Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –VI.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Légy szorgalmatos.

– Magyar közmondásokban. –

Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás ugysem töri be a fejed.

.

Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

.

Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

.

Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

.

Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

Restelni is restel, a falat támasztja;

Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

.

Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

.

Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

.

Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

.

Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

A sült galambra meg szád hiába tátod.

.

Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

Embernél a munka, Istennél az áldás,

Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

Mindszenthy Gedeon

*

p 1

p

p Vesztére,

p kétségbeesésére

p teljesül Midasz hő vágya:

p kezében tényleg minden arannyá változik,

p mert azt hitte, hogy ő tudja, hogy mi a jó neki…

p

p

p Te

p mindig

p a legjobban tudod,

p mi jó és mi rossz neked:

p még részegen, rögeszmésen,

p szerelmi bűbájtól megvezetve,

p vagy kóros játékszenvedélyben stb.

p se akarjon senki se atyáskodni veled...

p (egy megátalkodott anti-paternalista)

p

p

p Liliputi

p országvezetők

p a jó hintáslegényekből,

p vagy a notórius füllentőkből

p kontra-szelektálva, szerep-válogatva

p

p

p

p Az állami,

p államegyházi

p iskolamesterek

p újszülött csodából

p többnyire hülye-gyereket

p képeznek, idomítanak stb.

p

p

p Aki

p egy vakhitű,

p vagy nemtörődöm:

p vadidegen állami tanerőkre

p bízza gyermeke öt egész napját,

p és ő hajtja be esti-hétvégi leckéit…

p

p

p Ahol

p elrabolt,

p vagy elcsábított

p egykor keresztény

p és hazaszerető gyerekek

p janicsárként térnek vissza

p az iskolából, vagy külhonból…

p

p

p Ha

p a rossz tanára

p őt már jó korán

p botfülűnek skatulyázza be,

p akkor ő holtáig is elnémítja énekhangját,

p még társaságban, mulatáskor stb. sem énekel…

p

p

p

p Aki

p egy jó ember,

p de csak dilettáns zenész,

p de a hízelgőire hallgatva

p fut/bukdácsol a rossz pályán

p

p

p

p Akit

p csak/főleg

p a protekció emel magasra,

p majd az úgynevezett százfejű cézár,

p a közönség előtt lebukik és megszégyenül

p és akár mindent feladva búskomorságba süllyed…

p

p

p Aki

p rossz

p csúcsformaidőzítő,

p mindig pont a megmérettetéskor

p teljesít még akár az átlagon alul is:

p olyan lámpalázas, vizsgadrukkos stb.

p

p

p Szerecsent

p mosó/mosdató,

p a feketét fehérnek mondó

p hazaáruló szellemi bérmunkás

p

p

p Rabló-

p gazdálkodó

p ember/rendszer –

p akár még az édenkertből

p is meddő sivatagot varázsló

p

p

p Aki

p sokkal

p többet van

p vadidegenek,

p mint előszerettei között

p Ráadásul ott egy angyal,

p itt, vagyis otthon meg ördög…

p

p

p Az

p alamuszi,

p magát alvó gyanánt tettető

p macska fog inkább egeret fogni–

p nem lehet nagydobbal verebet fogni…

p

p

p

p Aki

p türelmetlen,

p és ezért nem eredményes.

p Ha várna, a magból diófa lenne…

p A víz cseppenként kivájná a követ

p Lassú víz lassan, de biztosan partot mosna

p

p

p A

p birkatürelmes,

p akinek a hátán

p nemzetiszínű ekével

p akár még szántani is lehet

p De majd az unokáinak jobb lesz!?

p

p

p A

p gördülő kőre

p nem tapadna a moha –

p miért nem maradtál lendületben,

p vagy ha megtört, szereznéd vissza…

p (élan vital - a dolgok belső éltető energiája)

p

p

p Aki

p egy kvázi „autista”,

p vagyis: mintha az lenne -

p önmagát leépült (ön)megér(te)tési

p és közlési szintre redukált vegetáló…

p (vagy mintha csak mutogatni tudna,

p mint egy marslakó, vagy szélütött stb.)

