|
Eugéniusz:
Létrontás vagy javítás -
Egymondatos szabad ötletek -IV.
Nagy Életminőség Jenciklopédia
Ami az/egy ember hatalmában áll,
magának/másnak ártani/használni
Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Tóth Árpád:
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
.
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
1927
Petőcz András
ARC ÉS ÁLARC
Ne beszélj nekem az arcodról, mondod, hiszen
nagyon jól tudod, hogy neked már arcod sincs,
már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok,
azokkal pedig nem lehet mit kezdeni, menj be
a fürdőszobába, próbáld lemosni magadról
ezeket a maszkokat, mondod, mindenkinek ez
lenne a legjobb, neked magadnak is, mondod,
és ezt már nem is mondod, de kiabálod, mint
akinek nagyon elege van valamiből, nyilván
belőlem van eleged, gondolhatnám, mégis azt
feltételezem, hogy önnön magaddal vitatkozol,
nem velem, nézel bele a tükörbe, bámulod sápadt
álarcodat, üres a tekinteted, nem is üres, sokkal
inkább fáradt,
belefásultunk a mindennapokba,
valami siker kellene, meg pénz, meg nagy-nagy
futás kellene, lélegzetvételek, valami felszabadult
ölelés, talán ez kellene, gondolom, ne a tükörben
bámuld magad, helyette inkább csinálj valami
rendet végre, például mosogass el, válaszolom
kissé ingerülten, dühösebben, mint szeretném, és
érzem, minden szavam hamis és pontatlan lesz,
alighogy kimondom, a baseball sapkámat a fejembe
nyomom, lemegyek, járok egyet, ezt kiabálom arra,
amerre – a lakásban – sejtelek, a kulcsomat keresem
percekig, nem találunk szavakat, suttogom látszólag
ide-nem-illő módon, aztán csak nyílik az ajtó, a huzat
meglebbenti a függönyt, ahogy becsapódik utánam.
*
p 1
p
p Aki magát oly módon tartja igazi unikumnak, ritka, egyetlen kivételnek,
p hogy e gyarló földi halandók közt egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…
p
p A kegyetlen angyal – aki magát a világ felé szinte tökéletesnek tartja,
p ezért másnak se néz el, irgalmaz semmit, de önmagához is könyörtelen…
p
p Aki már csecsemőként természetesnek vette és meg is szokta, hogy
p neki minden kívánsága rögtön teljesül – máskülönben hisztizik, toporzékol…
p
p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével, csak egy kolbászt mer álmodni
p a nyomorában, ha épp jön a jótündére - ami neje dühe miatt az orrára nő…
p
p Aki már a hibás/akarva-akaratlan sértő stb. megszólítás/stílus miatt
p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…
p
p Aki már az elején elveszíti a fonalat, de röstell szólni, s már csak bután
p bólogat, és így, vesztére (!) nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…
p
p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti önzésnek veszi, és meggyónja,
p ha mondjuk pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz
p
p Aki felelősséghárító – édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,
p egészségét az orvosra, közügyei intézését a „választott” politikusra bízó…
p
p Aki már huszonévesen (!) is mindenekelőtt már szerfelett azon aggódó,
p hogy hogyan biztosítsa be már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét…
p
p Aki egyedül van a szigeten s nem tudhat róla: nyomdahibás a Szentírása,
p olykor lemaradt az „i” betű, I-gazság, de ő ebből egy jottányit sem enged…
p
p Akinél az „I” betű már megvan, csak a pontot nem teszi fel rá, amiért
p az egész csak rész, és így nem sokat ér… Udvarol, de nem kéri meg a kezét…
p
p Aki már most lazán, vadul költekezik a megálmodott szerencséje kontójára,
p vagy ha netán mégis fő-nyer, az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből…
p
p
p 2
p
p Aki már, hisz jelesre érettségizett felnőtt, azt gondolja mindent tud –
p ő ezentúl már csak tanítani akar, de tanulni nem: nem lesz se bölcs, se jó pap
p
p Aki jó szakember, dolgos, tisztes bérét hazaadja, nem részeges, hűséges stb.,
p „csak” éppen az életbölcsesség-hiánya miatt papucsférj, és fia is ezt „örököli”
p
p Aki már most pontosan tudja, mert ő egy oly fontos és elfoglalt személy,
p hogy mit fog tenni mondjuk egy év múlva kedd este nyolckor és fél kilenckor…
p
p Akinek semmilyen életterve sincs, még úgy körül-belül sem - infantilis:
p ő percről percre él a teljes, laza spontaneitásban: ahogyan esik, úgy puffan…
p
p Aki már nem gyerek - neki ne mesélj, ő már csak azt hiszi el, amit itt lát…
p (miközben épp azt a hamis illúziót látja, amit a szemfényvesztő elhitet vele)
p
p Aki nem tudja az érdekeit érvényesíteni, mert vagy nem ismeri fel őket,
p vagy nem áll módjában (pénz-pozíció) - vagy mert pl. a birka vallása tiltja
p
p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,
p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…
p
p Aki mintha el-elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik
p és háromesélyes, és a papírforma borulhat – pláne, ha ő elbízza magát…
p
p Aki olyan, mint a hetvenkedő nyúl, aki a teknőssel (!) fut versenyt,
p de annyira elbízza magát, hogy menet közben lepihen és elszunyókál…
p
p Aki embergyűlölő, aki magával viszi örök sírjába az életjobbító-
p könnyebbítő találmányi titkait nem tartva kötelességének az osztást…
p
p Aki nem tudja titokban tartani találmányát, felfedezését, és így abból
p vagy csak más profitál, vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…
p
p Aki mindent újra fel akar találni – spanyolviaszt, meleg vizet stb. -,
p még a kereket is: addig nem is használja, ha nem övé a szabadalom
p
p Aki többet él az erejével, mint az eszével: meg is szakad, mert
p nem használja az egyszerű gépeket: kerék, emelő, csiga stb. stb.
p
p x
Reményik Sándor:
Az álorcás magyar
Bethlen Gábor halála háromszázadik évfordulójára
Makkai Sándornak
A magyar erő roppant ormain
Jártatta hideg, szomorú szemét:
Mohács mögött, ország-halál mögött
Csillogtak messze Mátyás csúcsai...
.
Rajtuk jártatta szomorú szemét,
Róluk álmodott szörnyű éberen:
El nem ragadták álma paripái,
Önuralom zablázta zordonul.
.
Tudta: ütközni nyílt hely nincs sehol,
Sem döntő diadalra rónaság,
Sziklák közt folyt véres bujócska-játék,
Erdélyi farsang, komor karnevál.
.
Az új mulatság új magyart kívánt.
Nem ledübörgő felvonó-hidat,
Nem egy ellenség ellen egyenest,
Fedetlenül kirontó Zrínyiket.
.
Az új mulatság más magyart kívánt:
Kardos magyart, de álorcásat is,
Sok ellenség közt zúzott csontjait
Bölcsen forgató, "praktikás" magyart.
.
Ő lett az új, az álorcás magyar,
Ki váltogatott, száz álarc alatt
Híven hordozta s változatlanul
Örök-egy arcát, faját, Istenét.
.
Sziklák közt folyt véres bujócska-játék:
Előre két lépés, meg vissza három,
Kettő kelet, kettő nyugat felé...
Csillogtak messze Mátyás csúcsai.
.
Előre két lépés, meg vissza három,
Kettő kelet, kettő nyugat felé:
Az ördögökkel kellett cimborálni
Látszatból néha, - mindíg Istenért!
.
Ő lett az új, álorcás magyar,
A kérdező: Ki látott engemet?
Az alkudozva is félelmes úr,
A hajlongva is töretlen gerinc.
.
Messze maradtak Mátyás csúcsai,
De Erdély épült az álarc alatt
S a magyar mérleg egyensúlya lőn
Világ-súlyok vak zuhanása közt.
Nagyvárad, 1929 október 7
*
Reményik Sándor
A holdbeli ember-arc
Az orra hegyorom.
A szája örvény.
Szemei tengerek.
De sohsem rengenek,
Csak néznek merőn, rebbenéstelen,
Bennük összefoly mult, jövő, jelen.
Milyen kemény és milyen szenvtelen.
Az a holdbeli ember-arc!
.
Rajzolgatják időtlen-idők óta
Sírónak, nevetőnek.
Változatlanul én látom csupán
Ránk-meredőnek.
Az orra hegyorom,
A szája örvény,
Arcának minden barázdája törvény:
Megfejthetetlen, titkos jelbetű.
.
Azok a szemek a Mohi-pusztát látták.
Mohácsot látták,
S látták Trianont.
De az az orr
Se virágot, se hullát nem szagol.
És az a száj
Akármi fáj:
Vigasztaló igét sohase mond.
*
Gyóni Géza:
Álarcosok közt
Tarkán hullámzik el mellettem
A sok bohó, festett alak.
Forognak színes tömkelegben,
Kik a divatért bomlanak.
.
S én arra gondolok, – ha egy nap
Nem vón álarc az arcokon:
Vajjon megismerné-e egymást
A jó barát, testvér, rokon?…
*
Székely Magda
AZ ARC
Harmincon túl az arc
elszabadul.
A rossz, a jó kiütközik
javíthatatlanul.
.
Hiába, ha a tettetés
tökéletes.
A gyalázat az arcot
szétrágja, mint a szesz.
.
Minden elvétett indulat
belehasít.
Jelzi a hús a jellem
földcsuszamlásait.
.
Kivési, meglazítja
a réseket.
Kicsap a szenny az arcok
töltései felett.
.
Az elhagyott vonásokat
fölveri a vadon.
Harmincon túl az arcon
nincs hatalom.
p 3
p
p Aki viszolyog mindentől, ami túlságosan, „pofon” egyszerű,
p mindig mindent bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is
p
p Akire, a balekra mindent vackot, bóvlit oly könnyen rásózhatnak:
p nem lát át a szélhámos trükkön – hiszi: a javát akarja (és el is veszi)
p
p Ő csak a lelkét tartja tisztán – testét, ruháját, lakását lustaságból
p vagy már elvből sem: egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira se…
p
p Aki elindul és felgyorsul az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak
p az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki…bűz-lesz!
p
p Aki egy piperkőc, egy dandy, egy világfi, aki mire „szalonképesre”
p felöltözik, már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…
p
p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt
p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…
p
p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez javakat,
p ő mindent forgat/beruház: egy puritán protestáns, vagy „zsugori uram” …
p
p Aki betegesen spórol-ment: mindig az épp már rohadó almát eszi meg,
p és így sosem eszik épet – a vészkorban indokolt szokása így megrögzült…
p
p Akinek az önmagával való állandó alapelégedetlensége, amire büszke,
p a mindig újabb s újabb dolgok után sóvárgás/hajsza formán ölt rossz testet
p
p Aki egy mindig a távolba, mindenhova-sehova vágyódó kincskereső –
p aki nem látja a szemétől, hogy a háza tája egy feneketlen aranybánya!
p
p Aki pecázva, halászcsónakkal eddig kényelmesen élt, de rábeszélték:
p legyen halászflottája, és akkor majd azután nyugodtan kedvére horgászhat…
p
p Aki direkt csúnya, bántó, sértő szavak nélkül, de szellemi fölényével,
p gyilkos iróniával tud más elevenébe vágni, alázni, és nevetségessé tenni…
p
p Aki csupa csudaszépet ígér, de mindig csak olyat, aminek betartása
p nem tőle függ, rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…
p
p
p 4
p
p Aki még a kipróbált régiek rovására is mindig azok társaságát keresi,
p és azokhoz dörgölődzik, akiknek itt és most éppen jól megy-felment a sora
p
p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:
p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok…
p
p Aki egy Didergő király, aki az egész teste/lelke megmelegítéséhez
p eltüzel egy erdőt, sőt...mert nem tud szeretni, szeretetre méltónak lenni…
p
p Aki önleértékelését kompenzálva mindig úgy érzi: Ő különb ember
p mindenki másnál - vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…
p
p Aki már a szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!
p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…
p
p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre esküszik örök hűséget:
p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…
p
p Aki, ha már ő páratlan maradt, legalább éket ver társak, párok közé,
p begurítja a rút viszály almáját, és az éket még szakadékká is tágítaná…
p
p Aki, ha már ő maga – önhibájából – kudarcot vallott a családalapítással,
p akkor cinikus-pesszimista „bölcsen” hirdeti: a házasság a szerelem halála…
p
p Aki egy frappáns, eklatáns élő példa a viktimológia nagykönyvéből:
p hogyan kell valakinek magát a neki tetsző áldozat szerepre felkínálni
p
p Egy humán szakbarbár, aki még arra is büszke, szinte tüntet vele,
p hogy ő még egy autókereket se tud cserélni, villanykörtét se becsavarni
p
p Aki egy büszke munkaalkoholista: nem is tud róla, hogy ez is egy
p szenvedélybetegség, így azután miért is keresné a gyógyulás útjait…
p
p Aki mögé már nem kell olykor azért csak-csak kijátszható hajcsár:
p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál, magát zsákmányolja ki…
p
p Aki múzeumba teszi a Bibliát, az ó- és középkori bölcseket stb. stb.,
p hiszen telefonból/bölcsességből is mindig a legújabb lehet a legjobb…!?
p
p x
Maszkabál
Bródy János
Szép társaság, feszülten oldott hangulat
festett mosoly fedi a sápadt arcokat
Régóta tart a maszkabál
Házmesterlegény a választott király
.
Vén róka hajszol dörzsölt másnapos csibét
Kóbor kalóz lesi a táncparkett vizét
Mindenkié a maszkabál
A plasztik-taktik banda rivaldafényben áll
.
Éjfél után kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
Talán ma éjjel még boldogok leszünk
.
Páncélt visel szívén a bús képű lovag
A csúf boszorkány üdén s lelkesen kacag
Ez ám a bál, a maszkabál
Az ördöggel az angyal halálos táncot jár
.
A csillagjós kezében kötött életek
Szemérmes cafka stoppol szakadt lelkeket
Szédült világ a maszkabál
A bohóc bánatában saját fejére áll
.
Éjfél után, kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
S hajnalban foltozzuk gyűrött jelmezünk- mert :
.
Belépni csak előírt álarcban lehet
S boldogtalan, ki végül mégis kint reked
Véget nem ér a maszkabál
Az udvarmester int, s papírkonfetti száll
.
Sok sima duma, sok- sima- subi- dubi
És én se tudom be- be- be- be- befejezni
(Maximum így, hogy…)
https://songbook.hu/lyrics/33573/maszkabal
*
Kántás Balázs
Álarcosbál
Véget nem érő tánc
színes köpönyegek
fel-felvillanó maszkok
áttekinthetetlen fergeteg
senki nem az, ami
mindenkit álarc takar
arctalan alakok
démoni zűrzavar
lerántani senkinek
az álarcát nem lehet
minden lüktet, mozog
mindenkit elnyel a tömeg
képmutató álarcok
hordozóik arcán
elfedik mindazt
ami után kutatnál
mindenki jóbarát
s közben mindenki ellenség
az álarc mindig mást mutat
az élet pedig csak így szép
az őszinteség halott
s ki leveszi álarcát
kihajítják legott
neki nincs több mulatság
illúzióörvény
pokoli romlottság
menekül a bálból
erény igazság
ezerszínű kavalkád
hazug, hideg színek
ez kell, csak ez tetszik
bizony mindenkinek
.
Hirtelen néma csend...
a fények kialszanak
a bálterem közepén
szikár, fekete alak
villámgyorsan körbejár
minden maszkot letép
a sok képmutató
egymással végre szembenéz
a másik halottra vált
arca az utolsó, mit látnak
síron túli csend közepette
mondanak búcsút a világot.
Aranyosi Ervin:
Vedd le a maszkodat
Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!
.
Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.
.
Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!
.
Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.
.
Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.
.
Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!
.
Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…
p x
|
