlenül) kiemelkedően üdítő regényt, mely korrigálta elődjének nem túl súlyos esetlegességeit, valamint szuggesszív és reményteljes módon teremti meg a magyar krimi 21. századi potenciális (nemzetközi) karriertörténetét.”[1]

Puskár Krisztián a Könyvesblogon a regény hitelességét emeli ki.

„A Bűnös Budapest legfőbb erőssége, hogy kibont egy világot, melynek a Budapest noir csupán apropója, illetve felütése volt. Kondor sokkal otthonosabban mozog ebben a viszonyrendszerben, ezúttal nem turista a harmincas években, és a nyilvánvaló és kötelező műfaji húzásokon túl nem hagyatkozik felesleges hatásvadászatra. Erre a legjobb és legbanálisabb példa, hogy míg az első részt végigkíséri az valódiságában is utópisztikusnak ható díszlet (Hitler Adolf tér stb.), az itt is jelen van, viszont Kondor nem sulykolja ezt végig, azaz a huszadik oldal után az Oktogont simán Oktogonnak nevezi Gordon, még ha az éppen Mussolini tér is. A Budapest noirban még kettévált a történet és díszlet, itt szervesen összefügg a kettő, az egyikből adódik a másik, Budapest a szemünk láttára bomlik részeire és épül fel újból. A karakterek itt már nem a történet részei, hanem egy olyan rendszeré, amely immár egy önálló magyar alműfajként működik (nemcsak névlegesen, mint a Budapest noir), és amely nem hagy teret a katarzisnak. Még ha van is ún. végkifejlet, az már senkit sem lep meg. Ezúttal minden sötétebb, mai szemmel nézve is egyre valósabb, és még csak 1939-nél tartunk. A magyar noirban és Gordon Zsigmondban még legalább két történet benne van, és még csak nem is a legmagasabb labdákat kell hozzá lecsapni.”[2]

Urfi Péter a Magyar Narancsban már Kondor-jelenségről ír, és négy és fél csillagot ad a regénynek az ötből.

„Ritka az olyan örömteli fejlemény a magyar könyvpiacon, mint a Kondor-jelenség. [...] Kondor profi műfaji szerző: pontosan tudja, milyennek kell lennie egy keményvonalas kriminek, és meg is tudja írni. Főhőse, a rezignált bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond és a választott téridő, a harmincas évek Budapestje elég összetett és rejtélyes ahhoz, hogy sorozatot építhessen köré, állandó szereplőkkel és állandó olvasókkal, akiknek a némileg terjedelmesebb Bűnös Budapest valószínűleg nem okoz majd csalódást.”[3]

Bárány Tibor az Élet és Irodalomban úgy értékeli, hogy a regény „irodalomtörténeti nyarat” csinált.

„A Bűnös Budapest sötétnél is sötétebb világában mindent áthat a testi-lelki nyomor és a számító aljasság: a szerencsejáték- és kábítószerbizniszt a hatalomváltásra készülődő nyilasokkal szövetkező felsőbb politikai körök irányítják, a cenzúra megfojtja a sajtót (Gordon ezúttal a Magyar Nemzet újságírója), aki teheti, igyekszik elmenekülni az országból. Kondor most sem bíz semmit a véletlenre: a budapesti éjszakai élet képének megrajzolásához - egyebek közt - Tábori Kornél riportsorozatát hívja segítségül (sőt, Tábori szereplőként is megjelenik a regényben!); s továbbra is ügyesen bánik a jelöletlen idézetekkel és utalásokkal.[...] A Budapest noir megjelenése után az olvasó - elismerve a vállalkozás ötletességét - még kissé tanácstalanul várhatta a folytatást, s töprenghetett el rajta, vajon hány műfaji fecske csinál irodalomtörténeti nyarat. A Bűnös Budapest megmutatta: kettő akár elég lehet.”[4]

A Múlt-Kor történelmi portál a lenyűgöző korképet emeli ki.

„A magyar zsánerregény újjászületésének egyik legszebb példája volt Kondor előző műve, a Budapest Noir, ám a szerző most minden tekintetben meglépte a folytatások követelményeit: a történet immár két szálon fut, jóval összetettebb, és talán mintha egyre kevesebb lenne a néha zavaró bédekker-narráció. A korkép ennek ellenére lenyűgöző, és nem csak az egykori szerkesztőségek, kávéházak és kisvendéglők világa támad fel a könyv lapjain, hanem egész új fénybe kerülnek a budapesti éjszakában randalírozó, hatalomvágytól fűtött nyilasok, vagy éppen a kormányzó mindent látó szemei, a Wayand-fivérek, és a titkosrendőrök kegyetlenül kellemetlen hálózata.”[5]

Az Exit internetes kiadása egyszerre hívja nélkülözheteten strandolvasmánynak és minőségi kriminek.

