Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XIV.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Vörösmarty Mihály

p FÓTI DAL

p

p Fölfelé megy borban a gyöngy;

p Jól teszi.

p Tőle senki e jogát el

p Nem veszi.

p Törjön is mind ég felé az

p Ami gyöngy;

p Hadd maradjon gyáva földön

p A göröngy.

p .

p Testet éleszt és táplál a

p Lakoma,

p De ami a lelket adja,

p Az bora.

p Lélek és bor két atyafi

p Gyermekek;

p Hol van a hal, mely dicső volt

p És remek?

p .

p Víg pohár közt édesebb a

p Szerelem.

p Ami benne keserű van,

p Elnyelem.

p Hejh galambom, szőke bimbóm,

p Mit nevetsz?

p Áldjon meg a három isten,

p Ha szeretsz.

p .

p Érted csillog e pohár bor,

p Érted vív,

p Tele tűzzel, tele lánggal,

p Mint e szív;

p Volna szívem, felszökelne

p Mint a kút,

p Venni tőled vagy szerelmet,

p Vagy bucsút.

p .

p Hejh barátom, honfi társam,

p Bort igyál.

p Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

p Csak igyál.

p Borban a gond megbetegszik,

p Él a kedv.

p Nincs a földön gyógyerőre

p Több ily nedv.

p .

p Borban a bú, mint a gyermek,

p Aluszik.

p Magyar ember már busúlt sok

p Századig.

p Ideje hogy ébredezzen

p Valaha:

p Most kell neki felvirúlni

p Vagy soha.

p .

p Bort megissza magyar ember,

p Jól teszi;

p Okkal-móddal meg nem árthat

p A szeszi.

p Nagyot iszik a hazáért

p S felsivít:

p Csakhogy egyszer tenne is már

p Valamit.

p .

p No de se baj, máskép leszen

p Ezután;

p Szóval, tettel majd segítsünk

p A hazán.

p Ha az isten úgy akarja

p Mint magunk,

p Szennyet rajta és bitor bűnt,

p Nem hagyunk.

p .

p Rajta társak hát, igyunk egy

p Húzamost;

p Bú, szerelmek, házi gondok

p Félre most:

p A legszentebb -, legdicsőbbért

p Most csak bort,

p De ha kellend, vérben adjunk

p Gazdag tort!

p .

p A legelső magyar ember

p A király:

p Érte minden honfi karja

p Készen áll.

p Lelje népe boldogságán

p Örömét,

p S hír, szerencse koszorúzza

p Szent fejét!

p .

p Minden ember legyen ember

p És magyar,

p Akit e föld hord s egével

p Betakar.

p Egymást értve, boldogítva

p Ily egy nép

p Bármi vésszel bizton, bátran

p Szembe lép.

p .

p Ellenség vagy áruló, ki

p Hont tipor,

p Meg ne éljen, fogyjon élte

p Mint e bor.

p Áldott földe szép hazánknak,

p Drága hon,

p Meg ne szenvedd soha őket

p Hátadon!

p .

p S most hadd forrjon minden csep bor

p Mint a vér,

p Melyet hajdan frígyben ontott

p Hét vezér;

p S mint szikrája a szabadba

p Felsiet,

p Úgy keresse óhajtásunk

p Az eget.

p .

p Légyen minden óhajtásunk

p Szent ima,

p S férfikeblünk szent imáink

p Temploma.

p És ürítsük a hazáért

p E pohárt:

p Egy pohár bor a hazáért

p Meg nem árt.

p .

p Érje áldás és szerencse

p Mindenütt,

p Ahol eddig véremésztő

p Seb fekütt.

p Arca, mely az ősi bútól

p Halavány,

p Felderűljön, mint a napfény

p Vész után.

p .

p Hű egyesség tartsa össze

p Fiait,

p Hogy leküzdje éjszak rémes

p Árnyait:

p Künn hatalmas, benn virágzó

p És szabad,

p Bizton álljon sérthetetlen

p Jog alatt.

p .

p S vér, veríték vagy halál az,

p Mit kiván,

p Áldozatként rakjuk azt le

p Zsámolyán,

p Hogy mondhassuk csend s viharban:

p "Szent hazánk:

p Megfizettük mind, mivel csak

p Tartozánk."

p 1842. október 5.

p

p

p Akinek

p vagy nincs humora,

p vagy csak akasztófahumora van -

p kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,

p mert bajban van, és már a vesztét érzi…

p

p

p Aki

p még

p nem élte át,

p milyen lehet

p egyszer is önfeledten játszani,

p mert felnőttként már nincs rá ideje,

p vagy fél az önkontroll-vesztéstől…

p

p

p Aki

p mindent

p halálkomolyan

p és komoron csinál végig,

p nincs játékos távolságtartása

p a sors által ráosztott/választott szerepeihez…

p

p

p Aki még

p se jó bortól,

p se széplány csóktól

p nem került önfeledtségbe,

p még soha nem „részegedett” meg,

p nem élte át ezt a jó Ámort/mámort

p

p

p Aki

p nem tud meditálni,

p nem tud elcsendesedni,

p nem tudja csapongó gondolatait

p a háttérbe szorítva a benne élő Lélekkel

p kapcsolatba lépve Isten akaratát tudakolni…

p

p Aki

p a siker,

p a szerencse

p hatására elveszti

p a józan ítélőképességét;

p elkábul és megszédül stb.,

p aki megrészegedik a jólléttől

p (és jódolgában megveszik…)

p

p

p Aki 

p részegen köt

p (hitel)szerződést,

p vagy ír alá egy üres papírt -

p és józanul, minden lépést előre

p kiszámítva stb. „mulat”, szerelmeskedik

p

p

p Aki

p annyira

p megfeledkezik magáról

p és az illemtudásáról, hogy

p az utcán levetkőzik magától:

p ő már a Paradicsomban érzi magát…

p (de ő csak egy obszcén botrány okozó)

p

p

p Aki

p dafke,

p csak azért se

p tér ki a részeg elöl,

p vagy leáll vele hosszasan vitázni,

p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait,

p netán kincseit, sőt akár még a gyermekét is…

p

p

p Aki

p a rajta esett

p legkisebb sérelemért is,

p például ráléptek a lábára,

p keresi a reváns/megtorlás,

p az önvesztő bosszú alkalmát…

p (a bosszankodás ön-betegítő…)

p

p

p Aki

p a rossz híreket

p epekedve várja, gyártja,

p a rémhíreket kéjjel,színezve terjeszti –

p másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

p (majd csoda, ha ő is rémeket lát, és rémálmai vannak…)

p

p

p Aki

p még soha nem

p készített, főzött be

p és evett saját gyümölcsből

p baracklekvárt, vagy a patakparton,

p mezőn szedett bodza főzetet stb.

p

p

p Aki még

p nem érezte, hogy

p milyen a házi kertben,

p és nem pedig a fóliás sátorban stb.

p ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze

p

p

p Aki még

p soha nem járt 

p mezítláb a hajnali füvön,

p talpát masszírozó és a lelkét erősítő anyaföldön

p és még nem úszott át még egy folyót, vadvizeket…

p

p

p Aki még

p nem lakott,

p vagy akár még csak

p nem is járt ott, arrafelé,

p ahol a varázslatos égő tűz rakható,

p látható, hallható, szagolható stb. volt

p

p

p Aki

p még nem tud

p stabilan két lábon állni,

p pláne bukfencet hányni,

p de ezt a lépcsőt átugorva már

p szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle

p

p

p Aki

p meg se próbál

p a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…

p Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába,

p az ezzel járó Élet alóli felmentésbe: nyugdíjas ülés…

p

p

p Aki

p megtanulta:

p ha épp sebes vagy beteg,

p akkor addig az ideig szinte

p majdnem mindent elnéznek neki,

p és nagyon törődnek vele: úgy is marad…

p

p

p Aki még

p soha nem ült fel a lóra –

p vagy pedig, szó szerint értve, vagy

p képletesen: mindig átesik a túloldalra:

p pl. ő vagy a hol zsugori, vagy a hol tékozló…

p

p

p Akinek

p ott a szíve,

p ahol a kincse –

p a süllyedő hajóról, égő házból

p gyerek, feleség előtt a kincsesládáját,

p a könyveit, a kéziratait stb. stb. menti…

p

p

p Aki

p csak

p a lelkét kapta Istentől,

p a test ördögi – meg is veti, sőt

p gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”,

p szögesöves, önkorbácsoló stb. aszkéta,

p akit ettől várja a lelke nemesedését…!?

p

p

p Aki

p nem győzi

p puhány, nyamvadt, edzetlen

p alakká kényeztetni önmagát:

p a legfőbb törekvése a non stop

p komfortfokozat-növelő keleti kényelem

p

p

p Tornából

p örökre felmentve –

p anyukája ezt is elintézte,

p és jól bele is szuggerálta –

p ezért még egy gyümölcsfára,

p szobalétrára sem merészkedik fel…

p

p

p A

p nyápic

p és gyáva, önkímélő

p anyámasszony katonája,

p aki pont akkor dezertál, vagy

p eleve felmenteti magát, amikor

p legény kell a gátra, férfi a honvédelemre…

p

p

p Aki

p non stop

p háborgó, méltatlankodó:

p miért van úgy, hogy többnyire

p neki kell alkalmazkodnia a világhoz,

p és valamennyire még a társaihoz is!?

p

p Aki

p tökélyre viszi

p az adaptálódást:

p „egy test és lélek” lesz a párjával,

p de ebben ő teljesen asszimilálódik,

p hasonul - végeredményben felolvad

p

p

p Aki

p gyerekként

p a végsőkig kiélvezi,

p hogy ő élet-halál ura

p és mint egy kegyetlen szadista

p kínoz-öldös hangyát, lepkét, később

p akár így már könnyebben még embert is…

p (lásd pl.: Csáth Géza: Wittmann fiúk)

p

p

p Hagyomány

p Sok évszázad alatt

p szervesen kialakított

p viseletek és viselkedések

p helyett divat/idegenmajmolás,

p vagy mindent újra kitalálás stb.

p (aki előttünk élt, az mind ostoba lehetett…)

p

p

p Aki –

p programjában

p és/vagy tetteiben –

p a múltat végképp eltörölné,

p mintha, vagy tényleg azt gondolná:

p aki előttünk élt, mind hülye lehetett!

p

p

p Aki

p annyira

p nem tiszteli 

p és folytatja a jó hagyományokat,

p hogy még az egyszerű gépeket és

p a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…

p

p

p Sehogy

p nem tudja

p elfogadni természetes

p antropológiai korlátait:

p pl.: hogy nem láthatja háta közepét,

p s addig csavargatja. tekergeti nyakát,

p míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…

p

p

p Mindenki

p seperjen előbb

p a saját háza előtt,

p (és a lakásában is,

p de ne a szőnyeg alá),

p mutasson így jó példát,

p s csak utána kifogásolja,

p ha netán bűzlő, szemetes

p a szomszéd portája, az utca

p (szó szerint/átvitt értelemben)

p

p

p Ami

p ingyen van,

p azt nem becsülöd:

p isteni életajándék, kegyelem…

p A dolgok értéke a te szemedben

p egyenesen arányos a piaci árukkal!?

p Luxus bordélyban vásárolt ecetízű szerelem…

p

p

p Nem

p olvastál végig

p egy önismereti tükröt,

p egy nem ponyvaregényt,

p így nem is ismerheted fel

p vak és rossz szokásaidat,

p elsorvadt/hiányzó dimenzióid,

p kísérthető gyenge oldalad stb.

p

p

p Neki

p nincs,

p elsorvadt

p a játékossága,

p a humorérzéke,

p az életének nedve/sava-borsa,

p minden pillanata kötelesség-ízű,

p mint egy rutinosan robotoló gépé,

p semmi önfeledt móka, kacagás,

p vagy, ami talán még rosszabb:

p egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

p

p

p Ehet is,

p és ihat is,

p alhat is, és ölelhet is stb.,

p de nem a mindenséggel méri magát!

p Minden élet-tantárgyból megelégszik

p a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…

p Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…

p

p

p Ha ló nincs,

p akkor szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó:

p ő nem is a legeslegjobbat keresi,

p akit a Jóisten is éppen neki rendelt,

p de olyat, ami még éppen megfelelő…

p

p

p Fekete

p szemüveg

p Mindent szürkének

p vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert pont

p a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg

p „letiltja”, hogy meglásd a millió

p színárnyalatot és színkombinációt

p

p

p Vörösmarty Mihály

p KESERŰ POHÁR

p

p Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

p

p Ha férfi lelkedet

p Egy hölgyre föltevéd,

p S az üdvösségedet

p Könnyelműn tépi szét;

p Hazug szemében hord mosolyt

p És átkozott könyűt,

p S míg az szivedbe vágyat olt,

p Ez égő sebet üt;

p Gondold meg és igyál:

p Örökké a világ sem áll;

p Eloszlik, mint a buborék,

p S marad, mint volt, a puszta lég.

p .

p Ha, mint tenlelkeden,

p Függél barátodon,

p És nála titkaid:

p Becsűlet és a hon,

p S ő sima orgyilkos kezét

p Befúrja szívedig,

p Míg végre sorsod árulás

p Által megdöntetik;

p Gondold meg és igyál:

p Örökké a világ sem áll;

p Eloszlik, mint a buborék,

p S marad, mint volt, a puszta lég.

p .

p Ha szent gondok között

p Fáradtál honodért,

p Vagy vészterhes csatán

p Ontottál érte vért,

p S az elcsábúltan megveti

p Hű buzgóságodat,

p S lesz aljas -, gyáva - és buták

p Kezében áldozat;

p Gondold meg és igyál:

p Örökké a világ sem áll;

p Eloszlik, mint a buborék,

p S marad, mint volt, a puszta lég.

p .

p Ha fájó kebleden

p A gondok férge rág,

p S elhagytak hitlenűl

p Szerencse és világ,

p S az esdett hír, kéj s örömed

p Mind megmérgezve van,

p S remélni biztosabbakat

p Késő vagy hasztalan;

p Gondold meg és igyál:

p Örökké a világ sem áll;

p Eloszlik, mint a buborék,

p S marad, mint volt, a puszta lég.

p .

p S ha bánat és a bor

p Agyadban frígyre lép,

p S lassanként földerűl

p Az életpuszta kép,

p Gondolj merészet és nagyot,

p És tedd rá éltedet:

p Nincs veszve bármi sors alatt

p Ki el nem csüggedett.

p Gondold meg és igyál:

p Örökké a világ sem áll;

p De amig áll, és amig él,

p Ront vagy javít, de nem henyél.

p

p 1843. augusztus 26. előtt

p

p

p Még

p fitogtatja is,

p hogy ő mekkora

p műszaki antitalentum:

p még egy villanykörtecsere sem megy

p szakember segítsége, házhoz hívása nélkül….

p

p

p Henceg vele:

p ő matek analfabéta

p (vesztére a kamatos

p kamatszámítást se érti -

p nem is lesz hol kamatyolnia,

p mert elárverezik a hajlékát is…)

p

p

p Ha

p már egyszer

p anyja félelméből

p kór-házban született,

p akkor ott is akar meghalni,

p hátha ott van halál elleni orvosság…

p Nyugtatózva, „fájdalom-csillapítóktól

p elkábítva, félrebeszélve, eszméletlen,

p emberi méltóságát veszítve távozik el…

p

p

p Igaz

p jó barát

p helyén/helyett

p jobb esetben semmi,

p rosszabban: nyílt lelki hadviselő,

p a legrosszabban: rejtett álbarát…

p „Jó-barátként” hülyeségre biztat,

p vagy „csak” rám hagyja, vagy

p istenkísértésbe hajszol bele…

p

p

p Ő

p naivan,

p „jól nevelten”,

p vagyis illemtudóan,

p a vendéglátót meg nem bántva

p halálos ellenségénél is mindent

p megeszik, amit éppen elé raknak…

p Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája

p

p

p Ölel/öl

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p De a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

p

p

p Aki

p előbb

p az ún. frigid nő játszma által

p kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét szerte-széjjel is kürtöli,

p hogy így őt ezzel még jobban zsarolhassa…

p

p

p Aki

p súlyosan

p önleértékelt -

p semmit sem tart önmagáról,

p mindig másokat követ, utánoz…

p Vagy ezt kompenzálni próbálva

p mindig úgy érzi: Ő különb ember

p mindenki másnál – ezért nincs is

p másoktól mit tanulnia…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p vagy „elfelejti”,

p hogy a halottas ruhán nincs zseb,

p és a révész Káron ladikján is csak

p anyaszült meztelenül visz odaátra,

p ahova csak lelki kincseket vihet magával…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p nem érezte,

p hogy milyen jó

p gyalogolni, lépésről

p lépésre, meg-megállva

p bejárni a szülőföldet és/

p vagy két keréken önerőből,

p a szabad ég alatt tovasuhanni…

p

p

p Aki

p csak annyit „lát”,

p keveset és rövid ideig,

p és egy sajátos látószögből,

p a világból és a természetből,

p és a kertjüket művelő szomszédokból,

p amennyit az autó vezetése közben lehet…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy most hol, mikor

p és kiket szeretne evangelizálni,

p de örökké lesben vár „áldozatára” -

p vagy elrohan a sebesült kirabolt mellett,

p mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p milyen útra indul,

p de örökké pakolja holmiját,

p vagy be is van csomagolva bőröndje,

p mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…

p (mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)

p

p

p Aki

p nem vágja ki,

p fojtja el csírájában:

p és így a kis hazugsága

p egyre újabb nagyobbat „szül”,

p el is burjánzik, el is „rákosodik” …

p Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,

p pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.

p az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…

p

p

p Aki

p besegít

p „Jóistennek”,

p ne végezzen félmunkát,

p ha Ő a jégesővel már úgyis elverte

p a szőlő nagyját, a maradékot majd ő elvégzi…

p (Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)

p

p

p Aki

p nem veszi

p a lelki fáradtságot, hogy

p megérezve-sejtve, kitalálva

p teljesítse a te „titkos” vágyad:

p nem tud, vagy nem is akar neked

p egy kellemes meglepetést szerezve

p növelni az ajándékozás örömét…

p (ill. nem kockáztat: hátha téved)

p

p

p Aki

p nemcsak

p disznóból kolbászt,

p de kolbászból disznót állítana elő -

p neki minden folyamat visszafordítható…

p Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…

p (Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy

p a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)

p

p

p Aki

p nemcsak

p légvárépítő és -lakó,

p de a magán pszichiáternek

p még rendszeres lakbérfizető is…

p Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,

p hogy van, aki őt meg-megsimogatja,

p amikor partra-vetetten kínlódik…

p

p

p Aki

p nemcsak

p mindig odatartja

p a másik arcát is a pofonért,

p de még önmaga is ostorozza,

p hogy nem csinált kedvet hozzá,

p hogy párat még jól bele is rúgjanak,

p és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…

p

p

p Aki

p nemcsak

p vészhelyzetben,

p ideiglenesen blöfföl,

p mint az oldalazó, és így

p magát nagyobbacskának

p mutató macska - de mindig,

p és a maga is kezdi ezt elhinni

p az első nagy felsülésig, lebőgésig…

p

p

p Aki

p egy neofita túlbuzgó,

p „hitetlen” évei kompenzálva

p ő pápább akar lenni a pápánál is…

p Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,

p de felnőtt családfőként katonás rendet tart,

p Ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…

p

p

p Aki

p nincs

p tisztában

p a szülői hatalom-

p felelősség nagyságrendjével,

p életsors-befolyásoló súlyával,

p vagy ha rádöbben, megriad tőle,

p mint a felvilágosított hályogkovács,

p aki már nem mer többet műteni…

p (a gyermek a „szemünk fénye”)

p

p

p Aki

p nincs tisztában vele,

p hogy a konyhakés, a humor stb.

p milyen veszélyes kétélű fegyver,

p amivel önmagát/mást akár még

p súlyosan/halálra is lehet sebezni…

p (szó szerint, vagy átvitt értelemben,

p illetve: öngyilkosságba hajszolni…)

p

p

p Aki

p soha

p nincs jelen,

p igazolatlan hiányzó:

p sosemvolt fiktív múltban,

p vagy képzelt jövőben „él” –

p vagyis csak passzívan henyél,

p alibizik, soha nincs a Tett helyén…

p

p

p Aki

p nősüléskor

p leépíti, vagy hagyja

p elveszni baráti köreit:

p bezárul és bezápul, amivel

p időzített bomba kerül a ház alá,

p mert túl nagy terheteket raknak egymásra…

p

p

p Aki

p nyalizó, stréberkedő,

p és ezért csak olyat kérdez,

p amire tanára biztosan tud válaszolni –

p erősítve a „mindentudó” jó tanító imázst…

p Vagy aki a hazug, rossz tanítási rend ellen

p csak renitens magatartással tiltakozik, lázad…

p

p

p Aki

p olyan, mint

p a rossz szülő/tanár –

p a gyerek legyen visszhang,

p vagy egy szajkó, egy papagáj,

p a válaszban magát hallaná vissza,

p aki el sem tudja képzelni, hogy ő is

p tanulhatna a gyerektől/diákoktól

p (és nem is keveset, de elég jó sokat)

