Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - XVIII
Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
2024. április 03. szerda, 10:46

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XVIII.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Korona és csörgősipka - Az udvari bolondok története - Maurice Lever

Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol

 



44 millióra tartják Gulácsy önarcképét | BorsOnline

Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Szentandrássy István: A falu bolondja - Pintér Aukciósház

p Arany János:

p A FALU BOLONDJA

p

p Képtöredék

p

p Kósza Bandit ösmeri a helység

p Oly nagy benne az élhetetlenség.

p Sosem esett talpra semmi dolga,

p Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.

p Háza-tája tővel-heggyel össze,

p Pókhálóért nem kell menni messze,

p Kertjét túrja száz vakandok kertész,

p Ott legel a falubeli sertés.

p Maga pedig erre-arra lézeng,

p Sült galambot vár fogára készen:

p De aligha még annak is épen

p Felnyitná a száját idejében.

p

p Hivatala sok volt egyszer-másszor:

p Kis korában volt ő libapásztor.

p Zöld libákkal zöld mezőre menni -

p Oly nagy öröm nem volt neki semmi.

p Ott ledőlve, a temető sarkán,

p Néha vesszőt metszegete tarkán,

p Néha pedig fűz tilinkót vágott,

p Vagy nézte a szőke délibábot.

p Óra-hosszan nézte a felhőket,

p Toldva-foldva képzeletben őket:

p Majd bikának, majd toronynak látván,

p Majd betyárnak szilaj lova hátán.

p Majd nagy fának képzele egy foltot:

p Ez alakult, amaz elmosódott,

p És mikor így elmosák a szellők,

p Megsohajtá az eloszló felhőt.

p

p Vagy megállott szeme a nagy égen,

p Mely felette gömbölyödött kéken,

p Nézte, hogyan tűnik el a gólya -

p Gólya lenni úgy szeretett volna!

p Néha danolt, néha fütyörészett,

p Néha csak úgy a semmibe nézett,

p Néha úgy tett, mint ki messze hallgat;

p Hallgatá a láthatatlan darvat.

p Olykor az ér sás-szegélyü mentén

p Ábrándoza, lúdjait követvén:

p Gyönyörködött benne, amint úsztak

p S magok után fénybarázdát húztak.

p Nézte őket, nézte, de hiába!

p Mégse tudá, megvan-e libája:

p Nem ügyelt rá, esze sem járt rajta,

p Hogy ez övé-, az a másé fajta.

p

p Félnapig is odahagyta nyáját,

p Fölkeresé más fiúk tanyáját,

p Hol juhőrző, malacőrző gyermek

p Domb tövében ástak vala vermet.

p Ottan avart, aszu kórót szedtek,

p Kicsiholván tüzet élesztettek:

p Minek a tűz? hát azért, hogy égjen,

p Hogy a tanya barátságosb légyen.

p Némelyik a pipázást tanúlja,

p Ritkán szívja, többnyire csak fúja;

p Agyagból van a pipa göngyölve,

p S nem dohánnyal, csak lapuval tömve.

p Tartja őket Bandi mese-szóval,

p Egy kuk sincsen, mikor ő megszólal,

p Annyi mesét, oly különös szépet

p Elmondani egy fiú sem képes:

p

p Honnan szedi? tán maga gondolja?

p Elhiszem? ha oly szépen nem folyna.

p Ki hallotta? senki se azt másszor:

p Nem tudja más, csak a libapásztor.

p - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

p

p (1850)

p

p

p Szemere Miklós

p A falu bolondja

p

p Bohó Jancsi az én nevem,

p Hehehe!

p A királynak sem szolgálok,

p Merre tetszik, ott kószálok;

p Ha én elkacagom magam -

p Egész falu kacag rajtam,

p Hehehe!

p

p Tarisznya lóg a vállamon,

p Hophophop!

p Egy rossz poltra sincsen benne,

p Volna benne, hogyha lenne;

p Táncomat, ha akad párom,

p Csak egy gatyaszárban járom,

p Hophophop!

p

p Gazdag ember volt az apám,

p Biz igen!

p A mit csak bírt, azt mind birom,

p Saját talpam a bocskorom.

p Hej de jó bőr! ha kilyukad,

p A lyuk újra összeragad -

p Biz igen!

p

p Hát az anyám mit hagyott rám?

p Mit bizony?

p Egy korsót: a tenyeremet,

p Két párnát: a két fülemet;

p Ezt soh'se kell megfoltozni,

p Azt soh'se kell megdrótozni,

p Nem bizony!

p

p Kocsmárosné hallja kend csak,

p Hehehe!

p Adjon egy pint bort galambom!

p Holtom után kendnek hagyom,

p Kendnek mind a két párnámat,

p A korsómat, bocskoromat -

p Hehehe!

p

p

p A falu bolondja

p István bejelenti otthon,

p hogy elveszi feleségül Julcsát az alvégről.

p Azt mondja erre az apja:

p - Édes fiam, rajtad nevet az egész falu!

p Két hete udvarolsz annak a lyánynak, és már úgy maradt!

p - Miért szégyellném, édesapám? Hisz nem tőlem lett terhes!

p

p

p Telt ház

p Demagógia országban

p mindenkinek tele van a padlása,

p no nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,

p de csodaszép bevált(hat)atlan ígéretekkel,

p de amikért mégis naponta hálát is ad...

p

p

p Rabosítás

p Előbb csak beetetnek,

p majd, ha megkedvelted az ingyenkaját,

p s már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,

p akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel...

p

p

p Puha diktatúra

p A megszállók már nem

p sanyargatják a meghódított népet,

p mert így csak növelnék lelki ellenálló-képességét,

p inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,

p és így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak

p

p

p Visszás

p Itt a katonát

p szabják a ruhához

p és az embereket a vaságyhoz.

p Prokrusztész foglalkozik ezzel,

p ő nyújtja ki a rövideket, vagy

p vagdossa le a kiálló részeket...

p

p

p Ekhó

p Csak egyedül magadat hallod vissza,

p mert mindenkit elüldöztél magad mellől,

p vagy senki nem mer őszintén megszólalni,

p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza -

p s te a visszhangot párbeszédnek veszed...

p

p

p Struggle

p for life...!

p Nincs jogod

p lakni és jóllakni,

p nincsen ilyen alanyi,

p elidegeníthetetlen jog

p az ország Alkotmányában...

p „Pusztuljon a férgese!” alapon

p teljesen a sorsára hagyják azt,

p akik a Nagy Létharcban lemarad

p A szociáldarwinizmus elvei uralkodnak?!

