Társadalmi, morális, egészségügyi, közrendészeti probléma a prostitúcó, semmi kétség. Mindenkinek van rá kényelmes szentenciája. De kevesen értik, tudják, hogy a prostitúció egy-egy életpálya elkerülhetetlen állomása: az egyén és a társadalom tehetetlenségének hozadéka. Diósi Pálnak sikerült elkerülnie a prostitúcióról szóló, nem túl bő irodalom mindkét szélsőségét. Sem szemöldökét megrovóan felvonni, sem cinkosan "falazni" nem látjuk. Egyedülálló értéke ennek a könyvnek, hogy az életükről nyilatkozó prostituáltakat és futtatóikat valóban nyílt, bizalmas, szinte baráti szóra bírja. A nyilatkozók nem takaróznak a kényelmes mentséggel, hogy "ez is csak olyan szakma, mint a többi", de hiányzik az önmarcangolás is a nyilatkozatokból. Noha a férfi-nő kapcsolat legtorzabb válfajának kivitelezői ők, legtöbbjük nem csupán áhítozik egy tartalmasabb, igazabb élet után: meg is próbálja azt birtokba venni. Emberekként, noha károsodott, sok tekintetben csonka emberekként ismerjük meg a Rákóczi tér környékének lányait és fiúit, de a könyv minden lapjáról kisütő életközeliség, valódiság eléri, hogy ne sommás ítéletekkel, hanem beleérző megértéssel közeledjünk Diósi Pál könyvének figuráihoz. Az életpályák bemutatása révén Diósi Pál könyve egyúttal a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának szélesebb társadalomrajzával is szolgál. Vissza
TARTALOM
Irányítószám: 1084
9
Árnyas utcán
Ágnes: "Illik ilyet kérdezni egy nőtől?"
31
Ildi: "Ránézésre nem vagyok tipikus kurva"
53
Mari: "Élni elbújtam az araboknál"
96
Ani: "A franciában nagyon profi vagyok"
112
Falkába pofozva
Viola: "A becsületet nem lehet sem megenni, sem meginni"
149
Robi: "Ha velük végigmegyek az utcán, az kész vádirat"
