Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XIV.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Ezra Pound

XLV. Canto

Uzsora miatt

Uzsora miatt nincs senkinek jó kő-háza

minden kocka simára csiszolt és illő

hogy arculatát minta díszítse;

uzsora miatt

nincs senkinek festett menny temploma falán

harpes et luthes

vagy ahol szűz fogad üdvözletet

s vágásból dicsfény árad;

uzsora miatt

nem látja senki Gonzagát, örökösit és ágyasait

kép nem készíttetik tartósságra sem együtt-élésre

hanem készíttetik piacra s gyors eladásra

uzsora miatt, mely bűn a természet ellen,

a te kenyered süttetik bűzlő rongyból

a te kenyered száraz mint a papiros,

amelyben nincs jó rozs, sem erős liszt

uzsora miatt az ecset vonala vastaggá lesz

uzsora miatt nincs élesen vont határ

és senki nem talál jó fekvést lakhelyül.

Kőfaragó elszakíttatik az ő kövétől

takács ugyanúgy az ő rokkájától

UZSORA MIATT

nincsen jó gyapjú az árusok kezén

s juh nem hoz jövedelmet uzsora miatt

Uzsora egyenlő a dögvésszel,

uzsora eltompítja a varróleánynak tűjét

és megakasztja a fonó kezének munkáját.

Pietro Lombardo nem származtaték uzsorától

sem Piero della Francesca; Gian Bellini sem uzsorától

s nem az festé »La Calunniá«-t sem.

Nem származtaték uzsorától Angelico, sem Ambrogio Predi,

Sem kőtemplom ezen írással: Adamo me fecit.

A Szt. Trophim templom nem uzsora által,

A Szent Hilár templom nem uzsora által,

Uzsora rozsdával marja meg a vésőt

Rozsdával eteti meg a mestert s mesterségét

A szövőszékben szétrágja a fonalat

Hímzésébe senki sem vegyít aranyszálat;

Az égkéket rákfene borítja uzsora miatt, szétfoszlik

karmazsin,

S Memlingjét nem leli smaragzöld

Uzsora megöli a gyermeket anyja méhében

Megakasztja a férfiú udvarlását

Bénaságot bújtat az ágyba

Fekszik az ifjú asszony s az ő férjura közé

CONTRA NATURAM

Kurvákat hoztak be Eleusisba

Hullák készülnek dáridóra

uzsorának parancsolatára.

KEMENES GRÉFIN LÁSZLÓ fordítása

p p pp

p 1

p

p A tudatos vásárlók mozgalmát szervező, honlapját szerkesztő multiügynök

p Nincs tudatában, milyen végzetes következménye lehet kis tévedésnek is…

p Tudását nem gyógyszer/kúra kiötlésére, de méregkeverésre stb. használja

p Istenadta tehetségét maximum csak a polgárpukkasztásokra kamatoztató

p Trójai falóként veled csempészteti be a védett lakásodba a tévét/internetet

p Nem tanít meg jól közlekedni/eligazodni a világháló veszélyes labirintusában

p Nem leplezi le a majdnem igazat mondót, és épp ezért olyannyira veszélyest

p

p

p 2

p

p Eléri: tréfából vaklármát csapj, hogy azután már ne vegyenek komolyan

p Történelemkutatási következtetése nem érint mai rázós társadalmi ügyeket

p Fejtörés, képzelet akrobatika, levéltári aprómunka/régi könyvekből ír „újat”

p A társadalmi béke híve, de nem tudja: az igazságtalan rend időzített bomba

p Nem rögzíti bárki számára elérhetővé téve a közérdekű előadást, eseményt

p Nem tör a megmérettetésre - bujkál: ne gördülj fel függöny/ítélj publikum

p Csak a kísértésnek ellen nem álló: felváltja a siker aprópénzére a dicsőséget

p

p

p 3

p

p A kis/nagyfőnökök igazát már előre borítékoló hiper-lojális nyalizó samesz

p A király privilegizált bolondja: feszegessen határokat? az ostor rajta csattan!

p Kibontakozó tehetsége főként neki „áldás”, másoknak nagyrészt/csak átok!?

p Ő tisztakezű, hisz ő csak a spiritus rector a folyamatos szellemi népirtásban

p A keserű pirulát geil sziruppal önti le, hogy „önként” szívesen lenyeljétek

p Nem ébreszti, erősíti a keresztszülők felelősségérzetét a gyerek sorsa iránt

p A kereszténység márkaneve alatt bóvlit, vagy rosszabbat: mérget kínálgató

p

p

p 4

p

p Éppen a legértékesebb dolgokat hamisító: kereszténység, szabadelvűség stb.

p A kapitalizmus rossz szelleméhez igazítja/nyomorítja az ún. protestáns etikát

p Amit nem tud legyőzni, annak élére áll: pl. az üldözőből vezető Pál „apostol”

p Sokan sokat emlegetik, a jó rossz házasságközvetítőt sokáig-sokat átkozzák…

p A jog szerint ítélő bírói székéből felmenti a gyermek elvetemült kéjgyilkosát

p A jobb-rosszabb rossz végletek közt nem mutatja az arany közép rögös útját

p A jó lábát amputálja ugyan, de jótét lélek: rögtön keres vevőt a papucsára

p

p

p 5

p

p A kórház gazdasági érdeke diktál: ő radikális, a pepecselés helyett amputál

p A humort, mint olyat diszkvalifikálja a tudományból - ami komoly, az komor

p A népi humorista tőle nem kap díjat, vagy még rosszabb: szégyenbélyeget

p Humoreszk-himnusz: ő minden műfajban „alkot”, de semmi maradandót…

p Hullagyalázás-sírrablás? - földi maradványokat exhumálni/kiásni, s kiállítani

p A magát már védeni nem képes halott alkotót rágalma forgatja a sírjában

p Az ő hozzáadott szellemi értéke a fizikai termék árát nem növeli, csökkenti

p

p

p 6

p

p A próbaidő alatt sem szűri ki, kinek lenne a szerzetrend menekülés, börtön

p A felvételi vizsga pár perce alatt önkényesen válogat: ki alkalmas színésznek

p Mindenekelőtt a Hivataltól várja, hogy neki rangot adjon a szellemi életben

p Ami előre hajtja s döntéseit befolyásolja, az az ő és neje rang-és címkórsága

p Nem a helyzet/téma függvénye: eleve irtózik a pátosztól, az emelkedettségtől

p A helyet foglaló és dögvészt terjesztő szellemi hullát eltakarító közszolgálat

p A hazai pályán nem marad/vissza sem jön: jobbak az „idegenlégiós” feltételek

p

p

p 7

p

p Saját példa mutatásával nem tanúsítani: itt, a hazádban kell élni, hatni, halni

p Kifigurázva, karikatúrával nem leplezi le a bugyuta, csacska „gyerekirodalmat”

p A hazai kisipar/kereskedelem gyámolítására védegylet alapítót (hátba)támad

p A határidő a múzsája, a honorárium a doppingszere (és nem a múzsacsók)

p Az aktuális hatalomról csak gúnyrajzot, az ellenzékről csak szentképet fest

p A Hatalommal – „megjavulva” - személyre szóló különalkut, különbékét köt

p ’56 leverése/megtorlása után/közben Kossuth díjat vesz át, Moszkvába megy

p

p

p 8

p

p Nyílt levélben gyalázza a diktatúra elleni felkelést, pedig sok írótársa fogoly

p A hatalmában levőkön – gyereken, diákon, rabon – szabadon kísérletezgető

p Nem a haldokló valódi szándéka szerint jegyezi meg és tartja be végakaratát

p Hálás szerepet előre lestoppoló, holtig kisajátító, a hálátlanért versenyeztető

p A háborús uszító, a hisztériában a pacifista szóvivőt hazaárulónak bélyegző

p Hosszútávú politikai-gazdasági haszonért saját, pl. zsidó népét is beáldozza

p A háborús héják, a háborús uszítók és haszonélvezők szócsöve és bértollnoka

p

p x

p p pp

Ady Endre

Mi urunk: a Pénz

Ha elfutnak a gyér aranyak,
Fölséges, nagy, úri Magunkból,
Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,
Ki szent Személyünket leszólta
S ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.
Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre
Árasztjuk a koldus-szagot.

Tegnap Dantét őrte meg agyunk
S ha tegnap Istennél több voltunk,
Ma gyáva rím-kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:
Szabad megint Istennek lenni,
Két-három-négy napig szabad.

Harc a Nagyúrral

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...