|
Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Petőfi Sándor
MI A SZERELEM?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!
Koltó, 1847. október
*
Aki
maga cifrálkodik,
mert a nőnek jól kell öltöznie,
és szépségszalonokba járkál stb.,
a férjét meg túrkálóból ruházza:
- majdhogynem madárijesztőnek -,
elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél
(és így legalább más sem vet rá szemet)
*
Aki
minden
percéről
és gondolatáról
elszámoltatja párját:
szerinte ez nem bizalmatlanság,
illetve nem beteges kíváncsiság,
csak a „felettes-én” ellenőrzése...
*
Aki
tanítónő létére
annyira érzéketlen
a lelki-szellemi dimenziókra,
hogy teljesen értetlenül fogadja,
ha megkérdezik tőle: mi része volt
neki abban, hogy férje halálos beteg...
*
Aki
minden
párbeszédet
egy ki kit győz le
lelki szópárbajnak vesz,
és mesterien forgatja fegyverét,
mert ő ebben a legjártasabb –
főzése, varrása, lakásszépítése stb.
már sok kívánnivalót hagy maga után...
*
Aki
szerelmével
ügyesen hiteget,
de végül pofára ejt,
és amire te érthető,
de rossz választ adva
emiatt végleg begubózol,
s már nem hiszel senkinek...
*
Aki
engedélyem
beleegyezésem nélkül
kutat magánleveleimben,
naplómban, telefonomban stb.,
mert úgymond neki mindent,
de mindent tudnia kell rólam,
nekünk már nem lehetnek
egymás előtt titkaink...
*
Aki
mintha segítene
lelki szennyesem mosni –
de közben kiteregeti az utcára,
kipletykálja a szomszédasszonnyal...
*
Aki
állandóan támad,
csakhogy folyamatosan
védekezésre kényszerítsen,
és így ne kerüljön terítékre
az ő zűrös-bűnös viselt dolga...
*
Aki
élvezi
az általam nyújtott
biztonságot, kényelmet,
kihasználja papucs mivoltom,
de amúgy lenéz, megmosolyog,
és a hátam mögött mással kinevet...
*
Aki
mindig
félbeszakít,
kizökkent, ha
épp belelendülnék Dolgomba,
minden apró-cseprő dolgával zavar...
*
Aki
csakis
az emberiség barátja,
az a írófejedelem, egy Kazinczy,
akit hidegen hagy szenvedő hitvese,
aki éppen most az ő közelében vajúdik...
*
Aki
nem nyugszik
bele az elválásba:
tíz év múlva is hidegháborúzik,
pedig ex-neje már rég új párra lelt...
(a közös gyerekek sínylik meg mindezt)
*
Aki
nem mer
- mert nem legény -
egy lányt megcsókolni,
mert attól tart/fél, hogy
hátha nem kapja vissza...
*
Aki
nem képes
magát is „alázva”
ölelést kérni, „koldulni”,
ehelyett inkább „büszkén”
öli a jókedvet, ront hangulatot...
*
Aki
szemet huny,
ha a szerelme/szeretője,
vagy épp a lánya, felesége
a sarkon/neten árulja magát
(annyival kevesebbet kell dolgoznia)
*
Még
soha nem
izzadtak meg együtt
a játékban/sportban,
vagy épp a táncban,
így nem érezhették,
tesztelhették a másik szagát/illatát,
ennek hiányában esküdtek örök hűséget...
*
Aki
bajában
a figyelemfelhívó
kommunikációnak
egy módját ismeri:
az ál-öngyilkosságot...
*
Aki
földi bírónál
keresi a teljes igazát,
mint Kohlhaas Mihály,
ha bele is pusztulnak
előszerettei: neje, s családja...
*
Aki
házi nyúlra nem lő,
de elcsábítani azért hagyja magát,
és nem figyelmezteti barátját,
hogy mily kikapós a neje...
*
Aki
vitakészség
és érvek híján
ököljogot érvényesít
a párkapcsolaton belül...
*
Aki
ítél és ítélkezik,
de kettős mércével:
saját szemében a gerendát se,
Másáéban még a szálkát is meglátja...
*
Aki
nemcsak
hogy hálátlan,
de még bele is harap
a neki/rajta segítő kézbe:
bántja „büszkeségét”, hogy
most épp ő szorul feleségére...