„Szóval Gordon Zsigmond ismét a pályán, még sötétebb, még komorabb hangulatban, és egy még élőbb és még izgalmasabb történetben. Nélkülözhetetlen strandolvasmány, és minőségi krimi egyszerre – a Bűnös Budapest erősebb folytatása az előzőben bemutatott patentnek, vagyis a történelem- és társadalomrajzzal felütött hardboiled bűnregénynek, úgyhogy köszönjük, igen finom volt, jöhet a következő.”[6]

A regény 2009 júliusában felkerült a Magyar Narancs kritikusai által összeállított sikerlistára úgy, hogy a Bűnös Budapest az egyetlen, nem szépirodalmi mű a 12 könyvből álló listán.[7]

Külföldi kiadás[szerkesztés]

2011. április 21-i információk szerint a Bűnös Budapest 2011-ben Németországban, Hollandiában és Olaszországban (emitt e-könyv-formátumban is) meg fog jelenni.

Folytatás[szerkesztés]

Az ötkötetes Bűnös Budapest-ciklus harmadik része, a Bűnös Budapest folytatása 2010 júniusában jelent meg A budapesti kém címmel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

oStnrosepd708688tac5801im76ó9t52uu44i1 .fc3f37cug6212t5f1f09 ·

JELTELENÜL ELFÖLDELVE

75 éve történt - 1949. április 23-án jogerősen halálra ítélték Wayand Tibort

Elhalálozás ideje:

1949. 04. 27.

Elhalálozás helye:

Budapest, X. Kozma utca 13.

Elhalálozás oka:

Kivégzés

Temetés helye:

Budapest, Új Köztemető

https://jeltelenul.hu/wayand-tibor

Levéltárunk kutatójaként Varga Krisztián írt könyvet róla, amelyet a KRONOSZ Kiadóval közös kiadásban jelentettünk meg. A könyv fülszövege:

Kondor Vilmos nagysikerű történelmi-krimi sorozatában, a Bűnös Budapestben szerepel egy roppant ellenszenves magándetektív, Wayand Tibor. Ő az, aki "nyomozásaival" folyton keresztbe próbál tenni Gordon Zsigmondnak, a sorozat főhősének. Bár a regénybéli Wayand Tibor kitalált személy, mégis sok mindenben hasonlít névadójához, a Horthy-korszak politikai rendőrségének valóságban létező, rettegett detektívjéhez. De ki is volt az igazi Wayand Tibor? Egy gátlástalan és rámenős zsaru, aki - a regényben ábrázolt módon - elvtelenül bárkit kiszolgált, és pénzért mindenre kapható volt? Vagy pedig egy nagytehetségű és közmegbecsülésnek örvendő rendőrségi tisztviselő? Vajon tényleg a szadizmusáról hírhedt "fasiszta pribék" volt-e, aki kíméletlenül üldözte a kommunistákat, vagy csak a munkáját végző egyszerű hivatalnok, aki csupán "a mindenkori törvények szellemében" cselekedett? Az Önvallatás Wayand Tibor fogságban írt visszaemlékezéseinek gyűjteménye, amelyben megelevenednek előttünk a korszak nyomozásainak krimibe illő eseményei és a rendszer politikai alvilágának jellegzetes figurái, az illegális kommunistáktól kezdve a nyilasokig. Wayand írásai mégsem sorolhatók a hagyományos memoárirodalomhoz, keletkezésük ugyanis szorosan összefüggött a Péter Gábor vezette politikai rendőrség nyomozásával. Ezért inkább tekinthetőek kihallgatási jegyzőkönyveknek: egyszerre szólnak írójuk életútjáról és az 1920-1944 közötti korszak politikai rendőrségének kulisszatitkairól, s némi ízelítőt is kapunk általuk a második világháború utáni államvédelem nyomozási módszereiről és játszmáiról.

Egy mondat a könyvből:

„Beismerem, hogy huszonkét évi működésemmel sok kárt okoztam a kommunista pártnak, az illegális mozgalmak felszámolásában erős szerepem volt."

Nem kérdés, hogy beismerésében mekkora szerepet játszott az PRO-ÁVO-ÁVH, és benne személyesen Péter Gábor nyomása, ugyanis az 1940-es híres alagi nyomozás során Wayand Tibor elfogta és előállította Péter Gábort és feleségét Simon Jolánt. A népbírósági tanúvallomásában Péter szerint Wayand nem bántotta őt, azonban feleségét megverte.

A Budapesti Népbíróság 1946 novemberében, a baloldaliakkal szemben tanúsított kíméletlenségért és a Szálasi-rendszer aktív kiszolgálásáért életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki rá. 1947-es december 31-én kihirdetett törvény értelmében, – amely lehetővé tette a háborús bűnösként már jogerősen elítélt személyek perorvoslatát – a népügyészség Wayand ellen 1948-ban súlyosbítási okból fellebbezést nyújtott be a Népbíróságok Országos Tanácsának (NOT), majd 1949. április 23-án háborús főbűnösként kötéláltali halálra ítélték.

