Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –III.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Czuczor Gergely

Az őrangyalhoz

Szende lény, Isten hivatott kegyence,

Őrködő szemmel ki lebegsz fölöttünk

Üdvözöl téged dalom, és magasztal,

Mennyei szellem.

.

Menten a földnek salak ingerétől,

Szűzi fényedben delien ragyogsz te,

Isten országát cselüző gonosztól

Karjaid óvják.

.

Mennyi vész hárul fejeinken öszve,

Dajka pólyánktól siri szemfödélig!

Ám te szárnyaddal paizsúl födözvén

Pártolod éltünk.

.

Kisdedek keblét te korán megíhled,

Lész erény útján kalauz barátjok,

Hév áhítattal, hogy az üdv ölébe

Szálljanak egykor.

.

Jó sugalmidnak hiven aki enged,

Furdaló bűn nem veri föl nyugalmát,

S tiszta lelkében honoland az égnek

Békemalasztja.

.

Oh lebegd, kérlek, körűl a hivőket,

Buzgalommal kik veszik e soroknak

Szent tanulságit, s egyenítsd előttök

A rögös ösvényt.

.

A fogékony nő-kebelek virányin

Fejtsd ki a vallás nemesebb csiráit,

Bájhatalmokkal hogy utódaikra

Hintsenek áldást.

.

Hitben ők első szelid oktatóink,

Kiknek Isten lágy sziveikbe önte

Hajlamosb ösztönt kegyes indulatra,

Szent bizalomra.

.

Légy ez érzelmek meleg ápolója,

Hintsd el a mennyből lehozott igéket:

A vetett magból zamatosb gyümölcsök

Bőve tenyésszék.

.

S mint piros hajnal, ha mosolygva feltűn,

Új varázsdísszel kiesít mezőket:

Úgy te nők keblét az erények égi

Gyöngyivel ékítsd.

1843

*

Czuczor Gergely

Imadal

Isten, ah tekints alá

Pannon szent hegyére,

S annyi sorsviszály után

Árva szerzetére.

Gyújts vezérül csillagot

Lépteink elébe,

Mely vezessen érdemes

Főnökünk ölébe.

.

Hajdan e falak közűl

A magyar hazára

Szétderenge szent hited

Üdvadó sugára.

Mily malaszttal íhletéd

Jámbor őseinket,

Oly kegyelve lelkesíts

Buzgalomra minket.

.

Negyven éve folyt le már

Rendünk új szakának,

S mint olajfa, magzati

Fölvirágozának.

Nincs hiánya férfias

Lélek és erőnek,

Míg naponkint újdonabb

Szép reményi nőnek.

.

Ah, de lélek és erő

Nyers idom magában,

Ápolója hogyha nincs

Zsenge bimbajában.

Mennyi ész lehúnya már,

És homályba dőle,

Mert az ápolás kegye

Lőn tagadva tőle.

.

Isten, adj Atyát nekünk,

S tartsd meg őt kegyedben,

El hiven ha járdaland

A te szellemedben.

Közbizalmu férfit adj

Főnökűl e rendnek,

Teljesedve vágyaink

Akiben leendnek.

.

Röptöt adni vajh ki fog

És irányt minékünk?

Célainkra vajh ki lesz

Bíztató vezérünk?

Szent, s világi tudomány,

Szépmüvek barátja,

Jámbor és szilárd legyen

Szerzetünk Apátja.

.

Isten, ah tekints alá,

Pannon szent hegyére,

S annyi sorsviszály után

Árva szerzetére.

Gyújts vezérül csillagot

Lépteink elébe,

Mely vezessen érdemes

Főnökünk ölébe.

1842

p 1

p

p Ha

p forgatod a talentumod, kamatozik,

p ha elásod magadba, akkor elrohad…

p

p

p

p Szájtáti ember:

p nyitott szájjal sétafikál,

p hátha berepül oda a sült galamb

p

p

p Nem

p mersz örömödben

p az utcán táncra perdülni,

p hátha bolondnak/részegnek néznek

p

p Hagyja,

p hogy újra és újra

p ugyanúgy becsapják,

p kilopják-kiszúrják a szemét!

p

p

p Hagyja,

p hogy a vén szakik elvegyék,

p megingassák ifjúkora hályogkovács bátorságát

p

p

p A mesebeli Jancsi,

p akinek nincs egy Juliskája,

p hogy figyelmeztesse: ne sokat egyen!

p

p

p Aki

p leeszi/leissza

p maga körül a mézeskalács házikót:

p egy hajléktalan koldusbotos lesz belőle…

p

p

p Csak

p halogatott

p a - belső lelki - rendteremtés,

p szét is folyik az így kaotikus élete…

p

p A

p zsarolható,

p nem őt szolgáló

p politikai vezetőnek

p naivan újra és újra vakbizalmat szavazó

p

p

p Ő

p nem Hamlet: 

p ő tényleg őrültséget mond és tesz, -

p nincs benne semmi kivehető rendszer,

p és nemcsak egy taktikából felvett álarc…

p

p

p A

p fájó

p igazmondó

p jóbarátot magától elűző,

p de a kellemes hízelgőt ajnározó

p

p

p Ő 

p nemcsak eltűri,

p de köszöni a pofont,

p még kedvet is csinál hozzá,

p hogy még jól meg is rugdossák…

p

p

p Vesztegzár:

p tesztelik, mit tűr el még a nép:

p tilos a családi/baráti összejövetel is -

p ő nem konspirál, soha nem engedetlen

p

p

p A

p vesztő nyerő:

p ő az, aki szakszerűen

p és a leggyorsabban vágja a fát maga alatt

p

p

p Az

p s.k. gondosan leszigetelt 

p fekete dobozán nem hatolhat át

p semmi éltető-élesztő reménysugár

p

p

p Aki

p három helyett eszik:

p egy zabáló bélpoklos falánk,

p aki így harmadolja, rövidíti az életét

p

p

p Akinek

p a „szabadon választott” háziorvosa

p csak egy beteggyártó gyógyszerügynök

p

p

p Az

p egykori

p vad hőzöngő, lázadozó aranyifjú

p mára már egy igavonó barommá szelídül

p

p

p Ő

p nem kér

p tűzkeresztséget,

p már/pont ütközet előtt 

p dezertál: szégyenbélyeg rajta

p

p

p A

p „boldog” idióta,

p szenilis/szellemi fogyatékos,

p aki még a szart is aranynak mondja,

p és fénylő üvegszilánkot, mint aranyat gyűjt…

p

p

p A

p király meztelen,

p de már rég nincs hozzá

p gyerekszája ezt kimondani:

p ő is beépül, elvakulva elkurvul

p

p

p Nincs

p egy csendes

p helye/időszaka,

p sőt menekül ez elől,

p non stop zajártalmat generál,

p és nem meditál, társalog isteni Lelkével…

p

p

p Aki

p olyan igazságos:

p ő mindenkit egyformán szeret:

p mindenki a felebarátja, de nincs egész

p

p

p Aki

p egy, a neki amúgy

p fölösleges, és másnak káros,

p öncélú lopást élvező kleptomán

p

p

p Aki

p jó/rosszhiszeműen

p az igazsághoz hazudná át magát

p

p

p Sok

p beszédének

p sok az alja is –

p valami aljast takar vele

p

p

p A

p beszédének

p se füle, se farka,

p se vége, se hossza,

p csak saját, de főleg

p más idejét lopja, rabolja…

p

p

p Aki

p az egyik szavával

p agyonüti a másikat –

p önellentmondó semmitmondó…

p

p

p Aki

p beletörődik,

p hogy ő holtáig dadog,

p mert hát ő már így született,

p vagy ha nem is, de ez már így marad…

p

p

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p ő eredendően bűnös,

p a bűnösségét vélelmező:

p akinek ezért folyamatosan

p bizonyítani kell az ártatlanságát…

p

p

p Az

p örök ábrándozó,

p aki a bírhatót eladja álompénzért

p

p

p Aki

p visszaél

p a szellem hatalmával:

p a gúnyolódó lélek-gyilkos

p (de már ő sem tud jóízűen nevetni)

p

p

p Akinek

p ha van éltető humora,

p akkor lényegeset mindent tud,

p de ha ez nincs, akkor bármire képes

p

p

p Aki

p mások előtt

p nevetgél, mint a fakutya –

p de otthon meg ön-sajnálva,

p magába zuhanva keservesen sírdogál

p

p

p Aki

p csak

p a nagy bajban,

p végszükségben döbben rá,

p hogy mennyit is ér a szesztestvér

p

p Aki

p aktív partner abban,

p hogy egy gyüttment idegen

p silány pálinkával csalja, zülleszti,

p adósságba veri, kisemmizi a falut

p

p Ördögi körös:

p iszik, mert bánatos

p és bánatos, mert iszik

p

p

p Aki

p alkoholba

p fojtaná bánatát,

p de az így megerősödve feltámad,

p miközben elveri pénzét, rontja egészségét…

p

p

p Aki

p nem látja,

p és nem reagál arra,

p hogy párthűség alapján

p kontra-szelektálnak vezető tisztségre

p

p

p Aki

p nem tiltakozik,

p ha a katonai fegyelemerősítést

p megtizedeléssel foganatosítanák…

p

p

p Aki

p éppen

p az ünnepelt

p pirrüszi győzelme miatt

p veszíti el magát a nagy háborút

p

p

p Aki

p annyira tudatlan

p hogy neki tök mindegy,

p ő amnéziát vagy amnesztiát kap-e

p

p

p Aki

p idejekorán

p nem döbben rá, hogy

p egy álmodozó, világmegváltásra kész ifjúból

p átváltozott egy álmos napi szürke adófizető robotossá

p

p

p Aki,

p ha minden

p fontos dolgát elvégezte,

p akkor a maradék időből családra is „áldoz”

p

p

p Ha

p itt és most

p nem mindenki

p nevetett a viccén,

p akkor ő többet már senkinek sem mond

p

p

p Aki

p egy humán/reál egysíkú szakbarbár –

p pl. a technikai analfabéta pózban tetszelgő,

p aki még egy villanykörtét sem tud kicserélni…

p

p

p Délibábos:

p az érzéki csalódás,

p a nem értett perspektíva áldozata:

p akinek a távoli óriás csak egy törpe

p

p

p Hűbele Balázs,

p aki előbb tesz, majd utána mérlegel –

p kidönti a nagy fát, majd utána figyelmeztet…

p

p

p „Jószívű”:

p ha bárki tőle

p az egyik ingét kéri,

p akkor ő még odaadja neki

p menten gyermeke utolsó mentéjét is

p

p

p Aki

p egy biztosra

p menő kenyérkereső:

p előbb az ablaktörő vandál,

p majd a semmiből elálló üveges –

p ő csinálja azt a bajt, amit pénzért javít…

p

p

p Aki

p biztosra megy:

p tuti a szerencse, mert

p ő nem bízik a vak sorsban –

p ő minden lottószámot megjátszik…

p

p

p Ha

p egyszer neki

p valamiben szerencséje volt,

p akkor ezentúl ő már bérletes,

p vesztére nem számol a forgandóságával…

p

p

p Garantált

p a hangos sikere:

p ha ő maga tapsol

p a mégoly silány stb.

p nagy produkciójának,

p ő dicséri, jutalmazza magát…

p

p

p Idő temérdek?

p Jobb ügyhöz méltón

p a legolcsóbb áru után is lejárja lábát,

p mert hát ő mindig nagyon jól akar járni…

p

p

p Aki

p az önsajnáltatásban

p mindeddig verhetetlen maradt

p és még újabb Guinness rekordot döntene

p (és így ön-sors-rontva lesz is mire hivatkoznia)

p

p

p Aki

p gyerekes

p csínynek minősít

p otromba, sőt akár még

p életet is veszélyeztető „tréfát”

p

p

p Aki

p rutin orvosi

p beavatkozássá szépítget

p égbekiáltó bűnt („küret”, „kaparás”)

p

p x

Czuczor Gergely

Magyar tánc

Mit ültök itt vesztegelve?

Táncra legények!

Úgy szeretem az ifjakat,

Hogyha serények,

Rajta tehát, csak szaporán,

Majd elmondom én,

Ha megzendűl a hegedű,

Ki-ki mit tegyen.

.

Ti karéjban fogtok állni,

Én a közepén,

Szemközt ki-ki a társával

Reám figyelvén,

Kezetek a csipőn legyen.

Mozgástok szabad,

Lanyhán, ildomtalan állni

Éppen nem szabad.

.

A mell feszüljön előre,

Fent járjon a fő,

Büszkén emelkedjék a váll,

Mint Mátratető.

Karcsu derék, hajlós tagok,

Fürge ficke láb,

Teszik csinossá a táncost,

Másképpen fabáb.

.

Zengedez már a hegedű,

Kezdjük el tehát,

Üssük össze bokáinkat,

Pontban, egyiránt.

Előbb jobbra, aztán balra

Hármat ugorjunk,

De a nótával egy húron

Pengjen sarkantyúnk.

.

Mint a madár ágrul-ágra

Midőn szálldogál,

Ugrándozik nagy könnyeden,

Majd kicsit megáll:

Úgy lejtsen a ti táncotok

Viszont változva,

Úgy szép a tánc, ha tagokra

Föl vagyon osztva.

.

No, most hátra fogunk lépni,

De jól vigyázzunk,

S ha egy szakasz nóta lejár

Megint itt álljunk,

Helyes deli testállásban

Tapsolhat a kéz,

De egyszerre, mert különben

A zűrzavar kész.

.

Mint mikor a sebes zápor

Lezúg a völgyön,

Hányja veti a gallyakat,

S a kő alább jön:

Oly sebesen és erősen

Zeng a nóta már,

Hallja ezt a fürge legény,

S biztatást nem vár.

.

Nyalka, feszes lépte, nyoma,

Fordul mint evet,

S néha, midőn kedve tartja,

Ugrik másfelet.

Széles kedvében a keze

Már szabadon jár,

Hol megnyomja a süvegét,

Hol csipőre száll.

.

Vitéz Kinizsinek hírét

Hallottátok-e?

Hogy vigadott Kenyérmezőn,

Azt tudjátok-e?

Mint csatába rohanónak

Tüzelt a szeme,

Bajnokos volt mozdulása,

Feszült kebele.

.

Gyáva az, ki tunyán vigad,

Büszke a magyar,

Vére a nemzeti hangra

Fellobban hamar.

Életerő, tűz és kedély

Tánci jelleme,

Fürge szabad lejtésekben

Áll fő kelleme.

.

Most már rakjuk szaporábban,

Mert három a tánc!

Nem bánom, hadd oszoljon szét

A karéjos lánc.

De leánykát vegyen ki-ki

S járja páronkint,

S ha megperdül egyszer kétszer,

Adja soronkint.

.

S ti leánykák lejtőzzetek

Módos léptekkel,

Nemzetünk táncát soha ne

Feledjétek el.

Ti pedig ne tágítsatok,

Rajta legények!

Úgy szeretem az ifjakat

Hogyha serények.

1828

*

Czuczor Gergely

Korteskedés

Van susogó, faluzás, van vokshajtósdi vadászat

Van henye kóbor elég, van sereg ingyenivó.

Köznemes, és főur, tiszt, nem tiszt lettek egyenlők,

Egy kulacsot szopnak bocskoros és kaputos.

Vajmi különc látvány! mily csókolkozva komázzák

Egymást pőre gatyás, és finom úri zekés.

Van lélekvásár puskákon, cifra gubákon,

Dolmányon, kalapon, húszason, itceboron.

Lakzi hegyen völgyön, dobzódás torkig ivással,

És mi ezekkel jár, féktelen undorajak.

Működik ármány, és csábítás, s asszonyi furfang,

Zengnek macskazenék, s utcai gúnydalicák,

Ím a készület a megye és országnak ügyéhez!

Mindez csak mutató, a java hátra vagyon,

A nagy sorsnap elért: terelik csapatokba szorítva

Szájas pártvezetők a feluszúlt sereget,

Mint török a várat, megszállják a megye házát

S áll az igazságnak temploma ostrom alatt.

Nincs már sarkain egy ajtó, nincs ablaka egy ép,

Pad, szék összerogyott, nincs sehol asztal egész.

Majd a kétes ügyet fegyver választja el; izgat

A hires ólmos bot, bicskia, pisztoly, ököl.

És van fojtogatás, szúrás, agyfőbe legyintés,

És van szörnyü halál: "Semmi! de nincsen adó!"

Kész az ujított szék, jó Isten tudja miféle,

"Semmi! kerűl majd más harmadik évre megint."

Van követ országos, de nem olyan szellemü, s elvű

Mint utasításunk: "Semmi! de visszajöhet."

Megtörtént, megesett a dínomdánom ugyancsak,

S a szánombánom nyomton utána siet,

Elfolyt a sok bor, s nem győztél rajta, bukott párt!

És te, ki győztél bár, nem vagy-e torkig adós?

Elvet okokkal kell, és nem bor-itatva tenyésztni,

A megvesztegetés mételye sírba viend.

Légy haladó, maradó, mindegy de vagy átka hazádnak,

Hogyha, mi illeti őt, hívtelen elzsebeled.

Erszényid kötvék, ha csekély segedelmed igényli

Bármi közintézet, gazda-, müvegyesület,

A honi vállalatok, tudomány, művészet epedve

Nyújtnak utánad kart, és te epedni hagyod,

Nincsen ezekre forint nálad, te ki ezreket elszórsz

És erkölcstelenítsz általa néptömeget.

Egy megye keblében százezreket gyűjteni dőzsre

Mi vala? s közjóért?! - fennakad erre szavam.

Hogy legyen ily magyaron foganós áldásod, uristen,

Aki így elfajzott, s ily uton űzi jogát?

1844

*

p 2

p

p Aki

p idegen ajkú,

p nyelvű élettársat választva

p egy életen át angol, vagy más

p konyhanyelven lebutítva társalgó

p

p

p „Ha

p én egyszer

p kinyitom a szám…!” –

p de van az a pénzmag,

p amiért ő életfogytig hallgat…

p

p

p Aki

p vakon hisz,

p mert hinni akar,

p annak a jósnőnek,

p aki jó sok pénzért jó sok jót jósol neki…

p

p

p „Beavatott”

p jelesre végző:

p fizetős kéthetes táltos,

p garabonciás tanfolyamot kijáró

p

p

p Jó médium:

p addig ismétlik

p az ordas hazugságot,

p míg ő azt színtiszta igazságnak veszi

p

p

p Nem

p ismerkedsz,

p nem barátkozol,

p nem utazol, olvasol stb.,

p mintha zárt dobozban élnél, és

p így nem is reflektálsz vak szokásaidra

p

p

p Aki

p a bírvágytól „ittas”:

p ezéret sem látja az ördögöt –

p jól elbújt a szerződés részleteiben…

p

p

p Aki

p önmagán kísérletező,

p a lelki teherbírást tesztelő,

p aki ki mással, mint pont az ellenségével

p költözik össze egy lakásba, egy társbérletbe…

p

p

p Aki

p nem

p az istene sugallatára,

p de külső csoportnyomás,

p médiagerjesztett halálfóbia

p miatt kér, fogad el „védőoltást”

p

p

p Aki

p mintegy

p beadja testét az orvoshoz:

p szerelje meg, hogy ne csöpögjön,

p vagy legalább halkítsa, hogy ne hallja…

p

p

p Aki

p minden bevesz,

p minden kúrát-kínzást kibír,

p csak a dúlt lelkét hagyják „békében”

p

p

p Aki

p bedugja

p mind a két fülét –

p egyfolytában csakis

p önmagát hallja vissza: Echó

p

p

p Aki

p egy jó ügy

p alázatos szolgája helyett

p egy ménkű nagy szemétdomb gőgös ura

p

p

p Aki

p olyan elfoglalt:

p őneki nincs most,

p vagy még ideje keresni az isten Országát,

p előbb meg kell alapoznia a biztos egzisztenciát

p

p

p Aki

p el is hiszi,

p mert még ki is énekli,

p kórusban világgá kürtöli,

p és holtig ehhez tartja magát,

p hogy tényleg az egész világ az ő ellensége

p

p

p Aki

p a múltat

p végképp eltörölné: 

p mert akik ő előtte éltek,

p azok mind gazemberek,

p vagy hülyék lehetettek…

p

p

p Aki

p a saját értékes-

p szereves hagyományait

p alig/egyáltalán nem ismerő,

p vagy azt csak ócsárló, fitymáló:

p ő idegen eszmék, szokások bolondja

p

p

p Aki

p maga helyett

p mást küld a fotóshoz,

p de gyónni, sőt még udvarolni is

p

p

p Aki

p a szerelem

p megvallása helyett

p inkább hegycsúcsot hódító,

p vagy külhonban vitézkedő:

p egy – heroikus - pótcselekvő

p

p

p Piperkőc

p öneltorzító

p divat-majom,

p vagy egy koszos,

p rongyos és büdös

p madárijesztő vagy!?

p

p

p Hogy,

p hogy nem,

p ő sem érti ezt,

p de mindig az ő bőrét

p viszik a vásárra, és

p mindig az ő farkával verik a csalánt

p

p

p Aki

p mindhiába

p drágakő, gyémánt,

p ha ő egészen élete végéig

p nyers maradt, csiszolatlan marad…

p

p

p Külhonban

p az idegen nyelve határa

p egyben a szellemi-lelki világáé is: 

p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…

p

p

p Akinek

p a jégvirág a kedvence –

p igaz, eddig még mást nem is látott, szagolt…

p

p

p Senki,

p még ő se érti, ill.

p tudja elolvasni kézírását:

p krikszkraksz, ákombákom az S.O.S helyett

p

p

p Gyász-

p jelentése:

p a halál oka,

p halottkém beírás:

p ő belehalt a félelmeibe…

p

p

p Belenyugszik,

p és beletörődik, hogy

p ő csak egy kapcarongy/

p lábtörlő szereplő ő ezen a világon

p

p

p Ha 

p megütik

p az egyik arcod,

p automatikusan már

p oda is tartod a másikat is?

p

p

p Hősködve,

p feleslegesen

p fegyvert ragad,

p de elveszik tőle

p és éppen általa vész el…

p

p

p Lemond

p az elemi jogos önvédelemről is:

p egy dogmás-erőszakmentes áldozatjelölt

p

p

p Ősbizalom:

p a lakáskulcsa a lábtörlő alatt,

p és ezt még ki is írja a falára is…

p

p

p Ha

p egyszer

p valaki becsapta,

p ezentúl mindenkivel

p beteges gyanakvó, rosszhiszemű

p

p

p Róla

p mintázott

p Ady Mesebeli Jánosa,

p idegenben idegenért harcoló,

p aki ágyútölteléknek pont jó lesz

p

p

p Aki

p semmiben sem

p alakított ki még rutint,

p mint aki mindent legelőször csinál…

p

p

p Aki

p változatlan

p utánnyomásban,

p gépies gyilkos rutinban tölti élte napjait

p

p

p Aki

p szerint

p a szerető szülő

p csak jót akarhat:

p ő választ neki életpályát/társat…

p

p

p Aki

p mindig csak

p igazat mond ugyan,

p de soha nem a teljest: ő így hazudik

p

p

p Ő

p is „tud”

p jól táncolni,

p de csak akkor,

p ha pont a kályhától indulhat el

p

p

p Az

p ő vallása

p csak a sorozatos,

p ismétlődő bűn-, kár-, szégyenvallás…

p

p

p Ön-

p ismereti fokmérő:

p ő fél lábú rokkantként is

p bizton jelentkezik: Tarzan-kaszting

p

p

p Aki

p ugyan még

p soha nem hegedült,

p de ha itt-most fizetnek érte, akkor tud

p

p Aki

p bármi ballasztot is

p sajnál kidobni a „kincseiből”:

p így le is zuhan az életléghajója…

p

p

p Aki

p gondterhelten,

p testi-lelki görnyedten

p csak vonszolja magát:

p mert folyton más terheit is cipeli

p

p

p Aki

p a magát

p rögeszméi miatt

p folyamatosan ön-megerőszakoló,

p de amúgy olyan „szelíd” vegetáriánus…

p

p

p Aki

p ha rögtön nem élvezi,

p nem csinálja már tovább,

p így nem is jöhet meg munkakedve…

p

p

p Aki

p magához – is –

p nagyon türelmetlen:

p ha nem sikerül elsőre,

p akkor sohasem próbálja többet…

p

p

p Akinek

p a gyávaságával

p szinte a nullára redukált az esélye –

p pedig: ha merne, nyerne (bátraké a szerencse)

p

p

p Aki

p olyan túlerőt lát, hogy

p eleve feladja az ellenállást,

p nem hiszi, hogy jó ügye tudata megtáltosítaná…

p

p Aki

p van olyan jellegtelen,

p ami védettséget ad neki:

p még csak ki sem figurázható…!?

p

p Aki

p a beszürkült

p nyárspolgári unalmas életét

p alkalmi különcködésével színezgeti

p

p

p Aki

p a középszer,

p ő minden kiválót lehúz, lealacsonyít:

p mert akkor ő így nagyobbnak látszik,

p és őt a jó példa nem kötelezi nagyra nőni

p

p

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p Ő nem kérte ezt az életajándékot:

p ócsárolja, nem becsüli, csak rongálja,

p vagy idejekorán, hamar vissza is adja stb.

p

p

p Aki

p holtig nem fogja fel,

p vagy csak élete végén,

p mily csodás képességek maradtak szunnyadva benne

p

p Aki

p ezer, külső,

p tőle független okot tud felsorolni,

p ami miatt jogos, hogy boldogtalanul szenved

p

p

p

p Aki

p nem érti,

p hogy ha bűn rossz

p sorsot teremtett magának,

p akkor az ellenkezőt is tehette volna?

p

p x

Czuczor Gergely

Riadó

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!

Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.

Villáma fesse a szabadság hajnalát,

S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,

Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.

Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk

Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

.

A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég

Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,

S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,

Kiáltson égbe a bitorra bosszuért!

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

.

Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt,

Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,

A zsarnokok torán népek vigadjanak,

A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

.

Elé, elé, jertek, haramiahadak,

Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,

Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek,

Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

.

Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,

S csatára milliók imája bátorít,

Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,

De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

.

Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet,

Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,

Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,

Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

1848

*

Czuczor Gergely

Ítélőszék előtt

Hogy hazámat ne szeressem,

A bitorlót meg ne vessem:

Hatalom nem teheti!

.

Hogy hazámat megtagadjam,

Megvetés jelét hogy adjam:

Azt se követelheti!

.

Főbe lőhet, nyakaztathat,

Bitófára fölakaszthat,

Most erősebb, tegye meg!