Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –IV.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Betyárnóta

Csütörtökön virradóra

találtam egy pej csikóra,

azon hajtottam a tinót,

mind a három daruszőr volt,

mind a három daruszőr volt.

.

Tisza partján elaludtam,

ej, de szomorút álmodtam,

megálmodtam azt az egyet,

babám nem leszek a tied,

ej, de nem leszek a tied.

.

De amikor felébredtem,

kilenc zsandár áll előttem,

azt kérdezik, mi a nevem,

hol az utazólevelem,

hol az utazólevelem?

.

Zsandár urak, mit akarnak,

talán vasalni akarnak?

Nem akarunk mink vasalni,

szilaj csikót jöttünk venni,

szilaj csikót jöttünk venni.

.

Szilaj csikó nem eladó,

nem is zsandár alá való,

mert ha arra zsandár ülne,

még a madár is rab lenne,

még a madár is rab lenne.

.

Azt kérdezik, mi a nevem,

hol az utazólevelem?

Kettőt mindjárt agyonlőttem,

ez az utazólevelem,

ez az utazólevelem.

.

Éri Péter (Muzsikás), Szentendre, 2009. aug. 8.

http://www.youtube.com/watch?v=Xw3HyZTuhsU

*

p 1

p

p Aki

p folyamatosan váltogatja:

p neki mikor mi az előnyösebb:

p hol kisgyerek, hol felnőtt lenne

p

p

p Az „ezermester” –

p aki oly sok mindennek

p nem a mestere, ő mindannak hóhérja

p

p

p Aki

p amúgy társadalomban élő,

p de mégis egy Robinzonként:

p munkát meg nem osztó küszködő

p

p

p Az

p élettér-

p labirintusban

p rosszul tájékozódó:

p mégis egyedül bolyongó,

p Ariadné fonala nélkül elvesző

p

p

p Végletes:

p hol szinte pótolhatatlannak,

p hol meg abszolút feleslegesnek tartja magát

p

p

p Aki

p holtig töri

p az idegent, konyhanyelven,

p lebutított beszéd/életforma:

p ő az önkéntes vegyesházas…

p

p

p Aki

p hét nyelven is

p tűrhetően gagyog ugyan,

p de egyik sem az édes-ékes anyanyelve

p

p

p Aki

p kevés

p nyelven beszél, keveset ér:

p tánc, zenei/képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p

p

p Aki

p ördögi sugallatra lép:

p a tiltott gyümölcs jobb ízű,

p sőt az maga az isteni étek…

p

p

p Aki

p jobb híján

p legalább hírhedt lenne:

p indiszkréten a netre teszi fel nászéjszakáját

p

p

p Aki

p non stop

p hazudik ugyan,

p de amúgy jól (be) tudja (bizonyítani),

p hogy ez (miért) rossz

p

p

p Aki

p a zsebét/

p eszét nézve hazát csereberél,

p majd azóta is csak „szívátültetésre” vár…

p

p

p Aki

p a hamis-

p kártyásokkal ül le

p szinte/teljesen nyílt

p kártyákkal nagy pénzre játszani

p

p

p Aki

p csak hamis

p alternatívák elé állítva

p kötelezné magát a sok-sok

p nagy horderejű álválasztásra

p

p

p Aki

p egy ájtatoskodó álszent manó,

p aki minden este meggyónja mai,

p de akár még a holnap(után)i bűneit is…

p

p

p Aki

p hol szégyelli

p - a legtöbbször csak

p vélt, beképzelt - leszbikusságát,

p hol pedig melldöngetőn büszke rá

p

p Aki

p amúgy

p így rövid élethosszan

p kisajátítja a Nagybeteg

p átmenetileg hálásnak tűnő szerepét

p

p

p Aki

p a halottas ruhájára

p nagy - rejtett - zsebeket varrat

p és azt előre tele is tömködi arannyal…

p

p

p Aki

p a hálás vevőközönség,

p másként a komisz kölke

p nem produkálná hisztizve magát

p

p

p Aki

p csak halmozza

p önként választott

p krónikus lelki hiánybetegségeit:

p pl. öröm-, hála-, humorérzék stb.

