Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XIII.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Vörösmarty Mihály

p A MERENGŐHÖZ

p

p Laurának

p

p Hová merűlt el szép szemed világa?

p Mi az, mit kétes távolban keres?

p Talán a múlt idők setét virága,

p Min a csalódás könnye rengedez?

p Tán a jövőnek holdas fátyolában

p Ijesztő képek réme jár feléd,

p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

p Mert egyszer azt csalúton kereséd?

p Nézd a világot: annyi milliója,

p S köztük valódi boldog oly kevés.

p Ábrándozás az élet megrontója,

p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

p A telhetetlen elmerülhet benne,

p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

p A látni vágyó napba nem tekint;

p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

p Ki életszomját el nem égeté,

p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

p Földön honát csak olyan lelheté.

p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

p Egész világ nem a mi birtokunk;

p Amennyit a szív felfoghat magába,

p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

p Zajától felréműl a szívmagány.

p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

p Maradj az élvvel kínáló közelben,

p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

p A birhatót ne add el álompénzen,

p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

p Egész erdő viránya csalja bár.

p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

p Barátod arcán hozd fel a derűt:

p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

p Ne adj helyette bánatot, könyűt.

p

p 1843. február vége - március eleje

p

p

p Aki

p a bírhatót

p eladja álompénzen,

p cserébe ábrándvilágba,

p csalfa távoli ködvárba költözik,

p aminek nincs kapcsolata életével,

p nem készteti semmilyen változásra…

p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”

p

p

p Aki

p ott keresi,

p vagy keresteti

p az emberi boldogságot,

p ahol az nincs és nem is lehet –

p pl. a soha nem volt régi szép idők

p utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…

p

p

p Provizórikus élet

p "Ránk, emberekre nagyon jellemző,

p hogy amíg a dolgok függőben vannak,

p és van még esélyünk rá, hogy tovább

p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk,

p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,

p p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy

p p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.

p p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy

p p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt.

p p Nem fordul felénk a szerencse, sőt

p p meglehetős feszültséget okozva várat magára.

p p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,

p p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő

p p felhők között eltűnhettünk.

p p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,

p p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat,

p p és kergetjük egyre tovább az álmokat,

p p és közben provizórikus életet élünk."

p p C. G. Jung

p

p

p Aki

p - lopott,

p összeharácsolt -

p növekvő vagyonát

p más tolvajoktól féltve

p olyan magas szögesdrót kerítést

p és oly sok biztonsági rácsot rak fel,

p mígnem az otthonából egy fogház lesz…

p

p

p Aki

p olyan birka,

p hogy minimális ráfordítással,

p szinte már-már etetés nélkül,

p éppen a létminimumon tengetve

p is lehet nyírni, majd meg levágni…

p

p

p Aki

p egy olyan

p gyenge jellemű „férfi”,

p aki a kocsmában hőbörög,

p kormányt-rendszert dönt -

p de már egy beígért pofontól

p szinte bármit és bárkire bevall

p

p

p Aki

p olyan gőgös,

p teljhatalmú kényúr,

p annyira fent hordja fejét, hogy még

p a logika és grammatika előtt sem hajol meg –

p így válik önerőből érthetetlenné és nevetségessé…

p

p

p Aki

p olyan udvarias,

p vagy olyan álszerény stb.,

p hogy folyton bocsánatot kér,

p mert él, mert egy kis levegőt szív,

p mert egy kis helyet még ő is elfoglal,

p de hamar átcsap az ellenkező végletbe…

p

p

p Aki

p olyan

p jellegtelen,

p alig azonosítható,

p mint egy körözött,

p vagy eltűnt személyről

p elmondás alapján sebtében

p felskiccelt rendőrségi fantomkép…

p

p

p Aki

p csak olyannal

p „barátkozik”, házasodik,

p akivel egymás bűneit fedezik,

p egymásnak cinkosan falaznak –

p ideig-óráig ez tartja össze a kapcsolatot…

p

p

p Aki

p olyannyira

p „megfontolt”,

p okoskodó, agyaskodó,

p és szerfelett aggályoskodó, hogy

p így el- és meghalasztja nem csak

p a mások, de még a rá váró Tetteit is…

p

p

p Aki

p úri huncutságot,

p és piszkos politikát emlegetve

p önként mond le a helyi civil közéletről,

p a civil kurázsis kezdeményezések segítéséről,

p sőt az aggályoskodásával még meg is vétózná azokat…

p

p

p Aki

p egy Hűbele Balázs -

p hebehurgya személy,

p aki elhamarkodottan,

p szelesen cselekszik, viselkedik

p Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

p

p

p Aki

p a saját

p szükséges

p illúzióját rombolja,

p evése vagy színházi élményét rontja

p minden kulisszatitok feszegetésével,

p „büszke” mindent tudni akarásával…

p

p

p Aki

p mindent, még

p olyasmit is akar tudni,

p ami feleslegesen túlterheli,

p vagy netalán még káros is:

p halálos veszélybe is sodorhatja…

p

p

p Aki

p eminens tanuló,

p summa cum laude diplomás,

p „csak” éppen a rossz tudást sajátítja el,

p és pl. orvosi gyakorlatában ezt alkalmazza „jól” …

p

p

p Aki

p orvosi,

p patikusi tudásával,

p illetve tekintélyével visszaél:

p mérget főz, vagy csalásban bűnsegéd,

p fölösleges-káros „gyógyszerekre”, vagy

p (kemo)terápiára, vagy műtétekre beszél rá…

p

p

p Aki

p az első hívó

p csalogató csalfa szóra

p otthagyja a falusi portáját,

p önellátó paraszti életformáját

p a bérmunkás élethez adott

p lakótelepi panellakásáért…

p („munkásszállóért” …)

p

p

p Aki

p ő maga

p akarna örökké élni,

p nem pedig a (remek)műveiben,

p illetve a felnevelt utódaiban, ill.

p a folyamatos lélevándorlásban stb.

p (ha teljesül a kívánsága, attól koldul,

p ahogy ezt pl. S. Beauvoir regénye ábrázolja…)

p

p

p Aki

p ön- és

p közveszélyesen,

p magát is felbosszantva,

p felidegesítve száguld haza,

p hogy majd otthon unatkozzon, vagy

p hiábavalóságokra fecsérelje idejét…

p

p

p Aki

p önerőből,

p támogatás nélkül életképtelen –

p mintha vastüdős vagy rokkant lenne,

p aki élete végéig magatehetetlenül

p mindig mások segélyére szorul,

p így „ússza meg” a saját életét…

p

p

p Aki

p önként lemond

p az emberi méltóság rangjáról

p és lemegy csicskásnak, kutyába,

p pedig annak is bizonytalan a vacsorája…

p

p

p Aki

p nem

p biorobot-katona,

p ő önként és kéjjel öl

p ellenségnek kikiáltott

p ifjakat, és család-apákat,

p nem csak parancsra, vagy

p végszükségből, önvédelemből…

p

p

p Aki

p önként

p megy külföldre

p kinézett és kihasznált, és

p bármikor ki is toloncolható

p vendég-aljamunkásnak,

p „szegény rokonnak” …

p

p

p Aki

p Párizsba ment

p megcsodálni Európát,

p majd a háború kitörésekor

p megtapasztalhatja, hogy milyen

p francia internálótáborban senyvedni

p (lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)

p

p

p Aki

p csak azért

p megy távoli országba,

p olcsó prostikat keresve,

p hogy ott kiélhesse itthon

p elfojtott perverz stb. vágyait,

p orgiákban tombolja ki magát,

p ahol nincs szemtanú, csak ő

p és a Jóisten tudhat róla…

p

p

p Aki

p örökkén

p örökké rászorul

p az ún. nemi nyomorenyhítő akciókra,

p vagy maga segít magán önkielégítve,

p gumigésával, vagy olcsó utcalánnyal…

p

p

p Aki

p még pornófilmek

p nézésével is dagasztja

p amúgy se kis kisebbségi komplexusát,

p vagy megundorodva veszi el örökre a kedvét…

p

p

p Aki

p önként visz

p kis lakásába

p egy kis aranyos

p bernáthegyi kutyát,

p aki lassan, de biztosan

p kitúrja őt az „otthonából”

p és kieszi a kis nyugdíjából…

p

p

p Aki

p jeles ősétől

p csak a javakat

p és a címeket örökölné,

p az adósságterheket, ill.

p a „noblesse oblige” dolgait,

p a címmel, ranggal, szereppel járó

p társadalmi kötelezettségeit már nem…

p

p

p Aki

p Őszinte:

p aki istenigazából

p egy „szalonképes” szadista,

p aki hírből sem ismeri a tapintatot,

p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.

p

p

p Aki

p nagyon

p őszintének

p hiszi/tartja magát,

p mert amit elmond, az igaz,

p pedig igazából egy ordas hazug:

p a lényeges dolgok Nagy Elhallgatója…

p

p

p Aki

p passzív-

p aktív közre-

p működésükkel

p összeugrasztja

p a jóbarátokat, vagy

p a házaspárokat, hogy

p ő legyen a nevető harmadik

p (ahogy Csongor a kisördögöket

p a saját „fegyverükkel” veri át…)

p

p

p Vörösmarty Mihály

p AZ UNALOMHOZ

p

p Holdvilág az arcod,

p Kályha termeted,

p Régi fejkötőtől

p Boglyas a fejed.

p .

p Épen nem mondhatni,

p Hogy szép dáma vagy,

p Mégis tisztelőid

p Száma vajmi nagy.

p .

p Válogatni nem tud

p Tompa ízleted;

p Aki hozzád hajlik,

p Azt mind szereted.

p .

p A pimasz körökbe

p Makkfilkózni jársz,

p Lesben a vadásszal

p Sült galambra vársz.

p .

p Régi duska társad

p Minden jó uracs,

p Kinek esze tálban

p S szíve a kulacs.

p .

p S ami ellen annyi

p Finnyás nőke küzd,

p Téged el nem hajt a

p Drága pipafüst;

p .

p Sőt, hol orrboszontva

p Porzik a tobák,

p S illatot, hiú fényt

p Rejtnek a szobák,

p .

p Ott is ásitozva

p Gyakran megjelensz,

p S bűvös álomírral

p Szájt, szemet befensz.

p .

p Sok kis és nagy úrnál

p Ülsz te pamlagon,

p Karjaidba dőlnek

p Nő és hajadon.

p .

p S akik érdeketlen

p Nézik a hazát

p S nyugton veszni hagynák

p Legnagyobb fiát;

p .

p Kiknek embertársok

p Jaja puszta hang,

p Melyre nem csendűl meg

p Lelkökben harang;

p .

p S aki a dologtól,

p Könyvtől idegen:

p Az mind édeleghet

p Vaskos kebleden.

p .

p Sok munkás henyével

p Írsz te verseket;

p Hajdan így csináltak

p Nálunk könyveket,

p .

p És mondák: "A téli

p Est unalmiban

p A magyar nemzetnek

p E könyv írva van.

p .

p Olvasd el, magyar nép,

p S tartson meg az ég!"

p Mert erő, egészség

p Kell hozzá elég.

p .

p Íme, szép asszonyság,

p Mily sok érdemed!

p Ráadásúl hozzá

p Adj még egy kegyet:

p .

p Valahára köztünk

p Únd meg magadat,

p S hordd el más világra

p Régi sátrodat.

p .

p Szállj, oh szállj el tőlünk

p Túl a tengeren:

p Nyűg elég marad még

p E jó nemzeten.

p

p 1841. január 14. előtt

p

p

p

p Vörösmarty Mihály

p PIPISKE

p

p Pipiske, aki vagy,

p Miért oly gőgösen,

p Hogy tőled a világ

p Nem szinte idegen?

p

p Hogy megdicsérgetik

p Parányi lábaid,

p S egyűgyű kebeled

p Fehér hullámait?

p

p S minő badar beszéd

p Arcod rózsáiról!

p Hol, mint rebesgetik,

p A szépség papja szól.

p

p Igaz, te nem vagy rút,

p De, gyöngyöm, nincs eszed:

p Egy tyúknak több lehet,

p Ha ló kikérdezed.

p

p Nincs benned fürgeség,

p Nincs egy jó gondolat;

p Megfogni szárazon

p Nem bírnád a halat.

p

p Mit használ szép szemed,

p Ha csak bámulsz vele?

p És nádszál termeted?

p Csak lengeség jele.

p

p Mi haszna vagy fehér,

p Ha kebled jégverem?

p S fejed szép fürt alatt

p Egy eszmét sem terem.

p

p Mindössze is csak egy

p Csinos kis bábu vagy,

p Tetemben nem csekély,

p De lelked hía nagy.

p

p Bíznának csak reám...

p "Hohó! talán bizony?"

p Korán sem: én csupán

p Javára dolgozom.

p

p Meglátná a világ

p Az egykor léha nőt

p - Azaz, ha elvenném! -

p Mivé faragtam őt.

p

p *

p

p ,Szép ifjú, köszönöm!

p De nem fogadhatom;

p Pipiskeségemet

p Tovább is folytatom.

p

p S ha majdan a tavasz

p Pacsirtahangot hall,

p Bizvást jövendölöm:

p Nem önnek szól a dal.'

p

p 1839. január 17. előtt

p

p

p Pipiskedő

p Tetszelegve viselkedik,

p Nagyon kedvesnek kíván mutatkozni,

p Finomkodva, édeskésen viselkedik

p Vagy rátartian mozog, kényeskedik

p (önelárulóan nem őszinte)

p

p

p Aki

p öt perc

p esetleges

p „kéjmámorért”

p fél életen át fizetheti

p a gyerek/asszonytartást,

p miközben házasságtörő,

p és ezért így elvált férfiként

p akár az utcán is találhatja magát…

p (Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)

p

p

p Aki

p pragmatikusan

p elvet minden szilárd elvet,

p neki csak érdekei vannak, –

p vagy pedig doktriner módon,

p ökörkövetkezetesen elvhű…

p

p

p Aki

p sikeresen próbál

p tartósan rosszban lenni

p a nem választható-cserélhető

p kert-, vagy lakásszomszédokkal,

p fenntartva az örök hidegháborúzást…

p (az nyugtatja: távol jó rokonai vannak)

p

p

p Aki

p próba-szerencse,

p vagy sorshúzás „módszerével”

p választ foglalkozást, életpályát,

p és esetleg még egy életre társat is…

p (szereti a zsákbamacska meglepetést)

p

p

p Aki

p nagy púpot

p vesz a hátára,

p mártírkodva vagy

p nem nagydobra verve

p naphosszat görnyedve,

p egészen a belerokkanásig

p viszi, cipeli mások keresztjét…

p

p

p Aki

p ész nélkül

p másolná más szerencséjét –

p rohan a csodatevő törpéhez,

p aki levette ismerőse púpját,

p hogy segítsen az ő sántaságán:

p ehelyett megkapja a fölös púpot…

p

p

p Aki

p a saját kárán

p tanulja, meg, hogy

p Mátyás király segítőkészségéből

p csak egyszer volt Budán kutyavásár –

p az irigy, fukar gazdag szomszéd, aki

p egy az egyben, mechanikusan másolná

p a szegény szomszédja nagy szerencséjét,

p és telhetetlen mohóságában mindenét eladja…

p

p

p Aki,

p mint a népmese

p nem szorgos, de rest lánya,

p csak formálisan utánozza elődjét,

p de éppen szellemiségében nagyon nem,

p és mégis azt várja, hogy gazdag jutalma legyen

p (az aranyeső helyett fekete szurok a fizetsége…)

p

p

p Aki

p rabló-

p gazdálkodást folytat

p a belső és külső természet ellen –

p kizsákmányolja, lepusztítja mindkettőt,

p és csak rokkantság, halál, sivatag marad utána…

p (mint anno sok oly nagynak tartott birodalom után)

p

p

p Aki

p rejtett,

p bevallani nem

p akart/mert bűnei miatt

p sokáig, akár életfogytiglan is

p a lelkiismerete kínpadján szenved

p (nem is beszélve a zsarolhatóságról,

p ami új szégyellt bűnök eredője lehet)

p

p

p Aki

p rém-

p történeteivel

p lebeszéli baráti vagy

p tisztelői, figyelői körét

p a szülésről, gyerekvállalásról,

p a szerelem e csodálatos gyümölcséről!

p (az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,

p mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)

p

p

p Aki

p retteg

p minden egyes

p új élethelyzettől,

p pláne a krízistől,

p és csak valahogy

p megúszni akarja azt:

p nem is látja bele, hogy

p ezzel, illetve ez után jobb,

p szebb, igazabb élete lehetne –

p pláne, ha még engedné, hogy

p jól és jót segítők beavatkozzanak,

p ne önerőből akarjon a gödörből kimászni…

p

p

p Aki

p csak egy

p betanított munkás,

p aki betanított életet él(ne) –

p vagyis egyszer és mindekorra

p mondják meg, hogy mit kell csinálni,

p minden lehető esetre legyen kész szabály…

p (s ha elakad, akkor a főnöke adjon eligazítást)

p

p

p Aki

p rettegve,

p és menekülve

p a szabadság felelősségétől

p egy regulás Rendbe menekül,

p vagy rendőrnek-katonának áll,

p vagy óriáscsecsemő marad otthon,

p vagy férjhez megy egy atyáskodó társhoz…

p

p

p Aki

p egy rossz

p formaidőzítő –

p a kellő időpontban,

p fellépéskor-mérkőzéskor,

p még az átlagot sem hozza,

p indiszponáltság, lámpaláz miatt

p éppen a döntő pillanatban mond csődöt…

p

p

p Aki

p rosszallóan nézi,

p ha a helyi tűzoltóknak

p éppen most nincs semmi munkájuk,

p és ezért csinál nekik: ha piromániás,

p akkor ez neki dupla élvezet…

p

p

p Aki

p egy Pató Pál,

p aki mindenre ráér,

p semmilyen munka nem sürgős,

p és csak akkor hajlandó mozdulni,

p ha már minden kötél szakad,

p ha már dől a fal/ég a ház…

p („tűzoltómunka”)

p

p

p Aki

p rossz

p kedvében,

p pesszimista

p Rontó Pálként

p jó rosszat alkotva-téve

p teszi rosszabbá a világot,

p és ezzel is „bizonyítja”, hogy

p már minden végleg el van rontva…

p

p

p Aki

p röstelli

p a boldogtalanságát,

p és ezt elfedve, jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal, „sérvet kapva”

p mégis némi boldogságot próbál színlelni,

p a kirakatba egy mosolygós gerlicepárt rakni…

p

p

p Aki

p szinte

p már tüntet is

p az ő nagy boldogtalanságával,

p és bár titokban várja, de mégis

p nagyon megnehezíti, hogy bárki

p jótanáccsal, bölcs gondolattal stb.