*
Aki
az önelfogadás
masszív hiánya miatt
csak kötözködik, kellemetlenkedik,
aki a kákán is csomót keresve kötekedő,
akinek odaadó hitveséhez nincs egy jó szava...
*
Aki
holtáig alkot
a család rovására
„titkos remekművet”,
és elvárja a csodálatot,
hogy mindenki őt szolgálja,
s felesége dolgozzon helyette,
míg ő a szerepét játssza...
*
Aki
a kapcsolatát féltve
nem mond életmentő igazságot,
mert fontosabb neki a társ maradása,
mint annak igaz boldogsága/üdvössége...
(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –
de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,
amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele...)
*
Aki
a végsőkig
próbára teszi
társa feltétlen szeretetét,
ami ugyan tényleg kegyelem,
amit így nem is lehet kiérdemelni,
de mégis lehet rá érdemtelenné válni...
*
„Ha
nem Te
leszel a párom,
akkor megölöm magam!”
Hogyan lehet jól kijönni
egy ilyen szintű zsarolásból?
Mert ebből a párból csak egyet,
jó esetben elsőt és utolsó választunk!
*
Itt benn vagyok
a férfikor nyarában...
Itt benn vagyok a férfikor nyarában,
Az ifjuságnak eltűnt tavasza,
Magával vitte a sok szép virágot,
A sok szép álmot, amelyet hoza,
Magával vitte a zengő pacsírtát,
Mely fel-felköltött piros hajnalon...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
Elszállt az égről a piros sugár és
Elszállt a földről a dalos madár,
Üres fészkébe énekelni a bús
Szellő vagy a haragos vihar jár:
Ábrándaimnak száraz erdejében
Csörög, csörög már s nem susog a lomb...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
Az ég arany hajnalcsillagja s a föld
Ezüst harmatja mind, mind elvesze,
Letörlé őket kérlelhetlenűl a
Rideg valóság szigorú keze;
Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,
A gondok fojtó levegője nyom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
Regényes bércek kősziklái közt folyt
Csengő morajjal egy tündér patak,
Dicsvágy patakja! Ajkaim belőle
Sok boldogító mámort ittanak.
Foly még ma is, de más igyék vizéből,
Én nem iszom, többé nem szomjazom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
Ha elfordúlok enmagamtul és mint
Polgár végigtekintem a hazát,
Szemem megromlott satnya ivadékot,
Egy pusztulásnak indult népet lát.
Karom feszűl, szivem tombol! Mi haszna?
Mást nem tehetek, csak sirathatom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenűl,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcáról szivedbe gyűl;
Az a te szíved egyetlen világom,
Nappal napom és éjjel csillagom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes csillagom!
Petőfi Sándor
Pest, 1848. Szeptember
*
Aki
holtomiglan üldöz,
ha nem viszonzom közeledését,
visszautasítom házassági ajánlatát –
mert mindezt személyes sértésnek veszi,
ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván...
*
Aki
kiradírozhatatlan
ceruzával írja Fekete Könyvébe,
hogy mi minden van a rovásomon,
egybekelésünk óta gyűjti rólam
a terhelő adatokat...
*
Aki
élettársa
leleményes
testi-lelki kínzásában
leli legnagyobb örömét,
pedig csak ő egy szadista,
a párja nem mazochista...
*
Aki
holtig
kárhozatban
élettársában már
csak a hibáit látja...
*
Aki
ex élettársának
az ő kedvenc macskájából
főzi meg a búcsúvacsorájukat...
(de - „persze” - ezt csak utólag közli)
*
Aki
évenként
egyszer nagyot segít,
hősiesen kiáll társáért/családjukért,
de sok apró figyelmességet mulaszt,
és sok „kis apró” lelki sérülést okoz...
*
Akik
védtelenül
és tehetetlenül nézik,
ahogy a drága jó anyós
éket ver közibük, majd azt
még szakadékká is tágítaná…
*
Aki
szerelmével,
élettársával
kísérletezik,
az ő beavatása nélkül
naponta próba alá veti...
*
Aki
élettársától várja:
kollegája, sporttársa stb,,
vagyis a mindene legyen
(különben durcásan dúl-fúl)
*
Aki
folyamatosan
ellened hangolja
a neki mindenben
kiszolgáltatott gyereketeket...