p

p

p Aki

p hagyja:

p belőle neki se jó

p „bezzeg gyerek” lesz,

p és így közutálatnak is „örvend”

p

p

p Aki

p egy eladó lány,

p aki hagyja leértékeltetni,

p sőt vég-kiárusítani magát:

p és még annak is örül is, ha így elkel…

p

p Aki

p felettébb háborog,

p ha az ő megvesztegetési ügyében

p netalán éppen egy korrupt bíró jár el

p

p

p Ha

p ő egy jó

p mérnök, sárkányrepülő stb.,

p másban is megmondja a frankót,

p és senkitől sem kér jó tanácsot…

p

p

p Aki

p a szakmája,

p tudománya kiválósága:

p nincs is szüksége bölcs könyvre/tanítóra?

p Abból a Jó-Istentől ő is pont eleget kapott…

p

p

p Aki

p ha törik, ha szakad,

p megteszi vagy téteti azt,

p amit már egyszer konokul a fejébe vett

p

p

p Ha

p ő egyszer

p itt és most

p nem tehet meg mindent,

p akkor inkább semmit sem tesz…

p

p Aki

p egy „humán lélek”:

p ha hajótörést szenvedne,

p vagy csak nem lenne áram stb.,

p magára utaltan hamar éhen halna,

p annyira egyoldalú, egydimenziós ember…

p

p

p Aki

p mohón

p habzsol mind-abból,

p ami kellő mértékkel étek lenne,

p de így pont ellenkezőleg: már méreg…

p

p

p Pont

p te kiabálsz,

p akinek a háza ég –

p olyannyira nem látsz

p az önkritikátlan eszedtől/szemedtől

p

p

p Az

p amúgy

p jószándékú

p beavatkozásoddal

p te csak növeled a bajt:

p például olajat öntesz a tűzre

p

p

p A

p majomszeretetből

p burokban-inkubátorban

p nevelt gyerekpalántádat

p elfújja a szellő, mert életképtelen…

p

p

p Ön-

p ismeretlen:

p bagolyként pont te mondod

p a kis verébnek, hogy ő egy nagyfejű…

p

p

p Önkritikátlan:

p más szemében szálkát is felnagyít,

p de az övében még gerendát sem látó

p

p

p Aki

p a jóban,

p az lakoma-asztalomnál

p mindig az első társ volt,

p de bajban/betegágyamnál az utolsó (sem)

p

p

p Akinek

p a gondolkodása,

p illetve ún. narratívája,

p értelmezési-fogalmi kerete

p a „politikailag korrekt” regulák

p kényszerzubbonyában kínlódik, vergődik…

p

p

p Aki

p egy félcédulás

p „szabad szóló” diliflepnis,

p de akit így senki nem vesz komolyan

p

p

p Nem

p hiszed el, hogy

p Te, az állatkirály oroszlán,

p még valaha az életben nagyon is

p rászorulhatsz az incifinci kisegérre

p

p

p Aki

p nyelv-

p tudatlanul

p pl. amnesztia helyett

p amnéziát kér a tündértől,

p és – nagy bánatára - kap is

p

p

p Ő

p a ciklusokban

p bűnhalmozó- és tetéző,

p majd a teátrálisan a nagy „megtérő”

p (hisz a jobb latornak is elég volt ez a kereszten…)

p

p

p Akinek

p nincsenek feltétlen értékei –

p az erkölcsi kérdésben is alkudozol, engedsz,

p s válsz becstelen, jellemtelen, gerinctelen emberré…

p

p

p Amit

p a pénz

p nem mér/fejez ki,

p nem kvantifikálható,

p az számodra már nem is

p jelenthet komoly, nagy értéket –

p ezért pl. palotád van, de otthonod nincs…

p

p

p Aki

p sosem egyértelmű,

p mindig hagy magának

p egy kibúvót, menekülő utat,

p hogy ne lehessen szaván fogni…

p

p

p Aki

p egy tanácsot

p nem kérő beképzelt önfejű –

p ha - ritka kivételként – mégis,

p és kap is, akkor azt nem becsüli meg:

p ezért így rajta nehéz/nem is lehet segíteni

p

p

p Aki

p a lelki békétlen,

p irigy, gyűlölködő stb.