p

p

p Átváltozás

p Mintha a mesék földjén járnánk

p csodás metamorfózisokat láthatunk: 

p angyalkából pár hét alatt házisárkány,

p a daliás férfiemberből meg házipapucs,

p a rettenthetetlen fenegyerekből alattvaló,

p a világmegváltó ifjúból nyárspolgár lesz...

p

p

p Rohadt

p Spórolásból

p vagy (nagy)anyai intelemre

p mindig azt az almát eszem,

p ami már elkezdett rohadni,

p így a végén az épekből

p soha nem eszünk...

p

p

p Jóember

p Jó embernek

p tartod magad,

p és a hasonszőrű

p mások szeméből is

p ugyanezt olvasod ki -

p még nem törtél össze,

p még akkora teher az Egód,

p hogy még a latrok is megelőzhetnek,

p ha legalább a kereszten megalázzák magukat...

p

p

p Rádöbbenés

p Kitől tudod meg,

p a szomszédoktól, vagy

p iskolatársaidtól kell megtudnod,

p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy?

p Törvényes házasságon kívül születtél,

p ismeretlen akart maradni apád/anyád is,

p akit anno nevelőszülők fogadtak örökbe

p (ugyanez állhat pl. a zsidó mivoltodra is,

p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)

p

p

p Perspektíva és illúzió

p Ami messzebb van, az kicsinek látszik.

p A szemed elé tett kezed nem nagyobb a hegynél.

p Ha a szemed ezt nem tanulja meg, elpusztulsz.

p Ahogy akkor is, ha nem tudod megbecsülni,

p hogy milyen sebességgel közelít feléd az autó.

p

p

p Hit

p és tudás

p Hiszem, ha látom?

p Ha én most látom,

p akkor nem kell abban hinnem!

p A látomásom, a vízióm

p megvalósíthatóságában igen.

p Ha érzem, hogy forró az étel,

p Azt érzem és nem tudom.

p Azt tudni vélhetem, hogy

p nem jó így megenni…

p

p

p Érzéki csalódás

p Amikor sokszor teszteled a kezeddel,

p hogy elég meleg-e a gyerek fürdővize,

p majd csodálkozol, miért sivalkodik a gyerek.

p Ilyenkor tudnod kell: te a vizet hidegebbnek érzed.

p Ahogy tudod, hogy nem görbe az a ceruza,

p amit az imént tettél bele egy pohár vízbe…

p

p

p Tudásunk alapja

p Meddig lehet kérdezősködni,

p Meddig nem öncélú kételyeket kifejezni:

p amit tudni vélsz, azt honnan tudod?

p Végtelen regresszusba kerülünk?

p Vagy megpróbálunk

p a bizonyítandóval bizonyítani?

p Vagy kilépünk

p ebből a világból egy másikba?

p Értelmetlen kérdezni:

p honnan tudod, hogy hideg a sör?

p Ezt nem tudom, hanem érzem.

p

p

p Csakazértis

p Ne légy szeles.

p Bár a munkádon más keres –

p dolgozni csak pontosan, szépen,

p ahogy a csillag megy az égen,

p úgy érdemes.

p (J.A.)

p

p

p Utolsóból első

p Falábúból a parkett ördöge,

p botfülűből nótafa,

p szegénylegényből királyfi,

p búskomorból életvidám,

p kripliből élsportoló,

p ázott verébből világszépe,

p állatorvosi lóból makkegészséges,

p betyárból pandúr,

p gebéből táltosparipa,

p írástudatlanból remekíró,

p Jézusüldözőből első apostol?

p

p

p Érdem

p és kegyelem

p Felkészülhetsz a meccsre,

p jól időzítheted a formád,

p mindent beleadhatsz és

p még jól is mehet a játék,

p s mégsem következik mindebből,

p hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni...

p (pedig a foci sem kimondottan,

p kifejezetten lutri, szerencsejáték)

p Ezért sem lehet a győzelem a cél...

p

p

p Próba alá vetve

p Hogy igazi-e az arany,

p annak vannak próbái -

p ugyancsak vannak megmérettetései

p az igaz barátságnak, a szerelemnek -

p de ezt nem lehet mesterségesen előállítani,

p hisz nem szabad emberekkel kísérletezgetni...

p De ha egy olyan fájó igazságot kell közölnöd,

p aminek elhallgatása barátod romlásba döntené,

p de ami a kapcsolatotok szakadásához vezethet,

p akkor te vagy megpróbálva…

p

p

p Hiúsági kérdés

p Két kicsi kecske baktat a hídra,

p egyszerre érnek oda,

p de csak egy tudna átmenni...

p Ők presztízskérdést csinálnak abból,

p hogy ki érkezett oda elsőnek...

p Egyik sem enged, mindkettő szenved:

p egyszerre indulnak egymással szemben,

p a híd közepén összeöklelnek,

p majd együtt esnek-vesznek...

p

p

p Érdek

p Nem tudod

p a valós érdekeid érvényesíteni,

p mert vagy nem ismer(het)ed fel őket,

p vagy nem áll módodban: se pénz, se pozíció,

p se bátor kiállás, se szervezkedési készség stb. stb.

p vagy nem is akarod – például a birka vallásod tiltja

p

p

p I-gazság

p Egyedül vagy a szigeten

p és nem tudsz/tudhatsz róla:

p egy nyomdahibás Szentírásod van

p ahol lemaradtak ezek az „i” betűk.

p De te a „szentírásból” jottányit se engedsz…

p

p

p Készülődő…

p Ez a földi élet

p még nem az igazi fellépés,

p ez még csak a (fő)próbaidő, a vizsgaidőszak...!?

p Ha elbuksz, akkor jön az örök kárhozat, a pokol,

p jobb esetben más alakban életismétlésre utasítva?

p

p

p Szembekötő

p „Sose halunk meg!”

p A végrendelkezés, dolgai elrendezése

p és lelke és társai megbékítése helyett

p úgy tesz, mintha a nyolcvanadik év még semmi lenne,

p és gyilkosa neki mindenki, aki a mulandóságról beszél

p (így nyilván készületlenül éri majd a „hirtelen halál”...)

p

pJenkovszky Iván: Mátyás király bolondja (Zen Kiadó) - antikvarium.hu

p Udvari bolond,

p már az ó-korban is

p előforduló olyan személyek,

p kiknek feladatuk volt a nagy urakat,

p különösen lakoma alatt és után, tréfáikkal szórakoztatni.

p Rendesen kiváltságos joguk volt kényesebb és urukat,

p királyukat érintő témákat is érinteni,

p sőt néha ízléstelen módon tárgyalni.

p Ennek néha megvolt a maga előnye,

p mert egy sikerült tréfával jó kedvre hangolva uralkodóját,

p olyan tárgyak felé irányíthatta annak figyelmét,

p melyet más udvari embernek említeni is tilos volt.

p

p

p Garay János:

p AZ UDVARI BOLOND.

p

p Ment egykor a fényes király

p Sétálni a mezőre;

p Leánya volt s a víg bolond

p Mezőre kisérője.

p

p Ekéje mellett a paraszt

p Daróczba van ruházva;

p Végig hasítja föld rögét,

p Verítékében ázva.

p

p S szól kérdezőleg a leány,

p Részvéttel szép szemében:

p ,Mi ember az, király apám,

p Az ott a nap hevében?´

p

p «Földet ruház az, jó leány,

p Kenyéradó vetéssel.»

p S a föld viszont nem ad neki?´,

p a Beéri ő kevéssel.»

p

p ,Folt folton ül ruházatán,

p Arczán sanyar van és bú!´

p «Örömmel dolgozik, ne bánd!»

p ,Mért hát mögötte hajdu?´

p

p ",Miért, miért, no hát azért,

p - Szól a király bolondja -

p Hogy a mit az vet ott, ez itt

p Komám csürébe hordja."´

p

p

p Vesztegess

p Nemcsak a vas,

p de itt-most minden ember,

p sőt sajna minden közszolga is

p vesztegethető, korrumpálható -

p pénzzel mindent el lehet érni,

p több pénzzel az ellenkezőjét is,

p ennek a társasjátéknak leszel te is

p a résztvevője, és kis haszonélvezője,

p majd a nagy kárvallottja, szenvedő alanya…

p

p

p Munkavállaló

p Olyan a munkát vállalsz,

p persze önként, „szabadon”,

p ill. megélhetési kényszerből,

p ami pár év alatt leamortizál,

p testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

p s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,

p mint ahogyan egy kicsavart citromot.

p

p

p Önkizsákmányolás

p Az államilag garantált munkahelyen

p te dolgozgatsz, mi meg fizetgetünk...!?

p De szabad túlórázni, géemkázni, háztájizni,

p fusit vállalni este és a hétvégéken, ingázni,

p másodállást vállalni, s közben házat építeni!

p A szocializmus nem kizsákmányoló rendszer!?

p

p

p Modern idők

p Nem ellopni, elrabolni,

p erővel kikényszeríteni stb.,

p hanem elérni, hogy az áldozat

p önként/örömmel adja át javait,

p nem hajcsárral korbácsolni,

p de elérni, hogy magát hajtsa

p látástól vakulásig a dologházban,

p hogy a másnapi betevőt megkapja...

p

p

p Balhit

p Azt hitted,

p hogy te választottál,

p büszke vagy magadra,

p hogy meghódítottál egy Nőt...

p De ez épp ellenkezőleg történt:

p hölgyválasz volt, s te lépre mentél,

p és jól bevásároltál egy zsákbamacskát...

p És már nincs/csekély vigasz a reklamáció.

p

p

p Hőskérdés

p Felesleges hősködés – hiányzó hős.

p Az egyik ember ott vizslat a parton,

p hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse.

p esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen…

p A másik meg akkor is lapul mint szar a fűben,

p amikor éppen hogy legény kell, kellene a gátra…

p

p

p Istenkísértő

p Idegen közeg és alázat.

p Ha befelé úszol a mély vízbe,

p hogyan tudod eldönteni, meddig mész,

p honnan tudsz még kifelé is kiúszni,

p ami pont ugyanannyi erőt igényel,

p és nincs rá semmi garancia,

p hogy semmi nem jön közbe?

p Hol ér véget a bátorság,

p s kezdődik a vakmerőség?

p

p

p Kutyasor

p Úgy bánnak veled most,

p mint te előző életedben

p a kivert, kóbor kutyáddal:

p kővel dobálnak, elhajtanak,

p üldöznek és ütnek-vernek,

p sintértelepre hurcolnak,

p befognak kísérleti alanynak -

p legjobb esetben bezsúfolnak

p egy börtönszerű menhelyre...

p

p

p „Kirakatpolitika”

p Amíg nincs tökéletes

p rend és tisztaság a lakásban,

p addig nem kezdesz bele

p még egy könyv olvasásába sem -

p erre mindig csak a maradék időt fordítanád,

p ha lenne ilyen szabad időd...

p De nincs, mert mindig találsz tennivalót,

p nehogy szó érje a ház elejét...

p

p

p Ideiglenes-végleges

p Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,

p hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:

p nem mosakszol, nem mosol, nem raksz rendet,

p alig alszol, alig eszel, alig tisztálkodsz stb. stb. -

p ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,

p de te ebből életformát csinálsz...

p

p

p First thing first

p Mindent egyformán fontosnak tartasz,

p nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,

p ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

p vagy egyszerre akarod minden dolgod elvégezni:

p kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -

p mint aki szimultán játszana 100 sakkpartit...

p

p

p Kiátkozva

p Törvényen kívül

p Exkommunikálva...

p Szabad préda vagy,

p akire hajtóvadászatot rendeznek,

p s akinek az életével nem kell elszámolni,

p s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

p hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni,

p de szegény fejvadászokat is mozgósít a kitűzött vérdíj...

p Egy ilyen helyzetbe kellett jutnod ahhoz, hogy végre

p megtapasztalhassad Isten végtelen ingyen kegyelmét…

p

p

p Mentsvár

p Vészhelyzetben nincs hova menekülni.

p Nincs menedékjog, nincs menedékhely.

p Nincs azílium, ami az üldözők elől megvéd.

p Nincs hely, mely mentelmi jogot ad.

p Nincs óvóhely. Nincs menedékház.

p Nincs politikai menedékjog...

p Nincs egy befogadó család...

