Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –V.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Madách Imre

Életbölcsesség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

*

p 1

p

p Aki

p fagy/éhhalálra van ítélve,

p ha éppen nincs villany-gáz,

p és bezárnak a multis boltok…

p

p Aki

p gyűlöli/rettegi

p a legkisebb bizonytalanságot is:

p ezért kápéért vesz a piacon csókot, ölelést

p

p

p Aki

p az égszakadás után

p veszi fel - több - köpönyeget:

p az ő késő bánata csak eb-gondolat

p

p

p Aki

p villámgyorsan

p benne van abban a százban,

p akit az egy bolond tényleg csinálhat…

p

p

p Aki

p magában,

p és Istenben

p nemigen bízva

p gumival, szíjjal

p és hózentrágerrel,

p ás „életbiztosításokkal” is

p be- és túlbiztosítja a nadrágját és életét

p

p

p Aki

p félvállról

p veszi az ellenfélt/feladatot,

p és/vagy előre iszik a medve bőrére,

p és menet közben meg már nem tud újítani, fordítani

p

p

p Aki

p a gordiuszi csomót

p bontogatja, bogozgatja hiába,

p ahelyett, hogy egyszerűen átvágná azt

p

p

p Aki

p egy váltig

p értetlenkedő:

p hát a magyar nyelvet

p rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?

p

p

p Akinek

p az egész élete

p az őrjítő tétlenség

p és a lázas semmittevés

p oly bűn rossz végleteinek

p nagyon rapszodikus hullámzása…

p

p

p Aki

p bolondnak

p tetteti magát:

p így a rövid büntetés helyett

p a határidőtlen diliház lehet a sorsa

p

p

p Akinek

p a rosszul

p kiválasztott párja

p nem részben, de teljesen

p hasonló/ellentétes hozzá/vele…!

p (Az ellentétek vonzzák egymást,

p hasonló a hasonlónak örül - de nem ennyire…!?)

p

p

p Aki,

p ha nem sikeres

p a havi feleségvizsga,

p akkor akár ki is toloncolja

p megbukott nejét a házukból…

p

p

p Aki,

p ha hitvese

p nem felel meg

p mindenben az eszménynek,

p de egy esendő, gyarló lény

p úgy nyomban tovább áll/keres…

p

p

p Aki,

p ha elvette

p az eladó lányt,

p akkor Ő a magántulajdona,

p így vele bármit megtehet „birtokával”

p

p

p Aki

p egy minden

p konfliktust és

p így konfrontációt

p csak kerülő férfi/nő:

p mire tiltakozna, már régen

p egy papucs vagy ingyen cseléd

p

p

p Aki,

p ha naponta

p bele is döglik házasságába,

p ezt a pár évtizedet ég kibírja:

p majd odaát ezért nagy jutalma lesz

p

p

p Aki

p hogy repülhetne,

p ha rosszul választott társa

p az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p Olyan, mint egy sárban vergődő albatrosz…

p

p

p Egy

p királyi madár, sas

p nem kapkod legyek után:

p de ő fénytelen harcokban

p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó

p

p

p Vak tyúk

p is talál szemet?

p De legalább tudná:

p mit is keressen és körül-belül hol is

p Hiábavaló keresgélésekkel tékozolja drága idejét…

p

p

p Aki

p hogyan is repülhetne,

p szárnyalhatna magasra:

p az élet-léghajó tele fölös-

p káros, kidobni sajnált ballaszttal

p

p

p Aki

p nem is egy

p talentumot kapott,

p de vagy mélyre elásta,

p (hogy így megőrizze azt)

p vagy pedig eladta az ördögnek…

p

p

p Akit

p az isten

p gyémántnak teremtett,

p de ő lomhaságból, henyeségből

p csak nyers, csiszolatlan „drágakő” maradt

p

p

p Aki

p vagy sárban ragadó,

p abban disznók módjára

p kellemesen dagonyázó igazgyöngy-ember,

p vagy a Napba belerepülve szénné égő gyémánt-lélek

p

p

p Aki

p egy feleslegesen,

p sőt mi több: károsan hősködő

p bizonyítási kényszerből hazardírozó:

p a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát

p bizonyítandó istenkísértő vakmerősködő

p

p

p Bárki

p kimenthetné

p a folyóban fuldokolót,

p de mindenki csak közönyös:

p miért pont én, hátha a mélybe ránt!

p

p

p Aki

p az életmentő

p érdemrend reményében

p ott vizslat a folyó parton,

p hátha most éppen beleesik valaki

p

p

p Aki

p úgy akar

p a szerelmének

p imponálni és bizonyítani,

p hogy veszélybe sodorja, s majd Ő kimenti

p

p

p Nem

p kell ide

p trükkös lopás

p vagy erőszakos kirablás:

p te önként is átadod át a javaid!?