p „öngyilkos” lelki hadviselő:

p ő a jó képességeit főleg/csak

p a napi hidegháborúban kamatoztató

p

p

p Akinek

p nincsen új

p havi virágzása,

p illetve: jaj, megjött

p a véres/hisztis ún. havi baja…

p A kifejezés elárulja a (v)iszonyát…

p

p

p Te

p soha nem

p áldott állapotban,

p de - olykor/sokszor

p nem kívánt - terhes vagy,

p amit a magzat is megérezhet…

p

p

p Neki

p az „abortusz”

p egy rutin „orvosi” beavatkozás,

p és nem pedig egy magzatgyilkolás

p

p

p Aki

p ami bűnt

p ön-áltatva/altatva bagatellizál,

p az később lesz majd komoly lelki dráma…

p

p

p Aki

p nagyon

p nem ismeri jól

p a saját gyenge oldalait:

p így elbukik az így nem került kísértésben

p (pl. nem kerüli a játéktermeket, vesztőhelyeket)

p

p

p Aki

p attól vár

p villámgyorsan jókedvet,

p hogy le-issza magát a sárga földig,

p de csak felnöveszti borba fojtott bánatát…

p

p

p Aki

p már előre iszik

p a medve bőrére:

p és pont ez az elbizakodottság

p lesz a veszte – a medve eszeget belőle…

p

p

p Aki

p a kóros

p önbizalom-hiánya miatt

p egy nagyobb kudarca után

p egyre csak alacsonyabbra teszi léceit…

p

p

p Aki

p a kudarcaiért

p egyáltalán nem hálás,

p az neki csak szivatás volt,

p így azokból semmit nem okul,

p inkább csak mást kárhoztat, irigyel stb.

p

p x

TISZA PARTJÁN

Tisza partján elaludtam,

Jaj, de iszonyút álmodtam.

Nap és csillag háromféle,

Jaj de elzártak előle !

.

Nem hogy napot láttam volna,

Világosságot sem soha.

A sötétség örvényében

Laktam az alsó tömlöczben.

.

Este jön a tömlöcztartó,

Mérgesen szól a vasajtó,

Ábrázatját nem láthatom,

Mérges szava hangját hallom.

.

Vizitálja a vasamat,

Még sem szánja meg sorsomat

Az én szívem csak keserög,

Könnyem két orczámon görög.

.

Ha még egyszer boldog leszek,

Istenem, fogadást teszek

Megjobbítom életemet,

Rosszra nem adom fejemet…

.

Éltem elveszni nem bánom

Csak a rózsámat sajnálom.

Megengedj, kedves galambom.

Hogy a szíved szomorítom.

*

A BETYÁR UTAZÓLEVELE.

Nem loptam én életembe,

Csak egy csikót Debreczenbe,

Mégis rám verték a vasat

Az aradi serház alatt.

.

Holnap megyek a törvénybe,

Huszonnégy ur elejébe,

Kacsingatnak a szemembe

Hány pár csikó jut eszembe

.

Nem jut nekem csak egy csikó,

Azon hajtottam hat tinót,

Az a tinó is olyan volt

Mind a hat daruszőrü volt.

.

Elhajtottam Kecskemétre,

Négyet eladtam belőle,

Kettőt adtam a bírónak,

Az én kiszabadítómnak.

.

Amint megyek hazafele,

Kilencz zsandár áll elémbe,

Mind a kilencz kérdi tőlem

Hol az utazó levelem.

.

Megállj, zsandár, megmutatom.

Csak a lajbim kigombolom!

Kettőt-hármat közé lőttem -

Ez az utazó levelem!

.

Az a serház lángot vessen,

Rólam a vas-zár leessen!

Leesett rólam a vas-zár

Zsandár legyen, a ki bezár!

*

p 2

p

p Aki

p mindig csak

p készül, edz, gyakorol –

p de kerüli az éles próbát,

p a megmérettetést, a tétmeccset…

p

p

p Felnövelt

p és hizlalt

p hiúságod miatt

p túl könnyen kiéneklik

p a sajtot, kincsed, értéked a szádból

p

p

p Vagy

p te magad is

p bedugaszolod

p mind a két füled,

p vagy pedig véglegesen

p ott is ragadsz a sziréneknél,

p nincs harmadik, neked jó lehetőség?

p

p

p Aki

p az úszni nem tudó,

p de egyből már mélyvízbe ugró,

p a szalmaszál után is kapkodó fuldokoló…

p

p

p Aki

p úgymond

p kinőve már

p a „gyerekes” nép/dajkamesékből

p nem hisz a jótett varázserejében/csodában

p

p

p A

p magát

p mindenkinél

p különbnek gondoló,

p emberlenéző-kerülő Mizantróp:

p nincs senkije: se családja, se barátja,

p legfeljebb csak kutyája, vagy macskája…

p

p

p Akinek

p csak - fel nem ismert - álbarátja,

p vagyis egy titkos, belső kártevője,

p és/vagy gyűlölt/lebecsült ellensége van -

p ha egyik sem lenne, akkor nem lefelé menne…

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy Tartuffe a jóbarátja –

p sok keserves tapasztalat után

p jön csak meg a tisztánlátása, hogy

p még az is előrébb van, kinek senkije…

p

p

p Neked

p nincs jóbarátod,

p csak hízelgők stb.,

p ezért igencsak luxus,

p ha nem figyelsz az ellenséged igazmondására

p

p

p Aki

p nagy bajban van,

p mert van egy hiteles próbája

p az ő „remek” pudingjának: az evés…

p

p

p Aki

p fejlett kritikai készségét

p csak másokon kamatoztató:

p ezért az önkritikája így elsatnyult

p

p

p Akinek

p a folyamatos

p lesújtó ítélkezései önelárulók:

p aki mondja másra, az mondja magára

p

p

p Aki

p elővigyázatlan, óvatlan:

p csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki:

p gyenge-rossz a lelki kézi/motorfék…

p

p

p Életigenlő

p gyermekáldás helyett

p meddőség, magzatgyilkosság,

p vagy legfeljebb csak egykés átok

p

p

p Élmény-

p gazdag,

p látókörbővítő,

p ön-és honismereti

p utazgatások helyett:

p rémálomút, fölös drága, sznob tor-túra

p

p

p Aki

p nem ér rá

p az erdőn-réten

p sétálgatva szemlélődni:

p hatja a pénzt egy „egzotikus” útra

p

p

p Aki

p mindig csak

p a pótember, a vésztartalék, a beugró,

p és még örül is annak, ha nem kerül rá a sor

p

p

p Aki

p igyekszik

p mindenütt feleslegessé válni,

p ami túl jól sikerül is, már senki sem hiányolja…

p

p

p Aki

p elhiteti magával:

p ő mindenhol nélkülözhetetlen,

p egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…

p Mint Csipike, a cezaromán (lelkileg is) törpe,

p aki nélkül, ha nem vezényelne, megállna az erdei élet…

p

p

p Aki

p ott is, akkor is

p amiben csak neki szabadna tenni/dönteni,

p ott dublőrt küld maga helyett pl. a nászágyba

p

p

p Aki

p egy könnyen,

p nyeglén, lazán,

p meggondolatlan rászokó,

p majd kínkeserves leszokó:

p pia, drog, élet-pótszerek stb.

p

p

p Aki

p egy belehabarodott

p szerelemrészeg-őrült:

p még kezét is levágná,

p ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p

p

p Akinek

p minden tárgyból

p elég a kegyelemkettes –

p életvizsgáin is éppen hogy

p csak átbukdácsoló, átevickélő

p

p

p Aki

p nem mászik fel

p a humor magaslatra,

p hogy majd onnan lenézve

p eltörpüljön „óriási” gondja-baja

p

p

p Aki

p abban kitartó-

p ötletdús versengő:

p kinek fáj a szíve jobban,

p kinek a baja a halálosabb…

p

p

p Ha

p neked

p rosszabb volt

p a gyerekkorod/sorsod, mint neki:

p akkor te egész biztos, hogy te csalsz!

