Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XVII.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Petőfi Sándor
p JÓKAY MÓRHOZ
p
p Miért szeretsz te engemet,
p Kit annyian gyülölnek?
p S én, aki annyit gyűlölök,
p Téged miért szeretlek?
p Szeretlek téged, oh barátom...
p Nem, nem barátom!... megbocsáss,
p Hogy e gúnynévvel illetélek;
p Mert a jelenkor gyermekének
p E szó "barát" csak gúnyolás.
p .
p Percenként jobban-jobban el-
p Sötétül láthatárom,
p De én éltemnek éjjelét
p Nem rettegem, sőt várom...
p Hisz annál fényesebb a csillag,
p Minél sötétb az éjszaka.
p Tudom, mert a szív mondja nékem:
p Te lész sötét, kietlen éjem
p Hamvadhatatlan csillaga.
p .
p Nem hiszek én már senkinek,
p Nincs senkiben bizalmam,
p Mert életemben sokszor, ah,
p Oly sokszor megcsalattam.
p Bizalmam várát fölgyujtották,
p Ledöntötték az emberek;
p Romjai között egy ép oszlop van:
p Te állasz ott... csak te... magadban...
p Téged le nem dönthettenek.
p .
p Szentül hiszem, ha a világ
p Elfordul is szivemtül,
p Ha a világnak ajakán
p Rám átkok átka zendül:
p A te ajkadról akkor is még
p Reám csak áldás lebben el...
p Ha az egész világ egy kéz lesz,
p Mely eltaszít, miként dögvészest:
p Kezed még akkor is ölel.
p .
p Tudom, hogy így tesz a világ,
p Hogy így fog tenni vélem.
p Fejemre köveket hajít,
p Míg éltemet leélem.
p S hóhéraim, ha halva fekszem,
p Agyonveretve, egykoron:
p Koporsómhoz majd odalépnek,
p S melyet elébb megkövezének,
p Babérral födik homlokom.
p .
p Oh e babér, amellyel a
p Világ magát gunyolja,
p Ez a babér, ez a babér
p Velőm égetni fogja.
p De nem soká tart égetése...
p Te, lelkem megmaradt fele,
p Hozzám te szinte eljövendesz,
p És koszorúmra könnyet ejtesz,
p S eloltod lángjait vele.
p
p Pest, 1845. október 16. - november 25. között
p
p
p Petőfi Sándor:
p Egy fiatal íróhoz
p
p Üdvezellek, ifjú pályatárs,
p Pályatársam s szeretett barátom!
p Egykor én terólad jósolék,
p S jóslatom most teljesedni látom.
p .
p Láttam egykor egy kis felleget,
p S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.
p E kicsiny felhőcske te valál,
p És most villámterhesen közelgesz.
p .
p Jőj és ontsd lelked villámait,
p S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;
p Rendűljön meg a föld, amidőn
p Mennydörgő jelszódat elkiáltod.
p .
p Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,
p Jőnek ellened zudúló hangok;
p Mert ha nagy az égiháború,
p Félre szokták verni a harangot.
p .
p De azért dúl a vihar tovább
p Minden félrevert harang dacára.
p Igy barátom, te se hajts ama
p Jajveszéklő emberek szavára.
p .
p Ekkép kellett volna nekem is
p Tenni sokszor ostromolt pályámon.
p Én e tehetetlen hangokat
p Figyelemre méltatám. Sajnálom.
p .
p Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?
p Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,
p Én, ki ilyen rokonszellemű
p Pályatárs után már rég sohajtok.
p .
p Fölléptél. Ez engem megujit,
p Hogy a sorompók közt ketten állunk.
p Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen
p Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!
p
p
p Nem
p hiszi el, hogy
p már éppen csak
p az ő „ádáz” ellensége
p mond valami igazat róla,
p így sem húz hasznot belőle
p (ő a hízelgő barátaira hallgat,
p az ellenséget meg csak gyűlöli,
p attól dafke semmit nem tanul…)
p
p
p A
p reggeli
p frivol csevegő
p rádió-műsorból
p felkapott „eszmével”
p estig valahogy még kihúzod?
p Akkor meg jöhet a piás illumináltság…
p a megvilágosodás helyett az elsötétedés…
p
p
p Eszméletlen –
p nincs magánál,
p ájultan fekszik/él,
p csak egy magatehetetlen,
p akaratnyilvánításra képtelen test.
p Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.
p
p
p Eszme
p Akinek nincsenek
p eszméi, vonzó ideáljai -
p vagy ami még ennél rosszabb:
p akinek csak rögeszméi vannak,
p amitől még az isten se tántorítja el…
p Vagy: „eszmélnél, de eszme már
p csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)
p
p
p Nem
p ő megy
p el a hegyhez,
p ha látni akarja,
p ő nem Mohamed,
p majd ő jön el hozzá:
p ölbe tett kézzel várja…
p
p
p Minden
p egyes napod
p egy folyamatos és súlyos
p vészhelyzet, amit túl kell élni?
p (A hiba nem a te készülékedben van?)
p Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki
p épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…
p
p
p A
p hiba
p az ön készülékében van...
p Ha pl. a szemüvegeden pl.
p egy piszok, egy folt van,
p akkor azt hiheted, hogy
p a világban van a hiba.
p Ha netán sötét az üvege,
p akkor mindent sötétnek látsz.
p És a pesszimista magára
p operált fekete szemüvege…
p
p
p Konformista,
p egy nyárspolgár,
p egy statisztikai átlag -
p aki azért olykor-olykor,
p legalább a fordított napon
p egy kicsit azért különcködik,
p majd ott folytatja, ahol abbahagyta…
p
p
p Homo
p Mohó
p Sokat markol
p és keveset fog,
p netán minden helyett semmit
p Sokat akar a szarka, de letörik a farka…
p Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,
p megrészegedik, és elfelejti a jelszót,
p és így az végleg rá is zárul, vagy
p csak addig, míg jönnek a rablók…
p
p
p Nagyobb
p kockázat nélkül
p akarna, illetve szeretne
p nagy, sőt óriási üzletet kötni.
p Így lesz szélhámosok prédája…
p A „szabad piacon” ez esélytelen,
p de ha a kormánypárt-állam segíti,
p akkor monopolhelyzetből diktálhat…
p
p
p Tornából
p felmentett nyápic –
p egy katonaszökevény vagy,
p aki nemhogy a hazáját, de még
p a házát és a családját sem
p képes megvédeni…
p
p
p Nem
p gondoltál
p merészet, nagyot,
p és nem tetted fel rá élted,
p nyomtalanul válsz semmivé…
p Legfeljebb bebalzsamozott,
p mumifikált tested „él túl” …
p
p Fedezve
p tetézed a bajt –
p behunyt szem/struccpolitika
p A szőnyeg alá sepert szemét miatt
p előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik
p
p
p Aktív,
p jószándékú
p be-avatkozásod
p csak növeli a bajt:
p táp-olajat öntesz a tűzre:
p pl. elmérgesedik, elfajul a vita,
p és veszekedés, sőt verekedés lesz…
p
p
p A
p sok kis
p hazugság,
p amit időben nem vall be,
p egyre több-nagyobbat szül,
p előbb-utóbb egy lavina lesz,
p ami őt hamar be- és eltemeti…
p
p
p Te
p sem
p adsz másnak,
p így te sem kapsz
p az Istentől amnesztiát –
p így mindörökre priuszos,
p büntetett előéletű maradsz
p
p
p Ön-szeretetlen
p Magadat se - jól - szereted,
p pl. magaddal irgalmatlan,
p vagy mindent elnéző vagy
p hát akkor még másokat,
p fele-barátot mily rosszul…
p Hisz „jó keresztényként”
p pont azt teszed velük is,
p amit önmagaddal…
p
p
p Rossz
p fokozatok
p Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
p és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
p a tanmese se róla, mindig másról szól -
p de azért elbizonytalanodik (moratórium)
p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
p
p
p Leskelődő
p Mások élik helyetted a Nagy Életet,
p te megelégszel a drukkolással, kukkolással?
p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,
p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…
p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…
p
p
p Piszkító-tisztító
p Jobb ügyhöz méltó bugalommal
p mindenkit bemocskol, befeketít
p és így ő sem fog annyira kiríni közülük…
p Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…
p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre
p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
p
p
p Heroikus pótcselekvő
p Pár- vagy hivatáskeresés helyett
p az egész világot akarja megtéríteni…!?
p A háta mögött levő/benne lakozó istent
p nem látva megkerüli akár az egész Földet,
p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg
p egy ilyen ócska, Isten háta mögötti helyen…
p
p
p Ambivalens
p Az ellenkezőjébe,
p a másik rossz végletbe
p átcsapó viselkedésű lény
p Aki például a kocsmában
p egyre ittasabb állapotban
p egy „bátrabb” szókimondó,
p hőbörgő és hőzöngő nagylegény,
p de azután kijózanodva már otthon
p és a munkahelyén meghunyászkodó,
p nem ellenkező, nem „visszapofázó” …
p
p
p Meghunyászkodó
p A behódoló viselkedés
p Behúzni füled, s farkad
p Mindenben – őt dicsérve –
p a Másikhoz alkalmazkodni
p (de azért persze a háta mögött
p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,
p állandó belső ellenállással, ami egy
p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)
p
p
p Csak az,
p pont annyi vagy,
p ahogy téged mások látnak –
p semmi kemény mag, csupa héj,
p ami szinte a végtelenségig hámozható…
p (Henrik Ibsen: Peer Gynt)
p
p
p Ne bomolj,
p mert úgy maradsz:
p egy bomlott egy-én,
p egésszé össze nem álló
p vegyes puzzle darabkák…
p (egy szétszórt – diabolikus)
p
p
p Csak akkor,
p ha sokat iszol,
p vagyis vedelsz,
p akkor fogad be
p a kis csapatod!?
p Pláne, ha még te is
p fizetsz - persze erőn felül…
p És te minden, bármi áron
p közéjük akarsz tartozni…
p
p
p A túl
p sok alkohol
p téged is öl, butít,
p családot bomlaszt,
p és nyomorba dönt,
p hajléktalanná is tesz…
p
p
p Mérték
p nem tartó:
p ami kicsiben
p még orvosság
p volt vagy lehetett volna,
p az nagyban már gyilkos méreg
p
p
p Az ital
p részben
p fel is szabadít,
p de egészben meg
p teljesen tönkre is tesz?
p
p
p Te
p egy veszett
p eb vagy, aki bele-
p harap az ételt adó kézbe,
p majd a rossz gazdádra, ill.
p az emberi közönyre panaszkodsz?
p
p
p Egy
p lépésre vagy
p a terített asztaltól
p és te mégis éhezel!?
p Neked derogál, hogy
p magadat szolgáld ki,
p vagy étekfogó nélkül
p paranoiásan nem (v)veszel,
p mert hátha meg akarnak mérgezni…
p
p
p Tantaluszi kín 1.
p Amikor úgy kínoznak, hogy
p a terített asztal mellé ültetnek,
p ahol mindenki jóízűen falatozik,
p és neked semmit sem adnak,
p sőt még gúnyolódnak rajtad,
p vagy még meg is aláznak:
p pitiztetnek, rimánkodni kell...
p Elhúzzák a mézes madzagot,
p de csak majdnem adnak stb.
p
p
p Tantaluszi kín 2.
p A görög mitológiában
p Tantalosz, Zeusz fia,
p hogy próbára tegye
p az istenek mindentudását,
p vendégségbe hívta őket,
p amelyen a saját megölt fia,
p Pelopsz húsából készült
p ételt tálalta fel nekik.
p Bűneiért az alvilágban örök időkig
p a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie
p Egy tóban áll, nyakig érő vízben,
p s valahányszor kortyolni akar belőle,
p szája elől eltűnik a víz.
p
p
p Juhász Gyula:
p Ének Jókairól
p
p Nem mondok én ódát dicséretedre,
p Mint a magyar költészet nagyjai,
p Furulyaszó az én versem, merengve
p És andalogva hódol, Jókai!
p A régi gyermek hálás szíve áldoz
p Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,
p Ki földeríted a magyar családot,
p Ha sorsunk egén beesteledett.
p .
p Száz éve jöttél, vigasznak, csodának
p És dicsőségnek, Komárom fia,
p E kis hazának és a nagy világnak
p Száz könyved egy új magyar biblia.
p Mindig meséltél, hogy a bús valóság,
p A földi rabság tűrhető legyen,
p Hogy a szegény magyarság méla sorsát
p Feledje, rajtad csüggve szüntelen.
p .
p Magyar nábobja új ezeregyéjnek,
p Gazdag szegénység jóltevője te,
p Mit adjak néked, ki az örök élet
p Mennyországából tekintsz ide le?
p Egyik szemed sír, nézve nyomorunkat,
p Másik nevet, mert a jövőbe lát,
p Mikor majd második Árpádod újra
p Visszafoglalja az egész hazát!
p .
p E szép csarnokban láttalak először
p Arany-kék szeptemberben, délelőtt,
p A százéves Kossuthról szólt merengő
p Harangszavad és föligézted őt.
p .
p Az örök ifjúság kék nefelejcse
p Virult szemedben szelíd megadón,
p Éreztem, hogy e büszke, nagy teremben
p Tied az ország és a hatalom!
p Most én idézlek tiszamenti tájak
p Pásztorsípjával és ünnepeden
p Szeged babérját, a nevedet áldva
p Királyi trónod arany zsámolyára
p Könnyes szavakból fonva, leteszem.
p
p Juhász Gyula:
p Hódolat Jókainak
p Száz éve jöttél, vigasznak, csodának
p És dicsőségnek, Komárom fia,
p E kis hazának és a nagy világnak
p Száz könyved egy új magyar biblia.
p
p
p Előkelően
p elidegenedésnek,
p e korral járó kórnak
p nevezed gyötrő magányod,
p amiért pedig megdolgoztál…
p Mindenkit lenézve, megvetve
p egy embergyűlölővé lettél…
p
p
p Már
p kínlódsz,
p ha közelegnek:
p gyorsan letudnád,
p megúsznád az ünnepeket…
p Időrabló, unalmas felhajtás?
p Fölöslege-káros dínom-dánom:
p Nem látod meg benne az esélyt,
p a lélekemelő-erősítő emlékidézésre,
p és a katartikus önvizsgálatra stb.stb.
p
p
p Hol itt,
p hol ott fáj:
p nem gyanús,
p hogy soha sincs szünet?
p Ötven felett ez az életjeled?
p Elfogadtad, hogy ez a korral jár!?
p Hisz már a kortársak is egyre
p nagyobb szatyorral járnak
p a gyógyszertárba…
p
p
p A dolog
p könnyebbik végét fogod meg,
p ami azután sokkal nehezebb lesz.
p Kínos-fájdalmas önvizsgálat helyett
p „gyógyszert, „drogot” kapkodsz be,
p aminek a mellékhatásaira újabbakat…
p A könnyű rászokás után jöhet(ne)
p a kínzó, kínkeserves leszok(tat)ás,
p az elvonási tünetes elvonókúra…
p
p
p Egy
p bolond
p százat csinál
p Nem a vírus „fertőző”,
p de a hülyeség, a páni félelem,
p ami „betegséget” katalizálhat,
p ami után „persze” úgy tűnik,
p mintha tényleg a vírus…
p
p
p Kisajátítod,
p lestoppolod magadnak
p az ún. Nagybeteg szerepet, hogy
p eltartsalak, csak veled törődjek...
p Vagy éppen, hogy belém beszéled,
p hogy én milyen súlyos beteg vagyok,
p hogy aztán életem végéig ápolhass,
p hogy így szorosan tőled függjek...
p
p
p Az
p általad/neked
p választott iskolád
p sok éven át reggeltől estig
p csak elbutított és főleg/csak
p hazugságra oktatott és nevelt?
p Jó alattvalót, konzumidióta polgárt…
p
p
p A
p suliban
p legjobban
p a vakációt,
p vagyis ürességet,
p és a lukas órákat szeretted –
p beleesve a stréber vagy renitens
p rossz alternatívájának a csapdájába…
p
p
p Kisgyerekként
p obszcén módon,
p pornó filmekkel stb.
p szex’ „felvilágosítva”
p meg is botránkoztatsz,
p jóval nyolc napon túl
p gyógyuló lelki sebet okozva!
p Vagy az álkeresztény, prűd
p családi légkörben tabu a téma,
p s a nemi életet, utódnemzést
p valami szégyenletes, undorító,
p ocsmány dolognak képzelteted…
p
p
p Felvilágosultság
p - Tudod, hogy kistestvéred lesz? –
p kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
p A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
p - Anyu, hol van a kistestvérem?
p - Itt a hasamban.
p A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
p - Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.
p
p
p Freudi elszólás
p Amikor az igazság
p akaratod ellenére kibukik,
p mert megbotlik a nyelved -
p de persze nem véletlenül,
p és nem is akárhogyan: elszólod magad,
p pont a takargatott igazat vallod így be...
p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
p
p
p Lebukás
p Egy délutáni
p szeretkezés közben
p az asszony ijedten hallja,
p hogy egy kocsi fékez a ház előtt.
p - Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!
p A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,
p és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,
p majd hirtelen megtorpan.
p - Hülye vagy? Én vagyok a férjed!
p
p
p Csak
p egyetlen egy
p lányt szeret(het)tél,
p Ő volt/lett volna az Igazi,
p de ő mégis máshoz ment –
p ezek után mi más vár rád:
p agglegénysors/kútba ugrás,
p vagy megölni a riválist: börtön?
p
p
p El nem engedés
p Úgy akarod megtartani,
p vagy éppen visszahódítani
p a nem téged választó szerelmedet,
p hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –
p hogy legalább egy időre így az ő életét is
p megkeserítsed – pedig állítólag annyira
p szereted, s így csak a javát akarod…
p
p
p Ami
p az ajándékban jó:
p váratlan, kellemes meglepetés -
p Amit nem lehet kiérdemelni
p a szorgosan gyűjtött jó pontokkal...
p Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,
p mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen....
p De: amit te önmagadnak nem adhatsz,
p csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…
p (János király - Milne verses meséje...)
p
p
p „Könyöradomány”
p Az Isten nem alkuszik…
p Pénzért vásárolni „szerelmet"?
p Betegséggel kizsarolni a törődést?
p Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?
p Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?
p Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?
p Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?
p
p
p Kegyből
p járandóságot formálni?
p A tanulságos anekdota szerint
p amikor F. J. császár eljárt vadászni,
p a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
p mindig maga mellé, a hintóba szólította -
p mindaddig, mígnem ő egy alkalommal
p már magától is egyből be is ült mellé,
p nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
p Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...
p
p
p Biztosra menni
p A legjobb dolgok
p tényleg ingyen vannak?
p Például: szerencséből,
p ajándékból, kegyelemből?
p Egyfelől ez megnyugtató,
p hisz ilyenje bárkinek, még
p a szegény embernek is lehet.
p Másfelől meg nyugtalanító,
p hisz annyira nem tőlünk függ!
p Szeretnénk ezt bebiztosítani:
p babona, jogot formálás, követelőzés,
p zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…
p
p
p A babona
p az ostobák vallása?
p Saját sikeres vállalkozásunkat
p Még mi magunk sem tudjuk
p pont ugyanúgy megismételni,
p hiszen nincs két egyforma gól -
p Legfeljebb babonássá tehet minket,
p ha a tegnapi gólszerzés minden részét
p pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,
p kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...
p
p
p Egy
p focikapus is
p érzi-tudja, hogy
p mennyire nem csak
p őrajta múlik a siker,
p ezért lesz sokszor babonás, hogy
p így próbálja előre biztosítani ezt…!?
p
p
p Hiszi, hogy
p akinek egyszer
p már szerencséje volt,
p onnantól bérletes lesz!?
p Nála nem forog a szerencsekerék…
p
p
p A jó-
p szerencse elvakítja,
p elbizakodottá teszi,
p a bal meg leveri lábáról…
p (elbukik a jellem e próbáján)
p
p
p Sors bona,
p nihil aliut
p Ez a hadvezér
p Zrínyi jelmondata,
p aki nagyon is tisztában volt
p a hadiszerencse forgandóságával,
p és az ingyen isteni kegyelem súlyával..
p
p
p Ki-ki
p a saját
p szerencséjének kovácsa!?
p Mert aki mer, majd az nyer…!?
p A bátraknak van szerencséje!?
p De: akinek több a szerencséje,
p mint az esze és a szorgalma?
p A hülyének van szerencséje?
p
p
p Roppant
p szerencséje
p volt a szerelemben…
p és kevés szerencséje a kártyában
p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
p
p
p Jó
p szerencsét!