p

p

p Vegyes

p nyelvű-kultúrájú

p házastársak közvetítő,

p lebutított, szegényes angol konyhanyelve

p (és ha nyelvünk határai a világunk határai…)

p

p

p Aki

p mindennapi

p újítás-kreativitás,

p idea-matéria teremtés

p nélkül csak egy gépiesen,

p vak megszokásokat követő,

p rutinból üzemelő biorobot…

p

p

p Te

p soha nem

p járatod csúcsra magad,

p mint aki egy másik életre tartalékol,

p mindig csak félgőzzel, takaréklángon

p éldegélsz, vegetálsz, slattyogsz stb. stb.

p

p

p Akinek

p ez evilági élete

p csak egy előkészület,

p csak egy próbaidő vagy

p felvételi vizsga a túlvilági

p nagy, igazi, örök stb. életre…

p

p

p Aki

p úgy érti,

p hogy egyszer élünk,

p hogy csak egy élvhajhász

p és nem törődik isteni lelke

p halhatatlanságára, nemesítésére,

p amivel pedig evilági boldog is lehetne…

p

p

p Akin

p a hatóság

p nem találna fogást,

p de szíveken át tipor,

p súlyos lelki sebeket oszt,

p nyolc napon túl gyógyulót,

p mást csak eszköznek vesz,

p családja hidegháborús hadszíntér stb.

p

p

p Aki

p úgy gondolja,

p hogy bőven elég,

p ha törvénytisztelő polgár,

p eleget tesz a minimális előírásoknak,

p ő nem akar maximalista: erkölcsös is lenni

p (pláne nem, hogy boldoggá/szentté avassák…)

p

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy ha őneki

p jó az „erkölcsi bizonyítványa” –

p nem követ el istentelenséget,

p ha el is követi, rendezi bűneit,

p nem mulasztja, de teszi a jót stb.,

p példás, feddhetetlen stb. életű,

p akkor így egyben már boldog is…

p

p

p Élő embert soha nem

p mondhatunk boldognak?

p Bárkit bármikor tragédia érhet?

p A katolikusok is csak halála után

p avatnak arra méltót „boldoggá” …

p Ez csak a kiváltságos érdemdúsaké,

p és nem minden ember joga, sőt kötelme!?

p

p

p Vagy

p nem ismered

p saját tested-lelked

p maximális terhelhetőségét,

p vagy épp ez lesz a minimum:

p túlfeszíted a húrt, ami elpattan...

p

p

p Mintha

p valaki úgy fordulna orvoshoz,

p hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

p s harapófogóval kell kiszedni belőle "panaszát"...

p Ő pont ily őszintétlenül kér baráti segítő tanácsot…

p

p

p

p Akinek

p a lenyűgöző „műveltsége”

p csak nyűg lesz: jó kérdések nélkül

p hiába rág át akár egész könyvhegyeket is,

p mert így csak terméketlenül beléjük temeti magát!

p

p

p Amilyen

p nagy a tehetséged,

p éppoly kicsi a szorgalmad:

p e fordított arányosság miatt

p féllábú óriásként kidőlsz a (rang)sorból,

p és mikor rádöbbensz, már nem éred utol

p azt a Valakit, aki amúgy pedig lehettél volna...

p

p

p Ha

p egyből,

p kapásból

p nem értesz meg valamit,

p úgy kell/annál rosszabb neki,

p te nem fogsz szellemi erőfeszítést tenni...

p (és így nem is részesülsz a jutalomból,

p a szellemi-lelki gazdagodásból…)

p

p

p Mindig

p csak a neki

p örökre elérhetetlen után

p ácsingózik, sóvárog, áhítozik -

p nem látva/becsülve a keze ügyébe esőt...

p Az amúgy tönkre tenné – ezt meg elveszíti…

p

p

p Aki

p heroikus

p pótcselekvő:

p hivatás-, párkeresés,

p és otthonteremtés helyett

p az egész világot megtérítené,

p a háta mögött levő istent keresve

p megkerülné akár az egész Földgolyót…

p

p

p Az

p egyik

p legnehezebb feladat

p éppen annak segíteni,

p aki nem is tudja, hogy ő

p mennyire segítségre szorul -

p sőt: még épp ő aggódik érted,

p hogy nélküle te biztos elkárhozol...

p

p

p Végzetes

p hiba is lehet,

p ha nem tudod, hogy

p te ki vagy és ki nem vagy:

p mert amit szabad Jupiternek,

p azt nem szabad a kisökörnek…

p

p

p Aki

p nem tudja, hogy

p kivel áll „szemben” –

p elrontja a köszönést,

p de még a megszólítást is,

p ezért nem lesz szerencséje

p létfontos ügyében segítséget kapni…

p (mintha nem lenne neki kedves az élete…)

p

p

p Aki

p oly „büszke”:

p röstell szólni a gödörben,

p hogy szüksége van valakire,

p vagy nem akar magán segíteni,

p és oda végleg be is rendezkedik,

p vagy még bele is harap a segítő kézbe...

p

p

p Aki

p az ellenségeitől

p valahogy még megvédi magát –

p de a „jóakaróival” szemben védtelen:

p Mekk mester barátja újítja fel a házát,

p aki a jót elrontja, amit csinál, az meg rossz...

p

p

p Aki

p nem fogta fel,

p hogy a kés kétélű eszköz:

p kenyeret is szelhetünk vele,

p de közben ujjunkat is lenyiszálhatja...

p Ahogyan az éltető isteni-emberi humor

p is lehet gyilkos irónia, kegyetlen gúny…

p

p

p Aki

p nem mer

p tréfálkozni, viccelődni,

p mert hátha épp most rosszul sül el,

p hátha épp most nem nevetnek a viccén –

p és ő lesz nevetséges - vagy megbánt vkit...

p

p

p Aki

p szinte

p minden mondatába

p próbál valami viccest, szellemest erőltetni –

p és szinte mindenen nevetgél, mint a fakutya,

p mert amúgy istenigazából sírhatnékját leplezi…

p

p

p Kiengeded

p a verbális/képi humor

p össznépi csodafegyverét kezedből,

p mely nevetségessé/semmivé tehetné diktátorod,

p és már csak kormánypárti vicceket fogyasztasz…!?

p

p x

Benedek Elek

Emlékversek I.

1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,

Parancs nélkül dolgozik,

Reggel kezdi, este végzi,

Sohasem unatkozik.

S rendes az ő munkája:

Járj tanulni hozzája.

.

2. Szeretnéd, ugye hogyha volna

Egy aranyszőrű kis lovacskád?

De azt ugyebár nem szeretnéd,

Ha volna benne nagy makacsság?

.

3. A bátorság nagy ékesség,

Ha jár vele szívnemesség.

Enélkül a bátorságod

Jóra csak ritkán használod.

.

4. Szép tulajdonság a figyelmesség,

Csak semmi folt rajta ne essék,

Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:

Van egy folt rajta: a makacsság.

.

5. A munka a lelket nemesíti,

Száraz kenyeret megédesíti.

Ki dolgozik, édes a pihenése,

Édes az álma, az az ébredése.

.

6. A szeretet drága kincs,

Földön ennek párja nincs.

Oszd meg mással, mégse fogy,

Sőt így lesz az még nagyobb.

.

7. Az alattomosság nagy szégyen,

Szavad s tetted hát nyílt légyen.

Bármit teszel, Isten látja,

Légy az igazság barátja.

.

8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,

Ám ehhez én valamit gondolok:

Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?

Dicséret néked úgy méltán kijár.

.

9. A madár sem repdes céltalan,

Az ő útjának mindig célja van.

Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.

De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.

.

10. A folyó vize lassan folydogál,

Szép csendesen foly, soha meg nem áll,

Mossa a partot, merre elhalad,

Lásd, munkát végez, habár nem szalad.

.

11. Kék ibolyácska a bokor tövében,

Elbújik, mint gyermek anyja ölében;

Ott áll szerényen, nem beszél magárul,

S te mégis rátalálsz az illatárúl.

.

12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,

Hanem kinek munkára kedve nincs.

Ki dolgát végzi szépen, rendesen,

Gazdag lesz, mert elégedett leszen.

.

13. Szépben, jóban előljárni,

Nógatásra sosem várni:

Hogyha ennyit megtanulsz,

Az életben boldogulsz.

.

14. Maradj kitartó a szorgalomban,

S haladsz előre jobban és jobban.

Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,

Másoknak gyűjti a lépes mézet.

.

15. Hogyha teszel szívességet,

Úgy tedd, hogy jól essék néked.

Mert bizonyos, mint a halál:

Mi szívből jön, szívhez talál.

.

16. Szófogadó gyermek

Kedves Isten előtt,

Éjjel-nappal nézi

Nagy szeretettel őt.

.

17. Feneketlen sár a hazugság,

Nehéz kimászni ám belőle.

Jó emberek, ha ki is húzzák,

Sáros marad örökre tőle.

.

18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,

Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.

Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.

De meg is él ám a ló futásból!

.

19. Az igazi erős ember nem verekszik,

Másnak az útjából kitérni igyekszik.

Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:

Isten ezért adta a nagy erőt néki.

.

20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal

Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.

Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,

Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.

.

21. A makacs gyakran árt magának,

Ellensége saját javának.

Baj bajra éri, nem tudja, mért.

Megsúgom én: makacs volt, azért.

.

22. Csendes gyermeknek kevés a szava,

De e kevésnek van aztán sava!

Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,

Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.

.

23. Gazdagság, szépség mind mulandó,

Fitogtatni ezt nem érdemes...

Csak a jóság a maradandó,

Örök ez, vége sohase lesz.

.

24. Nem vagy első, sem utolsó,

Középen állsz. Jól van így.

Nem ér téged akkor zokszó,

Nem bánthat meg az irigy.

.

25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,

Oly sok szépséget láthat, aki lát.

Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,

S meglátod majd, a szíved mind örül.

.

26. Hiába mutatod magad többnek,

Mint vagy valóban,

Hibát az emberben is felfödnek,

Nemcsak a lóban.

.

27. A szerényt később veszik észre,

Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.

Jó sokáig meg nem látják,

Jó messziről elkerülik,

De hogyha egyszer meglátják,

Annál jobban megbecsülik.

.

28. Sok beszédnek sok az alja,

Megunja ám, aki hallja.

A jóból is sok a sok:

Így tartják az okosok.

.

29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,

Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.

Mert csak aki látott sok durvaságot,

Tudja megbecsülni az ildomosságot.

.

30. Volt egyszer egy kis lány,

Ki a dolgot unta.

Az volt a vallása:

Ne dicsérd, ha munka.

De a hanyagságot

Végre megunta,

S ez lett a vallása:

Nincs jobb, mint a munka.

*

p 2

p

p

p Aki

p ábrándozó,

p egy fantaszta,

p mélázó merengő

p aki a bírhatókat is

p eladja álompénzért,

p és légvárat épít fel,

p majd meg sokat fizethet

p a lakbérszedő "lelki szakembernek"

p

p

p Akik

p oly balgák

p és tudatlanok

p és hiszékenyek,

p balek boldogtalanok,

p vagy csak álboldogok,

p de nem Istenüket kérdezik,

p s így könnyű prédái a gazdasági,

p politikai, szellemi szélhámosnak,

p szektavezérnek, motivációs trénernek stb.

p

p

p Akik már

p testükben-lelkükben

p túl öregnek érzik magukat,

p hogy előbb szellemileg, majd

p ember egészként is újjá-szülessenek,

p és radikálisan egy új utat válasszanak:

p nekik már erre a kis időre úgyis mindegy...

p

p

p Aki

p már oly mocskos,

p annyi bűnt követett el,

p annyi a vaj a füle mögött,

p hogy így már nem is mer

p se a tűző Napra kimenni,

p se "Isten színe elé állni" –

p és inkább elbujdosik messzi,

p valahova az „Isten háta mögé” …

p

p

p Ha

p a szemüvegeden

p egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted: a világban van a hiba.

p a sötét az üveged, mindent sötétnek látsz.

p Ugyanaz áll analógiásan a lelki szemeidre is…

p

p

p Ön-

p kritikátlanság fokozatok –

p nagyon elfogult vagy magaddal:

p a saját szemedben a gerendát se,

p de a máséban a szálkát is jól látod…

p Csak mással szemben vagy oly kritikus?

p Más hibáit nagyítod, a magadét kicsinyíted:

p másnak nem használsz, de magadnak ártasz.

p

p

p Pánikba esve

p már temeted is magad,

p a legrosszabbra gondolsz:

p bárhova nyúlsz, mindened fáj -

p pedig csak ujjadban van a szálka...

p

p

p Mindig

p és mindenhol

p csak vacogsz, dideregsz,

p hiába ülsz a kályha tetejére,

p mert nem döbbensz rá, hogy

p a hidegség, a jégszívűség benned van...

p (ahogyan bent van, ugyanúgy van kint is)

p

p

p Mások

p erővel és

p ravaszsággal

p elvehetik tőled

p a vagyonod, a házad, a ruhádat,

p a gyereked, a szüzességed, arcod,

p a testi épséged, sőt még életedet is –

p de a lelkedben csak te tehetsz kárt…

p

p

p Akik

p balgán

p már végleg

p lemondtak arról,

p hogy valaha is boldogok lehessenek,

p mondván, rosszkor/rossz helyre születtek,

p koldusnak, mostohagyereknek, nem királyfinak –

p életük hátralevő részét önsajnáltatással töltik ki…

p

p

p Akik

p sohase

p hittek benne komolyan,

p hogy itt és most az ember,

p vagy pláne ő lehet boldog –

p ez csak kitaláció, ábránd,

p nem létező kék madár stb.

p Ez csak a dajkamese, giccs,

p csak a happy endes operett áltatása:

p boldogan éltek, míg meg nem haltak…

p

p

p Akik

p hagyták magukat

p egyszer s mindekorra

p fekete dobozba beskatulyázni

p született vesztesnek, felesleges embernek,

p porszemnek, túlélésért güriző hangyának stb.,

p s ilyen minimum szinten fagyott az életigényük…

p

p

p Akiknek

p a naponta fogyasztott

p médium által is táplált

p beteges és betegítő félelmek,

p végső soron maga a halálfóbia eszi a lelkét -

p mert szellemi kiskorúan oly hiszékenyek és

p gyávák: nem mernek már ma igazán Élni…

p

p

p Akik

p életútjuk felén

p egy nagy sötét erdőbe jutottak,

p csalódottan mély válságba jutottak,

p mert anno feladták ifjúkori álmaikat,

p és nem jól/igazán keresik a kivezető utat,

p mert nem mernek/akarnak nagyot változni…

p

p

p Akik

p maguknak

p se vallják be

p lelki bajaikat,

p gödörbe esettségüket,

p és ezek medikalizálásában

p partnert keresnek és találnak

p például a mai protokoll orvosban,

p és egy „betegség” menhelyére bújnak…

p

p

p Akik

p érzik

p vagy tudják is,

p hogy milyen létfontos

p a lelkiviláguk nemesítése,

p de rosszul tették fel a kérdéseiket,

p rossz szellemi iránytűjük megvezeti őket...

p

p

p Akik

p nem is mernek

p bátran szembenézni

p az élet-halál kérdéseivel,

p mert azt hiszik, hogy akkor

p ők megússzák a válaszadást,

p de így csak, erről nem is tudva

p egy rossz választ „választanak” …

p

p

p Akik

p amúgy

p rendes, becsületes,

p szorgos, derék, jóravaló emberek,

p akik nem loptak, raboltak, öltek stb.,

p és mások még boldognak is tartanak,

p de titkon sehogy sem akarják érteni, hogy

p akkor ők miért senyvedő lelki hiánybetegek…

p

p

p Akik

p délibábot,

p kék madarat kergetnek:

p mindig abban reménykednek,

p hogy majd holnap(után) jobb lesz,

p csak még odáig valahogy ki kell bírni,

p addig itt és most a szenvedést kell viselni…

p

p

p Aki

p rég feladták már,

p hogy a sorsuk valaha

p még jobbra is fordulhat,

p és inkább álmodozgatva,

p elmerengve, nosztalgiázva,

p vissza-idő-utaznak képzelt aranykorokba…

p

p

p Akik

p bölcsnek vett

p kompromisszumok címén

p egyre jobban megalkudtak,

p komoly elvi engedményeket tettek

p és ezt azután alkohollal, rajongással

p vagy álbölcs cinizmussal kompenzálják…

p

p

p Akinek

p minden egyes napjuk

p csak egy újabb túlélési gyakorlat,

p mintha állandóan vészhelyzet lenne,

p és ehhez reggel a rádióból sebtében felkapnak

p egy „bölcs” gondolatot, hogy estig kihúzzák vele…

p

p

p Akik

p nem úgy

p néznek magukra,

p ahogy csodára nézni illik, és érdemes,

p s magától értetődőnek, jogosnak veszik,

p és drága isteni ajándékként nem becsülik

p ami már nekik megszokott: pl. szemük világa

p (legfeljebb akkor/későn, ha veszélybe kerül…)

p

p

p Akik

p annyi mindenki mással cserélnének,

p mert pont a sajátjukat nem sokra becsülik,

p és annak felfedezése, kibányászása helyett

p egy össze-mazsolázgatott "életet" élnének,

p vagy másokra irigykedve rongálják lelküket...

p

p

p

p Akiket

p a sárga irigység

p vagy az átkozott féltékenység gyötör,

p és mások boldogulása csak idegesíti őket,

p és örülnének, ha kiderülne: ők is csak csalók,

p mert minden boldog élet csak szemfényvesztés…

p

p

p Akik

p úgy érzik:

p teljesen tehetetlenek,

p mert leigázta, legyűrte

p őket a körülmények hatalma –

p és szinte olyannyira passzívak,

p ahogy egy kómában fekvő lény

p teljesen kiszolgáltatott a környezetének…

p

p

p Akik

p azt hiszik,

p hogy nincs bocsánat,

p de legalábbis az ő „halálos” bűneikre nincs,

p ezért még a gyötrő bűnbánatuk is hiábavaló -

p így fekszenek naponta lelkiismeretük kínpadján…

p

p

p Akik

p úgy érzik, hogy

p nem bírnák elviselni

p a bűnvallásukat követő

p elképzelt megszégyenülést –

p de így nagyobb terhet vesznek fel magukra:

p a folyamatos zsarolhatóságot még újabb bűnökre…

p

p

p Akiknek

p az álszent

p képmutatása,

p legalább hódolat

p gesztusa az erény előtt,

p de akik meg is elégednek

p eme látszat fenntartásával,

p (ők istent is be tudják csapni)

p és nincs ínyükre kilábalni ebből

p az önroncsoló hipo-krízisükből…

p

p

p Akiknek

p még csak

p bűntudatuk sincsen,

p sőt, ami még rosszabb:

p a vétkükkel nem szégyenkeznek,

p de azzal még erényként hencegnek is,

p mint pl. a szenvedélybeteg munka/nőmániás

p (és akik így miért is keresnék a gyógyulás útját)

p

p

p Akik már

p főleg az Újév első napján

p az eddigihez szervesen nem kapcsolva,

p már annyiszor akartak új életet kezdeni,

p hogy így csak borítékolható kudarc jött,

p és végül maradt a másnapos régi rossz…

p

p

p Akik

p nem okultak

p a tapasztalatukból,

p vagy hittek Münchhausen báró meséjének,

p és saját magukat húznák a hajuknál fogva

p a mocsárból, az erkölcsi fertőből, sikertelenül…

p

p

p Amikor

p nagyon jó

p egy rémeset álmodni,

p így is jöhet isteni segítség,

p mint ahogyan Kabos Gyula,

p aki majdnem öngyilkos lesz

p a Papucshős című filmben,

p amikor fájón kikosarazzák őt…

p …de elalszik, és boldogan ébred:

p hála Istennek, hogy nem ez a némber

p lett életfogytiglan az ő házisárkánya…

p

p

p Kovács Péter,

p félszeg kishivatalnok betéved egy mulatóba

p Másnap fáradtan érkezik hivatalába, elszundít az asztalánál.

p Álmában rákap az éjszakai életre, hozzányúl a hivatali pénzhez.

p Az énekesnővel áll össze, s rulett, kártya fedezné sikkasztását…

p Egyre lejjebb csúszik, körözi a rendőrség. Sehol a visszaút a lejtőn.

p Kovács öngyilkosságra készül, de ekkor égi szózat állítja meg…

p Vissza az úton (film -1940)

p

p

p Akit

p ártatlanul,

p vagy kis vétségért joggal

p igazságtalannak érzett büntetésként máris

p a bűnözés magasiskolájába, a börtönbe kerül,

p és „neki már mindegy’ alapon azt jól el is végzi…

p Vagy magától lép ere az útra, ha már úgyis stigmás…

p (v.ö.: Tolsztoj: Az elveszett szelvény/Bresson: Pénz c. film)

p

p

p Bűn és bűnhődés

p A cél szentesíti az eszközt?

p Amikor a nyomorgó egyetemista úgy hiszi,

p hogy ő sokat tehetne az egész emberiségért,

p de az ehhez szükséges pénz az uzsorásnál van,

p amit ő ezért akár bűnön keresztül is el/visszavehet…

p És Raszkolnyikov baltával agyonver egy ártatlant…

p Rábizonyítani se tudnák, de végül ő maga vallja be!

p

p

p Lehetséges-e,

p hogy az igazsághoz

p keresztülhazudjuk magunkat?

p Egyáltalán: származhat-e a rosszból jó?

p „És ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé

p a bűnt helyezte volna – ki vagyok én, hogy ez alól

p magamat kivonhatnám?” Idézi Lukács Hebbel hősét.

p A bolsevizmust, a keresztülgyilkolást is választotta…

p

p

p Ma

p egy-én

p visel felelősséget a (gaz)tetteiért,

p de az elrettentésül is szolgáló szabadságvesztés

p nem csak őt, hanem az egész családi körét is sújtja,

p hiszen elvesztenek egy családfőt, keresőt, apát stb. -

p szabadulási priusz: nagy lesz a kísértés a folytatásra…

p Mi is a börtönbüntetés deklarált haszna/tényleges kára?

p

p

p Ha

p az osztály stb.

p nem adja ki a tettest,

p mert még nincs köztük spicli, árulkodó,

p akkor ún. kollektív büntetésben részesítik,

p abban reménykedve, hogy majd ők maguk

p húznak rá pokrócot, és név nélkül verik el…

p

p x

Benedek Elek

Emlékversek - II.

(folytatás)

31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,

A fényes kék ég fellegbe borul.

És szól búsan a fellegek megett:

Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!

.

32. A finom lelkű mind érzékeny,

Elrejti búját, nem közlékeny;

Komoly, ahol kacagnak mások,

Nem érti őt meg, aki vásott.

Faóriásként messze látszik,

A villám csak körötte játszik;

Nem csak játszik, le is csap rája,

Mert ő az erdő legszebb fája.

.

33. Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

.

34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,

Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.

Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,

Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.

.

35. A jóért mindig jóval fizetni,

Ki velünk jót tesz, híven szeretni:

Kevesen tudják ennek titkát.

Annál szebb erény, mennél ritkább.

.

36. A sok beszéd még nem bölcsesség,

Vigyázz, nehogy szemedre vessék:

Beszélni beszél sokat, de sokat,

Tenni keveset tesz, azt sem okosat.

.

37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,

Az Írás ezt így magyarázza.

Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,

De a kevélyt, azt megalázza.

.

38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,

Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.

Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?

Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!

.

39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl

Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.

Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül

A legjobb földek is maradnak parlagon.

.

40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,

Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.

Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.

Ez az igaz árva. Nincsen semmije.

.

41. A hűséges, a hálás természet

Sok egyéb gyengét szépen eltakar.

Vesse őt akárhová a végzet,

Szeretik, mert látják, hogy jót akar.

.

42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,

Hasonló a lélek, amely érzéketlen

Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.

Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.

.

43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,

Hadd nézhetek én is a tiédbe.

Magyar embernek ez a szokása,

Nincs is a földön seholse mása.

.

44. Otthon, szabadban munkál serényen,

Ha szólnak hozzá, felel szerényen,

A rossztól ő elfordul iszonnyal:

Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.

.

45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,

Így nem lesz teher soha az ottléted.

Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,

Akkor minden szavad találják szépnek.

.

46. Ha jó hírét hallod valakinek,

Örülj azon s mondd el azt másnak is.

Rossz hírét ám ne költsed senkinek,

Mert abba kerülsz akkor magad is.

.

47. Szegénységedet ne szégyelljed,

Hisz elsők közt van a te helyed.

Szegény vagy bár a földiekben,

Annál dúsabb vagy egyebekben.

Hol fel, hol le forog a kerék,

Isten forgatja szegény emberét.

A gazdagét is fel s lefelé;

S ha érdemes volt, akkor elé

Szegény is gyakran juta már,

S hátul maradt a gazdag szamár.

.

48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?

Egész világon a legnagyobb költő.

Honszerelem nem volt üres szó nála,

Bús bizonyság erre dicső halála.

.

49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki

Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!

Foglald imádba nevét este, reggel,

Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.

.

50. Ki a dolgában nem serénykedik,

Csudákban hiába reménykedik,

Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,

Feje felett a sok baj összegyűl,

Aztán kapkodhat jobb és bal felé,

Későn látja, hogy nem juthat elé.

.

51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?

Mit más ad, azon meg nem hízol.

Bízzál magadban, magad erejében,

S bizton haladni fogsz előre szépen.

.

52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,

De szeretnél hatalmas is

Lenni társaid felett.

Így hallottam egy madártúl,

Vagy Tiszán túl, Dunán túl,

S én azt mondanám: nem lehet!

Hatalmaskodás jósággal,

Szorgalmatos tanulással

Éppúgy össze nem talál,

Mint az élet s a halál.

.

53. Nyughatatlan a te véred,

Az erődet összeméred

Mással néha oktalan.

Hát ennek mi haszna van?

Gondolj csak a jövendőre,

Szükséged lesz az erőre.

Mérsékeld magad kisnyég,

Kell az erő holnap is még.

.

54. A középút a legsimább bizonnyal,

Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.

De az út végén a cél ott álljon,

S útközben csüggedés meg ne szálljon.

.

55. Arany híd megy földről fel az égbe,

De csak kinek szívében lakik béke,

Ki felebarátjával megfér szépen,

Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.

.

56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:

Nincs ember, akinek mindez ne tessék.

De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad

Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.

57. Ha néha-néha észrevennéd,

Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,

Állj meg, mielőtt megkezdenéd

A rosszat, s jó lesz a vége.

.

58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek

A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb

Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?

Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.

.

59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,

Beszélj, de csak akkor, ha van

Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül

Magad s a más feje is beleszédül.

.

60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,

Aki e világon minden szépre képes,

Király lányának is méltó irigysége,

Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.

A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911.



p A tét: