Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –VIII.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Bhagavad-gítá

Krisna szólt:

Bölcs szavakkal olyant gyászolsz, amit nem gyászol az aki bölcs.

Bölcs ember nem búsul se élőkért se holtakért.

Mert nem volt, hogy ne léteztünk volna én, te és a többiek,

és nem lesz, hogy ne létezzünk ugyanígy valamennyien.

Ki él, megéri, hogy teste gyermek, ifjú és öreg legyen,

s új testbe költözik végül: sose búsul ezen ki bölcs.

Nem jut nemlétező létbe, se nemlétbe, ami létezik,

s ezek határait tudják az Igazságot ismerők.

Az emberek örök lelke múló testbe költözik,

de maga végtelen, senki meg nem ölheti: küzdj tehát!

…

Cselekedj hát, de helyesen: tétlenségnél dicsőbb a tett

ha az áldozatért tetted, s nem érzéki vágyakért.

Az élő élelemből él, esőtől nő az élelem,

az eső áldozatból lesz, s tettből fakad az áldozat.

(ford. Szerdahelyi István)

*

Bhaktivinód Thákur:

Száragráhi vaisnava

Jaj annak, ki minden napját

Vigassággal tölti el,

Szíve minden fényes, múló,

Szép formára felfigyel.

Szemüket a butykos vonzza,

Szívük mindig arra vár,

Mindig ott a bor szolgája,

Mit szégyennek mond a száj.

Arra szánták-é az embert,

Hogy mint állat, úgy tegyen?

Ki a földön úr lehetne,

Elhagyja az értelem?

Józan észben van dicsőség,

És az ember célja egy:

Azért éljen, hogy szeressen,

Erre oktatott a kegy.

Nem a miénk ez a test sem,

Láncként hordja vétkeit,

De a feltörekvő lélek

Ismét fölemelkedik.

Miért játszunk, mint a gyermek?

Semmi jót ez nem kínál,

Száz év se kell, és elmúlik,

Mint az elfújt rózsaszál.

Életünk egy villanás csak,

Nem marad meg semmi sem,

Csak a lélek tart örökké,

Jóval-rosszal terhesen.

Szemlélői az időnek

Komor arccal jönnek itt,

Hódolattal olvasgatjuk

A természet könyveit.

Sötét gond a földi élet,

Jobbra-balra egy lepel,

És mi túl van szem világán,

Senki azt nem mondja el,

Mégis egy hang, mély és zengő,

Szívünk mélyén megtalál:

Halhatatlan lélek vagy te,

Meg nem olvaszt a halál!

Tárházát a boldogságnak

Készen tartja fönt Urad,

Te örökké az Övé vagy,

És a préma az utad.

Te hatalmas, áldott préma,

Add Istennek életem,

Földi szó mit mondhat arról,

Mi ez a szent értelem?

Öröm és bú, ennyi van csak,

Mi mást nyerhetne a test?

Alvó lélek int csak arra,

Hogy a mást ne is keresd.

Barátaim, itt élvezni,

Sírni nem soká lehet,

Nők, a bor és állat húsa –

Nincs ezekben szeretet.

Testvéred szeresd, te ember,

És Istennek add magad,

Isten megadja a béred,

És az nemcsak számadat.

Felejtsd el az alvó múltat,

Jövő álmok otthonát,

Cselekedj te a jelenben,

Amely nógat, lépj tovább.

Ne mondd hideg érveléssel,

Hogy a lelket ez a föld

Alkotta meg, gép módjára,

Pusztul, ha sorsa betölt.

Isten kezében a lélek,

Létet, mindent Ő adott,

Megöli, vagy jutalmazza,

Ahogyan hagyatkozott.

Harcra fel a bűnök ellen!

Máris itt van, ölni kész,

Gyűlölet és kéjvágy népe,

Győzd le őket, légy vitéz!

Tarts ki a lélek-világban,

És szilárdan tartsd magad,

Légy igaz hős, és ne tűrd el,

Hogy lelökjön az anyag.

Száragráhi vaisnava!

Szép vagy, mint az angyalok,

Vezess engem Vrindávanba,

Hol a szellem fölragyog.

Ott szabadon nyugodhatok,

Átölel szerelmesem,

Örök élet, tiszta préma

Bűvölik az énekem.

p 1

p

p Akik

p mártírok akarnak lenni,

p és (szinte) keresik a szenvedést,

p akár magukat feszítik fel a keresztre,

p földi pályájukat önként-önkényesen rövidítve,

p titkon vagy nyíltan a túlvilági jutalmat remélve…

p

p

p Akik

p úgy élik a világukat

p a gyertyát két végéről égetve,

p mintha csak egy napjuk lenne már hátra...

p Vagy csak akkor kezdenek el igazán úgy élni,

p ahogy eddig is/mindig is szerettek/kellett volna,

p ha úgy tudják: kevés van hátra: ún. bakancslista…

p

p

p Akik

p Pató Pálként

p úgy halogatják

p létfontos döntéseiket, dolgaikat,

p mintha ők kivételesen örökké élnének,

p és nem lenne minden feladatra "rendelt idő"

p Körmükre ég – vagy tűzoltásra rendezkednek be…

p

p

p

p Akik

p már kiábrándultak

p a langymeleg történelmi egyházakból,

p akiket tönkretettek a folyton tüzelő szekták vezérei,

p akik nyíltan, transzparensen ateistának vallják magukat,

p miközben rejtve mindenféle istenpótlék formájában,

p például magát a kommunizmust vallássá formálva

p végső soron a Sátán imádják és szolgálják…

p

p

p Akik

p tényleg

p szó szerint

p értik a mesét,

p vagy a mítoszokat,

p és így szellemi fogyatékosan

p mindenkit már eleve és végleg

p abszolút jónak/rossznak tartók,

p vagy minden magasabb rendű,

p transzcendens érték tagadói,

p szkeptikus nihilisták lesznek…

p

p

p Akik

p azt hitték,

p hogy ők igaz és jó,

p tudatosan választott

p hit/bölcselet nélkül is

p nagyon jól elboldogulnak,

p de csak későn döbbentek rá,

p hogy mégsem lettek boldogok,

p nem tudva, de non stop téve

p mily balgaságokat követtek el -

p hogy milyen gagyit sóztak rájuk

p a second hand túrkálókban,

p szellemi ócskapiacokon…

p

p

p Akik

p az úgynevezett

p politikai-gazdasági

p rendszerváltástól várták volna

p az ő személyes megváltásukat,

p egyéni és családi boldogságukat…

p és most meg kétségbeesve rohangálnak

p önjelölt pénzéhes „ezoterikus” tanítókhoz…

p

p

p Akik

p mániákusan

p anyagi/társadalmi

p sikert sikerre halmoztak,

p és mégis depressziósok…

p s már annyi csodaterápiát

p kipróbáltak, de sikertelenül,

p mert nincs lelki erejük beismerni:

p jobb ügyhöz volt méltó buzgalmuk…

p

p

p Akik

p az élet császárjai helyett,

p valamelyik MLM ön- és barátság-

p és életgyilkos rabszolgái lettek…

p Akik a gödör fenekén vannak,

p mert hittek a szép ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon

p keveset adott - az is keserű volt...

p (vagy egy kis örömöt, majd sok ürömöt)

p

p

p Akik

p aktuális

p fizetettmunka-

p nélküliségük miatt

p magukat feleslegesnek,

p parazitának, káros elemnek érzve

p az ivászat ördögi körébe menekülnek…

p Pedig a panelt és a lélekölő robotot elhagyva

p vidéken gazdálkodva emberhez méltó életük lehetne…

p

p

p Akik

p minden nap,

p sok évtizeden át

p olyan bérmunkát végeznek,

p ami csak egy lélekölő robot,

p de nem mernek kilépni, váltani,

p mert félnek az éhbért elveszíteni,

p s nem hiszik, hogy saját utat járva

p a Gondviselőjük áldása kísérné őket…

p

p

p Akik

p „rút kiskacsaként”

p állandó önleértékelésben vannak,

p ami a megbetegedések melegágya,

p pedig amúgy gyönyörű hattyúként élhetnének,

p ha felfedeznék, hogy ők kik, és mire hivatottak…

p

p

p Akik

p idegen

p közegben, terepen,

p például mint egy hal

p a vízparton vergődnek,

p pedig az életük vizében

p vidáman ficánkolhatnának…

p És esetleg még (hála)pénzt is

p fizetnek az őket simogatónak…

p

p

p Akik

p életpiaci

p lármába menekülve

p nem ismerik a csendet,

p s így nem hallják a bennük

p élő isten halk életmentő hangjait,

p bölcs sugallatait, óvó intelmeit stb.

p Esetleg nem is akarják, nem is merik,

p hátha kizökkennének komfortzónájukból…

p

p

p Akik

p jó ügyekhez

p méltó buzgalommal

p cinikusan/balekként,

p akarva vagy akaratlan

p rossz ügyeket szolgálnak,

p képviselnek, védenek stb.,

p ami pedig őket is lerontja…

p

p

p Akiknek

p hamar kihunyt

p a szalmaláng-lelkesedésük,

p nincs elszántságuk, kitartásuk,

p akiket így a kezdeti kudarc után

p már semmi nem érdekel, izgat,

p hoz szenvedélyesen tűzbe, lázba:

p teljesen közönyösek, apatikusak…

p

p

p Akik

p azt hiszik,

p hogy egyszer

p s mindenkorra kigyógyultak,

p pedig életük végéig szenvedélybetegek,

p (alkohol, drog, gyógyszer, szerencsejáték,

p munka, szex, pénz, vásárlás és a többi…)

p és így játszi könnyen visszaeshetnek oda,

p vagy mélyebbre, s végleg feladják a játszmát…

p

p

p A

p szenvedély

p a „betegnél”

p elveszti tápláló, feltöltő szerepét,

p és a személyiség építése helyett

p átveszi az uralmat és eredeti szerepéből

p kikerülve ellenkezőleg, pusztítóan kezd el hatni.

p Valamely szer, szokás kizárólagos uralma

p jelenti a személyiség korlátozottságát, rabságát,

p mert nélküle az élet sivár, és kietlen a számára…

p

p

p Aki

p sziszifuszi

p erőlködésnek érzik,

p hogy egyedül maradjanak

p talpig becsületesek és így

p „hülyén” tisztességesnek stb.,

p hisz kiterítik őt is így is, úgy is -

p nem tudják, hogy milyen sok múlhat

p akár egyetlen ember kitartásán is:

p Isten miatta kegyelmezhet a világnak…

p

p

p Akik

p nem akarnak

p önállósulni, felnőtté válni,

p az Élet kihívásaira válaszolni,

p inkább a mamahotelban elbújva

p javíthatatlanul infantilizálódnak,

p visszafejlődnek óriáscsecsemővé,

p akit az „édes jó” anyukája gondozhat…

p

p

p Akik

p szeretetéhségüket,

p önleértékülésüket kompenzálandó

p erőltetik, siettetik a "nagykorúsodást",

p a mielőbbi szexuálisa életet, az alkoholt stb.,

p és így koravénülnek, fiatalon kiégettek lesznek...

p

p

p Akiknek

p nincs igaz

p jó barátjuk,

p vagy nem is keresték,

p vagy nem becsülték-tartották meg,

p nem tudva milyen pótolhatatlan kincs volt ez,

p esetleg a minőséget itt is mennyiséggel pótolnák…

p (haver, szesztestvér, Facebook stb. ismerős stb. stb.)

p

p

p Akik

p abban

p a tévhiszemben vannak,

p hogy van barátjuk és szerelmük,

p ezért azután így nem is keresnek –

p pedig csak álbarátjuk, ellenségük van,

p ami sokkal rosszabb még a semminél is…

p

p

p Akik

p nemcsak

p jók akarnak lenni,

p de mindig jónak is akarnak látszani,

p strigulát húznak napi jócselekedeteik mellé,

p és minden "jótettükért" rögtön hálát is várnak…

p Nem közülük került ki Mikszáth „vén gazembere”,

p aki egy életen át „lopott, csalt és hazudott”, hogy

p az elherdálástól az utódoknak mentse a vagyont…

p

p

p Akik,

p ha már

p nem lehetnek

p a dogmájuk szerint "jók",

p mert hát oly gyarló az ember,

p akkor legalább a gonoszságban

p akarnak a vágyott tökélyre jutni…

p Mint a rokkant testű-lelkű király,

p III. Richárd, aki elhatározta, hogy ő

p mostantól fogva nagy gazember lesz…

p

p

p Akik

p balgaságuk,

p ön- és világismerethiányuk,

p rosszul választott célok-eszközök miatt

p sorozatosan gyűjtik a kudarcélményüket,

p és majd csalódottságuk, frusztráltságuk miatt

p előszeretteik/önmaguk ellen agresszívek lesznek,

p ami tovább nehezíti, hogy végre sikerélményük legyen…

p

p

p Akik

p nevetségessé

p és szánalmassá váltak

p szüntelen öndicsérgetésükben,

p és nagyon bűzlik is a levegő körülöttük,

p mert annyira függnek a pozitív visszajelzésektől,

p és vagy nem bíznak benne, vagy nem győzik kivárni…

p

p

p Akik

p élőhalottként

p sínylődnek bűneik börtönében,

p és nem a Megváltó igéit követve

p igyekeznek ebből megszabadulni,

p hanem ehelyett rabláncerősítő

p és rút gonosz pótcselekvésként

p bűnbakra vadásznak, uszítanak…

p

p

p

p Akik

p betömik a füleiket,

p hogy semmit meg ne halljanak

p a szirénsziget közelében hajózva,

p vagy akik nem kötözik ki magukat,

p és nem hatalmazzák fel társaikat,

p hogy kérésükre se oldozzák fel őket,

p és örökre elcsábulnak (pl. egy szektába)

p

p

p Akik

p a múzeumok

p raktárába raknák

p a nagy világvallásokat,

p de pl. spiritiszta szeánszokon,

p vagy egyhetes táltos tanfolyamon

p manipulálva, szemfény-vesztve stb.