Wayand Tibor 1920 óta dolgozott politikai nyomozóként, magát a kommunistaellenes felderítések szaktekintélyének tartotta, és az informátorhálózatával büszkélkedve egyszer szerényen csak annyit jegyzett meg:

„Ebben az országban kétszáz kommunista van, de abból százat én szerveztem be”

- olvasható róla egy cikkben, amely Varga Krisztián egy korábbi, Ellenség a baloldalon című könyvét ismerteti:

https://konyvesmagazin.hu/.../szadista_modszerek_titkos...

Varga Krisztián levéltárunk internetes folyóiratában, a Betekintőben is írt Wayand Tiborról:

"A csendőrnyomozók többségével és egykori főnökével – Hain Péterrel – ellentétben nem volt sem elvakult németbarát, sem fanatikus szélsőjobboldali meggyőződésű rendőrnyomozó, még csak a regnáló keresztény-nemzeti kurzus feltétlen hívének sem mutatkozott. „Apolitikus” detektívfelügyelőként a kommunistaellenes nyomozásokban tudása legjavát nyújtotta, ami egyaránt jelentette a fennálló törvények megsértése ellen végzett bűnüldözési szolgálatot, de a kíméletlen, olykor tettlegességig fajuló nyomozási módszerek alkalmazását is.

A megfigyelés alá helyezett, majd elfogott és őrizetbe vett baloldaliaknak azonban nem minden esetben kellett a legrosszabbra számítaniuk. Demény Pál életrajzi könyvében többször említette, hogy Wayand a korrumpálható detektívek táborába tartozott. Ezt indirekt módon megerősíti a Demény-perben játszott szerepe is.

Önvallomásában nem egy helyen maga Wayand írta le, hogy a nyomozások során több baloldali és kommunista személynek segített ügyét kedvező módon befolyásolni. Azt viszont sem ő, sem más források nem említik, hogy e segítségnyújtás, milyen körülmények közepette zajlott le, mi volt Wayand pontos szerepe, motivációja az egyes mentőakciói során. Érthető módon a PRO fogságában igyekezett kidomborítani emberbaráti szándékait az elfogott kommunisták és más baloldaliak irányába, épp ezért e forrásokat komoly kritika tárgyává kell tenni. Jellemére, erkölcsi karakterére vonatkozó adatok a jelenlegi kutatási szinten, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudják az önvallomásai során leírtakat.

Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a politikai osztály minden vezetőjét kiszolgálta azok politikai szimpátiáira vagy hatalmi ambícióira való tekintet nélkül.

Varga Krisztián: Az 1945 előtti politikai rendőrség Wayand Tibor detektívfelügyelő önvallomásában

https://www.betekinto.hu/.../beteki.../2009_1_varga_k.pdf...

Wayand Tibor levéltárunkban 190 dossziéban szerepel. Ezek közül az egyik, amelyben a halálos ítélet is olvasható:

Jelzet: ÁBTL - 3.1.9. - V-135778

Tárgy: Wayand Tibor, dr.

Irat évköre: 1918-1946

Irat évköre: 1945-1949

Oldalszám: 134

Kivonat: A dossziét Wayand Tibor detektív-főfelügyelő, csoportvezető, az 1945 előtti politikai rendőrségen a baloldali mozgalmak ügyeiben lefolytatott nyomozások kulcsszereplője II. világháború utáni felelősségre vonása során a zömmel a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán (21517/1946) és Népbíróságon (Nb. XXI. 1280/1946, NOT V. 904/1949) keletkezett iratokból (jegyzőkönyvek, jelentések, ítéletek, átiratok) állították össze.

Wayand Tibor neve mellett a nyilvántartásunkban a következő szerepel:

1919-től a Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Osztályának detektívje. 1944 márciusáig a Politikai Osztály ún. baloldali főcsoportfőnökségének detektív főfelügyelője, Hain Péter közeli beosztottja. 1944 márciusától a Budapesti Főkapitányság Bűnügyi Osztályának beosztottja 1944. október közepétől az újjászervezett Állambiztonsági Rendészet politikai nyomozócsoportjának vezetője. A német csapatokkal nyugatra menekült, miközben kidolgozta az ún. kopjás partizáncsapatok diverziós és szabotázscélokra felhasználható taktikáját, amelyhez a politikai detektívek operatív-hálózati eszközrendszerét is igénybe kívánta venni. Az amerikai katonai elhárítás 1945 tavaszán elfogta, majd a magyar hatóságoknak átadta. Háborús bűntett miatt halálra ítélték és kivégezték. (Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. IV. 23.)

"Semsei Andrea" fn. ügynök jelentése szerint dr. Wayand Tibor 1944 novemberében a letartóztatott Rajk László kiszabadítása érdekében Vajna Gábor nyilas belügyminiszternél próbált - közvetítő útján - eljárni. Az információt Hain Péter és társainak dossziéjában található több jegyzőkönyv is megerősíti.

#ÁBTL #Jeltelenül_elföldelve #Wayand_Tibor #Varga_Tibor #Kronosz_Kiadó #Péter_Gábor #Simon_Jolán

Az összes reakció:

22

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás