Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –IX.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Rabindgranath Tagore

ÁLDOZATI ÉNEK

Dsida Jenő fordítása

Csak pillanatig add nekem,

hogy melléd ülhessek bár, kérve kérlek,

munkámat aztán befejezhetem.

.

Nem tud elülni a szivem.

Arcod látása nélkül egyre küzdök

kesereves, meddő, pattalan vizen.

.

Ma ablakomra hullt remek,

sóhajszerelmű zenéje a nyárnak,

s dongó méhektől zsongott a berek.

.

Most Téged nézlek egyedül,

míg valahol nagy élet-áldozatról

a semmittevés álma rám terül.

*

A FÖLTÁMADT EMBER

Franyó Zoltán fordítása

Nézzétek, itt jön ő – a nagy hatalmú földlakó!

A réten minden kis, fakó fűszál kivánja, remegve várja.

A kagyló-kürt szavától zeng az istenek hona,

s az emberek között rivall a harci harsona.

Nézzétek, oly közel van már az óra,

midőn új élet támad virradóra,

a fojtó éjjel védőgátjai így fognak porrá mállani.

.

Az új lét friss, hívó szavához

a visszhang új vigaszt sugároz,

s a hajnal ormáról a hang ezerfelé rezeg:

„Ne féljetek! Ne féljetek!

A föld feltámadt emberének

győzelem, győzelem!”

Ezt visszhangozza most az ének

át a mély, mély égen.

p 1

p

p Aki semmit

p nem bíz a véletlenre,

p ezért előbb megbánt,

p megsebzi a lelked, hogy

p ő a bocsánatkérést gyakorolja,

p (és te meg a megbocsájtást…) -

p vagy aki előbb a mély vízbe lök, hogy

p így életmentő érdemérmes hős lehessen,

p vagy főként neked imponálva bizonyítsa,

p hogy mire képes érted: méltó a kezedre…

p

p

p Akinek,

p mint Hűbele Balázsnak

p a szeme előtt van az igazi,

p akit maga Isten teremtett neki,

p de ő hátat fordít neki, mögötte lesz -

p leánykérés helyett ő inkább megkerüli

p és bejárja érte az egész Földgolyóbist…

p …és mire visszatér, a lány már másé,

p és már csak ocsmány erőszakkal

p próbálja magáévá tenni…

p

p

p Akinek

p a képmutatása

p a bűn hódolata az erény előtt,

p de legjobb lelki erői elfecsérlődnek

p a jóság látszatának a fenntartására,

p bűneit titkolja, álcázza, bagatellizálja,

p az erényes-jótékony tetteit nagydobra veri –

p de ő meg se most, se később nem tér meg…

p

p

p Aki

p hallott már

p könnyű és súlyos testi sértésről,

p és hallott már a hangágyúról is -

p de fel nem foghatja, hogyan lehet

p a szó, pár artikulált emberi hang is

p veszélyes fegyver: verbális bántalmazás

p Nem is nagyon ügyel a szavaira, hisz ezek

p úgyis elszállnak a légben, a végtelenben,

p nem is marad nyomuk, mint az írásnak…

p … „legfeljebb” a társa sebzett lelkében…

p

p

p Aki

p előbb szól,

p és csak azután

p kezd gondolkodni,

p és csodálkozik, hogy

p az eldobott követ már

p nem hívhatja-szívhatja vissza…

p Ezen önuralom-hiányos sorrend-

p tévesztésnek végzetes következése lehet…

p Toldi így ölt embert, másfelől viszont ezért

p kellett elbujdosnia, s így indult be pályafutása…

p

p

p Aki

p annyira

p csak a szemének,

p nézőpontjának hisz,

p ill. nem vesz tudomást

p a perspektíváról, a távról,

p hogy így a távolból közeledő,

p dübörgő vad elefántcsordát

p csak egy kisegér-csapatnak veszi…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy mi az optimális távolság,

p hogy milyen kellő perspektívából

p lehet pl. egy festményt látni-érteni:

p vagy túl közel áll hozzá, és akkor

p a szeme előtt minden egybefolyik,

p vagy túl messze, és akkor is

p elmosódnak a „részletek” …

p

p

p Akinek nincs

p kellő időbeli távolsága,

p amelyből valamely eseményt,

p az elmúlt dolgot láthatna, megítélhetne.

p Ítélkezik, amikor még minden kavarog benne…

p Nem alszik rá egyet, nem hagyja ülepedni a dolgot

p Már a másnapi perspektívából másképp látná ugyanazt.

p

p

p Aki

p a pillanat

p fogságában van,

p beszűkült a látóköre,

p nem képes maga elé képzelni,

p teremtő igézni-idézni, varázsolni

p a lehetőségekkel kecsegtető távlatot,

p mintha az már itt is lenne, megvalósulna -

p a pozitív perspektíva/jövőkép nélküli lény…

p

p

p Aki

p csak azt hiszi el,

p ill. csak azt véli tudni,

p amit közvetlenül érzékel,

p amit a saját szemével lát,

p azt eszével nem revideálja,

p és így nem hiszi, hogy a Föld

p gömbszerű, és nem lapos,

p amíg nem ült űrrepülőben,

p pláne azt se, hogy van lélek…

p És ráadásul így áldozata lesz

p az ún. érzéki csalódásoknak is…

p

p

p Aki

p mindig

p az utoljára hallott, értett

p véleményhez/elváráshoz igazodik,

p mert nincs benne semmi állandó,

p stabil eligazító abszolút értékrend,

p semminemű „szent meggyőződés” -

p vagy csak egy szélkakas természet,

p vagy annyira öntörvényű, önfejű,

p „se hall, se lát” elvakult fanatikus,

p mint egy viharban elszabadult hajóágyú…

p

p

p Aki

p ma már

p nem vállal

p felelősséget

p a tegnapi tettiért,

p hisz az nem is ő volt,

p azt nem is ő követte el,

p mert időközben annyi minden

p változott benne és körülötte is…

p

p

p Aki

p önigazolásra

p pazarolja energiáit,

p éles eszét és jó szívét,

p hogy jobbnak mutassa magát,

p hogy nagyot mondva blöfföljön,

p mintha mindig az ellenség előtt

p kellene takargatnia a saját gyengéit.

p Mintha valaki még az orvosa előtt is

p leplezné a fájó pontjait, hiányait stb.

p

p

p Aki

p allergiás,

p magát/lelkét

p rosszul túlérzékenyíti

p vagyis bármin megsértődik,

p mint az a Rézbányai Győző…,

p mert így érzi magát elemében,

p csak így tud a központba kerülni,

p és az áldozat szerepben tetszelegni,

p és magát ön-rombolva sajnáltatni stb.…

p

p

p Aki

p egy outsider,

p aki nem érzi-tudja magát

p avatott, hivatott tojásvizsgálónak,

p mivel ő maga még sohasem tojhatott

p idáig egyetlen egy jó/rossz tojást sem…

p Hogy is mondhat ő mérvadó ítéletet arról,

p hogy melyik a jó és melyik a záptojás…

p

p

p Aki

p a gyereke

p oktatása/nevelése

p nehéz, de szükséges

p gondterhének viselését

p az egésznapos iskolákra

p állami intézményekre bízza,

p ugyanakkor ráadásul otthon

p igen aktív a tanári tekintély

p aláásásában, rombolásában,

p vagy szolgaian behajtja a leckét…

p

p

p Aki

p olyan válaszokat magol,

p amikhez nem voltak kérdései,

p és amíg gyermeki kíváncsi volt,

p azt pont a saját tudatlanságukat,

p vagy netán a rosszul tudásukat

p szégyellő/rosszul kezelő tanítók

p még idejekorán kiölték belőle…

p

p

p

p Aki

p még-már,

p infantilis-szenilis,

p és nem fogja fel, hogy

p mit jelent az irreverzibilitás:

p mi az, ami visszacsinálhatatlan,

p ami egyszer s mindenkorra úgy marad -

p például a kolbászból akar disznót csinálni,

p és hiszi, hogy - csak neki - hét élete van…

p

p

p Aki

p annyira

p fél a haláltól,

p hogy nem mer Élni kezdeni,

p nem mer szeretni, alkotni stb.,

p mert neki bármikor vége lehet

p ezt nem tettre serkentőnek veszi, -

p de inkább tétlenségre kárhoztatva

p csak átunatkozza az életét,

p dögunalomban tölti el azt…

p

p

p Aki

p nem hisz Istenben,

p akinek így nincs Jóistene,

p (vagyis így a Sátán lesz az)

p annak minden megengedett

p és így okosnak mondott önzése

p egyre biztosabban gaztetté fajul…

p Neki nemhogy nem tilos embert ölni,

p de megengedett, vagy netán ajánlott,

p sőt esetleg kötelező is, ha érdeke diktálja…

p (lásd pl. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek)

p

p

p Aki

p elhiszi

p azt a gonosz mesét,

p hogy van olyan betegség,

p ráadásul a legsúlyosabb,

p ami sokáig látens, rejtve van,

p majd, amikor már manifesztálódik,

p akkor már többnyire megáll a tudomány…

p Ha ez tényleg így lenne pl. az ún. rákkal,

p akkor mi nem Isten teremtményei lennénk…

p

p

p

p Aki

p csak azért

p emeli, dicséri meg,

p - akár teljes joggal -

p előszerettei valamelyikét,

p hogy ezzel egyben annál jobban,

p egy alattomos övön aluli ütéssel

p lehúzza, összezúzza a másik

p igen közeli hozzátartozóját…

p

p

p Aki

p naivan

p nagy tétekben

p fogad a bokszolókra stb.,

p teszi boldogulását egy pártra,

p családi-baráti hidegháborúsan,

p megosztottan és így le is uralva,

p nem látván át, hogy bundameccset vagy

p szemfényvesztő pankrációt néz, de nem lát…

p

p

p Aki

p mindenből

p (ál)vitát provokál,

p majd veszekedést csinál,

p amit enged, sőt katalizál

p akár verekedéssé is fajulni –

p még a bolhából elefántot varázsol…

p Az intrikus bajkeverő, rút viszályt szító,

p aki az összeugrasztással a nevető harmadik,

p aki hosszabb távon rájön, hogy túl korán örült…

p

p

p Sárarany

p Aki a szart is

p aranynak nevezi,

p és annak is tartja,

p és ezért azt meg sem

p próbálja arannyá változtatni -

p de még az aranyából is szart csinál,

p és oly „boldogan” dagonyázik benne…

p A verembe esve oda végleg berendezkedik,

p vagy a korpa közé keveredve disznóvá lényegül…

p

p

p Aki

p árvíz-vész idején

p a háza tetején kuporgva

p imádkozik a Jóisten segítségéért,

p de nem ül be a megérkező mentőcsónakba –

p mert ő magát a Jóistent várja, s ha nem Ő jön,

p akkor magából kikelve, felháborodva káromolja…

p

p

p Aki

p senkinek,

p végső soron még

p saját magának sem tud

p irgalmazni, megbocsátani -

p az ő kimondatlan alapelve:

p Legyen igazság még akkor is,

p ha bele is pusztul is a világ,

p de az ő előszerettei biztosan,

p ahogy ezt Kohlhaas Mihály

p örökérvényű műbe foglalt

p története tanúsítja…

p

p

p

p A

p „büszke”,

p akinek a kérés nagy szégyen,

p aki ezért nem is kér segítséget,

p és berendezkedik a veremben,

p vagy saját hajánál fogva húzná

p ki magát a feneketlen lápból is...

p Aki egy szemérmes koldus – mint

p egy néma gyerek, akinek még

p az édesanyja sem érti szavát…

p

p

p Ha

p egyszer neki valaki

p visszaélt a bizalmával,

p akkor már a büdös életben

p nem fog megnyílni, „levetkőzni” -

p tetőtől talpig lelki páncélt ölt,

p hogy sebezhetetlen legyen,

p így tanácsot sem kér-kap,

p nem is lehet rajta segíteni,

p menthetetlen…

p

p

p Aki

p nem úgy

p sebezhetetlen,

p hogy fix önértékelése miatt,

p melyet a benső Istene alapoz,

p lepattannak róla a beszólások,

p a megszólások, az aljas rágalmak,

p a bosszantások, sértések stb. stb.,

p de úgy, hogy bedugja két fülét, vagy

p netán elvonult mizantróp remete lesz…

p

p x

Rabindgranath Tagore

A RABTARTÓ RABSÁGA

„Ó, valld meg, árva rab, ki vert bilincsbe?”

„Az én uram volt – így felelt a rab –,

azt hittem, engem illet földi kincse,

s hatalmam által bárkin túlteszek;

kincstáramat megtömtem színarannyal,

mely csak királyomat illette meg.

Midőn az álom elfogott, kinyúltam

az ágyon, mely nemes gazdámra várt,

és ébredéskor láttam, hogy csalárd

kincstáram foglya én magam vagyok.”

.

„Rab mond nekem, ki fűzte rád a láncot?”

.

„Én voltam az – felelte most a rab –,

ki gonddal kovácsolatam ezt a láncot.

Azt hittem, hogy hatalmam győzhetetlen,

rabláncon tarthat egy egész világot,

s zavartalan szabadságban hagy engem.

Így éjjel-nappal óriási tűzben

sok száz kegyetlen kalapácsütéssel

vesződtem, míg a láncot összefűztem.

Mikor kész volt a mű, s a láncszemek

eggyéfonódtak oldhatatlanul –

azt kellett látnom, hogy vaskarmai

csak engem, engem fognak át rabul.”

Franyó Zoltán fordítása

AFRIKA

Csoóri Sándor fordítása

Ama hajdan-volt, zavaros időkben

midőn a mennybolt-arcú isten haragjában

ismét szétrombolt mindent, amit alkotott...

Egy napon, midőn a vigasznélküli Föld

ős-dühétől remegni kezdett,

a Vörös Tenger kezei téged, ó Afrika,

a szárazföldtől elszakítottak;

eltéptek a keleti kontinenstől

és odalöktek a hegyek közé, az erdők

alvilágába, hová alig-alig csurog be a fény,

kiszolgáltava durván a tigrisléptű sorsnak.

Más inkább kincset: te titkokat gyűjtöttél össze,

vizet tártál fel, mely hasonlatos az éghez;

s a természet rejtelmet-szülő varázsa

szerelmet támasztott benned a titokzatosság iránt.

Ó, maszkokban táncoló földrész, ijesztő ruhákba bújtál

s holdig-futó vigyorral zavartad szét a rémeket,

de ha megszólaltak fakéreg dobjaid,

szent áhitatodban szellemekért kiabáltál.

.

Ó, te homályba-búrkolózott,

te, akinek emberi arca

fekete hámréteg mögé rejtőzik el

méltatlan szemek tekintete elől,

megaláztattál mindörökre.

Rádtört az erőszakosok csordája,

korbács-vihart zúdított rád, az átok fekete vízesését,

bilincset hozott, mely mint a hiéna karma, tép;

jöttek a mész-arcúak, a kiművelt barbárság rettenetével,

koponyájukban éjféli sötét és kapzsiság.

.

Amerre jártak fölgyülemlett a gyász,

s a vérrel-öntözött ösvényeken

sár lett a könnyű por, iszonyú sár,

s e meggyalázott sár göröngyein

te szomorú búcsúzásra készülődtél.

S ugyanekkor az óceán tulsó partján

galamb-álmú harangok szóltak

a naptámadat s az alkonyat óráiban,

dicsőítvén a boldogító istent;

rózsák és gyerekek gömbölyödtek,

s költők énekeltek a láthatatlan szépség

diadaláról versenyezve...

.

De most, amikor a nyugati szél

élesen süvít, napnyugta előtt,

most, amikor álcázott odujukból

előbujnak a ragadozók és üvöltenek,

jövő század költője,

jelenj meg az elerőtlenedő világon

s kiálts oda a lelkiismeretét eltékozolt hódítónak:

csak ennyit kiálts: „Térj észre, őrült!”

Az állati hangok jajdulása közt

ez lesz a legutolsó szó –

az emberiség tisztán kimondott szava.

p 2

p

p Aki

p csak sokára,

p vagy sohasem veszi észre,

p hogy ha belemegy kis stiklikbe,

p umbuldákba, ügyeskedésekbe stb.,

p ahol non stop nagy szüksége van

p a feletteseinek szemhunyására,

p akkor így a nagy bűnök láttán is

p cinkos hallgatásra kényszerülhet…

p

p

p Aki

p unalmában

p jó játéknak veszi,

p ha segélykiáltására riadalom támad,

p és akkor is riadót fúj, ha nincs veszély,

p élvezi a vaklárma okozta nyüzsgést -

p s nem érti: amikor tényleg jön a farkas,

p akkor azt most miért nem hiszik el neki,

p és ez akár az életébe is kerülhet…

p

p

p Aki

p mindenbe belekóstol,

p mindent maga akar megtapasztalni,

p nem hiszi el másnak vagy a meséknek,

p az örök igazságú Írásnak, bölcseletnek,

p hogy pl. a tűz és a szerelem nem játék,

p összeégetheti magát, vagy kiéghet,

p vagy mások életét olthatja ki…

p

p

p Aki

p tényleg

p mindent tudni akar:

p azt is, amit nem érdemes,

p azt is, ami felesleges teher,

p ami elveszi a helyet a fontostól

p (pl. megszámolja hány hajszála van)

p vagy ami egyenesen veszélyes, káros

p (pl. maffiatitkokról tudomáshoz jutni…)

p

p

p Aki

p teljesen

p tisztában van

p az emberi test anatómiájával,

p és az anyagcsere folyamatokkal,

p és mivel úgyis minden egy helyre megy,

p leegyszerűsíti a táplálkozását, és mindent

p egybeöntve moslék formában „étkezik” …

p

p

p Tömés

p Mint a libát

p ha nem szorulsz rá,

p mint Jancsit a banya,

p hogy kövéren egye meg.

p Vagy éhség-sztrájkolsz,

p ill. tiltakozó böjtöt folytatsz,

p akkor is mesterségesen táplálnak -

p p.s.: Még a legjobb esetben is max.

p moslékká keverik ételeid mondván,

p hogy úgyis egy helyre megy…

p

p

p Aki

p túl erősnek

p hiszi-tartja magát,

p nem túl izmos az önismerete,

p nincs tisztában gyönge pontjaival,

p és így nem óvatos, nem kerüli el

p a neki életveszélyes kísértés-helyeket

p pl. bulit, kocsmát, lóversenyt, kaszinót stb.

p

p

p Akinek

p nincs ideje, érkezése,

p hogy a patakcsobogást hallgassa,

p a virágra szálló méhikét figyelje,

p a felhőjátékban gyönyörködjön stb.,

p mert inaszakadtából küzd, gürcöl,

p hogy egyszer jó messzi utazzon

p egy méregdrága egzotikus útra,

p ami neki egy státusz szimbólum,

p még ha lelke nem is gazdagodik …

p

p

p Aki

p soha semmivel

p nincs megelégedve,

p állandóan követelőzik,

p aki mindig úgy érzi, hogy

p mindenből többet/jobbat érdemelne –

p nem tudja élvezni-értékelni a kincseit:

p egészségét, fiatalságát, előszeretteit stb.,

p vagyis, hogy ő itt-most milyen kegyelemben van…

p (meglepne, ha tényleg azt kapná, amit érdemelne –

p ahogy Hamlet mondja: az akasztófakötelet…)

p

p

p Aki

p rendszert,

p elvi kérdést csinál abból,

p hogy neki ló helyett a szamár is jó,

p már nincs is igénye a jobbra, az igazira,

p mert ő azt szerinte meg sem érdemelné,

p nem tiszteli az emberi méltóságát, becsét -

p akinek az is teljesen jó, ha langyos a sör –

p sőt: még ő kér ezért elnézést, hogy ha

p azt a pimasz pincér a nyakába önti…

p

p

p Aki

p úgy néz ki,

p mint egy kétlábon járó

p teleírt vastag panaszkönyv,

p és alapközege a felháborodás:

p ő igazból egy elcserélt királylány,

p aki tévedésből került ebbe a családba,

p ebbe az országba, ebbe a világkorszakba…

p (pedig nagyon is ő választotta ki ezt, mert

p lelke pont innen és ekkor tud jól fejlődni…)

p

p

p Aki

p azt hiszi:

p pénzért előbb-utóbb

p szinte minden eladó,

p minden(ki) megvehető,

p és maga is eszerint jár el,

p de méltatlankodik, amikor

p ő a korrupció kárvallottja…

p

p

p Aki

p nem akarja

p tudni, hogy sok

p létfontos dolog pénzbe kerül,

p s ha ebből neki nincs pont elég,

p nem jól értékesíti a termékét,

p akkor még nem egy szabad úr,

p csak egy rabszolga, csicska,

p alamizsnát kéregető koldus…

p

p

p Aki

p nemhogy

p nem hálás annak,

p aki önzetlenül segített rajta

p de még meg neheztel is rá ő,

p a rossz hírét költi, gáncsolja,

p mert zavarja az aszimmetria,

p hogy ő ezt emberi számítása

p szerint, vagy belátható időben

p nem viszonozhatja, törlesztheti,

p legalábbis nem pont úgy és neki…

p

p

p Aki

p addig-

p addig halogatja

p a neki személy szerint

p a nehéz bocsánatkérést,

p míg az egyre nehezebb lesz,

p és így a végén védekezés, és

p indokolt mentegetőzés helyett

p inkább átmegy a támadásba,

p amivel tovább ront helyzetén…

p

p

p Aki

p lelkesen, de

p mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p aki sokáig nem látja át, hogy

p milyen bőven termő bamba diófa,

p egy rossz ügyet szolgáló hasznos idióta…

p (Veres Péter: Ha már nem lehettél szálfa…)

p

p

p

p Aki

p bármi áron, de

p öt percre híres akar lenni,

p a címlapokra is felkerülni,

p vagy akár még holtáig, sőt

p még azután is ismertté: hírhedtté…

p Nyaktörő mutatványra vállalkozik,

p vagy akár merényletet követ el,

p (a felbujtó jó alanyt talál benne)

p aminek a hozzátartozó is sokáig

p inni fogják a keserű levét…

p

p

p Aki

p bolondságból,

p féktelen buja vágyból

p őrültségből, pl. részegen

p egy ún. kóbor numera során

p egy „gyereket csinál”, hogy

p azután meggondolatlanságának

p egy életen át igya a keserű levét:

p pereskedjen, gyerektartást fizessen,

p házasságát törje, és attól kolduljon…

p

p

p Személyválogató

p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –

p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,

p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,

p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó

p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy valaha is helyes önismerete legyen,

p és hogy életében jó döntéseket hozzon…

p

p

p Via activa -

p via contemplativa

p ideje van a láblógatásnak

p és van a tenger-átúszásnak…

p Ideje van, illetve ideje lenne,

p ha megéreznéd ezt, de te pont

p akkor „szemlélődsz” /bambulsz,

p amikor dönteni, lépni/ugrani kellene,

p és pont akkor güzülsz, jársz csúcsra,

p amikor a töltekezés/ihletre várás ideje van…

p

p

p Aki

p sajnálja

p a drága idejét

p a szemlélődésre,

p a sétára, feltöltődésre,

p sőt csendes meditációra,

p akinek ez naplopás, mert

p ő mindig leadó üzemmódú, s

p mérgezett egérként rohangál

p az így soha felül nem vizsgált

p eredendően rossz, vagy netán

p az erőltetett menet közben

p elromlott nagy céljai után…

p

p

p Nem

p zökken ki

p a nyugalmából,

p csak közönyösen

p nézelődik, szemlélődik,

p hiszen hát nem az övé,

p csak a szomszéd háza ég.

p (bár nemsokára az övé is)

p Vagy aki borzongva élvezi,

p ha egy szörnyűség történik:

p egy tipikus katasztrófa turista…

p

p

p Örvényben

p vagy csapdában

p hiperaktívan rángatózol,

p így biztos lehúz a mélység,

p így szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esve már nem

p tudsz élni: szabadulási alkalom…

p Ideje van a passzív/aktív ellenállásnak…

p

p

p Az

p állatkirály

p ön-kényéből,

p nem éhségét oltva,

p unalomból egeret öl,

p (ahogyan sok ember

p egy hangyát eltapos,

p de nem a népmesehős):

p és így nem lesz majd,

p aki kirágja őt a háló-

p csapdából és cirkuszi

p oroszlánként végzi életét…

p

p

p Jótett

p helyébe jót várj

p A népmesék szerint

p azon állhat vagy bukhat

p a mesehős szerencsepróbálása,

p hogy segített-e például útja elején

p egy hangyának kimászni a pocsolyából,

p amikor még nem tudta/tudhatta róla,

p hogy később majd ő fog rászorulni,

p mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.

p Csak úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus.

p Aki nem ebben a szellemben jár el, az pórul jár…

p

p

p

p Követések

p Ne a Mestert kövesd,

p hanem azt, amit Ő követ -

p úgy is felfoghatjuk ezt a mondást,

p hogy maga az a lelkület, az a szellemiség

p van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,

p aminek azzal a gesztussal tanúbizonyságát adja,

p hogy pl. kisegít egy kis hangyát a bajból -

p ez csinált csodát, ahogy ennek hiánya okozza

p azon testvéreinek vesztét, akik pontosan

p le akarják másolni az ő lépéseit, de csak

p pusztán technikailag kopírozva...

p

p

p Utánzó sánta majom

p Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

p s megkérdi a púpost:

p - Mi van a hátadon púpos?

p - Egy púp…

p - Kell az neked?

p - Nem.

p A púpos hirtelen felegyenesedik,

p s boldogan sétál keresztül városon.

p Szembejön vele a sánta,

p akinek elmeséli mi történt.

p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

p elé is odaugrik a törpe.

p - Mi van a hátadon te sánta.

p - Semmi...

p - Akkor nesze itt egy púp!

p

p

p Mintha

p egy hasonmás-

p imitátor versenyre

p vagy egy fix állású

p ún. dublőr-szerepre

p készülnél az egész életedben,

p ami így ezért ez nem eredeti lesz,

p de másvalakinek a gyenge utánzata…

p

p

p Nem

p ön-azonos

p Ha másnak

p adod ki magadat,

p de nem csak tréfából

p vagy haszonszerzésből,

p nem szorultságban, vagy

p netán vészhelyzetben,

p nem csak ideig-óráig,

p nem csak átmenetileg -

p de úgy: magad sem tudsz róla –

p holtodiglan más „szerepét játszod”

p (bár még saját szerepeiddel sem

p lehetnél soha teljesen azonos)

p

p

p Utánzó majom

p Móricka állatkertbe

p megy a mamájával.

p Megállnak a majomketrec előtt.

p A majmok szörnyű illetlen

p dolgokat művelnek odabent.

p Móricka megkérdi:

p - Igaz, hogy a majmok utánozzák az embereket?

p - Igaz, kisfiam.

p Mire Móricka megvetően:

p - Na, szép kis alakok járhatnak ide!

p

p x

AHOL A SZELLEM...

Radó György fordítása

Ahol

a szellem nem ismer félelmet,

és emelt fővel jár az ember,

ahol szabad

a tudás, és

ahol a világ széjjel nem törött

szoros válaszfalak szabdalta

törmelékké;

ahol a szó forrása

a mély-mély igazság;

ahol a lankadatlan

feltörekvés

a tökély felé nyújtja

karját;

ahol az értelem tiszta folyója

még nem veszített utat

a holt megszokás homok-sivatagában;

ahol eszünket

Te irányítod

az önmagát kibontakoztató

gondolat és cselekedet felé –

a szabadságnak e mennyországa

engedd, Atyám,

felébredni hazámat.

TE ALKOTTÁL VÉGTELENNEK INDIA

Zoltán Vilmos fordítása

Te alkottál végtelennek,

Mert úgy tetszett a szívednek --

Lelkem törékeny edénye,

Mert akartad, testet öltött,

Újra, újra kiüríted,

S friss élettel újratöltöd.

.

Ezt a kicsiny nádtilinkót

Mindenütt hordod magaddal

És betöltöd a világot

Örökké új dallamokkal.

.

Kezed halk érintésére

Szívem bilincse lepattan,

S ujjongó szavak születnek

Arra, ami mondhatatlan.

.

Amit adsz, oly véghetetlen,

Hogy nem fér el két kezemben --

Évek tűnnek, korok múlnak,

Folyton töltesz dús kezekkel,

De az edény nem telik meg,

S ahova tölts, mindig lesz hely.

DAL

Weöres Sándor fordítása

Miért aludt el a mécs-láng, miért?

Szellőtől óvtam a köpenyemmel,

ezért aludt el a mécs-láng, ezért.

.

Miért száradt ki a folyó, miért?

Gátat vontam rá, hogy enyém legyen,

Ezért száradt ki a folyó, ezért.

.

Miért pattant el a lant-húr, miért?

Oly dalba fogtam, nem bírta jármát,

ezért pattant el a lant-húr, ezért.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,

p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…

p

p x