p Már „csak” Isten oltalmaz…

p

p

p Kihozni a minimumot…

p Mintha a gitár csak porfogó lenne

p Mintha csak egy húrját pengetnéd

p Mintha nem hangolnád be: hamis

p Mintha dobgitárodon csak dobolnál

p Mintha a gitáron hegedülni akarnál

p Mintha csak zajkeltésre használnád

p Mintha egy gitárral szöget vernél be

p Mintha tűzhöz, gyújtósnak hasogatnád fel

p (ezek a gitár nem rendeltetésszerű használatai,

p ezt analogikusan az emberre is értelmezhetjük)

p

p

p Szó

p Szó, szó, szó

p Szószátyárkodók

p Szájhős szó-vitézek

p A szavakon lovaglók

p Szószaporítók, szófosók

p Sok beszédnek sok az alja

p Aki gyereket beszél a hasadba

p Aki a mélységet a hosszal pótolná

p A szót veszélyes fegyverként forgató

p Ügyvédi/szónoki szó-csűrés és csavarás

p Pokolba a szép szavakkal, szeress jobban...

p Stb.

p

p

p Társleépítő taktika

p Vadidegenekre, sőt jóismerőseidre is,

p rásózol valami bóvli árut vagy szolgáltatást,

p majd próbálod kerülni a velük való találkozást.

p Vagy épp ellenkezőleg: nagyon is keresed őket,

p de csak hogy behajtsad az esedékes törlesztést,

p ők meg éppen ezért kerülnek nagy ívben...!

p

p

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p hogy neked mire és hogyan

p van a Másikból szükséged,

p - mintha egy mobil telefont,

p guminőt vennél a piacon -,

p de megfordítva már nem,

p ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod a kényszer egyedüllétet,

p túlhangsúlyozod agglegénységed előnyeit…

p

p

p Magány

p A magány is

p - mint minden más -

p csak addig csábító, amíg nem kényszer.

p ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,

p okvetlen szükséges egy pár jó ló,

p vagy autó a háttérben, s ahhoz,

p hogy vidám magányban éljen,

p okvetlenül szükséges a lehetősége,

p hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

p Fekete István

p

p

p Beleestél a verembe…

p De fel se fogod, hogy hol vagy...

p Vagy megpróbálod lakályossá tenni

p Vagy megmagyarázod: ez a te sorsod

p Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni

p Vagy mindenkit megutálsz, aki kint van

p Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget

p Vagy berántod magadhoz/kezébe harapsz…

p

p

p Helytévesztő

p Pénzt, időt nem kímélve

p kimész a nyilvános strandfürdőbe,

p és ott testi-lelki felüdülés/relaxáció helyett

p egész nap csak méltatlankodsz, hőbörögsz:

p lespriccelnek, zajonganak, labdáznak stb.

p (pedig nem otthon vagy, vagyis nem

p házi magánuszodában, fürdőkádban)

p

p

p Sok és kevés

p Sok az ún. jóismerősöd

p a szabadstrandon lubickolva,

p de egy sincs, aki utánad ugorjon, ha fuldokolsz,

p mert „nem bolond” az életét egy másikért kockáztatni…

p Mondhatja, hogy ezért tartják/fizetik az úszómestert

p Mondhatja: miért mentél a mélyvízbe, ha így úszol

p Mondhatja: annyira ő sem jó úszó, hogy mentsen

p Mondhatja: a szíved joga, hogy öngyilkos legyél...

p Mondhatja: miért pont ő, hisz még sokan vannak...

p Stb. stb.

p

p

p Tanács:

p kérés és elfogadás

p Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik

p A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,

p Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,

p Pláne, ha az épp nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…

p De életviteli dolgokban is sokszor, sőt legtöbbször hiszed azt,

p amit anno Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról...

p

p

p Middle life crisis

p Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,

p mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,

p és izgatottan és igazán már nem is keresi, vagy mégis?

p Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,

p vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban

p

p

p Próba-szerencse

p Vak tyúk is talál szemet

p Mint amikor például

p - persze ne adja Isten.. -

p egy elveszett gyereket keresel,

p de azt nem módszeresen teszed,

p nem valószínűségi prioritásokkal stb.

p hanem vaktában, összevissza,

p hol ide, hol oda kapva

p pazarolva a drága időt

p (míg ő épp a végét járja)

p

p

p Bizalom

p A jó emberi élet levegője…

p Ha egy veremben ketten vannak,

p ahonnan csak úgy lehet kijutni, ha az egyik bakot tart,

p akkor a másiknak meg kell ígérnie, hogy kihúzza majd őt,

p de erre csak a szava a biztosítéka, nem hagyja őt kakiban

p (Sok állatmese szól arról, ahogy a róka átveri így a farkast)

p

p

p Itt is, ott is idegen

p „Rossz úton kezdettünk

p a rómaiaktól tanulni....

p Ahelyett, hogy segédöknél fogva

p a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,

p szolgai követésre hajlottunk;

p ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk

p és saját világunkban sajátunkká tettük volna,

p az ő világukba költöztünk által;

p de ott egészen fel nem találhatván magunkat,

p honunk felé visszapillongunk,

p s örökre megoszlott képzelettel

p itt is, ott is idegenek maradunk.”

p Kölcsey Ferenc

p

pDr. Hajdók János: Bolond lyukból bolond szél fúj | könyv | bookline

p Ady Endre:

p A bolond

p

p Szerelmes volt a bolond

p S még jobban megbolondult:

p Fejét töré be, mikor

p A búcsuóra kondult...

p Mélyen tisztelt közönség,

p Ez a darab meséje,

p Egyet-kettőt tapsolunk,

p Aztán mindennek vége!

p .

p Bimbó urnak szíve volt,

p Meg kellett hogy hasadjon...

p Lám, mennyivel okosabb

p Volt Bimbilla kisasszony.

p Nem csavarták el fejét

p Romantikus regények:

p Igent mondott könnyedén

p A gazdagabb legénynek.

p .

p »Szerelmes volt a bolond...«

p Ma csak bolond szerelmes.

p A szerelmesi pálya

p Ma már nagyon keserves.

p Csörgősapkát, epedést

p Lenéz méltán Bimbilla,

p Vagy más néven, ha tetszik:

p Ilonka, Margit, Ella...

p .

p Mélyen tisztelt közönség,

p A tanulság mi könnyü:

p Bolond, kinek szeméből

p Egy lányért hull a könnyü.

p Csak az merjen szeretni,

p Kinek van hozzá pénze,

p Bimbó úr, ön bolond volt,

p Méltán lakolt meg érte!...

p

p

p Ady Endre:

p Az élet

p

p Az élet a zsibárusok világa,

p Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

p Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

p Megvehető akármi ritka kincs.

p Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

p Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

p Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

p A jelszó mindig: eladok, veszek!...

p

p Raktárra hordják mindenik portékát,

p Eladó minden, hogyha van vevő:

p Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

p Rajongás, hit, eszmény és szerető.

p Aki bolond, holmiját olcsón adja,

p Az okos mindig többet nyer vele,

p A jelszó: egymást túl kell licitálni,

p Ádáz versennyel egymást verve le!