p

p

p Aki

p nyeglén

p fittyet hány

p Rómában/eszkimóknál

p az ott élőknek, nyilván nem

p ok nélkül, a hely szellemében

p is rég kialakult szokásaira, sőt:

p esetleg ostobán még gúnyolja is,

p ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…

p

p

p Be-rontó,

p be nem lépő…

p Aki nyitott ajtót,

p vagy kaput dönget,

p vagy zörgetés nélkül

p a végtelenségig csak vár,

p (Kafka: A törvény kapujában)

p Vagy pedig ajtóstól beront a házba…

p

p

p Aki

p önhitten

p nyugodtan ül

p a régi babérjain,

p a tegnapi sikerből élne ma –

p vagy aki előre iszik a medve bőrére,

p de ittasan a medve fog belőle lakomázni…

p

p

p Aki

p odakint

p előadja, hogy ő a barikádok

p rettenthetetlen utcai harcosa –

p otthon viszont egy lekvár, egy papucs

p (övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)

p

p

p Aki

p az utcán,

p idegenekkel,

p vagy a megrendelőkkel

p egy földre szánt angyal,

p nyájas, sőt alázatoskodó,

p otthon viszont már egy ördög,

p egy pokróc, egy goromba fráter…

p

p

p Aki

p abszolút

p pofátlanul

p nem csak hogy

p odakakál az ablakom elé

p de még a nagydolga végeztével

p be is kopog hozzám vécépapírért…

p

p

p Aki

p az a beszédhibás,

p aki a szülők tetszésére

p oly aranyosan selypített,

p beszélt pöszén, raccsolt stb.,

p hogy a végén úgy is maradt…

p Vagy éppen ellenkezőleg téve

p az erős dadogását csak csúfolták,

p ill. egy születési hibának fogták fel…

p

p

p Aki

p olyannyira

p földhözragadt,

p hogy ő még csak

p nem is látja Daidalosz

p és Ikarosz szárnyalását

p (sem az utóbbinak hübrisz

p miatti bukását, lezuhanását…)

p A másik meg csak ég- kémlelő,

p és a nyakát töri az első árokban…

p

p

p

p Vörösmarty Mihály

p MIT CSINÁLUNK?

p

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Esznek, isznak és danolnak.

p Semmi baj sincs? semmi gondrém,

p Hogy majd érte meglakolnak?

p Van biz itt baj; de hiába

p Enni csak kell az embernek;

p S inni hogy ne kéne, ahol

p Oly dicső borok teremnek;

p Csakhogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra.

p Korhely-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Esznek, isznak, álmodoznak.

p Semmi baj sincs? semmi gondrém,

p Hogy az álmok megszakadnak?

p Van biz itt baj; de hiába,

p Olyan édes álmodozni!

p S néha tán jobb, mint fejünkkel

p Faltörősdit játszadozni:

p Csakhogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra,

p Álmos-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Esznek, isznak, gondolkoznak.

p És miről az istenadták?

p Hogy tán élni kén' a honnak!

p Kár biz az; de már hiába,

p Gondolatnak nincsen gátja,

p És ha úgy van, amint mondják,

p Gondolat a tettek bátyja:

p Csakhogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra,

p Méla-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Esznek, isznak, hadakoznak.

p Szörnyűség! - No nem kell félni,

p Csak szavakkal kardlapoznak.

p Kár a szóért; de hiába,

p Szóból ért a magyar ember,

p S gyakran a szó dolgokat szül,

p Gyakran a szó éles fegyver:

p Csakhogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra,

p Nyelves-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Esznek, isznak s tán dolgoznak?

p Félig-meddig: mert nem tudják,

p Másnak lesz-e vagy magoknak.

p Ennyi is kár; de hiába,

p Munka jobb a koplalásnál,

p S jobb az edzett kar, ha ép vagy,

p Mint ha selymen sántikálnál.

p És hogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra,

p Gyenge-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .

p Mit csinálnak Magyarhonban?

p Szőnek, fonnak és akarnak -

p Tán vakarnak? semmi tréfa!

p Posztó is kell a magyarnak.

p Hát takács-e a magyar nép?

p Nem szégyenli a vetéllőt?

p Semmi baj! tán összefűzi,

p Amit a sors egybe nem szőtt:

p Csakhogy aztán,

p Majd ha ember kell a gátra,

p Gépi-gyáván

p Ne maradjon senki hátra.

p .