p segítő jobbkezet nyújtson neki…

p

p

p Aki

p még

p a saját tulajdon

p árnyékától is félve

p egyfolytában és persze

p mindhiába menekül előle –

p ő egy ilyen üldöztetési mániás…

p (amivel amúgy különös fontosságot is

p tulajdonít amúgy csekély személyének…)

p

p

p Aki

p sajnálja

p az időt az evésre, és ivásra,

p ezért űrhajós tablettákat kapkod be,

p vagy pedig akkora feneket kerít neki,

p mintha az egy nagy istentisztelet lenne,

p az egész nap legfőbb, jól előkészített fénypontja…

p

p

p Aki

p sajnálja az időt

p a nagycsaládi összejövetelekre,

p saját élettörténete megismerésére,

p legfeljebb csak a temetésekre jár el,

p de ahol már nincs halotti tor, vagyis

p emlékfelidéző búcsú-összejövetel se…

p

p

p Aki

p a nehezen,

p áldozatos erővel

p felépített pozitív képét,

p akár fél élete egyik főművét,

p egy rossz mondatával összetöri,

p és kezdheti az egészet elölről,

p nulláról, vagy mínuszból…

p

p

p Aki

p „minimalista” -

p nem „erőlködik”

p jóízű köszönése mellé

p még valami jó szót is tenni,

p vagy csak kurtán „napot!” kíván…

p Minden személyes találkozót csak

p mielőbb letudna és csak „megúszna”,

p nem csereberél híreket, értesüléseket,

p nem tanúsít érdeklődést mások iránt stb.

p

p

p Aki

p nem a jobbik,

p de az idealizált, retusált

p arcát mutatná fűnek-fának,

p de mindenekelőtt a jövendőbelijének,

p mint Kosztolányi Dezső „csúnya lánya”,

p aki nem a saját fényképét küldi a levélben,

p ezért pont a várva várt találkától kell rettegnie …

p

p

p Aki

p nem a Másikért

p hagyja el apját-anyját,

p pusztán elölük menekül

p az adandó első alkalommal

p a lécet nagyon alacsonyra téve,

p és a rossz „titkos” házasságban

p egy darabig dafke még ki is tartva,

p majd meg a gyerekkekkel kivonulva…

p

p

p Aki

p nem akar

p folyamatos

p bizonytalanságot:

p „szerelmi kiszolgáltatottságot”,

p inkább megfizet a szolgáltatásokért -

p cselédet vesz maga mellé, bejárónőt tart,

p béranyás gyerekei mellett dajka, nevelőnő,

p és művelt kurvát, egy ún. hetérát tart ki,

p akivel szellemi-lelki-nemi életet is élhet….

p

p

p Aki

p elvileg-

p gyakorlatilag

p számon-kérhetetlen ígéreteiért

p már most besöpöri a hálálkodást,

p vagy ezekkel bír rá nagy döntésre!

p (a meg nem nyert lottó ötösét osztó,

p vagy az üdvözülést garantáló pap,

p vagy a demagóg politikus stb.)

p

p

p Aki

p ugyan

p teátrálisan

p szánja-bánja

p a rovott múltját,

p tördeli a kezét is,

p de a mocskos kezű

p korábbi zsákmányát

p azért nem adja vissza,

p annak előnyeit ma is élvezi…

p

p

p Aki

p százszor

p inkább élelmesen,

p úgymond életrevalóan elköveti,

p semmint, hogy csak egyszer is

p „becsületes hülyeként”, „élhetetlenül”

p maga szenvedné el az igazságtalanságot…

p

p

p Akinek

p felettébb derogál

p az általa rangon alulinak

p tartottól kérni vagy kérdezni…

p Pedig még az Arisztotelész tanítvány

p Nagy Sándor is felkereste a koldus-

p szegény, hordóban lakó Diogenészt…

p

p

p Aki

p csak

p azért is

p megy bele

p az ún. mésalliance-ba,

p a visszás, rangon aluli

p házastársi szövetségebe,

p hogy koldus férjét holtáig

p papucs alatt tartsa, megalázhassa

p

p

p Vörösmarty Mihály

p AZ ÚRI HÖLGYHÖZ

p

p Fürtidben tengervészes éj

p Szemekkel, mint a csillagtűz;

p Hol annyi gőg és annyi kéj,

p Ki vagy te márványkeblü szűz?

p .

p Bírván az istenek minden kegyét,

p Imádva férfiaknak általa,

p Szép és dicső, s lélekben oly setét,

p Milyen derűlt arcodnak hajnala.

p .

p Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?

p Hiába minden esdeklés szava?

p Hiába kér a leghőbb érzelem?

p Nem olvadoz fel kő kebled hava?

p .

p Egy eskü kell, egy néma fogadás:

p "Szeretni e mindent adó hazát!"

p Mért hát szemedben büszke tagadás?

p Mért áruló a hang, mit ajkad ád?

p .

p Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.

p Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,

p Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,

p És selymidért imádod a bogárt:

p .

p Mind állat, és hívságos semmiség,

p Hizelgőd is, ki hűséget hazud!

p És mégis, mégis - oh türelmes ég! -

p Kedélyed rajtok édelegni tud,

p .

p Míg a könyűk hiába fénylenek

p A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,

p Megemlekezz, hogy vannak istenek,

p S még van kezökben bűnt torolni nyil.

p .

p Az apaátok teljesedni fog,

p Az apaátok súlya szörnyü lesz:

p "Tennen fajodban éljen ostorod,

p Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.

p .

p Hervadjon el szépséged! a gyönyör

p Váljék utálattá, ha ízleled;

p S midőn panaszban bánatod kitör,

p Legyen kacaj reá a felelet."

p .

p De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd

p Jellemtelen kornak volt gyermeke.

p Gyengéd szived hajlott a kény előtt,

p S megvette a szellemtél hidege.

p .

p Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.

p Angol talán? vagy német, francia?

p Igen, ha megtagadnák fajokat;

p De ah előttök szentség a haza!

p .

p Te azt nem ismered, - nincsen hazád -

p Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.

p És ami van, gyalázat szennye rád;

p Mert esdeklő szülődet megveted.

p .

p Erényeidnek senki sem hiszen;

p Mert ami fő, nincs meg sugári közt;

p Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;

p Félünk, csodálunk, mint az üstököst.

p .

p Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!

p Nemednek nincsen tiszteltebb neve:

p Gyöngéd, hol annak lenni árulás,

p Szivetlen, ahol égned kellene;

p .

p Buzognod e hon - és e nemzetért,

p Mint égnek minden nemzet hölgyei:

p Nem kérünk munkát s áldozatra vért;

p Miért esdünk: részvéted kegyei.

p .

p S mindeddig ezt te megtagadhatád!

p Láttad, miként küzdénk és epedünk,

p S csak egy enyhítő szót nem monda szád;

p Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!

p .

p De még előtted áll egy új világ,

p Anyára vár egy újabb nemzedék:

p Akard, s erényed a fő polcra hág,

p Neved dicsőség lángtüzében ég.

p .

p Mit szűz hevében égő szív teremt,

p Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,

p És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent

p Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.

p .

p Kezedben a gyermeknek álmai,

p Tündérvilága lelkes ifjunak,

p A férfi boldogsága; játszani

p Ily drága kincsek nem adattanak.

p .

p Emeld fel bájaidnak zászlaját,

p Utánad kelnek a hon jobbjai:

p Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,

p Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.

p .

p Teremtsd elő azon dicső időt,

p Hol a magyar szó s név imádva lesz;

p Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt

p Ki e kettőnek ellenére tesz.

p .

p A kisdedeknek néma szája kér,

p Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.

p Áldás vagy átok vár e válaszért:

p Határozz, és kimondtad sorsodat.

p .