p

p A szív az üzlet leghitványabb tárgya

p S eladják mégis minden szent hevét.

p Akad vevő rá, egymást licitálja,

p Hogy a holmit atomként szedje szét.

p Folyik a vásár harsogó zsivajban,

p Az egyik kínál, másik meg veszen,

p Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,

p Kifosztott lélek zokog csendesen.

p

p Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

p Bolondok bizton, balgák szerfelett,

p Eddig az ő példájukat követtem,

p Ezután én is másképpen teszek,

p Lelkem, szivem kitárom a piacra,

p Túladok én is minden kincsemen...

p ...De nincs erőm íly nyomorulttá válni,

p Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

pBolond Istók csínytevései

p

p Biztos?

p Sohasem vagy benne teljesen biztos,

p hogy jól választottál élettársat és pályát -

p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...

p Naponként átjár a szörnyen kínzó érzés:

p talán mindent és végleg elrontottál,

p talán mindent elölről kéne kezdeni...

p Majd inkább felkötöd magad...!?

p

p

p Önazonosítási hiba

p Amit szabad Jupiternek, 

p azt nem szabad a kisökörnek? 

p Végzetes hiba, tévedés, hogy

p ha nem tudod, hogy ki vagy…

p Amit a Főnöknek elnéznek,

p azt rajtad duplán leverik...

p

p

p Szenvedélybeteg

p Aki azt hiszi, hogy

p ő tudja mi a jó neki...

p Nem kér az „atyáskodásból”!

p Így nem is maradt vagy lett valaki,

p aki lebeszélhetné/megakadályozhatná,

p hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza

p

p

p Szennytisztító

p A mocskos fürdővízzel

p együtt a gyereket is kiöntöd:

p egy pályatévesztett pap képe miatt,

p hagyod végleg lenullázódni istenhitedet,

p illetve mást – pénzt stb. – imádsz helyette…

p

p

p Rendmániás

p Egész álló nap

p csak azon dolgozol, 

p hogy patikatisztaság

p legyen a lakásotokban, 

p így nincs szíved használni,

p és a családod is terrorizálod,

p magát az otthonosságot száműzöd...

p

p

p Menzakoszt

p Az emberek már régóta nem tudják,

p hogy mit esznek, azt a valamit ki készítette,

p hol termett, mi mindent kevertek még hozzá,

p s mégis beveszik - nyelik mint kacsa a nokedlit….

p

p

p Rontó Pálok

p Amit nappal építenek,

p azt még aznap éjjel lerontják...

p A hegyre felgörgetett követ hagyják visszagurulni

p Képességükön, képzettségükön felül „szerelnek”:

p kontárkodásukkal így még a jót is elrontják…

p

p

p Kárba vész

p a fél-egész életed

p szorgos munkájával

p kiérdemelt jó hírneved,

p egy hirtelen rossz döntéssel...!

p Végleg lerombolod és veszni hagyod

p

p

p Házsártos

p Bajvívó, küzdő (gladiátor).

p Mai értelemben pirongatva veszekedő,

p szóval garázdálkodó, másokba kapcáskodó.

p

p

p Rigolyás

p (ri-og-oly-a-as)

p Riogó hangon veszekedő,

p Perlekedő, nyugtalan házsártos

p Kivált nőről mondják;

p s a székelyeknél ijedős

p és nehezen szoktatható barmokról is.

p

p

p Csenevész

p Növésében csökkent

p Elsatnyult, elfajult, elkorcsosodott

p Amiben az állati/növényi élet

p csak úgy teng – tengődik...

p Csenevész növények.

p Csenevész nemzedék

p

p

p Retardált

p Testi, lelki, szellemi

p fejlődésben visszamaradt

p Akinek értelmi-érzelmi élete

p egy alacsony szinten megreked

p Csökött - csökevényes - csenevész

p

p

p Ön-hajcsár

p A rabszolga kijátszhatja urát,

p visszatarthatja teljesítményét,

p elszabotálhatja a túlmunkát stb.,

p de az önkizsákmányolásodnak

p nincs lelki, csak testi korlátja...

p (végül a végelgyengülés/korai halál)

p

p

p Önkicsinyítő

p Mintha a sorsod, körülményeid,

p mindig és nem csak igen kivételesen,

p egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,

p amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna

p (ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)

p

p

p Feltett kéz

p Fordított arányosság...

p Mindig feltétel nélkül kapitulál

p a körülmények óriási hatalma előtt...

p Persze annál nagyobbak ezek az óriások

p minél törpébbnek látod-láttatod önmagad...

p

p

p Önsorsrontó

p Ha elveri a jég a szőlőd,

p A megmaradtat magad ütöd-vágod –

p Besegítesz a balsorsnak, ha félmunkát végez

p (nem mented a kárt, pedig nem fizet a biztosító)

p

p

p Papírformás

p Aki nagymellénnyel,

p elbizakodottan lép a pályára,

p és nem érti, miért nem érvényesül

p magától a papírforma, a reális esély,

p és miért a nyugodt esélytelen nyer...

p (minden meccs új, 0:0-ról indul,

p nem lehet a múltból megélni)

p

p

p Önhitt

p Előre iszol a medve bőrére?

p Elbizakodottság lesz a veszted!

p (amúgy a papírforma melletted szólt –

p mint pl. amikor a nyúl a teknőccel versenyt fut,

p és közben még lefekszik kicsit szunyókálni is…)

p

p

p Kakukktojás

p Az a parazita vagy,

p aki idegen fészekbe költ,

p illetve aki a honos fiókákat

p kilökdösi az éltető fészekből.

p Vagy a balek, aki sajátjai helyett

p éppen ezt az ellenséget táplálja...!

p

p

p Csoda

p Csodaváró/csoda nem látó

p Nézed naphosszat a köldököd

p Lesed a sült galambot,

p hátha végre a szádba repül...

p A másik meg nem hisz a csodákban –

p nem érintik meg őt, elmegy mellettük

p (csak ha balesetben elveszíti szeme világát,

p csak akkor döbben rá, hogy mit veszített:

p színesben, széles vásznon nézhetett, láthatott...)

p

p

p Pénzember

p Aki mindent csak pénzért tesz,

p Illetve: aki pénzért bármit megtesz

p Akinek mindenki annyit ér, amije van

p Aki attól kér tanácsot, aki a leggazdagabb

p Akinek a ma legdrágább ház, kép a legszebb…

p Stb. stb.