*
Aki
szerelmet színlelve
bizalmadba férkőzik:
előbb kiismert téged,
majd támadásba lendül...
*
Aki
hencegésből
a kocsmában kifecsegi
a hálószoba titkaitokat is...
*
Aki
azt kívánja,
hogy én falazzak neki
a sorozatos házasságtöréseihez...
*
Aki
cikiz,
nevetségessé tesz
a szemérmességem miatt...
*
Aki
egy elefánt
a szívem porcelánjai közt:
csak tör és zúz, amerre lép...
*
Nem tudva
magát kivonni
a csoportnyomás alól:
tucatból volt második –
magától nem vetemedett volna
ilyen aljasságra: nemi erőszakra...
*
Cinkostársak -
egymás bűneinek falaztok,
egymás bűneit takargatjátok
a házastársi összetartás nevében...
*
Ketten
egységben vagytok,
de csakis mások előtt,
csak a külvilág felé...
(egymás között meg
folyton veszekedtek)
*
Egységben
vagytok úgy, hogy
az egyik mindenben
alkalmazkodik - teljesen hasonul...
*
Mindent
tudni akarsz
a másikról, az előéletéről –
felesleges, sőt káros dolgokat is:
addig nyomozol, követelőzöl, zsarolsz,
míg vesztedre eléred, amit úgy akartál...
*
Szerelmi
bánatodat
nem a tanulság levonásával,
és javítással/új társ keresésével,
de egyre több és nagyobb
ivászattal „gyógyítod”?
*
Micsoda
megcsalás az,
ha szerelmeskedés közben
másra gondol, mást képzel ide
(amúgy nem lép félre/tör házasságot)
*
Az
intim
szerelmi együttlét
varázsát meg/széttörő
hang, illat, mozdulat,
szó, arckifejezés, történés...
*
Szex
aktíva
helyett passzíva -
úgy gondolod, hogy egy nő
semmiben sem kezdeményezhet:
se ismerkedésben, se ölelkezéáben...
*
Zavartalan
együttlét helyett
folyamatos bujkálás -
állandó rettegés a lebukástól,
a tetten érés szégyenétől,
a kipellengérezéstől...
*
Magát
se szereti,
vagy éppenséggel
Isten helyett önmagát imádja:
hogy tudna így egy másikat szeretni?
*
Isten
ugyan Atya,
- ami hímneműt jelent,
de van Anya minősége is -,
aki bár nőt és férfit teremtett,
de ő maga kétnemű teljesség,
mondhatjuk hermafroditának is -
ezért még jobban hasonlítunk őreá,
ha mi is biszexuálisak vagyunk...!?
*
Gyanakszik
a „melegségre”,
a liberális médiában
kiegyengetett ferde hajlamra,
pedig csak apa/férfiminta nélkül nőtt fel...
*
Melegedés…
Ha kényszerűen,
és elég sokáig, sokat
hasonneműek közé zárva:
sereg, intézet, hadifogság stb.,
akkor igencsak megnő a kísértés
az egészséges nemi ösztön perverz kiélésére...
*
Rossz
gyermekkori
beidegződése miatt
havi virágzását havi bajnak
mondja és így is éli meg –
előtte, közben, utána
elviselhetetlen...
*
Nincs
türelmetek
szépen összeszokni,
egymást finoman és
tapintatosan tanítgatni,
akár külső segítséget kérni,
s marad a szexuális nyomor,
élvezet-kéj helyett szenvedés-kín
(majd különalvás, megcsalás, válás...)
*
Petőfi Sándor
A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od'adnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
*
Nincs
türelme
megvárni, amíg
a másiknak is megjön a kedve,
illetve nem tud kedvet csinálni hozzá
(marad az úgynevezett házastársi kötelesség)
*
Maga
sem veszi észre, hogy
folyton valami alibit keres:
csakhogy ne kelljen összebújni,
s nem is keresi az elhidegülés okát...
*
Pszichoszomatikus-
bármikor fejfájós/migrénes lesz,
csakhogy legyen mindig kifogás,
hogy most éppen miért
ne közeledjen a férj...