p (pumpoló parazita, biztosítási ügynök,

p „filantróp” álalapítványnak gyűjtő stb. stb.)

p

p

p Ne légy

p senki mástól függő,

p legyél így is önellátó:

p te dicsérd és jutalmazd,

p vagy épp büntesd te önmagadat

p

p

p Soha

p ne maradj

p senkinek se „adósa” –

p sőt: a rosszat duplán

p fizesd vissza, torold meg!

p

p

p Csak

p az eszedre,

p ne a szívedre hallgass:

p fogat fogért, szemet szemért –

p ha így hamarosan meg is vakul a világ…

p

p

p Ha

p ló nincs,

p szamár is jó

p még az életed

p legfontosabb terén is:

p egy holtáig is alább-adó

p hivatási/házassági stb. megalkuvó…

p

p

p Aki

p a halandósága miatt

p egy non stop istenkáromló,

p miközben életuntan fecsérli

p a véges/rendelt, s ezért drága idejét

p

p

p Aki

p a jó hagyományt

p őrző, éltető, megújító

p viselet/viselkedés helyett

p egy ostoba divat/idegenmajmoló

p

p

p Aki

p hagyja,

p hogy a „jóbarátja”

p önáltatásra hízelegje,

p nagy hülyeségre biztassa,

p sőt istenkísértésbe viszi/hajszolja bele

p

p

p Akinek

p igaz jóbarát helyett

p még jó esetben nincs senkije –

p a rosszban: egy álcázott parazita álbarátja

p

p

p Jaj neki,

p ha könnyűnek találtatik:

p mert eljön a megmérettetés,

p ahogy a végső is, az utolsó ítélet…

p

p

p Aki

p mentve veszti életét:

p nincs nyomasztóbb életérzés,

p mint önkímélt léte elviselhetetlen könnyűsége…

p

p

p Akinek

p jó egészség helyett

p élete krónikus betegségek,

p így fölös-káros szenvedések sora,

p mert nem meri a valódi, lelki okot keresni,

p mert nincs bátorsága őszinte önismeretre,

p és radikális életszemlélet/mód változtatásra

p

p

p Akit

p előbb sokkol

p a hazug bér-média:

p a gyártott vírusmumus,

p majd közpénzen beoltja magát ellene,

p ha a nagy többség is ezt tesz, ő miért ne…

p

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p ő maga az érdekében cselekszik,

p amikor a média hipnózistól elkábítva,

p a neki rosszat akaróknak engedelmesen

p éppen szorgosan vágja a fát önmaga alatt…

p

p

p Aki,

p ha már

p kór-házban született,

p akkor nem otthon, szerettei körében,

p de ott is akar – elkábítva, egyedül - meghalni…

p (hátha van a halál ellen orvosság, műtét stb. stb.)

p

p

p Aki,

p hiába

p közel a vég,

p nem a lelkét békíti,

p nem dolgait rendezi,

p de új csodaszert stb. stb. kajtat

p

p

p Aki

p nem akarja

p elviselni, kibírni

p a gyógyulási(!) fájdalmat:

p inkább az öngyilkosságba menekülő,

p vagy az úgynevezett eutanáziára bazírozó

p

p

p Aki

p „keresztény”

p és „ezért” a harctéren

p kínszenvedő bajtárstól

p a kegyelemdöfést megtagadó…

p

p

p Aki

p olyan

p jó édesanya:

p csak nem engedi, hogy

p az ő egyszem fiúgyereke

p egy vadidegen nőt vegyen el,

p és így végleg elszakadjon tőle

p

p

p Aki

p mostohán,

p csak ridegen

p parancsolgat a kicsinyének,

p pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p

p

p Az

p „önfeláldozó” anya

p és a házimunkától és

p más kötelességtől megkímélve

p jól elrontott, életképtelen gyereke…

p

p

p Akiről,

p ha a szerencse

p kereke fordul vele,

p és ez elkerülhetetlen,

p azonnal kiderül/borul

p az ő jellem(gyengeség)e…

p

p

p Aki

p kiszekíroz

p téged a világból:

p ő a kákán is csomót kereső

p (igazából egy önmagával elégedetlen)

p

p x

Madách Imre

A csapodár átka

Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,

Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,

Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,

Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.

.

Most újra felvevéd szerelmem is,

Ez egykor oly fehér ruhát magadra,

Bár azt feledve új gyönyör között

Régen pihenni lökted a porondra.

.

Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?

Jobb annak ott pihenni elfeledve,

Napsúgarakból volt az szőve, és

Most lássam az idők mocskát felette?

.

Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,

Szerettél egykor őszintén, leányka,

S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,

A csók, mosoly igaz szívből lőn adva -

.

Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,

Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,

Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,

Hogy akkor is csalatkozám tebenned. -

.

Miért nem hagytad e sírt meg nekem!

Kacér mosollyal mit csábítsz felette?

Nagy a világ győzedelmidnek, miért

Nyúltál szentségtörően e kebelbe? -

.

Ha szívednek szerelme lámpa csak,

Mely új olajjal ujolag föléled,

Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy

Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.

.

De azt se féljed, hogy kísérteni

Jár fel talán majd megvetett szerelmem,

És eltiport üdvét követeli,

Melyet mosolyogva esküvél te nékem!

.

Nem, mint e szív képedtől puszta lett,

Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,

Te nem tanultál, csak tetszelkedést,

Közted s szíved közt hízelgő had álla:

.

Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott

E had, szived kietlenét megérted,

És életúntan és örömtelen

Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;

.

De hivatásod vesztve, úgy leszesz,

Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,

Testetlen lélek, árván, hontalan

A semmiség örvényében bolyongva.

.

Az édes házi kör helyett csupán

Hideg halottjait leled a multnak,

Míg ólomsúllyal a sír hantjai

Siratlan puszta kebeledre hullnak.

Madách Imre

Boldog óra

Megcsitult arcád küzdelme végre,

S mint az ég vihar után, kigyúladt,

Kebled reng csak, amint reng a tenger.

Hogyha elfáradt a szél dühében.

Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,

Mint borostyán cserfa derekára,

Esdve súgod: gyönge lettem állni,

Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.

Ábrándos szemed félig lezárod,

Félig szóra nyíló ajkaidnak

Hangja elhal, mintha félne, a szó

Felrettenti szűd költői álmát,

S felforralt lélekzetté szürődik,

Melynek édességét arcom érzi.

Győzött hát a természet feletted,

Megszüntél, nő, élni önmagadban,

Szíved egy veréssel, egy reménnyel

Szívemben dobog csak. - -

Keblemen túl nincs számodra élet.

Hogyha mostan elszakítna a sors,

Lelkedet is elvinném magammal

S te halott maradnál. - -

Elborúl a mindenség körűlünk,

Nincsen élet kívülünk e földön,

Illem és hiú társas szabályok

Kisszerű korlátai lehullnak,

Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,

Mely ez édes percen túl repülne.

S mint a lélek, mely kikél a testből,

Egyesülve Isten szellemével

Boldog, mert most lett csak még egésszé,

Nem tépik szét többé szűk sorompók,

Mik közt oly soká sírt:

Lelkeink közt is lehullt a korlát,

S boldogok, hogy ekként egyesülve

Közelebb jutottak Istenükhöz;

Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak

A világ lelkével. -

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Élvezénk egy percet édenéből,

Mely mint csillag hullt alá a földre.

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Ilyen boldogság után nagyobbat

Adni nincs úgyis elég hatalma.

Óh talán hogy ébredjünk fel újra.

És körűlünk vesszen az igézet,

Míg világunk költőitlen arccal

Bámul újra ránk le! –

p 2

p

p Kölcsönösen

p hasznos állat-barátság

p helyett se kutyája-macskája,

p vagy épp egy mizantróp állatbolond

p

p

p Legyen

p igazság,

p akár mindenáron,

p így még akkor is, ha

p bele is pusztul a világ,

p de még a család, az előszerettek is

p (lásd pl. Kohlhaas Mihály történetét)

p

p

p Amit

p ő jól megtanult

p és nagyon jól tud,

p azt pont rosszul tudja,

p viszont ezt meg igen jól csinálja

p (pl. a summa cum laude végzett,

p és amúgy lelkiismeretes stb. orvos,

p de a protokoll kényszerzubbonyában)

p

p

p Akit

p az állami iskolában

p a létfontos elsajátított helyett

p csak sok fölös-káros álismeret,

p netán rossz tudás „gazdagít” –

p sőt: aki bölcs, csodagyerekből

p hülye-gyerek/balga felnőtt lesz…

p

p

p Aki,

p ha egyszer

p már kinevették

p a tanárnak nyalizó

p birka osztálytársai

p amikor még egyszer

p „hülyeséget” kérdezett,

p azóta már csak bambán hallgat…

p

p

p Aki

p egy mindenre

p kíváncsi gyerekből lett

p elvárásokhoz igazodva

p egy érdeklődés-hiányos

p kiégett, fásult, lebutult felnőtt…

p

p

p Aki

p beletörődik,

p hogy gyerekét elvegye az állam,

p és csak este/hétvégén láthassa őt,

p amikor behajtja rajta a házi feladatokat…

p

p

p Aki

p kíváncsi

p a celeb hálószoba titkaira,

p de amire már egyáltalán nem:

p pl. szülőföldi flóra és fauna stb.

p

p

p Aki

p az ököljog

p feltétlen híve marad,

p pedig közben már „felnőtt”:

p az lesz a vezér és annak lesz igaza,

p aki itt és most köztük a legerősebb…

p

p

p Akinél

p a lokális

p tevékeny közélet,

p civil kurázsi helyett

p legfeljebb csak pótcselekvő

p globális álpolitizálgatás marad…

p

p

p Akiből

p az imádott „mestere”

p vagy szektavezére stb.

p csak egy gyenge imitátort,

p vagy rajongót nevel magának

p

p

p Aki

p egy híres ember

p született/kiképzett

p önkéntes hasonmása

p és így: dublőrje lesz/marad

p (vagy hasonmás versenyekre edz)

p

p

p Aki

p az a „vádalkus”:

p aki önmagát mentendő

p felmondja a bajtársiasságot,

p beárul, ill. csinál belőlem tettest, bűnbakot

p

p Aki

p nem döbben rá,

p és barátai se intik

p hogy hipnotizálva-manipulálva

p feladta igaz önérdekei akarását,

p „önként” lesz egy önvesztő balek,

p aki bábuként egy dróton rángathatnak…

p

p

p Aki

p „sorsközösség” párti -

p az irigy egyetlen „drága vigasza”:

p dögöljön meg a szomszéd tehene is

p (későn döbben rá: akkor így ő is éhenhal)

p

p

p Aki,

p ha morcos,

p leleményesen, kreatívan

p elrontaná más jó kedvét,

p megkeserítenéd a szája jó ízét,

p hogy így legalább együtt szenvedjenek…

p

p

p Aki

p még

p a kerítésen daloló

p fülemile hangjáért is

p ádázul, költekezve pereskedik

p a török átkos rossz szomszédjával,

p pedig a jó szomszédság mekkora áldás lenne…

p

p

p Aki

p soha nem éber,

p ő egy aluszékony,

p álomkóros, bamba támolygó:

p mintha álompor lenne a napi italában….

p

p

p Aki

p egy ön-élve-boncoló,

p vagy pedig oly rossz lelkiismeretű,

p hogy nem csoda, ha így alvászavaros,

p aki ébrenlétekor is csak max. félember…

p

p

p Aki

p életgazdagító,

p lélektisztító szép mű

p értése és élvezete helyett

p csak lélekölő moslékot, szennyet,

p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt

p

p

p Aki

p olyan, mint

p egy farizeus:

p kívül illatosított,

p és fehérre meszelt,

p de belül büdös, rothadó…

p

p

p Aki

p nem együtt-,

p de csak békés

p egymás mellett élők, (el)táncolók –

p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy ezt teszi:

p távolítsd, vadítsd el

p (potenciális) szövetségeseid:

p másban soha ne bízz, csak magadban!

p

p

p Aki

p eszerint él:

p szaporítsad,

p sőt növeszd magadban nagyobbra

p ádáz(nak vett, nem baráttá tett) ellenségeidet,

p és akkor így majd értékesebb lesz a győzelem is…!?

p

p

p Aki

p előre felnagyítja

p az ellenfelét, riválisát,

p így majd menthetőbb lesz

p a kishitűen várható vereség…

p

p

p Ő

p csak rosszat

p tanult az állatoktól,

p illetve mind abból, amit

p antropomorfan vetítünk:

p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,

p ravasz róka, gerinctelen, kaméleon stb

p

p

p Aki

p már nem élt hiába,

p ha pár napig híres/hírhedt lehet:

p ő például a feltűnősködő botrányhős

p

p

p Aki

p öncélú különcködő,

p (különbözz mindenáron),

p vagy aki úgy kompenzál,

p hogy nappal nyárspolgár,

p de éjjel meg egy csodabogár!

p

p

p Aki

p kétségbe esik,

p ha valamiben is

p eltér a véleménye/életformája

p a vélt/látható nagy többségétől

p

p

p Aki

p mintha

p tetszhalott lenne -

p annyira nem ad életjeleket…

p

p

p Aki

p teljesen beolvad környezetébe:

p folyamatos mimikri, mintha itt sem lenne

p (ez szklerózis multiplex vészjel: nem érti –

p ő csak eltűnik a háttérben, nem ér a neve…)

p

p

p Aki

p véges lelki erőit

p önépítés, önjavítás helyett

p pont a legrosszabbra fordítja:

p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p

p

p Aki

p a tanmese,

p példabeszéd,

p fabula hallatán

p másokon felettébb

p szörnyülködik vagy nevet,

p de hogy saját balgaságán derüljön?

p

p

p Aki

p teljesen,

p egész éltére

p lebénítja az a gondolat, hogy

p ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p

p

p Aki

p szerint

p mindenki halandó, kivéve őt –

p csak az ő halála elképzelhetetlen:

p ő ezért mindenre ráérő, bármit halogató,

p így az alkalmas időben tehetségét sem gondozó…

p

p

p Aki

p büszke rá,

p hogy embernek született,

p és így szabad az akarata,

p de ha éppen rosszat tesz/hagy,

p akkor háborog: isten miért engedi ezt?

p

p

p Aki

p szerint

p a teremtés botránya

p az ember halandósága! –

p de amúgy meg dögunalom az élete,

p és nem figyel, törődik halhatatlan lelkével…

p

p

p Akinek

p az egész élet

p csak egy nagy játék:

p bármi visszacsinálható,

p nincs irreverzibilis kár,

p mindig kérhet új életet stb.

p

p

p Aki

p nagyon

p nem érzékeli

p a „rendelt időt” –

p ő vagy nagyon előre siet,

p vagy elkésik, elmulaszt stb.

p

p

p Akinek

p ma is a fejére

p eshet egy tégla:

p a halálfóbiás örök rettegő,

p a raktárra aggódó önbetegítő…

p

p

p Aki

p rossz „elvi”,

p presztízs-okokból megy bele

p a sok önfelőrlő piszlicsáré csetepatéba

p

p

p Aki

p egy rossz

p pillantásra lecsap,

p és maximumot hoz ki az „inszinuációból”:

p akár kardpárbajt is, nem csak első vérig

p

p

p Bár

p nincs

p vészhelyzet,

p mégis belepusztul,

p ha nem lehet mindig

p ő az igazság bajnoka,

p ha nem derül rögtön ki,

p hogy neki van/volt igaza…

p

p

p Akinek

p az orvosa mindig

p jobban tudja, mint ő,

p hogy éppen mije, és hogyan fáj

p és mikor érzi már jobban magát…

p (ahogy a paternalista állam is,

p hogy mi szolgálja az ő javát –

p a javát akarja, é el is veszi…)

p

p

p Aki

p úgymond

p katonás férfi,

p aki csak akkor könnyezik,

p ha nagyon sok hagymát pucol?

p Szégyelli a sírást, és így nem könnyebül…

p

p

p Aki

p nagyon rossz

p vásárt csinált:

p egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p majd jöhet a sok év börtön, stigma, priusz…

p

p

p Fennaz ernyő,

p de nincsen kas

p Világraszóló lagzit tart:

p pár napig a dínom-dánom,

p majd meg a sok szánom-bánom

p

p

p Aki

p olyasmikért

p vállal alja/túlmunkát,

p amire nincs is szüksége,

p vagy csak baj, gond van vele,

p ráadásul emiatt alig van otthon…

p

p x

Madách Imre

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

Madách Imre

Ifjan haljak meg

Csak azt adná az Isten,

Hogy ifjan haljak el,

Nem már midőn kifáradt,

Elfásult a kebel.

.

Míg veszteség nem érte

Ifjúi lelkemet,

S a hitnek tengerében

Hajóm a szeretet.

.

Mert aki kétkedik már,

Hajós a tengeren,

Ki egy-egy árut eldob,

Hogy mentve más legyen.

.

S egymásután kidobja

Kincsét mind, míg magát

Is puszta csolnakával

Hullámsír fogja át.

.

Vesszek mint tűzgolyó, mely

Midőn legszebben ég,

Midőn szomszédos éggel,

Akkor hull szerteszét.

.

S ha lelkem mint a csillag

A síron túl ragyog,

Legyen kinek vesztem fáj,

Ki érettem zokog.

.

Ne fogyjon, mint a mécses,

Mely elfeledve áll,

Lelkem, míg hamvadozva

Eloltja a halál.

.

Ha csúszva föld porában

Egy hosszú korszakot,

Veszejté szent zománcát,

Mit Istentől kapott;

.

Hogy bűn és számolásnak

Mocskával terhesen

Ha látná önmagát a

Hajdan ifjú kebel:

.

Borzadna önmagától,

S az ítéletnapon

Isten sem ismerné fel,

Hogy képe volt azon.

*



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,

p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…

p

p x