p

p

p Egy

p unikum

p szeretne ő lenni

p és így szinte az is:

p a Teremtés eddigi,

p sőt örök legnagyobb vesztese!

p

p

p Aki

p bármi áron

p megúszni a katonaságot,

p (így az ő férfivá avatását) -

p ő „buzi”, rokkant stb. stb.

p Beleéli magát és úgy marad

p

p

p Aki

p fizetett

p házassági

p hirdetésben ömleng magáról:

p várja az ideálist (baja lenne, ha jönne)

p

p

p Aki

p az oda-vissza

p bosszúhadjáratokkal vesz részt

p a Föld ember-néptelenné tételében…!

p

p

p Amit

p ma megbosszulhatsz,

p azt ne is halaszd holnapra!?

p (éjjel elpárologhat haragod)

p Lelki békétlensége őt betegíti meg…

p

p

p Aki

p felháborodik,

p ha pont az „ellensége” inti,

p hogyan lehetne éppen az ő

p hátrányából előnyt kovácsolni

p

p

p Az

p ő szeretete

p csodás telepatikus:

p megérzi, ha most fáj a testvérnek:

p ő is vele jajgat, de nem siet segíteni…

p

p

p Aki

p mélyen

p maga alatt marad,

p ha becsukódik életében egy ajtó

p és így nem látja az épp kinyíló ablakot…

p

p

p Aki

p beleharap

p a segítő kézbe,

p é mélybe rántja

p az utána ugró mentőt:

p ő ezért egy menthetetlen…!?

p

p

p Aki

p túl büszke ahhoz,

p hogy jó tanácsot, vagy

p konkrét segítséget kérjen:

p inkább beleroskadva kontárkodik…

p

p

p Aki

p senkiben

p nem bízik meg,

p nem oszt ki és meg feladatot:

p ő az összeroskadó ön-túlterhelő

p

p

p Akinek

p az „úri” szeszélye

p az ő ingyen luxusa:

p pár napig finomlelkű,

p majd pár hónapig durva pokróc

p

p

p Akinek

p a muzsika,

p a művészet, a poézis

p nem hangolta finomra lelkét,

p csak durván van megmunkálva –

p ilyenek a közlései és meg nem értései…

p

p

p Aki

p hiszi, hogy

p csak ő harag

p és főleg minden

p elfogultság nélkül lenne,

p sőt lesz is a maga ön-bírája…!?

p

p

p Aki

p az e-világban

p már túlságosan is otthonosan mozog,

p ő, de az Égiben meg viszont teljesen vadidegen

p

p

p Akinél

p az alkalmi „szíverősítő”

p lassan/biztosan a napi ital lesz,

p ami így csak legyengíti, leépíti és

p lelki és egzisztenciális nyomorba dönti

p

p

p Aki

p úgy akar jó fej

p „modern” apa/tanár lenni,

p hogy semmi nagyot nem követel,

p sőt népszerűséget hajhászva bratyizik

p

p

p Cezaromán:

p ő még magának

p a Napnak is parancsol:

p kelj fel! És láss csodát: felkel…

p

p

p Aki

p másokat,

p például legalább

p egy családot akar vezetni,

p de önfegyelme /önuralma sincsen…

p

p

p Aki

p egy népvezér/

p csapatkapitány-önjelölt,

p de aki még a kisfiának, sőt

p még a kutyájának se tud parancsolni

p

p

p Aki

p már attól

p szabadnak

p gondolja magát,

p hogy mindent megtehet,

p ami neki társadalmilag kötelező…

p

p

p Aki

p csak

p egy dologra nem szabad:

p megtudakolni és megtenni azt,

p ami vele a Jóisten akarata lenne,

p és valóban az ő testi-lelki javát szolgálná…

p

p

p Aki

p állandóan fél/szorong:

p kiszolgáltatja magát annak,

p hogy mások épen mit gondolnak róla,

p mert nincs szilárd, autonóm önértékelése

p

p Aki

p rendszeresen

p „összetéveszti”

p a – talmi - sikert

p az istenáldotta dicsőséggel –

p kerüli a fajsúlyos megmérettetést

p

p

p Ha

p ő egyszer

p (látványosan) „megtér”,

p akkor már be van védő-oltva

p minden lehető ördögi kísértés ellen…!?

p És éppen e hite miatt lesz könnyű préda…

p

p

p Aki

p annyira babonás,

p hogy ha épp bal lábbal kel fel,

p akkor aznap már semmi nagyobb,

p hiába halaszthatatlan dologba nem kezd…

p

p x

TOLVAJPRAKTIKA.

Tizenhat esztendős voltam,

Mikor lopni elindultam.

Loptam harminczhárom lovat,

Még sem pöngetem a vasat.

.

Ha a főbíró háborgat,

Lopok neki egy pár lovat

Beállítom udvarára,

Még meg is hí vacsorára.

.

Teli a zsebem bankóval.

Az istállóm lopott lóval.

Eladom a lopott lovat.

Veszek rajta igaz lovat.

.

Van is nekem egy szíjhátú

Fakó lovam, kese lábú,

Ki huszonnégy óra alatt

Debreczentől Pestig szalad

MIKOR MÉG ÉN KICSIN VOLTAM…

Mikor még én kicsin voltam,

Csikós, gulyás bojtár voltam.

Felfeküdtem a halomra,

Onnan néztem le bajomra.

.

Éjszakának idejébe

Rám tör egyszer a vármegye.

Ki baltára, ki fokosra,

Ki két ágú vasvillára.

.

Én se vettem azt tréfára,

Felugrottam a Sárgára.

Bevágtattam Csurgóvárba,

A galambom udvarába.

.

Nyisd ki babám, az ajtódat,

Nézd meg sárga paripámat !

Csikóskantár a fejében,

Barna legény tetejében.

.

Ajtót nyitott az én babám,

Beszöktetett rajta Sárgám.

Leugrottam a Sárgáról,

Csókot kaptam a babámtól.

A LÓTOLVAJ.

Tizenhat esztendős voltam,

Mikor lopni megtanultam.

Loptam csikót harminczhármat,

Azt is mind válogatottat.

.

Volt köztük szép hat serege,

Sötét szőrű hat fekete

Volt közte három szép sárga

Jó lesz passzus-íratásra.

.

Jegyző uram, szépen kérem

Harminczhárom passzust nékem,

Mert a csikó nem egyforma, -

Válogatva adom oda.

.

A sárgákat kantároztam,

Nyereg alá szorítottam.

Elhajtottam Szabadkára,

Arra a hires vásárra.

.

Kérdi tőlem szolgabíró

Hogy lesz ez az egy pár csikó

- Világos pej hetedfél száz,

Sötét szőrű nyolczadfél száz.

.

Szolgabíró megköttetett,

Illavába kisértetett,

Ott írták be a nevembe

Betyár leszek életembe.

.

Ezernyolczszáz nyolczvannégybe

Irtak be a nagy törvénybe,

Ott adták ki a könyvemet,

Az utazó levelemet.

ELVESZETT A LOVAM

Elveszett a lovam

Cédrusfaerdőbe.

Elszakadt a ráncos csizmám

A ló keresésbe.

.

– Ne keresd lovadat,

Mert be vagyon zárva.

Egy uj pallós istállóba

Szól a csengő rajta.

.

Ismerem a lovat

Csengőszólásáról,

Megösmerem a rózsám(at)

Büszke járásáról.

.

– Édesanyám volt kend,

Mért nem tanitott kend?

Gyenge fának ága voltam,

Mért nem hajlitott kend.

.

– Hajlitottalak én,

De te nem hajlottál;

Betyárokkal, gulyásokkal

A csárdában voltál.

BETYÁR VAGYOK

Betyár vagyok, annak hivnak engemet,

Bárki mondja, nem szégyenlem nevemet.

Az is lehet, mégpedig nem sokára,

Szükség lészen honvédra vagy huszárra.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,

p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…

p

p x