*
Egy
pillanatnyi
hangulatnak,
ill. hipnózisnak engedve
elcsábulsz - drága árat fizetsz:
válás, kisemmizés, nem kívánt gyermek,
sokáig fizetett gyerektartás, nyomor stb. stb.
*
Csak
ideiglenesen,
jobb híján állunk,
bútorozunk össze,
de már kezdettől fél szemmel
a menekülési útvonalat tervezve...
*
Ki
miatt
nincs gyerek –
ki megy el előbb
megalázó orvosi vizsgálatra -
mennyi önkínzás és orvosi tortúra,
míg netán ki nem derül a lelki ok...
*
Ki
dönt
az „abortuszról”,
(magzat-megölésről),
kié a megfogant élet -
ez egy lehetséges válóok...
*
A
kezdeti
nem kis korkülönbség
50-60 felett még folyamatosan nő is!
(és ezt nem tudta/akartad előre látni...)
*
A
gyorsan
és könnyen jött nőt
hamar tovább is passzolod,
vagy pedig azon csodálkozol,
hogy tőled is könnyen elcsábul...
*
Törpe,
alacsony
és sovány férfi
egy magas növésű,
óriástermetű/kövér
nővel az oldalán...
*
Micsoda igények!
A nőd szabóhoz,
kozmetikushoz, lovagolni jár,
és még bejárónőt, társalkodónőt
is szeretne/akar tartani...
*
Nőd
mára már csak
egy konyhai biorobot-gép:
szakács-, és mosónő forma,
ilyen szagú, kezű és bőrű…
*
A
feleséged
módszeresen
lejárat a gyerekeid előtt,
így próbál nyomást gyakorolni,
hogy ne annyira hivatásodnak élj,
de jóval több legyen a konyhapénz...
*
Tök-
részegen
nem esküdhet,
józanon pedig
nem akar elvenni,
annyira azért nem
tette őt vakká a szerelem...
*
Nincs
ínyedre
a vagyonközösség -
amit te hoztál, az a tied?
*
Három
nő kéne neked:
egy a konyhádba,
egy a hálószobádba,
egy társalgó a szalonba -,
csak arra kéne vigyáznod,
hogy egymásról ne tudjanak?
*
A
férj
ateista,
antiklerikális, káromkodós -
a nő bigott, fanatikus katolikus...
*
Az új asszony,
ha nem cselédnek jön,
vagy nem te alkotod meg őt,
fenekestül felforgatna mindent,
eddigi agglegény életed rögzült formáit…
(G. B. Shaw: Pygmalion - My Fair Lady)
*
Olyan
nőt veszel el,
aki nem érti a nyelved,
akivel angol konyhanyelven,
minimális szinten társalogtok,
akinek verset/viccet se mondhatsz...
*
Nincs
kulcsotok
egymás túl lezárt lelkéhez -
magyar szavakkal de mégis
más nyelven beszéltek el
egymás mellett...
*
Mindig
a másiknak,
vagyis nekem
kéne egy kicsit,
de inkább nagyon
és mielőbb megváltozni!?
*
Akitől
soha nincs,
nem is lehet
egy perc nyugalmad,
folyton zsémbel, perel stb. -
max. vészjósló csendben van...
(pl.: Arany János - Jóka ördöge)
*
Aki
nem
egyenrangú társat,
de parancsát vakon
teljesítő „katonát” keresgél...
*
Akivel
egy csónakban eveztek:
ő csak evezget, de inkább
csak napozik, te meg gályázol...
*
Petőfi Sándor:
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintetedet,
Azt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkaidnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságom édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?
*
A szerelem/házasság súlya
az élet minőségromlásában
Az isteni csodák, örömök helyett
ördögi bajai, kínjai s szörnyűségei?
Mindarról, ami miatt átmenetileg,
vagy véglegesen páratlanul maradunk.
Vagy ha nem, akkor a szerelmünkkel,
élettársunkkal legfőképp párbajozunk,
békés otthon, boldogító együttműködés
helyett destruktív rivalizálás a lételemünk,
és a házasélet menny helyett pokollá válik,
maximum minimális szintre redukálva teng,
Vagy ne adj isten hasonnemű párt keresünk,
vagy a perverzió/szex’ bűn más részére sodródunk...
|