p keresik kapcsolatukat a szellemvilággal...

p

p

p Akik

p több lóra téve

p minden istennek,

p minden oltáron áldoznak,

p még az ismeretlen istenén is,

p (egyikükhöz nem elkötelezve…)

p hátha mégis van benne valami,

p és akkor az egyik majd csak bejön…

p (mint aki sok lánynak egyszerre udvarol)

p De a sok szék között csak pad alá esnek…

p

p

p Akik

p hitelpénzből

p minden lehetséges

p lottószámot megjátszanak,

p hogy teljesen biztosak legyenek:

p övék lesz a halmozódó főnyeremény…

p Ha az övék lenne is kevés lenne törleszteni…

p

p

p Akik

p istenkáromlóan háborognak,

p vagy szentimentálisan nyavalyognak

p a halandóságuk, s így véges életük miatt,

p de már koradélután dögunalomtól szenvednek,

p magukat is szörnyen unják és mást is untatnak…

p

p

p Akik

p annyira szeretnének

p a legbiztosabb három-lábon állni,

p hogy felépülésük vagy felnövésük

p után sem dobják el se a fizikai,

p se a lelki-szellemi mankóikat…

p

p

p Akik

p vagy nem tudnak

p kellő mértéket tartani

p a nemes alkoholokból,

p és így önkéntes őrültek -

p vagy a saját gyengeségüket,

p látens, kísérthető alkoholizmusukat

p szinte már-már erényként tüntetve fel

p tüntetően, mell-döngetően Absztinensek…

p

p x

*

Szurdász:

Virradat

Felvirradt, Krsna ébren!

Nagy, mély lótusz-szemed

szeretetteli tó,

hattyúk, de még millió szerelemisten

sem versenyezhet arcod

elbűvölő szépségével.

A nap, a bíbor labda keleten kél,

az éjszaka elmegy,

elhalványul a holdfény.

A lámpák homályosodnak,

és fokozatosan hunynak ki a csillagok,

miként a bölcsesség sugarainak fényes

ragyogása eloszlatja a pusztán érzéki örömöt.

A remény fényessége pedig elkergeti

a kétség és kétségbeesés ködös sötétségét.

Figyelj, a madarak fennhangon,

vidáman énekelnek.

Ó, édes gyermekem,

Te vagy az életem,

én egyetlen gazdagságom!

Ó, kedves fiú,

bárdok és dalnokok

zengik dicsőséged,

mondván: „győzelem! győzelem!”

Lótuszok ontják virágaikat

poszméhek édes zümmögő hangon

hagyják el kelyhüket,

miként a kegyes lemondás által,

szeretettel telve,

nevedet énekelve

eltűnnek a világi kapcsolatok is.

Anyja szeretetteljes szavaitól átitatva

az irgalmas Úr felkelt ágyából;

a világ bánata eltűnt,

az illúzió hálója szertefoszlott.

Szurdász így énekel:

Látva lótusz-szépségű arcát

minden káprázatom elszállt ;

minden kétség és kettősség tovatűnt.

Govindában találtam meg örök örömöm.

Kalidász:

Kumára-szambhava

(részlet)

Sugár szökellt szét születése napján,

örömre gyúltak a teremtett lények,

virág esőzött, üde szellő lengett,

és harsonáztak a nagy égi kürtök.

.

Villó sugár font koszorút köréje,

elöntve kék fényzuhataggal anyját,

akárha ékkő tüze felsziporkáz

lazúr-ölében a Vidúra-hegynek.

.

És nődögélvén, sokasult erénye,

szépsége kincsét a napok növelték,

miként növő hold halovány karéja

mind fényesebben ragyog éjről éjre.

.

És Párvatí lett neve, „Hegy Leánya”

a Napszeműnek, s mikor anyja, mondván:

„U má” – „Ne tedd azt” – vezekelni óvta,

Umá nevet nyert a sugár teremtés.

.

Bár volt a Hegynek fia-lánya több is,

nem telt be mégsem gyönyörű Umával:

ezer virág nyit – a kizsongó méhraj

mégsem keres mást, csak a zsenge mangót.

.

Miként a mécsnek lobogó kanóca,

miként a Földnek az iramló Gangá,

miként a vénnek a tudás igéje –

Umá volt éke a királyi Hegynek.

.

Mandákiní hűs folyamárja mellett

bimbókorában, kicsi-lány-seregben,

becézve bábut, hajigálva labdát,

ízlelte játék arany-édes mézét.

.

Mint őszi hattyúk hűvös árnyú Gangát,

varázsfű-bokrot maga-fénye éjjel,

úgy látogatta tanulás-év jöttén

volt-életének gyarapult tudása.

.

S hogy zsendülőben ama korba lépett,

mely drágakőnél ragyogóbb a testen,

mely részegítőbb sűrű pálmabornál,

mely szomjú vágyak kifeszített íja,

.

mint kép, ha éled az ecsetvonásra,

mint napsugárban ha kinyíl a lótusz,

kiteljesedvén olyan égi-szép lett

szirom-kibontó, üde ifjúsága.

.

Lábujja hajló, finom ívű sarló,

derengve csillant csigafényű körme,

suhant a földön kicsi-könnyű lába,

akárha tóban vízirózsa rebben.

.

Előrehajló nyaka, háta íve

hattyút utánzott, a rekedt madár meg

csilingelő sok aranyéke, lánca

ezüstös hangját irigyelte tőle.

(Rab Zsuzsa fordítása)

*

Kalidász: Sakuntalá felismerése

Sakuntalá búcsúja a remetelaktól

(részlet):

Ti fák, magányunk fái, halljátok szavam!

Szakuntalá nem nedvesíté úgy soha

Kiszáradt ajkit a folyamból, hogy előbb

Kristály vizéből tiszta szeretettel

Ne öntött volna szomjú gyökötökre.

Gyakran szerette volna fürteit

Virágitok tömött füzérivel

Ékítni, de mert oly gyöngéd vala,

Egy szál virágtól is nem foszta meg.

Szemlélni volt csak, legfőbb öröme

Feslő bimbaitok tavasz-díszét;

Oh, mondjatok hát szíves búcsú-szót neki!

Ma, még ma hagyja el szülőhonát,

Hogy hites férje udvarába menjen.

(Arany János fordítása)

p 2

p

p

p Aki

p balgán, önfejűen

p rosszul és rosszba kezdtek,

p majd a garantált kudarcok után

p apátiába süllyednek és öngazolásként,

p (jobb ügyhöz méltó buzgalommal, a nekik

p rendelt Feladatok megtalálása helyett…)

p hiábavalóként cinikusan ki is gúnyolnak

p minden emberi lelkesedést, szenvedélyt…

p

p

p Aki

p az a cinikus álbölcs,

p aki minden ideális törekvést

p csalódottan lenéző és leszóló,

p aki nem hisz az emberi jóságban

p és őszinteségben - kiábrándult és

p ezért bizalmatlan és örök gyanakvó:

p minden nagy, nemes tett mögött

p csak silány emberi önzést lát(tat)ó…

p

p

p Az

p újgazdagoknak

p van ugyan sok pénzük,

p de nincs stílusérzékük,

p s nem tudják elfogadni, hogy

p egy csóró az ízlésüket formálja.

p Vagy pedig éppen ellenkezőleg:

p olyan parvenük, úrhatnám polgárok,

p akik a sznobságuk miatt mindenre vevők,

p ami által ők is az előkelő társaságba léphetnek…

p

p

p Akik

p életfogytiglan

p olyan társ után vágyakoznak,

p akik nem is létezhet, egy tökély,

p mely mércének senki nem felelhet meg…

p Ezért maradnak magukra, áldatlan magányban.

p (Amúgy kellemetlen meglepetés érné őket,

p ha mégis létezne egy ilyen angyali lény,

p aki nem egy esendő-gyarló ember,

p mert kegyetlen lenne hozzájuk…)

p

p

p

p Vajon miért

p nem János apostolra,

p de Péterre bízta Jézus az egy-házat,

p hisz e „kőszikla” már az első próbán

p elbukva háromszor is megtagadta Őt…

p Épp ezért, mert saját esendőségét tudva

p már nem lehetett irgalmatlan másokhoz…

p

p

p Akik

p rideg-hideg

p családban/intézetben nőttek fel

p és szeretetéhségükben elmennek

p a legelsővel, aki rájuk mosolyog…

p Lehet ez cukros bácsi, de lehet

p ez egy prostikat futtató strici is…

p

p

p Aki

p másnak vermet ás,

p vagy horribile dictu, kimondani

p is szörnyű: taposóaknát telepít,

p de a végén vagy ő maga esik bele,

p vagy éppen a saját gyereke lép rá...

p

p

p Aki

p „profi” álomfejtőhöz tartva

p vért izzadva gyötri az agyát,

p hogy a lehető legteljesebben

p felidézhesse az éjszakai álmait,

p ami így egyre jobban ködösül,

p ami miatt kétségbe is esik…

p

p

p Aki

p egyáltalán

p nem veszi komolyan álmait –

p azok nem tartoznak az életéhez,

p nem segíthetnek életét javítani,

p nem figyelmeztethetik a bajaira –

p ezek csak badar, hazug mesék,

p az „agya” öncélú játszadozása…

p

p

p Akik

p nem két órát

p dolgoznak létfenntartásukért,

p mint pl. a „primitív” busmanok,

p és mégse élnek olyan minőségű,

p értsd: olyan egész, teljes életet...!

p Az egésznapos robot leépíti őket,

p és az ún. szabad idejük zöme sem

p szabadon választott ténykedésű,

p vagy – szellemi – drogos kábított…

p

p

p Akik

p olyannyira

p szeretik a meglepetést,

p és ezért szinte zsákbamacska

p módjára vesznek maguknak feleséget –

p vagy „mind egy” alapon elveszik az elsőt,

p aki hajlandó hozzájuk menni, mert hisz

p „sötétben minden tehén fekete” …

p

p

p Aki

p a kutyaharapást

p nem az ő szőrével,

p a szerelmi bánatot

p nem új szerelemmel,

p de csak evéssel, ivással,

p vagy pénzért vett „szerelemmel”,

p s más káros pótcselekvéssel „kúrálja” …

p

p

p Akik,

p ha már

p verembe estek,

p maguk akarnak kimászni,

p a segítő kézbe harapnak -

p majd ott berendezkednek,

p majd mindenki odacsalnak,

p esetleg be is rántanak, hogy

p legyenek önigazoló sorstársaik…

p

p

p Akik szinte

p minden tudhatót tudnak

p a nevetésről és a humorról,

p hogy ez mily sajátosan emberi,

p de még életükben nem nevettek,

p nem kacagtak egy jóízűt, legfeljebb

p ha egy fanyar mosolyt csaltak arcukra…

p

p

p Akik

p pont azokat gondolják

p a legjobb barátjuknak, akik hízelegnek,

p és azokat ellenségként elvadítják maguktól,

p akik olykor-olykor fájó igazságot is mondanának,

p jó eseteben humoros formában, fádalom-csillapítva…

p Nem tudnak bűnüktől szörnyülködve-nevetve szabadulni!

p

p

p Aki

p olyannyira

p retteg a fájdalomtól,

p neki a legkisebb is már elviselhetetlen,

p hogy inkább örökre érzésteleníti magát,

p hogy inkább semmit se, élvet se érezzen –

p mint akinek pl. lebénul a karja, és még

p azt se érzi, ha égetik vagy vagdossák…

p

p

p Aki nem tudja, hogy

p mire való a karja-keze:

p és ezeket nem is használja,

p akkor elsatnyulnak, elsorvadnak…

p Ugyanez állhat a lelki adottságaira,

p képességeire is: a „szívére”, eszére,

p képzelőerejére, transzcendencia-

p fogékonyságára, a benne is élő

p Isten érzésére-értésére is…

p

p

p Korcs

p Pesszimista

p szóhasználatban

p olyan személy, csoport,

p amely az ősök, az elődök

p jó tulajdonságait elvesztette,

p testileg vagy lelkileg elfajzott, elsatnyult…

p Fejletlen vagy elzüllött, tönkrement, hitvány,

p elfajzott, egészségtelen, torz példány, egyed.

p A fejlődés egészséges módjától elütő, beteges,

p helytelenül keletkező; torz: korcs divat, nyelv, szó.

p

p

p Aki

p könnyen haragszik,

p nehezen csillapul a háborgása,

p sőt ne adj isten: örök haragot tart,

p az más bűnéért tulajdonképpen

p saját magát, a vétlent bünteti meg,

p esetleg nem is egyszer, de akár

p folytatólagosan/életfogytiglan…

p És a haragtól kér-kap tanácsot,

p amivel új bajokat zúdít magára…

p

p

p Akin

p pont az általa gyártott

p selejtes munkatermék áll bosszút,

p mint anno az oktatófilmben „Latyin”

p az érzelmes tánc és udvarlás, lehet,

p hogy épp a szerelmi vallomása közben

p köznevetségre lecsúszó felsőnadrág…

p (A „Fekete Péter” cseh filmben is éppen

p csajozás közben csúszkál le a klottgatya…)

p

p

p Akin

p úgy áll az új ruhája,

p mint a tehénen a gatya,

p de nincs, aki szóljon neki,

p hogy a háta mögött kinevetik

p (vagy épp ennek örül „barátnője”)

p És akin nincs ruha, csak ő hiszi,

p mint az a császár, akinek csak

p a gyerekszáj mondta ki:

p meztelen!

p

p

p Akik

p csak a kályhától

p indulva „tudják” a tánclépéseket,

p akiknek teljesen oda minden tudományuk,

p ha elrepül a papír, amire más írta a beszédet,

p vagy amiből puskázna, mint a készületlen diák…

p

p

p Aki

p mindaddig azt hiszi,

p hogy tudja/érti azt az Igét,

p amit már annyiszor hallott, szajkózott,

p amíg nem találkozik egy más fordítással,

p vagy nem kell kisgyerekével megértetnie,

p aki még/már nem ájult tisztelettel hallgatja…

p

p

p Akik

p „nominalista”

p és nem realista felfogásúak -

p pl.: akiket a fizetés számjegye

p és nem a vásárlóereje érdekel.

p Mondhatni, hogy mindig csak

p a mennyiséget látják, mint pl.

p aki inkább 1000 milliméteres, és

p nem 2 méteres kolbászt választ…

p

p

p Akik

p örülnek

p a semminek is,

p és azt jól megfogják…

p A szólás abból a gyermekjátékból keletkezett,

p amikor a gyerekek a két markukat összeszorítják,

p mintha kincset őriznének és egymásnak átadják...

p

p

p Nesze semmi,

p és fogd meg jól

p Nagy hangon felajánlott, de

p valójában értéktelen, hasznavehetetlen

p adománynak, segítségnek a gúnyolása…

p Jóindulatot mutató, de semmit sem adó,

p kétszínű, nagyképűen ígérgető emberre utaló

p

p

p Aki

p azt mondja, hogy

p „Legyen meg Isten akarata!”,

p de mégis a neki kényelmes,

p legtöbb sikerrel kecsegtető

p utakat és módokat választva

p mégsem prostikat evangelizál,

p hanem egy vödörben halászik,

p más gyülekezetből csábítgat…

p

p

p Aki

p kígyót

p melenget a keblén,

p aki kitúrja a házából

p és szétbomlasztja családját,

p kiforgatja a vagyonából stb.,

p mert a papolásával elvakítja…

p Ahogyan ezt Moliere művében

p az Álszent, vagyis Tartuffe teszi…

p

p

p Aki

p bőven

p megelégszik azzal,

p hogy életében a jó főszerep

p eljátszása helyett csak statisztáljon,

p a nagy tömegjelenetekben létszám-növelő…

p Vagy egy fontos, de ördögi szerepet oszt magára:

p az intrikusét, a cselszövőét, vagy a szépnek tűnő,

p de öngyilkosét: pl. az áldozatét, illetve a megmentőét…

p

p

p Aki

p annyira látni vágyik,

p hogy ezért magába a Napba néz,

p ami miatt elveszítheti szeme világát,

p és ezután már semmit sem fog látni…

p És aki azt hiszi, hogy ő maga világít,

p pedig ő csak egy visszavert visszfény,

p mások fényében sütkérező mihaszna…

p

p

p Aki

p ahelyett, hogy

p az anyanyelvében lubickolna,

p annak szépségei, árnyalatai,

p bölcsességei lelkét építhetnék,

p szinte kerékbe töri még magát is,

p ahogy idegen nyelven próbálkozik,

p akár mert idegenbe „száműzött”,

p akár mert vegyes házasságban él,

p és kell egy közvetítő „világnyelv” …

p

p

p Aki

p a filozófusok között

p messze a legjobb focista,

p és a balga sporttársak között

p a legfigyelemreméltóbb bölcselkedő:

p aki a szakmájában, a hivatásában nem,

p ill. nem a mindenséggel méreti meg magát,

p mert joggal tart attól: könnyűnek találtatik…

p

p

p Aki

p nem akar lusta,

p vagy tétlenségre

p kárhoztatott lenni/maradni,

p és maga gyújt fel házat/erdőt,

p csakhogy tűzoltómunkát végezhessen…

p Mint amikor a betegekből jól élő orvos

p akarva-akaratlan, de maga is gyártja,

p fenntartja és akár súlyosbítja a bajukat…

p

p

p Aki

p a család nemtője,

p aki akár még életét is

p feláldozná a családjáért,

p ha netán tűzvész/árvíz lenne,

p de ha nincs semmi rendkívüli helyzet,

p akkor rá aprócseprő napi teendőkben

p ne számítsanak…! (Ő meg arra számít:

p e nagy fogadalmának nem lesz próbája…)

p

p

p Aki szegény

p nyomorultnak érzi

p magát a gyülekezetben,

p mert nincs egy fölös forintja,

p pedig van épp oly értékes kétfillérje,

p hiszen az ő szűkös anyagi helyzetében

p ez viszonylag még nagyobb adomány…!

p

p x

A BAJADÉR

Rabindranath Tagore

Az út porán Madera kapujánál

Ugaponta közönyösen hevert.

A kapu zárva volt, a lámpa oltva,

az ég bús arca felhőkkel kevert.

.

A Jámbor alvó mellett csöndbe rezzent

egy női láb. Az ékszere dalolt.

A pap ocsúdva látja, lámpa lobban,

s két szem tekint rá, lágyan, mint a hold.

.

A bajadér bámulta Buddha papját,

kösöntyü lángolt pálma-termetén

és részegen az ifjúság borától

szólt az alvóhoz: "Mért vagy itt, szegény?

.

Nem méltó hozzád a por és a bánat,

ne a port csókold, adj csókot nekem",

..."Csak menj előre lassan, én követlek,

ha kell, melletted termek, gyermekem!"

.

Szilaj villám nyargalt az égen által

és Ugaponta mélázott tovább,

a lány remegve menekült hazáig

és ő szomorún nézte lábnyomát.

.

És mulnak hónapok esőbe, fénybe

és Ugaponta némán megbuvik.

És a tavasz jön tréfás furulyákkal -

akkor a Szent kimegy a kapuig.

.

Ki fekszik ott Madera kapujánál,

ki az, akit az úti por takar,

ki az, kinek kelés nő rózsa-mellén,

s elpoklosítja a fekete var?

.

A bajadér! A pestis rágja testét!

Ide kergették a kapu elé!

Nincs egy barátja, aki száraz ajkát

egy korty szelíd vízzel üdítené!

.

Ugaponta fejét ölébe vette,

és ült vele az út porába lent

és megitatta és sebét bekente

és megszentelte életét a Szent.

.

"Ki vagy?" kiált a nő, "Irgalmas angyal!

Te jó, miért adsz annyi jót nekem?"

"...Mert megigértem, hogyha kell, követlek,

s most itt vagyok melletted, gyermekem".

Kosztolányi Dezső fordítása

*

VAK LEÁNY

Rabindranath Tagore

Egy vak leány jött a kertembe reggel

s virágfüzért adott, zöld levelekkel.

.

Én a virágot a nyakamba tettem

s könny csillogott föl mind a két szememben.

.

A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott,

vak vagy te is, akárcsak a virágok.

.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál

és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".

Kosztolányi Dezső fordítása

*

Rabindranath Tagore:

A kertész című kötetből

(részlet)

Bár jön lassú lépésekkel az est

s minden dalnak jelt adott az elhallgatásra;

Bár társaid nyugodni tértek s te fáradt vagy;

Bár félelem lappang a sötétben s az égbolt arca fátyolos;

Mégis, hallgass meg, madár, ó, madaram,

s ne csukd még össze szárnyad.

Ez nem az erdő lombjainak a homálya,

a tenger ez, mely mint egy sötét fekete kígyó emelkedik.

Ez nem a virágzó jázmin tánca, a tajték villogása ez.

Ó, hol van a napsütötte zöld part, hol a fészked?

Madár, ó, madaram, hallgass meg, ne csukd még össze szárnyad.

A magányos éj fekszik utadon,

a hajnal alszik az árnyékos dombok mögött.

A csillagok, az órákat számolva, visszatartják lélegzetüket,

a gyenge hold úszik a mély éjszakában.

Madár, ó, madaram, hallgass meg, ne csukd még össze szárnyad.

Nincs számodra remény, nincs félelem.

Nincs szó, nincs suttogás, nincs kiáltó hang.

Nincs otthon, nincs pihenésre ágy.

Csak a te páros szárnyad van és az úttalan ég.

Madár, ó, madaram, hallgass meg,

ne csukd még össze szárnyad.

(Áprily Lajos fordítása)



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,