p

p

p Ki mit tud

p Keveset tudsz, ami fontos lenne,

p De még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…

p De sokat tudsz felesleges, lényegtelen dolgokról.

p Ami viszont nemcsak haszontalan, de egyenesen káros

p Hát még az, hogy amit rosszul tudsz, azt jól csinálod!

p

p

p Rezzenéstelen

p Az eszed túlkontrollál –

p meggátolja érzelmi áradásaidat:

p ébren folyamatos pókerarcot vágsz,

p szinte egyáltalán nem is rezonálsz

p a téged közelről ér(int)ő hatásokra

p Nem csoda, ha biorobotnak néznek,

p mert így végül tényleg szinte azzá válsz…

p

pMolnár Miklós: Bolond Istók bölcsessége | könyv | bookline

p SZABÓ LŐRINC:

p GYERMEK ÉS BOLOND

p

p Ki elég bátor hinni, hogy

p szükség van a gondolatára?

p szépségre, jóra, ideálra?

p Csak aki gyermek és bolond.

p

p Nagy a világ s láttuk elégszer:

p szépség s igazság ritka vágy,

p győz a tömeg s a butaság,

p ahogy a tömegen a kényszer.

p

p Mi mégis csak nézünk magunkba,

p bár reménytelen ez a munka:

p - Így szebb lesz, játsszunk! - szól a gyermek.

p

p S szól a bolond: - Más ki segítsen?

p Tékozlom magam és teremtek

p Céltalan gőggel, mint az isten!

p

p

p Szabó Lőrinc:

p A bolond igazsága

p

p Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond.

p – Micsoda erő! élet! – mondtam én,

p fölnézve egy zúgó tölgyóriásra;

p neki meg sírásra görbült a szája:

p – Erő? Ugyan! Hisz öngyilkos szegény! –

p Tűzrózsa nyilt az útszélen. – Be boldog

p lehet, hogy ily szép! – mondtam irigyen. –

p – Szép? – Gyönyörű! – Társam szemébe könny gyűlt:

p – Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült,

p ha nem igaz, fusson ki a szemem! –

p Tudtam, hogy bolond és most se lepett meg,

p hogy tótágast áll benne a világ:

p áldást osztott a gyomok mezején,

p hirdette, hogy kártékony a tehén

p s hogy minden más, a jó rossz s így tovább.

p Mulattam rajta és a vita közben

p kunyhómhoz értünk… (Lassan este lett.)

p – Nem maradnál itt vacsorára? – Jó, –

p mondta, s míg tovább folyt köztünk a szó,

p ettünk sült húst és ittunk friss tejet.

p Éjfélre járt, amikor lefeküdtünk;

p s halljátok csak a furcsa folytatást!:

p …A tetőből kilépett egy gerenda,

p a székből egy láb, a falból a deszka,

p elém bicegett és azt mondta: – Lásd,

p én tölgy voltam, erő, maga az élet,

p még bírtam volna néhány századot;

p a korcs tovább él, hisz semmire sem kell,

p én hős voltam, hát kivágott az ember

p s most tüzelő és rabszolga vagyok! –

p Még beszélt s már egy rózsa libegett be:

p – Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért

p voltam olyan szép!… – S rögtön rá a tálban

p elbődült a hús, mint tehén korában:

p – Tagló fizetett a jóságomért! –

p S új hangok jöttek: a liszt visszavágyott

p a búzaföldre, a szelíd olaj

p sírt, hogy el kell égnie, – kiabáltak,

p hogy ami hasznos, mind magának árt csak,

p és sistergett és áradt a zsivaj:

p mint zenekar, jajdúltak fel a tárgyak

p s az egész szoba gyalázta magát,

p ordítva, hogy pfuj erő! pfuj tehetség!

p és boldog a silányság és betegség

p és hogy őrültek háza a világ…

p És szívdobogva ébredtem a hangos

p álomból… Csönd volt, sötét nyugalom,

p csak a bolond hortyogott a sarokban…

p De én már nem hittem a nyugalomban

p s kezdtem átlátni önző agyamon,

p s izgatottan cibáltam föl Dsié Jüt,

p hogy… tán mégis… neki van igaza…

p – Hagyj békén, marha! – felelt ő – köpök rád! –

p és tovább horkolt… Aludt az igazság

p s én virrasztottam egész éjszaka.

p

p

p Égő

p Leégeti bőröd a tűző nap,

p Anyagilag is éppen le vagy égve:

p évek óta „átmeneti” pénzzavarban…

p A házad is ég, mint a Reichstag…

p Arcodról is leég a bőr: lebukott hazug

p S pojácáskodással is égeted magadat

p

p

p Bújócska

p El- és bemenekülő

p Az állandó döntéshelyzet,

p a folyamatos felelősségvállalás

p elviselhetetlenül terhes a számára:

p diliházba, rendházba, uniformisba stb.

p bújik el, ahol bármit tehet/mulaszthat,

p illetve ahol más mondja meg, mit tegyen...

p

p

p Sánta kutya

p Más tollaival ékeskedik,

p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt

p Egy rövid ideig sütkérezik más dicsfényében –

p majd annál kínosabb a blama, a pofára esés…

p

p

p Talányos

p Enigmatikus

p Rejtvényekben beszélsz,

p hogy semmit-mondásodat leplezzed

p sok idegen szót használsz, hogy ne értsem

p (orvosi, jogászi, tudományos tolvajnyelven)

p így is, úgy is magyarázható költői képekben,

p dodonai módon, számon-kérhetetlenül jósolsz stb.

p

p

p Felhajtás

p Sok hűhó semmiért

p Hegyek vajúdnak és egérke születik

p Egy életen át terrorizálod családodat,

p S a végén életműved egy „ismeretlen remekmű”

p „jobb esetben” egy üres vászon/rosszabban: giccs stb.

p

p

p Mocskos

p Nem mosod kezeidet

p Leépülés, önelhanyagolás lavina:

p először csak lábat, feneket nem mosol,

p azután már kezet és szájat, nyakat stb.,

p de ruhát és alsó- és ágyneműt se

p (majd megideologizálod állapotod:

p hiszen az állatok sem mosdanak...)

p

p

p Kőszikla

p Péter nagy hangon fogadkozik:

p ő ki fog tartani tűzön-vízen át stb.,

p majd az első nehézségben, szorongattatásban

p háromszor is megtagadja a rajongott mesterét...!

p (mégis sok bízatik rá, mert ismeri már esendőségét,

p így majd nem esik nehezére másokkal irgalmasnak lenni)

p

p

p Pofozóbábú

p Némán, pisszenés nélkül

p tűröd a főnökeid, elöljáróid

p szó szerinti és képletes rúgásait,

p ami fáj a testnek, de sokkal inkább a léleknek,

p viszont tartasz egy kutyát, akibe te is belerúghatsz

p

p

p A szorgos és a rest

p Amikor szörnyen megirigyled

p szorgos mostohahúgod szerencséjét,

p és ezért te is elmész oda szolgálni,

p ahol ő nemrég gazdag jutalmat kapott,

p de éppen a lényegben, a szellemiségben nem követed,

p s megszégyenülve, világ csúfjára kullogsz, kotródsz haza…

p

p

p Mechanikus utánzó

p Egyszer volt Budán kutyavásár...

p Amikor a gazdag szomszéd eladja mindenét,

p mert látja, hogy a szegénynek megvették a kutyáit...

p Az egyik jómódba kerül, míg a másik tönkremegy

p (Így lesz az utolsóból első, és az elsőből utolsó)

p

p

p Helycsere

p Koldus és királyfi

p Mindkettő szeretne a másikkal helyet cserélni,

p mert kívülről csak a - képzelt előnyöket látja...

p S ha valahogyan - a mesében - teljesül a kívánságuk,

p nem győznek szabadulni és mihamarabb visszakerülni...

p (de azért nem volt haszontalan a megtapasztalásuk,

p amit amúgy történetüket olvasva bárki átélhet...)

p

p

p Önégető

p Az kiabál, akinek a háza ég

p (mintha nem ő lenne bajban)

p akinek meg épp nem ég a háza,

p az meg közönyösen szemlélődik,

p hisz ő csak a szomszéd ház lakója…

p

p

p Bárd Miklós:

p A bolond óra

p

p Porszem volt, egy kis kvarc, mely könnyü lévén

p Belovagolt egy sugárkévén,

p S hogy, hogynem, addig hancuzott az űrbe’,

p Mig belehullt az óraműbe,

p S a vén klepsidra, mindazóta

p Meggabalyodott bolond óra:

p

p Rosszul mutat és rosszul muzsikál.

p Ki ilyen bajra szert, gyógyírt talál,

p Én hírneves hű óra-doktorom,

p Segíts ez ódon muzsikás lomon.

p Nincs itt hiba kerék, rugóba’,

p Mégis hibáz a bolond óra.

p Tégy lupét, keresd, s hogyha megleled,

p Vedd ki belőle azt a porszemet.

p

p 1930.

p

p

p Bolond-órás

p Azon időpont/szak,

p mely alatt a bolondokra

p különösen rájok jő az észzavarodás,

p s nagyobb fokban dühöngnek, sírnak,

p nevetnek, káromkodnak, stb. mint rendesen szoktak.

p Köznépi nyelven: bóna óra. Ismét rájött a bolondóra.

p

p

p Bolond

p Április bolondja

p és május szamara -

p bolondot csinálsz magadból

p majd a bolondját járatják veled…

p

p

p Juhász Gyula:

p Április bolondja

p

p Benned születtem, édesbús, szeszélyes

p Tavaszi hónap, felleges derűs,

p Mikor a rétek lelke már fölérez

p S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

p

p A Tisza partján ringatott a bölcsőm,

p Holdtölte volt - tavaszi anda hold -

p S a szőke fényben az éjet betöltőn

p A vizek népe mind nászdalt dalolt.

p

p Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,

p Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad

p És sírvavigad, mint a honi ének.

p

p Mások világgá zengő zongoráját

p Én nem irígylem. A magad cigányát

p Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

p

p

p Álterhes

p Gyereket beszéltek a hasadba,

p s már magad is gömbölyödni látod?

p Amikor éppen a hasbeszélő szól hozzád,

p akkor te azt isten hangjának, szavának veszed…

p

p

p Menthetetlen

p Jó király – rossz tanácsadók?

p Hízelgőkkel veteti magát körül,

p s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!

p És jaj neki, ha nem jön egy gyerek,

p aki még nincs beépülve az érdekhálóba,

p akit még nem tettek cinkos bűnpártolóvá,

p akinek van még tiszta látása és mersze…

p

p

p Színlelő

p Színház a világ

p Csak majd a halálos ágyadon vallod be…

p Hogy soha ne rontsd el a kedvesed jókedvét:

p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…

p Vagy olyan elváltozást/betegséget „produkálsz”,

p ami korlátozza, vagy ki is zárja az aktust,

p s esetleg elnézed társad félrelépéseit,

p ha elzárkózol „perverz” kielégítésétől...

p

p

p Coitus

p A „házastársi kötelességhez”

p A béke kedvéért igyekszel jó képet vágni

p Enélkül - sajnos - nem lehet ma még gyereked.

p (Vagy mégis? Keresed ezeket a lehetőségeket...)

p De azután már semmi örömködés, élvhajszolás!

p (amúgy meg inkább ez egy gusztustalan aktus...)

p

p

p Elfojtó

p Az ösztönök állatias dolgok!?

p A nevelés ezt kiirtja, elfojtja stb.

p Csak a faragatlan büfög, csámcsog -

p lám: mások illedelmesen táplálkoznak...

p Csak a vadember akar extázisba kerülni:

p az amúgy csak gyereknemzést szolgáló ágyban,

p a Keresztény nő épp csak elviseli a nemi aktust…

p És vajon mikor jön, mert jönni fog a detonáció,

p a másik végletebe átcsapás – vagy marad

p a kielégületlenség és pl. a házsártosság…!?

p

p

p Ösztönös

p Az ösztön a bennünk élő isten?

p Ahogy az életösztön, úgy a nemi is?

p És te úgy teszel, mint a kanos kan kutya:

p Ráugrasz minden veled szembejövő nőstényre…

p Egy kedvéért nem mondasz le az összes többiről…

p (pedig Isten adta az önuralom erényének esélyét,

p a bölcs mérlegelés képességét is: a kevesebb több)

p

p

p Vaksági eskü

p Ígéri, szentül fogadja:

p Az esküvő után rá se néz más nőkre!

p Igaz, egy idő után nőként már a feleségére se

p Leépül fogékonysága a női szépség erotikájára...

p (mintha szerzetes élne az apácává tett nő mellett)

p

p

p Protezsált

p Sokáig áltatod magad,

p Pedig csak a protekció segített -

p De csak addig a nagyon kínos pillanatig,

p amíg egyszer fel nem gördül a függöny...!