p A bányászok köszöntése,
p akik tudják, hogy a föld alatt
p mennyire kiszolgáltatottak…
p
p
p Kinek
p lennél hálás,
p hiszen mindent
p magadnak köszönhetsz,
p te vagy a modern self made man!?
p De ennek az egykori mintája, Robinzon
p nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
p Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
p akkor is csak magad kárhoztathatod…
p
p
p Minden
p ki akarsz érdemelni,
p még az ingyen kegyelmet is –
p vagy túl büszke vagy azt elfogadni
p (egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,
p ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)
p
p
p Naponta
p számolgatod,
p könyveled élettársad érdemeit:
p már/még mennyire méltó-e ő Terád,
p s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
p Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
p hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
p akkor az akasztófán végezd, ha nincs
p egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
p ahogy itt és most vagy!
p
p
p Önhitt
p személyválogató
p A taníthatatlan/nevelhetetlen
p Magad mindenkinél különbnek gondolod
p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,
p képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.
p Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,
p és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül
p a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…
p Társas köröd/életed kóros előítéletesen beszűkíted …
p
p
p Vízözön
p Lehet olyan
p a mi teremtő
p és gondviselő
p Jóistenünk, hogy
p a minden emberi életet elpusztító
p természeti csapást küldjön a Földre?
p És e kataklizmából ne legyen kivétel?
p Az ótestamentum irgalmatlan istene
p megkegyelmezett volna a totál bűnös
p Szodoma és Gomorra városának,
p ha legalább tíz igaz embert talál…
p
p
p A pokoljáró dudás sors
p Képzeljük el, hogy valaki,
p mint egykor egy Noé nevű férfiú,
p egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,
p amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,
p és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,
p sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője
p
p
p Mese egy legényről,
p akit Rest Jankónak hívtak,
p s aki nem csak rest volt, de álmodozó, s jó is.
p Lustaságát legyőzve a kicsi halakat visszavitte a folyóba
p s jutalmul varázsigét kapott. Kívánságai teljesültek,
p még fiacskájának anyja, a királylány is övé lett.
p https://www.youtube.com/watch?v=91S_9x4aqQw
p
p
p Üdv
p A pap
p és a buszsofőr
p egyszerre kopogtatnak
p a mennyország kapuján.
p Kijön Szent Péter,
p röviden elbeszélget velük,
p majd beengedi a buszsofőrt.
p A pap fölháborodva kérdezi:
p - És én?
p - Engem, aki egész életemben
p Isten szavát hirdettem,
p nem engedsz be? Hogy lehet ez?
p - Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,
p mindenki aludt. Bezzeg amíg
p ez a buszsofőr vadul vezetett,
p addig mindenki imádkozott….
p
p
p Babits Mihály:
p Jókai
p
p Úgy emlegetünk, mint a nagyapát:
p fehér szakáll, jóságos szem... s amint
p kivetted a pipát fogad közül
p s ajkcsucsorítva s arcod trombitások
p tréfás módján dagasztva - óh öreg
p gyermek! - fujtál a könnyű levegőbe
p egy pelyhet... Árkon, bokron, vízen át,
p a fák fölött, a ház fölött, magassan,
p símán a kék szép síma levegőben
p szállt a pehely... s e pehely volt a lelkünk!
p .
p Lenn apró hangyák másztak lassan, únt
p rögök fölött; és minden rög nekik
p hegy volt, és minden kavics szikla volt.
p Óh jaj, egy esőcseppbe belefultak!
p Óh jaj, mennyi vesződség és veszély
p rágta és nyelte egyre terhes útjuk
p kanyargó vonalát, míg megszegett
p egymás után... De könnyü diadallal
p szállt fönn, símán a síma levegőben
p az elröpített pehely... ami lelkünk!
p .
p ...Nézd, nézd, mivé lett a szegény pehely!
p Nézd, földre hulltunk, ajkad messze már!
p S jött a viharok vízömlése, jött
p a sár, jöttek a tipró talpak - óh nézd!
p mászni se tudunk, mint a hangya! Jaj!
p Magyarország! Hol van II. Árpád,
p jövő század regénye s álmaink? -
p Te oly helyütt élsz, mely örökre védett
p minden vihartól - és kinek az ajka
p röpít el még?... Tiprott pehely a lelkünk!
p 1925
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|