|
pppppppppppppppppppp
Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember
A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol
Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár
pppppppppppp
Eugéniusz:
Barát/ellenség felismerő ABC – II.
Minden, amit egy (kis)ember másnak árthat
akár rossz, akár - sőt többnyire - jó szándékkal,
és legtöbbször, illetve leginkább előszeretteinek…
Ábrányi Emil
NE SÉRTSD MEG...
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat...
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!
Egy szó elég!... És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!...
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, -
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!
Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, -
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!...
*
p 1
p Ő mindig kéreti magát: neki külön kérvényt kellene benyújtani
p Ő házi nyúlra ugyan nem lő, de elcsábítgatni azért hagyja magát
p Aki túl sokáig csak nyel, nyel - majd bilit borít s mindenkit leokád
p Aki csak máson próbálja ki – soha el nem fogyó - hülye ötleteit
p Másokon áttaposva kergeti egyre messzebb a szép kék madarát
p Mindig más farkával veri a csalánt, és más bőrét viszi a vásárra
p Ő mindig csak más emberek lenyomásával akarja emelni magát
p Maradék kis erejét sorstársa lebirkózására elfecsérlő öngólt lövő
p
p 2
p Mindennek csak rossz oldalát láttatja, de azt jól, a legélesebben
p A lelkén tüskéket növeszt: minden simogató kezet megbök(versel)
p Csak egy pohár vizet kér, de olyan éhes is, és aludni is ott akarna
p Nem érti a helyiek nyelvét: bókolás helyett sértő kifejezést használ
p A hatalomvágy-kielégülése fokozatosan szörnyeteggé torzítja lelkét
p A vitakészség és érvek híján „ököljogot” érvényesítő, önbíráskodó
p Aki a saját zavarát mások ügyes zavarba hozásával leplezné el…
p A saját szemében a gerendát se, máséban a szálkát is meglátja
p
p 3
p Aki jó pénzért egy olcsó poénért még az édesanyját is eladná
p Aki mindenből tréfát csinál – mindent, bármit elviccel, elhülyül
p Aki nem érti a tréfát, mókát, zrikát, ugratást: egy sértődős fajta
p Az a „szent”, akinek - a rovásomra - csak maga felé hajlik a keze
p Ő minél nagyobb zavart kelt azért, hogy abban kényére halásszon
p Hírhedt lenne, maradandót „alkot”: felgyújtja az erdőt, a házat stb.
p Ő nem sokat, sőt épp csak egy csepp mérget önt az ivóvízbe/kútba
p Ő nem hálás, sőt hálátlan, jóért rosszal fizet, a segítő kézbe harap
p
p 4
p Aki magával rántja le a mélybe az utána ugró segítő életmentőt
p A köpönyegforgató, mindig a győztes mellé álló, hűtlen „bajtárs”
p Ő kapva kap a „betegségén”, s lesz a módszeres szeretetzsaroló
p Aki torna alól felmentett – honvédelem elsunnyogó: menjen más…
p Aki non stop átkozott féltékenységgel gyötör, persze alaptalanul
p Az önelfogadás hiánya miatt kötözködő, kellemetlenkedő, undok
p Aki soha nem egyenes, neki szinte csak hátsó szándékai vannak
p Foglalkozási ártalom: otthon is rendőrködő, gyanakvó s nyomozó
p
p x
{Barátaim
megölelének...}
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
PETŐFI SÁNDOR
p 5
p Ő holtáig „alkot” a nagy családja rovására „titkos remekművet”
p Aki csak zagyvál, halandzsázik – a beszédének se füle, se farka
p Aki módszeresen elrontja az előszerettei játékát és az ünnepét is
p Beleköp a levesedbe, a csizmája az asztalodon, keze zsebedben
p Aki a számon-kérő tettes-keresésnél csak lapul, mint szar a fűben
p Aki a saját vétkének, szarjának nem gazdája, sőt: azt másra keni
p Önhibából a leggyengébb láncszem csapatunkban, miatta bukunk
p Ő a kegyetlenségre hajlamos gyerekből képez állatkínzót/katonát
p
p 6
p A gyerekét sorvasztja, csonkolja, hogy majd őneki koldulhasson
p A húsevőt simán gyilkosnak kiáltja ki – a gyerekei ízlésdiktátora
p Aki megosztva leuraló: a gyerekei közé elveti a viszály magvát
p Ő a gyermekszülés után már kizárólag - férjét „éheztető” - Anya
p A hatalmát tartaná, de a bajban a felelősséget osztaná, sőt tolná
p Aki a komfortos fotelből küld mást kínos-kellemetlen feladatokra
p A jó és a rossz harcában az örök semleges maradna: közönyös
p A kákán csomót kereső, élő fába belekötő védekezésből támadó
p
p 7
p Ő a kapcsolatunkat féltve elhallgat fájó, de életmentő igazságot
p A kecskére bízza a káposztád, s egy pedofil pesztonkára gyerekét
p Aki mindig jól, sőt lehetőleg egyedül jól, a legjobban akar járni
p Ő így szól ön-vigasztalón: dögöljön meg a szomszéd tehene is!
p Társa kegyelemből való feltétlen szeretetét végsőkig megpróbáló
p Egy fontoskodó kotnyeles – egy kellemetlen minden lében kanál
p Ő titokban megmérgezi, betegíti a kedvenc, ill. haszonállataimat
p Aki nem adja vissza a kölcsönt, ha nincs papír/becsületbeli adós
p
p 8
p Ő sunyin és ravaszul rágalmaz: tudja, hogy mi lenne még hihető
p Aki hazug reklámmal nagy haszonnal sózza rám az ócska portékát
p Aki a ravasz, dörzsölt ügyvéddel kiperel a birtokomból, a házamból
p Aki előbb a bizalmamba férkőzik, majd kiszolgáltat az ellenségnek
p Aki módszeresen és kitartóan bomlasztja a kis csapatunk egységét
p Aki előbb vitát, abból veszekedést, sőt akár verekedést is provokál
p Az álokoskodó, agyaskodó, aki csak bénítja a tettrekészségünket
p Előbb hipnotizál, majd manipulál: visszaél a szellemi fölényével
p
p x
*
A kör
Edda Művek
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
Ref.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.
Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
Refr.:(6x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
https://songbook.hu/lyrics/61/a-kor
*
Kártevők,
ártók, megrontók
A jó/rossz szándéktól
a rossz következményig
Önmagamtól
és a „jóbarátaimtól”
védjen meg az Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is…!?
A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
|