p

p

p Büszke „beteg”

p Amit szégyellned kellene és gyógyítani,

p Azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!

p Pedig a betegség felismerése/tudata nélkül

p Még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra…

p

p

p Gyászos

p Nap, mint nap úgy teszel

p Mintha a férjed még mindig élne:

p Lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz

p (mindent a szemnek, semmit a kéznek...!?)

p

p

p Állati jó-rossz

p Mint állatbolond

p a kiskutyádat élettárssá emeled,

p a reá öntöd szíved minden melegét!

p Vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,

p S csak potenciális ennivalót látsz bennük,

p s nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb.

p

pZICHY ANTAL: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETRAJZA, 1791-1860 - I. KÖTET

p Sajó Sándor:

p A VÉN BOLOND

p

p Emberek, asszonyok,

p Itt vagyok, ragyogok;

p Gyertek ide, verset mondok,

p Ne féljetek, nem bolondot,

p Csak egy kicsit eszelőset,

p Csiklandozva reszelőset….

p .

p Kerekecske, dombocska,

p Hargita meg Tátra –

p Sokezernyi gombocska

p Gurul, gurul hátra;

p Ezer ördög hempereg,

p Valahol egy domb van,

p S én már sírni sem merek

p Bolond bánatomban;

p Ezer ördög rám mered,

p Attól van ily nagy meleg

p E magyar pokolban…

p .

p Asszonyok, emberek,

p Nagykunság, Kiskunság!

p Gyertek, no, közelebb –

p Tudjátok, mi ujság?

p Tudjátok meg: nincs már víz a Dunában,

p Fönt elapadt, lent leszaladt bujában;

p Minden vizünk leszaladt,

p Minden hegyünk elszaladt –

p Néztem, néztem – szívem majd hogy megszakadt…

p Égszakadás, földindulás –

p Egy a csárda, sok a dudás.

p Tisza vize tán ezért oly zavaros,

p Így legalább – magyaros…

p .

p Ki vagyok én, itt akárki megmondja:

p Vagyok én egy okos falu bolondja;

p Falum, falum, okosom,

p Hol van az én somfa nyelű fokosom?

p Szegény fokos, leolvadt a nyelérül,

p Szegény nyele, kirothadt a helyérül,

p Pedig azon, hejh! sok volt a rovás már,

p Azt se tudom, mennyi veszett Mohácsnál…

p .

p Kalapom szememre vágom –

p Elhervadtál, szép virágom;

p Virág, virág, gyöngyvirág…

p Volt itt régen szebb világ,

p Nap is sütött fönt az égen –

p Édesanyám is volt nékem…

p – Ha bemegyek a templomba,

p Ott zokogok bánatomba',

p Mért öltem meg az én édesanyámat,

p S mért nem öl meg engemet a búbánat!

p .

p Ha bemegyek a kocsmába,

p Nóta kell a bú borába:

p Húzd, cigány, a búsat –

p Sirasd azt, hogy magyar vagyok,

p Árva vagyok, szegény vagyok,

p Koldusnál koldusabb…

p Aki búsul, menjen ki az erdőbe,

p Bús gerlice lehet ott kint belőle;

p Ha nem illik bús gerlicemadárnak,

p Válasszon egy jó faágat magának –

p Én is mennék, hej, de mire kiérek,

p Csak azt látom: egész erdő leégett –

p Erdő, erdő, ég az erdő!…

p Hajhó, csudaszép volt!

p A pokol tüze szétfolyt

p A sötétben,

p Riadás a nagy éjben,

p Odafönt vörös égbolt!

p – Ég a magyar erdő!

p Magyarok, befelé!

p Nincs út kifelé!…

p Nyaldosva közelgnek az álnok

p Kígyószemű lángok:

p Sziszegnek a szörnyek,

p Reccsennek a törzsek,

p Pattognak az ágak,

p Sír az avar –

p Benn ég, aki benn van,

p Jaj neked, magyar!…

p Félrevertem száz harangot,

p Riadozva szállt a hangjok,

p .

p Kongva-bongva, zengve –

p Elolvadtak a harangok,

p Elnémultak mind a hangok,

p Üszkös kötél maradt a kezembe'…

p Leégett a magyar erdő,

p Benne égett múlt, jövendő,

p Minden kincsem ott veszett az erdőbe',

p Magam mért is menekültem belőle?

p Fecskeszárnyú gyászkabátom

p Mással én már föl nem váltom,

p Bár a színe zöldbe sárgul – jaj be kár!

p Így vall most a szegény úrra,

p Ez tanultság, ez kultúra,

p Svábbogárból így lesz lassan cse'bogár.

p .

p No, bolond – mit nevetsz?

p Vigasztalj meg, ha szeretsz,

p Ha hiszed, hogy kivirul még valaha

p Ez a magyar Szahara.

p .

p Csitt!

p Jer közlebb egy kicsit,

p Titkot mondok:

p Temetésre szólt az ének,

p Nem hallották, csak a vének,

p Vén bolondok;

p Nagy halottat vittek, vittek.

p Tudjátok-e, kit temettek?

p Engem, téged, mindnyájunkat:

p Ezeréves országunkat;

p Beleölték vérfolyóba,

p Tették hármas koporsóba,

p Mint egykor a hun királyt –

p Sírba vitte saját népe,

p S azt se mondja: be kár érte –

p Senki egy jajt nem kiált…

p Én se!… én már kacagok,

p S ha kacagok, kinek arra mi gondja?

p Nincsenek már magyarok,

p Én se leszek halott ország bolondja!

p .

p Ejhaj, igyunk rája!

p Úgyis elnyel a sír szája;

p Gyáva népnek nincs hazája –

p Világ népe mind megveti,

p Még az ég is kineveti –

p Úgy kell neki, úgy kell neki! –

p Így kell szegény vén bolondnak

p Sírva porba hullni,

p Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,

p Ilyen jónak, ilyen szépnek

p Mért kell elpusztulni…

p

p (1923)

p

p x

Rákosi Jenő, Mikszáth Kálmán (szerk.): A legnagyobb bolond - Czigány Dezső  rajzaival -1906 - (Magyar Regényirók Képes Kiadása 39. kötet) | antikvár |  bookline



Lőrinczy György: A Koháry bolondja (Légrády Testvérek Kiadása) -  antikvarium.hu

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…

p x

Kristóffy József: A falu bolondja (Szerzői kiadás, 1878) - antikvarium.hu



Szellentés és pszichológiai hadviselés – ilyenek voltak az udvari bolondok  mindennapjai » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek